Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)

1962-04-03 / 26-27. szám

1962. április S. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 5 FALU ÉS MŰVELTSÉG A felszabadulással elkezdő­dött mélyreható társadalmi változások nemcsak politikai és gazdasági életünket alakí­tották át, hanem kulturális életünket is. Az eltelt 17 esztendő átformálta népünk szellemi arculatát. Az ál ♦alános kulturális felemel­kedésből is szembetűnő az a fejlődés, amely fal- ▼ainkban végbement A vál­tozás méreteit és mélységét csak úgy tudjuk jól érzékel- ni, ha felidézzük, hogy a fel- szabadulás előtt megyénket — elsősorban falvaink kultú- rálatlansága miatt — az or­szágos elmaradottság talaján is „sötét”-nek ismerte a köz­felfogás. Pedig nem hiány­zott nálunk sem az egyszerű falusi emberekben a tudás utáni vágy, s a tehetség sem volt kevesebb, mint másutt. De hiányoztak a művelődés legelemibb feltételei: a könyv, az újság, a rádió, a mozi, a művelődési otthon, a színhá­zi előadás. Mivégre is lett volna mindez a nagybirtok uralta nógrádi falvakban? Hiszen a paraszt gondolko­dásának önállósága csak ad­dig terjedhetett, szellemi ké­pességeit is csak annyira tak­sálta az urak rendszere, hogy tudja: ha esik az eső. eresz alá kell állnij Ma gyökeresen más a hely­zet A falun is uralkodóvá vált szocialista termelési vi­szonyok nemcsak nem gátol­ják többé a parasztság tanu­lását, munkájának, életmód­jának és felfogásának korsze­rűsödését, kultúrálódását, el­lenkezőleg: a társadalom ér­dekei igénylik, sürgetik. A termelőszövetkezetek fejlődé­sében döntő szerepet játszik m parasztság általános mű­veltségének és szakismeretei­nek emelkedése. Megterem­tettük a nagyüzemi kerete­ket hogy a mezőgazdaság az eddiginél több, jobb és ol­csóbb áruval lássa el népün­ket. De ezek a keretek új kö­vetelményeket támasztanak a parasztsággal szemben is. Lehetőség nyílt a tudomá­nyok legújabb eredményei­nek, a legfejlettebb agrotech­nikai eljárásoknak széleskörű alkalmazáséra, a mezőgazda- sági munka egyre nagyobb mértékű gépesítésére, a mun­kafolyam;, tok ésszerű és gaz­daságos megszervezésére. Eh­hez azonban kevés a 4—5 holdon, de még a 15—20 hol­don szerzett ismeret, tapasz­talat is. Üjabb ismereteket kell szerezni — a siker most a tanulástól függ Vajon megvannak-e ehhez a szükséges feltételek? Sike­rült-e a rövid történelmi idő­szak alatt pótolni az úri Ma­gyarország évszázados mu­lasztását? Nógrád 136 közsé­ge közül 101 rendelkezik mű­velődési intézménnyel. Fal- vainkban 146 mozi és 152 könyvtár működik. Tizenöt kisebb települést művelődési autó lát el rendszeresen könyvvel, filmmel, előadá­sokkal. Falusi művelődési in­tézményeink 22 397 látogatót tudnak egyszerre befogadni színháztermeikbe, ami több, mint az ország összes színhá­zaink férőhelyei együttvéve. Jogos büszkeséggel állapít­hatjuk meg tehát, hogy Nóg­rád megszűnt „sötét” megye lenni. A falusi népművelés, gyors fejlődése következté­ben, elérte az országos szín­vonalat, sőt, néhány szem­pontból országosan is az él­csoportba került. S ez a fej­lődés nem lassúi, hanem fo­kozódik. Tavaly egyetlen év alatt 25 ezer kötet új könyv került a falusi könyvtárak polcaira, 5 ezerrel gyarapo­dott az olvasók száma. A ki­kölcsönzött kötetek száma 91 ezerrel emelkedett! Falvaink lakossága az elmúlt évben 2 651 000 forint értékű köny­vet vásárolt a földművesszö- vetkezeti boltokban. Fejlődik művelődési intéz­ményeink tevékenysége is. Egyre nagyobb téret hódíta­nak ebben a tevékenységben az ismeretterjesztés különbö­ző formái, amelyeken 39.5 százalékkal nőtt a hallgatók száma. Nagy szerepet játszott a növekedésben, hogy az is­meretterjesztő előadások nagy részét (1211-et) filmve­AAAAAAAAAAAAAaAAAAAAAAAAAAAaaaaaaaaaAAAÓ TAMÁS ISTVÁN: A kenyérgyárban Lisztet szitál a gép — Kinn havazik, s benn is hull a fehér Az élő porho. S a munka dagad: Pontos és kemény Míg kel a kovász, mint ez a költemény, Fülembe folyik a dagasztógépek Kövér zümmögése S a formáló izmok néma feszülése, Hogy kabátom alá gomboljam A kenyérgyár nyálas melegét... S a kovász-szagban megértem már Mitől van az arcotokon Ropogós, piros, puha nevetés, Ha hazafelé menet Arcotokba harap S rátok csimpaszkodik A télutói szél. DARÁZS ENDRE: ÁPRILIS Vénül a pap, nem járja már Tavasszal a földeket. Nem énekel már mögötte A vakbuzgó körmenet. Mégis hullik áldás fentről: Hol sugaras, hol esős. Megtalálja mindig egymást Föld s Nap: két jó ismerős. Akár egykor, kiütközik Földeken az új vetés. Akárcsak a kamaszarcok Selymes, puha pelyhe és Mégis annyi sok hiányzik: Ispán, béres, körmenet. Pap áldása. Más nép jár be Áprilisi földeket. Nem emel templomi zászlót, S nem int arról kandi szent, Mégis nyújtózik már minden A nyár felé idelent. Éppúgy ível a pacsirta. Röptét követi a szem. Mert nem fordul földnek folyvást. Napfényt tükröz élesen. títéssel tették színesebbé. A falu kulturális életéhez ma már hozzátartoznak a színhá­zi előadások, a műsoros es­tek. Az Állami Déryné Szín­ház mintegy 40 községbe lá­togat megyénkben rendszere­sen. Az érdeklődésre jellem­ző, hogy ezer lakosra évente 299 színházlátogatás jut. A műsoros estek látogatóinak száma 24,5 százalékkal emel­kedett. 1961-ben kezdődött meg a képzőművészeti kultú­ra erőteljesebb behatolása falvainkba. Háromszor any- nyian nézték meg a főleg reprodukciókat bemutató ki­állításokat, mint egy évvel korábban. Az elmondottak sokolda­lúan bizonyítják, hogy már a mezőgazdaság szocialista átszervezését követő első esz­tendőben milyen lendülete­sen fejlődött a falu kulturá­lis élete. A szocialista nagy­üzemi gazdálkodás minden korábbinál kedvezőbb felté­teleket teremt a parasztság felemelkedéséhez szellemi té­ren is. A szövetkezeti pa­raszt látóköre egyre inkább kitágul. Most kezdi a paraszt- ember igazán megismerni, birtokba venni saját hazáját. A gyors előrehaladás té­nyei azonban nem feledtet­hetik a falusi kulturális élet árnyoldalait Mindenekelőtt azt, hogy a felnőtt szövetke­zeti parasztok, s főleg a tag­ság nagy többségét alkotó nők jelentős részének a rend­szeres művelődésbe való be­vonását még ebben az évben sem sikerült biztosítani. Kul­turális rendezvényeinket fő­leg a fiatalabb korosztályok látogatják. Azt jelenti ez. hogy az idősebbek nem igény­lik az újabb ismereteket? Egy részük talán fáradtabb, mint a fiatalok, s az asszo­nyokat még mindig erősen leköti a ház körüli munka. De a tudást ők is igénylik. Ezt bizonyítja, hogy estén­ként kézbe veszik az iskolás gyermek tankönyveit, vagy a könyvtártól kölcsönzött if­júsági regényeket. A problé­ma megoldását abban az irányban kell keresnünk, hogy a művelődést irányító helyi szerveknek bátrabban kell keresni azokat a népmű­velési formákat, amelyek a parasztság idősebb korosztá­lya és a nők számára meg­könnyítik a rendszeres mű­velődéshez vezető utat. Egyik ilyen alkalmas for­ma a szövetkezeti téli esték. Nagyorosziban, ahol jól elő­készítették és gondosan meg­szervezték, színvonalas elő­adásait rendszeresen 100—200 felnőtt látogatta. De sajnos, kevés helyen fogtak így hoz­zá. Sokan nehezen tudnak elszakadni a régi. szürke sé­máktól és a helyi adottsá­gokhoz méretezni a kulturá­lis élet formáit is. Bár csök­ken a számuk, de még min­dig jócskán vannak olyan községek, ahol a kulturális munkát „általában” végzik, elvonatkoztatva a falu egész életétől, a szövetkezet előtt álló feladatoktól. Nem mehe­tünk el szó nélkül amellett sem, hogy az ősszel elkészí­tett és a tanácsülések által elfogadott művelődési tervek egy része papíron maradt. A helyi vezetésnek nem volt mindenütt elég ereje, hogy megszervezze és ellenőrizze azok végrehajtását, emelje a kulturális rendezvények tudományos és művészi szín­vonalát. A kulturális irányí­tó-szervező munka másik fo­gyatékossága, hogy ma a falu egész kulturális életének ügye kizárólag a pedagógu­sok vállain nyugszik. Pedig egyre növekvő erőt képvisel­nek a falusi értelmiség más rétegei is. Kérni, szorgalmaz­ni kell az ő segítségüket is a falu kulturális felemelkedé­séhez. S nem lehet figyelmen kívül hagyni a falu tanult, olvasott fiataljait sem, akik­re bátrabban lehetne támasz­kodni a népművelés minden területén, különösen, hogyha számítunk a pedagógusok nö­vekvő iskolai elfoglaltságára a felnőttoktatás további ki- szélesítésével. A falusi kulturális élet egyik megoldásra váró fel­adata a közönségszervttzcs. Néhányan, túlságosan leegy­szerűsítve, úgy vetik fel a kérdést, hogy erre nincs is szükség, „hiszen aki akar, az szervezés nélkül is elmegy rendezvényekre, aki pedig nem akar, azt úgy is hiába agitálják”. A valóságban sok olyan tartalmas szórakozás­ra, kultúrált pihenésre vágyó ember van falun is, akinek még nincs kialakult művelő­dési igénye: tanácsét, ösztön­zést vár ezen a területen. Eb­ben a munkában legeredmé­nyesebben a tömegszerveze­tek aktíváira és a termelő­szövetkezeti vezetőkre, bri­gádvezetőkre támaszkodva lehet előrehaladni. A termelőszövetkezetek­nek, elsősorban vezetőiknek aktívabban részt kell vállai- niok a szövetkezeti paraszt­ság neveléséből. Nem nézhe­tik tétlenül a kulturális in­tézmények és tömegszerveae- tak ilyen irányú tevékenysé­gét. Fokozottabban kell igé­nyelniük a kulturális intéz­mények segítését problémáik megoldásához. Elsősorban a szövetkezetekre vár a szak- tanfolyamok, a tagok általá­nos iskolai, illetve mezőgaz­dasági technikumi tanulásá­nak megszervezése. A szövet­kezetek ilyen irányú munká­ját eredményesen segítheti elő a szövetkezeti kultúrfele- lősök hálózatának: kiépítése és rendszeres foglalkoztatása. A népművelés rendszeressé­ge, színvonalánál: emelése megköveteli, hogy az állam mellett a földművesszövetke­zetekhez hasonlóan ilyen ren­deltetésű alapjaikból a me­zőgazdasági üzemek, ÁG, ÁMG, tsz is rendszeresen hozzájáruljanak a könyvtá­rak és művelődési otthonok működtetéséhez és fejleszté­séhez. Ezek a problémák az álta­lános fejlődés talaján jelent­keznek. Megoldásuk kulcsa elsősorban a helyi vezetők kezében van, úgy is, hogy legtöbbet a falu vezetőinek kell tanulniok, hogy irányító és szervező munkájukban megfeleljenek a mind több hozzáértést követelő felada­toknak. Valódi forradalmi fordulat szükséges a falu kulturális életében, amely átfogja a szövetkezeti pa­rasztság nagy tömegeit. A gátló tényezők elhárítása, az irányító-szervező munka ja­vítása biztosíthatja a falu kulturális életének további kibontakozásához és haté­konyságának emeléséhez szük­séges feltételeket. A falu éle­tének fellendítésére fordított energiák nemcsak a mező- gazdasági termelés emelkedé­sén, korszerűsödésén tükrö­ződnek vissza, hanem a falu egész életén, dolgozóinak munkáján, életmódján, köz­életi tevékenységén is. A falu kulturális életének fejlesztése nemcsak a mai feladatok szempontjából szük­séges. Parancsolóan megköve­telik e feladat eredményes megoldását a történelmi táv­latok is. Hazánk történelmi holnapjának napirendjén a kommunizmus építése szere­pel, amikor a város és a falu közötti lényeges különbséget megszüntetjük. Biztosítva a falu gyorsütemű kulturális fejlődését, napjainkban is en­nek a jövőbe mutató feladat­nak a megoldásán munkálko­dunk. Boros Sándor FARKAS ANDRÁS: Pihend munkások SIMON LAJOS: Lefojtott, tompa hangon Már szól a szédülő galambok orgonája, * lenge hajnalon egymást ébresztgetik, lefojtott, tompa hangon, akárcsak bánatában, ca ember szól, ha-már a szíve megtelik, hefojtott, tompa hang száll most szivembe lágyan •z utca szól nekem (ugyan ki szólna más?jt ilyen lehet talán a fel nem tört tojásban c létért epedö csibesápítozás. Ilyen a hangom is, bár téli bánatommal, már ismeretlen tájra zúgott az olvadás, elnyargalt könyedén, mint szélvihar a porral, vidámnak szült a nagy tavaszi újulás. hefojtott, tompa hang dúdol, dúdolja bennem * fák közt röppenő szellő ikerdalát, ha volt is bánatom, oly könnyedén feledtem, mint gazdag ég a szép csillag-tragédiát. TASNADI VARGA ÉVA: Emlékszel még? Ébred a föld, s a gallyak barna teste ^ itfonja mind az alvó kerteket. Zöld partokat cirógat már az este s a kéklő nárcisz csendülve nevet. Lüktet a föld. — Emlékszik tán a napra, mikor a tél tavasszá változott, s az emberek barázdált, sápadt arca úgy várta már a boldog holnapot. Emlékszel még? — A patak kék vizében vércseppek úsztak — piros csillagok, elégett fák halódtak kint a réten s dalolt a szél: — Megjöttem, itt vagyok! S rőt lángokat röpített a folyóra. Sötéten álltak az ágyúcsövek, halált sikoltott akkor minden óra, halált sikoltott az embertömeg, Zihált a föld és megdermedve, holtan ezernyi test suttogta: — Állj, elég! Emlékszel még? — Keletről hosszú sorban katonák jöttek, s tiszta lett az ég. Bátor fiúk... felétek száll a hála, mint akkor... ott, a korhadt fák alatt... — Emlékszel még? — o csonka, száraz ágra rügyet varázsolt az a pillanat. Emlékezz hát! — Legyen szívedbe írva, hogy jöttek ők és újra béke van. Nem hajtanak a pribékek máglyasírba és nem vagy többé űzött, hontalan. — Ébred a föld. — Rikoltanak a gyárak. — Fehér cipó sül. — All az iskola. Emlékezz hát és kiáltsd a világnak: — Béke legyen és háború soha! KOPRÉ JÓZSEF: Egy kőműveslány dicsérete De szép ez a kőműveslány, Lába alatt reng az állvány. Cserepet hord, téglát cipel, Mint a madár, úgy csivitel. Mint a lepke röpül, rebben, fönn a magas szédületben. Munka közben nótát dalol, hallgatom a friss fal alól. örül szíven, hogyha látom, napról napra megcsodálom. Barna-piros karja, bőre; szép menyecske lesz belőle! Holnap, hogyha arra járok, az állványra fölkiáltok. Megkérdezem, — -meg én, tőle: akadt-e már szeretőre?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom