Nógrádi Népújság. 1962. június (18. évfolyam. 44-52. szám)

1962-06-06 / 45. szám

1 1962. június 6. s * J» V i a A határozatok nyomán Ne*nrégiben újságolta egyik mezőgazdász ismerősöm: ők a termelőszövetkezetben már az idén rendbe teszik a szarvasmarhaállományt. Ko­rábban a Tenyészállatforgal­mi Vállalattól vásároltak ál­latokat, saját magúik is nevel­tek, s most megvásárolják azokat a borjakat is, amelye­ket a termelőszövetkezeti ta­gok kínálnak fel a háztáji gazdaságukból. Patakon, ör- halomban is annyi a fiatal borjú, hogy a szövetkezetek új férőhelyeket építenek. De szükség is van erre a nagy igyekezetre, mert jelenleg a .szarvasmarhatenyésztés erő­teljes fellendítésén múlik, ho­gyan sikerül valóraváltani az ötéves terv célkitűzéseit. Ele­get tud-e tenni megyénk mezőgazdasága Ígéretének. A közelmúltban végzett ál­latszámlálás adatai igen ér­dekes tényeket tartalmaznák, amelyeket vizsgálgatva sok hasznos következtetést von­hatunk le. Az egy eszten­dő leforgása alatt — kivéve a szarvasmarhaállományt — megyénk állatállománya igen erőteljesen növekedett. Nem sikerült azonban teljes egé­szében megállítani a szarvas- marhaállomány — ezen be­lül a tehénállomány — csök­kenését. Az okok; amelyek ezt előidézik, többfélék. De ezek között is elsőként kell megemlíteni- azt, hogy sok termelőszövetkezetünk még ma is a pillanatnyi előnyö­ket nézd, nem pedig a te- nyészcélt s így sok tenyész­állat gazdátlanul maradt az elmúlt évben is. Az állomány tehát nem növekedett, az ÁUatforgalmi Vállalat vi­szont az elmúlt évben mint­egy 26 százalékkal teljesítette túl a szarvasmarha-felvásár­lási tervét A megyei pártbizottság a megyei tanács mezőgazdasági osztályával egyetértésben — nincs egészen egy eszten­deje —, határozatot hozott a megye állattenyésztésének fejlesztése érdekében. Az eredmények már most mutat­koznak, s ezek is bizonyítják, hogy helyes, szükséges volt az ilyenirányú intézkedések meg­tétele. A sertésállománynál az egy esztendő eltelte után jelentős növekedésről adha­tunk számot. Az elmúlt év­ben mintegy 2500 tenyészko- cát helyeztek ki a termelőszö­vetkezetekhez, s ezek sza­porulata tovább növeli az ál­lományt. Megkezdődött az intézkedések nyomán, egy-egy járásban a megfelelő állo­mány kialakítása is. A salgó­tarjáni járásban például a sertésállomány jelentős részét a járási adottságoknak meg­felelő comwall-fajta uralja. Javultak a tartási és takar­mányozási körülmények is és így sikerült rövidebbre fog­ni a hizlalás idejét. Általában megyénk szövetkezetei 10—11 hónap alatt hizlalják a serté­seket, de néhány termelőszö­vetkezetünkben már 7—8 hó­nap leforgása alatt elérik a hízóba fogott állatok a 100— 105 kilogramm súlyt. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya még az elmúlt gazdasági évben kidolgozta a megye baromfitenyésztésének ötéves tervét. A tenyésztői munka tehát e tervnek meg­felelően halad, s nem késnek az eredmények sem. Az el­múlt évhez viszonyítva je­lentős mértékben növekedett megyénkben a baromfitörzs­állomány és az árutermelés­nél az a cél, hogy legalább 10 ezer baromfit nevelő ér­tékesítési telepeket hozzanak létre. Honton, Csesztvén, Ka­záron, Pásztón már ennek megfelelően megy a munka. Kialakulóban van e téren egy-egy speciális jelleg is. A pásztói járásban például a tojástermelés, míg a salgó­tarjáni és a balassagyarmati járásban az árubaromfi neve­lés lesz a cél. Biztató jelenség a szarvas- marhatenyésztésiben — éppen az intézkedések nyomán —, hogy termelőszövetkezeteink­ben mintegy 13 százalékkal növekedett az elmúlt évhez viszonyítva a 3—8 hónaDos üszők száma és ez lényegé­ben biztosítja szövetkezeteink­nél, ha viszonylag lassú ütemben is, a szarvasmarha­állomány növekedését. A sertés- és baromfiállo­mány nagyarányú fejlődése, a szarvasmarhaállományunk las­sú fejlődése, ezek mind té­nyek, amelyek a hozott intéz­kedések alapján megyénk ál­SZAKMAÍ TANÁCSADÓ Az állatok legeltetéséről A késői tavasz miatt ugyan megkésve, de most már vala­mennyi község határában meg­kezdődött a szarvasmarhák le­geltetése. Egyes termelőszövetke­zetekben a növendékállatok le­geltetését nyári szállások létesí­tésével oldották meg. A tehenek általában tartási helyükre térnek vissza esténként. A legeltetés ol­csóbbá teszi a takarmányozást. Így jelentős mértékben hozzájá­rul az állattenyésztés jövedelme­zőségének növeléséhez. Természe­tesen ahhoz, hogy egész éven át megfelelő legelőt biztosítsunk az állatoknak elengedhetetlen a he­lyes legelőgazdálkodás. A megfe­lelő tisztítás, gyomtalanítás mellett rendkívül fontos a legeltetés tervszerűsége, úgynevezett szaka­szokra osztása. Ez azt jelenti, hogy nem járatjuk le az álla­tokkal egyszerre a legelőt, mert akkor csak válogatva, futólag legel és közben letapossa, be­szennyezi a legelő egész terü­letét. De nemcsak az állattenyésztés költségeinek csökkentése szem­pontjából fontos az állatok le­geltetése. Allategészségügyileg is fontos követelmény ez. Hiszen az állatok szabadban, jó leve­gőn, napfényben vannak, meg­kapnak minden olyan szükséges anyagot, amely a szervezet szá­mára a fejlődéshez és a terme­léshez fontos. A legeltetés során azonban adódnak olyan állatbe­tegségek is - emésztési zavarok, vérfesték vizelés, tarlósömör, rü- hösség —, amelyek az istállózás alkalmával ritkábban fordulnak elő. Az emésztési zavarok első­sorban abból adódnak, hogy a téli nagy mennyiségű száraz ta­karmány miatt a bendő és ál­talában az előgyomrok kitágul­nak, mozgásuk renyhévé válik. Ha az állatok minden átmenet nélkül fogyasztják a friss, lédús takarmányt, a renyhe mozgású előgyomrok a nagy zöldtömeget nem tudják kellően előkészíteni az emésztéshez, s ez komoly emésztőszervi megbetegedést okoz. Ezeket a zavarokat elkerülhetjük, ha a legeltetéshez fokozatosan szoktatjuk állatainkat. Gyakori megbetegedés a lege­lőn tartott szarvasmarháknál a vérfesték vizelés is. Ennek kór­okozóját az állat bőrébe furako- dott kullancs juttatja a szerve­zetbe. Megelőzhetjük a betegsé­get, ha esténként, a behajtás után az állatgondozók megtisztít­ják az állatokat és petróleum­mal kenik be az állat testét. Megyénkben több termelőszö­vetkezetben igen nagy . az elhul­lás a juhállománynál, ezért ér­demes néhány szót szólni a juhok legeltetéséről is. Az el­hullásnak legtöbb helyen az az oka, hogy a juhállomány takar­mányozását elintézettnek tekintik a legeltetéssel. Ez igen helyte­len szemlélet. Az elmúlt év ked­vezőtlen időjárása miatt kevés volt a takarmány, az anyajuhok rosszul teleltek, kevés a tej, a bárányok gyengék, fejletlenek. A gyenge tavaszi fű nem elegendő fejlődésükhöz. Szükséges tehát, hogy a bárányokat megfelelő mennyiségű abrakban részesítsük, hogy megakadályozzuk a nagy­állatelhullást. A legeltetés tehát rendkívül gazdaságos és egészséges tartási módszer, de csak jól szervezett, gondos, figyelemmel kísért nyári legeltetés biztosíthatja növendék­állataink egészséges, gyors fejlő­dését és az állomány gazdaságos termelését. egészséges A közel­latállományának fejlődését jelzik, múltban a megyei pártbizott­ság ismételten néhány olyan problémára hívta fel a me­zőgazdasági 'irányítás, a ter­melőszövetkezeteik figyelmét, amelyeket a további fejlődés szempontjából feltétlenül meg kell oldani. Egyik legfonto­sabb, hogy biztos takarmány­bázist teremtsünk a meglévő, fejlődő állatállománynak. Az 1960—61-es gazdasági évben lényegesen kevesebb pillangós takarmányt vetet­tek a szükségesnél. A kedve­zőtlen időjárás miatt jelentős mennyiségű hiány jelentkezik abraktakarmányból is. Az idei tavaszon komoly intézkedések történtek arra vonatkozóan, hogy valamennyi termelőszö­vetkezetben úgy irányítsák a felülvetéseket, hogy az állat- állományhoz viszonyítva meg­teremtsék a pillangósok he­lyes arányát. Föltétlenül fon­tos azonban, hogy valamennyi szövetkezetben egynyári zöld­takarmánnyal, silóval pótol­ják a hiányt. Egyre több az olyan szövetkezetünk is, ame­lyik a balassagyarmati já­rás példáját követve előre meghatározott jó táperőben levő helyre vetették a si’ó- kukoricát. Mindezekre az in­tézkedésekre azért van szük­ség, hogy a pillangósokat tel­jes egészében szárított álla­potban használják fel, eny­hítve ezzel a tél átteleltetési gondjait. Jelentős javulás van a ter­melőszövetkezeteknél a téren is, hogy az állattenyésztés­ben dolgozók nemcsak átme­neti állapotnak tekintik he­lyüket, hanem az állattenyész­tésben akarnak dolgozni az elkövetkezendő években is. Megfelelő ütemben folyik a sertés és baromfitenyésztésben a szövetkezeti asszonyok, nő­tagok foglalkoztatása is. A biztos állatgondozói gárda megteremtését elősegítette, hogy termelőszövetkezeteink többségében helyesen alkal­mazzák az anyagi érdekelt­séget, egy-egy állatgondozót személyesen is érdekeltté tesz­nek abban, hogy növekedjék a tejhozam, csökkenjen a hiz­lal ási idő. Az idei gazdasági évben mintegy 120 fiatal is tanul, szerzi meg a szakmun­kás-képesítést, hogy később mint képzett állatgondozó dol­gozzon a szövetkezetekben. S ha a hozott intézkedések megkezdett végrehajtása a já­rási tanácsok nagyobb felelős­ségével, ellenőrző munkájával párosul, az tovább segíti majd állattenyésztésünk gyorsabb ütemű fejlesztését. Vincze Istvánné A szécsényi járásban is rakják már a jövedelmező baromfitenyésztés alapjait A szécsényi járás termelő- szövetkezeteiben eddig igen kevés helyen foglalkoztak számottevő módon a barom­fineveléssel. A kisállatenyész- téssel járó jelentős anyagi eredmények azonban már itt is egyre több gazdaságot győznek meg, hogy ez igen hasznos foglalkozás. A nógrádmegyeri Petőfi Termelőszövetkezet már az elmúlt esztendőkben jó ta­pasztalatokat gyűjtött ezen a téren. Ezek alapján felszámolta sertéstelepét, s egészében a baromfine­velésre rendezkedett be. Jelenleg 3 ezer törzsba­romfi van a tsz-ben s ezzel az állománnyal első helyen van a járásban. A litkei Kossuth Tsz nem­rég kapott 390 libát. Az esz­tendőben 500 darabot nevel az értékes víziszárnyasból. Ebből 100 darabot törzsállo­mánynak hagy meg, 400-at pedig értékesítésre szán a gazdaság. A ludányhalászi Alkotmány 400 libát kap ha­marosan, ebből 100 darab lesz a törzs, a ludányhalászi Ipoly Völgye Termelőszövet­kezetben pedig 250 férőhelyes törzsól építése kezdődik, ami­be ősszel már be is telepí­ti az első csoportot. A készü­lő 1500 férőhelyes nevelő be­telepítésére a jövő év tava­szán kerül sor. A nógrádmegyeri Petőfi Termelőszövetkezet, baromfi- gazdasága továbbfejlesztése érdekében még ebben az esz­tendőben 5 ezer darabra nö­veli tyúkféléből a törzsállo­mányát, s bár libából nem tervezett törzset, mégis biz­tosít 450 darabot. Útkén 100, a ludányha­lászi Alkotmányban 100, az Ipoly Völgyében pedig 250 darab lesz a tenyész- liba, s a járás területén az idei, legtöbb helyütt kez­deti esztendőben mintegy 13 ezer baromfit nevelnek a termelőszövetkezetek. Ebből a mennyiségből 800 da­rab hízottliba lesz. A szécsényi járás területén az állattenyésztési szakosítási törekvés helyes irányban halad. Az elgondolások szerint a cél az, hogy az Ipoly mentén ví- ziszámyasoik, a megyeri vo­Növekszik a gyümölcstermelés az állami gazdaságokban Nógrád megye állami gaz­daságai igen jelentős mennyi­ségű gyümölcsöt értékesítenek az ötéves terv ideje alatt. Míg 1960-ban mintegy 73 vagont tett ki az értékesített gyü­mölcsmennyiség, az ötéves terv végén ez megközelíti a 300 vagont. Különösen az alma az, amelyből nagymennyiségű termés értékesítésére számí­tanak. Az állami gazdaságok kö­zül a magyarnándori az, ame­lyik a legnagyobb gyümölcs- termő területtel rendelkezik. Az idén — a korábbi tele­Abban, hogy az elmúlt gazgasági évet az állami gazdaság több mint 1 mil­lió forintos nyereséggel zárta, nagy része van a gyümölcstermelésből és értékesítésből származó jövedelemnek. A Nógrádkövesdi Állami Gazdaságban ugyancsak je­lentősen növekszik az elkö­vetkezendő években a gyü­mölcstermelés. A gazdaság nézsai üzemegységében több pítéseket is figyelembe véve j mint 450 katasztrális holdon — a Magyarnándori Állami j telepítenek gyümölcsfákat, Gazdaságban mintegy 900 ka-j vagy pótolják a már meg­,\\x\\\\\\\\x\\v tasztrális hold gyümölcsöst I levő gyümölcsösökben a tartanak számon. Az idén az ányzó fákat, újabb telepítésű fák zöme is termőre fordul, és így je­lentősen növekszik a gazda­ságban a gyümölcsből szár­mazó bevétel. hi­nalon pedig tyúkfélék nevelé­sére rendezkedjenek be, jö­vedelmező nagyüzemi mére­tek között a termelőszövetke­zetek. Köszönet és meghívás Ceglédről Országjáró út keretében ceglédi termelőszövetkezeti parasztok jártak az elmúlt év őszén Salgótarjánban. Meg­tekintették a város nevezetes­ségeit, üzemeit, termelőszö­vetkezetbe is ellátogattak s mint a napokban érkezett kedves hangú levelükből meg­tudtuk, körünkben igen kel­lemes és számunkra megtisz­telő benyomásokat szereztek. Szíves vendéglátásért nem jár különösebb köszönet, a ceglédi Dózsa Népe Termelő- szövetkezet gazdái azonban ezen is túlmennek, s ezeket írják többek között: „ ... A vességet nő levéllel intézettnek. fent említett ked- mi egy szép köszö- nem Ezért látjuk el- azt szeret­nénk, ha a Nógrád megyei pártbizottság és a Tanács a szerkesztőséggel együtt szer­vezne egy, a mienkhez ha­sonló országjárást 40—50 tsz- taggal Ceglédre. Itt megtekint­hetnék a várost, ezen belül a Kossuth múzeumot, a gyógy­fürdőt, a Lenin parkot és a mi termelőszövetkezetünket. Méltóképpen szeretnénk a kül­döttséget fogadni, így különö­sen jó lenne, ha ősszel, a szüretelés idején járnának ná­lunk, amikor Ceglédnek a főtermelési ágáról: a szőlőről és gyümölcsről szüreteljük a hozamot. Ha meghívásunkat elfogadják és a látogatást megszerveznék, úgy szíves­kedjenek erről tsz-ünket tá­jékoztatni. Amennyiben jó­nak látná a szerkesztőség, kö- szönetünket és egyben meghí­vásunkat az újságban is le­közölhetné.” Szívesen teszünk eleget a kérésnek, s egyben köszönet­tel nyugtázzuk a meghívást, amelynek igyekszünk eleget tenni! .\^X\\V\\^\\^\\X\\^\\X.\\X.\\X.\\^\\X.\\X,\\X.\\X.\\X\\X.\\^\\Xk\\-%.\\'V\\'X! líj mezőgazdasági gép A Mezőgépfejlesztési Intézet tervezője Cseley László mér­nök tervei alapján a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban új magyar mezőgazdasági munkagépet gyár­tottak. Az úgynevezett gátolókapa főleg dombos vidéken alkalmazható és burgonya töltésére használják. A töl­téssel egy időben halmokat alakít a barázdákban, ezek meggátolják a víz lefolyását és így megvédik a talajt az eróziótól. A gátló kapa prototípusa jól bevált az első pró­bán. A képen: munka közben az új gép (MTI Fotó — Bajkor József felvétele). Áz Érsekvadkerti Gépállomáson Rendben meg­javítva és kitisz­títva sorakoznak az erőgépek az Érsekvadkerti Gépállomáson. De talán túlságosan is sok gépet látunk itt ebben a dolog­időben. Mi az oka ennek? — Ma már a termelőszövet­kezetekben is sok a gép — tájékoz­tatott bennünket Káposzta Antal a gépállomás igaz­gatója. — A Ma­gyar—Csehszlo­vák Barátság Ter­melőszövetkezet például ebben az évben vásárolt két, RS—09 NDK esz­közhordozógépet. A kukoricájuk ka­pálását már ezek­kel végzik. így a körzetünkhöz tar­tozó 7000 hold ka­pásterületből 350 holdra kötöttek csak szerződést a termelőszövetkeze­tek. — Mennyi mun­kát végeztek el eddig? — Százötven holdon kapáltuk meg a kukoricát és a burgonyát. — Ha ilyen ro­hamos ütemben halad a termelő- szövetkezetek gé­pesítése, milyen szerepe marad a gépállomásnak? — Nemrég hí­vott össze a Gép­állomások Nógrád megyei Igazgató­sága egy ülést, amelyen a főmér­nököket úgy tájé­koztatta, hogy idővel a gépállo­másokat javítóál­lomásokká szerve­zik át. Januárban már kaptunk is egy elektromos gumijavítógépet, amelynek műkö­dését eddig nem tudtuk megvalósí­tani a helyiség átalakításához szükséges pénz hiánya miatt. Öt­venezer forintra van szükségünk ahhoz, hogy az új gépet beszerelhes­sük. Ennek az ösz- szegnek biztosítá­sára most kaptunk ígéretet az igaz­gatóságtól, úgy hogy júliusban megtörténhet a berendezés beállí­tása. — Persze azért egyelőre helytele­nül teszik egyes termelőszövet­kezetek, hogy nem dolgoztatnak ve­lünk — veszi át a szót Szpiszár Károly főagronó- mus. — A héten tartott járási párt­bizottsági ülésen ugyan megállapí­tották, hogy a nö­vényápolás üteme a jelen pillanat­ban kielégítő, de nyolc—tíz nap múlva megkezd­jük a szénakaszá­lást, akkor szét­szóródnak az erő­ink, s emiatt a kapáláshoz nem tudunk majd elég segítséget adni. — Ha a ter­melőszövetke­zeteknek elég erőgépük lesz — tesszük fel az utolsó kérdést — mi történik a traktorokon dol­gozó munkások­kal? — A javítómű­helyben az eddi­ginél több mun­kaerőre lesz szük­ség — válaszol a kérdésben illeté­kes Németh An­tal főmérnök. — Ezentúl nem kell a hibás gépeket Budapestre, vagy Balassagyarmatra bevinni, mi javít­juk a körzethez tartozó tizenkét termelőszövetkezet gépeit. Azokat pe­dig, akik eddig a gépeket vezették, a termelőszövet­kezetekben foglal­koztatják majd. — kemény —

Next

/
Oldalképek
Tartalom