Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)

1962-04-30 / 34-35. szám

NÓGRÁDI TSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA 1.20 FT 1962. ÁPRILIS 30. A konununixmus útja a béke útja VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ivr­Tobb mint hetven éve megün- nepli május elsejét a nemzetközi munkásosztály. Harcok, átmeneti kudarcok és nagy győzelmek jel­lemzik ezt a hét évtizedet. A mos­tani 1962. évi május elsejei nagy seregszemle egyben a munkásosz­tály további győzelmeinek ünnepe is. A legnagyobb esemény, amely ösz- szegezte a nemzetközi munkásosz­tály küzdelmének eredményét és felvázolta a ragyogó jövőt: a Szov­jetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa. Ennek jegyé­ben ünnepelünk most, ennek je­gyében készül a nemzetközi mun­kásosztály újabb, nagy, korszakot formáló tettekre. Az SZKP XXII. kongresszusa tudományos választ adott a világot, az emberiséget érintő összes kérdésekre. Kimutatta: korunk fő jellemzője az átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba, a szocializmus rohamos térhódítása az élet minden területén, a szocia­lista világrendszer további erősö­dése és meghatározó szerepének nö­vekedése a társadalmi fejlődésben. Az egész világ munkásosztályának gazdag harci tapasztalatait, a szo­cialista építés tanulságait össze­gezve, világos választ adott a kom­munizmus építőinek tanácskozása a társadalmi haladás kérdéseit, a há­ború és a béke ügyét, az emberi­ség jövéjét illetően. Meghatároz­ta, tudományos alapossággal kidol­gozta a kommunizmus szovjetunió­beli építésének elvi, gyakorlati kér­déseit. A kongresszuson elhangzott beszámolók, az SZKP új program­ja a nemzetközi munkásosztály, a világ valamennyi békeszerető, ha­ladó erői számára biztos eszmei fegyvert, szilárd gyakorlati útmu­tatást, messzirevilágító fáklyát je­lentenek abban a harcban, ame­lyet az emberiség ragyogó jövőjéért, a legmagasabb társadalmi szerve­zet, a kommunizmus felépítéséért folytat. Ezt a május elsejét olyan körül­mények között ünnepelhetjük, ami­kor a világ fejlődésében eddig példa nélkül álló események zajlanak le. Több mint négy évtizeddel ezelőtt a szocialista világ a föld egész te­rületének még csak 16 százalékát, lakosságának 7,8 százalékát foglalta magában. Ma már a világ terüle­tének több mint egynegyedén a népek, a munkásosztály vezetésével a kommunizmust, illetve a szocia­lizmus építik. A föld lakosságának 35,5 százaléka tartozik ezekhez az országokhoz. Ugyanakkor a vezető kapitalista országok területe össze­szűkül, a népeknek mind kisebb részét tarthatják uralmuk alatt. A szocializmus rendszerének térhódí­tása mellett ebben döntő szerepe van a volt gyarmatok és félgyar­matok megszűnésének, az új, ön­álló, független nemzeti államok lét­rejöttének. A volt gyarmatok és fél­gyarmatok. amelyek 1919 után let­tek függetlenek, ma a világ terü­letének 53,4 százalékára terjednek ki és a föld lakosságának 40,7 szá­zalékát foglalják magukban. Mind­inkább egy nagy áradatban egye­sülnek azok a hatalmas forradalmi erők, amelyek alapjaiban rázzák meg a tőkés rendszert és egy új világ felépítésén munkálkodnak. Korunk gyors társadalmi hala­dásának legfontosabb vonása a szo­cialista világrendszer kialakulása — a nemzetközi munkásosztály fő mű­ve. A Szovjetunió és a szocialista országok népei fejlődésük új sza­kaszába lépnek. A Szovjetunióban hozzákezdenek a kommunizmus szélesen kibontakozó építéséhez. A szocialista országokban sikeresen valósítják meg az új társadalom felépítésével kapcsolatos feladato­kat. Egyes országokban már hozzá­láttak a fejlett szocialista társada­lom építéséhez, más országokban már egész közel kerültek ehhez az időszakhoz. A politikai, gazdasági és a kulturális építés minden fel­adatának megvalósításában abból a lenini tételből indulnak ki a szo­cialista világrendszer országai, hogy a gazdasági építéssel gyakorolják a legnagyobb befolyást a világfor­radalom fejlődésére, a nemzetközi munkásosztály társadalmat formáló céljainak megvalósítására. A többi között ezért tűzték ki célul, hogy 1980-ban a világ ipari termelésé­nek mintegy kétharmadát már a szocialista világrendszer fogja szol­gáltatni. Feltartóztathatatlanul folyik to­vább a kapitalizmus gyarmati rend­szerének összeomlása. Ez része an­nak a világot átfogó nagy válto­zásnak, amelynek keretében az em­beriség megszabadul a kizsákmá­nyolástól, más népek leigázásától és az igazi szabadság, a testvéri együttműködés, barátság útjára lép. A felszabadult országok mind erő­teljesebb lépéseket tesznek azért, hogy a politikai önállóság kivívása után a gazdasági függetlenséget is biztosítsák népeik számára. Az imperializmus új módszerekkel pró­bálkozik ennek megakadályozásá­ra. A neokolonializmus, a gyar­matosítás új módszere arra irányul, hogy megvesztegetéssel, burkolt for­mában, az új nemzeti államok egyes vezetőinek, vagy vezető rétegeinek lepénzelésével fenntartsák uralmu­kat, gazdaságilag továbbra is ma­gukhoz láncolják a felszabadulás út­jára lépett országokat. A nem­zetközi munkásosztály elsőrendű kö­telességének tartja, hogy minden­féle támogatást megadjon ezeknek az új államoknak, megvédje őket az imperializmus különböző és is­métlődő támadásaival szemben. A szocialista tábor, élén a Szovjet­unióval internacionalista köteles­ségét teljesíti, amikor Ázsia, Afrika, Latin-Amerika függetlenné vált ál­lamainak minden segítséget meg­ad. A szocialista világrendszer roha­mos fejlődése, a gyarmati rendszer szétbomlása, a belső ellentmondá­sok végsőkig történő kiéleződése, a kapitalista rendszer mindenre kiter­jedő rohamos gyengülését és álta­lános válságának további mélyítését eredményezi. A tőkés országok és elsősorban a világ zsandárja, az Egyesült Államok a gazdaságban a legféktelenebb militarizálást valósít­ják meg. A katonai kiadások hi­hetetlen mértéket öltenek, a nem­zetgazdaság teljesen eltorzul, amely népeik nyomorának fokozódásához vezet. A politikában minden hala­dó megmozdulás elnyomása, a de­mokrácia sárba taposása, a terror válik egyre jobban uralkodóvá. Ez országok munkásosztálya — kom­munista pártjaik vezetésével — si­keres erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a társadalom erőit egyesítsék a monopóliumok elleni harcra, biztosítsák országuk béké­jét, szabadságát, függetlenségét, a demokráciát. Erőt és lelkesedést merítenek azokból a hatalmas si­kerekből, amelyek a Szovjetunió, a szocializmus országai az új tár­sadalmi rend építésében elérnek. Ma már a világ 87 országában mű­ködnek kommunista pártok és kö­rülbelül 40 millió embert egyesí­tenek soraikban. A nemzetközi mun­kásosztály legtudatosabb, legszerve­zettebb és fegyelmezettebb osztaga, a kommunisták magasra tartják a társadalmi haladás zászlaját az élvonalban küzdenek a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függet­lenségért. Az állandóan szélesedő, izmosodó forradalmi erők élén a Szovjetunió halad. “ A szovjet nép a mun­kásosztály és pártjának vezetésével a világ minden haladó, békesze­rető emberének legfőbb vágyát tűzte ki célul: a Szovjetunió mai nem­zedéke már a kommunizmusban fog élni. A szovjet nép lenini pártjának vezetésével először tör utat a kommunizmus felé, példát mutat ezzel és gazdag tapasztalatot ad a föld minden népének. Az SZKP XXII. kongresszusa legfőbb gazdasági feladatnak a kommuniz­mus anyagi, technikai bázisának megteremtését tűrte ki célul. Mint­egy két évtized gigantikus munká­ja biztosítja majd, hogy 1980-ig a Szovjetunió gazdaságilag az egy lakosra jutó ipari és mezőgazda- sági termelésben is túlhaladja a legfejletteb tőkés országot, az Egye­sült Államokat. Mindez természe­tesen a Szovjetunió népgazdaságá­nak, az iparnak, a mezőgazdaság­nak, a közlekedésnek óriási fejlesz­tését kívánja meg és együtt jár a kultúra, a népjólét olyan méretű emelkedésével, amely eddig példát­lan az emberiség történetében. Az SZKP XXII. kongresszusa a Szov­jetunió és a szocialista országok eredményeire, erejére, valamint cél­jaira alapozva, figyelembe véve a nemzetközi erőviszonyoknak a béke, a társadalmi haladás, a Szocializ­mus javára történő eltolódását, meg­fogalmazta azt a tételt is, hogy már a mai nemzedék életében meg­van a lehetőség a béke biztosítá­sára. arra. hogy örökre, száműzzük a háborúkat a társadalom életé­ből. A békének és a kommuniz­musnak sz a hatalmas és diadal­mas programja a világ népeinek százmillióit mozgatja meg. Nincs hőbb vágya az emberiségnek, mint békében élni, megvalósítani a tár­sadalmi jólét legmagasabb fokát. Ma már létrejöttek azok a fel­tételek. amelyek keretében ezek a valóban történelmi célok meg­valósulnak. Hazánk ebben a nagy társadalmi átalakulásban újabb győzelmeket ért el az utóbbi egy év során. A Ma­gyar Népköztársaságban — város­ban és falun egi/aránt — uralko­dóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. Az MSZMP VIII. kong­resszusára készülve, dolgozó népünk tovább erősíti a szocializmus vív­mányait a politikában, a gazdaság­ban, a kultúrában. Hazánk a nem­zetközi munkásosztály ünnepén, az idei május elsején arról adhat szá­mot. hogy becsülettel teljesíti mind­azokat a kötelességeket, amelyeket a nemzetközi munkásosztály dol­gozó népünktől joggal elvár. Szi­lárd egységben, testvéri összeforrott- ságban együtt menetelünk a Szov­jetunió és a többi szocialista or­szágok népeivel, a béke megvédé­sének. a kommunizmus építésének útián. a nemzetközi munkásosztály vörös zászlaja alatt. Üj tavasz köszönt az emberiségre: a társadalmi felvirágzás, a béke, a jólét, a szocializmus, a kommu­nizmus nagy győzelmének korszaka! Nincs erő, amely feltartóztathatná ezt a megérett, törvényszerű tár­sadalmi folyamatot! \,

Next

/
Oldalképek
Tartalom