Nógrádi Népújság. 1962. augusztus (18. évfolyam. 61-69. szám)
1962-08-29 / 69. szám
2 nögrAdi népüjsAg 1962. augusztus 29. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek viszhangja Még nagyobb felelősséggel Nagy érdeklődéssel vártuk és fogadtuk pártunk Központi Bizottságának kongresszusi irányelveit. Az irányelvek részletes és alaposan átgondolt tanulmányozására elegendő idő nem volt még számunkra, éppen ezért nehéz lenne e történelmi nevezetességű pártokmány összefoglak értékelésére vállalkozni. Még merészebb dolog lenne az értékelést most első tanulmányozás után járásunkra konkretizálni, az irányelvekből a járásra vonatkozó részletes feladattervet meghatározni. Annyit azonban már most el lehet és el kell mondani, hogy az irányelvekben foglaltak minden vonatkozásban megfelelnek a várakozásnak. Az irányelvek szelleme, annak konkrét elvi- és gyakorlati tartalma méltó a Magyar Szocialista Munkáspárt, méltó a Központi Bi-ottság eddig folytatott politikájához. Ebből következik az első kérdés, melyet ki szeretnék emelni, hogy a Központi Bizottság az eddig folytatott politika jóváhagyását, megerősítését fogja kérni a kongresszustól és töretlenül tartani fogja ezt a helyes vonalat a szocializmus teljes felépítésének történelmileg új korszakában is, amely korszak országunk, népünk jelenévé lett. Az irányelvekben összefoglalását látjuk a párt politikájának gyakorlati végrehajtásában az egész párttagság, az egész magyar nép nagy eredményeinek. Látjuk benne saját szerény munkánk eredményének: összefoglalását is. Ilyenkor boldogok vagyunk, hogy részt vehetünk a párt harcában és munkásai, részesei lehetünk a szocializmus építésének. Részesei akarunk lenni továbbra is mind a politikai, mind pedig a gazdasági épftőmunka területén a párt előtt álló feladatok megvalósításának. Szeretném kifejezésre juttatni, hogy ilyen poliika alapján a sok gond mellett is öröm dolgozni a párt alsóbb szerveiben is a pártmunká nak, m rí napról napra látja, hogy a párt po- l tikája a nép egyetértésével találkozik és támogatásra halál. Örömmel látjuk az irányelvekből, hogy egyre inkább megvalósul: a munkás-paraszt szövetség osztályszövet^egből. testvéri szövetséggé válik. Látjuk az életben ennek újpbb és újabb megnyilvánulásait Szemünk előtt a ml tevékenységünk alapján formálódik a parasztság egyse- g s os’tállyá.örömmel töltenek ei az irányelveknek a pártra, az állami életre, a gazdasági építő munkára vonatkozó értékelései és a meghatározott, sokat Ígérő feladatok. Úgy gondolom mindenkit örömmel tölt el az irányelvekben kilátásba helyezett 20 éves gazdaság'ejleszté i terv kidolgozása. Ebben azt az elvet látjuk a gyakorlatban majd kifejezésre jutni, amit F7nrc°ou elvtárs e^yik Budapesten mondott beszédében hallottunk e'öször, hogy a szocialista országok körülbelül azonos időben jutnak el a kommunizmus ba. Az említett és kiemelt kérdések mellett szeretnék olyat is szóvá tenni, ami talán első olvasásra nem tűnt fel mindenkinek. A Központi Bizottság az irányelveken keresztül is példát mutat az őszinteségben, példát mutat az önkritikában. Nem hallgatja el, hogy az eredmények mellett vannak a párt tevékenységében következetlenségek és gyengeségek. Ez a politikai bátorság az olyan vezetésre jellemző, anuly hű a leniniz- mushoz, ame'yben érvényesül a kollektív vezetés, erős az egység. Az olyan vezetésre jellemző, ameytől idegen a személyi kultusz, amellyel határozottan les.ámalt, amely- n k minden okít és következményét a legteljesebb mértékben igyeksz k megszüntetni. Ez az őszinteség és bátorság a tömegekben való bizalom fokozni fogja népünk felelősségérzetét, fokozza aktív részvételét a munkában, az ügyek intézésében. Nekünk pártmunkásoknak az irányelvek első olvasása után az volt első teendőnk, hogy a pártbizottság apparátusával megbeszéltük az irányelvek ismertetésével kapcsolatos feladatokat. A közeljövőben titkári értekezletet, illetve aktívaülésx fogunk tartani, melyen az aktíváknak adunk részletes tájékoztatást A jövő hónapban sor kerül minden alapszervezetünknél a küldöttválasztó taggyűlésekre melyeken az egész párttagság tanácskozni fog az irányelveknek alapján a végzett munkáról és a jövő konkrét feladatairól. Ez mellett falugyűléseket fogunk tartani, ahol a lakosság érdeklődését fogjuk kielégíteni, részükre adjuk meg a szükséges tájékoztatást. A járás irányító szerveinél, az irányelvekből adódó sajátos feladatokat testületi üléseken, apparátus értekezleteken fogják megtanácskozni. A párt előtt álló feladatok saját területünkre vonatkozó meghatározásánál érvényesíteni fogjuk azt az . elhatározásunkat, hogy fokozzuk a követelményeket saját tevékenységünkkel, munkánkkal szemben. Kanyő Béla a szécsényi járási pártbizottság első titkára Nyitva az út a továbbtanuláshoz Az MSZMP Központi Bi- > zottságának kongresszusi irányelvei kulturális fejlődésünk eredményeiről és feladatairól leszögezik, hogy a következő években is a VII. kongresszuson megfogalmazott feladat teljesítéséért kell küz- denünk: meg kell tanítanunk az embereket szocialista módon élni, dolgozni és tanulni. Milyen feladat hárul ennek alapján mireánk, a balassagyarmati általános iskolák nevelőire? El kell érnünk, hogy minden gyermek, aki szellemi adottságai mellett elvégezheti az általános iskola nyolc osztályát, az el is végezze azt. Miért hangsúlyozom ezt? Mert jelenleg iskolánk tanulóinak kb 15— 20 százaléka nem adja a képességeihez méltó tanulmányi eredményt. Fő feladatunk ilyen esetben, hogy a szülőket megnyerjük az iskola segítésére. hogy hanyagság, nemtörődömség miatt gyermekek ne maradjanak le, ne bukjanak. Iskolánknak elég nagyszámú cigányszármazású tanulója van és külön öröm számunkra, hogy a múlt tanév végén két ilyen tanulónkat felvették a gimnáziumba. Azonban a magasabb műveltség önmagában még nem elegendő, szükséges, hogy a felnövő nemzedék öntudatos legyen, hogy a termelő munkában Való példamutató részvétel mellett cselekvő részvételt vállaljon társadalmunk irányításában is. Ez viszont már az egész társadalom feladata, hogy ilyenné formálja őket. Nem szabad előfordulni annak, hogy a jóindulatú, segítőszándékú észrevétel, esetleg bírálat, egyes érintettek részéről a megtorlás gondolatát váltsa ki. Úgy érzem, hogy az ideológiailag fejlettebb dolgozóknak kell az öntudatos nevelésben élenjárni, sokkal aktívabban bekapcsolódni saját maguknak is a társadalmi irányításba. Bizonyára örömmel tölti el i nevelőinket az irányelvek azon része, hol kifejezést nyer az elhatározás, hogy az ország vezetése tovább fokozza a pedagógusok munkájának társaMegnyugtató dolog számunkra, hogy pártunk oly nagy jelentőséget tulajdonít á mező- gazdasági termelés fokozásának a népgazdaság fejlesztésében. Gazdasági előrehaladásunk sarkalatos kérdése a mezőgazdasági termelés és ezen belül a termelőszövetkezeti gazdálkodás fejlesztése. Ha visszatekintünk az eddig megtett útra, örömmel állapíthatjuk meg, hogy termelő- szövetkezeteink a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése óta eltelt két év alatt új szocialista nagyüzemeink — a kezdeti nehézségek ellenére is — jelentősen megerősödtek és komoly fejlődést mutatnak. Az irányelvek számunkra tovább biztosítják ezt a fejlődést és bízom abban, hogy hamarosan a tsz-ek megszilárdítása fogalom helyett a mezőgazdasági nagyüzemek minden irányú fejlesztéséről fogunk beszélni. Az irányelvek nagyszerű távlatokat nyitnak a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek gazdálkodásának megteremtéséhez, elősegítik a jövőbelátó gondolkodást és nagyszerű lehetőségeket nyújtanak a távlati fejlesztési tervek megvalósításához. Megmutatják a lehetőséget arra, hogy minden terdalmi, erkölcsi elismerését és a lehetőségeink arányában anyagi megbecsülését is. Balkár Béla a balassagyarmati rákóczi úti iskola igazgatója melőszövetkezet a területén legjövedelmezőbb növénykultúrák termesztésével növelje gazdasága jövedelmezőségét. Lehetőséget adnak az állattenyésztés nagyarányú fejlesztésére, a korszerűbb takarmánytermesztés megteremtésére, a talajjavításra, a gépesítés nagyarányú fokozására és általában az intenzív mező- gazdasági termelés megteremtésére. Mindezek megvalósításához pedig az eddigieknél fokozottabb támogatásról biztosítanak minket az irányelvek. Erre pedig szilárd biztosítékot pártunk helyes, következetes lenini politikája nyújt. A tézisek rámutatnak arra is, hogy milyen fontos összefüggések vannak a gazdaságvezető és politikai munka között. E kettőt helytelen volna és nem is szabad egymástól elválasztani. Ezért igen fontos nekünk is mind szélesebb körben tudatosítanunk a kongresszusi irányelvek következetes és világos okfejtéseit, amelyek megteremtik az alapját egy új, korszerűbb mező- gazdasági nagyüzemi termelés kialakításának. Hídvégi András, az érsekvadkerti Magyar— Csehszlovák Barátság Tsz főmezőgazdásza Megnyugtató, hogy pártunk nagy jelentőséget tulajdonít a mezőgazdasági termelés fokozásának A sajtóankét Az I. fazekas a szocialista címért VI. Vajon megérti-e Viktor bácsi, hogy nincs ennek semmi értelme? Hogy sokkal, de sokkal többről volt szó a cikkekben is és itt is, mint egy emberről, személyes sértettségéről: 138 ember sikerei és kudarcai, erényei és fogyatékosságai, szinte egész jelene és jövője van a terítéken. És vajon megértette-e, hogy miközben felszólalását tartotta, s lépésről-lépésre verte vissza az őt ért bírálatot, — számokra, statisztikára hivatkozva, fel is olvasva belőlük — más kellene itt, más: hogy félresöpörje az aktákat, kimutatásokat, s nekikönyökölve azt mondja: Szóval, hogy is volt az emberek . ; ? Lássuk csak. hogy lehetne helyrehozni a dolgokat. Együtt kezdtük, egy sor kérdésben ti hibáztatok, egy sor kérdésben én fogtam mellé, s most emiatt veszélyben forog a közös ügy. Vajon érzi-e, hogy miközben a szerinte igaztalan bírálatra válaszol — magára értve megbántottságában azt Is, ami pedig rá nem is vonatkozik, a munkások, az ő munkásai, akik közül való, s akik nélkül el sem tudná képzelni az életét — miért vágnak közbe, hol ennél, hol annál a szavánál: Viktor bácsi itt magának van igaza, de itt nem így volt. Vajon érzi-e, hogy a közbeszólók többségének a hangjában szeretet van, akkor is, amikor nem értenek egyet vele, amikor cáfolják, amikor vitatkoznak. S hogy ez a szeretet többet érő, mintha elhallgatnák előtte a véleményüket, s csak csupa dicséret, elismerés, esetleg hízelgés lenne minden megnyilatkozásuk. Vajon érti-e, érzi-e? Attól tartok, egyelőre nem. Pedig ezt én megmondom neki, mihelyt tehetem. Megmondom neki, azt is hogy büszkének kell lennie erre, az ilyen szeretetre, tiszteletre. De mindenek előtt észre kell vennie, s ehhez ki kell jönnie a sértődöttség sündisznó- állásából . . . Második órája tart a sajtóankét amelyet a szerkesztőség az üveggyár I. fazekas szocialista üzemrész címéért küzdő kollektívájának viselt dolgairól megjelent cikksorozat kapcsán rendezett. Egyetlen felszólaló sem veheti biztosra, hogy egy szuszra elmondhatja mondókáját. Parlamentáris formákra itt mit sem érne hivatkozni, mert mihelyt egy gyenge, bizonytalan, homályos pontot találnak az érvek láncolatában, valaki máris lecsap. Néha hárman, négyen is beszélnek, gesztikulálnak, de a következő percben helyreáll a rend, ennek a vitának sajátos rendje: a vitatott ponttól nem tágítanak, két ember, néha három ember csatározik, szembefordulva egymással, de soha nem elkülönülve, a többiek feszülten figyelnek, beavatkoznak, aztán — jó, ez világos, gyerünk tovább, s a felszólaló folytathatja. Hallatlanul izgalmas és elragadó mindez, nemcsak azért, mert az újságírónak szembe kell néznie olvasóival, ráadásul olyan olvasóival, akikről írt, nemcsak azért, mert itt lekontrollál- batja: munkája nem hiábavaló papírpocsékolás, s ez végtelenül jó, erőtadó érzés, — hanem azért is, mert ebben a felszabadult vitában, amelynek csupán egyetlen résztvevője kezdte azzal: „nem bánom, ha bajom is lesz belőle”, mire a többiek felhorkantak, ne beszélj zöldségeket, micsoda dolog, — mondom ebben a felszabadult légkörben olyan őszinteséggel, leplezetlenséggel nyilatkoztak meg emberek, amelyben már ott volt, ott érződött a szocializmus. Igen a szocializmus: nem, nem a szó gazdasági értelmében, vagy ahogyan tudós könyvek fejtegetik ismérveit. Az egész atmoszféra volt teli ezzel a megfoghatatlanul mégis megfoghatóval, minden szóban, mozdulatban, ahogyan az emberek hangosan gondolkoztak. Volt ebben a beszélgetésben valami amelytől jó pár évvel ezelőtt néhány politikus a legjobban félt, s amit éppen ezért a legjobban üldözött, ostorozott. Nem, itt ebben a vitában már nem vonakodott senki a felszólalástól attól félve, hogy esetleg téved. Itt, aki szót kért, az igazságot kereste, s aki az igazságot keresi, a helyes választ egy kérdésre, annak vállalnia kell a kockázatot, hogy tévedhet. Ezért is jutottunk közelebb egy nagy lépéssel az igazsághoz. A vita központi témája természetesen az I. fazekas, illetve a kollektíva közös vállalkozása: kivívni a szocialista üzemrész címet. Nos, ez már a féléves eredményekből is kiviláglott, hogy valóban nem valami jól készítették elő ezt a vállalást. Nemcsak azért, mert az indulásnak a szocialista brigádok kis szama, aránya nem lehetett elég biztos bázis. Azért is, mert az egyes emberek, brigádok közt, mert egyes brigádok és az üzem vezetői között mélyen gyökeredző ellentéteknek nem jártak a végére. s mivel az okok nem szűntek meg, az ellentétek egyre inkább elmérgesedtek. A kialakult légkörben az emberek nem közelebb, hanem távolabb kerültek egymástól, újra meglazult az év első hónapjaiban örvendetesen javuló munkafegyelem, elszaporodtak az igazolatlan hiányzások, fegyelmi ügyek, civódások. Sajnos ezekben a civódásokban majd mindenki makacsul ragaszkodott a maga igazához. Nem mondhatni, hogy most, itt az ankét kezdetén már nyoma sem maradt ennek a makacsságnak, maradt belőle még jócskán. De azzal, hogy sokan kiönthették a szivüket, máris sokat enyhült. Látnivaló, hogy a megoldás még a jövő feladata, de valamivel, nem is kevéssel már közelebb jutottunk hozzá. Az egyik brigádvezető azért méltatlankodott, mert nem tudják elfeledni neki régi ballépéseit, s még ma is éreztetik vele. Volt, aki azt bizonygatta, hogy minden hiba onnan ered, az emberek irigykednek egymásra. Sokan ellentmondanak. És alighanem ez az egyik legőszintébb momentuma ennek a vitának. Aki 1Q-15-20 éve üvegfúvó, az tudja mit jelent, tökéletességre szert tenni ebben a szakmában. Többen elismerik, máig sem dicsekedhetnek ezzel, s nem vettem észre, hogy ezért irigykedtek volna jobbik társukra. Hanem ott kérnek több segítséget az üzem és a gyár vezetőitől, ahol a mestereknek gyakorlatlan segédekkel kell dolgozniok. Nagyon élesen vetődött fel a szakmunkásutánpótlás problémája. Ráadásul a jó üvegfúvóknak anyagilag nagyon hátrányos a kezdőkkel foglalkozni. Mennyi összezördülést, néha igaztalan viaskodást lehetne megtakarítani, ha erre hatásos orvosságot találnának az illetékesek. Sajnos, az üzemrész pártalapszervezeté- nek volt titkára, Csanádi elvtárs nincs jelen, pedig sokat emlegetik a nevét. Rámenőségével, gyakran türelmetlenségével nem egyszer szándékaival ellentétes hatást ért el a munkások között. Parázs vita kerekedett a körül, vajon van-e, vagy nincs kivételezés az üzemben. Többnyire itt is megőrizték tárgyilagosságukat a brigádvezetők. Elismerték, és hálásak az üzemvezetőnek, hogy mikor észre veszi: valamelyik brigádnak nem „fekszik” a kiadott munkadarab gyártása ,nem tud megbirkózni vele, — elveszi tőlük, átadja más brigádnak. De a szemébe mondták, hogy erről a méltányosságról néha megfeledkezett, s többnyire azok esetében, akikkel valamiért ellentéte van. S ezt nem is a sértettek bizonyítják, hanem olyanok, akik pedig éppen az imént az üzemvezető pártján avatkoztak a vitába, egy más kérdéssel kapcsolatban. Itt azért egy kicsit hosszú- ranyúlik a csete-paté, többen észre veszik ezt: kár erről most már ennyit vitatkozni, nem ez a lényeg, hanem, hogy a jövőben az ilyesminek még a látszatát is kerülni kell, s ha valaki minden kákán csomót keres, azt együttesen felvilágosítani tévedéséről, hisz az üzemvezetőt sem lehet lehetetlen helyzetbe hozni, hogy a végén ne tudja ellátni kötelességét, s állandóan féllábon keljen állnia, hogy meg ne sértsen valakit... . . . Hétre jár, majd öt álló órája zajlik a vita. Most már arról, hogyan folytassa az I. fazekas a megkezdett utat. Azt, hogy abba hagyni, visz- szautasították. Persze van, aki tart a magas követelményektől. De a többség úgy vélekedik, és ez az egész vita azt tükrözi ,hogy nincs itt tarta- nivalója senkinek. Akik ilyen egészségesen, gerincesen oda tudnak mondogatni egymásnak, az üzemvezetőnek, a vitán résztvevő mérnöknek, s megbántódás nélkül fogadni az őket, ért bírálatot, azok képesek lesznek legyűrni a nehézségeket, s olyan kollektívát teremteni, amely példaképül szolgálhat majd a gyár minden dolgozója számára; Ehhez azonban szükség van mindenki összefogására, szilárd elhatározására: Vége, elég volt a régi dolgokon rágódni! S legyen ereje mindenkinek újra kezdeni mindent, — mert ez talán a legnehezebb. A legnehezebb, de nem haszontalan. Mint ahogy nem volt haszontalan a mi munkánk sem. Talán sikerült néhány tanulsággal, tapasztalattal másokat megóvni hasonló buktatóktól. S talán ser gítettünk az I. fazekas dolgozóinak is annak felismerésében, hogy a hibákat sosem tünteti el, ha megkerüljük őket, ha nem veszünk tudomást róluk, vagy ha az okait egymásra hárítjuk. Együtt dolgozunk, együtt érjük el sikereinket, a hibát is így ejtjük, nincs kivétel. Hát most, így együtt lássunk is neki, kiirtani minden gyomot, giz-gazt, hogy virágbaszök- kenhessen az üvegfúvók jószándékkal és nagyot-szépet- akarással plántált közös ügye, a szocialista üzem. Csizmadia Géza
