Nógrádi Népújság. 1962. október (18. évfolyam. 79-87. szám)

1962-10-27 / 86. szám

1962. október 28. nógrádi népüjság 5 (folytatás a 4. oldalról) tartjuk megengedhetőnek, hogy a nevelés címkéjét rá­ragasztva erőltetett, semati­kus és unalmas rendezvények­kel árasszák el a közönséget, s ezekkel elvegyék a kedvét a művelődési intézmények to­vábbi látogatásától. Kialakítjuk a megye kulturális központját Végül ki kell térnünk egy sajátos megyei problémára. Csaknem valamennyi megyé­ben a kulturális élet fejlődé­sének fontos ösztönzője, a vi­dék művelődésének bázisa, irányadója egy-egy kulturális központ. Nagyobb részük már régi történelmi hagyományok­ra tekint vissza, szerepük azonban az utóbbi évekoen növekszik, egy-egy új színnel gazdagítják hazánk kulturális arculatát. A mi megyénkben nem alakult ki a múltban je­lentős kulturális központ. Ez részben következménye, rész­ben újabb oka volt a kultu­rális elmaradottságnak. Egy megyei kulturális központ hianya egyre éreznetőbbe vá­lik az utóbbi években. Fiatal­jaink csak más megyeben tanulhatnak tovább, nagy ré­szük már nem találja meg vissza az utat. Színházat, ne­ves művészegyüttest, szimfo­nikus zenekart csak vendég­ként üdvözölhetünk megyénk­ben. Értelmiségünk tudomá­nyos továbbképzését, sokak végleges letelepedését, terme­lési problémáink es történel­mi hagyományaink helyi ku­tatását, egy egészséges, az egész megyére kisugárzó köz­vélemény kialakulását is gá­tolja ez a hiány. További fej­lődésünk feltételeinek bizto­sításához hozzátartozik egy megyei kulturális központ ki­alakítása is. Ezt legtöbb ered­ménnyel a napjainkban iga­zi szocialista munkásváros­sá fejlődő megyei székhelyün­kön: Salgótarjánban hozhat­juk létre. Az ilyen szerep betöltésé­hez szükséges intézmények egyrészének építése (modem művelődési ház, új megyei könyvtár, nyomda, gimnázi­um, megyei kórház) már fo­lyamatban van. Fokozzuk a felsőoktatási intézmények lét­rehozására irányuló erőfeszí­téseinket. Később kerülhet sor modem mozi, múzeum, ál­landó helyi galéria, képcsar­nok, szimfonikus zenekar és esetleg színház létesítésére is. Egy ilyen cél megval sítása természetesen hosszú időt — talán évtizedeket követel. Fejlődésünk távlatait kutat­va, a további kulturális fel- emelkedéshez vezető utakat és eszközöket megjelölve azonban szóvá kell "tennünk néhány olyan gátló tényezőt is, amely ma akadályozza, megnehezíti a tömegek mű­veltségének emelését. Fel kell figyelnünk arra, hogy kulturális intézmé­nyeink tömegbefolyása, ren­dezvényeink látogatottsága az utóbbi években nem emelke­dik a szükséges ütemben. Nem hunyhatjuk be szemün­ket afölött sem, hogy rendez­vényeinket csaknem mindig azonos emberek látogatják. A tsz-parasztság, a szálláson lakó és a megyénkben nagy­létszámú rétegeket alkotó bejáró munkások többségét még nem sikerült a rendsze­res kulturális nevelés ható­körébe vonni. Nagyobb gon­dot kell fordítani a falusi vezetők tanulásira, művelődé­sére. Politikai, szakmai és általános műveltségük emelé­sét úgy kell tekinteni, hogy ez a falusi osztályharc forf- tos területe. Gátló tényezőként jelentke­zik ma már az a közömbös­ség és nemtörődömség is, amit még az üzemi igazgatók és a tsz-elnökök egy része tanúsít a kulturális munka, általában a dolgozók nevelése és tanu­lása iránt. A kulturális rendezvények színvonalában — főként fa­lun — mutatkozó hiányossá­gok is nehezítik a növekvő igényű közönség érdeklődésé- | nek felkeltését, megnyerését a rendszeres művelődés szá- i mára. Növeljük a kultúrmunka irányításának színvonalát E téma befejezéséül rövi­den foglalkoznunk kell párt- szervezeteink, tanácsaink és tömegszervezeteink feladatai­val a kulturális élet terüle­tén. A szocialista kultúra megteremtése, maguknak a szocializmust építő tömegek­nek a műve. Kialakulása, fej­lődése azonban nem spontán folyamat. Fejlődésének üte­me, eszmei hatékonysága nagyrészt attól függ, hogy mennyire céltudatos különbö­ző szinteken a párt és állami irányítás, milyen aktív és szervezett a tömegszervezetek nevelő és mozgósító munkája. A kulturális munka párt és állami irányítása helyes irány­ban fejlődött az elmúlt évek­ben. Elsősorban a tervezés vonalán szembetűnő a válto­zás, amihez a VB által éven­te elkészített irányelvek szol­gáltak alapul. Járási és köz­ségi szinten azonban az eddi­ginél nagyobb igénnyel kell kimunkálni a helyi konkrét feladatokat. Az irányítás ha­tékonyságának növelése na­gyobb hozzáértést, a problé­mák beható tanulmányozását es munkára ösztönző tárgyalá­sokat kívánják meg a válasz­tott szervek tagjaitól. Több helyszíni segítséget kell nyúj­tani a munka megjavításához. A nevelés, a népművelés ered­ményessége — a dolog jelle­géből következően — nagy­részt a kulturális káderek meggyőződésén, felkészültsé­gén kezdeményező készségén, munkakedvén múlik. A ve­lük való mindennapos foglal­kozás, felkészítésük a fel­adatokra, az irányító munka fontos része. Bizakodással mondhatjuk el, hogyha fel­adatainkat sikeresen megold­juk, megyénk nemcsak fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkezik majd, hanem mű­velt szocialista, kommunista emberekkel is. Eredményeink forrása, fejlődésünk biztosítéka a párt marxista-leninista politikája és fejlődése A gazdasági építőmunká­ban, társadalmi és kulturális életünkben elért eredmények forrása és további fejlődésünk sikereinek biztosítéka a Magyar Szocialista Munkás­párt marxista-leninista el­veken nyugvó politikája volt és marad a jövőben is. A párt tagjait a kommunista eszme, a helyes politika és an­nak megvalósításáért érzett felelősség egyesíti. Pártunk célt és irányt ad a szocializ­mus építésében. Tudományos elméletére támaszkodva jelöli meg a bonyolult gazdasági, politikai, társadalmli, kultu­rális, feladatokat, szervezett­ségével, meggyőző szóval biz­tosítja anak végrehajtását. A párt vezető szerepe a szo­cializmus építése során nö­vekedni fog. A kitűzött fel­adatokat egységes, szervezett párttal tudjuk végrehajtani. A legutóbbi pártértekezle­tünk óta tovább erősödött párttagságunk eszmei-politi­kai egysége, kommunista ön­tudata. A párt vezető szere­pe biztosításának feltétele és eszköze a párt eszmei-politi­kai. cselekvési egységének megőrzése és erősítése. Pár­tunk leszámolt a pártegység kialakulása útjában álló sze­mélyi kultusszal. Bebizonyí­totta. hogy a személyi kultusz idegen a marxizmus-leniniz- mustól, hogy az nem a szo­cialista rendszerből ered, nem másíthatta meg a rendszer társadalmi jellegét, hiszen épDen a szocialista társada­lom és a kommunista moz­galom tárta fel és vetette el a személyi kultuszt. Ezért megyénk lakossága megnyug­vással és helyesléssel fo­gadta a Központi Bizottság 1962. augusztus 14—16-i ülé­sének határozatát, mely ösz­szefüggésében tárta fel a sze­mélyi kultusz okozta törvény­sértések okát, igazságot szol­gáltatott azoknak az ártat­lan embereknek, akik a sze­mélyi kultusz áldozatai let­tek. vagy oktalan büntetést szenvedtek, eltávolította a pártból a törvénysértésekért fő felelősséggel tartozókat és megteremtette a biztosítékát annak, hogy a törvénysértések soha többé ne ismétlődhesse­nek meg. Pártunk és népünk hálás a Szovjetunió Kommunista Pártjának, amely elsősorban nyíltan elitélte és leküzdötte a személyi kultuszt. Ez az egész kommunista világmoz­galom érdeke, további győ­zelmeink feltétele volt A sze­mélyi kultuszt megyénk dol­gozói, párttagjai elítélik, lát­ják ennek káros következmé­nyét. Állhatatosan őrizzük pártunk egységét A pártegység alapja a párt­tagság eszmei és ideológiai egysége. Pártunk eszmei alapja a marxizmus-len iniz­mus, mely legyőzhetetlen eszme, élő, fejlődő tudomány, nöbb mint száz éve a munkás- osztály fegyvere. Azonban látnunk kell — s ezt pártunk gyakorlata világosan bizo­nyítja — hogy a marxizmus- 'eninizmus eszméinek diada­la nem harc nélkül megy végbe. Ezeknek az elveknek a gyakorlati megvalósítása =orán állandóan kisért mind „balról” mind jobbról való el­torzításuk, a párt politikájá- oak megsértése. Ezért a párt két fronton harcol, mégpedig a revizionizmus ellen és a dogmatizmus ellen a marxis­ta-leninista ideológia tiszta­ságáért. Az 1959-es megyei párterte- kezlet elemezte a szektaria- nizmus, az álradikalizmus okait és gyökereit és meg­határozta az ellene folytatan­dó harc feladatait is, s ezzel nagymértékben hozzájárult a szektás nézetek szétzúzásához. Az eltelt idő óta bátor elvi harcot folytattunk a dogma­tikus, szektás nézetek és azok gyökerei ellen. Különös figyelmet fordí­tottunk az SZKP XXII. kong­resszusa határozatainak, anyagainak ismertetésére. A gyors, a marxizmus tanításain nyugvó propaganda munkánk meghozta az eredményt. Nagy gondot fordítottunk a párt­oktatás szervezési és tartal­mi kérdéseire. A pártoktatás­ban résztvevők száma emel­kedett és sikeres oktatási formaként lépett be a Marx- izmus-leninizmus Esti Egye­tem és az úgynevezett Egyé­ves Esti Iskola. Igen hasz­nosak a falusi téli tanfolya­mok. A pártoktatásban egyre több a jóldolgozó propagan­dista, akik szintén növelik propagandamunkánk haté­konyságát Pártértekezletünk idejére igazoltnak látjuk az irány­elveknek azt a megállapítá­sát, hogy „a dogmatizmus és a revizionizmus csődbe jutott, lelepleződött, a marxista-leni­nista politikát igazolta az élet”. Véleményünk szerint ez a megállapítás megyénkre teljesen áll. Tisztában va­gyunk azzal is, hogy a dog­matikus, szektás nézeteknek a maradványai fellelhetők. Melyek ma a fontosabb meg­nyilvánulásai a dogmatikus, szektás nézeteknek? A leg­gyakrabban előforduló, a leg­több helytelen következtetés­re vezető álláspont a ré­gebben megtanult dogma is­mételgetése, azokhoz való görcsös ragaszkodás. Gyakran visszatér még az osztályharc állandó éleződéséről, a lenini hármas jelszó alkalmazásának mechanikus fenntartásának szükségességéről vallott taní­tások, nézetek „magyarázga- tása”. Azok az eivtársak, akik ezeket hangoztatják, nem veszik észre, hogy a helyzet alaposan megváltozott. A szo­cializmus világrendszerré vált, hazánk társadalmi, politikai helyzete megváltozott, ame­lyet a marxizmus-leni- mzmus élő tudomá­nya. A helyzet megváitozasa- sanak figyelmen kívül ha­gyása pedig elméleti es gya­korlati munkánkban vihet helytelen útra. Az ilyen nézetek képvise­lői nincsenek sokan és eppen a megyére jellemző polniKai helyzet miatt nem tudnak fel­lépni. Önmaguk igazoiasara, szűk baráti körökben — sok­szor iszogatás közben — mon­danak egymásnak »'biztató­kat“. De jellemző "szilárd« elméleti álláspontjukra, hogy az ilyen emberek, na onzö sa­ját egyéni érdekükről, a ba­ráti kör előnyéről van szó. a legteljesebb oportunizmusba, liberalizmusba csapnak at. Eimeleti képzetlenségük, ami ide juttatja őket, hiúságuk, a butaság, a makacsság kultu­sza, ami- nem engedi meg ál­láspontjuk íeiaaasal. Datjak, hogy az élet mas, a fejioaes jo irányú, a tömeg enorüut tőlük, de ők titkon remélik a régi „keménykéz” politiká­jának visszatérését­ugyancsak sok eivtársunkat juttat helytelen kóvetkezte- tesre a kategórikus, a végle­tekben való gondolkodás. Sok­szor vagy-vagy alapon nemek meg jelenségeket, nem fejlő­désében vizsgálják a dolgok menetet, türelmetlenek a fej­lődés ütemével stb. A dogmatikus, szektás gon­dolkodás a parttagság igen kis részére jellemző. A szek­tás gyakorlat azonban meg sok jóhiszemű elvtárs munká- jaoan elotordui. A part he­lyes politikáját régi módsze­rekkel akarja vegrenajtaní, csak szervezéssel, meggyőzés nélkül. Igen gyakori, hogy a tömegek nélkül próbálja elér­ni célját. Mostanában, a meg­növekedett feladatok végre­hajtása során helyenként is­mét tapasztaltuk, hogy az emberi hang, az emberséges bánásmód háttérbe szorul és durvaságok, parancsolgatások jönnek előtérbe­Ismételten az a vélemé­nyünk, hogy bátor elméleti harcban nagy eredményeket értünk el a dogmatizmus, a szektasság ellen amely nagyban segítette a párt te­kintélyének növekedései, a tömegkapcsolat további el­mélyítését, munkánk ered­ményességét. A revizionista nézeteket a párton belül szétzúztuk. Ezek­kel megyénk párttagsága kö­rében gyakorlatilag nem ta­lálkoztunk. Társadalmi éle­tünkben azonban, ha nyíltan kevésbé is, de burkolt formá­ban még gyakran fellelhetők revizionista nézetek. Ezek táptalaját egyrészt a kispol­gári környezet, másrészt es döntően az ellenséges propa­ganda képezi. Helyenként még fel-felbukkan a párt vezető szerepének félrema­gyarázása, az SZKP XXII. kongresszusa és határozatá­ból levont helytelen, nem egy­szer rosszindulatú, a szovjet társadalmi rendet becsmérlő nézetek. A revizionizmus elleni harc nemcsak a nyílt, kifej­lett opportunista nézetek el­len irányul. Tévedés volna azt hinni, hogy a revizioniz­mus veszélye egyszerűen ki­merül a felszínre került né­zetekben. A revizionista né­zetek táplálója, előidézője az a kispolgári életfelfogás amellyel a múlt maradványa­ként még viszonylag széles körben találkozhatunk. Az egyéni érdeknek a tár­sadalom fölé való helyezése, a túlzót anyagiasság, a karri­erizmus, az irigységből egy­más iránt táplált rosszindulat és más kispolgári tartalmú életszokássá kifejlődött néze­tek szocialista építésünk za­varó, hátráltató tényezői, a kispolgári szemlélet, illetve ennek elemei mély gyökerek­kel rendelkeznek. Bár a szocialista építés szin­te naprói-napra mutat fel újabb és újabb eredményeket, a tudatbeli elmaradás e té­nyezőit sokkal nehezebb le­küzdeni. Nem egyszer olyan esetednek is tanúi lehetünk, hogy a régebben aktív, a közösségért dolgozó eivtársak miután életkörülményeik meg­változtak ,s úgymond céljai­kat elérték, elkényelmesked- nek, igyekeznek távol marad­ni a mozgalmi élettől, s úgy­szólván csak magukért élnek. Ebben az értelemben a Kis­polgári életszemlélet állandó potencionális lehetőséget je­lent a revizionista, opportu­nista nézetele megjelenésének, esetleg erősödésének is. Ezért a pártszervezeteink állandóan küzdjenek mindenféle kispol­gári megnyilvánulás ellen, bárhol jelenjenek is meg azok. Párttagságunk elméleti szín­vonalának további emelése megköveteli, hogy állhatato­san küzdjünk a továbbiakban is mind a revizionizmus, mind a dogmatizmus, a szubjekti­vizmus — a marxizmus min­denféle eltorzítása ellen. Erő­sítsük ideológiai munkánk, s ezen belül pártpropagandánk egészséges vonásait és küzd­jük le a még meglévő gyen­geségeket. Egységes cselekvést az élet minden területén A burzsoá, kispolgári esz­mék, nézetek elleni követke­zetes harc magában foglalja a kommunista erkölcs kiala­kításáért és megszilárdításá­ért folyó küzdelmet is. Ezért mindenekelőtt a párt­tagok körében kell ér­vényt szerezni a kommunista erkölcsi szabályok betartásá­nak. Pártunk, ügyünk tekin­télyét és becsületét védjük, na keményen fellépünk a kom­munista erkölcs szabályai el­len vétő párttagokkal szem­ben. Nem érthetünk egyet o kommunista erkölcsi köve­telmények kispolgári liberális értelmezésével sem- Az a vé­leményünk, hogy egy ember­nek nem lehet kétféle erköl­cse. Egy ember nem élhet, kétféle életet. Nem lehet va­laki fegyelmezett, elvhű kom­munista munkahelyén, ma­gánéletében pedig feslett, burzsoá erkölcsű. Pártszervezeteink fontos feladata fáradhatatlanul tevé­kenykedni azon, hogy az aláb­bi erkölcsi tulajdonságok min­den párttag sajátjává váljanak harc mindenféle elnyomás és társadalmi igazságtalanság ellen, odaadás a szocializmus ügye iránt, a szocialista ha­zaszeretet, testvéri szoladari- tás minden ország dolgozói­val, a társadalom javára végzett lelkiismeretes munka és a közügyek iránti szenve­délyes érdeklődés, kérlelhe- tetlenség, a társadalom és az egyes emberek kárára elkö­vetett visszaéléssel, az öntelt­séggel és kritikátlansággal szemben. erkölcsi tisztaság, egyszerűség és a szerénység a társadalmi és magánéletben. Ezeknek az erkölcsi normák­nak következetes érvényesíté­sére szólítanak fel a pártunk VIII. kongresszusára kiadott irányelvek. Hisszük, hogy a pártértekez­Az alkotó bírái Pártunkban nyílt, szabad, elvtársias légkör uralkodik és ez az egész párttagság folya­matos. harcának nagy vívmá­nya. A fejlődés kétségtelen pozitív vonásai mellett rá kell mutatnunk egy-két prob­lémára, amelyek megoldása nem közömbös pártunk szá­mára. Bár egészében növeke­dett a bírálat és önbírálat szerepe, mégis nem mehetünk el szótlanul egy-két jelenség mellett. Még találkozhatunk — inkább gazdasági területen — a bírálat elfojtásával, vagy burkolt megtorlással. Még hallani olyan véleményeket, hogy ne szólj szám, nem fáj let véleménye egyezik abban, hogy e téren van feladat, ez időben eredményesen végre­hajtható és végre Is kell haj­tani. Meg kell válni az olya­noktól, akik magatartásuk­kal súlyosan ártanak. Az ilyenek a párttagságnak csak töredékét alkotják. Viszont a párttagság óriási többsége harcos, áldozatkész, pártsze­rű magatartású, azért a fel­merülő problémák megoldá­sának útja ezek esetében csakis a nevelés lehet A párttagság egyre egysé­gesebben vesz részt a párt politikája megvalósításában. Erősödött a szavak és a tet­tek egysége. Azonban bőven vannak még feladataink a párttagok cselekvési egységé­nek javításában. A párttag­ság egy, igaz nem jelentős része úgy gondolja, elég, ha egyetért a párt határozataival, de ugyanakkor nem tesz vég­rehajtásukért jóformán sem­mit. Mások eltűrik, hogy jelen­létükben megjegyzéseket te­gyenek a párt határozataira, esetenként olyanokra is, ame­lyekkel az illető elvtársak nemcsak egyetértnek de m^g is szavaztak még sem védik meg ezeket, nem ma­gyarázzák meg kellően. Előfor­dul, hogy egyes pártszervek­ben és pártszervezetekben a határozatok meghozatala előtt kisebbségben levő néhány elvtárs a határozat meghoza­tala után csak fenntartással fog hozzá a végrehajtásnak Minden pártszervezet es kommunista szent kötelessé­ge, hogy teljes igyekezetével törekedjen a párt cselekvést egységének teljes megszilár­dítására. A párt egysege, a pántagság egységes, aktív részvétele a párt poliHkn iá­nak végrehajtásában, előre­haladásunk feltétele A párt vezető szerepének növelésében javítani kell munkánkat a határozatok végrehajtásánál. Legfontosabb határozatok alapos tanulmá­nyozása. szellemének megérté­se, végrehajtásai, Több figyel­met kell fordítani az okok keresésére, a határozatok el - készítésében. Nagyobb helyet kell kapni munkánkban a végrehajtás megszervezésének, az ellenőrzésnek^ mert az a ká­derek nevelésének módja is. A pártmunka konkrétságá­nak érdekében több kezde­ményezés történt á pártmun­ka társadalmasítására. Párt­szerveink mellett több helyen •találunk különböző bizottsá­gokat, amelyek eredménye­sen dolgoznak. A kép viszont igen tarka és gyakran kü­lönböző álláspontokkal talál­kozunk a pártmunka társa­dalmasításánál abból kell ki­indulni, hogy az nem divat, hanem a fejlődés követetel- ménye A pártmunka társadalmasí­tása már korábban elkezdő­dött. A Központi Bizottság több határozatának kidolgo­zásánál igen sok párttag, pártonkívüli munkáját igé­nyelte. Nálunk is a brigád- vizsgálatok, a pártonkívMliek sok segítséget adtak a külön­böző feladatokhoz. Most, ami­kor a pártmunka társadal­masításáról beszélünk, akkor a tömegeknek a végrehaj­tásba való bekapcsolása a fő cél, hogy minél több ember­rel jobban oldjuk meg fela­datainkat. Formáinál leg- iobnak választott tes­tület tagjaiból és szakértők­ből alakult bizottság látszik. Munkájuk viszont égy lesz sikeres, ha megadunk min­ién támogatást. szükséges felvilágosítást tevékenysé­gükhöz. at fejlesztéséért fejem, nekem családom van, nekem is kell prémium stb. A vállalati, valamint területi egyeztető bizottság döntései is azt igazolják, hogy sokszor törvényes látszatot keresnek igazuk bizonyítására. Többen azzal utasítják el a bírálatot, hogy ezeknek egy része na* helytálló. Ilyenkor beleka­paszkodnak a valóban téves megjegyzésekbe, ahe­lyett, hogy tárgyilagosan át­gondolnák az egész bírálatot és ezeknek jogos részéből von­nának le következtetést. Más elvtársak figyelmesen végig­(folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom