Nógrádi Népújság. 1962. október (18. évfolyam. 79-87. szám)
1962-10-27 / 86. szám
6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. október 28. (áthozat az S. oldalról.) hallgatják az elhangzott bírálatot, el is fogadják, de utána minden marad a régi. Még előfordul, hogy többen százszor nyúlnak az „objektív” akadályok régi fegyveréhez, majd másokban keresik a hibát, amíg egyszer önkritikusan, saját tevékenységüket értékelnék felül. E témához tartozik még — és ezt a jövőben fokozottabban figyelembe kell venni —, hogy nem elég formális lehetőséget adni a bírálathoz, hanem igényelni kell, kérni a bíráló megjegyzéseket és támaszkodni ezekre. A bírálat, önbírálat területén felmerült problémák gyökere abban van, hogy helyenként érezhető a megelégedettség, az elbizakodottság és az önhittség. Egyes elvtársak egy-két eredmény és ennek elismerése láttán annyira megszédülnek, hogy utána képtelenek megérteni, hogy még mindig megvan a lehetősége annak, hogy hibákat követnek el. A bírálatot, mini fejlődésünk előmozdítóját kell kezelni és akinél a bírálat elfojtását tapasztaljuk, azzal szemben a Szervezeti Szabályzat előírásának megfelelően kell eljárni. Tervszerű nevelésen alapuló pártépitő munkát Kádermunkánkban egyre jobban érvényesítjük a káderek kiválasztásának elvét: párthoz hű, politikailag és szakmailag képzett, hozzáértő embereket igyekszünk funkcióba állítani. Az utóbbi időben a különböző funkciók betöltésénél a politikai megbízhatóság követelménye' mellé egyre inkább felzárkózik a nagyfokú szakmai hozzáértés követelménye. Vannak még elvtársak, akik ezt nem értik, kizárólag a politikai megbízhatóságot tartják fontosnak és sajnos, gyakran ezt is múltbeli érdemekre hivatkozva. Egyes elvtársak szerint. amikor a szakmai hozzáértés követelményét fokozzuk, mi lebecsüljük az osztályharc szempontjait. Az ilyen felvetésekre nyíltan kell válaszolnunk. Az osztály- harc szempontjait nem hanyagoljuk el, sőt, az a harc, ami a magasabb termelékenységért, műszaki fejlesztésért, a nagyobb hozamért folyik, döntő és életbevágó a kapitalizmus legyőzéséhez. Ehhez a harchoz azonban most már nem elég csak a politikai szilárdság, hanem a magas- fokú szakismeret szükséges. Éppen ezért mi a kádermunkát a feladatokhoz kell hogy szabjuk és ehhez szigorúan ragaszkodni kell. Sajnos, továbbra is rosszul állunk a nők funkcióba állítása kérdésével. A községi tanácselnököknek csupán R százaléka nő a megyében Valamivel jobb a helyzet a pártapparátusban: az ott dolgozó elvtársak 10 százaléka nő. Bár ugrásszerű fejlődés e téren nem várható. Továbbra is következetesen kell törekedni a női káderek nevelésére, előléptetésére. Léptünk előre a párttagság számszerű növekedésében. Párttagságunk 1959 óta — abszolút számokkal kifejezve. 1284 fővel, csaknem 9 százalékkal növekedett. A megye párttagságának létszáma 1962. szeptember 15-i adatok szerint 16 019 fő. Ez a megye felnőtt lakosságának 10,3 százaléka. A párttagságnak 78 százaléka íérfi, S2 saázaléka nő. Azt hisszük a pártértekezlet maradéktalanul egyetért velünk, ha kötelezőnek tartjuk magunkra a kongresszusi irányelvek azon megállapítását, hogy „pártunknak nem célja a párttagság létszámának nagymérvű növelése". Taglétszámunk alakulása után ezt teljesen helyes megyénkre alkalmazni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy egyes rétegekre, vagy egyes járásokra vonatkozóan a megállapítást mereven alkalmazzuk. Szükség és lehetőség van a pártépítő munka javítására a tsz-ekben. Jelenleg a termelőszövetkezeti pártszervezetekben van párttagságunk 17,6 százaléka. Ez azonban nem mutat világos képet a tényleges helyzetről. Ha ugyanis a termelőszövetkezeti párttagság foglalkozás szerinti megoszlását nézzük, akkor kitűnik, hogy a valójában termelőszövetkezetben dolgozó 1343 fő párttag, taglétszámunk 8,4 százalékát képezi csupán. Pártépitő munkánknak ezen a területén mutatkozó elmaradása szorosan összefügg pártszervezeteink egy jelentős részénél tapasztalható merev elzárkózással, szektás állásponttal. Nem egy helyen azzal érvelnek, hogy a termelőszövetkezetek szervezése idején minden arra alkalmas pártonkívülit felvettek a pártba és egyenlőre nincs mód a korábbihoz hasonló felvételi munkára. Pártszervezeteink a tömeges termelőszövetkezet szervezés után — helyesen — a termelőszövetkezetek megszilárdítására fordították a fő figyelmet. De az a furcsa helyzet állt elő, hogy a megszilárdítás feladatát helyenként elszakították a pártszervezetek megerősítésétől. Gátolja a pártépitő munkát * még elég gyakran fellelhető szubjektivizmus is. Sokan még ma is az embereket múltbeli helyzetük, nem pedig jelenlegi magatartásuk, a termelőszövetkezet, a köz javára végzett mindennapos tevékenység alapján ítélik meg. Ezzel a felfogással esik egybe az olyan gyakorlat is, hogy a felvételre jelentkezővel szemben sokszor nagyobb követelményt támasztanak, mint önmagukkal, a párttagokkal szemben, s ez sok pártszervezetnél tapasztalható. 1961- ben 53 termelőszövetkezeti partszervezetünkben felvétel nem történt, s még elgondol- koztatóbb, hogy az 53 pártszervezetből 32-ben pedig 1957-től nem volt felvétel, így érthető csak meg, hogy a pásztói járásban a párttagság tiszta növekedése alig több, mint 20 fő. A három esztendő éppen azt mutatta meg, mennyi sok becsületes pártba való ember van mindenfelé. Pártszervezeteink a tervszerű párt- epítö munkát elhanyagolják és nevelőmunka helyett a könnyebb ellenállást választ- iák. Azt mondják, hogy a dolgozó parasztokból nincs kit felvenni és talán a látszatért a kritika elkerüléséért ^alkalmazottat vesznek fel. Járási bizottságaink is engednek a nyomásnak és felvesznek olyat is — mint a balassagyarmati járásban — akit politikai, erkölcsi okok miatt már kétszer zártak ki a pártból. Nem léptünk megfelelően előre a nők tagfelvétele tekintetében sem. A nőknek a pártban elfoglalt aránya oívan, mint három évvel ezelőtt. E téren úgy tudnánk vá’toztatni. ha a termelőszövetkezeti tagság kétharmadát kitevő nőkből vennénk fel a pártba. Ezt pedig nem tudtuk elérni. A szécsényi járásban 3600 nő dolgozik a termelő- szövetkezetben, s ugyanitt a női párttagok száma csak 37. De hasonló a helyzet a többi járásokban is. A tömegek bizalmát, támogatását élvezve Lenin azt tanítja, hogy a párt ereje az őt követő tömegekben van, a néptömegek eTeje pedig az őt vezető, világos perspektívát adó marxista—leninista pártban. A mi pártunk története is arra tanít bennünket, hogy akkor értünk el sikereket, amikor a széles dolgozó tömegek bizalmát, támogatását élvezte pártunk. A VII. kongresszus óta elért sikerek alapvető forrása ez volt. Sikereket értünk el, mert a párt politikájában és gyakorlatában a szavak és tettek fedték egymást, mert a párt politikája helyes volt, egybeesett a dolgozók érdekeivel. Nagymértékben segítette pártunk tömegbefolyásának kiszélesítését a revizioniz- mus, szektarianizmus elleni következetes harc. Megyénkben elért sikerek azt mutatják, hogy pártunk élvezi a dolgozók bizalmát, megerősítette a szocializmusba vetett hitet, dolgozó népünk támogatja a párt politikáját. Az ellenforradalom óta rendszeressé vált, hogy legfontosabb politikai és gazdasági feladatok meghatározása és megoldása előtt a párt és kormány kikéri a dolgozók véleményét. Az emberek bizalommal fordulnak a párthoz útmutatásért, tanácsért nem csupán magánügyekben, hanem egyre inkább közügyekben is. örvendetes jelenség — főleg az elmúlt évi pártvezetőség újjáválasztása óta, hogy a pártszervezetek helyiségeiben a párt különböző rendezvényein megjelennek a pártonkívüliek is. A régi gyakorlattal ellentétben, amikor sokszor kiküldték a pártonkívülit a párthelyiségből. ma egyre több helyen a párttagok hívják pártnapokra. beszélgetésekre, televízió nézésre a pártonkívülieket. A pártrendezvényekre meghívott pártonkívüliek egyre gyakrabban nemcsak szemlélői az ott folyó vitának, hanem maguk is részesei. Pártszervezeteink mellett egyre szélesedik a pártonkívüli szimpatizáns gárda. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a párt tovább erősödését nem a létszám növelésével. hanem elsősorban a pár- •nnkivüli aktívahálózat szélesítésével kívánjuk megoldani A tömegkapcsolat kiszélesítésénél nagy szerepet játszanak a különböző tömegszervezetek és tömegmozgalmak. Ezért fontos, hogy éljünk a különböző tömegszervezetek és tömegmozgalmak adta lehetőségekkel. Jelentőségük abban van, hogy a párt közvetett módon eljut a legkülönbözőbb rétegekhez. A tömegszervezeteknek és mozgat maknak tovább is főfelada tűk, hogy „segítsék és közvetítsék a párt politikáját a tömegekhez, s a tömegek véleményét, javaslatát, kívánságait a párthoz.” A nagy érdeklődéssel fogadott beszámolóban Jakab Sándor elvtárs végezetül a többi között a követekzőket mondotta: Nógrád megye kommunistái mindig az élen voltak, amikor szeretett hazánkat, a Magyar Népköztársaságot és annak népét kellett szolgálni, áldozatos munkájukkal találkozhatunk a szocialista építés megannyi frontján, az ellenforradalom leverésében a falu szocialista átalakításában, a második ötéves terv sikereiért folyó nagy munkában. Ezért biztosak vagyunk abban, hogy az előttünk álló feladatok megoldása során minden kommunista erejét és képessége legjavát fogja adni. Tevékenységünket kommunista módra állandóan javítva és csiszolva erősítsük tovább pártunk ősszeforrottsá- gát dolgozó népünkkel és következetesen hajtsuk végre pártunk politikáját — akkor leküzdümk minden akadályt és győzelemre visszük ügyünket, a szocializmus teljes felépítését hazánkban — fejezte be a megyei pártbizottság beszámolóját Jakab Sándor elvtárs. A beszámoló elhangzása után került sor a vitára, a beszámoló és az előterjesztett határozati javaslat felett, majd ezt követte a megyei pártbizottság tagjainak, póttagjainak, a megyei revíziós bizottság tagjainak, valamint a kongresszusi küldötteknek a megválasztása. Lapunk legközelebbi számában a vitát ismertetjük. Nagy sikere van a 75. éves acélgyári színjátszó együttes bemutatásában. Az arany ember símű Jókai darabnak. A kitűnő előadást a színjátszók október 28-án és november 3-án közkívánatra megismétlik. Képünkön a címszereplő: Csics György és Athália szerepében Tordai Zsuzsa egyik drámai jelenetét láthatjuk (Foto: Tamaska) Központi TMK üzem a helyiipari vállalatoknál Folynak az előkészületek központi helyiipari TMK üzem létrehozására. A megyei Tanács ipari osztályának irányítása alatt felmérték a Húsipari Vállalat gépparkjához szükséges gépi és kézi munkaidő szükségletet, a héten a Sütőipari Vállalat kerül sorra, majd a többi vállalat. December elejéig be keil fejezni ezt a felmérést. Közben lépések történtek a központi telep kiválasztására is. Terv szerint a központi TMK üzemnek 1963 második felében már dolgozni kell. JEgy gyár a lemaradók hozott III. L As első eredmények megszilárdításáért Eddigi írásainkban a Zagy- vapálfalvi Üveggyár fejlődésében megtett útját, a népnépgazdaságban betöltött szerepének fontosságát, a szubjektív és objektív adottságokat, vezetők és vezetettek viszonyát rajzoltuk meg nagyvonalakban. A gyár a- megye ipari üzemei között egyike annak a néhánynak, amelyek a tervfeladatokat sok különböző ok miatt mindezidáig nem tudták teljesíteni. Ebben nagy felelőssége van a gazdasági műszaki vezetőknek, a párt- szervezetnek és minden dolgozónak, aki ismeri és magáévá tette a célkitűzéseket. A kommunisták párttaggyűléseiken és egyéb alkalmakkor is már az év első felében szóvá tették a hibákat és kérték, hogy a hiányzó műszaki feltételek biztosításával az összes dolgozókat mozgósítsák a lemaradás veszélyének elkerülésére, kölcsönös megbeszélés alapján a sokfajta vélemény ésszerű felhasználásával teremtsenek tiszta légkört és minden erőt a terv teljesítése érdekében állítsanak be. A pártszervezet program szerint rendszeresen vezetőségi üléseken tárgyalta meg egy-egy gazdasági vezető tájékoztatása alapján a tennivalókat, megfelelő határozatokat hozott minden esetben és azt ismertette aktíváin keresztül a dolgozókkal. Azt lehetne tehát mondani, hogy nincs hiány a felelősség-vállalásban, sőt a határozatok is a közösség érdekében és a közös javaslatok figyelembevételével születtek. A végrehajtás során azon ban kitűnt, hogy a határozatok egységes végrehajtását türelmes, sok energiát igénybe vevő politikai meggyőző munka nélkül nem lehet megkívánni. Mert a politikai felvilágosító munka, amely érthetővé tette volna, hogy a szükségszerű intézkedések — amelyek a technológia pontos betartására, a munka- fegyelem megszilárdítására, a társadalmi tulajdon védelmére irányultak — mind az ezer dolgozónak érdeke, mindenkinek a javát szolgálja és nemcsak a szűk gárda tekintélyének helyreállítását jelenti, — ez a politikai fel- világosító munka nem volt eléggé hatékony. Akkor, amikor az első félév befejezése után az eddig könnyen kijavíthatónak vélt hibák fenyegető magasságokig tornyosultak, döbbentek rá a kommunisták erre a lényeges mulasztásra. S már nem csupán az első nyolc hónap termelésében kimutatott 244 ezer négyzetméter táblaüveg lemaradás figyelmeztetett, hanem a mind egészségtelenebbé váló légkör is, amely a különböző munkát végző embereket csoportokra bontotta, talajául szolgált az ellenségeskedéseknek és a meglévő hibák felnagyításának. Ebben a helyzetben már nem volt más megoldás, mint a tények őszinte és nyílt feltárása és az előző időszakban elhanyagolt közös érdek és közös felelősség bátor hangsúlyozása és az, hogy a nehézségekből, a bajokból elsősorban a saját erejükből tudnak kilábalni az üveggyár dolgozói. Szeptember elején józan mérlegelés alapján ebből a meggondolásból kiindulva dolgozták ki azt az intézkedési tervet, amely a munkásoknak és műszakiaknak egyaránt megszabta a feladatát a lemaradás év végéig történő behozása érdekében. 11 pontban sűrítették össze legfontosabb tennivalóikat úgy, hogy azoknak külön-külön egyforma ütemben történő teljesítése és az egész munka összhangja biztosíthassa a népgazdasági igények tervszerinti kielégítését. Ekkor már okulva az előzőkből ezt az elhatározást a művezetőkkel és csoportvezetőkkel megvitatva, a dolgozók legszélesebb tömegeivel is megismertették és megmagyarázták annak jelentőségét. De ezzel még nem tekintették befejezettnek a munkát Azóta is állandóan napirenden tartják, beszélgetnek róla az időközben jelentkező javaslatokat és tapasztalatokat hasznosítják az intézkedési terv végrehajtása során. A legfontosabb eredménye ennek a mintegy másfél hónap óta eltelt időszaknak az a módszer, amivel a felelősségérzetet és a munkakészséget a pártszervezet életre keltette a dolgozókban, mert megmagyarázták, hogy a fejlődés, az előrehaladás, gyár becsületének a helyreállítása párosul az egyéni érdekek kielégítésével is, az egyes emberek életszínvonalának, jobb munkakörülményeinek és társadalmi helyzetének fejlődésével. Nincsenek külön érdekek, és a széthúzás, az intrikák, az egymással szemben álló csoportok csak késleltethetik azt az egészséges kibontakozást, amire az üzemben szükség van. Éppen a lemaradást előidéző okok gyökereinek a feltárása, a hibák és mulasztások személyre való tekintet nélkül történt kemény bírálata lett a forrása annak az újjászülető bizalomnak, amely munkásak és műszakiak, régebbi és fiatalabb dolgozók erősödő összefogása révén már szeptember hónapban kezdeti eredményeket hozott és október közepéig a 244 ezer négyzetméter adósságból 100 ezer négyzetmétert letörölt. íme az első bizonysága annak, hogy a legnehezebb helyzetből is lehet kiútat találni, ha az emberek nem tévesztik szem elől elképzeléseik megvalósításában, hogy egymásra vannak utalva, különösen segíteniük kell egymást és menetközben a pártatlan bíráló szó erejével kell lenyesegetni a hibákat. Korántsem mondható az, hogy ezzel a tanulsággal és a jelenleg is tapasztalható helyes irányú haladással megoldódtak a problémák a Zagy- vapálfalvi Táblaüveggyárban. A kezdeti sikeren csak mérsékelt elégedettség töltheti el azokat, akik a szívükön viselik ennek a gyárnak az ügyét. A politikai munka még nagyobb kibontakozására van ezzel lehetőség, amely azután további kézzel fogható eredményeket hoz. A legjobb agitációs fegyver most a gyár kommunistáinak a kezében mind az a tapasztalat, amelyet a lemaradás egy részének törlesztésében az elmúlt hetekben szereztek. A nagy tapasztalatokkal rendelkező szakmunkások, a törzsgárda tagjai és az újért, a magasabb technikáért lelkesülő fiatal műszaki gárda összefogása olyan erő, amit a jövőben minden bizonnyal nem hátralékok kiegyenlítésére, hanem egyre
