Nógrádi Népújság. 1962. július (18. évfolyam. 53-60. szám)
1962-07-04 / 53. szám
1962. július 4. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Acélárugyári dolgozók közérdekű társadalmi munkája A műszaki fejlesztés fontos dokumentuma A salgótarjáni idei város- politikai terv szerint az év folyamán két ütemben tovább bővül a mátraszelei vízmű ivóvízhálózata. Az első ütemben az acélárugyári szocialista brigádok 40—50 tagú csoportokban már a múlt héten elkészítették azt a 600 méter árkot, amiben most folyik a csőlefektetés. Ennek elvégzése után ugyancsak az acélárugyári dolgozók társadalmi munkájával fedik be az árkokat. Az eddigi munkák jó szervezéséért dicséret illeti a városi tanács és Hazafias Népfront műszaki akcióbizottságát és a gyári népfrontaktívákat. Okulva az előző évek tapasztalataiból, gondosabban készítették elő a társadalmi munkások munkahelyre és vissza szállítását, a szerszámellátást és a műszaki irányítást. Pontos nyilvántartást fektettek fel azokról a dolgozókról, akik részt vettek a munkában s feltüntették a társadalmi munka óraszámát is. Ennek alapján kerül majd sor az év végén a városi tanács által adományozandó emlékérmek kiosztására. A második ütemben készítendő 1200 méteres szakasz munkáit a mostani befejezése után, a város többi üzemei, a társadalmi szervek és közüle- tek dolgozói végzik majd el. Salgótarján vízellátásának problémái különösen a nyári időszakban okoznak nagy gondot, ennek enyhítését szolgálja ez a jó időpontra tervezett hálózatbővítés. A munkában résztvevőknek tisztelet és köszönet jár. . A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága június 28—29-én tartott ülésén nagyfontosságú határozatokat hozott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részt vevő országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek moszkvai tanácskozásával kapcsolatban, valamint a gépipar helyzetéről és további feladatairól. E két határozat számos tekintetben egybekapcsolódik kiegészíti, illetve feltételezi egymást. A nemzetközi munkamegosztás és együttműködés fejlődésének követelményei megkívánják, hogy hazánk gazdasága mind jobban figyelembe vegye azokat a követelményeket és kívánalmakat, amelyeket a szocialista országok gazdasági együttműködése előír, illetve amelyek szükségesek ahhoz, hogy országunk mind hatékonyabban támaszkodhasson a szocialista nemzetközi mun- megosztásra. Ezért mondja ki az egyik határozat: „Mindent el kell követnünk azért, hogy növeljük nemzetközi vonatkozásban is a termelési és kooperációs fegyelmet, hogy minden erővel biztosítsuk a nemzetközileg vállalt kötelezettségek teljesítését”. A KGST moszkvai tanácskozásával kapcsolatos határozat elvi megállapításai, valamint a gépipar helyzetéről és további feladatairól szóló határozat gyakorlati, konkrét intézkedései szervesen egybevágnak azokkal a követélményekkel, amelyek hazánkban is a fejlett szocialista társadalom felépítéséből adódnak. A szocializmus anyagi, technikai bázisának gyorsütemű fejlesztése, majd a kommunizmus anyagi, technikai bázisa megteremtése hazánk számára is egy sor fejlődési lehetőséget biztosít. Ismeretes, hogy a szocialista iparosítás, a szocialista "gazdálkodás egyik alapelve a nehézipar elsődleges fejlesztése, ezen belül is a gépipar gyorsütemű növelése, mert ez a feltétele és biztosítéka annak, hogy a népgazdaság elegendő meny- nyiségű és minél jobb minőségű termelőeszközökkel, illetve termelőeszközöket előállító gépekkel rendelkezzen. A gépipar, a gépgyártás elsődleges, kiemelkedő fejlesztése az egész építőmunka alapvető gazdaságpolitikai kérdése. A Központi Bizottság legutóbbi határozata éppen azt célozza, hogy a népgazdaságnak ezt az elsőrendűen fontos ágazatát a hazai és a nemzetközi követelményeknek megfelelően, gyorsított ütemben fejlesszük. Ez a fejlődés döntő szerepet játszik a munka termelékenységének emelésében, abban, hogy a termelés irányát, értékét, minőségét és gazdaságosságát tekintve elérjük a fejlettebb szocialitsa országokat, majd a nemzetközi színvonalat is. A gépipar óriási szerepet tölt be a termelőerő fejlesztésében, a gyártási folyamatok automatizálásában, nagyteljesítményű, teljesen korszerű gépsorok előállításában. Nem kisebb a jelentősége — akár közvetve, akár közvetlenül — a lakosság jobb igényeinek kielégítésében sem. Amint a határozat megállapítja, a népgazdaság hosszabb távlati fejlesztésében még tovább nő a gépipar súlya. Az előzetes elképzelés az, hogy 20 év alatt a gépipar mintegy 7—9-szeresére növelje a termelését és az egész ipar termelésének mintegy 40 százalékát adja. Ez pedig nem kis feladat, ha figyelembe vesz- szük, hogy a gépipar, a szocialista ipar termelésének 1961-ben 26,6 százalékát biztosította. A határozatban megszabott feladatok végrehajtása több vállalatunkat közvetlenül, míg másokat — mint szállítófeleket, vagy mint felhasználókat — közvetve érint. Ezért érthető, hogy megyénk több szakembere már az első olvasás alkalmából nagy elismeréssel és lelkesedéssel nyilatkozott. Azok a főbb feladatok, amelyeket a határozat pontokba kan szerettek, s fizetés után néhányuknak mindig kóválygott a feje, remegett a keze, gyomra. Hja, a katzen- jammer! Igazolatlan hiányzás, s miatta fegyelmi büntetés még tavaly is volt tucatjával. Megérződött ez a nyereségrészesedésen is: négy, vagy öt embertől teljesen, többektől részben meg kellett vonni a nyereségrészesedést. Nagy divat volt itt a pofozkodás: igaz, a behordó gyerekek közt akad szemtelen, de a mesterek, segédek közt is volt olyan, akinek elég volt, ha a gyerek nem úgy nézett, ahogy neki tetszett, s már csattant a pofon. Utána persze jött a fegyelmi, s a következményei. Egyszóval nehéz társaság volt ez itt, az I. fazekasban. S ezt ők maguk sem tagadják. Az év elejétől pedig mintha elvágták volna. Kilengés ugyan akad még, de az igazolatlan hiányzással nincs baj, és fegyelmi is tán egy volt félév alatt, pofozkodás miatt Lépten-nyomon emlegetik munkások nevét, akik fél esztendő alatt hatalmas változáson mentek keresztül. Van tehát a mozgalomnak, máris van eredménye. De vajon miért a súrlódások, a viszálykodás a brigádok között, ami egyik ieg- nagyobb szépséghibája ennek a vállalkozásnak, s kudarcát is okozhatja, ha időben nem lelik orvosságát? — Jelentéktelen apróságok miatt... — ennyit mondott erről az üzemvezető, mielőtt az irodából az üzembe mentem .. ... Az üzemben, ahol az izzó anyag fortyogásával és szüntelen újjászületésével az emberek, akik urai ennek az anyagnak, a rőt fényt sugárzó kemencetorok és a zúgó ventillátorok kereszttüzében vajon változtak, változnak-e? S vajon milyen vastag a réteg, lerakodva régi szokásokból és morálból, melyet le- hántva a még érzékeny, éppen ezért könyen sebezhető újhoz érünk? Nem a hőség, először a munka elsöprő ritmusa, amitől szinte elszédül az ember, s csak némi idő elteltével, a munkások gyors, de precíz, pontosan kimért mozdulatai sejtetik, azt a szigorú rendet és rendszert, amely az első pillantásra valami fergeteges sebességgel forgó körhintára emlékeztetett. Ahogy ez a rend kibontakozik, már nincs kavargás, tűnik a szédület. Első utam természetesen Csanádihoz vezetett, nemcsak azért, mert az ő nevét emlegette legelőbb Gritz elvtárs, s mert ő a pártalapszervezet titkára, s ezért már önmagában is érdekes, miként vélekedik a politikai oktatást elmulasztó hat brigádról. De azért is, mert kezdeményezője volt a mozgalomnak, s tán ez is oka, hogy valamiféle ellentét jeleit hallottam kicsendülni Gritz szavaiból. Nos, Csanádiról mindent mondhatnak, csak azt nem, hogy kerülgeti a forró kását. Igaz, magam se nagyon kerteltem: — Mondja, nem volt korai ez a vállalkozás? — Egyszer el kell kezdeni. .. — pillant le rám a pódiumról, a meglepődés legkisebb jele nélkül. Aligha én lehettem az első, aki feltette neki ezt a kérdést. Egyébként úgy beszélgetünk, hogy a keze alá szinte percenként új kelyhet ad munkatársa, s már viszik is odébb, elvégezni a következő műveletet. Fel sem kell néznie, az okos kezek tudói minden szükséges mozdulatnak. — Lehet ezekkel az emberekkel dolgozni. Itt volt a mezőgazdaság átszervezése — majd az egész üzem kiment falura. Tavaly baj volt a termeléssel. Összehívtuk őket, a végén még túl is teljesítettük a tervet. Most is 1600 órát. vállaltunk társadalmi munkát a város szépítésére, a kultúrotthon rendbehozására. Van olyan brigád, amelyik a kongresszusi versenyben duplájára emelte a vállalását. A politikai oktatásról meg — villan a szemüvege — sokan azért mulasztottak, mert valamiért megsértődtek: így, vagy úgy kitoltak velük. Csak az a baj, hogy mikor az ilyen esetek okait keresik, már nem mernek kiállni. Sajnos, nálunk az a helyzet, hogy vannak kiemelt brigádok, amelyeknek meg „kell” keresniük a 3 ezer forintot minden hónapban. A többinek meg marad, ami marad ... (Folytatjuk.) Csizmadia Géza foglal, bizonyítják, hogy pártunk Központi Bizottsága milyen bátran tárja a közvélemény elé népgazdaságunk egyes ágainak fejlődését, gondjait és feladatait, -kéri és elvárja az ott dolgozó vezetők és munkások egyöntetű aktív támogatását. A Központi Bizottság határozata mindenekelőtt arra utal, hogy gazdaságosan gyártsunk korszerű gépeket és berendezéseket. Ez pedig megköveteli a helyes arányok kialakítását, a legfejlettebb technológia alkalmazását, a gyártás köz- pontosítását, állandó korszerűsítését. Mindezt úgy kell végrehajtanunk, hogy kielégítsük hazánk és az egész szocialista tábor szükségletét. Ezzel kapcsolatban több helyen is foglalkozik a határozat azzal, hogy a gépipar fejlesztésének milyen döntőfontosságú szerepe van a lakosság igényeinek jobb kielégítésében, az olcsóbb, jobb minőségű, üzembiztos közszükségleti cikkek előállít sában. Éppen a KGST moszkvai tanácskozásának határozataiból fakad az a feladat, hogy minden vonatkozásban vegyük figyelembe a nemzetközi szocialista munkamegosztás lehetőségeit, úgy haladjunk előre, hogy az megfeleljen hazánk adottságainak, a békés gazdasági versenyben reánk háruló feladatoknak. Amikor a Központi Bizottság határozata a közvetlen és a távlati feladatokról szól, minden sorát áthatja az új, a fejlettebb, a korszerűbb gyártmá nyok készítésének és gyártási eljárások bevezetésének követelménye. A megcsontosodás, a konzervativizmus, maradiság itt is, csakúgy, mint életünk minden területén, súlyos gondokat, bajokat okozhatnak. Ezért elsőrendű feladat, hogy a kutató fejlesztők, szerkesztők, technológusok állandóan emeljék munkájuk színvonalát, képzettségük megelőzze az ipar tervezett fejlődését. Ezért szükséges, hogy az állandó műszaki haladás, az új iránti magasfokú érzék, a bátorság és a következetesség hassa át a gépipar minden egyes dolgozóját. Ezek az elvi megállapítások és gyakorlati feladatok maradéktalanul vonatkoznak megyénkre is. A műszaki fejlesztés irányának, arányainak és ütemének meghatározásában, a végrehajtás gyakorlati munkájában nagy elméleti segítséget, bátorítást és útmutatást ad e határozat építőinek. bányászoknak, vasasoknak. üvegeseknek és az ipar más dolgozóinak is. Nyilvánvaló, hogy a kohászat, a híradástechnika, a bányagépgyártás és más iparágak vállalatai tekintetében megyénknek is meg van a konkrét tennivalója a gépipar további fejlesztésében. Ezen túl azonban a határozat elvi megáUapításai, gyakorlati útmutatásai hasznos tanulságul szolgálnak minden műszaki vezető számára. Lelkesítse és hassa át őket az a tudat, hogy a párt Központi Bizottsága milyen nagy gonddal és alapossággal foglalkozik népgazdaságunk egyik döntő ágazatával, a gépiparral, példát mutatva ezzel más iparágak gazdasági és moz galmi vezetőinek is. Különösen vonatkozik megyénkre a határozatnak az a megállapítása, hogy a műszaki színvonal emelése, a tech nológia fejlesztése, a korszerű és gazdaságosabb termékek előállítása a vállalatok összes dolgozóinak ügyévé váljon. Ebben pedig elsőrendű szerepük van a pártszervezeteknek, a szakszervezeti bizottságoknak. A Központi Bizottságnak ez a határozata egész népgazdaságunk további erősítését szolgálja. Kötelességünk, hogy a magunk módján hasznosítsuk tanulságait és ameny- nyire ez kívánatos, á magunk eszközeivel is elősegítsük maradéktalan végrehajtását. Balogh Gyula Napi 120 mázsa kenyér Egyelőre 120 mázsa kenyeret termel a felújított Salgótarjáni Sütőipari Vállalat I. számú üzeme, de türelmetlenül várják a még hiányzó gépeket, amelyek segítségével minden munkafolyamatot gépesítenek, termelésük 160-170 mázsa lesz, s végleg elfelejtik a vásárlók, milyen a sületlen kenyér, s abban is biztosak lehetnek, hogy ami két kilogramm, az egy dekával sem kevesebb. FENT: Zaják Imre a da- gasztást végzi. Azaz Inkább ellenőrzi a gép munkáját. KÖZÉPÉN: Lehoczki Istvánné még kézzel szaggatja és méri a kenyértésztát. Szeptembertől már gép helyettesíti az erős. ügyes asszonyi ujjak munkáját. LENT: Gördül a kenyér a bosszformázó gépből. Kiss Ferencné- nek csak annyi a dolga, hogy a kosarat alátartsa. Megsült a kenyér, Fiikor Pál emeli ki a kemencéből, s rövidesen szállíthatják az üzletbe. (FOTO: Tamaska)
