Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)

1962-04-03 / 26-27. szám

NÓGRÁDI NÉPÜJ8AS

1962. április 3.

€

T^-orcrmsötétrMvOs, szeles,

J^_ késő őszi éjszaka, több napi tüzetes f elöntés ■tán érkezett a csoport Magyarország tj nóc tos

át kimerítő menetelésünk utolsév-v legkockázatosabb >be- fe3SBésekéni.: iAEfí: úttpl l natrt ™&m,: 3í-^feMéten8e ítarlj -a: íslafcy.^ntásiljföldön.jíiiienőt rbndsJlwnk Í^l.ii-Aotörzs »tagjai kjg?á táy«teteb,-.egy<, bókon-,el" ÍÁlaap v syttftgva,; ,^f«jtalt^Js >> bS .-feiadatpk ,i néSrié- <»ir5}bö0«^orK^ás«in31 kÖW- teftö WtfeWfcl-köilgo^tjtÍJSaott

a Sií«8ki; A* i rtggfeél

feöz*^£Í3t^;.9gyj- kük, kezében a sötétből éleppn WfiftRáÖív'tiWpiMlt. £^NFeinfíí#')lR«fAre fcflígfn %Yva ú'&m^^r.^.yWrkét

Szabadságunkért

harcoltak...

Beszélgetés a nógrádi partizánokról

faszt lakossága állandó érintkezésben volt velünk.

— Bátor követeik megkeresték táborunkat, bárhol tanyáztunk is. Hozták hátizsákban, nem egyszer szekéren az élelmet, kenyeret, mézet, borjút, sertést, birkát és mindent, amijük volt. Mintha összebeszéltek volna, mindig

fogtunk el. Az öreg Benyus, mint bányászember, egyszer két-három napig is oda volt másodmagával, hogy robbanó anyagot szerezzen. Pedig

ilyesmi szinte lehetetlen

vállalkozásnak -számított, hiszen a robbanyóanyag raktárakat féltve őrizte az ellenség.

— Persze azt is meg kell mondani, hogy az egység taglámpából, Jósé és társai megrakodva, győztesen tértek vissza.

még nagyon sokáig ott ragyog a hősök példája.

Mert minden reguláris kőbán nem volt szükség és nem is került sor.

— Hányszor előfordult — folytatja —, hogy partizánjaink eg^-két napos útról vadkörtével, egyéb, az úton ósz- szeszedett élelemmel éhesen tértek vissza, de hozzá nem nyúltak volna addig, míg a jelenlevők között egyenlően szét nem osztják. Szinte szaladtak a tábor felé, ha hoztak valamit, mert az volt a legnagyobb öröm, amikor egymásnak adhattak valamit. Ugye hihetetlennek tűnik, de nagyritkán, ha pálinkával

N'

OfflfcnW^isi^toi^Brqtajon azzal a magyarázattal adták

npfjiflte- át az értékes rakományt, __ „ _ _

két ’ h°gy: »Nem hizlaljuk a rabló jainak zöme korántsem ren^t^tótól ^§1^105kőig..-teli -----^ -1----- “*“J—

Y

gR.jkjf'H, av,e^fMár- :rtb&-'4qíf emt~ —1

s§8pSp.* . „

■ ■ Rft4f8fil-/ofsend1*2 ?¥

ellenséget, de a partizánoktól semmit sem sajnálunk.” ökreiket, teheneiket, egyéb állataikat inkább kiverték az erdőre, „majd ráakadnak a mieink”, mintsem hogy az akkor már mindent erőszaiBbi„„mJiarc0sikb01 kosán rekviráló németek ke- fogságból szökött hozzánk, regyverceien embereket nem PSIm zére kerüljön. Egy alkalommal ezekből két hasznaim, nem renzére kerüljön.

— Emlékszik, Nógrádi elvtárs — kérdi Kurimszky —, mennyi pénzünk volt? Magyar pengővel, cseh koronáiiw

mm?írofííS?“'tnoIS3xom x 89nolM)--aWR^8néP megfejtőd- ü3i/Í£y.«iW#k maaj.'^MlffiHatból

szá- __ ___, ____________

s

em val láttak el bőségesen szlo- ffttttíSh Szlo- vak elvtársaink. Még ameriVÉ&íák e #&föfeS3I qe«? k váró, kai dollárunk is volt. De

b^nnör^nSemenafeítflSií-í&ógrádi pénzt egyetlen esetben sem f;jlgi^yiUgatott fogadtak él tőlünk Magyar- *KaÍa ki /frfgjspek az országon. Sokszor zavarban

ggysze^g^m^ep^n^k »a be- voltunk emiatt. Pedig néon- hányszor ruházatunk pótlá- ásij,jer^n aftfijrt>j sára is sor került. Nem be^?iW^.s^3^^59^9ÍV^®h°das széiVe a gyógyszerekről.

delkezett még olyan mindenre kiterjedő partizántapasztalattal, ami szükséges lett volna, s amit csak legalább féléves ilyen tevékenység alakíthat ki. Volt közöttünk több olyan ukrán, aki német hadiéul lehet említés nélkül hagyni a fiatalok lelkesedését, részvételét az akkori feladatokból — folytatja. Egyik alkalommal két 17—18 éves legény jelentkezett nálam, hogy közénk akar állni, de csak abban az esetben, ha harcba küldjük őket a németek ellen. Az egyik a már

feléknél erősebb szálak fűzték ajándékozta meg a lakosság

össze a partizánokat. A fői radalmi hév, a munkásszolidaritás, az igaz hazafiság, az egymásért önfeláldozásban megnyilatkozó felelősség érzete.

Elmondja Nógrádi elvtárs hogy a legnehezebb, a felderítő szolgálatra mindig nehezen tudták kiválogatni a yeiük partizánokat azért, mert va- tap, s

felderítőinket, azt megkezdetten üveggel tették le a parancsok elé. Tudták, hogy a mi esetünkben az alkohol sokkal inkább gyógyszer, mint élvezeti cikk.

S

algótarjánba csak a szovjet csapatok után jutottunk el. összeköttetéseink vol- így terveink is megemlített Benyus nevű bá- ^ahányszor valamennyi jelent- egyeztek, nyász fia volt, a másikat hezett. ^ Egy-egy ^ akció, vagy — 1944 karácsony estén —

Györgynek hívták. Nekem „ara®^° ír^eneteles után, sőt mondja Nógrádi elvtárs —

tetszett az ajánlkozásuk. De

megmondtam nekik, hogy mi fegyvertelen embereket nem

§i ai&Ííőttünk:

fiiSi'mS£lc»)- Havon gö -nífiy aSmJjätsaikcrtttissz* majd- í«I»n'*j»ihhéí ifeV»?(távlatából ^tiiíAroöráiixc-a ?Nógrádi 1®

— A nélkülözhetetlen élelmiszereknél is fontosabb volt az a segítség, amit az önkéntes hírszerzők nyújtottak —

Jeaszervezet- mondja Nógrádi elvtárs- ~ yf Emlékszem néhány névre is.

'egH^^^^^jákai^he- Mikor a karancsberényi vadászházban voltunk, felkeresett Tőzsér, az erdész, Kovács pevű társával és egy valamilyen Barna nevezetű bányásszal. Elmondták, hogy van az erdőben nekik is csoportjuk. Csatlakoznának hoz.. s?9vM8rtiWádi.elv

a komiSrafergs^aes loíöá bní^szaJgptésftpl^jA szénme- közvetignül ßfjggefe? %&ßk, napok

fiatal élelembeszerzésen volt. Éjfélkor indultak, hajnalban tértek vissza megrakodva. Kérdem „mit tapasztaltatok?” „Semmi különöset, az erdőben elvágódtam, mert megbotlottam egy drótban” mondja nevetve a szőkébb. „Milyen drótban, te?” „Hát telefondrótban, pusztuljanak a németek”. „Na fiam, menj csak vissza és hozzál abból a drótból nekem néhány dekát” mondom én. Reggelre egy félkilométer könnyű kábelt szedett össze.

Megint Tömpe elvtárs szól közbe.

— „Az is érdekessége volt az egységnek, hogy alig fele volt csupán magyar, a többi szlovák, orosz, még spanyol is volt közöttünk. Engedd meg, Sándor, hogy Jósé Sandoval partizánról, az egység . híradó parancsnokáról külön

delkezünk felesleges fegyverrel. A két fiú semmit, hanem Másnap újra fegyverrel és

esős időjárásban, lazasan fülemen a rádióhallgatóval beteg emberek, erejüket meg- Moszkvából hallgattam, hogy haladó teljesitmenyekre vol ideiglenes magyar kormány tak kepesek. alakul, amelynek programja

_____ — Soha nem fordult elő ugyanaz, mint a párt által

n

em szólt — mondja —, hogy a 10—15 nekünk elindulásunkkor megeltávozott. kilométerre felderítésre kikul- jelölt cél. Harc a német fajelentkeztek d°tt Partizánok eredmény nél- siszta megszállók ellen a nemlőszerrel. El- kül tértek volna vissza. Vol- zeti függetlenségért, a nép

mondták, hogy egy német tok olyanok, akik a honvéd- legszélesebb tömegeiben ki- teherautóról szerezték s har- scgtol szöktek át hozzánk, mi épített szövetség erejével. A madi^ támuk T volt, akit, ugyanabba az irányba küld- körülöttem izgatottan figyelő miután felfedezték ’ őket’ lük vissza őket adatokért, törzsnek egyenesből fordítot- meglőttek a németek. — Volt vagy életveszélyes akciókra, tam a rádió orosz nyelvű egy losonci 15 éves gyerek

ahonnan érkeztek, mégsem adását, amit gyorsírással jehagyták cserben az egységet, gyeztek s hajnalban ugyanazt

Halálos fáradt, egy-egy ko- felolvastuk parüzántársainkmoiyabb tevékenységet vég- nak.

rehajtott embereket is őrség- — Azután hamarosan Deb- CB,,™ vuu. iidjuu- be kellett állítanunk, sokszor reCenbe ment Nógrádi és

gásig szerette Nógrádi elvtár- ® s?olgf.lat" Tömpe elvtárs — folytatja

sat, akt a fronton elesett c^st?ltak .e}í®n~ Kurimszky Sándor. — Az egyapja helyett apjának tekin- , irányítását reám bízták.

vegu- Mi a szovjet egysegek kiegeis közöttünk, a kis Adamecz, Kurimszky elvtárs veti közbe. — Fél Szlovákiát végigjárta velünk, és legjobb hírszerzőink egyike volt. Rajonkoncentrációs táborba kerül tem 1936-ban.Itt ismerkedtem meg ezzel a nagyszerű koma ma is 1 ^ És mindiárt el is

iöpÄjg“ fegyve- mondtak cgy csomó olyan

(f w- adatot, amelyből kitűnően

tudtunk tájékozódni a salgó- —=> —— - —---------- -----é

s itt a tarjáni és környéki helyzet- munistával. A kudarc,_ a szenS"

tett. Sírt, mikor azt mondtuk neki, hogy ne jöjjön velünk tovább, menjen át a szlovák partizáncsoporthoz,, ki tudja, merre sodor még minket a sors.

Már látom, hogy ezek a nagyszerű emberek az emlékek felidézésével újra átélik A spanyol szabadságharc a tizenhét év előtti időket. És

is beszéljek.

tesen hajtották volna

a rájuk bízott feladatot. szítéiként rendfenntartó fel— Pedig az egységben ta- adatokat láttunk el mindad- lán hatan-heten voltunk párt- dig, míg a párt más meg- tagok csupán — jegyzi meg bízást nem adott, a volt komiszár, Tömpe elvtárs. — A nehézség, a ke- *

mény életkörülmények, a körünkben folyó szervezett politikai oktatás valóban egy ségbe forrasztotta a partizágzétszórt fal- r°^' ^LUJ

^összefoglalva rendszeres ííióáse^l izánok:.

sífömp apró moiSSftállítá;

iggáliításában se- y>TC^ndor is, aki |gfi törzsének az egység pa,flárman •'

“ ""tfSlggyjs kisgjákbol a ma- . —~'zcij<özi munkásg^hatatlan har- brradalmár Nógváltak, az általunk meghatározott feladatok szerint dolgoztak.

— Tudtuk, mikor mozgósították felderítésünkre és megsemmisítésünkre a csendőröket. Arról is pontos adataink voltak, hogy mikor, há#iy nyomozó kutyával indult ellenünk az akció. És mi gyors mozgásokkal, e hírek birto- ’.a sponyolországi kában a legtöbbször kikerül- - - Tömpe And- tünk az útjukból, oldalról, vagy hátulról nyitottunk rájuk tüzet. Nem is sokáig folytatták azután ezt az ellenünk irányuló vadászatot, mert súlyos veszteségeik és a mi váratlan támadásaink visszariasztották őket. A megfeszített ütemben közeledő szovjet csapatok és a tőlünk való félelem szülte azt a véleményüket, hogy két tűz közé szorultak s a hegyekben hét-nyolcszáz partizán gyűrűje közeleg feléjük. Valójában, az újonnan felvettekkel együtt is tízszer kevesebb volt ennél a számunk.

A- beszélgetés e helyütt rögzített célja eddigi mulasztáleverése után franciaországi ^ ;s hoev nem raituk äz ,a lxax L1^a'' sok részbeni pótlása. S talán,

koncentrációs táborba kerül- általuk megnevezett nógrádi csak a párttagsági^öny^alap- valósításáimk ° ^első ^lépése,

hős partizánokon, nem a sok- jan tudtak volna minket meg- amely a nógrádi partizánok száz és falán sokezer névte- különböztetni akkor, ha me- hősi történetének alapos részien segítőtársukon múlott, rész feladatokra indultunk, letességű megírását fontos kö- hogy a felszabadulás után Vagy ha bajtársíasságról volt telességünkké teszi, alig pár esztendő múlva szó. Ilyen kiválasztásra azon- Kondorosi János

Ettől az időtől kezdve védés, közös sorsunk mély hírszerzőinkké barátságot alakított közöttünk.-^:öfitV„a?s$Slális „ ko“u- „Wszky Candor: a munkás- - vezetői annak " Magyarország

íjjygygyitott partizán- „jjjgpelyhez azután szervezett, nógcí?&ÍoJÍÍ^Íí^zokból> munká- csoport is csatla-5fí¥í3itfe'!> ti Av

Aotvrr veszl at a szót

^Nogtagi títójárs —, a hírünk J-qlpujjn^-j^pt. A németek és 6WH^aW)W*lasok, csendőrök brutális ^apyargatását egyre ingerültebben szenvedő, különben is forradalmi múltú nógrádi nép már nagyon várt minket. A lakosság valósággal; fellélegzett. amikor a hozzánk csatlakozó helybeli emberek mondásaiból értesült, hogy mindenre elszánt fegyveres harcosaink akcióikkal siettetik felszabadulásukat.

Aztán hosszú évekig nem tudtunk egymásról. Míg a Nógrádi Sándor parancsnoksága alatt álló partizánegységben ismét találkoztunk. Ő is Moszkvából indult, én is, különböző időben, és itt magyar földön ölelkezhettünk qssze újra.

— 1944-ben Jósé Sandovalt internaciaonalista szíve, történelmi viszonzásként, a magyar nép szabadságáért szólította csatasorba. Hősiessége, személyes bátorsága és lenyűgöző emberiessége magasra hevítette lelkesedésünket. Ma az illegális Spanyol Kommunista Párt Központi Bízottegyes vezetők helytelen intézkedései miatt megszakadt az egykori fegyvertársak kapcsolatának folyamatossága. Voltak, akik saját szerepük előtérbe helyezését tartották a legfontosabbnak és egyenesen vagy kerülőkkel úgy intézték a dolgokat, hogy az elhallgatással, e csodálatos történeti időszak rögzítésének szándékos mellőzésével szétomoljanak az összetartó kötelékek, feledésbe merüljenek a lelkesítő cselekedetek.

Pedig nem lehet feledni a tetteket, amelyeket, mártírok vére pecsételt meg. A tömegekben észrevétlenül feltörő ságának tagja s barátságunk «rők, a szabadságra, emberi

'.LADÁNYI MIHÁLY:

Pásztorgyerek

E‘

I lső, biztató benyomásunkat a ragaszkodás és őszinte támogatás ezernyi jele igazolta. Most, ennyi esztendő messzeségéből, már józan történelmi értékelésként is elmondható, hogy asszonyok, és fSÍxák. fiatalok és idősek, névtelen hősök hatalmas tábora állt a hátunk mögött, s jtfjőjsegítségük nélkül vajmi keyesr® jutottunk volna. A Hólya, Macskalyuk. Vidosza puszta lakosai, és ahogy hú- *ISfHt8Ük beljebb, Salgótarján -tolblsili Karancs-községek bá- jfíhföáes Syári munkás és paM

i viszont pontosan ismertük az ellenség erejét — idézi a kitűnően emlékező Nógrádi elvtárs. — Tudtuk, hogy Salgótarjánban egy 560 fős, túlnyomórészt németekből álló gépesített alakulat van. Tudtuk, egy, a csendőrlaktanyában alkalmazott takarítónő értesítése alapján, hogy éppen csendőrtanfolyam van, 80 csendőr tartózkodik ott, fegyvereik a folyosón vannak elhelyezve.

— Ehhez hasonló, de mindenre kiterjedő értesüléseink birtokában tevékenykedtünk. Nagy előnyt jelentett a már említett Tőzsér csoport, az idős Bandur csoportjának és más környékbeli emberek részvételének helyi ismerete feladataink végrehajtásában. Katonai berendezéseket, híradó vezetékeket, raktárakat romboltunk szét, élelmiszer- és fegyverszállítmányokat

szálai állandó kapcsolatunk révén egyre erősebbek.

Most Nógrádi elvtárs említ egy Sandovallal történt esetet. — Vakmerő, éleselméjű harcostársnak ismertük meg. Gsákányházán németek voltak a községben. Ebben az időben már a faluszéli házakba nem merészkedtek be a tőlünk való félelem miatt. Jósé, híradóstársaival és a biztosítókkal a legszélső házban villanyáram segítségével kísérelte meg a rádióössze- köttetést Kiewel. A készülék 110 voltos volt, a vezeték 220 voltos, így a tekercsek kiégtek. Kilátástalan volt az összeköttetés megteremtése. Jósé pár nap múlva engedélyt kért, hogy hajod- magával német egyenruhába öltözve átmehessen a közeli német ezred körletébe.

méltóságra szomjazó nép hős fiainak emlékét semmiféle önző érdek nem képes eltakarni.

Vs

alasek József a kőműves, három gyermek apja elment a partizánokhoz, és többé nem hagyta ott őket. Senki nem szólította föl erre, senki nem kérte rá. De becsületes munkás eszével maga döntötte el, hogy hol a helye. Abroncsos pusztán, fasiszták ellen vívott iszonyú harcban lelte halálát. Holttestét hozzátartozói Somoskőre vitték, ott temették el. A fiatal Bandur Pál szintén azon a vaksötét éjszakán esett el, volt parancsnokai ma is tisztelettel említik rettenthetetlenségét. Rajtuk kívül még sokan vesztették életüket. Magyarok,

j Bármerre járok én:

• zsibongó tereken,

1 acéltornyok között,

I betonmezők homályán, t itt bandukol velem légy kis pásztorgyerek:

| terelni álmaim \ szótlan, akár a bálvány.

I Amikor elmereng,

| messzi pusztákra lát,

► hol csillagokat hajt la mezőkre az éj.

’ügy lány megy a mezőn j s virágok illatát l terelgeti rövid | szoknyájához a szél.

iCEORGE DUHAMEL:

Mesélj

A Tejút porában öregapám bolyong, kócos kis puliként kíséri őt. a hold. Tisztán hallom ma is: míg tempósan halad, valami bánatos nótát dúdol.

S aludni nem tudok, csak hallgatom a dalt, kutyatej, kikerics hervadt dalát, s kit nem feledhetek, a kis pásztorgyerek ismerős bánatot terelget rajtam át.

anyu

élelmet szerezni. A csoportban °roszok, szlovákok, az egy

séghez éppen Abroncsos-pusz- tán csatlakozott román munkaszolgálatos szökevények. Sírjuk ott domborodik a domb hajlatán, ma is ápolja, tisztelettel óvja a környékbeli lakosság, öregek, kisze- sek, úttörők.

De, ha őszönkint elhervadnak is a tömegsírra ültetett virágok, az emberek, a volt fegyvertársak emlékezetében

németül csak egy rosztovi születésű orosz tudott valamit, a többi semmit. A német őrparancsnok egy őrmester volt, akinek előadták, a mieink, hogy a hadosztály- törzstől azzal az üzenettel küldték őket, minden zseblámpaelemet szedjenek össze az ezrednél. A gyanútlan tiszti ügyeletes maga szedte ki elemeket az összes zsebaz

Látod, ma jók voltunk egész nap, s milyen szép volt az énekünk, ennivalókról mondj mesét hát, mesélj, anyu nekünk!

Ami fehérebb, mint a vászon és benne él mező, tanya, ott van benne a messze puszta, a tejről mondj mesét, mama.

S ami oly szép és oly törékeny, és nem hegyes és nem kerek, mesélj a tojásról, amelyet a tyúkok alatt lelni meg.

Szegénynek adják hébe-hóba, ha úgy vélik, megéhezett, okos könyveket írtak róla, mondj a kenyérről éneket.

És ami elolvad a szánkban, s kávénkban érezzük ízét, de mindig dugjátok előlünk, ó, a cukorról mondj mesét.

Ilyenekről mesélj most nékünk. mert, hogy megnőjjünk, enni kell.

Ö, milyen csodálatos dolgok!

S még egyikünk sem alszik el.

Csányi László fordítása