Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)
1962-04-11 / 29. szám
2 NÓGRÁDI NÉPÜJ8AS 1962. április 11. A népi Egyre erősödik a népi ellenőrzés szervezete. Az ellenőrző munka hatékonysága, eredményessége jelentős mértékben fokozódott. Megyénkben jelenleg ezren felül van a népi ellenőrök száma, akik rendszeresen végzik az ellenőrző tevékenységet. Az üzemekben és a községekben 107 ellenőrzési csoport tevékenykedik gazdasági életünk fogyatékosságainak feltárásán. Emellett azonban mind rendszeresebbé vált, hogy a vizsgálatok során hozzáértéssel nyújtanak kezet a hibák kijavításához. Ma már azit is elmondhatjuk, hogy a népi ellenőrzés területén dolgozó emberek politikai, szakmai tudása és általános műveltsége emelkedett, aminek követkézéiben nagyobb biztonsággal, hozzáértéssel nyúlnak bármily fontos és kényes kérdéshez. Az ellenőrző munka hatékonyságának növekedésével egyre inkább lehetővé válik, hogy az egyes vizsgálatok megelőzzenek olyan jelentősebb hibákat,. amelyek különben később derülnének ki, s akkor a károk jóval nagyobbak lennének. A népi ellenőrzés megyei szervezete, a járási bizottságok, az egyre szaporodó üzemi és községi csoportok ma mér képesek gyors vizsgálatok lebonyolítására. Az így szerzett eredményeket a megyei állami szervek idejében hasznosíthatják. Ilyen gyors, hatékony és igen hasznos volt az elmúlt évben a termelőszövekezetek vagyonvédelmi helyzetének vizsgálata is. A népi ellenőrzés abból indult ki, hogy rendkívül nagy jelentősége van országunk életében a termelőszövetkezetek megszilárdításának. És a megszilárdításhoz tartozik, hogy a termelőszövetkezetek miként szereznek érvényt a társadalmi tulajdon védelméről szóló törvénynek. Általában lényeges dolog az, hogy a termelőszövetkezet vagyonának megőrzése terén milyen állapotok uralkodnak. A vizsgálat azt mutatja, hogy jó helyre tapintottak, mert egész sereg hibát tártak fel ezen a téren. Megállapították többek között, hogy több termelőszövetkezetnél például nem vették számba a takarmánykészletet. A takarmányt nem becsülik meg. rosszul tárolták, nem oorciózva etetnek, s ehhez hasonlók. Többek között a karancslapujtői Űj Barázda Termelőszövetkezetben nem volt mérleg szemre adagolták a takarmányt, szabad etetés volt és sokszor előfordult, hogy a ló elé a földre dobták a takarmányt, amit nem egy esetben az állatok bele is tapostak a földbe. Annak ellenére, hogy a hibák feltárása nagyon határozott volt, nem nézett el semmit, a lefolytatott vizsgálatokat a tsz'-ek vezetői, tagsága jól fogadták. Rendelkezésére álltak a népi ellenőröknek, s több helyen már a vizsgálat ideje alatt kijavították az észlelt hiányosságokat. Szúpatak községben a tsz raktárosát leváltották, mert nem végezte megfelelően a munkáját. Több helyen határidőket kértek a hibák kijavítására. amelyet végső fokon be is tartottak. A népi ellenőrzés szervei nemcsak feltárták a termelőszövetkezeteknél meglevő hibákat, hanem azok megszüntetése érdekében javaslatokat is terjesztettek az illetékes szervek elé. Egyik ilyen javaslat volt, hogy a takarmányhelyzet felmérésére alakult megyei takarmánygazdálkodási bizottságokat és főleg a járási munkabizottságokat — miután számba vették a takarmánykészletc- ket és kidolgozták az okszerű takarmányfelhasználás irányelveit — bízzák meg a r ■ uj vonásai végrehajtás, gyakorlati kivitelezés segítésével. Ugyancsak a megyei termelőszövetkezetek vizsgálatánál feltárt hiányosságok megszüntetése során találunk egy másik figyelemre méltó javaslatot, amely így szól: „ ... a mulasztókkal szemben szükség esetén vessék fel a felelősség kérdését is.” Űj vonás ez és tükrözi a pártunk tanításának szellemét, amely kimondja, hogy mindenki felelősséggel végezze a rábízott munkát, ha pedig nem ért hozzá, ne vállalja el, mert az ilyesmiből óriási károk származhatnak. Ez azért érdekes, mert a hozzá nem értés mellett szép számmal akadnak ma is még olyanok, akik felületesen, hanyagul látják el munkájukat, s egy-egy hiba, vagy akár nagyobb kár bekövetkezése után szinte már megszokottan így védekeznek: „Kérem, akik dolgoznak, hibát is elkövetnek.” Természetesen ez igaz, azonban hiba és hiba között nagy különbség lehet. Amíg az egyiket még elfogadhatjuk hibaként, a másik már kimeríti a vétkes gondatlanság, vagy bűn fogalmát. Hiba például az, ha egy termelőszövetkezet nem élt kellően a lehetőségekkel, nem tudta ellensúlyozni az aszályos időjárás kártételeit, és az átlagosnál is kéjesebb takarmányt takarított be. De az már több a hibánál, sőt bűn, ami Hugyagon történt, hogy az egyébként is kevés takarmányt nem becsülték meg, hanem kinnhagyták megrohadni és teljes egészében tönkremenni. Itt még az sem fogadható el ment ségnek, hogy nincs elegendő raktár. Egy másik új vonása a népi ellenőrzési munkának, hogy egy bizonyos eltelt idő után úgynevezett utóvizsgálat következik, amelynek során a népd ellenőrök meggyőződnek arról, hogy az érintett szervek kijavították-e a feltárt hibákat, vagy a javaslatoknak megfelelően el- végezték-e a feladatokat. Megyénkben az elmúlt évben a népi ellenőrzés vizsgálta a nők munkájának megkönnyítését és ezzel kapcsolatosan számtalan javaslatot tett. Például a háztartási gépek kölcsönzésének kiterjesztéséről, a gépek számának növeléséről, a Patyolat Vállalat átvevő-kiadó helyei nyitvatartási időpontjának megváltoztatásáról, — alkalmazkodva a dolgozó nők munkidejé- hez —, takarító vállalat létrehozásáról és ehhez hasonló dolgokról. Egy-ikét kivétellel módosították az üzletek nyitvatartási idejét, intézkedtek a házonkí- vüli olcsó étkeztetés megteremtéséről. Salgótarjánban és Balassagyarmaton az élelmiszer boltok reggel hét órától este 8—9 óráig tartanak nyitva. A Salgótarjáni Városi Tanács végrehajtóbizottsága pedig legutóbb már arról tárgyalt, hogy létrehozza Salgótarjánban is a takarító vállalatot. A népi ellenőrzéssel kapcsolatban örvendetes jelenségként kell számolni azzal is, hogy ma már a népi ellenőrök egyre nagyobb társadalmi segítséget kapnak munkájukhoz. Az elmúlt évben csupán a megyei népi ellenőrzéshez mintegy 211 közérdekű bejelentés érkezett. És mint a statisztika mutatja, a bejelentések egyre növekednek, amely igazolja, hogy mind többen és többen válnak harcos, öntudatos polgáraivá szocializmust építő hazánknak. Bátran szót emelnek a hibák ellen ezzel egyre nagyobb segítséget nyújtanak a népi ellenőrök felelősségteljes munkájához. Elmélyíteni a népek barátságát A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Nógrád megyei Elnöksége az elmúlt hét végén megbeszélést tartott, amelyen részt vett Kristóf István az MSZBT országos főtitkára, megyénk országgyűlési képviselője. Az ülésen megbeszélték a Magyar—Szovjet Baráti Társaságra háruló tennivalókat. Ezek közül kiemelték: a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak egyik legfőbb feladata ápolni és elmélyíteni a proletár internacionalizmus szellemét. Meghatározták, hogy feladataik végzésében a legszorosabb kapcsolatot tartják a párttal és a párttól kapott segítséggel végzik munkájukat. A proletárinternacionalizmus kiszélesítésének egyik módjaként a Szovjetunióval, valamint a baráti népi demokratikus országokkal folytatott levelezési mozgalmat kell szélesíteni. Ebben a felnőtt lakosság mellett főként az ifjúságra számítanak. Fiataljaink már eddig is részt kértek a barátság elmélyítésének tennivalóiból. Vállalták a megyénk területén elesett szovjet hősök emlékműveinek és sírhelyeinek ápolását. Az ifjúságunkban meglevő helyes kezdeményezést tovább növelik. A továbbiakban mint fő feladat szerepel az MSZBT életében az élmény- beszámolók tartása, amely a barátság elmélyítésének nagyon jelentős formája. Ebben is támaszkodni kell a felnőttek mellett az ifjúságra. Az idén az Express Utazási Iroda keretében nagyon sok fiatal indul a Szovjetunióba. Ezek közül a legrátermettebbeket felkérik: tájékoztassák az itthoniakat szerzett tapasztalataikról, élményeikről. Az MSZBT Nógrád megyei Elnöksége ezeknek a szellemében látott - munkához és ennek a szellemében kéri a megye területén levő szervezeteit, végezzék munkájukat az eddigiektől nagyobb önállósággal, egyéni kezdménye- ző készséggel. A kommunista nevelés és az egyén sokoldalú fejlődése A kommunista építés egyik fontos alkotó resize az emberek kommunista szellemben való nevelése. A társadalmi viszonyok kialakulása, a magas munkatermelékenység megteremtése elképzelhetetlen az emberek tudatosságának és kultú- ráltságának fejlődése nélkül. Minél magasabb az emberek tudatossága és alkotó aktivitásuk, annál előbb és sikeresebben fogjuk megoldani az előttünk álló nagy programot, a kommunizmus felépítését. A XXII. kongresszus programtervezete nagy jelentőséget tulajdonít a tudományos világméret kialakításának. Ez érthető is. Hiszen az emberek szellemi fejlődése nem haladhat sikeresein, ha fejük tele van babonákkal, hamis elképzeléssel. Ezért az emberek millióinak világnézete a marxizmus—leninizmus világnézetének tudományos alapjára kell, hogy felépüljön. Nem lehetünk közömbösek a reakciós nézetek propagandája iránt. Nem nézhetjük tétlenül, hogy a burzsoázia elködösítse és megfertőzze az emberek tudatát és nacionalista érzéseket szítson. A kommunista nevelésnek, az egyén sokoldalú fejlődésének alapja az alkotó munka. A munka mindig az emberek létének és fejlődésének forrása volt és lesz. Ezért egyik legfontosabb feladatún]?: mindenkit megerősíteni abban a tudatban, hogy az ember nem élhet munka nélkül, anélkül, hogy ne hozna létre az élethez szükséges javakat. Mindazt a jót, amit az ember tesz, önmagának és az egész társadalomnak teszi. Az ember sokoldalú és harmonikus fejlődésében fontos szerepet játszik az iskola. A kommunizmus szellemében kell nevelni a tanulókat. A legjobb tulajdonságokat, szokásokat kell beléjük oltani. Elő kell készíteni őket, hogy munkájukat képességeiknek megfelelően, lelkiismeretesen végezzék. A felnövekvő nemzedék nevelésében nagy szerep jut a pedagógusoknak. Ezért minden eszközzel növelni kell a pedagógusok szerepét és figyelemmel, szerető gondoskodással kell körülvennünk őket. A társadalmi és a családi nevelés nem ellenkezhet egymással, a család nevelő hatásának a gyermekek társadalmi nevelésével kell párosulnia. Az új ember kialakításában nagy szerepet játszik az irodalom és a művészet, ami az új világ építőinek jellemvonásait, az emberek művészi és erkölcsi fejlődését szolgálja. A népi tehetségek felszínre hozásához és fejlesztéséhez tág teret nyújtanak a művészi öntevékeny együttesek, amelyeknek munkássága szüntelenül növekszik. Minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy sikeresen haladjunk előre a kommunista kultúra csúcsaihoz vezető úton, ami a kommunista embertípust jelenti. Görbicz László Hatvan esztendő# a munkásmozgalom igazgyöngye LENIN: „MI A TEENDŐ?“ CÍMŰ MŰVE Az idő rendkívül szigorú bíró. Kíméletlenül megrostálja a múlt alkotásait. Megesik, hogy egyes írásokat a kortársak nagyra értékelnek, sőt zseniálisnak tartanak, de az idő múlásával jelentőségük elszürkül, végül mindenki megfeledkezik róluk. Mindaz, ami kevésbé jelentős, vagy éppen értéktelen, kihullik az idő rostáján, s csak a tényleges értékek maradnak fenn az utókor számára. Ilyen értéket, valódi igazgyöngyöt jelent ma is . a munkásmozgalom számára Lenin: „Mi a teendő?” című műve. Ez az alkotás minden tekintetben kiállta a gyakorlat próbáját, az idő vasfoga egyetlen tételét sem tudta kikezdeni. Lenin: „Mi a teendő?” című munkája 1902. márciusában a XX. szárad kezdetén látott napvilágot. Erre az időre a kapitalizmus fejlődésének utolsó szakaszába, az imperializmus korába lépett, amelyet a kapitalista rendszer összes ellentmondásainak rendkívüli kiéleződése jellemez. A világ területi felosztása a nagytőkés államok között már nagyjából befejeződött, s a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése eredményeképpen kibontakozóban volt az imperialista hatalmak harca a világ újrafelosztásáért. A munkásosztály, a dolgozók elnyomása gazdasági és politikai téren egyaránt fokozódott. A társadalmi feszültség világszerte növekedett. Szemmel látható volt, hogy a kapitalizmus viszonylag békés fejlődésének ideje | befejeződött, s ezzel a forra- i dalmi robbanások időszaka is ! belátható közelségbe került. Az imperializmus kialakulásával tehát a kor tartalmában lényeges változások mentek végbe, s így a munkásmozgalom is új helyzettel találta magát szemben. Változott a kor, így megváltoztál? a munkásmozgalom fejlődésének feltételei is. Marx és Engels tanításai természetesen az új helyzetben is érvényesek voltak, de szükségessé vált az imperializmus kialakulásával kapcsolatos új jelenségek elméleti feldolgozása, s ezzel Marx tanainak a továbbfejlesztése. A munkáspártok előtt az a feladat állott, hogy a közelgő forradalmakat számításba véve, kialakítsák a munkásmozgalom helyes stratégiáját és taktikáját. A marxizmus továbbfejlesztésének a gondolata úgyszólván minden munkáspártban felmerült a századforduló után, de ezzel a feladattal csak az oroszországi marxisták, elsősorban Lenin tudott megbirkózni. A TI. Interna- cionálé akkori szellemi vezérei mint például Kautski, Bernstein, Plehánov és mások nem voltak képesek helyes választ adni a felmerülő új kérdésekre, s az opportunizmus, a dogmatizmus mocsarába süllyedtek. Csak Lenin és követői értelmezték helyesen az imperializmus lényegét, csak Lenin adott az imperializmus szülte új helyzetben helyes orientációt a munkásmozgalom számára. Ezt mutatja például „Mi a teendő?” című munkája is, amelyben Marx korábbi tanításaira támaszkodva, azt továbbfejlesztve részletesen kifejtette az úitíyus* forradalmi munkáspárt elmeleti, politikai és szervezeti alapelveit. A forradalmi vihar érlelő- dése európaszerte érezhető volt, de a robbanást okozó gyúanyaggal elsősorban az orosz társadalom volt a terhes. A cári Oroszországot a kapitalista-imperialista viszonyok kifejlődése, az erős középkori feudalists maradványok fennmaradása miatt az osztályellentétek sűrű és bonyolult hálózata szelte ke- resztül-kasul. Ezek az ellentétek a századforduló után rendkívül kiéleződtek. A forradalmi harc élvonalában a munkásosztály halad, amely már ekkor is Európa legforradalmibb munkás- osztálya volt. A cári Oroszországnak, ugyanis nem voltak nagy tengerentúli gyarmatai, s így a gyarmati kizsákmányolásból származó extraprofit hiánya miatt jelentős munkásarisztokrácia sem alakulhatott ki. A középkori cári elnyomórend pedig az egész osztályt a legszélsőségesebb oppozícióba szorította, növelte benne a rendszerrel szembeni gyűlöletet. A munkások különösen a századforduló után kezdték megmutatni oroszlánkörmeiket. A sztrájkok mellett a tüntetéseket, Sőt a barrikádharcot is egyre gyakrabban alkalmazták a rendszer elleni megmozdulásaikban. Megmozdult a parasztság is. A nagybirtokrendszer, a cári rend elleni parasztfelkelések egyre jobban elszaporodtak. Az orosz parasztság, különösen a falusi szegénység között Pugacsov és Sztyepán Rá- zin az egykori parasztfelkelések vezetőinek szelleme uralkodott. Elégedetlenkedett a diákság, az értelmiség, a városi középrétegek, sőt a liberális burzsoázia is. A forradalom ott vibrált a társadalom atmoszférájában. A robbanás előszele a legtöbb európai országban érezhető volt, de a forradalom szempontjából az oroszországi helyzet volt a legkedvezőbb. A forradalmi feszültség itt volt. a legnagyobb, a forradalom kirobbanása itt volt a legvalószínűbb. Igaz, Oroszország polgári forradalom előtt állott, de a kapitalizmus, az osztályviszonyok fejlettsége miatt joggal lehetett várni, hogy az első robbanás a második, azaz a szocialista forradalom prológusának bevezetője lesz. A munkásosztály s más dolgozó rétegek megmozdulásai azonban önmagukban még nem biztosíthatták a forradalom győzelmét. A munkások ösztönös tőkeellenes mozgalma nem léphette túl a kapitalizmus kereteit, sohasem juthat el a szocializmushoz. A munkások, s a rendszerrel elégedetlenkedő más osztályok mozgálma csupán azt mutatta, hogy a forradalom érlelődik, hogy a közelgő nagy európai forradalmak láncreakciója Oroszországban fog kezdődni. A eá- rizmus, majd pedig a tőke megdöntéséhez még egy sor szubjektív feltételre is szükség volt. S az orosz forradalmi mozgalom gyenge oldala éppen a szubjektív elem bizonyosfokú hiányában gyökeredzett'. Mindenekelőtt a munkás- osztály, az egész nép forradalmi harcát vezetni képes marxista pártra volt szükség Oroszországban. Olyan vezető erő, olyan politikai tényező kellett, amely a nép ösztönös harcának tudatos irányt szab, s a dolgozók forradalmi energiáit a cárizmus. a tőkés rend legsebezhetőbb pontjára irányítja. A történelem objektív menete olyan párt létrehozását írta elő, amely a forradalmi helyzetből adódó lehetőségeket a forradalom győzelmes valóságává tudja változtatni. S Leninnek, az oroszországi marxistáknak többek között az a történelmi érdemük, hogy felismerték a helyzet követelményét, harcot indítottak egy valóban forradalmi marxista párt létrehozásáért, és meg is teremtették azt. S Lenin: „Mi a teendő?” című munkájának az a jelentősége, hogy rámutatott az újtípusú marxista párt létrehozásának halaszthatatlan fontosságára, s kimunkálta a feladat megvalósításának útjait és módozatait. A „Mi a teendő?” című alkotás a leninizmus észmekc- rének fontos alkotórészét képezi. 1902-ben a mű puszta megjelenése is demonstrálta, hogy az oroszországi forradalmi szociáldemokrácia elméletileg, politikailag rohamosan erősödik, s szerepe, befolyása a nemzetközi munkásmozgalomban egyre növekszik. S valóban! A század- forduló után az orosz forradalmi mozgalom sodrása volt a legerősebb, ez az ország lett a forradalmi gondolatok fókusza. Ezektől az évektől kezdve a Lenin vezette orosz szociáldemokrácia lett a világ forradalmi munkásmozgalmának legerősebb áramlata. A bolsevik irányzat fokozatosan a munkás- mozgalom legharcosabb, legerősebb ideológiai, politikai és szervezeti erejévé vált. Ez a párt a lenini tanításokon nevékedve, a XX. század nagy forradalmainak az élén haladva a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom élcsapatává vált. A leninizmus megjelenése óta az orosz mozgalom adott orientációk mutattak utat a marxistáknak az egész világon, s ezt a szerepét — ahogy az utóbbi évek tapasztalatai is mutatják —• szovjet testvérpártunk napjainkban is megtartotta. Lipkovics Károly az MSZMP Pártfőiskola tanára
