Nógrádi Népújság. 1962. november (18. évfolyam. 88-95. szám)

1962-11-03 / 88. szám

# 1962. november 3. é NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Gépek a rónai bányaüzemben EGY ESZTENDŐ MUNKÁJÁNAK TAPASZTALATAIBÓL A nógrádi szénmedence bá­nyaüzemeinek további gépe­sítése céljából a tröszt ebben az évben is súlyos milliókat költ új gépek beszerzésére, a gépek felújítására és a gépi berendezések szerelésére. A gépi beruházás 1962-ben meg­haladja a 38 millió forintot. Szükséges ez azért is, mert mind jobban növelni kell a termelékenységet — ez nagy részben gépek segítségével történhetik meg. Egyébként a tröszt már eddig is országo­san figyelemre méltó ered­ményeket ért el a gépek jobb kihasználása terén. Csupán 1962-ben — az év kilenc hó­napjában — a géppel jövesz­sítjük, ami az összefogás irá­nyába hait. Ez azonban a szö­vetség nem holmi liberális felfogását jelenti. Valljuk, hogy a szocialista nemzeti egység harcban alakul ki. Harcolunk azért, hogy a mun­kásosztálynak ne csak politi­kai céljait, hanem világnéze­tét, a marxizmus-leninizmusl is magukévá tegyék a szocia­lizmus építésében vele együtt működő különböző társadal­mi osztályok és rétegek. Amilyen méretekben nő esz­mei nevelő munkánk haté­konysága — a párt helyes po­litikájával összhangban —, olyan mértékben erősödik népünk szocialista nemzeti egysége és válik ezáltal egy­re nagyobb hajtóerejévé to­vábbi fejlődésünknek. Általános előrehaladásunk szükséglete és követelménye tehát eszmei-politikai mun­kánk fokozása, a marxizmus propagandájának további szé­lesítése és színvonalának emelése. Az igények megnö­vekedése mindenekelőtt azt követeli meg, hogy a propa­gandamunka még közelebb kerüljön az élethez, szocia­lista építőmunkánkhoz. A pártoktatásban résztvevő tö­megek azt várják, hogy a marxizmus tanulmányozásá­val választ kapjanak az őket érdeklő kérdéseikre, fejlődé­sünk törvényszerűségeire, a megoldásra váró gazdasági, politikai feladatokra, a nem­zetközi események bonyolult összefü ggéseire. A most induló oktatási ” év tananyaga kiválóan alkalmas arra, hogy propa­gandánk élet- és emberközel­ségbe kerüljön. Az idő nagy részét a VIII. kongresszus ta­téit szénmennyiség meghalad­ja a 43 ezer tonnát. A gépi felrakás túl van a 700 ezer tonnán. A géppel továbbított, elszállított szénmennyiség kö­zel 1,5 millió tonna az év ki­lenc hónapja alatt. Az erre az évre biztosított gépészeti beruházás azt is le­hetővé tette, hogy a szénme­dence valamennyi bányájá­ba eljussanak a gépek. Utol­jára a rónai bányaüzem szil­váskői üzemébe szerelték fel a gépeket — az elsőket a bá­nya életében. Ez nagyon ked­vezően érezteti hatását első­sorban a termelékenység nö­vekedésében. nulmányozása tölti ki, azok­nak a határozatoknak, és be­szédeknek a tanulmányozása, amelyek vilägosan mutatják meg, hogyan alkalmazza pár­tunk a marxista-leninista el­méletet hazánk viszonyaira, hogyan érvényesíti ezeket az elveket a szocializmus építé­séért folytatott harcban. De már a kongresszus anyaga előtt feldolgozásra kerülő té­mák (a kommunista erkölcs, a szocialista országok gazda­sági együttműködése, az ipari termelés napi kérdései, a me­zőgazdasági munka termelé­kenysége is a VIII. kongresz- szus szellemének irányelveit tükrözik. Az 1962/63-as okta­tási év fő feladata ezért az, hogy az irányelvek és a kongresszus dokumentumai­nak tanulmányozásán keresz­tül terjesszük és értessük meg, minél szélesebb körben a tudományos szocializmus eszméit. A propaganda offenzívvá, hatékonyabbá tétele meg­követeli a módszérek állandó javítását, tökéletesítését is. Kétségtelen, hogy a párt po­litikája, a pártmunka jelen­legi stílusa, a pártban ural­kodó őszinte, nyílt légkör, a propagandára eddig is jóté­kony, megtermékenyítő ha­tással volt. Az élettel való kapcsolat a módszerekben is jelentkezett. Az utóbbi évek­ben csökkent a szürkeség, a sablonosság, az iskolás mód­szer, az öncélú ismeretközlés­re való törekvés, — de még nem szűnt meg. Tovább kell fokozni a vi- " taszellemet. A nézetek szembeállítása, az élénk vé­leményharc nagy segítség a Huszonegy fiatal ácstanuló versenye A tervezettnél gyorsabban épül az iparmedence legna­gyobb kenyérgyára Salgótar­jánban. A terv szerint ugyanis az idén kétmillió forint ér­tékű munkát kellett volna végezniük az építőmunkások­nak, a kongresszus tiszteleté­re indult munkaversenyben azonban további egymilliós értékkel szárnyalják túl fela­dataikat. A kenyérgyár építésének ér­dekessége, hogy a vasbeton épületszerkezetek miatti jelen­tős ácsmunkát az idős brigádé vezető Bódi Ferenc huszonegy fiatal ácstanulóval végzi el. Mindössze négy idősebb ács­mester dolgozik a kenyérgyár építésénél. Az új kenyérgyár építésének gyorsabb ütemét is a kongresszsusd munkaver­senynek ezek a legfiatalabb- jai „diktálják”. A fiatal ács­tanulók a négy idősebb mes­ter felügyelete mellett egy­mást szárnyalják túl a zsa­luzásban. így még az idén el­készül a kemenceépület és az egymás melletti egyenként hetven köbméteres négy liszt­siló. Tető alá kerül a kenyér­gyár irodaépülete is. A város déli peremén épü­lő kenyérgyárban több mint százhúz mázsa kenyeret süt­nek majd naponta. Amikor a Helyiipari és Vá­rosgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének megyei bi­zottsága elhatározta, hogy az újítómozgalom segítését és az ügyintézés ellenőrzését új, jobban megszervezett alapok­ra helyezi, több tényező ve­zette. A helyi ipar, jellegénél fogva nem tudja olyan mér­tékben koncentrálni a termelő marxista-meggyőződés erősí­tésében. A pántra jellemző nyíltság, őszinteség, az egész­séges vitaszellem hassa át még jobban a foglalkozáso­kat, hogy azok ne pusztán az oktatás különböző formái, hanem a politikai eszmecse­rék fórumai legyenek. Ha az oktatás egyéb feltételei biz­tosítottak, a propagandista személyén, felkészültségén, odaadásán múlik, mennyire sikerül olyan- vonzó formá­ban ismertetni a szocializmus eszméit, hogy azok közel kerüljenek a hallgatókhoz,^ s mindenki számára érthetővé váljanak. Ma, amikor az em­berek olvasnak, művelődnek, növekszik általános művelt­ségi igényük, egyre többet várnak a propagandistáktól. Ez a körülmény — növekvő feladat elé állítja a propa­gandisták felkészítését végző és irányító pártszerveket. Az eddigieknél jobban meg kell oldani a propagandamunka jó tapasztalatainak cseréjét, terjesztését is. A marxista eszmék uralom­ra juttatása, általánossá té­tele az élet minden területén hosszú időt igényel. Pánbszer- vezeteimk egyik legnagysze­rűbb feladatuknak tesznek eleget, amikor a tagság mar­xista tudását mélyítik, és se­gítséget nyújtanak ahhoz, hogy azok a pártonkívüü tö­megek — amelyek kívánják ezt — rendszeresen tanulmá­nyozhassák a marxizmus-le- ninizmust. Bandur Károly a megyei pártbizottság munkatársa LASSAN EGT ESZTEN­DEJE, hogy a Salgótarjáni Acélárugyárban új osztály kezdte meg működését: a gyártóeszköz és szerszámgaz­dálkodási osztály, vagy aho­gyan csak röviden emlegetik, a Gyegó. Az osztály nem­csak az Acélárugyárban új. Üj az egész megyei iparban, tehát egy kicsit kísérlet is. Milyen meggondolások Sür­gették létrehozását? Egy olyan árukat, gyártmányokat elő­állító vállalatnál, mint a Sal­gótarjáni Acélárugyár, nagy jelentősége van a különbö­ző szerszámoknak, készülé­keknek, gyártó eszközöknek. Nemcsak a termelés zavarta­lan menetében tükröződik, de a termékek előállítási költ­ségeiben is megmutatkozik- jó-e, szervezett-e a velük való gazdálkodás. Különösen áll ez olyan gyárrészlegekre, amelyek közismerten „szer­számigényesek”, a többi kö­zött, a kovácsoló gyárrészleg. Az önálló osztály létrehozá­sa előtt az Acélárugyárban sem volt intézményesen meg­szervezett a gyártóeszközök előállítása, felújítása, ezt a különböző gyárrészlegekhez tartozó szerszámműhelyek vé­gezték; egymástól jobbára függetlenül. A gyártóeszkö­zök gazdasági kihatását: a szerszámokra fordított költ­ségeket, műszaki tartóssági mutatóikat sem elemezhet­ték alaposan, hasonlóképpen nem volt kellően tisztázott, hogy az egyes gyártmányok­hoz milyen arányban és szám­ban szükséges a szerszám- készletet biztosítani. Egy sor műszaki intéznivaló maradt eszközöket, gépeket, berende­zéseket, mint a nagyipar, természetesen a beruházások­ból sem részesülhet olyan mértékben, mint „idősebb” testvére. Éppen ezért az újító­mozgalomnak még nagyobb a jelentősége, mint a műsza­ki fejlesztés egyik módjának. Csak ösztönözte a megyei bi­zottságot az újítómozgalom fellendítésére az a tény, hogy a beruházási és felújítási ke­ret felhasználása napjainkban is nagyon vontatottan halad a helyi iparban. Az újítómozgalom ellenőr­zésével és segítésével ez év nyaráig a megyei bizottság újítási felelőse foglalkozott, s természetesen egymagában nem foghatta át a megye min­den részében szétszórt helyi- ipari vállalatokat. Ez, és a már említett meggondolások alapján a megyei bizottság júniusban munkabizottságot alakított, amelynek öt tagja közül négy társadalmi mun­kás. Az újítási társadalmi mun­kabizottság azóta folytatott tevékenysége ékes bizonyítéka annak, hogy helyes volt a kezdeményezés. Már a jú­niusban meghirdetett újítási verseny is szép eredménye­ket hozott. A könnyűiparban például, az 1962 első felében benyújtott újításoknak a fele jut az újítási hónapra. A Szé- csényi Vegyesipari Vállalat­nál júniusban 13 újítást nyúj­tottak be, amelyből 12-őt el is fogadtak. A hatás azért észrevehető, mert a munkabizottság létre­hozása után, az egész megye helyi iparára kiterjedő vizs­gálatba kezdett, hogy a fo­gyatékosságok, hibák feltárá­sával is elhárítsa az akadá­lyokat a mozgalom útjából. A megyei bizottságon hangsú­lyozták — s a bizottság eb­ben a szellemben is műkö­dött —, hogy a vizsgálat cél­ja nem a merev ellenőrzése a vállalatnál meglevő újítási ügyintézésnek, hanem elsősor­ban a segítés, tapasztalatcse­re. Hogy tevékenységük hasz­nos, jellemző rá a Balassa­gyarmati Ingatlankezelő Vál­lalatnál tett látogatásuk. Ki­szervezetlen: a termeléshez szükséges gyártóeszközök programozása, az ehhez szük­séges rajzellátottság, techno­lógiai előírások, a szerszá­mok legmegfelelőbb anyagá­nak kiválasztása. S ennek hiányában, természetesen a gazdaságos mutatószámok ki­alakításáról, a gyártóeszkö­zök előállításában, illetve fel- használásában, továbbá — mint már említettük — az előállítási költségek befolyá­solásának lehetőségeiről a gyár vezetői nem kaphattak tiszta és átfogó képet. Lényegében ezért vált szük­ségessé a Gyegó felállítása, amelyet egyelőre a szervezés és irányítás szempontjából centralizáltak — a szerszá­mok, gyártóeszközök előállí­tása körülbelül 16 helyen történik. De a távlati ter­vekben ennek öszevonása és a központi gyártás megszer­vezése is az új osztály fel­adatai közé tartozik. Az osztályt tavaly novem­berben hozták létre. Munkatár­saivá tapasztalt mérnököket, technikusokat műszaki rajzo­lókat neveztek ki, többségük több, mint 20 éves gyakor­lattal rendelkezik. Az osztály vezetője, Váraljai László — aki maga is több mint 30 esztendős főtechnológusi, gép­tervezői gyakorlattal rendel­kezik, dolgozott német, oszt­rák, csehszlovák gyárakban — büszkén mondja: a válla­lat legjobb szerszámkészítői dolgoznak itt és csupa olyan ember, akiket a gyártmá­nyok legjobb ismerőinek tar­tanak. derült, hogy ennél a vállalat­nál semminemű újítási ügyin­tézés nem volt idáig. Ennek következményeként 1961-ben összesen 3, 1962-ben 1 újítást nyújtottak be. A vállalat ve­zetőit és az SZB illetékeseit tanácsokkal látták el, s még az idén újra elmennek Balas­sagyarmatra, hogy felmérjék a változást. Egyébként ez a visszatérés a már vizsgált vál­lalathoz, a munkabizottság módszerének fontos eleme. A Bútorgyárba például a jú­liusban tartott vizsgálat után szeptemberben visszatértek. A kontroli-vizsgálatok alkal­mával általában az volt a.ta­pasztalat, hogy a vállalatok igyekeztek kijavítani a hiá­nyosságokat. Előfordult azon­ban az is, hogy a vezetők el­lenállásába ütköztek. Az ilyen esetekben a megyei tanács illetékes szakigazgatási osztá­lyának beavatkozását kérték. A munkabizottság, a máso­dik félévi ellenőrző vizsgála­tok közben már a jövő évi tennivalóin munkálkodik. Fo­lyik a vállalati újítási fel­adattervek előkészítése, ame­lyeket már a megyei tanács ipari osztálya is felülvizsgál. A munkabizottság jövő évi tevékenységénél jól fel tud­ják használni az idei tapasz­talatokat. Általános benyomás volt például, hogy a műszaki dolgozók többségükben teher­nek tartják foglalkozni az újítókkal. Ebben közrejátszik az is, hogy nem alkalmazzák a közreműködők díjazását. A szakszervezeti bizottságok el­hanyagolják a mozgalom nép­szerűsítését. Ugyancsak nem fordítanak kellő gondot az újítók anyagi érdekeltségére. A szocialista brigádokban rejlő tartalékok kiaknázásával is többet fognak törődni jö­vőre. El szeretnék érni, hogy az újítási ügyintézésben se­hol sem legyen hiba. A megyei bizottság újítási munkabizottsága máris igazol­ta a várakozásokat, s egyben lépést jelent a szakszervezeti munka, vezetés magasabb színvonalra emelésében, a szakszervezeti tevékenység még fokozottabb társadalma­sításában. AZ ÜJ OSZTÁLLYAL já­ró szervezeti intézkedéseket úgy hajtották végre, hogy az zökkenőket ne okozzon a ter­melőmunkában. Ez az esztendő tehát nem mondható teljesnek még az átállást illetően sem. Mégis, az osztály vezetői és munkatársai voltak annyira merészek, hogy a kongresz- szus tiszteletére tett önkölt­ségcsökkentési felajánlások­ban már felírták a maguk nevét, mégpedig hóromne- gyedmillió forint erejéig. S ha ebből a szempontból vizs­gáljuk az osztály tevékeny­ségét, máris a javára írha­tunk egyet és mást. A má­sodik negyedévtől, például egyenletesen javul a huzal­mű önköltsége. Ebben nem csekély szerepe van annak, hogy az osztály gondolkodik a húzókő szerszámok, vala­mint a továbbfeldolgozó üze­mek szerszámainak ellátásá­ról. Persze, ezt nem azért em­lítettük, mintha az új osz­tály igazi eredményei máris jelentkeznének. Akár han­goztatni ilyesmit, akár türel­metlenül követelni hasonlót, elhamarkodott dolog volna. Az igazság az, hogy az első esztendő a szervezésé volt, a nagy, szemmel látható gaz­dasági eredmények még az osztály tarsolyában vannak. Terveznek, szerveznek, előké­szítik ezeket az eredménye­ket. Ide tartozik például, hogy a hideghengermű kör­olló gépeinek késejt impor­tálás helyett belföldön állít­tatják elő, az idetartozó szer­számalkatrészeket, különleges gumigyűrűket hasonlóképpen. Ezzel lényegesen olcsóbbá te­szik a szalagacél hasítását. Ez a vállalkozás annál is in­kább kifizetődő, mert a köl­ni cég ajánlata a nyugat­német gazdasági életben ae utóbbi időkben megfigyelhető erős labilitást tükrözi: olyan várható áremelkedésre cé­loz, amely mintegy 8 szá­zalékkal megdrágítja a ké­sek árát. Ezzel szemben, a már eddig tapasztaltak alap­ján, a belföldön előállított kések ára nem éri el an­nak 40 százalékát sem, mi­nőségileg pedig alig marad el mögötte. Most először tör­tént a vállalat életében, hogy a hideghengerműhöz egyszer­re futottak be angol, belga és nyugatnémet hengerek. A műszaki vezetők árgus sze­mekkel figyelik alkalmassá­gukat, tartósságukat, s már­is keresik a megoldást, hogy ezeket a hengereket is — leg­alább részben belföldi gyárt­mányú hengerekkel helyette­sítsék. Ennek a feladatnak a megoldása is nagyrészt a Gye- gó-ra hárul. Láttunk egy ter­vezetet, amely szerint az öt­éves terv időszakában kilá­tás van a most importált hen­gerek mennyiségét annak 20 százalékára leszorítani, a ha­zai gyártmányú hengerek és a szocialista államokból be­hozott hengerek javára. S hogy mennyire érdemes ez- zel a feladattal foglalkozni, csak egy számadatot: a hen­gerek közt van olyan fajta is, amelynek kilogrammja el­éri a 800 forintot — ter­mészetesen devizáról átszá­mítva magyar pénzre. Egész­séges folyamait tapasztalható a gyártóeszköz és szerszám­gazdálkodási osztály majdl egyesztendős fennállása óta. Az intézményessé tett utal­ványrendszer (anyagkivitele­zési kísérőcédulák, bárcák), a szerszámok felhasználásával kapcsolatos adatok felmérése, összegyűjtése, hogy egy-egy gyártmányt pontosan megter­helhessenek a szerszámkölt­séggel, egyáltalán műszaki előkészítő, és a gazdasági számszaki munka tudományos analitikus rangra emelése biz­tató eredményekkel kecsegtet. A gyár üzemfejlesztési tervéi nek megvalósítása során most vizsgálják a KGMTI tanul­mányát egy központi szer­számüzem létrehozását Ille­tően van tennivaló az Acél­árugyár Jegfiatalabtx de sok reményre jogosító osztályán. Cs. G. Megszűnt a többszöri átlapátolás a szilváskői bánya egyes munkahelyein. Fekete István és Mag Pál az új rá­zócsúszdára lapátolják a szenet. Hulitka Tibornak sem kell a csillébe lapátolni a sze­net, elvégzi helyette a gép

Next

/
Oldalképek
Tartalom