Nógrádi Népújság. 1962. augusztus (18. évfolyam. 61-69. szám)
1962-08-29 / 69. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. augusztus 29. Mai nyelven, a mai élet problémáiról szólni... Beszélgetés Balassagyarmat kulturális ügyeiről — A fejlődés útja? A balassagyarmati megyei bíróság egy csendes szobájában a helyhez meglehetősen szokatlan témáról, művelődési dolgokról van szó. Dr. Kalas Géza tanácsvezető bíróval beszélgetünk, abban a minőségben, hogy ő a Mikszáth Művelődési Otthon kulturális társadalmi bizottságának elnöke. Dr. Kalas Géza bírói hivatása mellett régi ismerője ennek a területnek. Az irodalmi színpad aktív részese, szívesen foglalkozik az öntevékeny művészeti munkával, szivén viseli problémáit s keresi azok megoldását. Arra kértünk most a válaszát: milyennek látja jelenleg Balassagyarmat kulturális összképét, eredményeit s milyen lehetőségei tárulkoznak a továbbiakban az egészséges továbbfejlődésnek? — Az eredményes kulturális munkát, — kezdi — egyre inkább a társadalmi önigazgatás oldhatja meg. Sajnos, ezen a téren ma még meglehetősen kezdetlegesek az állapotaink. Mert mi történik jelenleg? összehívunk 120 embert. Ösz- szejön 30, ebből 20-at vezetőségnek választunk s ezzel eleget teszünk egy formaságnak. Papíroson tehát létezik a kulturális társadalmi bizottság, csak éppen szerepe nincs az ügyek irányításában. _— Miben látná a társadalmi bizottság feladatát? — Abban többek között, hogy amikor a végrehajtó bizottság például a kulturális költségvetést tárgyalja, hangot adhasson véleményének. Ehhez persze az szükséges, hogy az ilyen értekezletre a társadalmi aktíva meghívást kapjon. A helyzet viszont, — mint már mondottam — az, hogy a társadalmi bizottság a hivatalos szervek felé csak papíron él, de tanácsi igazgatási vonalon nem. — Az eddigi eredmények? — Zeneiskola, irodalmi színpad, táncegyüttes, szakkörök. Most újabban a képzőművészeti és zeneszakkör, ami biztató munkát végez. A kulturális igény kétségtelenül benne él az emberekben, mégpedig olyan módon, hogy ne csak nézői, de tevékeny kifejezői is legyenek a különféle művészeti ágaknak. Na. ennek korlátái vannak. — S mik azok? — Nem hivatásos művészekről lévén szó, nincs meg a kellő előképzettség. Balassagyarmaton az öntevékeny művészeti munkában 3—4 éve van fellendülés s az én tapasztalatom, mint régi szak- szervezeti kultúrmunkásé az, hogy egy ilyen együttes életkora 2—3 év. Ez alatt a munka színvonala elér egy szintet, ahonnan nincs tovább. Ha a korlátot, a határt felismeri a csoport, két eset lehetséges: vagy belátja, hogy újabbat, jobbat nem tud adni s visszahúzódik, vagy ennek ellenére ragaszkodik a szerepléshez s ekkor a közönség hagyja magára. — Hogyan lehet ezen segíteni? — Sajnos, a kisebb együtteseknek nem áll rendelkezésükre megfelelő szakvezető, az anyagi lehetőségek is korlátozottak. A nyomasztóbb gond mégis az, hogy nincs kitől tanulni. A csoportok széteséséhez sokszor az is hozzájárul, hogy nem elég jó a kollektív szellem. A nézeteltérések rendbehozásához szeretet, őszinteség, barátság szükséges. A harmónia megteremtésének követelménye, hogy a hivatalos szervek is szeretettel, hozzáértéssel foglalkozzanak a csoport munkájává', ne csak számadatnak tekintsék azt. — A kulturális élet eredményességét az öntevékeny művészeti munkában sokszor hálátlan feltételek között kell megoldanunk. A Déryné Színház, vagy a Filmarmónia például jelentkezhet úgynevezett kasszadarabokkal, de nekünk nem ez a feladatunk. A művészeti csoportok feladata bizonyos mértékig úttörő jellegű. Üj törekvéseket kell népszerűsíteni, megismertetni, de ^méleti képest“ el kell ismerni, hogy ezek — A csoportok a foglalkozásaikon ne csak a kiosztott anyaggal foglalkozzanak, hanem nagyobb összefüggésben, irodalmilag és képezzék magukat. A színjátszók például ismerjék meg a kort, amiben a darab játszódik, kapjanak iránt a néző még nem mindig elég fogékony. Ezzel kapcsolatban én hajlandó vagyok egy helytelennek tartott elv befogadására is: ha sokat, minél többet halljuk az újat, lassan felkelti az érdeklődést. Tehát: akkor is adni, ha még nem nagyon igénylik. De olyat, ami elevenbe tapint, a mai élet problémáiról szól mai nyelven. Az új formát majd csak megszokja a fül, ha saját problémáinkra akarunk választ találni. Az új, magasabb színvonalú termelést csak az eddiginél magasabb képzettséggel lehet létrehozni, csak új ember, új eszközökkel tudja megvalósítani. Ezt az új embert formálni nagyon szép feladatunk az öntevékeny művészeti munkában. — Hogyan állnak ezzel a törekvéssel Balassagyarmaton? — Hát... vannak problémák jócskán. Az irodalmi színpad munkáját például erősen befolyásolja a televízió. Részben, mert kényelmessé teszi az embereket, részben azért, mert összehasonlítási alapul szolgál a produkcióknál. Emiatt bizonyos megtorpanás van, az utolsó előadást nem is tudtuk megtartani. Az is nagy hiba, hogy sok a személyi torzsalkodás a hivatalos vezetők között, éppen ezért van itt egyre inkább az ideje, hogy a művelődési vonalat a társadalmi igazgatás útjára tereljük, hogy a társadalmi irányítás nagyobb önállósághoz jusson. De nézzük az anyagi lehetőségeket. Minden másod-, harmadosztályú futba'istának kedvezmény jár, a színjátszó örül, ha egy málnát kaphat fáradozása után. Persze, ezzel eszem ágában sincs azt mondani, hogy el kell anyagiasítani a munkát. — Milyennek látja az irodalmi színpad és a színjátszó együttes viszonyát? — Semmi esetre sem szabad olyan megkülönböztetést ten- m, hogy az egyik az irodalmi igényességet szolgálja, a másik a kasszát. Ez elvileg egészen helytelen. Irodalmi igényű műsort kell adni. Részben versek; egyes írók megismertetésére kell törekedni, ismeretbővítő, ízlésfejlesztő, részben ízlést kielégítő feladatot kell betölteni. A két törekvést elválasztani nem szabad, éppen ezért egységes terv és egységes igény alapján kell összeállítani a programot. Ezzel elkerülhetünk egy bizonyos tagozódást, ami társadalmilag sem szerencsés. Azt, hogy az irodalmi színpad az értelimségé, a diákságé, a színjátszás a munkásság, parasztság összegyűjtője. Nálunk például van irodalmi színpad, járási színjátszó csoport, van egy kultúrházi csoport és van egy csoportja az ipari tanulóknak. Nem tartom helyesnek. És azt sem, hogy üzemi színjátszó csoportjaink próbálkoznak, mert az adott helyzetben képtelenek olyat nyújtani, ami a mai ember igényét kielégíthetné. Ezt különösen tekintetbe kell vennünk, mert mi vagyunk legközelebb a közönséghez, sokkal inkább, mint akár a Déryné Színház is. — Mi tehát a legfontosabb teendő? — Balassagyarmat kulturális életében megvannak a fejlődés lehetőségei. A meglevő problémák nem megoldhatat- lanok s a munka további társadalmasítása nagy segítője lehet a tervek megvalósításának. Barna Tibor A Nőtanács a gyenge tsz-ekért Hétfőn ülést tartott a megyei nőtanács végrehajtó bizottsága. Az ülésen a múlt évi zárszámadáskor gyengének értékelt termelőszövetke- kezetekben végzett nőtanácsi tevékenységet elemezték és határoztak a továbbiakra vonatkozó teendőkről. Örömmel állapította meg a végrehajtó bizottság, hogy a tsz-ek vezetése színvonalának megszilárdítása, és a különböző szervek, köztük a párt, tanács és nőtanács hathatós segítsége következtében a volt gyenge tsz-ek jó része már a közepesek színvonalára emelkedett. A tsz-ek politikai és gazdasági megszilárdítása érdekében a nőtanács szervei mindenekelőtt az asszonyok munkára szervezését, szakmai politikai továbbképzését tartották legfontosabb feladatuknak. Igen örömteli tény, hogy nem egy termelőszövetkezetben már szinte veszekednek az asszonyok a munkáért, egyre több nő tag végzi lelkesedéssel a tsz-ben feladatát, szebbek a határ kapásnövényei is. Az idén az eddigieknél jóval több aszonyt és lányt kapcsoltak be a különböző oktatási formák révén a szakmai politikai és az ismeretszerzés egyéb területén a művelődésbe. Az eddiginél lényegesen kevesebb alkalommal fordult elő a társadalmi tulajdon ellen elkövetett vétség is, csökkentek — bár itt-ott még előfordulnak — a mezőlopások is. Az elkövetkezendő időben — állapította meg a végrehajtó bizottság — a még meglevő problémák megoldása megszüntetése érdekében fokozni kell a nőtanácsoknak felvilágosító, munkára szervező tevékenységét, és minél több asszonnyal az egyéni beszélgetés meggyőző eszközeinek alkalmazásával értessék meg a tsz-ekben végzendő munka fontosságát. Ennek érdekében lehetőleg minden községben tsz-tag asszonyok végezzék a nőtanács titkári, elnöki teendőket — határozott a vb. Fürdés után • ■ (Fotó: Kovalcslk András) 2oUAy' ^n Nem ütni, nevelni kell A minap a kisterenyei állomáson fájdalmas sírásra, jajgatásra leitek figyelmesek a várakozó utasok. Aprócska gyereket ütött az! anyja. Jól megtermett, gyűrött ruháju, kócoshajú asszony. Eszelősen meredt a gyerekre, ordítozott — Még meg is tapossa — szólt közbe egy asszony. Közben a gyerek anyja abbahagyta a verést. Észrevette, hogy az emberek gyűlölettel tekintenek rá. Kért egy lapátot, söprőt az állomáson és néhány másodperc rá, mikö.ben csépelte a véz- múlva tisztára söpörte a pe- na kisfiút. ront. Kelletlenül megmosta a Majd' adok en neked... gyerehet a hátnál és mint, aki Mit csináltál... Nem tudsz valami megerőitető doigot ugatni, te rohadt! végzett kifújta magát. FelAllati brutalitáts tört ki emelt a pádról egy korsó sört ebből az asszonyból. Úgy ver- és nagy kortyokkal megitta. te a gyerekét, hogy néhány Valaki megjegyezte neki. utas már-már majdnem tett- , ,, legességre ragadtatta magát. . verr}1 kel\ ® ™e‘ A szegény kisfiú görnyedten reket- hanem tamtanl kelh remegőn állt előtte már a Az asszony csak bámult, bá- karját sem tudta az arca elé múlt, ki tudja hová. Arca- emelni, csak jajongott. Pisz- ról elveszett az értelem A kos rövidnadrág, rövidujjú, kicsi félénken szepegve fiszakadt ing fedte gyenge tes- Qyelte, Befutott a vonat. Matét. Karján, az arcán égő vö- Qával^ ragadta a gyereket, s ros foltokat hagyott az any- valósággal fellökdöste az ja keze egy k kocsiba. Szegény kis- Minek az Ilyen anyának Marék. Akik az a,za yyerek, Anya az ilyen??“»>• .f^diak — hallatszott innen is, onnan is. — Állat — jegyezte óan, hogy „nem rendes”, kár neki a gyerek. ELőbb- utóbb agyonveri. Mátravere, . meg jjéiubera szálltak le. valaki — így verni egy gye- y reket. — Pá — Tanulságul imiiiimiimHiHmiiiiimiiiiiiiiiiHiHiHHmmmuiiiiiiiiiiiiiiiHmmmumiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiia Ennek az egész történet“ nek a megírásával úgy indultunk, hogy tanulságként bemutatjuk, hadd lássa min- , , ... ... .. üenki, a hasznosat alkotó, be- amely igazolja: ahogyan nap- fogyatékosság, hogy aztán a azért, mert a régi világ edencsületiei gondolkodó embert ról-napra ébredünk, úgy tá- pécézettet megbélyegezve kertje volt ez a község. Nem, nem lehet eltemetni. Szava rulkozik, szélesedik világunk félre taszítsák, de úgy, hogy hanem azért, mert az uj renlehet halk a harsogok mel- egy jobb élet irányában. megalázottságában is kénylett, de a cselekedete végülis De hogyan mutassuk meg, szerüljön az éljenzésre. Oh, det már a születésekor beszennyezték, aztán néhány megparancsolja: a vigyázó amikor az az ember, aki eb- mi sok drága emberi érték évig végképp összekuszáltak, szemek rátekintsenek. ben a községben az elsők kö- hullott is így el. __ Ne tegyétek Nem aka- zött érzékelte és felfogta az Vétkeznénk, ha nem tanulr om új lüktetését és átvitte azt nánk életünk ez elferdített ennek. Negyven even at g<r ^. .__,, rn mások tudatába, szivében fáj-szakaszából. Hiszen mint ez a zf kérem miM neSront-ak- dalommal g°ndo1 nem messze esetben is látható> még ma is azt kerem, mint nepfront-ak- múu esztendökre) mert a mély nyomokat hagyott emiZ t’tnrT l u IZZ gyűlölködés, a megnemértés berekben. Ne mentegessük, éles körömként szaggatta meg inkább emeljük megkoveselen katona, egy a sok közűi, aki ezt a munkát végzi. Ha nerációkat nevelt, mégis, mi kor az új világba értünk, a szégyenpadra állították. De mondva csinált bűnnel. Rákiabálták, hogy leventeoktahat évtizedbe fordult életét, dett valósággá és állítsuk tó volt, miközben az egész eredményről beszelhetünk, az Marcangolták, bűnössé kiál- örök emlékeztetőül: ember, erdem nem egyeseke, hanem ... , . .. , „ . tották még aközben is, ami-* ha rossz úton jársz, erős k!!' T' u ZZuSZ?á kor hitében megerősödve em- légy, hogy visszafordulhass! lehet azonban érsekvadkcrli viszonylatban túlbecsülni. Apró munka, mindennapi feladat, nincs benne semmi átlagon felüli, kiemelni való.” Ezek után természetes, egy bereket ez új élet ütemének Nem élünk vissza azzal a megértésére tanított. _ bizalommal, amelyet egy emHosszú beszélgetések után bértől kaptunk, aggodalomtól telve azt írja IJ amis illúziókkal telítve egyik levelében: „Az én ese- ** hittük: más felé már tem egy a sok közül és nem nem nézhet népünk, csak ember bizalmával nem élhe- {s jelentős. Ha vissza gondo- amerre mi mutatunk. S 1949- tünk vissza, mérsékelni kell \ok azokra az időkre, meg- ben, amikor széttéphetetlen mondanivalónkat. Mert mi nyugvással állapíthatom meg, erősnek hittük magunkat, a nem csak arról akartunk itt hogy az akadékoskodások el- bizalmatlanság, amely felsorolást tenni, hogy Érsek- lenére tudtam hasznos mun- engedett a történelem faluban köztudottá vált, hogy a létfenntartása kényszerítette erre és szilárdan ellen állt, mikor a falu fiataljait az országon túlra akarták hajtani. Az ő érdeme, hogy az ifjúság nem hagyta el a község határát. Ma már az őt ért vádasasztalos apjától és cselédsorban nőtt anyjától tanult. Aztán az idő rohant. rohant, mígnem belépett abba a korba, amelyről így ír levelében: „Az én koromban, amikor a nyugdíjas élet nyújtotta lehetőséggel békésen és csendben akar élni az ember, akkor nem találom értelmét a lezárt, régmúlt idők eseménye- példája felkavarva azt keresni, hogy mi volt sérelmes, helytelen, hol és kiben volt a hiba.” Nem elégtételt akarunk nyújtani, nem bojgatunk fel megnyugvásba fordult életet, de tanulságtételre kölcsön kérjük a történetet, hogy őrként állítsuk: soha többé ne forduljon elő ilyen emberi sérelem. A z új élet ma kap iga- " zán erőre Érsekvad- kerten is. A falu népének erősödő egysége elsőnek aratkire a vád, megroppant ja utat akaraterejét. Pedig lemérhet- kere- ték volna tiszta szándékát. vadkert hogyan gazdagodott, kát végezni. Leginkább meg- két megállítani szándékozó Mert a falu bonyodalmat okozó miként építették fel a műve- nyugtat, — s ez a lényeges, egyházi álnokságnak, egy fa- lődési házat, milyen nagysze- — hogy a mai egészséges po- lu nyugalmának megbolygatárű öszefogással vezették be litikai irányzat mellett a régi sát okozta. Nem vált a történet bér miként vezette gyerekeit minden házba a villanyfényt, viszássőgok eltűnőben van- az emberek széles körében Arról sem, hogy járda csík- nak. Nekem ma már nin- köztudottá. Érsekvadkertre ért ja irányítja utasát a házak csenek sérelmeim, nyűgöd- az iskola államosításának tövénél. De arról sem, hogy tan élek." ügye. Tiszta ügy volt. az iskola államosítása ezekhez a munkákhoz dől- Végül azt kéri, ahhoz, hogy Meg kellett történnie népünk való tiltakozásukkal gos kezet nyújtott az egész nyugodtan munkálkodhasson holnapja érdekében. Mégis falu. Nemcsak erről akartunk nevéről ne essék szó. ebben a faluban mintha gcr szólni, mert ilyet, különbeket A levélből kiragadott né- nősz szállotta volna meg az is sorolhatnánk, más akárme- hány mondat jól sejteti, hogy embereket, életet lyik községből. Mi arról sze- olyan egy évtizedes tevé- rettünk volna beszélni, ami kenységről van szó, amely az emberek gondolkodását ben eldurvultak az érzések, felfrisítette, hogy felfogják a összefogó egység. Óriásivá ma világának lüktető ütemét, növekedett egy-egy emberi kodására csak legyintenénk. De ta megyénkben a gabonabeta- ha egy évtizeden át nyomasz- karítás diadalát. Már elné- tó teherként nehezedik vala- múltak a cséplőgépek és szorgalmasan vetik ágyát a jövő évi kenyérnek. Egy ember, aki mélyen élvezve a nép bizalmát, nem őriz párttagsági szerényen, hirdeti a párt tanításait. így záródik a levele: „Ha súlyt helyeztek ar. ra, hogy képességeim és erőm szerint lendülettel és készséggel vigyem tovább a népfront munkáját, akkor hagytok decemberi éjszaka után ez az könyvet zsebében erkölcsében meggyalázott em- de nagyon hűen álltak ellent. Ez az elenállás jelezte: az a kapcsolat, amely ezekhez az emberekhez kötötte rendünket, nagyon zsenge. Talán a felvilágosodás felé az iskolában, úgy vezette a felnőtteket is. hogy megismerjék: ellen rossz ügyet támogatnak. Erős csendben dolgozni. Bennem akaratával megfékezte nagyon, de nagyon megnőtt a az indulatokat, aztán csende- bizalom.” követelve sen, mint ahogy addig, visel- Kívánunk a munkához sok te a megaláztatást. békés, bizalommal telt eszSenki nem mondott neki tendőt, mert ez a munka oly köszönetét, senkinek eszébe jó szolgálatot tesz szépülő, sem jutott nagy szolgálata. A erősödő hazánknak, tiszta érzés vezette, ameiy-t 3cbáí Gyula
