Nógrádi Népújság. 1962. május (18. évfolyam. 36-43. szám)
1962-05-30 / 43. szám
1962. május 30. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Céltudatosabb beiskolázási politikát a felnőttoktatásban Az elmúlt években a párt helyes politikai vonal- vezetése és a megnövekedett kulturális igények következtében rendkívüli mértékben emelkedett városunkban az esti és levelező oktatásban résztvevők száma. Különösen az elmúlt három év alatti növekedés nagyarányú. Ezt megfelelően szemlélteti az 1961/62 oktatási évben beiratkozott hallgatók száma (1448). E számból általános iskolákban 326, Gépipari Technikumban 421 (ebben benne van a szaktechnikusi képzés és az Ybl Miklós Építőipari Technikum kihelyezett osztálya is), Közgazdasági Technikumban 477 fő, gimnáziumban 224 fő tanult. A fejlődés gyors ütemében nemcsak a külső tényezők — hogy mindenki beosztásához megfelelő iskolai végzettséggel rendelkezzék —, hanem a belső szükségszerűségből eredő tanulási vágy is egyre nagyobb szerepet játszik. Ez utóbbi a pártszervezetek politikai felvilágosító munkája következtében is egyre nagyobb szerepet kap. Annak ellenére, hogy a fent jelzett számok igen szépek, a fejlődés üteme dicséretes, a tartalmi tevékenység is javul (egyre közelebb kerül színvonalában is a nappali tagozathoz), mégis néhány, a fejlődést gátló tényezővel kell számolnunk. Az egyik ilyen városi szinten jelentkező probléma, hogy a beiskolázás még nem, képezi a kezdeti lépések ellenére sem, a kádermunka, szerves részét- Igen sok esetben — a beiratkozás — főleg az általános iskolánál, de a középiskolák nagy részénél is spontánul történik. Az üzemek részlegeinek vezetői, a művezetők nem folynak bele megfelelően a beiskolázási tevékenységbe, nem folyik az esetek többségében olyan meggyőző munka, ameljr azt magyarázná, miért kell az illető egyénnek iskolába beiratkozni és ott tanulni. E probléma visszavezethető az egyes felső és középső szintű vezetők hozzáállására is. Ha a vezető nem mutat példát — erkölcsi fegyver híján — az agitáció elveszti hatóerejét. Az alsófokú oktatásban történt nagyfokú lemaradásból következik, hogy — a megtett út ellenére is — ellentmondás alakul ki az általános iskola felnőttoktatásának üteme, dinamikája, és a középiskolai technikusi képzés között. Az ellentmondást tovább mélyíti, hogy az ipari üzemek munkásgárdájának 55—60 százaléka az általános iskolát nem végezte el. Gondot okozott, de jelenleg is gond az állami és politikai oktatás összehangolása. Csak az 1960/61-es oktatási évben kezdtük meg az állami továbbképzésben résztvevők számára meghonosítani a számukra legmegfelelőbb pártoktatási formát alapszervezeti szinten, az előadásos propagandát, városi szintű vezetőknél a politikai akadémiák előadásait. Történték kísérletek, bár korántsem teljes sikerrel a tananyag és tanítás, valamint a hallgatóság ösz- szetétele életkori sajátosságok közti ellentmondás megszüntetésére. A 20—40 éves felnőtteket gyakran terhelik olyan ismeretekkel, amelyeket az életben más oktatási formákon elsajátítottak, vagy amelyek alhanyagolhatók. De az iskolai tananyag nem épül eléggé az üzemben tanult szakmai ismeretekre, még az ez évben beindult acélgyári üzemi iskolában sem. A tanítás módszere sem veszi figyelembe a fenti problémákat, sok esetben kisiskolás. Az elmélyült tevékenységet a tanulók nem megfelelő felkészüléséből eredő problémák is gátolják. Elhanyagolják az előadásokat, nem veszik megfelelően igénybe a konzultációs lehetőségeket, emiatt a beszámolóknál egy részük lemorzsolódik. De a megfelelő színvonal elérését a „külső” beiskolázó szervek sem segítik kielégítően. Nem mindenütt kísérik figyelemmel a hallgatók továb- tanulását, munkájukat befejezettnek tekintik, miután útnak indították őket. Mindezek a tényezők arra figyelmeztetnek bennünket, hogy az 1962/63. oktatási évben nagyobb gonddal, felelősséggel és megfelelő politikai munkával készítsük elő a beiskolázást. Az általános iskolai vonatkozásiban kettős, sőt hármas feladatot kell megoldani. Tovább kell emelni a tanulmányi színvonalat, elsősorban arra legrátermettebb tanerők beállításával. A tanulók felkészültségét is fokozni kell megfelelő konzultációs lehetőségekkel- A színvonal emelésével együtt a számszerű fejlesztést is célul kell kitűznünk, kifejezetten az általános iskoláknál. A párt- és szakszervezeti bizottságok már most kezdjék meg a munkát, hogy a pártoktatás szervezésénél az állami oktatásra jelentkezett elvtársakat a nekik megfelelő előadásos propagandára irányíthassák. A szervezésnél különös gondot fordítsanak a vezető beosztású, vagy középszinten dolgozó elvtársakra, csoport- vezetőkre, jó szakmunkásokra. Hasonló gondot kell fordítani az úgynevezett alap- tanfolyamokra is, hiszen még nagyüzemeinkben is vannak írni, olvasni nem tudó felnőttek. Az eddigieknél fokozottabb felelősséggel kell foglalkozni a 20—30 éves korosztály fejlődésének elősegítésével, annál is inkább, mert igen sokan saját hibájukból, vagy azonkívül e korosztályon belül nem végezték el a VIII. általános iskolát. A középiskoláknál elsősorban az üzemi, munkahelyi igényeket kell figyelembe venni. Ebből kifolyólag azt az elvet kell megvalósítani, hogy lehetőleg azok végezzék el az iskolát, akiknek munkája elvégzéséhez ez szükséges (kivéve a gimnáziumot). Az eddigi tapasztalatok alapján Közgazdasági Technikumba a pénzügyi szakra való beiskolázást kell előtérbe helyezni, annál is inkább, mert ez oktatási évben a tanfolyam első osztálya szervezés híján nem indulhatott be. Nagy gondot kell fordítani a most nyíló felsőipari tagozat első évfolyamának beindítására is s ügyelni arra, hogy oda az arra legalkalmasabbak kerüljenek beiskolázásra. A felnőttoktatás szélesítése, színvonala javítása feltételezi a társadalmi bázis még nagyobb fokú kiépítését. A megfelelő képzettséggel rendelkező külső oktató gárda megszervezése az eddigi tapasztalatok alapján kettős előnnyel is jár. Tehermentesíti az amúgy is elfoglalt nevelőket, ugyanakkor a gyakorlati életből megfelelő tapasztalatokat hoznak az oktató-nevelőmunkába. A fenti feladatok megoldása nagyobb összefogást követel mind az iskolai oktató gárdától, mind a mozgalmi szervektől és üzemektől egyaránt. A munka., tekintettel a szűkösebb ellátottságra, nehezebb lesz, de a párt és mozgalmi szervek és elsősorban a szakszervezet jobb segítése nyomán az eredmény nem maradhat el. Molnár Pál KÖVETENDŐ PÉLDA A műszaki dolgozók, elsősorban a műszaki középkáderek szakmai és politikai továbbképzése egyik legfontosabb feladatunk a szénbányászatban is. Ma már a helyes vezetéshez, a munka elvégzéséhez nem elégséges a korábban megszerzett, úgynevezett rutin. A korszerű bányászkodás, az új technológiai folyamatok bevezetése, a bányák nagyarányú gépesítése mind szükségszerűbben veti fel műszaki dolgozóink szakmai továbbképzését. Szénmedencénk bányaüzemei közül ezt a követelményt igen helyesen ismerték fel Mátranovákon. A műszaki dolgozók — elsősorban az aknászok, főaknászok, bányamesterek részére egy előre elkészített terv alapján tartják meg a továbbképzést. Á tizenkét előadásból álló továbbképzésen érdekes témákat dolgoznak fel. Ilyen például: „A műszakgazdálkodás hatása az üzemre”, „A P— 3-as acéltámos pásztafejté- sek”, „Az Almási rakodógép alkalmazása gyorsított vágat- hajtásnál”, „Vándorbiztosítások”, „Omlasztásos fejtésmódok — különös tekintettel a rablásra”, „Gépesítés, gépkihasználás, energiagazdálkodás”, „A teljesítmény kihatása az önköltségre — anyag- gazdálkodás” stb. A műszaki továbbképzés első előadása már elhangzott, amelyet a bánya vezetői igen eredményesnek tartanak. Bányamentők Bátor emberek. Hivatásként vállalták a bányamentést. Ott vannak mindég ■— ha arra szükség van. Küzdenek a víz, a tűz, a bányaomlás idején, emberek élete felett örködnek, emberek megmentéséért harcolnak. Nincs szabad idejük. Ha nem riasztják a bányamentőket, akkor a tanulás a legfontosabb számukra. Hiszen ahhoz, hogy valaki bányamentő legyen, nemcsak az egészségi állapota, erős fizikuma szükséges, hanem az is, hogy jól képzett, a Danya minden fortélyát ismerő emberek legyenek. Az utóbbi fél évben csaknem félszázszor riasztották a salgótarjáni bányamentőket. Ott voltak a szilváskői tűznél, a tiribesi szénsavas vízbetörésnél, a sajnálatos kisteleki robbanásnál. A bányászok életét mentik ők, a bátor emberek. Fényképezőgépünk lencséjével a Nógrádi Szénbányászati Tröszt Salgótarjáni Bányamentő Állomására látogattunk el. Közel 2 milliós felajánlás, 30 innkabrigád, tanfolyamok, üllő a Balaton partján Az AKÖV életéből A salgótarjáni 2. sz. Autó- közlekedési Vállalat tevékenysége a menetrendszerinti autóbusz és szerződéses munkásjáratokon túlmenően kiterjed a teherszállításra és a taxiközlekedésre is. Mivel a közlekedést általában az ország vérkeringésének nevezik, e sokrétű és igen nagy körültekintést igénylő feladatot csak jól képzett, fegyelmezett dolgozókkal lehet kellőképpen megoldani. A korábbi időkben igen sok panasz merült fel vállalatunkkal és dolgozóinkkal kapcsolatban. Most örvendetes jelenségként kell tapasztalnunk azt a tényt, hogy a panaszok és észrevételek napjainkban mindinkább csökkenő tendenciát mutatnak. Vállalatvezetőségünk ugyanis, karöltve dolgozóinkkal, mindent elkövet azért, hogy megyénk területén a kulturált közlekedést megvalósítsa. Tudjuk, hogy a lakosság és a vállalatok igényeit csak úgy elégíthetjük ki, ha saját dolgozóink politikai, szakmai és kulturális képzettségét, illetve színvonalát emeljük. Éppen ezért vállalatunknál havonta rendszeres oktatás folyik a gépkocsivezetők, a kalauzok számára Az oktatásokon főleg a szabályos és gyors közlekedéssel, a gépkocsik szerkezetével, felépítésével és az utazóközönséggel való előzékeny és udvarias magatartással foglalkoznak. Ezen túlmenően az elmúlt évhez hasonlóan a megyei TIT-el_ kötött szerződés értelmében üzemgazdasági tanfolyam és munkásakadémia indul dolgozóink részére, ahol kiváló szakelőadók tartanak előadást. Az elkövetkezendő idők során karbantartó dolgozóink részére szintén kívánunk tanfolyamot indítani. E tanfolyam célja a korszerű technológia elsajátítása, továbbá az újabb és újabb típusú gépkocsik szerkezeti felépítésének mind tökéletesebb megismerése. Dolgozóink az elmúlt idők során mind fokozottabb mértékben kapcsolódtak be a vállalatunk területén folyó politikai oktatásba iS. Ez nem kismértékben segítette elő azokat az eredményeket, melyeknek alapján vállalatunk 1961- ben elnyerte a kétszeres élüzem címet. Jóleső érzés tapasztalni, hogy vállalatunknál a munkaverseny mind szélesebb méreteket ölt. Jelenleg 30 brigád mintegy 400 fővel dolgozik, és ebből 12 a megtisztelő szocialista cím elnyeréséért küzd. Sok dolgozónk tett egyéni vállalást a párt VIII. kongresz- szusa tiszteletére kezdeményezett verseny során. Dolgozóink mintegy 70 százaléka vesz részt aktívan és kimutathatóan a munkaversenyben és terven felül 1 millió 996 ezer forinttal többet kívánnak népgazdaságunk asztalára tenni. A szociális és kulturális helyzet tekintetében a szak- szervezeti bizottságnak igen komoly problémái vannak. Vállalatunk tevékenységét ugyanis az egész megye területén fejti ki és ennek természetes következménye a szétszórtság. Komoly problémát okoz a szakszervezeti bizottság részére, a salgótarjáni központi telephelyen, a balassagyarmati és a nagybá- tonyi főnökségen, de a kisebb kirendeltségeinken is a dolgozók emberhez méltó körülmények közötti elszállásolása. Ugyanakkor dolgozóinknak nagyobbik százaléka vidéki, sőt nagyon sok van közöttük, aki az ország különböző területén lakik. Sajnos előfordul. hogy egyes dolgozóink hosszú heteken keresztül családjuktól távol kénytelenek végezni nehéz és felelősség- teljes munkájukat. E téren még igen sok tennivaló áll vállalatunk vezetősége előtt. A szociális ellátottság javításáért 1963-ban Nagybátony- ban egy új főnökségi épület építése Kezdődik meg. Belátható időn belül megoldást nyer a balassagyarmati autóbuszállomás megépítése is. Még ez év folyamán a Balaton partján üdülőt kívánunk létesíteni családos dolgozóink számára. Bár ezek korántsem elégítik ki dolgozóinknak szociális és kulturális igényeit, de vállalatvezetőségünk komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy az ilyen irányú kívánalmaknak is mind nagyobb mértékben eleget tudjon tenni. Csőke Béla SzB-titkár h. Egyelőre nincs veszély. Ahhoz azonban, hogy az esetleges mentési munkálatokat jói lássák el, éppen a tervszerű felkészülés, a szakmai továbbképzés szükséges. Nagy Sándor elvtárs, a mentőállomás vezetője a MEDDI-féle oxi- génes mentőkészülék működését magyarázza a bányamentőknek. Megszólalt a riasztó csengő. A tűz ismét veszélyes Szilváskőn. Pillanatok telnek el, s a bátor mentők útba indulnak a veszélyeztetett bánya felé. A képes levelezőlap története A Balassagyarmati Palóc Múzeum és a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata vasárnap kiállítást nyitott a múzeum kiállítástermében. A kiállítást Kemény János, a városi tanács ' VB titkára nyitotta meg. Majd a látogatók megtekintették a képes levelezőlap történetét az 1860-as évektől napjainkig. A kiállításon magyar- és külföldi levelezőlapot, humoros | képeslapot és a különösen az I utóbbi napokban igen nép- j szerű színészfényképeket ábrázoló lapok gazdag anyagát I láthatják a látogatók. Komolyan és tréfásan, sie Igazán őszintén Komolyan hasznos eredményeket értünk el az utóbbi években a háztartási munkák gépesítésében, a háztartás olcsóbbá tételében. Ebben az erőfeszítésben — volt eset - csak akkor figyeltünk fel egy-egy problémára, amikor annak megoldása már „tegnap” kellett volna történjen. Volt és van olyan problémája is a házartásnak, amely egy része rajtunk kívülálló okok következménye, például az időjárás és a zöldség, hagyma, burgonya egymáshoz való viszonya. Az előzőt könnyebb, az utóbbit nehezebb áthidalni - így gondolom. Magam részéről a háztartási gondok nehezebbjét - keveset, de nehezet elv alapján - vállaltam. Ebbeni ténykedésem: először a forgóalap biztosítása — magyarul az idevonatkozó összeg leadása, utána mosásnál a csavarás, beszerzésnél a burgonya, zöldség, hagyma biztosítása és még egy igen nagy feladat, a fűtés: háztartási szénnel. Tehát nem hagyom magam és fokozottan kiveszem részem a háztartási munkából, de ... Ha már szaporodik a „reszortom”, megpróbálok künn3/íteni munkámon s ezt a nehezén kezdem, mint mondtam, az a fűtés. Nem kifejezetten fizikai értelemben (bár a többszöri felesleges szállítás sem takarékosság), inkább anyagi vonatkozásban. A szén (a szén!) még a háztartási szén is hagyományos fűtőanyaga a háztartásnak (a bányászatban többek prémiumalapja is), amely rendeltetésszerű használat mellett meleget kell adjon. Igen ám. de mi van akkor, ha a háztartási szén csak mint tüzelőanyag szerepel költségvetésemben és mir őrségi hiányosságánál fogva nem teljesíti rendeltetését, azaz nem hajlandó meleget szolgáltatni tüzelés esetében. Próbálkozik az ember, kéményen kezdiv folytatja a tűzhelyen s végül ráesik tekintete a szeneskannára, amelyben fűtéstechnológiai ismereteimet kétségbevonva szemembe néz (mert higgyék el, ez még nézni is képes — csak fűteni nem) a szürke kisterenyei darabos . . . Nem mondom azt, hogy erdőtüzek oltására jobb lenne - talán gazdaságossági számítás sem igazolna — de, hogy egy jó kazán kifogna rajta . .. azt gondolom. Tudom azt, hogy a bányászat minőségjavítási feladatokat tűzött ki s annak eredményét nem vonom kétségbe. Szükséges volna azonban a háztartás ellátása jobb minőségű szénnel. Nem hiszem, hogy népgazdasági szempontból (és egyénileg is) nem volna hasznosabb a szén minősége miatt szükségszerű fa felhasználásának csökkentése megfelelő minőségű szén biztosítása mellett. Nem általános ez a jelenség, de lakóhelyemen (Jobbágyiban, 11 év óta) egy-két esetet kivéve nem jutottam megfelelő minőségű szénhez. Mondhatom, él bennem egy adag „nógrádi sovinizmus” (pl. csapatom a Stécé), de én már azt is félretenném, ha néha- néha esetleg egercsehi (mosott) szénnel tüzelhetnék. Akinek nem inge, ne vegye magára, szeretném, ha az elkövetkező fűtési idényben „melegen” gondolhatnék a háztartási szenei átvevő és elosztó szervekre. Bgy.
