Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)
1962-04-30 / 34-35. szám
1962. április 30. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 Veteránok emlékeznek M ájus elseje. Milyen sokat mond e két szó. Nem véletelen az, hogy ezen a szép tavaszi napon ünnepeljük a nemzetközi munkásosztály ünnepét. A tavasz teljes pompájában ragyog már ekkor, hirdetve, hogy hiába a zord, kietlen tél, az élet törvényszerűsége az, hogy a telet felváltja a virágot fakasztó tavasz, a ragyogó szépségű május, hirdetve, hogy ugyanúgy, mint a természetben, a társadalom fejlődésében is bekövetkezik egyszer a tavasz, az elnyomott népek tavasza. 1890 május elseje óta szerte a világon megünneplik május elsejét, a nemzetközi munkásosztály ünnepét. Megünnepelték az osztrák-magyar monarchia és a Horthy- terror idején is. Persze lényegesen más körülmények között, mint most, a felszabadulás után. Hogyan, milyen körülmények között ünnepelték akkor a magyar dolgozók a május elsejét? A Tűzhelygyárban Spagina Béla elvtárssal, a párt régi tagjával beszélgetünk, emlékeket elevenít fel, hiszen 1930-tól tevékenyen részt vesz a munkásmozgalomban. — Tudod — mondja — nagyon nehéz a visszaemlékezés, mert azok a gyönyörű május elsejék, amelyek 1945 óta vannak, már csaknem elhomályosítják bennem a régi, sötét időkben ünnepelt május elsejéket. Elmondja, hogy május elseje előtt szervező munkát végzett a szakszervezeten keresztül a párt irányításával. Legtöbbször Miklós Gáspár, Selmeczi, Grestyák és Sulyok elvtársakkal beszélte meg a május elsejékkel és a Vörös Segéllyel kapcsolatos feladatokat. — Hogy hogyan ünnepeltünk — mondja — üzemekben, műhelyekben, erdőkben, sötét kiskocsmákban, persze csak azok, akiket Szerencsés rendőrnyomozó és bandája el nem vitt május elseje előtt a ..hűvösre”. Egy ilyen eset után azzal bocsátott el Szerencsés, hogy az ilyen emberre nincs szüksége a társadalomnak. Söpredék vagy — mondta. — Nem keserített ez el, beszélj — gondoltam, — majd eljön végre a mi igazi május elsejénk... 1945-ben végre eljött és az 1945-ös szabad május éppen ezért a legszebb emlékem. S zécsényben, György Béla elvtárssal beszélgetünk: — Hogy hogyan ünnepeltünk a múlt rendszerben? Tudni kell, hogy Szécsényben igen erős csendőri állomány volt, mert a 30-as és a 40-es években is féltek a Tanács- köztársaság emlékétől és az 1919-es május elsejétől. Én erre a május elsejére emlékezem a legszívesebben. Az egész község népe először vett részit felszabadult szívvel és ünnepelt május elsején. Az összegyűlt tömegnek délelőtt Bögözi Antal, a szc- csényi direktórium elnöke mondott beszédet. Utána pedig a szalmetercsi zenekar hangjai mellett roptuk a táncot egész éjjel. A Tanács- köztársaság leverése után minden évben a Káprások- ban ünnepeltük meg május elsejét. Oda kerülő utakon jutottunk el, mert a csendőrség elzárta az utat. A szak- szervezet és az ott dolgozó kommunisták irányították és tették valamennyire is szervezetté május elseje megünneplését, elbújva a figyelő csendőr- és rendőrszemek elől. Először elénekeltük az Internacionálét, persze nagyon halkan, bizony sokszor könnyes szemmel. Majd piros virágot tettünk egymás mellére és beszélgettünk a Tanácsköztársaságról, az első szabad május elsejéről. Utána szórakoztunk, mert hiszen akkor valamivel fiatalabbak voltunk mint most — fejezi be visszaemlékezését György Béla elvtárs. Az acélárugyári művelődési ház könyvtártermében nvugdíjas dolgozókkal beszélgetek erről a kérdésről. Kérdésemre szinte egyszerre akarnak beszélni. Látszik rajtuk, hogy szívesen emlékeznek vissza a régi május elsejékre. Mégis Máz János, Skultéti Dávid, Kára István, Molnár Béla, aki 1917 óta szakszervezeti tag, Kluka Jánosnak adják meg hallgatólagosan a szót. Kluka bácsi szavai nyomán megelevenednek a régi május elsejék. Egyben mindannyian megegyeznek, hogy a legszebb május elseje az 1919-es volt. A főtérre vonultak fel az acélárugyáriak, ahol felszabadultan hallgatták a Pestről leküldött szónokot. — Ekkor éreztük először elvtársam, hogy szabadok vagyunk — mondja Kluka bácsi. — Ha látta volna azt a lelkesedést, olyat azóta sem láttam soha — toldja meg Molnár Béla bácsi. — A Tanácsköztársaság bukása után is megünnepeltük május elsejét, folytatja tovább Kluka bácsi. — Üzemekben, eldugott sarkokban jöttünk össze és emlékeztünk meg rövid beszéddel. Délután kimentünk kirándulni az erdőbe, a Pécskő körüli re í tett tisztásokra, a Kercseg- laposra, a Karancs-tövébe. Nehéz volt, nagyon nehéz volt az ünneplés — mondja Kára István — hiszen a gyárban, az erdőkben is a csendőrség, rendőrség emberei hallgatóztak. Pécskőn például 1926-ban szétzavarták a gyáriak majálisát a csendőrök. Sóik elvtársunkat vitték el május elseje előtt és az ünnepség után — mondják mindannyian. Beszélgetésünk végén jön ide Pályi Kálmgn elvtárs, a vasas szakszervezet nyugdíjas bizottságának vezetője és a következőket mondja: — Igen, szép volt az ,1919- es, de nagyon szép volt az 1945-ös második szabad május elseje. Emlékszem — mondja — nem találtunk sehol vörös zászlót. Mit csináljunk, honnan szerezzünk, szégyenszemre csak nem ingunk felvonulni a második szabad május elsején vörös zászló nélkül. Sajnos nincs, — mondták többen. — Dehogy nincs, mondotta Hla- Víicska elvtárs — és bement a Karatúr-féle házba és a volt igazgató szobájának vörös broikát függönyéből hat darab zászlót csináltak és ezzel vonultak fel az acélgyáriak 1945-ben a második szabad május elsején. Újra Kluka bácsi veszi át a szót. — Ma már könnyű, elvtárs — mondja, — mert 1945 óla szabadon ünnepelhetjük meg május elsejét, mindenki nyugodtan énekelhet, vigadhat és nem kell félni és rettegni attól, hogy a rendőrök mikor jönnek érte. Mi öreg veteránok 1919-ben és 1945 óta mindig felvonulunk a tanács- köztársaság! emlékéremmel a mellünkön, május elsején. Most is ott leszünk a felvonulók között — mondják mindannyian. — Ezt írja meg elvtárs. és remélem maga is ott lesz a felvonulók között? ■me megírtam ígéretemhez híven és azt is ígérhetem, a május elsejei felvonulók között fogok én is haladni tűzhelygyári, üveggyári és az acélgyári dolgozók között, szívünkben még jobban elpa- lántálva a proletár szolidaritás érzését és magasra tartva „az ember ötágú vörös csillagát”. Godó László Czinke Ferenc: A GYÁR Szervezettebb népművelési munkát I A párt művelődéspolitikai irányelve a népművelés egész területére előírja a népművelési munkások számára, hogy új és új formákkal kísérletezzenek, tegyék vonzóbbá, érdekesebbé rendezvényeiket és ezen keresztül egyre több embert vonjanak be a munkába. Ez a művelődési év már az új formák keresésének és kialakításának az éve volt. Az ismeretterjesztés területén a szövetkezeti téli esték, tanfolyam, amely újszerű; ugyanis nem Mi megszoktuk már VÁRSZEGI GYÖRGY: apró kis sóhajainkból hogy szíveink nyugodt ütemmel vernek Nekünk béke kell ágyunk melegéből ruháink illatából mint a pontban felhúzott órák erényeinkből és botlásainkból. s hogy éjszakánk csendjébe és reggel ha munkába indulunk ételünk ízéből is árad: nem, kongat a rémület vészharangja megcsókoljuk a szendergő kedvest nekünk béke kell mi megszoktuk már élünk fülünkbe suttogott szerelmes szavakhogy reggel ha kelünk szeretünk [bői és este ha fekszünk dolgozunk üdvözlésekből és búcsúzásból dolgaink rendben vannak kigyomláljuk kertjeinket lépésünk üteméből s hogy egész nap teszünk-veszünk esténként tiszta inget veszünk dohogó gépeinkből mindent a maga helyére könyveknek hűs szavára füleljük a szót: a maga Idejében igazítjuk értelmünket nekünk béke kell és értjük a kérlelhetetlen és kortyolgatva kóstoljuk s ezt írjuk zászlainkra matematikának konok szabályait Lisztet Bartókot szuronyunk hegyére s a hidak kecses ívelését a komoly zenét is kitűzzük: fizikai törr'ényekkel. s ha meszes a nadrágunk leporoljuk nekünk béke kell magyarázzuk és sót teszünk — ha kevés — a levesbe, szitokra acsarkodásra mi megszoktuk már virágcserepeink elé rágalomra és csörtetésre hogy jogot alkotunk korlátot szerkesztünk ezt feleljük: mely kerítést emel hogy megóvjuk a viharoktól nekünk béke kell a tolvaj elé és feladatainkban fortyogó torz fantomoknak s nem szükséges ha nyugovóra térünk a legkisebbtől a legnagyobbig a vérgőzös tébolynak hogy bekulcsoljuk ajlainkat. úgy értjük egymást mint ezt üzenjük: mi megszoktuk már a párhuzamban, futó nekünk béke kell hogy téglára téglát rakunk villanyvezetékek kifent kések elé állunk amíg ház lesz élünk és türelemmel mondjuk: melynek homlokára alkotunk nekünk béke kell ezt írjuk: lélegzünk süket fülekbe kiáltjuk civilizáció nem fény felé fordított szájak makacs szögletére és józan észre emberségre arccal de benn a fényben o hallgató homlokokra oktatjuk fiainkat melyet a szabadság írjuk: mi megszoktuk már sugara tett meleggé s igazzá nekünk béke kell hogy toronydaruk lendülő karja és elmondjuk unhatatlan avújtózsinórban kúszó mutasson irányt útjainknak éberen és álmainkban. lángok elé lépünk s hogy már nem harmadosai hogy nekünk béke kell és szilárdan mondjuk: de gazdái vagyunk tiszta papírokra írjuk nekünk béke kell — az engedelmes nyárnak: ágak hegyén lobbanó hallgasd hát végre szózatunkat mi megszoktuk már levelekre írjuk te felnőtté serdült a karosszékek pihentető ölét a ránknyíló szemekre írjuk: apak és fiúk véréért a derűs vasárnap délutánokat nekünk béke kell hetedíziglen ablakunk alatt a harmonikaszót megszegett kenyereinkből felelős világ! ragaszkodott kizárólag a régi formákhoz, hanem áthatották munkáját azok a kísérletezések, amelyek a népművelés más területét is bekapcsolták ebbe a tevékenységbe. Ennek keretében felléptek a színjátszók, az énekkarok, táncosok és az öntevékeny művészet számos ágának képviselői. A szövetkezeti téli esték megrendezése mutatja, hogyha megteremtjük az úgynevezett komplex-módszert, akkor a népművelési munka nemcsak egységes, hanem színesebb és vonzóbb lesz. Megvalósítása azonban csak úgy lehetséges, ha a felkészülés Időszakát minden művészeti csoportnál felhasználják arra, hogy szélesítsék a szereplők műveltségi látókörét, megteremtik a belső nevelési munkát. Ennek a munkának a legfontosabb területe a színjátszás. Ugyanis ezek a művészeti csoportok azok, amelyeknél a próbaidőszaka a leghosszabb és ezalatt az idő alatt leginkább kialakítható az egységes kollektíva. • Ha ilyen szemszögből vizsgáljuk megyénk színjátszó csoportjait, megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva az egységes kollektívák kialakításánál, műveltségük fejlesztésénél jelentős eredményeiket értünk el. Megtalálhatók az eredményeik már a KISZ kulturális seregszemle bemutatóin, amelyen különösen kitűntek a kisterenyeiek, samoskőújfa- lusiak, a mátranováikiak és más községbeliek. Ezeknél a csoportoknál a szakvezetők lelkiismeretes munkával készítik elő a versenyre lépő csoportokat. Az előbb említett községek sora mellé a továbbiakban várható más községek bekapcsolódása is. A színjátszói munkában, mintegy 130 csoport működik, felnőtt és ifjúsági szinten. Vezetőik nagyobbrészt pedagógusok, akik komoly tapasztalatokkal rendelkeznek, a taníol.vamot végzett szak- körvezetők, rendezők száma % 54. Járási s2inten is folynak szakkörvezetői, rendezői képzések, ahol tíz-húsz között mozog a tanfolyamon ' résztvevők száma. Tekintettel arra. hogy a meglévő csoportok száma igen nagy, az előttük álló feladat megnövekedett, további igények merültek fel a szervezettebb képzést illetően. Jelen pillanatban a megyei művelődési szervek azon fáradoznak, hogy minden színjátszó csoport, irodalmi szakkör, szakképzett vezetőt kapjon. Ezt a célt szolgálja a Balassagyarmaton megrendezésre kerülő színjátszó-rendezői tanfolyam, amely évenként folyamatos jellegű és a résztvevőknek műsorpolitikai, és rendezői alapismereteket nyújt. Amellett különböző módszertani ismereteket. i Milyen jelentősége van ezeknek a tanfolyamoknak? Egyre emelkedő kulturális életünk követeli a magasabb elméleti és szakmai tudással rendelkező szakkörvezetőket. Ma sokan úgy vélekednek, hogy a televízió nemcsak a falusi színjátszást, hanem még a színházak munkáját is befolyásolja. Azonban a meglévő 130 színjátszó csoport működése iránti érdeklődés mást mutat. Azt, hogy szükség van rájuk, de egyúttal meghatározza azt is, hogy a tevékenységnek magasabb szintre kell emelkednie, mert csak így tudják a falu kulturális igényét kielégíteni. A módszertani hivatalos szervek a jövőben nagyobb gyakorlati segítséget adnak a munkához, mind a színpad- rendezés, mind a ruhák meghatározása tekintetében. Maguknak a színjátszóknak viszont azzal kell számolni, hogy tevékenységük nagy tömegeket mozgató, népszerű népművelési forma és alapja a szervezett népművelési munkának.
