Nógrádi Népújság. 1962. július (18. évfolyam. 53-60. szám)
1962-07-25 / 59. szám
4 nógrádi nípüjsao 1962. július 25. Magyarnándori nyár A zt mondják, a tizenhat éves lány nem lehet csúnya. S így vagyunk valahogy a nyárral is. Szép a nyár mindenképpen, talán a legtöbb örömet adó minden évszakok között, de hogy még tartalmasabb, még több örömöt nyújtó legyen, abban nekünk is részünk lehet. Erről beszélgetünk Daróczi Ferencnével, a magyamán- dori községi tanács titkárával s arról, milyen az idei nyár a községben, van-e mozgalmassága a szépségen túl, mert a tapasztalat sajnos az, hogy a falusi ember munkakörülményeiben történt hatalmas változásokat, a gépesítéssel nyert szabad órákat nem mindenütt tudják kellőképpen gyümölcsöztetni. Az emberek nehezen változtatnak megszo- kot életformájukon, a nyár igényei még legtöbb helyütt kialakulatlanok, unalom és eseménytelenség a falu élete a napi munka után. Pedig a nyári pihenés óráinak is meg lehet a maga gyönyörűségeit teremteni s éppen az évszak sajátosságai szerint A kulturális tevékenység a szoba falai közül a szabadba tárulhat, sőt, kiléphet a falu határain. S mert azt hallottam: Magyarnándorban éppen így élnek most a lehetőségekkel, ezért jöttem ide, beszélgetni arról: hogyan? — Nálunk a községben a nyári hónapokban is rendszeres a fiatalok klubélete. Nemcsak szombaton, vasárnap jönnek el a tanácsházi klub- helyiségükbe televíziót nézni, zenét hallgatni, társasjátékkal szórakozni, beszélgetni, de a hét egyéb napjain is. Megyeri Mária KISZ-titkár igen jól összefogja a tsz-fiatalokat. Nagyon örvendetes, hogy ma már nyoma sincs a régebbi ellentéteknek s az állami gazdaságok fiatalsága is itt van minden megmozduláson. Július 10-én például nagyszabású közös VIT-bált rendezett a két alápszervezet, amelyre a környező községekből szintén szép számmal jöttek át hozzánk. Ez az egység egyedül a társadalmi munkában „oszlik” meg, amennyiben egyik alapszervezet a termelő- szövetkezetben, a másik az állami gazdaságban segít. Az együttesség tapasztalható a sportban is. Nemrég alakult meg például a község női röplabdacsapata s minden mérkőzés eseménye a falunak. Az idei magyarnándori nyár nem szűkölködik mozgalmasságban s igen változatos pasz- sziókat, szórakozásokat ígér. Rendkívül élénk érdeklődés kísérte például azt a kiállítást, amelyet Sugár Kata fotóművész képeiből rendeztek s most pedig különlegesen ritka művészeti eseményre készülődnek több mint húszán a faluból. — Augusztus 15-én — újsá- ! gólja a titkárasszony — két napra Szegedre utazunk, ahol | az ünnepi játékok keretében I megnézzük az Aida előadását j és az Állami Népi Együttes I műsorát. Ez a kettős nagy él- jmény, úgy hiszem, méltóképpen jelzi, hol tart ma már művészi igényesség dolgában Magyamándor fiatalsága. A nyár lehetőségeit akarja kihasználni a termelőszövetkezet tagsága is, amikor tapasztalatgyűjtő kirándulást szervez. Az állami gazdaság augusztus utolsó hetében a Balatonhoz viszi el dolgozóit egy napra. Ami a falu határain belül történik a nyári időszakban, az is biztató jele az életnek. A művészeti csoportok közül a tánccsoport és a citerazene- kar már most szorgalmasan készül az augusztus 20-i aratási ünnepre, amelyet az állami gazdaság a község egészével rendez. Másik nagy eseményként várják a magyarnándori fiatalok Kovács László balassagyarmati fiatal élménybeszámolóját a helsinki Világifjúsági Találkozóról. A nyár mindennapos élete a gyermekek számára is jóval eseménydúsabb, mint eddig volt. A vasárnap délelőtti foglalkoztatásokon a pedagógusok közös játékokkal, mesefilmekkel szórakoztatják a kicsinyeket, ezzel a nevelő munka folyamatosságát biztosítják a szünidőben. Hogy a nyári kulturális tevékenység ilyen sokrétű ma már itt, az a népművelési ügyvezető fáradozása mellett a különböző szervek megértő támogatásának eredménye. A termelőszövetkezet dicséretére említsük meg, hogy kulturális alapjából értékes lemezjátszót vett a KISZ-nek, az állami gagzdaság hangszereket, táncruhákat, televíziót vásárolt, színpadot építtetett a kultúrteremnek, amelyhez a községi tanács gondoskodott függönyökről. Ez a segítőkészség ad erőt a község pedagógusainak a kulturális munka vitelére, lelkesedést a fiataloknak, hogy tartalmasán hasznosítsák idejüket ilyenkor, nyáron is. Szükséges például Kecskés Gyulánéról, a tánccsoport vezetőjéről szólni, aki bejáró pedagógus létére nyári helyettesítést vállalt az óvodában, hogy csoportját az aratási ünnep műsorára felkészítse. De hasonló áldozatos munkát végez Daróczi Ferenc ügyvezető oldalán Bencze Sarolta, a színjátszók irányítója. M agyarnándorban — úgy mondják — hetven körül van a KlSZ-fiata- lok száma. Az ő lendületük ad egészséges mozgást az egész község nyári életének. A magyarnándori nyár nemcsak a földnek gyümölcsét, de a kultúráét is megtermi ebben az esztendőben. Barna Tibor Nyitás előtt a Kisterenyei Művelődési Otthon Báró Solymosi Jenő sem gondolta volna valaha, hogy kisterenyei versenyistállója mekkora változáson megy át 1962-re. Bizony, a lovaknak külömb dolga volt ebben a községben, mint a zselléreknek, — nem kell erre jobb bizonyíték, mint az, hogy az egykori versenyistállóból most szorgalmas . átalakító munkával tágas, korszerű művelődési otthon lett a gyönyörű parkban. A közel 800 ezer forintos átalakítás, — amiből mintegy 100 ezer forintot tesz a társadalmi munka, — befejezéshez közeledik s már az utolsó simítások folynak a falakon. Ha a festő vállalat időben eleget tud tenni vállalásának, a 300 férőhelyes, könyvtárhelyiséggel, klubszobával ellátott otthon augusztus 20-án, ünnepi napon nyitja meg kapuját s ősztől már a Déryné Színház is rendszeres vendége lesz a kisterenyeieknek. NYÁRI PIHENÉS (Foto: Kovalcsik) Társas céltalanság, vagy hasznos kirándulás? Nagyon sok ember már hét közben azon töri a fejét, hogy hol töltse a hétvéget. Tömegszükségletté vált a kirándulás. Kirándulóvonatok, autóbuszok százai szállítják a hétvégi „honfoglalókat” Sopronba, a Balaton mellé, a Dunakanyarba, Lillafürdere, Egerbe. Segít ebben az IBUSZ, a TIT, de alig lehet találni olyan vállalatot, amelyik ne szervezne egy-, vagy kétnapos utazást dolgozói részére. Nagyszerű eredmény, hogy egyre több ember megy hétvégi kirándulásra. Egyik vasárnap például három autóbusszal találkoztam Egerben, Á fény fiataljai Ketten ülünk a szobában. Cserháti Attila technikussal, az Eszakmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat Salgótarjáni Üzletigazgatóságának KISZ-titkárával. A beszélgetés könnyen indul, hisz’ a téma is nagyszerű, olyan, amiről ez a fiatal, barna fiatalember szívesen beszél. És ez nem más, mint a KISZ-szervezet tevékenysége, munkája. Men a „fény fiataljai” bizony jól dolgoznak, kiszesekhez méltóan állják meg helyüket, munkájuk híre már bejárta a megyét, kezük nyomán falvak lakóházaiban, termelő- szövetkezetek épületeiben gyulladt ki a sokat jelentő villanyfény. —A mi fiataljaink szeretnek kirándulni — tájékoztat a KISZ-titkár — Szeretnék megismerni jól szülőhazájukat, de arra is törekednek, hogy megismerjék a baráti országok népeinek életét, munkáját. Nos, ezért megy nálunk könnyen az úgynevezett társadalmi munka, meg azért, hogy minden fiatal teljesítse az Ifjúság a szocializmusért mozgalom feltételeit. A beszélgetés közben kis szünet következik. Cserháti Attila jegyzefüzetét lapozgatja és úgy folytatja: — Először vasgyűjtéssel kezdtük. Később kisebb jelentőségű társadalmi munkát Végeztünk. Ezek bevételéből a hazai kirándulások mellett tavalyelőtt Csehszlovákiában, tamily pedig Lengyelországban jártunk. — Sok vita, beszélgetés előzte meg mai eredményeinket — emeli fel hangját a KISZ-titkár. Először is új munkaterületet kerestünk. A fiatalok a kellemest és a hasznosat keresték. Azért mondom így, hogy kellemes legyen benne a további kirándulások megrendezésével, a haszon pedig a népgazdaságot erősítse. Ekkor jött az a gondolat, hogy nagyobb munkába vágjunk. Lehet tervezési munkákat is elvégezni tár sadalmi munkában — adták a javaslatot fiataljaink. A vállalatvezetés is megértő volt, s az év elején dűlőre is jutottunk. Megbízták a KISZ-szervezetet egyes tervezési munkák patronálásá- val, illetve elvégzésével, úgy, hogy a tervezési költség 40 százaléka a fiataloké. Ebbe a munkába nagyon sokan bekapcsolódtak. Fiatal techni kusok, fizikai munkások, de még a gépíró kiszesek is, s megalakult a KISZ mérési és tervezési csoportja. Az elhatározást tettek követték az ÉMÁSZ-nál, állapíthatja meg bárki. A fiatalok nagyszerű felelősségérzete domborodik ki munkájukban. Tudják, hogy tőlük jobbat várnak, érzik, hogy mindenki érdeklődéssel kíséri tevékenységüket. Nem is egy esetben a késő délutáni órákban is a tervezőasztalok fölé hajolva találhatják a kiszese- ket. Számításokat végeznek, rajzolnak, hogy a kész és jóváhagyott tervek alapján megkezdődhessék a kiviteli munka, mihamarabb villany égjen valamennyi nógrádi lakóházban. Községek villany- hálózatának korszerűsítése, közvilágítás, villanyhálózat bővítésének terve kerül ki a fiatalok keze alól. — Gyors kérés érkezett a megyei tanácsról. Három hét alatt el kell végezni Ujkóvár komplex villamosításának, tervét. A vállalat vezetői a kiszesekhez fordultak: végezzétek el. S mi, ha éjszakai órákkai is, de eleget tettünk a kérésnek — mondja nem kis büszkeséggel Cserháti Attila. Aztán sorolja a többieket is. Széesényfelfaluban a lakóházak villamosításának bővítése, Sóshartyánban a Szegkovács KTSZ villamosbővítését tervezték meg, hogy jobb legyen az energiaellátás, több cigányt lehessen foglalkoztatni. A megyén túl is jelentkezik a fiatalok munkája. Jászkisér, Iklad lakói, Szentlőrinckáta termelőszövetkezeti parasztjai beszélnek elismeréssel a „fény fiataljainak” tevékenységéről. — S hogy most mivel foglalkozunk? — kérdezi vissza a KISZ-titkár. — Jelenleg Somoskőújfalu villamosításának terveit készítjük, külön utcánkénti kivitelezésre. Gyors számítást is végzünk. Végső soron az is érdekes, hogy a már eddig elvégzett tervezési munka milyen értéket tesz ki. Úgy érzem, a számítás nagyon is szerény, de így is több, mint 600 000 forintnak felel meg. Ez pedig szép összeg, nagy és felelősségteljes tervezési, mérési munka van mögötte. Kíváncsian kérdezem, hogy kik a legjobbak. Cserháti Attila először úgy fogalmazta meg; nehezen lehetne a jók közül a legjobbakat kiemelni. De amikor az elvégzett társadalmi órákat adjuk öszsze, akkor kitűnik, hogy maga a KISZ-titkár jár az élen. Eddig 54 társadalmi órát végzett. Gyetvai György tervező technikus 35, Janük Elemér kivitelezési technikus 22, Persik György műszaki ellenőr 20, Kapás János TMK-technikus 25 órát végzett a tervezéseken. A fizikaiak közül talán Petik Endrét, Budavári Istvánt, Juhász Istvánt lehetne megdicsérni. A gépírók közül Barát Éva segített legtöbbet ebben a munkában. — Helytelen lenne azt hinni, hogy kiszeseink csak a kirándulásokért teszik mindezt. Nem! — emeli fel hangját. — Ez a feladat arra is kényszeríti főleg a technikusokat, hogy a nagyobb feladatok érdekében tovább fejlesszék tudásukat, többet tanuljanak. És még eggyel dicsekedjünk — mosolyog a KISZ-tit'kár. — Lehet, hogy sokat vállaltunk magunkra, de jónéhány fiatalunk aktívan dolgozik a Hazafias Népfront akcióbizottságában, a főmérnökünk, Scholz Lajos pedig a Magyar—Szovjet Baráti Társaságban fejt ki hasznos tevékenységet. Es még egyet. A közeljövőben kerül sor a kiváló ifjú technikus és a kiváló ifjú mérnök vizsgákra is, amelyen 12 fiatalunk tevékenykedik majd. Sokáig beszélgettünk még. Cserháti Attilán keresztül az ÉMÁSZ fiataljait, kiszeseit ismertem meg. Olyanokat, akik ha szórakozva is, de tanulnak, hasznos munkát fejtenek ki a közös ügyért. Ezért is illik rájuk a most már szerte a megyében, a városban elterjedt jelző, a fény fiataljai ők ... Somogyvári László mindegyikben nógrádiak érkeztek városnézésre. De másfelé is látni a mieinket; üzemi dolgozókat, szövetkezeti parasztokat, különféléket. Néhány kirándulás alkalmával azonban találkoztam olyan ismerősökkel is, akik céltalanul csellengtek egy-egy városban. Töltötték az időt, végigjárták az utcákat, de nem látták Eger, Visegrád, Miskolc, vagy Debrecen szépségeit. Nem látták, mert nekik nem tűnt fel s talán senki sem hívta fel a figyelmüket, hogy mit kellene megnézni. S mindez már sokat levon az előbb elmondottak értékéből. Nyilvánvaló, hogy ezek az emberek a kérdésekre csupán ezt tudják hajtogatni: szép, szép... De ezt is únottan teszik. Azt már ne kérdezzük meg, miért szép, mert ehhez meg kellett volna tekinteni a város műemlékeit, nevezetességeit, mindazt, amely anyagi valóságában testesíti meg a szépet. Ehhez viszont az szükséges, Hogy céltudatos legyen a kirándulás, mert mit sem ér, ha elutazunk három-négy helyre és csak az autóbusz ablakából vetünk pillantást minderre. Oly rövid egy vasárnap — a legtöbb kirándulás egynapos —, hogy nagyon fontos okosan gazdálkodni az idővel. Miért ne lehetne megszervezni úgy egy kirándulást, hogy az gazdagítsa is az ismereteket és sokáig nem halványodó szép emlékeket hagyna mindenkiben. Mi marad másnapra abból a kirándulásból, amely üres időtöltésbe, evés- ivásba fullad? Rossz hangulat, amely megmérgezi a következő napok munkáját is. Úgy látszik, hogy a kirándulások szervezői sokszor nem gondolnak arra, hogy programot is kellene szervezni a résztvevők számára. A „mindenki odamegy, ahová akar” a legkézenfekvőbb megoldás, de sok haszontalansággal jár. A céltalanul ődöngő kirándulók sorra látogatják az italméréseket. Hazafelé meg felcsapnak a kedélyek, harsognak a népszerű dalok, elferdítve, átköltött szöveggel. Gátlástalanná válnak az emberek. Erre pedig semmi szükség. S még valamit. Egyetlen igazgató, termelőszövetkezeti elnök sem zárkózha- tik el a kiránduláshoz való hozzájárulástól. De ne adjanak ezzel okot és alapot az intézményes ivásra. Ha adni akarnak, fizessék ki a múzeum, vagy barlangbelépőket, a strandjegyet. De ne az ital legyen a hozzájárulás tárgya. Miért ne lehetne célszerűen megszervezni a hétvégi kirándulásokat? Csinálják ezt egységesen: az állami vállalatoknál a szakszervezeti kultúr- felelősök, a termelőszövetkezetekben pedig kérjenek fel pedagógust erre a szerepre. A falusi emberek is szakítanak már időt, ismerkedni az országgal, a művészetekkel, a tudományokkal, híres alkotásokkal. Irányításukhoz azonban vezető kell. Gyakorlott vezető, aki szívügyének érzi ezt a munkát és ért is hozzá. Az emberekben megvan a szép utáni vágy, azonban ön- maguktól egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen jutnak el e vágy kielégítéséig. Kötelességünk ezt segíteni, mert ezzel az emberek érdekét, kulturális haladásukat szolgáljuk. — pádár — Némely termelőszövetkezeti vezetőre Úgy hiszi: épp eleget tud — nem kell néki a könyv már s restell az iskolapadba beülni a szimpla tagokkal. ...S hogyha a lánya, Rózái — aki most jár még hatodikba — kéri: segíts már édesapám, mert nem megy a számtan! Izzad olyankor s arca pirul, mert — még neki sem megy... Krecsmári László
