Nógrádi Népújság. 1962. október (18. évfolyam. 79-87. szám)

1962-10-13 / 82. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. október 13. ÖRÖK BARÁTUNK GYÁRAK VÁROSA: SALGÓTARJÁN öt éve halt meg Szabó Lőrinc ölébe fogadja. Ellobbant láng­elméje, kihűlt meleg szíve. Mi ittmaradtunk, szegények lettünk. Csak emléke jár előt­tünk, s „szegény titáni ár­nya”. A fák, madarak, csillagok élik tovább megszakadt éle­tét, s hála nyit virágot egy­szerű sírján. Az elmúlt tavasz fiatal lángolásában újra találkoz­tunk. A művészet néma csar­nokából intett felém. Egy da­rab vörös márvány zárta magába bolygó géniuszát. Bor­sos Miklós idézte meg, s ősi erejét ültette át a kő rideg formáiba. Élt, mint a gondolat. Miről beszél­tünk? Róla, álmairól, min­denről. Távozóban Gautier szavai jutottak eszembe, a művészetről: „Ügy! szebb a mű, ha büszke (Formákból kél elő). És küzdve: Vers, márvány, drágakő!” Valóban, ez a küzdő költő az ihlet pillanatában maradt örök, egy darab márványban, mert ő maga volt a művé­szet. S végül — talán legbenső- ségesebbpn — néhány haté barátkoztunk össze, a salgó­tarjáni könyvtár olvasóter­mében. Leszállt szárnyas kép­zeletén, s beszélt finom ci- káda-hangján: életéről, kis­fiáról, a halálról. Amikor halkan visszatet­tem a polcra Összegyűjtött verseit, s kiléptem az elő­csarnokba, a könyvtáros egy olvasócédulát tett elém. Szí­veskedjék felírni az olvasott könyv címét! — hangzott az udvarias kérés. — Kérem én nem olvastam semmit. — Vá­laszoltam. Semmit? Hogyan? Én Szabó Lőrinccel beszélget­tem az ablak melletti asztal­nál. Tóth Sándor Személyesen nem ismertem. Csak a párhuzamos lelkek azonos hullámhosszán léptem kapcsolatba vele. Megpróbá­lok utána kapaszkodni az időn túli magaslatokon, de megállít, csendesen lehajol hozzám és felemel. Mint haj­dan kisfiát, Lócit. Fentről nézek le rá, a ke­zdi közül. Csodálom, hogy semmit sem változott. A régi fény jár szemében, fi­nom tónussal, mint régi ké­pek halvány körvonalain. Ez az ember — úgy érzem — most jobban a barátom, mint eddig volt. Igazi portréját csak most rajzolta meg — az idő. T alálkozásaink édes emlé­kei járnak eszemben. Az el­ső, amikor gimnazista vol­tam. Az ősz mélabúja len­gett körül, s a Babits-villa hámladozó falán először ol­vastam a nevét. Gyöngy­betűkkel írta, emlékül c köl­tőfejedelemnek — és az utó­kornak. Sokszor eljárt ide barátjához, az esztergomi ma­gányba. Almaikat, vágyaikat aztóta már elmosták a Duna habjai, felitták az éjszakai csillagok. Máskor a hangját hallot­tam Shakespeare bűvös szo­nettjeiből. Mily kellemes per­cek voltak, egy alföldi kis­város kellős közepén. Átélt fájdalom, melankólia áradt ezekből a fordításokból. Na­gyon szerette Shakespeare-t. Rokonlelkek voltak. És ugyan­itt láttam a kiállításon. Meny­nyire ő — gondoltam a hang ja után ítélve. Elrévedö arc­cal nézett rám a vászonról. Felesége ült mellette, felol­vasott. Talán Baudelaire-t, vagy L ermontovot? Ki tud­ja? Mindenkit szeretett, •ba­rátja volt minden költőnek. Ekkor még élt, alkotott mint — később megtudtam — mindig, önmagát formálta, el- fogyhatatlan lánggal tezott kortársai között. Jóleső érzés visszaemlékezni erre a nyár­ra. A fiatalság, az áj élet témáit még lelkében ringat­ta, magáénak vallotta. És minket is. Ránk ragygott, a kortársaira. Nevelt, mint gyermekeit a gondos apa. Aztán hirtelen elment. Láttam lezárt kopor­sóját, amint a föld lassan VVny\X\/^X\/\XV^^/\X\/UO/^X\/^X\A'AA'OA^,A^/VO/^^O^nJV^nx\/\X\/\X\/\X\/VO/vnyOXV\XVV'0/vn^\XV Kettős KlSZ-esl<üvő az új kultúrházbon Szinte be sem fér már az utolsó percben érkezett ri­porter a háromszázférőhelyes, zsúfolásig telt gyönyörű kultúrházba. Zagyvarónán az utolsó munkálatok elkészül­te után első jeles esemény, szinte avatás ez a kettős KISZ-esküvő. Űttörők, kiszes ifjúgárdisták, ünneplőbe öl­tözött, 4 községből is jött rokonság s a helybeli hozzátar­tozók, ismerősök sorfala között virágszőnyegen halad vé­gig a reprezentatív termen a ké tifjú pár: Toronyi Teréz Andó Istvánnal, Gajdár Julianna pedig Pál Józseffel. Lohengrin, villanó fotofények, s a meghatottságtól reme­gő kéz, amely egy életre szóló szerződést ír alá. 'lit % Május 1 úti iskola. Hallod? — Énekelnek! Az ablakok mögött gyermekhangok tiszta kórusa szövögeti az egyszerű dallamok fonalát. „Do-ti-lá, do-ti-lá, iá-iá, ti-ti, do-ti-lá...” Ö iskolák! Egyszerű barakk-is­koláktól a betonelemekből összerakott csupaüveg kocká­kig, mennyi mindennel neve­litek a gyermekeket! Az egy­szeregytől, a bonyolult kémiai képletekig, a kuszán farig­csált betűktől, az írásbeli dol­gozatig, az olvasástól a törté­nelemig. És ez még nem min­den! Nevel a tanító példamu­tató öltözködésével, a tornata­nár magabiztos járásával, a fiatal énektanár tudós szem­üvegével, a jóságosán szigorú igazgató szürke bajuszával, a takarítónő tiszta műanyag­A Május 1. úti iskola vedrével, rendszeretetével. És ez még nem minden! Nevel­nek a napfényes osztályter­mek, a táblák tiszta feketéje, a tekintélyt árasztó katedra szigora, a folyosó falbaépített ruhásszekrényei, a terpentin­illatú tornaterem karcsú má- szórúdjai, a bordásfalak, gyű­rűk, ugrózsámolyok. És ez piég nem minden! Nevelnek a harmonikus színekbe me­revített mozdulatok a folyosó pannóin, a lépcsőház sgrafit- tóján. És ez még nem min­dent Nevel maga az épület a derűs lépcsőház, a tágas fo­lyosók, az osztálytermek meg­felelő mérete, a belső jára­tok kiismerhetösége, a meg­bízható ajtók, az ablakok nagysága, az erős lépcsőkor­lát, a falak színe. És ez még (Czinke Ferenc rajza) nem minden! Nevel az épü­let külső formáival, egyszerű, derűs, modern homlokzatával hívogató bejáratával, s nevel a bejárat oldalán függő lám­pa is, ízléses formáival, s az­zal. hogy pontosan ott van, ahol lennie kell! Kékkötényes parányi kis­lány jön le a lépcsőn, kezé­ben földigérő táska, vígasz­talhatatlanul, halálos kétség- beeséssel zokogja társnőinek: kettest kaptam olvasásból... Azok, kétoldalt, átérezve a bánat végzetes súlyát, rész­véttel hallgatják, míg odafent az ablakok mögött, gyermek­hangok tiszta kórusa szövöae- ti az egyszerű dallamok fona­lát: „Do-ti-lá, do-ti-lá, Iá-iá, li-ti, do-ti-lá ..Ez minden. Gara János Mit- igér a felevízió a féli esfékre? A nappalok rövidebbek, hosszabb a sötétség, több idő jut vidéken is arra, hogy munka után az emberek a televízió képernyője elé tele- I pedjenek. Felkerestük a Te­KŐSZÍVŰ ember fiai Romantikus prózairodal­munknak nincs még egy olyan korlátlan képzeletű, varázsos hatású egyénisége, mint Jó­kai Mór. Rz elsősorban a magyarázata annak, hogy ol­vasóit tekintve hosszú és ter­mékeny életútján seinte pél­dátlan népszerűségre tett szert, bűvöletébe vonva ge­nerációk hosszú sorát. Ha vizsgálódást végzünk könyvtáraink körül, újra meg újra ahhoz a tapasztaláshoz érkezünk, hogy Jókai ma is egyike a legolvasottabbaknak, mert művészetének két for­rásaként rendkívül szerencsé­sen olvasztja eggyé a francia romantikát és a magyar nép- költészetet. Életének középpontjában a 48-as szabadságharc esemé­nyei állanak, s ebben a té­makörben a nemzeti öntudat ébrentartőja olyan regényei­vel, mint a többi között A kőszívű ember fiai. A re­gény megírásához a kiegye­zés után látott, hogy a leg­sérelmesebb pont, a nemzeti hadsereg megsemmisítése el­len küzdjön. A szabadság- harc eseményeit ábrázolja elsősorban, hogy a magyar honvédség bátorságát szem­beállíthassa a zsoldért haco- !ők és az árulók hitvány­ságával. A Baradlay-asalád a nemzedékek problémáját is felveti, mert a romantikus hagyománynak megfelelően a fiúk az apa végső akara­tát megtagadva állnak a sza­badságharc zászlaja alá. Hő­sei a „lélekcserélő” időben változnak, így a lélektani ne­hézségeket is sikerül reáli­san megoldania. A Jókai-kedvelők megelé­gedésére tett az Állami Déry­né Színház, amikor A kő­szívű ember fiai színpadi vál­tozatát műsorára tűzte. A re­gény színpadra alkalmazója, Hevesi Sándor és Kardos György úgy végezte el fel­adatát. hogy tiszteletben tar­totta Jókai egyéniségét, meg­őrizte romantikájának ham­vát, lágy líraiságát, hőseinek arcélét, amelyek többnyire itt is csak a két végletes­ségben tudnak élni, cseleked­ni, rokon, vagy ellenszenvet ébresztőn. A regény, A kőszívű em­ber fiai a cselekmény moz­galmasságával a színpadon is lüktető élet. Lebilincsel a fordulatosság, a drámai ellen­tét, megejt a nehéz tragé­diát feloldó líra melankóliá­ja, a felhők mögül kivillan­tott derengő sugárzás, amely- lyel egy ország bizakodását táplálta a súlyos terhű év­tizedekben az író. Mert a gonosz elnyeri büntetését, a nemes az érdemelt jutalmát. Gördülékeny előadásban, jó szereposztásban mutatta be a darabot a Déryné Szín­ház. Várady György stílusos rendezése a kor atmoszférá­ját teremtette meg a szín­padon s az átélt előadás mél­tán hozott komoly sikert az együttesnek. Baradlay Kázmér, a kő­szívű ember alakjában Ke­resztesi Béla robusztus egyé­niséget teremt, aki zsarnoki könyörtelenségével szinte agyonnyomja környezetét. Érezzük, ha a halála r.em lenne megváltás a családra, feltétlenül keresztül is vinné szándékát... Az egyetlen je­lenetre korlátozódó élet tö­mör summázása az önkény­nek. Keresztesi Béla művészi bontakozása azonban tovább Jenő tragikus vívódását és emberségét Hollay Bertalan mutatja meg átélt játékban. Lánghy Aranka pasztelles alakját Fodor Teréz szépen érvényesíti. Liedenwail Edit szerepében kellemes jelenség Bodó Judit. Igen tetszett a Plankenhorst Antoinette gyű­löletes egyéniségét megmuta­tó Balogh Ilona és lánya, a minden aljasságra kész, her­vadó Alfonsinse megszemé­lyesítője, Feleki Sári. tart a legidősebb fiú, Ödön alakjában, aki szembeszegül az apai végrendelkezéssel, hogy szétfeszítse maga kö­rül a kegyetlen korlátokat. Özvegy Baradlaynéban a Jászai-díjas Czéh Gitta nyúj­tott megrázó élményt. Játé­kában a gyermekeit féltő anya minden elszántsága, s a hazáját mindenek felett szerető asszony hősisége a szenvedély magas hőfokán ér­vényesül. Rokonszenvesen vi­dám Komlós Róbert, aki a középső fiú, Richárd alakját mintázza sok kedves eszköz­zel. A legkisebb Baradlay, Ridegvári Bencét, az érde­keiért mindenre elszánt Bécs- lakáj hivatalnok típusát Kő­szegi Gyula teremti meg hi­teles módon. Mulatságos, jó­ízű figura Fenyvessi Balázs Tallérosi Zebulonja. Tetszett Pallwitz Ottó, a lovagias el­lenfél feladatában Siménfalvi Lajos, félelmetes és gyűlöle­tes volt Erős Pál Haynau tá­bornagya. Tapasztó János, Tatay Éva, Patay József, Fe­hér Sándor, Bán István, Mo­gyorósi József és Horváth Sándor jól állták meg he­lyüket a kisebb posztokon. (barna) levízió műsorszerkesztőségét, hogy megtudjuk, mit ígérnek a következő hónapokra? — Mindenekelőtt úgy gon­doljuk — kapjuk a választ —. hogy nincs különösebb el­térés a vidéki, a városi és a budapesti nézők között. Amennyire a levelekből meg lehet állapítani, hasonlóak az igényeik, kifogásaik. Itt is. ott is a sport- és színházi közvetítéseket szeretik leg­jobban és a filmműsorok el­len van a legtöbb panasz. SZAKTANFOLYAM — Már a következő he­tekben, egészen pontosan no­vember 13-án, szerdán este indul a TV mezőgazdasági szakmunkás-képző műsora. Ezután minden szerdán 5 és 6 óra között jelentkezik ez az adás. A TV képernvőién olyan tanfolyamokat szeretnénk tar­tani, amelyek mindegyik me­zőgazdasági szakma számára segítséget adnak. „LAMPAFÉNYNÉL” A TV agronómusa a jövő­ben átadja a helyét a „Me­zőgazdászok Fóruma” című rovatnak, ahol a legjobb gya­korlati szakemberek mondják el eredményeik titkait. Uj műsor lesz a falujáró kame­ra is, amelyben egy-egy ér­dekes eredményt, új mód­szert vagy épDen hibás gya­korlatot, érdekes embereket mutatnak be, elsősorban a falusi nézőknek. Uj műsor lesz a „Lámpafénynél” című. vasárnap este jelentkező adás is. Történelmi, mezőgazdasági érdekességek, a falusi kul­turális élet eseményei adják majd a műsor anyagát sok filmmel, képpel. SOK TV-JÁTÉK — Szirmai Rezső „Senki karácsonyfája” című rádió­játékát már többször is is­mételték a közönség kíván­ságára, most TV-játék formá­jában találkozhatnak vele a nézők. Sólyom László művé­nek „A szerelemhez érteni kell” lesz a címe. Gárdos Miklós „Vacsora a Hotel Ger­mániában” című írásából TV- film készült. A filmkedvelők bizonyára örülnek, ha meg­tudják. hogy ismét láthatják a Modem Pipernelt és a Szentivánéii álom filmválto­zatát. amit Reinhardt, a vi­lághírű színházi rendező ren­dezett a filmszalagra, s amelyben feltűnt a később híressé lett gyermekszinész Mickey, Puck szerepében. A TV bemutatja az elmúlt évek­ben készült világsikert ara­tott — de a mozikban ed­dig nem játszott Renée Clair filmet. ”éz orsonás kaDu”-t. Yves Montanddal a főszerep­ben. ZENE A KÉPERNYŐN — A Budapesti Zenei He­tek megnyitó hangversenyére szeptember 27-óp került sor. Az öt legjelentősebb koncert­ről közvetítést ad a tele­vízió is. Ránky György és Szirmai Albert műveit szer­zői esten mutatják be. Meg­indul a Zenei Klub a ko­moly zene hívei számára N°m feledkeznek meg a könnyű­zene híveiről sem. Négy dzsessz-zongorista: Túrán László, Szabó László, Garai Attila és Kőrössv István méri össze a tudását a ka­merák előtt. KÉSZÜL A SZILVESZTERI MŰSOR Az irodalomkedvelők to­vábbra is láthatják az iro­dalmi klubok adásait, ahol ebben az évben az orosz, az angol és a többi nagv nem­zeti irodalmakat mutatják be a nézőknek játékos feitöró keretében. ..Ha együtt játsza­nánk” címmel a Ruttkay Éva—Gábor Miklós és a Tö- rőcsik Mari—Bodrogi Gyula színészházaspárok lénnek a Televíz;ó kamerája elé. S vé­gül: már megbízást kapott Róna Tibor és Kellér Dezső, hogy a szilveszteri műsor megírásához lássanak hozzá.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom