Nógrádi Népújság. 1962. június (18. évfolyam. 44-52. szám)

1962-06-06 / 45. szám

4 NOAM 1962. június 6 Üdülők Bujákon A nógrádiak nem >s tudják, hogy mi­jük van — mondta a bujákl SZOT üdülő vezetője, mi­közben örömmel mutogatta a gyö­nyörűen berende­zett pihenő hely szépségeit. Csak­ugyan az ország minden részéből erkeznek ide sza­badságuk nagy ré­szét itt töltő dolgo­zók, csak éppen Mógrád megyét nem R^*á*»&* képviseli senki. Pe­dig az üde levegő­jű, erdők közepébe beékelődött hajdani vadászkastélyban gondtalanul lehet pihenni szórakoz­ni. Fotóriporterünk két óvatlan pilla­natot örökített meg lencséjével az első csapat üdülése köz­ben. PESTI POSTA OLDALT: A délelőtti bar­nító nap élvezésére a szép üdülő előtti kis parkban he­lyezkednek el a vendégek. ^ -ä* ■fii» MI LENT: Az ebéd mindig ízletes, finom és ki­elégítő mennyiség­ben is. (Foto: Tamaska) * *. '"h * ' * * I ■ ...% i: *j KALANDREGÉNY... Az idei könyvhétre sok ismert, jeles iró és költő müve jelent meg. Ez­úttal mégis egy kevésbé ismert, regénnyel első alkalommal je­lentkező fiatal szerző alkotásáról szólunk - a könyv érdekessége miatt. Az egyik érdekesség: a téma... A Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában megjelent »Egy rádió elnémul” című regény ugyanis a magyar határőrök életéről, harcairól szól. Bepillan­tást enged abba a kemény és szívós küzdelembe, amelyet ha­tárőreink a nyugatról érkező ké­mek, ügynökök ellen vívnak. Az „Egy rádió elnéműl” hiteles, iz­galmas és érdekfeszítő olvas­mány. A szerző maga is évekig határőr volt, résztvett - fegyver­rel és tollal — ebben a küzde­lemben. Nem kiagyalt mesét ve­tett tehát papírra, hanem sze­mélyes tapasztalataiból, élményei­ből meríthetett... S itt jutunk el a másik érdekességhez. A könyv írója — Pásztor Ferenc — ugyanis Nógrád megyéből indult el. Salgótarjánban élt, dolgozott, és manapság is gyakran felke­resi szeretett városát. Innen in­dult el, mint tehetséges újság­író és évekig fővárosi lapok munkatársa volt. Közben a Ha­tárőrség lapjánál is dolgozott — abban az időben szerezte a könyvben feldolgozott élmény­anyagot JUBILEUM ... Múlt hét végén jubileumot ünnepelt a Magyar Televízió Híradója, öt évvel ez- lött, 1857 júliusának első nap­jaiban kezdte meg ugyanis mű­sorát a ma már széles körök­ben népszerű TV Híradó. Elő­ször egyszer, majd kétszer, 1960- ban pedig háromszor jelentke­zett hetenként. A múlt évben négy adásnapon csendült fel rendszeresen a Híradó jellegze­tes szignálja. Ez év elejétől öt alkalommal láthatják a nézők a TV Híradó műsorát. A televízió­nak ez a műsora afféle napilap, amely filmhírekben, tudósítások­ban és riportokban tájékoztat az ország és a nagyvilág esemé­nyeiről. Külpolitikai filmanyagai­ról most nem beszélve, a Hír­adó operatőrei és szerkesztői ott vannak mindenütt, ahol valami történik az országban. S ennek bizonyítására, a jubileum alkal­mából hadd közöljünk most egy érdekes számadatot... A jelen helyzetben, amikor hetenként ötször jelentkezik a TV Híradó, egy év alatt csaknem két és fél ezer filmriportot közöl a bel­földi eseményekről. A VARSÁNYI ÚJ LOTTÓHÁZ RADIO - FÜTTYRE . . . Járt már a kedves olvasó elvarázsolt lakásban? Nem? Nos, akkor tart­son velünk Makai Istvánnak, az Offset Nyomda elektronikus szak­értőjének Budapest, Keleti Károly utca ll/b alatti otthonába. Eb­ben a lakásban valósággal me­sébe illő dolgokat láthatunk. Elő­ször is, ha becsengetünk, egy hang érdeklődik, ki kér bebocsá­tást. A válasz után pedig auto­matikusan kinyílik az ajtó. (Ma­kai István ugyanis megszámlál­hatatlan mikrofont helyezett el a lakásban. Csöngetéskor fel sem kell állnia, hogy a látogató sze­mélye iránt érdeklődjék, majd ajtót nyisson.) A nagyobb meg­lepetés azonban benn, a lakás­ban vár bennünket. Itt tudjuk meg, hogy az ajtó füttyszóra nyílt ki előttünk. És füttyszóra kezd működni vagy leállni a magnetofon, a rádió, a kávé­főző, a ventillátor. Ezt szak­mailag megmagyarázni vajmi ne­héz lenne ehelyütt. Ezért csak ennyit: Makai István szerkesz­tett egy olyan elektromos do­bozt, amellyel összekötötte az említett készülékeket. A doboz­ban állandóan forog egy tekercs, s ez különböző színeket mutat. A piros például a magnetofont jelzi, a zöld a rádiót stb. Mel­lette van egy nagyon finom, csak bizonyos magasságú fütty­szóra, vagy tapsra érzékeny mikrofon. Ha Makai István be akarja kapcsolni a szoba másik sarkában lévő rádiót, akkor a tekercs zöld jelzésénél egysze­rűen csak füttyent egyet. A ki­kapcsolás hasonlóképpen törté­nik ... Egyébként Makai István szenvedélyes rádiókészítő is. Megalkotott már olyan rádiót, amely egy pici szappantartó nagyságának is csak felét éri el. H. J. F. íf *' •- • ‘ ...-í - fi Fortuna asszony Varsány községet ismét szerencsében ré­szesítette. Május 23-án ünnepélyes keretek között átadtál a községben a második LOTTO családi házat. A ház 17( ezer forint költséggel épül* Kétszoba összkomfortot, házi vízmüvet foglal magában az épület. S mindezt 3,30-érí Egy izgalmas bűnügy a megyében Az angolok elismerten nagymesterei az izgalmas, idegtépő bűnügyi történetek­nek. Edgar Wallace regényei már valósággal „klasszikus” számba mennek ezen a té­ren s az angol színpad is időről időre megtermi a ma­ga bűnügyeit. Ilyenfajta Frederick Knott most bemu­tatott darabja, az Éjféli nyo­mozás. Ponyva-e az effajta iroda­lom, avagy több ennél: bűn­ügyi történések pszichoanali­tikus vizsgálata? — borotva­élen táncoló kérdés. Azt hi­szem, mindenekelőtt írói be­csületesség, igényesség kérdé­se elsősoron, mivé akarja, hogy váljék. Nos, hát még egyszer: szer­zője válogatja, mivé lesz egy bűnügyi história, éppen ezért érthető az óvatos közeledés az effajta műfajhoz. A meg­különböztetés nem is mindig Áz általános iskolások ff kettős null A z 1961—62. tanév végé- ** hez közeledünk. Ered­mények, hiányosságok szám­bavételének időszaka ez. Ilyen­kor számadást készít tanár, nevelő, tanuló egyaránt. A tanulók részéről ez könyebb, mert egyrészt maguk is ér­zik, tudják mennyit haladtak előre, mennyivel nehezült a tudás tarisznyája, másrészt az éwégi osztályzatok megmu­tatják, milyen munkát végez­tek. A nevelők részéről már nem ilyen egyszerű a dolog. Mé­lyebben, sokoldalúbban kell vizsgálni, elbírálni a tanu­lók és saját munkájukat. A mi oktató-nevelő munkánk igen sokrétű, s ezért a szám­adás is bonyolultabb, komoly elmélyülést követel minden nevelőtől. Nekünk nemcsak azt kell elbírálni, hogy az egyes tantárgyakból mennyit haladt, mit ért el egy-egy tanuló, hanem azt is, meny­nyit fejlődött, hogyan alakult világnézete. Oktató-nevelő munkánkban igen komoly helyet kap a ta­nulók marxista-leninista vi­lágnézetre való nevelése. Pár­tunk, kormányunk, s az egész munkásosztály fő követel­ményként állította elénk, hogy gyermekeinket ismertessük meg a korszerű tudományos alapfogalmakkal, s emellett, világnézetileg szilárd, a dol­gozó néphez hű fiatalokká ne­veljük. Mi ennek érdekében min­dent megteszünk, de sajnos eredményeinket nagyban be­folyásolja a ..kettős nevelés”. Erről kell beszélni most a számadás idején és azokról a gátló körülményekről, ame­lyek nagyon is időszerűek. Mi nem titkoljuk, hogy a mi iskoláink szocialista isko­lák, s itt szocialista nevelés folyik. Eddig ez rendben is lenne. Nekünk nevelőknek az a legnagyobb öröm,, ha egy- egy óra közben azt látjuk, hogy tanulóink megértették az óra anyagát, felismerték a ter­mészeti törvényeket, s ez visz- szatükröződik az értelmes gyermekszemeken. Azt látjuk, hogy a tettekben, cselekede­tekben is realizálódik a fel­ismerés. Milyen szép és köny- nyű feladat lenne így tanít- va-nevelve építeni a szocia­lizmust, kovácsolni, edzeni az új embertípust, a szocialista embert. Azonban sokszor kellemet­len csalódás ér bennünket. Azt tapasztaljuk, hogy ava­tatlan kezek dolgoznak a hát­térben. Vajon ki, vagy kik ezek? Sajnos, gyakran azok, akiknek velünk, nevelőkkel a legszorosabban együtt kellene működniök az új ember ér­dekében. A tettes ezekben az esetekben a családi ház. a bennünket nevelőket meg nem értő szülők. ^\lyan helyzet ez, mint­^ ha egy vasúti kocsit két mozdony húzna, egy gyen­gébb és egy erősebb. Vajon melyik győz? Az, amelyik ve­zetőjének több az ereje, több a szakképzettsége és hite az igazságban, a győzelemben. Meg kell érteniök a régihez ragaszkodó szülőknek, hogy az erő a mi oldalunkon van, s a mi igazságaink az igazak. De mi történik a vonattal? A mi esetünkben a kétféle ne­velésben részesülő gyermek­kel? Kínlódik, szenved, gyöt- ri magát, kinek higgyen, a nevelőinek, vagy szüleinek? Olyan lesz az ilyen gyermek, mint a talajtalan növény, amely nem tud megkapasz­kodni, élni és virulni. Mond­juk meg őszintén: kétszínű, alakoskodó. Erre pedig a meg­gondolatlan szülők tanítják és kényszerítik gyermekeiket. Más életet kell élnie az iskolában és mást odahaza. Ez nem könnyű szerep, a gyerek gyak­ran kiesik a szerepből, gond­jai, problémái vannak, míg más iskolatársai gondtalanul, szabadon élnek. De vezessük tovább a gon­dolatot. Lehet-e majd felnőtt korban is kettős életet élni? A válasz egyöntetű és hatá­rozott. Nem! Mi lesz az úgy nevelt gyermekből? Önmagá­val, az egész társadalommal meghasonlott, kiábrándult em­ber, aki nem tudja meglát­ni az élet szépségeit, örömeit, aki nem találja helyét a kö­zösségben, aki mindenben rosszat, s mindenkiben ellen­séget lát. Boldogtalan az ilyen ember, de még a környezete is. Nem hiszem, hogy akad­na szülő, aki ilyennek akar­ná látni azt, akit az életben a legboldogabbnak, a leg- megelégedettebbnek szeretne tudni. Még nem késő! Tegyék csak egészen nyugodtan félre a régihez, a megszokotthoz ma még görcsösen ragaszkodó szü­lők helytelen álláspontjukat, s a saját gyermekeik boldog­sága érdekében bízzák gyer­mekük világnézeti nevelését azokra, akik erre a leghiva- tottabbak: szocialista iskoláink szocialista nevelőire. Ha ránk merik azt bízni, hogy ok­tassuk őket, bízzák ránk nyu­godtan a nevelést is, mert e kettő elválaszthatatlan egy­mástól. Évek óta folynak a viták. Tudósaink, legjobb pedagó­gusaink, de egyszerű munkás­emberek is keresik az utat, hogy hogyan lehetne még job­ban, eredményesebben végez­ni az oktató-nevelő munkát. Ne legyenek tanulóink túlter­helve, minél több idő jusson hasznos szórakozásra, játék­ra, szakköri foglalkozásra, út­törő játékdélutánokra, mozi, színház, televízió nézésére, sportolásra. Sok szülő itt is közbelép, áthúzza számításain­kat, s arra kényszeríti gyer­mekét, hogy szabad idejéből, vagy a tanulásra szükséges időből hittanórákra járjon. Hogy amit délelőtt helyesnek, igaznak ismert meg, azt dél­után misztikus, tudományta­lan eszközökkel lerombolják. Mi nem fenyegetjük meg a gyermeket, ha egy tudomá­nyosan bebizonyított igazságot egyszerre nem ismer el, vagy nem tud vele megbirkózni. Mi türelmesek vagyunk, meg­magyarázzuk még egyszer, ha kell, még többször. Előbb- utóbb saját maga fog rá­jönni az igazságra. Mi van ez­zel szemben a hittanórán? Itt nem lehet gondolkodni a dol­gok felett, itt csak egy van: vagy hinni, vagy „elkárhoz- ni”. Hatalmi szóval nem le­het becsületes, meggyőződéses embereket nevelni, csak olya­nokat, akik minden kritika, minden gondolkodás nélkül elhiszik azt, amit elébük tár­nak. Megfigyeléseink azt bizo­nyítják, hogy egy-egy hittan­órát követő nap mindig gyen­gébb a tanulók felkészülése az órákra. Megfigyeltük azt is, hogy miért van ez így. A hittanra járó tanulók leg­alább egy órával előbb el­jönnek hazulról, hogy hittan­ra mehessenek. Ez egy óra. A másik óra a hittanóra, a har­madik, esetleg még negyedik óra, amíg haza mennék. Ilyen esetben a másnapra való ké­szülés elmarad, a tanuló ké­születlenül jön az iskolába. Az is érdekes, hogy az ilyen szülők a gyermekük gyenge szereplése miatt a nevelőt kár­hoztatják, mondván, hogy nem foglalkoznak eléggé a gyerme­kükkel. Jogtalan és igazság­talan bírálat ez. s soha nem értünk egyet és nem is ért­hetünk egyet az ilyen ál­lásponttal. Van olyan szülő is. akinek gyermekére sokkal több és elmélyültebb tanulás férne rá, mert gyengébb mint társai. Nem megy az írás. a számolás, az olvasás, talán nem is érti, mit mond a nevelő. Tehát odahaza is so­kat kellene vele foglalkozni. Mit tesz sok szülő? Hozza a hittanórákra azt a kifáradt gyermeket, ha érti, mit mon­danak neki, ha nem, lényeg az, hogy ott legyen, nehogy a szomszédok megszólják, hogy gyermeke nem jár hit­tanórákra. Azzal mit sem tö­rődik sok, hogy nem tud meg­tanulni írni, olvasni, számol­ni csak egy a lényeg: a tisz­telendő úr elismerje, hogy istenfélő a szülő. Vajon a gyermek egészségére, fejlődé­sére jó hatással van az ilyes­mi? Semmi esetre sem, mert az ilyen gyermeknek inkább több szórakozás, hasznos já­ték, segítő szülői kéz kelle­ne. C ok szülővel beszéltem ^ már, akik nagyon he­lyesen nyilatkoztak a kettős nevelés kérdésében. Mondván: „kérem, én már nem tudok másképpen élni, gondolkod­ni, mert én így nevelkedtem. Azonban tudom, hogy az a világ, amiben most élünk, más s az én gyermekem már nem élhet és gondolkodhat úgy, mint én. Neveljék gyer­mekemet az új szellemben, én nem szólok ebbe bele. ezen nem vitatkozom. Igyek­szem családomban is ilyen szellemet kialakítani a neve­lés kérdésében. Gyermekem higgye azt, amit helyesnek, jónak, igaznak tart”. Úgy gon­dolom, ez nyílt, őszinte, be­csületes beszéd. Az ilyen apá­nak a gyermeke nem fogja később szemére vetni, hogy helytelenül nevelte, boldogta­lanná tette. Helyes lenne, ha ezekben az időkben a szülők elgondolkodnának a dolgokon és a felhozott példa szerint cselekednének gyermekük vi­lágnézeti nevelését illetőleg. Hadra Ferenc a nagylóci általános isk. igazgatója túlságosan egyszerű, de hatá­rozott ponyvaellenes maga­tartásunkban csak azért, mert lebilincselően érdekfeszítő va­lami, kár lenne túlzott tuda­tosságból elvetni. Az Éjféli nyomozást, Fre­derick Knott színművét min­denesetre kár lenne, mert történetében bármennyire egy aljas hidegvérűséggel megtervezett bűntény ad he­ves sodrást, mindvégig tisz­tán érvényesül az író szán­déka: megmutatni azt a tár­sadalmi talajt, amelyben s szörnyű tett megteremhet. Tony Wendice alakjában az angol gentleman bűzzel rot­hadó rétegéről mond véglete­sen elmarasztaló ítéletet az író. Ennek az elmarasztaló szándéknak szolgál nagyfe­szültségű anyagul a bűnügyi eset, amely lélektani támasz­tékaiban, logikájában mind­végig töretlen. Az író krimi­nológiai és színpadi ismerete nemcsak három végsőkig fe­szített órát teremt, de egy­úttal véleményezi is a társa­dalmat, amelyben emberei élnek, cselekszenek­Alakjai nagyobbára plasz­tikusak, a jellem összetettsé­gében, bonyolultságában tel­jesednek ki s ez azt mutat­ja, hogy a hűvösen tudatos, pontosan mércézett szerkesz­tés mellett a lélekelemzés, feltárás szintén erős oldala az írónak. Különösen áll ez a házaspár, főként pedig Wendice megmintázásánál. Az Állami Déryné Színház ősbemutatóként Nagybátony- ban hozta színre először a da rabot s mondhatjuk, az utób­bi idők legjobb teljesítmé­nyét kaptuk az együttestől. Kalmár Tibor gondos, ala­pos rendezői munkát végzett, száguldó tempót diktált s tar­talmi elmélyüléssel az izgal­mak mögötti lényegre kon­centrált. Az eszmei mondani­való aláhúzását kívánta meg színészeitől s ezzel nemcsak feladatának tett eleget, de azt is eldöntötte, hová kell állítanunk ítéletünkben az Éjféli nyomozást. A darab főszerepében, Tony Wendice volt teniszbajnok megformálásában Puskás Ti­bornak rendkívül összetett feladat jutott. A kétarcú alak érzékletes kivetítése Puskás művészi érettségének jó bi­zonysága. Mindvégig töretlen, hibátlan, amit nyújt. Margót, a felesége Kassai Ilona Já- szai-díjas. Finoman megraj­zolt alakja a maga drámai- ságában rendkívül megraga­dó. Elegáns és félelmetes ka­landor a mindenre kész Les gate kapitányban Szép Zoltán. Helliday író passzív szerepében az adott lehetősé­gek között áll helyt Mikolay László s jellegzetesen kidol­gozott figura Sallay Tibor rendőrfelügyelője. Árvái Sán­dor detektívje megfelelően illeszkedett az együttes mun­kájába. Az érdekes, és különleges csemegének számító darab érthetően tarthat számot nagy érdeklődésre. (barna)

Next

/
Oldalképek
Tartalom