Nógrádi Népújság. 1962. október (18. évfolyam. 79-87. szám)

1962-10-31 / 87. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. október 31. Tanfolyamokat, véradásokat, egészségügyi egységeket szervez télen a Vöröskereszt A Vöröskereszt megyei ve­zetősége a napokban megtar­tott ülésén megvitatta az egészségügyi szervezet téli hó­napokra vonatkozó felvilágosí­tó munkáját. Határoztak arról, hogy min­den községben végeznek felvi­lágosító munkát, fokozottabb figyelmet fordítva azokra a településekre ahol eddig még nem tartottak tanfolyamot és egészségügyi előadásokat. Ar­ra törekszenek, hogy a járási székhelyeken és a városok­ban, példamutató munkát fejtsenek ki. Salgótarjánban is minden városrészben szervez­nek előadásokat. Az oktatás Színvonalának emelése érdekében szakkép­zett, nagy tapasztalattal ren­delkező előadókat hívnak meg a tanfolyamok levezeté­sére. Tervbe vették azt is, hogy a dolgozók világnézeti fejlődését az egészségügyi felvi­lágosító munkában is elősegí­tik. A kiképzést az üzemek­ben és bányaüzemekben, az ott meglévő sajátos problé­mák megoldásának elősegítése érdekében szervezik meg, de | Jelenleg hat egészségügyi cso- az eddiginél nagyobb gondot port és 314 egészségügyi állo- fordítanak és tervszerűbbé más tevékenykedik megyénk- teszik a mezőgazdasági dől- ben, a közeljövőben újabb tíz gozók körében végzett felvi- j csoport és 200 állomás meg­lágosító munkát is. Rövid időn belül mindenütt több tsz-tagot képezünk ki elsőse­gélynyújtásra és balesetvéde­lemre, valamint a közegész­ségügyi ismeretek elsajátítá­sára Ugyancsak fontos az üz­letben dolgozók állandó to­vábbképzése. Fokozottabb fel- világosító munkát végeznek a cigánytelepeken is. A tervek szerint ebben az oktatási év­ben 40 ilyen tanfolyamot szerveznek ezeken a helyeken. A feladatok között fontos sze­repe van az alkoholizmus elleni küzdelemnek is. Na­gyobb hatékonysággal kell a térítésmentes véradók meg­szerzésével is foglalkozni, emellett a Vöröskeresztnek is szorgalmaznia kell más szer­vekkel egyetemben a véradók társadalmi megbecsülését. Bővítik a jövőben az egész­ségügyi egységek hálózatát. 44 éves a Lenin! Komszomol Október 29-én éppen 44 éve annak, hogy 1918-ban meg­született a világ első kom­munista ifjúságának harcra- kész szervezete, a lenini Komszomol. A nagy szovjet író, Nyiko- laj Osztrovszkij, a Komszo­mol egyik legelső katonája azt jegyzi fel kortársairól, hogy viharban születtek. S valóban: a Szovjetunió Le­nini Kommunista Ifjúsági Szövetségének tagjai vihar­ban születtek, abban növe­kedtek, érlelődtek és vihar­ban adták tovább a forrada­lom zászlaját az új nemze­dékeknek. A Komszmol életében a vi­har nem mindig jelentett tényleges háborút. A születés időpontja csaknem egybeesik a Nagy Októberi Forradalom­mal s ezt a forradalmi vív­mányok megszületésének vihara, a polgárháború követ­te. A szocialista építés „vi­hara” azonban éppúgy magá­val ragadta az ifjúságot, mint a harc a hatalomért, annak megtartásáért. S az építést a Nagy Honvédő Háború évei­ben újból tényleges vihar váltotta fel, amelyben a szov­jetfiatalok egy emberként so­rakoztak fel a haza védelmé­ben a párt zászlaja alatt, fel­ajánlva életűket is az ügynek. De nem nevezhetjük-e vihar­nak a háború utáni időszakot is? Mi más, ha nem vihar az a nagyszerű tempó, amellyel újjáépítették a ledőlt városo­kat, gyárakat, felvirágoztatták az elpusztult mezőgazdaságot. Vihar volt a szűz- és parlag­földeken megindult munka is. A szovjet ifjúság ott volt és ott van ma is, ahol lelkes munkára, hősi helytállásra van szükség. A Komszomol története nagyszerű viharok sora a szü­letés pillanatától, az ma is és az lesz a holnapban, mert Lenin neve ragyog a zászla­ján. Méltán példaképe a Kom­munista Ifjúsági Szövetség sorait alkotó magyar fiata­loknak. szervezését tervezik. Szép eredmények születtek — és a jövőben ezt tovább kell fo­kozni — a tisztasági mozga­lomban is. A megyében meg­lévő 65 ezer ház közül az első fél évben 2575, a máso­dik fél évben pedig 8500 ház tisztaságát vizsgálták. Szaktárgyi viták A megye középiskoláiban november 10-e és 20-a között a szakfelügyelők vezetésével szaktárgyi vitákat rendeznek. A vitákon a pedagógusok megbeszélik az egyes tantár­gyak anyagát, megvizsgálják, javult-e a tanulók túlterhelt­sége és hogyan szolgálják az egyes tankönyvek a tanulók altalános műveltsége megszer­zését. Az általános viták eddigi tapasztalatai szerint a peda­gógusok sok hasznos javaslat­tal segítik elő az iskolai tan­könyvek módosítását. Gyorsabbá válik a kárrendezés az Állami Biztosítónál Az Állami Biztosító Főigaz­gatósága október 1-től a me­gyei igazgatóságok hatásköré­be utalja az összes vagyon­biztosítási, — az utasbiztosí­tási, — a kötelező autószava­tossági, — az önkéntes gép­járműbiztosítási, — valamint az állami autó, tűz és betö­réses károk rendezését­Felkerestük Kecskés Lász­ló elvtársat — az Állami Biz­tosító megyei igazgatóságának vezetőjét, hogy válaszoljon né­hány ezzel kapcsolatos, köz- érdeklődésre számot tartó kér­désre. — Mit jelent a biztosítot­tak részére az, hogy a me­gyei igazgatóság rendezi a ká­rokat? — A Főigazgatóság rendel­kezése a biztosítás fejlődésé­nek következtében vált idő­szerűvé. Ezt az intézkedést a biztosítások számának állan­dó növekedése indokolta. Az Állami Eiztosító ezzel a biz­tosítottak érdekét és kényel­mét kívánja szolgálni. A kár­rendezés így gyorsabbá és egyszerűbbé válik, s a káro­sultak jóval hamarább hoz­zájutnak az őket megillető kártérítési összegekhez, mint eddig. — Mit kell tudni az utas­biztosításról? — Kevesen gondolnák, hogy évente csaknem 100 utasbiz- tosításból folyó káresetet rendezünk a megyében- A kártérítés összege az elmúlt évben meghaladta a 150 ezer forintot. Utasbiztosítás bel­földi és külföldi egyéni és tár­sasutazásra köthető. — Milyen előnyei vannak az utasbiztosításnak? — A biztosítás alapján kár­térítést nyújtunk azoknak a balesetkároknak az esetére, amelyek az utast az utazás alatt érhetik. Belföldi utas­biztosítás esetén a minimális biztosítási díj lefizetése uián a kárt szenvedő utas mulé- kony munkaképtelensége ese­tében napi 50 forint kártérí­tést kap. Állandó rokkant­ság, illetve elhalálozás esetén 50.000 forint kártérítést fize­tünk. A kézipodgyász elvesz­tése, hianya, — sérülése vagv megsemmisülése esetén a tényleges kárt 5-000 forin­ton belül megtérítjük. Fontos tudni, hogy a balesetet, illet­ve a podgyászkárt a rendőrsé­gen 3 napon belül jelenteni kell. MŰSZAKI SZAKEMBEREK ÉS KÖNYVTÁROSOK ANKÉTJA Szerdán egész napos tanács­kozáson vettek részt Salgótar­jánban az Építőipari válla­latok műszaki vezetői, igazga­tói, és könyvtárosai. A tanács­kozáson megjelent Németh Bé­la is, az EM Építésügyi Do­kumentációs Irodájának igaz­gatója. Vitaindító beszámoló­ja után a résztvevő műsza­kiak és könyvtárosok beszél­gettek a műszaki ismeretter­jesztés eszközeinek jobb ki­használásáról, a különböző ön­képzési és továbbképzési módszerek fejlesztésével kap­csolatos tennivalókról. Megállapították, még nem használják kellőképpen me­gyénk műszaki szakemberei az írásbeli dokumentációs ki­adványokat, nem eléggé nép­szerűek az üzemi akadémi­ák és sok kívánnivalót hagy maga után a szemléltető esz­közök alkalmazása is- Elha­tározták, kisénletképpen egyelőre Salgótarján na­gyobb munkásszállásain meg­kezdik szakmai jellegű filmek veu leset. Emellett Salgótar­jánban és megyénk tobDi ipa­rt településere is eljuttatjuk a különböző szakmák fejlő­dését bemutató vándorkiállí­tás anyagat. Megyénkben egyébként tizenöt építőipari vaiiatat működik, 8.500 dol­gozóval. Az építőipari szak­emberek — technikusok, mér­nökök, középkáderek — to­vábbfejlődését mintegy 15 ezer kötet szakmai könyv se­gíti elő. Megállapították azt is, bár általában jó a műszaki tájé­kozódás és tájékozottság, egyes rendeletek gátolják a továbbképzést, olykor ellent­mondás van egyes rendeletek és új módszerek alkalmazása között is. Ezek javítása mel­lett tervbe vették egyéb, a műszakiak továbbképzését elősegítő tennivalók elvégzé­sét is az ankét résztvevői­Felvételi vizsgák a Mezőgazdasági Technikumban A termelőszövetkezetekben is egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a szakmai to­vábbképzés iránt. A szécsónyi Mezőgazdasági Technikum központi levele­ző első osztálya mellett há­rom új kihelyezett osztály nyílik Kisterenyén, Pászíón és Rétságon. Az osztályok létszáma az ötven főt megkö­zelíti. A jelentkezés, az élű* készítő oktatás és a felvételi vizsga már megkezdődött. Kisterenyén november 13-án, Pásztón november 14-én és Rétságon november 15-én les* a felvételi vizsga. Ezeréves népénekek — 20 éves népzenekor Nagy és szép múltja van a pásztói cigányzenekarnak... Szándékosan írtam így, mert amikor Kállai Bertala- nék 20 évvel ezelőtt ban­dába verődve elkezdték a muzsikálást Pásztón a „Ko- roná”-ban, akkor még így hívták őket: cigányzenekar. — Hej! szép idők volta!: azok! — emlékezik a most is még csak 40-es éveit elő prímás. — Amikor Kiss Fe­rinek, a híres színésznek húz­tam a fülébe a hallgatót... Azután hamar szűk lett Kállaiéknak Pásztó, arra vágytak, hogy a Rádióban szerepelhessenek. Hogyan le­hetne ezt elérni? — gondol­kozott a prímás, — azonkí­vül, hogy a kottaolvasást meg­tanulta, és hogy szorgalmas gyakorlással igyekeztek a legjobbat adni a magyarnóta szerelmeseinek: a nógrádi középkorúnknak. — A mai fiatalok már nem szeretik úgy a népzenét, mint valamikor a régi öregek. De félre bánat! — arról beszéljünk, hogyan is történt lénetét a prímás. — Meg­szerettük egymást. Mezővári elvtars, amioen lehet, segít­ségünkre van. Ha Pestre me­gyünk az útiköltséget az fmsz fedezi, ha gyerek születik, szülési segélyt kapunk. Ház­az az első szereplés 16 év- j építésnél fuvarral, ha valaki vei ezelőtt a Rádióban. — Összegyűjtöttem a me­gye legszebb régi népdalait — meséli büszkén csillogó szemekkel „Berci”, — 800— 1200 évesek is voltak közöt­tük. Elénekelgették nékem, én meg lekottáztam őket. Azután megtanítottam rájuk a „bandáf’ is és felmentünk velük Pestre a Rádióhoz. Tet­szettek nagyon... Azóta sok­szor szerepeltünk, utoljára két hónappal ezelőtt. — A földművesszövetkezet­nél 11 ive dolgozunk — so­rolja tovább az együttes tör­Ü! ■ gy jöttem én harminc­hat évesen egy fagyos téli napon Csokonai városa után nógrádi ripor­ternek, hogy lelkem is bele- Két pesti szerelő a szobatár- borzongott a változásba. Ha- sa,.. Pótsorok egy önéletrajzhoz lálos ítélet nem lehet kegyet­lenebb. Sötéten és fürkészhetetlenül állt elém az idegen város jó szóra váró szívem első, egé­szen társtalan estjén. Mit hoztam útravalónak a száműzetésbe? Volt kenyér­adóm intő szavát, anyám, kedvesem könnyét, barátok sajnálatát. „Felnőtt fát nem lehet új földbe, más éghajlatba vinni” — .. .Van itt még valami kocsma nyitva? Fáradt hó sara az utca. Szűk egérfogó nekem ez a szürke katlan. Milyen élet? — és milyen emberek? Kutatom a nappali várost. Dísztelen látnivalók. A vál­tam, — úgy érzem, — be­tesz a hírünk a „világban”. Hogy élője vagyok ennek az életnek, hírközlő mai króni­kása, aki ama keserves téli És városok?.. Hát város ez Nádudvarra emlékeztet. S ez est óta sok-sokat meglátha- a Tarján?... Tengeri kígyó, valahogy örvendezéssel tölt tott e tájból és embereiből, amely nappal teherautóktól el. hogy belevágnak min- A szövetkező falvak népét, vonaglik. Mert azt mondják: denbe, ahol pénzt éreznek. És növekvő gazdaságát, amely ipara, az van. Hallom: acél, sikerül is minden, — általá- néhol már holdak sok ezrére meg üveg, meg tűzhely, ban. Az az érzésem: a saé- rúg. Üzemek rekonstrukciós meg vasötvözetgyár... Na, csényi II. Rákóczi még sokat folyamatát, a város giganti­hallat magáról... ez a hit úgy mérgezett, szorul az utcákba s minden mint az arzén s bolondítóbb volt, mint a beléndek. Az állomástér bronzalakja alarmot kiáltott bennem s én kábultan csak imbolyogni bírtam, akár az elcsigázott majd meglátjuk. Balassagyarmatra vittek. Itt volt hát vármegyei szol­gálatban Mikszáth és Ma­dách!? Mikszáthot kedves példa­képnek vallom. Szívesen ke­resem a nyomait. Mohorán, kus újulását, terjedését a he­gyek hátára, az ég magasá­ba. Friss vendégeim voltak Salgótarjánban egy idő óta nemrég, szemfüles riporterek. kaptatót hegynek érzek. Nyers élet ez nekem, amint látom... Úgy szól itt Horpácson izgalmas emlékei mindenki. mintha menten ökölre készülne. Ee mégis... Az este meglepőt tapasztal­élnek. Mohorán a patikussal beszélgettem. A mai gyógy­mindent elbontanak. Olyan a főutca, mint a romos város. Törmelék, por, piszok, s ha eső jön, kegyetlen sár min­denütt. Azt mondják, hogy nagy építkezések lesznek. Kilencszázhatvanegy nyara. Vendéget kapok a szülőföld­ről. Kollégát, barátot. Für­Velem járták a tarjáni utcá­kat s a megyét, hogy hírt adjanak a Palócföld lükteté­séről. Büszkén csodáitattam a szálló kilenc emeletét, a la­kóházak új negyedét, me­séltem hol és mi lesz n á- 1 u n k, beszámolva kórház­katona, — életem új roha- tam: a kocsmában hárman is mában. Kell ilyenkor a szesz elébük tessékeltek blokkvál­szertárban lakott valaha az kész módon vesz saemügyre ról, fürdőről, kulturális pa­gőze, hogy bátorságra jón az ember!.. kap­tásra. Ez nálunk, otthon, — lehetetlen. Vagy annyira idegenszagú vagyok?... . ugye. termé­— Kedves uram.. maga nagyon ideges szetű? — Miből i gondolja, nyom? — Egymás után szív... — ha nem haragszik, hogy mondom: remeg a keze. — Fáradt vagyok, asszo­nyom. — Bizony hosszú az út Deb­recentől idáig... — Nagyon hosszú. Nagyon- nagyon... — Jó lesz talán lefeküdnie. Lenézem én ezt a szegény­séget. Az Alföld méretével asszo- vagyok telítve. Nagyra va­gyok a nádudvari Vöröscsil- gyújt, lag húszezer holdjával, ezer­holdas brigádjával. Mi az, ami itt fogad? Baba játék. Nagyüzemi gazdaság?.. száz holdakon?.. Fenét! minap egy százhetven holdas termelőszövetkezetben jár­tam. Tizenhét tagja van. Ne­vetséges. És falvak ezek?.. Nálunk tanyák se. iró. A szoba falán sárgult házasságlevelet betűzök. a kertben öreg fáját csodá­lom, nagy alkotások nagy tanúját. Horpácson a kas­télyban járok s egy agg ko­váccsal beszélek, aki ismer­te, bejáratos volt hozzá. Hát így barátkoztam a Pa­lócfölddel. Jártam egy termelőszö­vetkezetben. II. Rákóczi ne- öt- vét viseli Szécsényben. Tet- A szik. Az elnöke nagyon ér­telmes, volt középparasat. Jó gazda, van bátorsága a kez­deményezéshez. A földjük két gazdaság egyesítésével meg­haladja a kétezer holdat. Te­mindent. És fitymál. lotáról s mentem kalauzként Dühít ez a felülről való be- el°ttük a ^dterti, érseki pa­radicsom helyén virágzó uj paraszti élet jövendő para­dicsomába. S mert büszke voltam ez igen nagyon megnyugtat. Az otthon való érzés nyugalma ez. Hogy enyém lett a nógrádi ered­mények öröme. Ugyebár, igaza lehet a „Moszkvai jellem” színmű Voropájev ezredesének, hogy: széd és leginkább az, hogy amit mond, abban alapjában igaza van. De mégis védeke­zem, ne higyje, hogy akár- miféle helyen kötöttem ki. ’ — Nézd csak, barátom: ha Debrecennek minden üzemét összerakod, az se tesz annyit, mint a mi Acélgyárunk. A jövő városa: az ipar városa. Salgótarján majd ezután lesz nagy, csak jusson eszed- dolgozni nemcsak „Moszk­be, még meglátod. Jó ideje alig van nap, hogy ne hallanék, ne látnék hírt Nógrádról a rádióban, tele- rületük, művelési módozatuk vízióban. Valahogy büszkévé vában” lehet. Főszerkesztő Elvtárs! Kérem, ha úgy tetszik, csa­tolja e néhány sort három év előtt £rt önéletrajzomhoz. Valóbb képet kap rólam. Tisztelettel: BARNA TIBOR megbetegszik, szociális jutta­tással segít bennünket az fmsz. Kállai Bertalan most egy­szerű, de nagyon tiszta la­kásába vezet bennünket. Va­lamit mutatni akar. A fa­lon bekeretezve függ a „Ki­váló Dolgozó” oklevél, éle­tének egyik legnagyobb büsz­kesége. Igaz, van itt valami, illetve valaki más is. Két- haroméves aranyszőke csöpp­ség szalad a „Nagyapó” elé, átöleli a térdét, úgy kéri: „sétálni, menjünk sétálni!” Ez a kis szöszi talán még a sok szép eredményben gaz­dag 20 évnél is többet ér... Amíg beszélgetünk, sorra nyitoyatják a kertajtót: Ban­gó Ignác, Bangó Dezső, Csi­kós József, Csikós Zoltán a zenekar tagjai. Mind jól öl­tözöttek, mosolygósak, látszik mennyire eggyé forrasztotta őket a közös munka. Hanem panaszunk is van. w Nem veszik fel sehová dol­gozni az asszonyainkat — mondják keserűen. — Még mindig van előítélet irán­tunk az emberekben, pedig... Nagyon keltene a több ke­reset! — Nem fűznek már a hegedű húrjai közé 100 pengősöket a pénzherdáló magyar „urak”. A becsület­tel szerzett kereset meg nem mindig elég az 5—6 tagú csa­ládnak ... És az fmsz mos­tanában is vett fel takarító­nőt, „magyar” asszonyt. Kicsit komor lett a han­gulat ... Kállai Bertalan azonban ennek eloszlatásához is ért. Leveleket vesz elő a fiókból, rádióhallgatók ír­ták. Debrecenből, Szegedről, az ország messze tájairól Csupa dicséret, hálás köszö­nő szó... Most énekkart akarok szervezni az általános isko­lásokból és pedagógusokból — élénkül mosolygósra a te­kintete. — Megtanítom őket a régi szép népénekekre ét bemegyek velük a Rádióhoz. Ez már társadalmi munka. Mint ahogyan az, a kultúr- csoport fellépéséhez adott ze­nekíséret. De Kállai Berta­lan és „bandája" szívesen foglalkozik ezekkel is, hiszen egész életüket a szép magyar zene művelésére, megszerette­tésére tették fel ...1 — kemény —*

Next

/
Oldalképek
Tartalom