Nógrádi Népújság. 1962. július (18. évfolyam. 53-60. szám)

1962-07-04 / 53. szám

NÖGRÄDInépüjság 1962. július 4. FIATALOK AZ IPOLY PÁRTJÁN — A salgótarjáni járási KISZ-titkárok értekezlete — A szécsényi járás fiataljainak találkozója Szombaton az Ipoly menti Ráróspusztán rendezte meg a salgótarjáni városi KISZ bi­zottság a város KISZ titká­rainak tanácskozását. A város nyolcvanöt alap­szervezeti titkára, — köztük üzemi, hivatali alapszerveze­tek titkárai — számára üdü­lésként hatott a festői kör­nyezetben megrendezett ta­nácskozás. Elsőnek Rozgonyi Miklós a megyei KISZ bizott­ság munkatársa beszélt a hazaszeretetről, majd Bozó Ernő, a városi KISZ bizottság titkára, a KISZ néhány nyá­ri aktuális feladatáról tar­tott vitaindító előadást. Meg­vitatták a párt és KISZ ok­tatás előkészítését, majd be­széltek a VIII. általános is­______ N SZAUNA ARUHÁS < Én nem tudom, az embe­rek miért panaszkodnak. Nincs strand Salgótarjánban — hát nincs. Járunk Egerbe, Zsóriba, Pásztóra eceterára. Bükkszékről nem is beszél­ve. Kárpótlásul, ha valakinek gőzfürdőre jön gusztusa, nem kell annyit utaznia. Bémeqy az Állami Aruház valamelyik kapuján, s máris mintha gőz­fürdőbe lépett volna. Igaz a. vásárlástól aztán elmegy a kedve, de minek is vásárol­na, ha helyette jól kiizzad­hatja magát. Valószínűleg az eladók sem nagyon veszik a lelkűkre, ha az a kedves vevő nem erőszakoskodik a pénzköltéssel. Persze a vevő­nek jobb. ö, ha már nem bírja a meleget, legalább le- gyinthet, s kimehet az ut­cára abba az áldott jó 30 fokos hűvösségbe. De ők, az eladók kókkadtak, bágyadoz- nak. kapkodva szedik a le­vegőt — potyán. Melegségi pótlékot, védőitalt, itt nem adnak. Ha legalább fürdő­ruhában dolgozhatnának. De azt nem lehet. így aztán né­ha alig pihegve, csak annyit kérdeznek: tessék mondani mért nincs nálunk legalább néhány ventillátor? És sokan megütközve és értetlenül néz­nek az eladókra: megbolon­dult, kérem? Minek szaunába ventillátor. Volt aki — van­nak még külövaök — meg­kérdezte az áruház igazgató­ját: és tényleg miért nincs ventillátor? Hiszen felújításra pénz van. Az idén például 2S0 ezer forint. A tavalyról maradt SO ezerrel együtt. — Hm... felújítás. Hat most fontosabb kiadásaink lesznek. A tető beázik, meg kell javítani. Ki tudja meny­nyibe fog az kerülni. Meg itt vannak azok a ronda bejárati vasajtók, azokat is ki kell cseréltetni. Szép, könnyű alu­mínium kapukra, öröm lesz rajta bejönni. Hogy annak a dolgozónak melege van... Hm, tessék elhinni az én irodámban még sokkal me­legebb van ... Most fontosabb a tető, kapu ... Én nem értem az embere­ket, miért panaszkodnak? Me­leg van, hát meleg van. Mi legyen nyáron — fagyjon? S hogy mért nincs ventil­látor, kérdezzék meg az igaz­gatót, majd kapnak olyan hidegzuhanyt a nyakuk közé, hogy elmegy a kedvük a ven­tillátortól. A KACSAFARM A diósjenői termelőszövetkezet eddig 150 db kacsát 2 kg átlagsúllyal értékesített, ezenfelül 24 000 db tojást ad­tak el. Hornos Gergely állatgondozó munkáját dicséri az elért eredmény. Meghosszabbitoltsk i mniigazdasági tanulóképzés jelentkezési határidejét kólánál kisebb végzettséggel rendelkező fiatalok beiskolá­zásáról, az ezzel kapcsolatos tennivalókról. A KISZ titká­rok értékelték az Ifjúság a szocializmusért mozgalom el­ső félévi teljesítésének ered­ményét és meghatározták a továbbiakra vonatkozó fel­adatokat. A problémák elemző rész­letes vitája után a KISZ tit­károk közös ebéden vettek részt. Majd társasjátékok, labdajátékok formájában szórakoztak, együtt töltve el a nap hátralévő részét. Vasárnap az Ipoly partján más helyen találkozót rende­zett a szécsényi és a szécsé­nyi járási KISZ bizottság is a művelődési otthonnal közös szervezésben a környék KISZ fiatalsága számára. A találkozón az Ipoly menti tsz KISZ szervezetek és a ha­tárőrség KISZ szervezetének fiataljai találkoztak egymás­sal a közelgő VIT jegyében. Szelcsik Pál járási KISZ tit­kár beszéde után — amely­ben az előadó a VIT jelentő­ségéről, történetéről beszélt — színvonalas kultúrműsor kö­vetkezett. A műsorban más népek dalait, verseit szólal­tatták meg a KISZ fiatalok, majd a színjátszás eszközei­vel mutatták be életüket, harcaikat. Az egész napos találkozón baráti beszélgetések formájá­ban mélyítették kapcsolatai­kat egymással Szécsény, Pös- tyénpuszta, Ludányhalászi, Nógrádszakal, Litke, Ipolvtar- nóc, Egyházasgerge, Mihály- gerge és Piliny kiszesei, me­leg, baráti kapcsolat alakult ki a határőrség kiszes fiatal­jai és a tsz KISZ tagok kö­zött. A délutáni órákban vetél­kedő formájában mérték össze erejüket, tudásúkat, sporttalálkozókat, tréfás ügyességi játékokat, MHS járőrversenyt rendeztek. A lebonyolításban, szervezés­ben résztvett legjobb KISZ szervezeteket díjazták is. Jobb ellátást biztosít az idén a MÉK? Nagyobb a tervszerűség a MÉK munkájában, javuló kapcsolat a mezőgazdasági nagyüzemekkel Kevés olyan vállalat van megyénkben, amelynek mun­kájával kapcsolatban annyi panasz és vád hangzott volna el, mint amennyit az elmúlt években a MÉK-ről hallot­tunk. Rendszertelen volt az ellátás zöldfélékből, az áruk minősége sem volt megfelelő, sok esetben anyagilag is ká­rosodtak a MÉK-kel szerződő nagyüzemek. Nagylócon, a Munkás-Pa­raszt Szövetség Termelőszö­vetkezet elnökhelyettese, Ko­vács László még ma is bosz- szankodva emlegeti a tavalyi 5 ezer forintot, amelyet jog­talanul fizettetett meg velük a MÉK. — Lyukas zsákokban szál­lították a vetőburgonyát — meséli — és új zsákárat szá­mítottak fel nekünk. Persze, mi cselekedtünk rosszul, mert jegyzőkönyvet kellett volna felvenni a MÉK embereinek jelenlétében. Fiatal termelő- szövetkezet voltunk, tudat­lanságunkat használta ki a MEK... — Sok probléma volt a mi­nőségi átvétellel is, — kap­csolódik a beszélgetésbe Vi­da Emil agronómus. — A burgonyát például 5 százalék­kal akarták leárazni, hogy sá­ros, pedig teljesen száraz volt. Nehezen sikerült csak 2 százalékban megegyez­nünk ... — Az idén azonban remél­jük, hogy minden másként lesz. A MÉK már jó előre tá­jékoztatókat küldött az átvé­tel lebonyolításáról, a gön­gyölegek megrendeléséről és raktározásáról. Mivel a szál­lítási tarifát alacsonynak ta­láltuk, ezért a MÉK saját te­hergépkocsiján viszi el tőlünk az árut. A rétsági, érsekvadkerti, nágytóéi, szécsényi földmű­vesszövetkezetek dolgozói a zöldség- és gyümölcsfélék frisseségével, választékával és mennyiségével még mindig elégedetlenek. Sérelmesnek találják, hogy a MÉK saját boltjait látja el elsősorban és csak azután a földművesszö­vetkezetét. Primőrökhöz — mint mondják — szinte hoz­zá sem jutnak. Legfurcsább­nak pedig azt találják, hogy a saját községük határában levő termelőszövetkezetből a zöldségféléket előbb beszállít­ják a MÉK-kirencleltséghez és onnan szállítják vissza a boltoknak. Közérdekű tehát a kérdés: tesz-e valamit a MÉK annak érdekében, hogy ezek a pa­naszok megszűnjenek? — Ebben az évben a szer­ződéses terület 5717 hold. Eb­ből — mondja Bozsik Béla MÉK osztályvezető — há­romezer holdon termelik a szinte mindennap asztalunk­ra kerülő burgonyát. Így a fontosabb cikkekből nemcsak megyénket, hanem Budapes­tet és a hazai iparvidékek egy részét is el tudjuk látni, sőt, külföldre is szállítunk terményeinkből. A szerződéskötések jó ered­ményei azonban még nem elegendők ahhoz, hogy az el­látás zökkenőmentes legyen. Ehhez a kirendeltségek jó munkája is szükséges, amely­ről Stevlik István a követ­kezőket mondja: — Itt, Salgótarjánban a fő­idényben 3 műszakban 70— 80 dolgozó végzi az éjszaka beérkező zöldség- és gyü­mölcsfajták osztályozását, csomagolását. Az első kocsi hajnali 4 órakor gördül ki a kirendeltség kapuján, hogy a járás 70 boltjába, a kórházba, a vendéglátó egységek és az üzemek konyháira még a reg­geli órákban eljusson az áru. — Egyes vidékeken zöld­hagymából, másutt burgonyá­ból terem sok, viszont nincs sárgarépa és gyökér. Ezért hozzák be gépkocsijaink min­denfelől ide az árut, mi le­számlázzuk és a többi meg­rendelt zöldségfélével együtt küldjük vissza a boltoknak. Be­főzés, burgonyatárolás idején a nagyobb tételeket közvetle­nül a termelőszövetkezettől megvásárolhatják a földmű­vesszövetkezetek, s a MÉK ezt a mennyiséget is a szer­ződéskötés javára írja. — Az, hogy a primőr áruk­ból többet juttatunk saját boltjainknak, igaz, — ismeri el a kirendeltség vezetője —, de ezt azért tesszük, mert a földművesszövetkezeti árudák nagy része mezőgazdasági te­rületen van, s itt számítunk a lakosság önellátására. De sokszor a bolt- és vendéglá­tóüzemi vezetők a hibázik, mert félnek az esetleg visz- szamaradó áru megromlásá­ból keletkező veszteségtől, amely a földművesszövetke- zetet terhelné. Nem egy ecet­ben azonban puszta hanyag­ságból adódik az áruhiánv. A MÉK ellenőrei naponta jár­ják a megye területét és ahol valamelyik zöldségfélét ke­veslik, abból a boltvezetővel rendeltetnek... Nyitva marad még egy kér­dés: vajon a termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok betartják-e a szerződések fel­tételeit? A rendelt árut a megfelelő mennyiségben, mi­nőségben és időpontban átad­ják-e a MÉK-nek? Kapóra jön, hogy amikor a pásztói ki- rendeltséghez érünk, akkor fut be egy gépkocsi a helyi állami gazdaságból. A kocsi alig van megterhelve: R40 da­rab parika. és 360 csomó ka­ralábé a szállítmány. — Ez nagyon rossz üzlet lesz — mondja az egyik ko­csikísérő. — Ha a vételárhoz hozzáadjuk a fuvarköltséget a mi bérünket és az egyéb költségeket, haszon helyett ráfizetés az eredmény ... Sajnos, ilyen is van... Ez azonban ma már nem jellem­zője az áruszállításnak. S csak örömmel nyugtázzuk: a MÉK és a termelőszövetkezetek együttműködése az idén a jobb előkészítés következté­ben jobb lesz, mint tavaly. ___s — Kemény — »♦♦♦♦♦♦ «$* *1* «$* .j* ♦♦♦ «j* «J» «$* »I* «$* ♦♦♦ ♦♦♦ «$* *t* *t* *!» <• ♦> .j. «j Már hírt adtunk arról, hogy megyénkben is elindították a mezőgazdasági tanulókép­zést. Ezzel kapcsolatosan Rút­ságon és Salgótarjánban ta­lálkoztak a mezőgazdasági szakemberek a mezőgazdasági munkában elhelyezkedni Kí­vánó fiatalokkal. Salgótarján­ban az Acélárugyár művelő­dési házában került sor erre a találkozóra. A fiatalok né­pes serege vett részt a ta­lálkozón. A részt vevők kö­rében — akiknek többsége lány — a kertészet, a zöld­ségtermelés és a tehenészet iránt volt nagyobb érdeklő­dés. A salgótarjáni és rétsági találkozón eddig 88 fiatal je­lentkezett mezőgazdasági ta­nuló képzésre. Az illetékes mezőgazdasági szervek, valamint a Hazafias Népfront megyei bizottsága — amely irányítja a mezőgaz­dasági tanulók képzésre való jelentkezését — úgy határo­zott, hogy a jelentkezés ha­táridejét, amely június 15-e volt, az érdeklődésre való te­kintettel és az eddig jelent­kezettek kérésére meghosz- szabbítja, A találkozókon ugyanis a fiatalok miután lát­ták a nagyszerű célkitűzést, vállalást tettek, hogy baráti köreikben felhívják a fiata­lok figyelmét mezőgazdasági tanuló képzésre való jelent­kezésre. A tanulóképzésnek nagyon szép és gazdag a prog ramja. A nyári időszakban nyolc hónapot töltenek ter­melőszövetkezetben. Négy hó­napot pedig a választott szak- I mának megfelelően iskolák­ban. A jelentkezettek köré­ben máris baráti kapcsola­tok mélyültek el. Az /. fazekas a szocialista címért I. Érdemes voli-e belevágni? Ha máshol nem, ebben az üzemben biztosan emlékeznek rá, hogy régi példán felbuz­dulva, tán egy éve versenyre kélt három költő. Versenyre kélt, kifejezni rímes sorokban, amire ez a látvány, ez a rit­musa, villózása mozgásnak és színeknek megihlette őket. Egyikben szinte gyermeki csodálkozás támadt, a másikat a kozmoszig ragadta lelkese­dése, hogy a holtnak vélt anyagba íme új életet lehel­nek e félmeztelenre vetkőzött, verítékező munkások: „Talpas-pohár... (még enyhe, bíbor, mintha öblében tűzszínű bor gyöngyözne) tíz. húsz úszik el. egész csillagkép ... míg a távol szemet pihentető homályból, mint lenyugvó Nap, feltüzel a gépmozgatta szalagon egy bőhasú, nagy demizson.” Romantika, vagy bölcselke­dés, vagy mind a kettő: van, van itt ebben az üzemben sok belőle. S marad belőle bőven annak is. aki a felszínnél, lát­ványnál, az első benyomások­nál mélyebbre hatolni szánja el magát, s ez valamelyest si­kerül is neki. De ha az újság­író valóban kora historikusa akar lenni, s ráadásul olyként, hogy kortársait is, hacsak egy icipicit, de előbbre segítse — a lelkendezéssel, de a filozo­fálással is jobb, ha nem kez­di, hanem végzi. Előregyártott sémáktól meg különösen óvja magát itt, ahol minden forrong, alakul, szinte egyik napról a másikra — és mégis lassan, hi­szen ez is és a végső, a letisz­tult forma emberektől: nagy­szerű s egyben esendő embe­rektől függ. Persze érdekes, ha most utó­lag meggondolom, tulajdon­képpen nem is nagyon kel­lett ettől vigyázni — már­mint a sémától —, mert alig hogy a kapun beléptem, már­is két egymással szögesen el­lentétes nézetbe botlottam. S ha mindjárt ezzel kezdem, teszem azt korántsem azért, mert sürgősen tisztázni aka­rom, melyiknek a pártján ál­lok, hanem mert ez is jel­lemző ebben az üzemben: a két ellentmondó vélemény képviselőit nem önön véle­ményük keresztül hajszolása, hanem pozitív eredmények elérése fűti. Nem a vélemé­nyek különbsége a fontos, hanem a végső fokon pozitív végeredmény. De még mielőtt, az óvako- dás ellenére, bölcselkedésbe esnék, hadd térjek a tárgyra. Amit elöljáróban feltétle­nül tudni kell: a Salgótarjá­ni Üveggyárnak ebben az üzemében, az I, fazekasban 138 ember, munkás és vezető ezidén januárban elhatároz­ta, hogy az önmaga elé tű­zött feladatokat úgy hajtja végre, hogy elnyerje a szocia­lista üzem címet. És hogy, hogy nem, Gritz Viktor, az üzemvezető — barna bőrű, bajuszos, telt­arcú, jó negyvenes, csendes, nyugodt beszédű férfi, tán már az ötödik mondatánál kibökte: — Nékem az volt a véle­ményem, hogy korai még... Hazudnék, ha elhallgat­nám: amit hamarjában bizo­nyításul elmondott, — elég meggyőző argumentumok: a szocialista üzemrész megala­kulásának idején itt mindösz- sze egyetlen okleveles brigád volt, a második csak most, május elsején nyerte el a szocialista címet. Tehát ala­pos előkészítése nem igen le­hetett ennek a különben nagyszerű vállalkozásnak. Hi­szen 15 brigád közül a kettő — elenyésző kisebbség. Való­színűleg jórészt az előkészítés hiányosságainak tudható be, hogy az első negyedéves ér­tékelés során 15 brigádból 6 nem váltotta valóra politikai és művelődési célkitűzéseit. Azután még valami, ami az előző tényezőkkel nyilván összefügg: egyetértés se na­gyon van a brigádok között, de még egy-egy brigád tagjai között is akad súrlódás. Hogy mégis megalakult a szocialista üzemrész? — Csanádi, az üzemi párt­titkár kezdeményezte — mondja Gritz elvtárs —, Csá­bi elvtárs, a gyári végrehajtó bizottság titkára meg azt mondta, ha a dolgozók akar­ják, meg kell indítani még akkor is, ha nem sikerül az első évben. Nekem azt mond­ták, ellene vagyok. De ez nem igaz. Én nem vagyok el­lene, csak az a véleményem, hogy korai. Hiszen hat bri­gád például a vállalásaiból azokat a pontokat nem tel­jesítette, amelyek társadalmi tevékenységet követelnek. Márpedig enélkül nincs szo­cialista brigád. Igaz, Csábi elvtársnak részben igaza lett, mert azóta £ termelés jól megy, a selqt nagyon le­csökkent, bár ebben közre iátszott az is, h«K tavaly ősz óta a rossz üvegből -srár- mazó selejtet nem fizetjük ki. De persze hatott az új mozgalom is. Mégis azt mon­dom, korai, hosszú utat kell még ahhoz megtenni, hogy sikerüljön. A nevelés, a dol­gozók nevelése a legnehezebb. Sok a fiatal... ... És ettől a perctől kezd­ve a riporter szinte önmagá­val is vitatkozik, amelyben megint nem a vita a lényeg, hanem, hogy az újabb érvek és ellenérvek tömegéből vég­ső következtetésnek kell ki­bontakozni, amely felel egy, a már kezdet kezdetén felöt­lött kérdésre: érdemes volt-e hát belevágni? Még valamit szeretnék itt elmondani. Minden további félreértés elkerülése végett az üzemvezetőtől nem azzal a benyomással mentem ki az üzembe, hogy a merev taga­dás emberével volt dolgom. Kérdezés nélkül mondta el, hogy például a munkafegye­lem, az erkölcsi élet viszás- ságait mint sikerült máris visszaszorítani. Nagy erő az önként vállalt kötelezettség. A becsületszóval egyenértékű. Itt pedig különösen az. Mert váló igaz, hogy általában jó szakmunkások dolgoznak itt. Egy-kettő egyenesen az_ ipar büszkesége, már-már művész­számba veszik. De hát italozni, udvarolgatni — néha a más kertjében — azt bizony so-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom