Nógrádi Népújság. 1962. június (18. évfolyam. 44-52. szám)
1962-06-20 / 49. szám
2 NÓGRÁDINíPÖJgAS 1962. június 20. Megyénk YIT küldötte: 3. Nagy Lajos A veszprémi egyetem, tanulmányainak utolsó éve előtt, hathetes üzemi gyakorlatra küldte 1956 nyarán a Salgótarjáni Üveggyárba. Soha azelőtt mégcsak ezen a vidéken sem járt. Dunántúli, szülei most is ott élnek. De a pár hét alatt megismerte és meg is szerette a nógrádi tájakat, embereket. Aztán a véletlen hozta úgy, hogy egy évvel később, friss mérnöki diplomája átvétele után, ide helyezte a minisztérium, de most már a Táblaüveggyárba. A fiatal műszakit az első időben elég fagyos tartózkodással kezelték. Az ellenforradalom közvetlen emlékei még ott forrtak a levegőben, errefelé különösen rossz hírük volt azoknak az egyetemi hallgatóknak, akik előző ősszel meggondolatlanságokra ragadtatták magukat. Ki tudja, mit csinált ez a messziről jött, sohsem ismert mérnök is? Meg azután volt ebben a gyárban bizonyos szakmai féltékenység is egy-két idősebb műszaki ( szakemberben. Nagy Lajos azonban magatartásával, szorgalmas munkájával, lelkes kezdeményezéseivel, s nem utolsó sorban a dolgozók, különösen a fiatalok közötti közvetlenségével túllépett ezeken a gátakon. A bizalmatlankodók is látták, hogy nekik való, hasznos képességű emberre találtak a fiatal mérnökben, ötvennyolcban előbb a laboratórium, majd a MEO vezetője lett, máig is az. Ugyanebben az évben megnősült, lakást kapott és már előtte megkezdett munkáját az ifjúsági szervezetben még nagyobb odaadással végezte. Az üzemi KISZ-szervezet kultúrosa, a városi végrehajtó bizottság tagja. A fiatal társai szeretik, tanulnak tőle s munkája nyomán sokat fejlődött az ifjúsági kultúrmunka. — Nem akartam elhinni először, hogy a VIT-re küldenek — mondja, azóta azonban annál lelkesebben készül a nagy találkozóra, ahonnan gazdagabb tapasztalatokkal akar visszatérni. S mind át akarja adni a tapasztaltakat társainak az üzemben, meg a többi fiataloknak a megyében. Rozov: Felnőnek a gyerekek Baglyasalján Kedves, bensőséges színházi esttel ajándékozták meg nézőiket június 16-án a baglyasi színjátszók. A Művelődési Otthon rendezésében előadták Viktor Rozov Felnőnek a gyerekek című darabját. Dacára, hogy „szezon vége” van, megtelt a színházterem — a szereplőknek sem lehet panasza a fogadtatásra. Bőven jutalmazták játékukat kacagással, tapssal. A csaknem kivétel nélkül fiatalokból álló színjátszó gárda számára szerencsésen választott színművet Dániel Jó- zsefné, a művelődési otthon igazgatója, s egyben a darab rendezője, sőt egyik szerepének alakítója. Rozov nagyon ismeri korunk és főleg a kommunizmust építő Szovjetunió ifjúságának problémáit, ismeri a fiatalok lelkivilágát is. A darab egy-egy motívuma bizony ismerős nálunk is, érvényes a mi ifjúságunk problémáira is. Szerencsés kezűnek bizonyult a rendező a szerep- osztásban is. Elsősorban az Andrejt alakító Molnár Ernő nevét kell megemlíteni, aki műkedvelő színjátszók közt ritkán előforduló tehetség. Kirobbanó erejű, bővérű játékával „viszi” a darabot. MindTáj értekezletek a mezőgazdasági munkákról A Balassagyarmati Járási Mezőgazdasági Osztály szakvezetői, tsz vezetői táj értekezleteken vitatták meg az aratásra való felkészülést, illetve ennek tűzrendészetre való feladatait, valamint a növényápolás és a takarmánytermelés legfontosabb tennivalóit. Június 15-én Galga- gután, Cserháthalápon, Pat- varcon és Ipolyvecén megtartott táj értekezletek résztvevői kijelentették: az aratás kezdetéig befejezik a növény- ápolást és a réti takarmányok betakarítását. Ifjúsági nap Nagybárkányban Vasárnap Nagybárkány fiatalsága ifjúsági nagygyűlést rendezett a VIT tiszteletére. A tanács melletti kis téren megrendezett találkozón résztKétszáfölven asszony a határban Az elmúlt két esztendőben neon a legpéldásabban állták meg a helyüket a bujáki tsz- tagok. nem dolgoztak megfelelően az asszonyok sem. Az idén jobb szervezéssel, nagyobb lelkesedéssel kezdtek munkához a tsz tagok. Június 15-én például 250 asszony dolgozott a határban, répát egyeltek, kukoricát kapáltak egymással versengve, szorgoskodva. Hasonlóképpen szép számban vonulnak ki mindennap a bujáki parasztasszonyok a határba. Pásztor G. Józsefnének már közel 100 munkaegysége van. Gulyás Lászlóné, Fintor Vilmosné, Kucsik Józsefné ugyancsak elérte a közel 100 munkaegységet. vettek a környező községek fiataljai is, hogy hitet tegyenek békevágyuk és a világ ifjúsága közelgő nagy seregszemléjének sikerre juttatása mellett. Több száz főnyi ifjúsági nagygyűlésen megjelentek a járási és megyei tanács, valamint a járási KISZ-bizottság képviselői is. Ozsvárt István, a járási bizottság képviseletében köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit és beszélt a világ ifjúsága közelgő, Helsinkiben megrendezendő találkozójának előkészületeiről. Majd Vezér Győző, a nagybárkányi tanács elnöke üdvözölte az ifjúsági nagygyűlés résztvevőit. A szép júniusi vasárnap csak a téren megrendezett nagygyűlés időtartamáig tartott, utána elromlott, zivatarba fordult Nagybárkány felett az ég. A fiatalok lelkesedését azonban a lehulló zápor sem tudta lehűteni, a mozi nagytermében folytatták további kultúrműsorukat és a vidám spartakiádot. Késő estig szórakoztak együtt Nagybárkány fiataljai a környező községek ifjúságával és beszélgettek el A 2. sz. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT gyakorlott gépkocsivezetőket és rakodókat azonnal felvesz. A gépkocsivezetők fizetése a kollektív szerződés szerint. A rakodómunkások fizetése országos normák szerinti teljesítménybér. Szállást biztosítani nem tudunk. Jelentkezni lehet: mindennap a 2. sz. AKÖV Árufuvarozási Osztályán. Salgótarján, Rákóczi út 247. sz. 355. A Salgótarjáni Szolgáltató Ksz. értesíti a lakosságot, hogy június 1-vel beindította kiváló szakmunkások beállításával a villanyszerelő részlegét. Mindenféle villanyszerelő munkát vállalunk. A motortekercselésen kívül külső-belső villamos világítás szerelését, házta rtási vill.-gépek úgy mint mosó hűtő, porszívó, parkettkefélő, villamos tűzhelyek, rezsók stb. javítását. HÍVÁSRA HÁZHOZ MEGYÜNK vidékre is. Központi iroda. Salgótarján, Rákóczi út 38. sz. Telefon: 15—76 354. a KISZ-ben végzendő mozgalmi munka eredményeiről és tapasztalatairól. járt utána kell megemlítenünk Dániel Józsefnét, aki Arkagyij anyját vitte színpadra. Kitűnt sallangmentes alakításával az apát játszó Fekete József. De kedvesek voltak valamennyien: Molnár Rózsa: Mása, Sulyok Erzsébet: Gálja, Fekete Vera: Kátya szerepében, s a fiúk is. Szmolenszky Gábor, Molnár Gusztáv, Gyürky Ferenc, Édes Ferenc. Cigány a zsákkal A pásztói vasútállomáson fiatal apa ül a váróteremben, két gyerek, méghozzá ugyancsak eleven, pajkos gyerek játszik mellette. A kisebb, a kislány, minduntalan ki akar menni a vasúthoz, a vágányok közé. Apja alig tud megbirkózni vele. Váratlanul, és kéretlenül is segítségre akad. Egy öregember szól közbe, hogy megfegyelmezze a gyereket. — Maradj a helyeden. — szól rá szigorúan. — Ha Városunk és a vasút Már jó néhány esztendővel ezelőtt, amikor még fekete sálakport kavart a szél a vásártéren, az egyik városrendező mérnök arról beszélt, hogy eljön az az idő, amikor a Salgótarjánt kettészelő vasútvonalat a várost nyugatról árnyékoló hegyoldalon fogják elvezetni. Meg is indokolta: — Itt egy modern városrészt építünk — mutatott körül a vásári marháktól feltaposott sivár téren. Hitetlenkedve néztünk rá. Még meg is mosolyogtuk. Egy új város, s a hirtelen hegyoldalban vasútvoiwl, az ehhez szükséges kellékekkel egy kicsit sok volt nekünk. Meg aztán hozzánk, benszülöttekhez már hozzánk is tartozott ez a vasútvonal. Úgy is, hogy gyerekkori játékunk színhelye volt úgy is, hogy töltésének zöld pázsitjából csipkedtük a friss hajtású sóskalevelet, meg úgy is, hogy a sínpáron dübörgő vasparipák vágyakozást ébresztettek bennünk messze tájak felé. Mi így láttuk ezt a vasútvonalat. A mérnökünk már egészen másképpen, ö már akkor a mát látta és ha meg is mosolyogtuk, ma neki adunk igazat. Mert felépült a város, méltó hirdetőiéként új életünknek. Csak hát ezernyi fényben ragyogó ablakai szinte ráhajolnak a vasútvonalra, és szívják, nyelik az óránként elrobogó vonatok vastagon hömpölygő füstjét. Megértük hát mégis, hogy ez a mi életünkhöz tartozó sínpár — bárbennyire ' is hozzászoktunk, sőt szeretjük — utunkban áll. No azért nem arról van szó, hogy most már ragadjunk ásót, kapát, neki a hegyoldalnak, és emeljük oda a mi vasutunkat. Nem, nem. Lehet, hogy egyszer erre is sor kerül, hiszen mit nem valósítunk mi meg, ami hasznos, ami jó? De most még erről korai beszélni. Hanem másról akarunk szólni. Egyszer, általunk is, a salgótarjáni munkások áltál, nagyra becsült Kossá István miniszter elvtárs eljött mégegyszer kiszaladsz, szólok Salgótarjánba. Nem hivatalos fogadtatást igénylő minoa cigánynak, és elvisz. A gyerek álmélkodva néz, kétéves agyában nincs még fogalma a cigánynak. Az öreg, kérlelhetetlen: — No, csak ne nevess, ott a cigány, van vele egy nagy zsák, abba szedi össze a gyerekeket. Az olyan rosszakat, mint te. összeszed, és elvisz, odaad a kutyának. A kislány sírva fakad, alaposan megijesztették. És alaposan becsapták, félrevezették, agyában elhintették a múltból ittmaradt babona és butaság magját is. Az öreg megelégedéssel néz a fiatal apára. Tekintetében diadalmas vonás, mintha azt mondaná: — No ugye, manapság is csak az öreg tud fegyelmezni. Hát igen. De ne így. Mert manapság már nem kérünk belőle. ségben, hanem mint a népköztársaság egyik szerény, de nagy-nagy felelősséget hordozó dolgozója. Megnézte a várost, természetesen a vasúit dolgozóihoz is ellátogatott, ö is rögtön meglátta, hogy a sűrű szorgalommal dolgozó mozdonyok úgyszólván füsttengerbe borítják a várost. Gondolatban talán ott volt a láthatatlan portól lepett lakásokban. I^átta az alvó kicsikre ülepedő kormot, a nemrég még vakítóan ragyogó új házfalak elszürkülését. A velünk való együttérzésből fakadt, amikor megerősítette elképzeléseiben azt a mérnököt. Olyasmit mondott: ez a vasútvonal ilyen felszereléssel gátjává vált ennek a városnak. Ide modern, kevesebb füstöt hordozó erőgépek kellenek. ( Igen, miniszter elvtárs, kellenének. Mi nem élünk az álomvilágban, csak olyat kérünk, amelyre erőnkből is telik. Szépen gazdagodunk, gyarapodunk, igaz, becsülettel dolgozunk is. Nem kenyerünk a panasz, de ha lehet, ha az erőnk, az ország ereje engedi, szabadítsuk meg a várost a füsttől, koromtól. Sok ezer ember mond köszönetét érte. Talán járható lesz ez az út, csak segítsenek bennünket. Bobál Gyula Hogyan végezték ki Eichmannt? A halálos ítéletet végrehajtották. Adolf Eichmann, századunk egyik legnagyobb gonosztevője már nem él. Hogyan végezték ki a hatmillió zsidó halálálért elítélt Eichmannt? Erre a kérdésre próbál választ adni minden lap a világon, amelynek tudósítója van Izraelben. Június elsején az izraeli rádió . első hajnali adásában közölte, hogy Eichmannt valamivel 'éjfél előtt felakasztották. Előző este még az izraeli polgárok sem tudták, hogy a köztársasági elnök elutasította a kegyelmi kérvényt, és hogy a Ramleh fegyházban minden előkészületet megtettek a zsidó nép legkegyetlenebb hóhéra fölötti ítélet végrehajtására. A hatóságok azt akarták, hogy az igazságszolgáltatás komor cselekményét teljesen nyugodt légkörben, minden szükségtelen izgalomtól mentesen hajtsák végre. Eichmann védője, Servatius már a délután folyamán értesült Ben-Zvi elnök határozatáról. Az államfő nem volt hajlandó megváltoztatni a halálos ítéletet és a kegyelmi kérvényre az Ószövetség egy versszakát írta, amely emlékeztet a néhány évezreddel korábban lejátszódott tragédiákra. Samuel könyvéből idézte: „Ahogy a te kardod megfosztotta az anyákat gyermekeiktől, úgy maradjon a te anyád is fia nélkül.” Az elítélttel nem közölték valami kívánsága. Bort kért. Egy üveg vörösbort kapott, aminek felét lassan elfogyasztotta. Közben a börtön alkalmazottai befejezték az előkészületeket az ítélet végrehajtására. Ramleh, a keresztesek régi várcsa 25 kilométerre van Tel-Avívtól. A környékben felállított őrök élénken figyelték az elhaladó külföldiek mindeA mozdulatát. A börtön maga egy várépület, amit az angolok Palesztinái mandátumuk idején emeltek. Ennek környékén még szigorúbb volt az ellenőrzés. Kipróbálták az Eichmann cellájával szomszédos szobában felállított akasztófát, mert az izraeli államban eddig meg senkit sem végeztek ki. Kilenc órakor közölték Eichmannal, hogy még éjfél előtt meghal. Cellájába lépett egy kanadai lelkész, és felkérte, hogy forduljon Jézus Krisztushoz és keressen vigaszt abban, hogy kiönti lelkét. — Nincs a bibliára vesztegetni való időm — válaszolta az elítélt szárazon. Még a legnehezebb megpróbáltatás előtt is hideg náci vezető maradt, az emberek pusztításának fanatikus bürokratája. A sok millió áldozat emléke egyáltalán nem nyomta lelkét. Abban a pillanatban lehet, hogy nem is gondolt rájuk. Sok évvel ezelőtt, a mindjárt, hogy kegyelmi kér- j Harmadik Birodalom idején vényét elutasították. A börtön ; ;í^{: mondta az egyik kima- igazgatósága megvárta, amíg; gasió náci vezetőnek, hogy Eichmann nyugodtan elköltőt-i örömmel ugrana a sírba, mert te sajtból, kenyérből és teá- i rnár senki sem veheti el ból ánó vacsoráját. Este B óra, tőle a hatmillió legyilkolt körül a börtön igazgatója kö.; zsidót. Barbár hitleri hitval- zölte Eichmannal Ben-Zvi ha- j iása nem engedte meg, hogy tározatát, de nem mondta meg í>;í rmi. jelét mutassa az ir- neki, hogy a halálos ítéletet a ^alomnak és a kishitűség- legrövidebb időn belül végre nek Megkísérelt elmenekülni í is hajtják. Eichmann hidegen j hallgatta az igazgató szavait. az igazságszolgáltatás elől és hosszú ideig álnév alatt rejMegkérdezték, hogy van-e tőzködött Argentínában. Most, amikor az igazság órája ütött, a tárgyalás folyamán mutatott szenvtelen nyugalommal közeledett a halál felé is. Izraeli időszámítás szerint 23,45 perckor két börtönőr lépett a cellába és bilincset tett Eichmann kezére. Ezután a börtönőrök rövid menete megindult a vesztőhely felé. A tizenöt méter hosszú folyosón Eichmann sápadtan, de merev testtartással ment. Csak egyszer állt meg, en- gedelmet kért, hogy megtörölje orrát. A vesztőhelynek kijelölt szoba közepén egy fekete kör volt festve, fölötte lógott a kötél. A szobában négy újságíró tartózkodott, két izraeli és két külföldi. Amint az elítélt a fekete körrel megjelölt helyre lépett. levették bilincseit és hátrakötötték kezeit. Elutasította, hogy szemét bekössék. Mikor a hóhér a hurkot Eichmann nyakára akarta helyezni, Eichman így szólt: — Uraim, mindannyian ismét találkozunk, ha majd eljön az ideje. Ez minden ember sorsa. Istenben hittem, míg éltem, ezzel a hittel is halok meg. Teljesítenem kellett a háború és a haza törvényeit, és most távozom. A tárgyalás idején a háborús bűnös mindenáron igyekezett kibújni a felelősség alól, de most. amikor megértette, hogy örökre elveszett minden, a zsidó nép hóhéra utolsó náci szónoklatát tartotta. A lelkész mormolva ismételte: — Jézus, Jézus ... Úgy tűnt. hogy az elítélt ezt egyáltalán figyelembe se vette. — Mukan, kész! — hangzott a nyers parancs. Halotti csendben néhány másodperc telt el. Még egy vezényszó hangzott és Eichmann alatt váratlanul megnyílt a padlózat. Ajdolf Eichmann SS ezredes, a Gestapo megbízottja a zsidókérdés végleges rendezésére, a kötélen lógott. Senki sem tudja, hogy a szomszédos szobában ki nyomta meg a padlót megnyitó szerkezet gombját. Ott Ugyanis három személy volt és három gomb, amelyek közül csak egyik állt kapcsolatban a szerkezettel. Ezt azért rendezték így, hogy senki se tudhassa meg, ki oltotta ki a megrögzött gonosztevő életét. Ezután gyorsan peregtek az események. Az orvos megállapította az azonnal beállt halált, ellenőrizték a holttest személyazonosságát és a börtönnel szemben felállított krematóriumba vitték azt. A zsidó törvények nem engedélyezik az elégetést, de mivel Eichmann ezt külön kérte, a rögtönzött krematóriumot másnap le is bontották. Még az éjszaka folyamán rendőrségi kísérettel gépkocsi hagyta el a börtönt, Jaffa kikötő felé vette irányát. Egy ládikában Eichmann hamuját vitte. Az öbölben egy kis hadihajó várakozott, amelyre felszállt a börtönigazgató, hóna alatt a ládával. Míg a város mélyen aludt, a hajó a nyílt tenger felé kanyarodott. A parttól 8 kilométerre az igazgató kinyitotta a ládát és a hamut a tengerbe szórta. A parancsnoki híd órája 4,35 percet mutatott. Az izraeli sajtó reggel első oldalon, nagy betűkkel közölte Eichmann kivégzésének hírét. „Szívünkben ma nincs öröm — írta a Davar kormánylap. — Megtörtént az igazságszolgáltatás és most nyugodiabban élhetünk. Ezen a napon azonban jobban, mint bármikor, gondolnunk kell sok millió testvérünkre, akiket Eichmann küldött a halálba.” „Ez nem bosszú, mert bosz- szú nincs. Ez nem a gyilkos és áldozatai közötti számla kiegyenlítése, hanem népünk életének egy új korszaka" — írta egy másik lap. (Stampa. New York Times)
