Nógrádi Népújság. 1962. május (18. évfolyam. 36-43. szám)

1962-05-30 / 43. szám

4 NOSRAD!NlPRílAi 1962. május 30t Úttörőavatások, szavalóversenyek, óvodások ballagása és játékok a gyermeknapon SZÜTS LÁSZLÓ: A könyv ünnepén Szerényebb ünnep nincs, se csendesebb, kezek lapozgatják a könyveket, Könyvek szólongatják az olvasót, a szellem kincsei közt kutatót nem is ünnep, csak tán baráti asztal, mely kedves ismerősökkel marasztal, vagy új barátokkal ismertet össze, alkalmat adván ritka örömökre. Hogy álltam én ott, kicsit félszegen, még mint diák, ezen az ünnepen, hogy álltam én ott egész délelőtt, hogy töprengtem a könyvsátor előtt: kevéske pénzem melyik könyvre adjam, utitársamul melyiket válasszam ... S mily szomj vezérelt, milyen ösztönök az igazra találni mind között? Ahitat nélkül nem állok ma sem a könyv előtt. Ma is oly félszegen s töprengve kérésén az igazit, az utitársat, aki eligazít — és hányán nézik! Lesem arcukat, míg a szellem kincsei közt kutat, Kíváncsiságunk még csak csecsemő, bennünk a tudás szomja egyre nő, évszázados az éhünk a szépségre. Azért vagyunk könyvsátrak elé lépve ilyenkor olyan boldog izgalomban — mint voltam én akkor, diákkoromban. Iró-olvasó találkozó, könyvvásár és kiállítás a könyvhéti megnyitón A Nemzetközi Gyermeknap idei megyei ünnepségei gaz­dag programot és szórakozást nyújtottak az apróságoknak. Ebből az alkalomból rendez­ték meg az iskolák legjobb negyedik osztályos tanulóinak úttörővé avatását is. Salgótarjánban az iskolán­ként megrendezett avató ün­nepségeken 380 úttörőt avat­tak. Egyúttal megrendezték a VIII. osztályos tanulók KISZ-essé avatását is- Az ünnepélyes keretek között megrendezett bensőséges ak­tus legszebb eseményére Sal- góbányán került sor. Itt ugyanis Bozó Ernő, a KISZ salgótarjáni bizottságának titkára átadta a KISZ Köz­ponti Bizottsága által adomá­nyozott vörös zászlót a kivá­lóan ténykedő csapatnak. A salgóiak különösen a társa­dalmi munkában mutatnak példát, jelenleg is mintegy 200 ezer forintot érő úttörő otthon építésén munkálkod­nak szabad idejükben. De a legjobbak közé tartoznak ta- niProányi eredményeik alap­ján is. Megható volt Tárnái Laci­ka tízéves pajtás avatása, akit betegsége miatt otthon, betegágyán avattak a pajtá­sok sorába. A városi úttörő vezetők neki is megmutatták a munkával kiérdemelt szép vörös selyemzászlót. Mátra- novákon 160 pajtást avattak úttörővé. Ipolytarnócon és a megye egy sor községében a negyedikesek úttörővé, illetve kisdobossá avatását ugyan­csak bensőségesen, ünnepi keretek között rendezték meg. Ipolytarnócon ének- és szavalóverseny döntővel is egybekötötték a gyermeknapi ünnepséget, majd játékfilmet vetítettek az ifjúság szórakoz­tatására. A gyermeknapi ünnepségek sorába tartozik a Salgótarjáni Ottörőház tízéves jubileumi ünnepsége is. Itt Juhász Béla. az úttörőház volt titkára is­mertette a küzdelmekben gazdag tíz esztendő esemé­nyeit a résztvevő ünneplők- i kei. Szabó Ferenc úttörő tit- i kár a mai életet vázolta fe) ; néhány szóban. Ugyancsak Salgótarjánban kezdődött meg az iskolába készülő óvodások ballagása is. A Bartók Béla úti óvoda kedves rendezvényét a bá­nyász művelődési otthonban tartották meg. A kis- és kö­zépcsoportosok önálló mű­sorszámmal búcsúztak nagy- csoportos pajtásaiktól, akik szeptembertől már az iskola padjaiban látnak munkához. Hasonló kedves ünnepsége­ket rendeztek a megye szá­mos községében. A játszóte­reket és parkokat szinte el- özönlötték a kisebb-nagyobb gyermekek, hogy gondtalan, önfeledt játékukkal szerezze­nek örömet a felnőtteknek. A gyermeknapi ünnepségek lebonyolítását a helyi nőta­nácsok és tömegszervezetek vállalták magukra. Gazdag, szép ünnepséget sikerült ez alkalomból megrendezniük valamennyi községben- Több helyre szerveztek külföldi gyermekekkel történő talál­kozókat is. Salgótarjánba meg is érkeztek a szovjet pionírok. A külföldi pajtáso­kat a Május 1. úti iskola út­törői vendégelték meg és be­szélgetések sorozatában cse­rélték ki a gyermekmozgalmi munka tapasztalatait egymás­sal. Majd a játék nemzetközi nyelvén barátkoztak, kerül­tek még közelebb egymáshoz a szovjet pionírok és a ma­gyar úttörők. Rendkívül gazdag, sokol­dalú ünnepséget rendezett a nőtanács és a többi társadal­mi szerv Nagybátonyban is. Itt a legkisebbektől a legna- gyobbakig minden gyermek számára jutott valami ked­ves élmény, illetve meglepe­tés. Rollerversenyek, mese­délután, filmvetítés, sport és irodalmi játékok szórakoztat­ták a bányaváros szülötteit. Egyszóval: gazdag, szép program nyújtott feledhetet­len élményt és szórakozást a Nemzetközi Gyermeknap idei évfordulóján a megye legif- jabbjainak örömére és bol­dogságára. Szombaton és vasárnap megkezdődtek a könyvheti ünnepségek megyénkben is. Vasárnap nyolc helyen talál­koztak egymással az írók és az olvasók. Kállón meleg fogadtatásban részesítették a községbeliek Vészi Endre írót. Az Írói mesterségről, szakmai prob­lémákról érdeklődtek a köz­ségbeliek, a körükben időző neves írótól. Molnár Zoltán Drégelypalánkon, Érsekvad- kerten találkozott olvasóival. Drégelypalánkon szinte parázs vita fejlődött az olvasók idő­sebb és fiatalabb nemzedéke között. Az öregebbek az írói ábrázolási módot bírálták, helytelenítve a szerintük na­turalista ábrázolásmódot. A I fiatalok megvédték az írók igazságát, szerintük az életet úgy kell ábrázolni, amilyen. Vihar Béla Nógrádmegyeren és Romhányban találkozott az olvasókkal. Nógrádmegye­ren meg is vendégelték a me­gyei származású írót. Fülöp János József Attila díjas író Mátranovákon. So­moskőújfaluban és Salgótar­jánban az üveggyári művelő­dési otthonban dedikálta műveit. Élénk eszmecsere alakult ki közte és az olva­sók között Mátranovákon. Az ünnepségek programjá­ban jelentős kezdeménye­zésnek számít a Salgótarjáni Erőmű dolgozóinak Ipolytar­nócon tett látogatása. Az Erő­mű dolgozóit hároméves kap­csolat fűzi az ipolytamóci termelőszövetkezethez, anyagi és erkölcsi segítségük mellett most támogatni kívánják a tsz parasztságot a művelődésben is. Ezért a könyvnap tisztele­tére több mint 800 forint ér­tékű mezőgazdasági szak- könyvvel lepték meg ipolytar- nóci barátaikat. Valamennyi községben és mindkét városban könyvsát­rakban és könyvesboltokban történő árusítás és könyvkiál­lítás is volt, de munkában voltak a házról házra járó bizományosok, mozgó köny­vesboltok is. Balassagyarma­ton már a vasárnap délelőtti órákban több száz könyv ta­lált új gazdára. Nógrádme­Május első napjaiban jól­sikerült színes, nagyszabású bélyegkiállítást rendezett a nagybátonyi 12 évfolyamos iskola ifjúsági és felnőtt bé­lyeggyűjtő szakköre. A kiál­lítás egy hete alatt több mint 800 látogató gyönyörkö­dött a szebbnél szebb bé­lyegekben. A kiállítást megtekintették a MABÉOSZ Országos Elnök­ségéből érkezett látogatók is, gyérén Vihar Béla 25 frissen vásárolt könyvét dedikálhatta ott tett látogatása alkalmá­val. Az SZMT elnökségének ülése Ma, szerdán délelőtt elnök­ségi ülést tart a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa. A ta­nácskozáson a többi között megvitatják az ifjúság hely­zetéről szóló jelentést, ame­lyet a kereskedelmi és pénz­ügyi dolgozók szakszervezeté­nek megyei bizottsága ter­jeszt elő. Szó lesz a társa­dalmi bíróságok helyzetéről, több megyei bizottság üdül­tetési munkájáról, akik a kiállított anyagból több gyűjteményt meghívtak az őszre megrendezésre kerülő országos kiállításra. A rende­zés nagy munkája Andrássy Péter tanár kezében összpon­tosult. A meghívottak közül megemlíthető Alexy György tanár „Lenin” és „Nemzet­közi munkásmozgalom” című motívum gyűjteménye és Ka­jánk Béla VIII. általános is­kolai tanuló „A világűr meg­hódítása” című gyűjteménye. GYERMEKNAPON Az úttörő életében jelentős pillanat az avatás. A Salgó­tarján Rákóczi úti Iskola vol kisdobosai leteszik az esküt.---------------------------------------­( Bíbj^kiáLLítáji Qiaqj^lxátoni^lmit A volt úttörők, az iskola nyolcadikos tanulói a mozgalmi munka magasabb fokára lépnek. KISZ-tagokká válíak. Képünk éppen az új tagkönyv átvételének pillanatát örö­kitette meg Kilenc újszülött névadóját rendezték meg egyszerre a Salgótarjáni Városi Tanácson a gyermeknapon Vita Salgótarján kulturális életéről Legyen kollektív művészeti munka Salgótarján kulturális életé­nek problémáiról korábban már közöltünk néhány cikket. A kérdés iránti nagy érdek­lődésre való tekintettel foly­tatjuk a beérkezett hozzászó­lások közlését. Bár nem vagyok író, költő, sem újságíró, de a javasla­tomat, szívből jövő — kultú­ra iránti szeretettel átitatott gondolatoknak sokaságából fogom kiszűrni és egyszerű hétköznapi nyelvezettel pa­pírra vetni. Teljesen egyetértek a cik­kekkel abban, hogy városunk életéről és gondjairól van szó. S igaz az is, hogy „csak is a magunk erejéből” kell megoldani a fennálló problé­mákat és nem bízhatjuk a Televízióra, a vendégeskedő fővárosi művészekre és a Dé­ryné Színházra. De idézzük fel újra, melyek is azok a problémák, ame­lyek aggodalomba ejtik az embert? Igen, az embert! Hi­szen az ember igényli és al­kotja a kultúrát. S nem for­dítva! Államunk minden le­hetőséget biztosít arra, hogy polgárai a legmagasabb kul­turális igénnyel el legyenek látva. Iskolák, egyetemek, múzeumok, színházak, műve­lődési otthonok és más intéz­mények állnak rendelkezé­sünkre. Mi magunk is meg­állapíthatjuk, hogy városunk bőven rendelkezik iskolákkal, művelődési otthonokkal és filmszínházzal. S mégis azt tapasztaljuk, hogy kulturális életünk egyes művészeti ágai sorvadoznak. Kesergünk azon, hogy nincs színházi — zenei éle­tünk — kultúránk. Pedig minden mód és lehetőség megvan rá, hogy színház- és zenekülturánk más me­gyei városokhoz hasonló ní­vón álljon. Hiszen nem is olyan régen büszkék voltunk kulturális eredményeinkre. Mégis mi lehet annak az oka, hogy amikor már lete­szik városunk egyik legna­gyobb intézményének — a művelődési palotának — alapkövét, zenei és színházi életünk küszködő és vesződő utakon sorvadozik. Most kel­lene összevonni az erőt an­nak érdekében, hogy a szer­te forgácsolódott művészetet szerető aktívákból kialakul­hasson egy olyan művésze­ti együttes, amely hivatva lenne — hogy Lenin szavai­val éljek — „a dolgozók mil­lióihoz szóló élő kultúráií” hirdetni és terjeszteni. Igen, hirdetni és terjeszte­ni, mert ez lenne a legfőbb feladata, sőt, hivatása, kul­turális életünk aktíváinak. Persze ennek a hivatásnak a mai formájában, eredmé­nyesen nem lehet eleget ten­ni. A feladat megoldásához „kollektív művészetre” van szükség. Mert hiszen a pró­zai és zenei alkotásokkal az emberiséget megajándékozni csak kollektív művészettel lehet. Olyan művészettel, amely magában foglalja, illet­ve felöleli a színészeket, köl­tőket, muzsikusokat, képző­művészeket, a magas színvo­nalú ismeretterjesztést és még sok más művészeti ágak aktíváit. Igaz, hogy vannak kultúr- otthonaink, amelyek rendel­keznek színjátszó csoporttal, dalárdával, fúvós-, szalon- és tánczenekarral, képzőművé­szeti körrel és más egyéb szakosztályokkal. Hát ha van, akkor miért kesergünk azon, hogy nem mennek a dolgok és hogy miért járnak oly sűrűn váro­sunkba a fővárosi művészek, a Déryné Színház miért tart havonta egyszer előadást és egyáltalán minek kellett fel­találni a Televíziót!? Inkább vizsgáljuk meg: mit tettünk azért, hogy a már országosan is elismert kultu­rális hírnevünket és a sok­szor emlegetett „elhódított” közönségünket visszaszerez­zük? Lemondtunk a saját tehet­séges aktíváinkról, nem ad­tuk meg a nekik járó meg­becsülést, elismerést, amelyre államunk már annyiszor pél­dát mutatott. Költségveté­seinkben fokozatosan csök­kentettük a szükséges fede­zetet, enyhén kifejezve, elin­dítottuk azt a folyamatot, ahová ma már el is jutot­tunk. Igaz, eredménynek kell azt is elismerni, hogy művelődé­si otthonainkban, színházi és zenei téren mozgalmas élet folyik a „szerződéses” külön­böző műsorokkal. Bázisnak ez is jó. De bocsánatot kérek: elfe­ledkeztünk valamiről? Szo­cializmust építünk — sőt, a közeljövőben már büszkén hirdethetjük, hogy pártunk vezetésével a magyar dolgo­zó nép megteremtette a ma­ga szocialista hazáját A Karancs—Salgó—Pécskő völgyében, biztos műszaki­anyagi alapokon, teljesen újjáépül szeretett városunk. De nemcsak épületóriásoS) szaporodnak gombamódra* hanem a tanult, kultúrált emberek sokasága tölti meg. üzemeinket, lakóházainkat^ városunkat. Emelkedő élet- színvonalunkkal együtt, miiK dennemű igényeink is csi­szolódnak, fejlődnek, sőt* törvényszerűen követeléssel lépnek fel. örülnünk kelle­ne, nem pedig keseregni* hogy „válogatósak” lettünk Hiszen ez egyik legjobb fok­mérője életnívónk emelkedé­sének. Nézzünk csak körül: tet­tünk-e valamit azért, hogy lépést tartsunk a fejlődéssel* az igények igényes kielégí­tésére? Miért nem tudunk: Isten* császár, paraszt — Luxem­burg grófja — Kőszívű em­ber fiai — Volpone — Sze­relem — Pygmalion — War­ren né mestersége — Körme* ég — Király nevében szín­vonalú színházi csemegéket és hangversenyeket létrehoz­ni!? Nem a Televízió, a Déryné Színház és a különböző esztrád műsorok miatt... Nem, hanem mert: kong a vészharang a színjátszó moz­galom fölött, lesorvasztották az anyagi feltételek, egyes művészeti ágakat felesleges­sé nyilvánítottak, az öntevé-' kény munka meg nem be­csülése. a vezetés lazasága* kényelmeskedése, kispolgári csökevényként még mindig fennálló kultúrbázisok, a kö­zösség igényének figyelmen- kívül hagyása, a prospektus szerinti anyagellátás, a sze­mélyi kultusz maradványa, a kulturális életünkre hozott párthatározat végrehajtásá­nak hiánya — és még sofe más. De ne boncolgassuk mm

Next

/
Oldalképek
Tartalom