Nógrádi Népújság. 1962. augusztus (18. évfolyam. 61-69. szám)

1962-08-29 / 69. szám

2 nögrAdi népüjsAg 1962. augusztus 29. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek viszhangja Még nagyobb felelősséggel Nagy érdeklődéssel vártuk és fogadtuk pártunk Közpon­ti Bizottságának kongresszusi irányelveit. Az irányelvek részletes és alaposan átgon­dolt tanulmányozására ele­gendő idő nem volt még szá­munkra, éppen ezért nehéz lenne e történelmi neveze­tességű pártokmány összefog­lak értékelésére vállalkozni. Még merészebb dolog lenne az értékelést most első ta­nulmányozás után járásunkra konkretizálni, az irányelvekből a járásra vonatkozó részletes feladattervet meghatározni. Annyit azonban már most el lehet és el kell mondani, hogy az irányelvekben fog­laltak minden vonatkozásban megfelelnek a várakozásnak. Az irányelvek szelleme, an­nak konkrét elvi- és gyakor­lati tartalma méltó a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, méltó a Központi Bi-ottság eddig folytatott politikájához. Ebből következik az első kérdés, melyet ki szeretnék emelni, hogy a Központi Bi­zottság az eddig folytatott politika jóváhagyását, meg­erősítését fogja kérni a kong­resszustól és töretlenül tar­tani fogja ezt a helyes vo­nalat a szocializmus teljes felépítésének történelmileg új korszakában is, amely kor­szak országunk, népünk je­lenévé lett. Az irányelvekben összefog­lalását látjuk a párt poli­tikájának gyakorlati végrehaj­tásában az egész párttagság, az egész magyar nép nagy eredményeinek. Látjuk ben­ne saját szerény munkánk eredményének: összefoglalását is. Ilyenkor boldogok vagyunk, hogy részt vehetünk a párt harcában és munkásai, ré­szesei lehetünk a szocializ­mus építésének. Részesei aka­runk lenni továbbra is mind a politikai, mind pedig a gaz­dasági épftőmunka területén a párt előtt álló feladatok megvalósításának. Szeretném kifejezésre juttatni, hogy ilyen poliika alapján a sok gond mellett is öröm dolgozni a párt alsóbb szerveiben is a pártmunká nak, m rí napról napra látja, hogy a párt po- l tikája a nép egyetértésével találkozik és támogatásra ha­lál. Örömmel látjuk az irány­elvekből, hogy egyre inkább megvalósul: a munkás-paraszt szövetség osztályszövet^egből. testvéri szövetséggé válik. Lát­juk az életben ennek újpbb és újabb megnyilvánulásait Szemünk előtt a ml te­vékenységünk alapján for­málódik a parasztság egyse- g s os’tállyá.örömmel tölte­nek ei az irányelveknek a pártra, az állami életre, a gazdasági építő munkára vo­natkozó értékelései és a meg­határozott, sokat Ígérő fel­adatok. Úgy gondolom mindenkit örömmel tölt el az irányel­vekben kilátásba helyezett 20 éves gazdaság'ejleszté i terv kidolgozása. Ebben azt az elvet látjuk a gyakorlatban majd kifejezésre jutni, amit F7nrc°ou elvtárs e^yik Bu­dapesten mondott beszédében hallottunk e'öször, hogy a szo­cialista országok körülbelül azonos időben jutnak el a kommunizmus ba. Az említett és kiemelt kér­dések mellett szeretnék olyat is szóvá tenni, ami talán első olvasásra nem tűnt fel min­denkinek. A Központi Bizottság az irányelveken keresztül is pél­dát mutat az őszinteségben, példát mutat az önkritiká­ban. Nem hallgatja el, hogy az eredmények mellett van­nak a párt tevékenységében következetlenségek és gyen­geségek. Ez a politikai bá­torság az olyan vezetésre jel­lemző, anuly hű a leniniz- mushoz, ame'yben érvényesül a kollektív vezetés, erős az egység. Az olyan vezetésre jellemző, ameytől idegen a személyi kultusz, amellyel ha­tározottan les.ámalt, amely- n k minden okít és követ­kezményét a legteljesebb mér­tékben igyeksz k megszüntet­ni. Ez az őszinteség és bá­torság a tömegekben való bi­zalom fokozni fogja népünk felelősségérzetét, fokozza ak­tív részvételét a munkában, az ügyek intézésében. Nekünk pártmunkásoknak az irányelvek első olvasása után az volt első teendőnk, hogy a pártbizottság appará­tusával megbeszéltük az irányelvek ismertetésével kap­csolatos feladatokat. A közeljövőben titkári ér­tekezletet, illetve aktívaülésx fogunk tartani, melyen az ak­tíváknak adunk részletes tá­jékoztatást A jövő hónapban sor kerül minden alapszer­vezetünknél a küldöttválasztó taggyűlésekre melyeken az egész párttagság tanácskozni fog az irányelveknek alapján a végzett munkáról és a jövő konkrét feladatairól. Ez mellett falugyűléseket fogunk tartani, ahol a lakosság ér­deklődését fogjuk kielégíteni, részükre adjuk meg a szük­séges tájékoztatást. A járás irányító szervei­nél, az irányelvekből adódó sajátos feladatokat testületi üléseken, apparátus értekezle­teken fogják megtanácskozni. A párt előtt álló feladatok saját területünkre vonatkozó meghatározásánál érvényesí­teni fogjuk azt az . elhatáro­zásunkat, hogy fokozzuk a kö­vetelményeket saját tevékeny­ségünkkel, munkánkkal szem­ben. Kanyő Béla a szécsényi járási pártbizottság első titkára Nyitva az út a továbbtanuláshoz Az MSZMP Központi Bi- > zottságának kongresszusi irányelvei kulturális fejlődé­sünk eredményeiről és felada­tairól leszögezik, hogy a kö­vetkező években is a VII. kongresszuson megfogalmazott feladat teljesítéséért kell küz- denünk: meg kell tanítanunk az embereket szocialista mó­don élni, dolgozni és tanulni. Milyen feladat hárul ennek alapján mireánk, a balassa­gyarmati általános iskolák nevelőire? El kell érnünk, hogy minden gyermek, aki szellemi adottságai mellett elvégezheti az általános is­kola nyolc osztályát, az el is végezze azt. Miért hang­súlyozom ezt? Mert jelenleg iskolánk tanulóinak kb 15— 20 százaléka nem adja a ké­pességeihez méltó tanulmá­nyi eredményt. Fő feladatunk ilyen esetben, hogy a szülő­ket megnyerjük az iskola se­gítésére. hogy hanyagság, nemtörődömség miatt gyer­mekek ne maradjanak le, ne bukjanak. Iskolánknak elég nagyszá­mú cigányszármazású tanuló­ja van és külön öröm szá­munkra, hogy a múlt tanév végén két ilyen tanulónkat felvették a gimnáziumba. Azonban a magasabb mű­veltség önmagában még nem elegendő, szükséges, hogy a felnövő nemzedék öntudatos legyen, hogy a termelő mun­kában Való példamutató rész­vétel mellett cselekvő rész­vételt vállaljon társadalmunk irányításában is. Ez viszont már az egész társadalom fel­adata, hogy ilyenné formál­ja őket. Nem szabad előfor­dulni annak, hogy a jóindu­latú, segítőszándékú észrevé­tel, esetleg bírálat, egyes érintettek részéről a megtor­lás gondolatát váltsa ki. Úgy érzem, hogy az ideológiailag fejlettebb dolgozóknak kell az öntudatos nevelésben élen­járni, sokkal aktívabban be­kapcsolódni saját maguknak is a társadalmi irányításba. Bizonyára örömmel tölti el i nevelőinket az irányelvek azon része, hol kifejezést nyer az elhatározás, hogy az ország vezetése to­vább fokozza a pedagó­gusok munkájának társa­Meg­nyugtató dolog számunkra, hogy pártunk oly nagy jelen­tőséget tulajdonít á mező- gazdasági termelés fokozásá­nak a népgazdaság fejlesztésé­ben. Gazdasági előrehaladá­sunk sarkalatos kérdése a mezőgazdasági termelés és ezen belül a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás fej­lesztése. Ha visszatekintünk az eddig megtett útra, örömmel álla­píthatjuk meg, hogy termelő- szövetkezeteink a mezőgazda­ság szocialista átszervezésének befejezése óta eltelt két év alatt új szocialista nagyüze­meink — a kezdeti nehézségek ellenére is — jelentősen meg­erősödtek és komoly fejlődést mutatnak. Az irányelvek szá­munkra tovább biztosítják ezt a fejlődést és bízom abban, hogy hamarosan a tsz-ek meg­szilárdítása fogalom helyett a mezőgazdasági nagyüzemek minden irányú fejlesztéséről fogunk beszélni. Az irányel­vek nagyszerű távlatokat nyit­nak a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek gazdálkodásának megteremtéséhez, elősegítik a jövőbelátó gondolkodást és nagyszerű lehetőségeket nyúj­tanak a távlati fejlesztési ter­vek megvalósításához. Megmutatják a lehetősé­get arra, hogy minden ter­dalmi, erkölcsi elismerését és a lehetőségeink arányában anyagi megbecsülését is. Balkár Béla a balassagyarmati rákóczi úti iskola igazgatója melőszövetkezet a terüle­tén legjövedelmezőbb nö­vénykultúrák termesztésé­vel növelje gazdasága jö­vedelmezőségét. Lehetőséget adnak az állatte­nyésztés nagyarányú fejlesz­tésére, a korszerűbb takar­mánytermesztés megteremté­sére, a talajjavításra, a gépe­sítés nagyarányú fokozására és általában az intenzív mező- gazdasági termelés megterem­tésére. Mindezek megvalósí­tásához pedig az eddigieknél fokozottabb támogatásról biz­tosítanak minket az irányel­vek. Erre pedig szilárd bizto­sítékot pártunk helyes, követ­kezetes lenini politikája nyújt. A tézisek rámutatnak arra is, hogy milyen fontos összefüg­gések vannak a gazdaságve­zető és politikai munka kö­zött. E kettőt helytelen volna és nem is szabad egymástól elválasztani. Ezért igen fon­tos nekünk is mind szélesebb körben tudatosítanunk a kong­resszusi irányelvek követke­zetes és világos okfejtéseit, amelyek megteremtik az alap­ját egy új, korszerűbb mező- gazdasági nagyüzemi termelés kialakításának. Hídvégi András, az érsekvadkerti Magyar— Csehszlovák Barátság Tsz főmezőgazdásza Megnyugtató, hogy pártunk nagy jelentőséget tulajdonít a mezőgazdasági termelés fokozásának A sajtóankét Az I. fazekas a szocialista címért VI. Vajon megérti-e Viktor bá­csi, hogy nincs ennek semmi értelme? Hogy sokkal, de sokkal többről volt szó a cik­kekben is és itt is, mint egy emberről, személyes sértettsé­géről: 138 ember sikerei és kudarcai, erényei és fogyaté­kosságai, szinte egész jelene és jövője van a terítéken. És vajon megértette-e, hogy mi­közben felszólalását tartotta, s lépésről-lépésre verte vissza az őt ért bírálatot, — számok­ra, statisztikára hivatkozva, fel is olvasva belőlük — más kellene itt, más: hogy félre­söpörje az aktákat, kimutatá­sokat, s nekikönyökölve azt mondja: Szóval, hogy is volt az emberek . ; ? Lássuk csak. hogy lehetne helyrehoz­ni a dolgokat. Együtt kezd­tük, egy sor kérdésben ti hi­báztatok, egy sor kérdésben én fogtam mellé, s most emiatt veszélyben forog a kö­zös ügy. Vajon érzi-e, hogy miköz­ben a szerinte igaztalan bí­rálatra válaszol — magára értve megbántottságában azt Is, ami pedig rá nem is vo­natkozik, a munkások, az ő munkásai, akik közül való, s akik nélkül el sem tudná képzelni az életét — miért vágnak közbe, hol ennél, hol annál a szavánál: Viktor bá­csi itt magának van igaza, de itt nem így volt. Vajon érzi-e, hogy a közbeszólók többségé­nek a hangjában szeretet van, akkor is, amikor nem értenek egyet vele, amikor cáfolják, amikor vitatkoznak. S hogy ez a szeretet többet érő, mintha elhallgatnák előt­te a véleményüket, s csak csupa dicséret, elismerés, esetleg hízelgés lenne minden megnyilatkozásuk. Vajon érti-e, érzi-e? Attól tartok, egyelőre nem. Pedig ezt én megmondom neki, mihelyt tehetem. Meg­mondom neki, azt is hogy büszkének kell lennie erre, az ilyen szeretetre, tiszteletre. De mindenek előtt észre kell vennie, s ehhez ki kell jön­nie a sértődöttség sündisznó- állásából . . . Második órája tart a sajtó­ankét amelyet a szerkesztőség az üveggyár I. fazekas szoci­alista üzemrész címéért küzdő kollektívájának viselt dolgai­ról megjelent cikksorozat kapcsán rendezett. Egyetlen felszólaló sem veheti biztosra, hogy egy szuszra elmondhat­ja mondókáját. Parlamentáris formákra itt mit sem érne hivatkozni, mert mihelyt egy gyenge, bizonytalan, homá­lyos pontot találnak az érvek láncolatában, valaki máris le­csap. Néha hárman, négyen is beszélnek, gesztikulálnak, de a következő percben hely­reáll a rend, ennek a vitá­nak sajátos rendje: a vitatott ponttól nem tágítanak, két ember, néha három ember csatározik, szembefordulva egymással, de soha nem elkü­lönülve, a többiek feszülten figyelnek, beavatkoznak, az­tán — jó, ez világos, gyerünk tovább, s a felszólaló folytat­hatja. Hallatlanul izgalmas és el­ragadó mindez, nemcsak azért, mert az újságírónak szembe kell néznie olvasói­val, ráadásul olyan olvasói­val, akikről írt, nemcsak azért, mert itt lekontrollál- batja: munkája nem hiábava­ló papírpocsékolás, s ez vég­telenül jó, erőtadó érzés, — hanem azért is, mert ebben a felszabadult vitában, amely­nek csupán egyetlen résztve­vője kezdte azzal: „nem bá­nom, ha bajom is lesz belő­le”, mire a többiek felhor­kantak, ne beszélj zöldsége­ket, micsoda dolog, — mon­dom ebben a felszabadult lég­körben olyan őszinteséggel, leplezetlenséggel nyilatkoztak meg emberek, amelyben már ott volt, ott érződött a szoci­alizmus. Igen a szocializmus: nem, nem a szó gazdasági ér­telmében, vagy ahogyan tudós könyvek fejtegetik ismérveit. Az egész atmoszféra volt teli ezzel a megfoghatatlanul mégis megfoghatóval, minden szóban, mozdulatban, ahogyan az emberek hangosan gondol­koztak. Volt ebben a beszél­getésben valami amelytől jó pár évvel ezelőtt néhány poli­tikus a legjobban félt, s amit éppen ezért a legjobban üldö­zött, ostorozott. Nem, itt eb­ben a vitában már nem vo­nakodott senki a felszólalástól attól félve, hogy esetleg té­ved. Itt, aki szót kért, az igazságot kereste, s aki az igazságot keresi, a helyes vá­laszt egy kérdésre, annak vál­lalnia kell a kockázatot, hogy tévedhet. Ezért is jutottunk közelebb egy nagy lépéssel az igazsághoz. A vita központi témája ter­mészetesen az I. fazekas, il­letve a kollektíva közös vál­lalkozása: kivívni a szocialis­ta üzemrész címet. Nos, ez már a féléves eredményekből is kiviláglott, hogy valóban nem valami jól készítették elő ezt a vállalást. Nemcsak azért, mert az indulásnak a szocialista brigádok kis sza­ma, aránya nem lehetett elég biztos bázis. Azért is, mert az egyes emberek, bri­gádok közt, mert egyes brigá­dok és az üzem vezetői kö­zött mélyen gyökeredző ellen­téteknek nem jártak a végé­re. s mivel az okok nem szűntek meg, az ellentétek egyre inkább elmérgesedtek. A kialakult légkörben az emberek nem közelebb, ha­nem távolabb kerültek egy­mástól, újra meglazult az év első hónapjaiban örvendete­sen javuló munkafegyelem, elszaporodtak az igazolatlan hiányzások, fegyelmi ügyek, civódások. Sajnos ezekben a civódásokban majd mindenki makacsul ragaszkodott a ma­ga igazához. Nem mondhatni, hogy most, itt az ankét kezdetén már nyoma sem maradt ennek a makacsságnak, maradt belőle még jócskán. De azzal, hogy sokan kiönthették a szivüket, máris sokat enyhült. Látniva­ló, hogy a megoldás még a jövő feladata, de valamivel, nem is kevéssel már közelebb jutottunk hozzá. Az egyik brigádvezető azért méltatlan­kodott, mert nem tudják el­feledni neki régi ballépéseit, s még ma is éreztetik vele. Volt, aki azt bizonygatta, hogy minden hiba onnan ered, az emberek irigyked­nek egymásra. Sokan ellent­mondanak. És alighanem ez az egyik legőszintébb momen­tuma ennek a vitának. Aki 1Q-15-20 éve üvegfúvó, az tudja mit jelent, tökéletesség­re szert tenni ebben a szak­mában. Többen elismerik, máig sem dicsekedhetnek ez­zel, s nem vettem észre, hogy ezért irigykedtek volna job­bik társukra. Hanem ott kér­nek több segítséget az üzem és a gyár vezetőitől, ahol a mestereknek gyakorlatlan se­gédekkel kell dolgozniok. Na­gyon élesen vetődött fel a szakmunkásutánpótlás problé­mája. Ráadásul a jó üvegfú­vóknak anyagilag nagyon hát­rányos a kezdőkkel foglalkoz­ni. Mennyi összezördülést, né­ha igaztalan viaskodást lehet­ne megtakarítani, ha erre ha­tásos orvosságot találnának az illetékesek. Sajnos, az üzemrész pártalapszervezeté- nek volt titkára, Csanádi elv­társ nincs jelen, pedig sokat emlegetik a nevét. Rámenősé­gével, gyakran türelmetlensé­gével nem egyszer szándékai­val ellentétes hatást ért el a munkások között. Parázs vita kerekedett a körül, vajon van-e, vagy nincs kivételezés az üzem­ben. Többnyire itt is megőriz­ték tárgyilagosságukat a bri­gádvezetők. Elismerték, és hálásak az üzemvezetőnek, hogy mikor észre veszi: va­lamelyik brigádnak nem „fekszik” a kiadott munkada­rab gyártása ,nem tud meg­birkózni vele, — elveszi tő­lük, átadja más brigádnak. De a szemébe mondták, hogy erről a méltányosságról néha megfeledkezett, s többnyire azok esetében, akikkel vala­miért ellentéte van. S ezt nem is a sértettek bizonyít­ják, hanem olyanok, akik pe­dig éppen az imént az üzem­vezető pártján avatkoztak a vitába, egy más kérdéssel kapcsolatban. Itt azért egy kicsit hosszú- ranyúlik a csete-paté, többen észre veszik ezt: kár erről most már ennyit vitatkozni, nem ez a lényeg, hanem, hogy a jövőben az ilyesminek még a látszatát is kerülni kell, s ha valaki minden ká­kán csomót keres, azt együt­tesen felvilágosítani tévedésé­ről, hisz az üzemvezetőt sem lehet lehetetlen helyzetbe hozni, hogy a végén ne tudja ellátni kötelességét, s állan­dóan féllábon keljen állnia, hogy meg ne sértsen valakit... . . . Hétre jár, majd öt álló órája zajlik a vita. Most már arról, hogyan folytassa az I. fazekas a megkezdett utat. Azt, hogy abba hagyni, visz- szautasították. Persze van, aki tart a magas követelmények­től. De a többség úgy véleke­dik, és ez az egész vita azt tükrözi ,hogy nincs itt tarta- nivalója senkinek. Akik ilyen egészségesen, gerincesen oda tudnak mondogatni egymás­nak, az üzemvezetőnek, a vi­tán résztvevő mérnöknek, s megbántódás nélkül fogadni az őket, ért bírálatot, azok képesek lesznek legyűrni a nehézségeket, s olyan kollek­tívát teremteni, amely példa­képül szolgálhat majd a gyár minden dolgozója számára; Ehhez azonban szükség van mindenki összefogására, szi­lárd elhatározására: Vége, elég volt a régi dolgokon rágódni! S legyen ereje min­denkinek újra kezdeni min­dent, — mert ez talán a leg­nehezebb. A legnehezebb, de nem haszontalan. Mint ahogy nem volt haszontalan a mi munkánk sem. Talán sikerült néhány tanulsággal, tapaszta­lattal másokat megóvni ha­sonló buktatóktól. S talán ser gítettünk az I. fazekas dolgo­zóinak is annak felismerésé­ben, hogy a hibákat sosem tün­teti el, ha megkerüljük őket, ha nem veszünk tudomást ró­luk, vagy ha az okait egy­másra hárítjuk. Együtt dol­gozunk, együtt érjük el sike­reinket, a hibát is így ejtjük, nincs kivétel. Hát most, így együtt lássunk is neki, ki­irtani minden gyomot, giz-gazt, hogy virágbaszök- kenhessen az üvegfúvók jó­szándékkal és nagyot-szépet- akarással plántált közös ügye, a szocialista üzem. Csizmadia Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom