Nógrádi Népújság. 1962. október (18. évfolyam. 79-87. szám)

1962-10-31 / 87. szám

1962. október 31. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 A balassagyarmati könyvesboltban Szép forgalmat bonyolít le a balassagyarmati könyves­bolt. Képünkön Németh Antalné választását könnyíti meg szakszerű könyvajánló munkájával Telek Erzsébet eladó Növekedik a tsz-ek közös vagyona Az idei évben igen jelen­tős volt az az összeg, ame­lyet a balassagyarmati járás termelőszövetkezetei a külön­böző létesítmények építésére, gépek vásárlására fordítottak. A termelőszövetkezetek közös vagyona — amely e tényezők­ből tevődik össze — így igen jelentős emelkedést mutat az idei gazdasági évben is. A termelőszövetkezetek közös vagyonának értékét jelző összeg évről-évre emelkedik a járásban. 1959-ben 18,4 1960- ban pedig már 47,2 millió fo­rint volt. Az elmúlt évben pedig már több mint egymil­lió forinttal haladta túl a 70 milliós összeget. Több mint 1200 forinttal növekedett az | elmúlt évben, az 1960-as év­hez viszonyítva a járás szö­vetkezeteiben az egy tagira jutó közös vagyon értéke is. Főorvosi engedély nélkül Több olvasónk ment orvos- tól-orvosig bizalmatlansággal, mert az utóbbi időben az eddigi megszokástól eltérően nem kellett rendelőintézeti főorvossal láttamoztatni a drágább és hathatósabb gyógyszerrecepteket. A be­tegek nem értették, miért szűnt meg az eddigi rendel­kezés. Munkatársunk kérdés­sel fordult Smetana Aladár­hoz a megyei tanács egész­ségügyi osztálya főgyógysze­részéhez, tájékoztassa olva­sóinkat, miért szüntették meg a főorvosi engedélye­zést. — Az Egészségügyi Mi­nisztérium saeptemper 1-én megjelent 41/1962. számú utasítása hatályon kívül helyezte a főorvosi engedé­lyek szükségességét bizonyos gyógyszerek engedélyezésé­re. Ezzel egyszerűbbé vált az összes beszerezhető gyógyszer felírása és meg­szűnt a betegek főorvosi engedélyért való küldése. Ezt a társadalombiztosítás és az orvosok szakmai fej­lődése tette lehetővé. Ezen­túl az utasítás mellékleté­ben szereplő tizenhat gyógy­szer (Androfort inj., Exa- thin inj., Prednisolon tabl., Rheosolon tabl., Strepomy- cin inj., Exathin inj., Pred­nisolon tabl., Rheosolon tabl., Streptomycin inj., Tetran készítmények, a Vi­tamin B 12 inj. féleségek, stb.) és a külföldi gyógylis- tán szereplő gyógyszereket is felírhatják a betegek el­látásával megbízott orvosok. Annyi megszorítás van, hogy ezeket a gyógyszereket a társadalombiztosítás ter­hére két példányban kiállí­tott vényre kell felírni. A másolati példányra az or­vosnak rá kell vezetni a „Másolat” szót. Másolati példány nélkül a gyógy­szertár a gyógyszert nem szolgáltathatja ki. Az uta­sítás értelmében a jövőben főorvosi engedély egy gyógyszerhez sem szüksé­Az Insulinra vonatkozóan is megszűnt a főorvosi en­gedély, de a cukorbetegek nyilvántartására és az In­sulin egységek megállapí­tására vonatkozó eddigi utasítások érvényben ma­radnak, ezért a cukorbete­geknek továbbra is a ren­delőintézetekben írják fel az Insulint és Bucarban tablettát — fejezte be tá­jékoztatását Smetana Ala­dár főgyógyszerész. Eredményesebb segítségnyújtáshoz összehangoltabb munkát Üléseztek a Népfront akcióbizottságok Napról-napra újabb ered­mények születnek a Hazafias Népfront akcióbizottságaink munkája nyomán. Az akció­bizottságokba tömörült em­berek segítenek az erózió elleni küzdelemben, a szövet­kezeti tervezésben, az új ter­melési módszerek elterjesz­tésében és sok egyéb fontos, a szövetkezeti gazdálkodást elő­segítő kérdés megoldásában. Az elmúlt hét szombatján az eddigi tapasztalatokat ér­tékelték Salgótarjánban a megyei tanácson az akcióbi­zottságok vezetői, illetve a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya részéről meg­jelent munkatársak. Egyönte­tűen állást foglaltak abban, hogy a jövő feladatait, hatéko­nyabb szakpropagandát, ered­ményesebb segítségnyújtást csak akkor lehet megvalósí­tani, ha az akcióbizottságok összeegyeztetik munkájukat a mezőgazdasági osztállyal. Ügy várhatók jobb eredmények, ha ezek a szervek harmoniku­san összehangolják tevékeny­ségüket. A jövő évi tenni­valók részletes megvitatására rövidesen értekezletet hívnak A gondos szervezés hoz csak sikert kJ éhány napja lehet, hogy Tóth Istvánnál, az érsek­vadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet elnökével beszélgettem. Öröm- kezeiben. a munkák helyes szervezésé­vel, legkésőbb november 25- ig befejezzék ezt a munkát is valamennyi termelőszövet­mel újságolta: ezekben a napokban befejezik teljes egé­szében a kukorica betakarí­tását. S nem mulasztotta el hozzátenni, jóval felül van a 30 mázsán az a termés- mennyiség, amelyet egy-egy katasztrális holdról takaríta­nak be. S amikor azután ér­deklődtem, véleménye szerint melyik volt az a tényező, amely leginkább befolyásol­ta a gazdag termést, habo­zás nélkül válaszolta: a mé’y- szántás. A termelőszövetke­zetben az elmúlt év őszén minden olyan területet mé­lyen szántottak, amelybe a tavasszal vetés került. így volt ez a kukorica termő- területével is, s most a mély­szántás az, amelynek köszön­hető, hogy az érsekvadkertiek az idén kifogtak a rendkívül szeszélyes, kedvezőtlen időn. A mélyszántással lényegé­ben már az elmúlt évben sikerült előbbre jutni a me­gye valamennyi termelőszö­vetkezetében. Azokat a terü­leteket, amelyekre a tavasz- szal valamilyen vetés került, lényegében megszántották a gépállomások. Az idén meg, hogy a gépállomások, a ter­melőszövetkezetek helyes munkaszervezésének, az anya­gi érdekeltség szélek körű al­kalmazásának eredményekép­pen két héttel korábban be­fejeződött a megyében az ősziek vetése, mint az el­múlt évben, minden lehetőség megvan arra, hogy valameny- nyi szövetkezetben időben, . , még november hónapban, Talajvédelmi továbbképző megfelelő minőségben elvégez- tanfolyamra megy a jövő hó-\zé\ a mélyszántási feladato- napban négy agronómus, a i kát is. rétsági és balassagyarmati já­rásból. A Földművelésügyi Minisztérium Növénytermesz­tési Főigazgatósága Öntözési és Talajerőgazdálkodási Igazga­tósága által Budapesten ren­dezésre kerülő háromhetes tanfolyamon elsősorban a Lókos vízgyűjtő területével érintett termelőszövetkezetek mezőgazdászai vesznek részt. Továbbképző , tanfolyam a talajvédelemről A több mint 68 ezer ka­tasztrális holdnyi területből, amely az idén őszön mély­szántásra vár, mintegy 25 ezer holdon már elvégezték a munkát a gépállomások, ter­melőszövetkezetek. S ha a meglevő gépegységeket néz­zük — figyelembe véve a kettős műszakban dolgozó gé­pek számát is — a számí­tások szerint minden reális lehetőség megvan arra, hogy A kettős műszakra, az erő­gépek csoportos üzemelteté­sére — ha a korábbi évek­ben nem is alkalmaztuk vol­na a megyében — jó példát szolgáltatott eleget az idei nyár és az ősz. Éppen ezért a gépállomások megyei igaz­gatósága megfelelő intézkedé­seket foganatosított arra vo­natkozóan, hogy a gépállomá­sokon, termelőszövetkezetek­ben a mélyszántás során is megfelelő ütemben növeked­jék a két műszakban dolgozó gépek száma, s dolgozzanak azok a traktorosok is, akiket az ipari munkások enged­tek át néhány hónapra a me­zőgazdaság megsegítésére. A hét-nyolc gép együttes mun­kájának előnyei is ismerete­sek. Könnyebb így az erő­gépek műszaki ellátása, az ellenőrzése, s ami nagyon fon­tos, csökken ilyenformán a különbség is az egy csoport­ban dolgozó traktorosok mun­kája között. A munkaszerve­zés effajta módja azonban csak akkor éri el célját, ha ezekbe a gépcsoportokba be­osztják a termelőszövetkeze­tek saját erőgépeit is. A Szécsényi Gépállomás ” körzetében igen he­lyesen az őszi mélyszántás végzésénél is különös gondot fordítanak a gyenge termelő- szövetkezetekre. így volt ez a nyári és az őszi munkák során is és az eredmény nem maradt el. A hollókői ter­melőszövetkezet például az el­múlt években mindig a gyen­ge termelőszövetkezetek so­rát gyarapította. Az idén az elsők között végezte el a szé­csényi járásban az ősziek ve­tését, s a munkák végezté­vel volt ideje és ereje arra is, hogy segítséget adjon a zsuny-pusztai szövetkezetnek, ahol elmaradtak a munkával. Miért ne lehetne hát ezt az igen eredményes módszert megvalósítani most a mély­szántásnál valamennyi gép­állomás körzetében? Ezekben a napokban már “ egyre több azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, ahol gyorsan, minden különösebb időveszteség nél­kül átállították az erőgépe­ket a mélyszántási munkák­ra. Az érsekvadkerti Magyar —Csehszlovák Barátság Ter­melőszövetkezet éppen az idei tapasztalatok alapján, felhí­vással fordul a megye va­lamennyi termelőszövetkeze­téhez: a pártkongresszus tisz­teletére fejezzék be időben az őszi mélyszántást is. A szö­vetkezet vállalta, hogy a gépállomás vezetőségével együttesen úgy szervezik a munkálatokat, hogy novem­ber 15-ig végezzenek a mély­szántással is. A termelőszö­vetkezetek mellett csatlakoz­tak a kongresszus tiszteleté­re indított munkaversenyhez, a gépállomási traktorosok is. Az egyre nagyobb ember­tömeget magával ragadó mun­kaversenynek azonban csak akkor lesz eredménye, ha a termelőszövetkezetek megte­remtik a munkához szüksé­ges feltételeket, szabaddá te­szik a mélyszántást végző gépek előtt a területet. Most ugyan még a vágatlan kuko­ricaszár nem akadályozza a munkát, később azonban, ha a munka ütemét nem gyor­sítják meg a szövetkezetek­ben, kerékkötője lehet a mély­szántás időbeni befejezésének. N agy tervszerűség a mun­kában, gondos szervezés, a gépállomási és a szövetkeze­ti gépek együttes munkája, azok a tényezők, amelyek a sikeres vetési munka után most eredményt hozhatnak. A szervezési intézkedések mellett azonban nem szabad elhanyagolni egyetlen gépállo­máson, termelőszövetkezetben sem a traktorosokat, akiken végső soron e munkák sikere múlik. Még a hideg idő be­állta előtt biztosítsák részük­re a meleg ruhát, s ahol arra szükség van, a meleg védőitalt s a megfelelő szál­lást, pihenőhelyeket is. Hi­szen ezen intézkedések vég­rehajtása egyetlen szövetke­zetben sem jelent kidobott pénzt, mert a tratorosok eme gondoskodást a nyár és a* ősz folyamán tanúsított na® munkalendülettel, újabb mun­kasikerekkel hálálják meg. .;. .*. .%.;. .*. .*..;..;. .*• •*..;..;..% »:* *;. *;» *:««:»*:• »:• »:* •:* »:• »:• %. »:• •:* •:* •:* *:• *:• *:• *:• •:* k- •:* *:• *:• *:*•:* •:* *:• *:* *:• •:* v *:• •:* •:* *:■ *:* *:• *:* *:* *:* •:* v *:* *:• •:* *:* •:* •:* •:* *:* *:• •:* *:* Szép legyen kívül is, belül is OLYAN EMBEREK ÜLIK KÖRÜL itt, az üveggyári pártbizottságon az asztalt, akik nemcsak lakói, építői is városunknak, Salgótarjánnak. Néhány hónappal ezelőtt fel­hívást adtak közzé: vegyenek részt a város építésében, szé­pítésében a gyárak, hivata­lok, intézmények dolgozói is. Azóta sok százan töltöttek megyeszékhelynek, ipari cent­rumnak. Milyen lesz hát a város, s milyen legyen? — mindenna­pos vita tárgya ez; az építés láza, különleges hangulata, atmoszférája behatol ide is, erre a rögtönzött, de szabály- szerű kis ankétra. Négy szo­cialista brigád: a Horváth-, a Preissler-, a Maurer- és a sok ezer munkaórát társadalmi Gyuris-brigád tagjai ülik kö- munkában, hogy a legfonto­sabbat építésen — a szocialista címre törő finomcsiszoló üzem munkásai — naponta forgatva ügyes uj­jaik közt a törékeny pohara­kat, kelyheket, hogy az éles köszörűkő belesikongja az anyagba a szépséget, százféle emberi fantáziaszülte mintát, — munka után nehéz csá­kányt, ásót, lapátot fognak, törik, túrják a földet, utat az éltető víz áradásához. Nem a véletlen vezetett hát ide bennünket, megkérdezni ezeknek a munkásoknak a vé­leményét, Salgótarján építésé­ről. S nem véletlen, hogy rül az asztalt. Olykor egyik­mondjam: csatorna- másik, mondókáját elmondva, Ezek az emberek is feláll, elnézést kér: iskolába megy, technikumba. Dolgoznak, tanulnak és épí­tik városukat. Miért? — to­lul előre önkéntelen az első kérdés. Semmi különös. — Minden embernek érde­ke — mondja Preissler Ferenc —, hogy szép városban lakjék, hogy munka után jobban érezze magát. Mi sem va­gyunk kivétel. Nekünk sem jó például a vásártéri házak­ban rozsdás vizet inni. Ezért és újra felbontanak utakat, mert kiderül, hogy amit röviddel ezelőtt csinál­tak. már nem megfelelő. De ez nemcsak a közművesítés­nél fordul elő. Itt a Csizmadia Sándor utcában háromszor is építették a hidat, mert úgy látszik, valamit mindig kife­lejtettek. S ilyenkor bontani kell, rombolni, amit már egy­szer megépítettek. Nem jól van ez. Itt a gyár előtt majd minden évben felszedték a járdát. Akadályozza a forgal­mat is. Ismétlem, jó az, ha építünk, — mi is azt csinál­juk —, de előrelátóan tegyük. Hiszen a mienkről, a mi pén­lenség a munkások közt is. Selmeci György elismeri, igen jó, hogy van már két park. De több kell. Ügyes dolog volt emiatt elhelyezni ezeket a kővázá­kat az utcán, de ez nem he­lyettesíti a parkokat. Mások vitába szállnak Horváth elv­társsal: nemcsak a parkosí­tással van baj a Lenin téren, valahogy a szökőkút sem olyan, amilyennek lenni ké­ne, különösen ha nem műkö­dik, nincs víz. Olyan, mint egy meztelen ember — jegyzi meg roppant találóan Vojtkov- szky Erika, a fiatal üvegcsi­szoló segéd. Másvalaki — már nem győzöm jegyezni a neveket — az építőipari vál­lalat előtti parkra hivatkozik: nagy fákat ültettek ide át, miért nem csinálják máshol zünkről van szó, a dolgozók is. Ott sem csinálnak ilyet, pénzéről. Hogy milyen lesz a város? — azt most még nem tudjuk. Mindenütt nagy épít­kezések folynak, láttuk az új szállodát. Nagyon szép lesz. Eljutottunk odáig, hogy két parkunk is van, bár nekem ahol pedig nagyon-nagyon szükséges — szól újra Vojt- kovszky Erika. — Például a Május 1. úti iskola környé­ke sivár. Ott bizony elkelne az ilyesmi. És több szobor kéne. Felmordulnak erre az őszintén szólva a főtéri park apák: jobban tetszik. Sokkal hangu- járunk a csatornaépítkezésre latosabb, árnyékos, kedves, munka után. Horváth György — szintén szocialista brigád vezetője — t™^L^Zéleg€tÜn^’nCn^CSak még messzibbre tekint a célszerűség, a tempó, az arányok, hanem a szépség is, a szépség, amellyel az ő két­kezi munkája is el van je­gyezve. Minden szempontból illeté­kes emberek. És van miről tárgyalni, vi­tatkozni. Mert Salgótarján talán most éli igazi hősi kor­szakát, most, ezekben az évek­ben. A gyárak nagyarányú rekonstrukciójával egyetem­ben nyújtózkodik, ropogtatja izmait a város is. A szemünk előtt születik újjá, válik nagy­korúvá, méltó társává a többi — NEM MONDOK ÜJAT= mindenki szereti a szépet. Azt is láttuk, szükség van ránk, azért jelentkeztünk tár­sadalmi munkára, s hívtuk a többi társunkat, ők is jöjje­nek. Jönnek is. Egy-két meg­jegyzésünk éppen azért ne­künk is van ehhez a hatal­mas arányú építkezéshez. Ha valamit csinálunk, az alapok­nál szoktuk kezdeni. S ha pél­dául közművesítünk, necsak a mának, hanem sok évtize­des előrelátással csináljuk. A nyugalmas. Jólesik ott pihen­ni, ücsörögni. Az a másik... az a szökőkút szép, esténként elnézem, mikor ki van vilá­gítva ... Mégis van abban a parkban — nem is park ez, hiszen sem bokrok, sem fák, — van benne valami rideg­ség, üresség... És már kinn vagyunk vala­mennyien a városban — gon­dolatban persze — és felborul a parlamentaritás, a felszóla­lások szabályos rendje vitat­kozásba csap át, elevenné, iz­galmassá válik a légkör. És a megjegyzések, közbeszólá­sok jó esztétikai érzékről tesz­nek tanúságot, amelyen úgy Nincs a város­ban valamire való gyermek- játszótér. — Ha már a vá­sártéri lakótelep úgy sikerült, s a gyárból is megy oda a füst. meg a por, mert a ke­verő üzemet rossz helyre épí­tették — szól egy másik me­gint —, legalább próbálnák parkosítani. Emlegetik a 76-os bérház környékét, a fogászati rendelő előterét. Elhanyagolt, rendetlen. A tatarozásnál pe­dig pont azt a házat nem vették elő, amelyik a legré­gibb talán. S egyszerre benne vagyunk egy új témában: a házak szí­nezése. Valaki szemrehányást tesz egyes épületek csiri-csáré színezéséért. Máris kirobban az új vita. Milyen legyen? csatornák, kábelek lefekteté- látszik, lassacskán nevetséges Mind szürke? Többen Is fél­tésénél gyakran nem ezt ta­pasztaljuk. A városban újra lesz álmélkodni, mert termé­szetes, magától értetődő je­kiáltanak: színes, sokszínű! Horváth elvtárs egy pesti építkezésre emlékezik, nem­rég látta, valahol a Hungária út környékén, nem jut eszé­be pontosan hol, de a színek* a változatos színek azok most is előtte vannak: más színű a fal, a balkon, az ablakke­retek, nagyon szép volt. Él építsenek olyan homlokzatú házakat, mint a Nemzeti Bank fiókja. Modern, szép, ízléses — mondja. — Mikor felépí­tették, nem szégyellem, iri­gyeltem azokat, akik itt lak­nak, boldogság ilyen házban lakni. — Es ha Salgótarján­ban kevés a hely, — szól közbe valaki —, építsenek magas házakat. Lapostetejű házakat, az szebb, mint az a régi... Sopotnyik Károlyi szintén a legfiatalabb mun­kásgeneráció képviselője szi­gorúan mondja: — És ne csak a főútvonalat tartsák rend­ben. Sok szó esik a lakások bel­sejéről is. Preissler elvtárs mondja: hiába lesz szép a vá­ros, ha bemegyek a házba s az elhanyagolt. Pesze Gábor a lakások felszerelésének fo­gyatékosságait hánytorgatja. Ha az építők hiányosan ad­ják át, a lakó sem érzi any- nyira kötelességének rendben tartani. Maurer János csatla­kozik ehhez, Gyuris János pá­dig summázza: a városnak kí­vül is, belül is szépnek kell lenni. ... MOST MÁR MINDEN­KI az óráját nézegeti. Any- nyira belemelegedtünk a vi­tába, hogy alaposan eljárt az idő. A gyárkapunál ki er­re, ki arra széled, s akik egy úton mennek, folytatják a vitát. És folytatják holnap és holnapután is. Érdekli őket; milyen lesz a város. Az ő városuk. Mert a városnak kívül is, belül is szépnek kell lenni. Akárcsak az emberek­nek, akik benne élnek. Csizmadia Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom