Nógrádi Népújság. 1962. április (18. évfolyam. 26-35. szám)
1962-04-11 / 29. szám
1962. április 11. NÓGRÁDI NÉPÜJSAG 3 Érdemes, mert megtérül A szocialista brigádmozgalom néhány tapasztalata a Magyar Vasötvözetgyárban f ATTAGÜ Földi Ferenc brigádja és ahányan vannak, annyiféle helyről járnak dolgozni ide a Magyar Vasötvözetgyárba. Ez egyébként nem kivétel, mert a „Feszi”-ben, — ahogyan itt és a környéken becézik a gyárat — általában így van. S ami még bonyolultabbá teszi a helyzetet, a 380 munkás zöme itt ismerkedett életében először az ipari munka körülményeivel, szigorú rendjével, fegyelmével. Valamiféle „elemi iskolája” ez a gyár az ipari munkásnak, — ahogyan az igazgató, Horinka elvtárs kifejezi. Első állomása annak az útnak, amelyet mindenkinek meg kell tennie, hogy az osztály tagja lehessen. Ráadásul olyan munkásokkal van az itteni vezetőknek dolga, akik többségének iskolai végzettsége, műveltsége az átlagon alul van. És ez a tény meglehetősen nehéz feladat elé állítja őket a termelés megszervezésében és vezetésében éppúgy, mint a munkaverseny szervezésében általában. És abban is, amiről most tulajdonképpen szólni akarok: a szocialista brigádmozgalom megindításában és fejlesztésében is. Még mielőtt tovább mennénk, hadd említsem meg: él a gyárban a vezetők közt egy olyan nézet — hivatkozva a fentiekre —, miszerint itt a munkások többsége még nem brigádja ma sem alakult meg. Miért? Az emberek a termelési felelős válaszától nem lettek okosabbak. Pedig ezt várták. Összeültek, tanakodtak, de semmire sem jutottak, hiszen nem tudják, mit kell, mit lehet vállalni. Mármost, a könnyebb megoldást választva, a termelési felelős, az üzem vezetőivel egyetértésben összeállította a feltételeket a szocialista brigád cím elnyeréséhez a k,ohó dolgozói számára. És ma ezek a feltételek szolgálnak a meglévő és alakítandó szocialista brigádok vállalásául. Nem vitás, hogy ez több szempontból hiba. Először is a szocialista brigád címért minden brigádnak külön kell vállalást tenni. „Közösködni” a vállalásokban nemhogy brigádok közt, de egy-egy brigádon belül sem lehet. Ha a termelési feladatokra meg is szabhatók azonos, vagy hasonló feltételek, hiszen az azonos munkakörülmények és feladatok ezt diktálják, semmiként sem általánosíthatunk, mikor a szakmai, politikai és általános műveltség emelését célzó vállalásokról kell dönteni. Hanem a már említett „minta-alapszabályzat” árulkodik másról is! Egyetlen egy pont képviseli csupán a szocialista brigádok termelési célkitűzésein túli feladatokat: A brigád minden tagja po tettem, nincs baj, azt kellett volna* emberről emberre meghatározni, ki mit tehet önmaga világnézeti szakmai és kulturális fejlődéséért. És ez elmaradt. Pedig Nagy Zoltánnak például nem is sokat kellett magyarázni, milyen hasznos lenne számára beiratkozni a VII. osztályba. El is határozta, hogy ősszel megteszi. Ha tavaly beszélget vele erről valaki, idén őszre már a nyolcadik osztályba iratkozhatna. És Torják, aki most kapott kiváló dolgozói oklevelet, vagy Zazrivetz, vajon nem tanulnának, ha ösztönzést kapnának? Hiszen mindketten még fiatalemberek. Televíziót már mindenki nézhet, akárhol lakik. Az ott látottakról: egy-egy filmről, színházi közvetítésről rendezhetnének vitát reggeli idő alatt. Kulturális vállalás ez?* Igen. Ellenőrizhető? Igen. SZOCIALISTA brigád nem véletlen összeverődése embereknek, hanem tudatos társulás, meghatározott magaslatok elérésére. E tudatosság hiánya, valamint a meglehetősen homályos elképzelések, a célról és a célhoz vezető útról jellemzi ma a szocialista brigádmozgalmat a Magyar Vasötvözetgyárban. S ez párosul a vezetők tájékozatlanságával és bizony — kényelmességével. A gyár munkásaiban felébredt az igény: érett a szocialista brigád cím- 1 Hát ez ú§Fe alig több a sem- re. A tények mintha igazol- minél- Nagyon kevés a szo- nák is ezt a nézetet. Három í cialista címhez, de emellett brigád kezdett harcba a szó- j azt is„ bizonyítja: az üzem cialista címért: egy műszaki, I v®zelői maguk sem tudják, egy lakatos és egy kohász j isr lehetne itt többet, brigád. Az előző kettő elnyer- | más^^állalni. te a címet, az utóbbi nem. Hogy a műszakiaknak és a lakatosoknak miért sikerült, — túl sok magyarázatra nem szorul. A harmadiknál, a kolitikai oktatáson vesz részt”. ' »yomába . érni máfs. ban dolgozó osztályos társaik legjobbjainak, nemcsak E ZEK UTÁN térjünk vissza a Földi-brigáda munkában, de a tanulásban és életük minden vonatkozásában is. A Vasötvözetgyár munkásai közül sokan az „elemi iskolából felsőbb iskolába akarnak lépni. Még nem egészen tudják, miként tegyék ezt, álljanak hát melléjük a gyár vezetői, segítsék, támogassák őket. De először ők máguk ra. Több okból. Az egyik: a vezetők egybehangzó véíemé- __^ ^__ _ nye szerint a legjobb kdhászh ászoknál kell megállapod- j °k k°ze tartozik A j igyekezzenek ° eligazodni a mink, elsősorban itt a Prob- ! ' Jgg j Problémákban és tennivalóka szocialista címet. A harma- ban- Kerjek mas ^arak védik: mert 1960 óta munkálkodnak ezért, de tulaj donképléma. Még csak nem is azért mert törekvésük kudarcot vallott idáig, — ez máshol, mással is előfordult már, — hanem azért, mert itt találjuk a tipikus hibákat és nehézségeket. Nem a vitatkozás, hanem az igazság kedvéért először is hadd védelmezzem meg a szocialista brigádmozgalom helyénvalóságát és időszerűségét itt, a Vasötvözetgyárban. Már közhely, hogy a nagy célok, nagy erőkifejtésre késztetik az embereket. A harc a szocialista címért az ilyen nagy célok közé tartozik. H ogy érettek-e, vagy sem a feszigyáriak e cél kitűzésére? Máshol, más gyárakban sem ment simán minden, máshol is vannak vidékről bejáró dolgozók, máshol is voltak és vannak négyöt elemivel rendelkező munkások. Mégis kitűzték maguk elé a célt, mert szocialista emberekké akarnak válni. És. mert a Vasötvözetgyárban kicsit több az alacsony végzettségű, műveltségű munkás, mint máshol — várjanak ezzel a célkitűzéssel? Nem! Éppen ezért roppant időszerű, hogy a szocialista brigádmozgalom kiszélesedjék és a vezetők istápolják minden elképzelhető és lehetséges módon. Igen ám, de ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy a vezetők, elsősorban az igazgató, a főmérnök és a mozgalmi szervezetek vezetői tudják is: hol, hogyan, mivel kezdjék s folytassák ezt az istápplást. És hogy itt valami még nincs rendjén, azt egy példával szeretném bizonyítani. A négyes számú kemencénél dolgozó brigád bejelentette Rácz Gyula termelési felelősnek, hogy szeretnének szocialista brigádot alakítani. — Először üljenek össze, tárgyalják meg maguk, mit akarnak vállalni, foglalják írásba, aztán majd beszélgetünk — hangzott a válasz. Ez hetekkel ezelőtt történt. pen maguk sem tudják, jól csinálják-e ezt és hogyan csinálják, ha így, ahogy van, nem jó. A negyedik: mert gondjaikkal éppúgy magukra maradtak, mint a többi brigádok. Vegyük sorjában. A brigád valóban dolgos, szorgalmas emberekből áll. Vezetőjük Földi Ferenc, az a nagyszerű, ha még nem is hibátlan típus, akit követni lehet, s aki ért is hozzá, hogyan ragadja, magával munkatársait. Tudásvágya, tanulékonysággal és intelligenciával párosul. Most végzi az előmunkásképző tanfolyamot. A brigád tagjaiban is megvan minden jóindulat és készség, hogy szocialista brigáddá váljon kis kollektívájuk. Földi volt már tanácskozásokon, ahol hallhatott más szocialista brigádok eredményeiről, de azok jobbára megriasztották: „Hol vagyunk mi még ettől?” És senki sem világosította fel sem őt, sem társait, hogy riadalomra, kisebbségi érzésre semmi okuk. Ilyenformán nem csoda, hogy a brigád a kezdet kezdetén szárnyasze- getten bukdácsol a reménytelenül megoldhatatlannak látszó feladatok szövevényében. A Földi-brigádnak nincs önálló vállalása. Hogy szocialista címért küzdenek, éppen ezért ma még csak formális. A tagok közül csak Földi és Zazrivetz Sándor vesz részt politikai oktatásban, no meg Nagy Zoltán, mint önkéntes rendőr. Szakmailag Földi és Kortis János képezi magát. Állami oktatásban nem vesz részt egyikőjük sem. Az egészre kár volna szót vesztegetni, ha a brigádot zetőinek, munkásainak tanácsait, segítségét, küldjék el legjobb munkásaikat — olyanokat, mint Földi Ferenc — tapasztalatokat gyűjteni oda, ahol az övékéhez hasonló problémákkal kellett megküzdeni. És aztán tapasztalatokban gazdagodva üljenek ' le alaposan, töviről hegyire tárgyalják meg, mi a teendő. Ne sajnálják az időt, sem a fáradságot — megtérül az a gyárnak, megtérül az munkásnak, vezetőnek egyaránt. CSIZMADIA GÉZA Tanácskozóit az építők szakszervezetének küldottközgyűiase Április 7-én délelőtt tartotta küldöttközgyűlését az Építő, »Fa-, és Építőanyagipari Dolgozóik Szakszervezetének Nógrád megyei szervezete. A küldöttközgyűlés — amely a Salgótarjáni Üveggyár Művelődési Otthonéban zajlott le — első szónoka Garam- szegi Tibor a megyei bizottság 'titkárhelyettese volt, aki a megyei bizottság beszámolóját terjesztette a közgyűlés elé. Garamszegi eltvárs bevezető szavai után á\ szakszervezethez tartozó vállalatok termelési eredményeit elemezte. Megállapította, hogy a Megyei Építőipari Vállalat munkájában javulás tapasztalható, ami nem mondható el a Nóg- rádltövesdi Kőbányáról. Ezután a termelékenység, a műszaki fejlesztés - problémáival foglalkozott az ■ előadó. Az újítómozgalom tapasztalatait tagolva megrótta a Romhá- nyi Cserépkál-yhagyárat és a Zagyvapálíalvi Tábilaüveggyá- rat, ahol tavaly nem kielégítően foglalkoztak az újítóikkal, újításokkal. Sokat fejlődött a szocialista brigádmozgalom a múlt év folyamán. Míg 1960-ban csak 31, jelenleg már csaknem 100 brigád küzd a megtisztelő .címért. Nagy visszhangod keltett a Tűzhelygyár verseny- felhívása is. Több, a szakszervezethez tartozó vállalat csatlakozott a mozgalomhoz. A beszámoló is, éppúgy, mint a megyei bizottság egész tevékenysége idején, különös gondot fordított a lakásépítési program megvalósítása körüli problémákra. Örvendetes, hogy mostanában egyre gyakrabban találkozunk olyan átvételi jegyzőkönyvvel, amelyben megdicsérik a kivitelező vállalatot. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szocialista szerződéskötések beruházó és kivitelező között beváltak, járható út ez a továbbiakban is. A szakszervezetek konkrét, a termelést elősegítő munkájának javulását jelzik a munkaszervezési hónapok, amelyek többhelyütt pozitív eredményeket hoztak. Sajnos lezajlásuk után már nem sokat tett a megyei bizottság az eredmények továfoibfejleszvékenységre, a legfontosabb feladatnak a szocialista brigádok kulturális nevelését je: bölte meg az előadó. Beszámolója végén a megyei bizottság, illetve tagjainak tetőséért. Több egyéb kérdés véikenységét értékelte. érintése után az előadó felhívta a figyelmet a munkás- védelemben tapasztalható hiányosságokra, majd a szak- szervezet társadalombiztosítási munkájáról beszélt. Rátérve a kulturális nevelő teA Számvizsgáló Bizottság jelentése, valamint az élénk vita után, a közgyűlés megválasztotta a megyei választmányt és bizottságot, valamit az új Számvizsgáló Bizottságot. 250 munkás otthona A külső szemlélőnek is kelle- , különféle társasjátékok is renames, imponzáns látvány a salgó- | delkezésükre állnak a szórakoz- tarjáni Építőipari Vállalat két- j ni vágyóknak. Külön helyiségben emeletes munkásszállója. Az épí- található a kétezer kötetes könyv- tőipari munkások nemcsak kel- tár. lemes, kényelmes hálóhelyei kapnak itt, a szépen berendezett j szobákban, hanem étkeztetésükről,; szórakozásukról, művelődésükről is a legmesszebbmenően gondoskodnak. A szálló szép, modern konyhá- Tapasztalataink alapján nyu- jában háromszáz személy részé- godtan elmondhatjuk, hogy az a re készítenek naponta ízletes 250 ember, akiknek lelkiismereételeket; reggelit, ebédet, vacso- tes munkája nyomán napról-naprát kapnak. ra épül, fejlődik Salgótarján, a I Rendeznek különféle ismeret- j terjesztő és szakmai előadásokat ! is. Jelenleg például 60 dolgozó vesz részt egy művezetői tanfolyamon. A kultúrterem változatos programot kínál a dolgozóknak. Van rádiói televízió, gyakoriak a nyolc órai nehéz munka után nemcsak szállást, hanem minden igényt kielégítő meleg ottthont filmelőadások, sakk, dominó és j talál itt. Minden 4. emberre jut I bolt A világ egyetlen országában sincs a lakosság számához képest annyi kis bolt, mint Japánban. Statisztikusok kiszámították, hogy Tokióban minden negyedik lakosra jut egy kis üzlet. A boltok túlnyomó része éjjel-nappal nyitva van. Egy elárvult újítás Azt a gépet, amelyik a dől- búgott a gép. A percek tört gozó munkáját könnyíti, sze- részei alatt dobta ki magából rétik az emberek. Különösen a nagyszerűen, kifogástalanul akkor, ha annak látják, ér- hántolt bányafákat. Alig műzik is gazdasági eredményét, ködött többet egy óránál, akár a nép számláján, akár pontosabban 76 percig. Ez az saját zsebükben így, vagy úgy, elmés masina összesen 296 da- mindegy. Ezért is volt nagy rab fát munkáit meg. Néha az öröm a kisterenyei fa- öt perc alatt kereken húszat! telepen, amikor ezelőtt egy ,, . .... „ évvel egy igen elmés szerke- , ,Let* ** naSy or®m a fa" zetet, az úgynevezett Fazekas- tel.ePten “ a bányáknál egyféle fahántoló gépet szerel- ara"t-, A fatelepiek úgy sza- ték fel. Ettől a géptől min- toltak: eddig egy ember egy denki azt várta, hogy tér- °F? alatí átlagosan 18 daran melékennyé teszi a bányafák fát hantolt meg. Ez a gép hántolását, több embert sza- több mint tízszereset! így mu badít fel a nem éppen köny- a hauyakba is több hantolt nyű munkától. fa kerülhet! . A fatelepi emberek élénk Igen ám, de ez nem hiin- érdeklődéssel kísérték a gép den. Mert talán összesen 16 szerelését. A szó legszorosabb órás üzemeltetés után — ezt értelmében várták, hogy meg- is percenként kellett összekezdje működését. De teltek, szedni — a gép meghitiaso- múitak a napok, azokból he- dott, leállt, s február 3-tól tek, majd hónapok lettek, a ott áll árván, esőnek, hónak, gépnek azonban semmi hasz- a természet minden viszontag- nát nem vették. Egyszer azon- ságának kitéve. Csak azért, ban — mint a mesében — mert, amikor „házilag” ezt valaki elhatározta: ha már ki- a gépet készítették, gyenge, adták érte az újítási pénzt, nem ennek az erőnek megmegkonstruálták. beszerelték felelő alkatrészekből állítoí- mesterségesen hozták volna j ezt a gépet, akkor nézzék is ták össze, elsősorban a fogaslétre, csak azért, „hogy ilyen j már meg, hogy mire képes, kerekeket. így hát ez a nagy- is legyen”, ha nem lett volna j adja-e az elméletileg kiszá- szerű gép néhány < fogaskerék belső kényszer bennük valami j mított hántolt famennyisé- hiányában ott áll Kisterenyén Csak I get. kihasználatlanul. Vagy talán Az érdeklődés csak fokozó- nem is fogaskerék hiányá- dott. Az emberek jobban fi- ban, hanem egyes felelőtlen gyelték a gép beindulását, gépészeti vezetők hanyagságá- mint egykoron régi ősatyáink bői? Ki tudja? magasabbrendű iránt, éppen mikor a ' célokat meg kéne határozni és megvalósításuknak nekivágni — a . sötétben botorkálnak. A termeA négyes kohó szocialista í lési feladatokkal, mint emlí- ! a messiást várták. Aztán felS. L.
