Nógrádi Népújság. 1962. március (18. évfolyam. 18-25. szám)
1962-03-07 / 19. szám
2 nógrádi NÍPÜJSAG 1962. március 7. Valljanak a földművesszövetkezetek a falu politikai és gazdasági tényezőjévé (Folytatás az 1. oldalról.) kezetek a primőrárut szabadpiacon igyekeztek értékesíteni és csak amikor azok tömegáruvá váltak, adták át a MÉK-nek. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével a szövetkezeti felvásárlás szilárd árubázishoz jutott. Tavaly 1248 vagon zöldség és gyümölcs — kétszer annyi, mint 1957-ben — került a megyei forgalomba, ugyanakkor exportra 124 vagonnal szállítottunk ezekből a cikkekből. A gazdálkodás terén elért eredmények során a földművesszövetkezetek saját vagyonukat megkétszerezték az elmúlt négy év alatt. Saját vagyonuk mintegy 92 millió forint. Matúz elvtárs bevezetőjében a földművesszövetkezeti mozgalom szerepére világított rá. — Sokan úgy hiszik, a földművesszövetkezetek feleslegessé váltak. Ez nem így van. Ha valamikor, mostmég- inkább szükség van a föld- mű vessző vetkezetek munkájára. A falusi lakosságot egyre jobban el kell látniok megfelelő áruval, ügy kell felvásárolniok a mezőgazdasági termékeket, hogy azok olcsón, gyorsan eljussanak az ipari munkások asztalára. A földművesszövetkezetek a négy év alatt a megyei párt- bizottság megállapítása szerint is eredményes munA küldöttek figyelmesen hallgatják Matúz József, a Nóg- rád megyei pártbizottság titkárának felszólalását. Amellett, hogy a szövetkezeti gazdálkodást a fokozatos fejlődés jellemzi, van néhány olyan probléma, amelyen nem sikerült változtatni az elmúlt években. Ilyen például, hogy egyes földműves- szövetkezetek magas költséggel működnek. Ha például a pásztóihoz hasonló alacsony igazgatási költséggel gazdálkodnának összes földművesszövetkezeteink, akkor három és fél millió forint megtakarítást érnének el egy év alatt. Ez azonban a vagyonvédelemnek csak egy kis része. Fel kell számolni a korrupciót, a szövetkezeti vagyont megkárosító ténykedéseket. Ennek legrövidebb és leghatékonyabb útja a társadalmi ellenőrzés megszervezése és foganatosítása. Sajnos, igen szomorú elsőség számunkra, hogy Nógrád megye földművesszövetkezetei a hűtlen vagyonkezelés okozta károkban megelőzik az ország valamennyi megyéit. Ami a földművesszövetkezeti beruházásokat illeti, az elmúlt négy esztendő alatt összesen 43 millió forintot fordítottak ilyen célra. Sajnálatos tény, hogy terveink véghezvitelét nehezítette a tervek késedelmes elkészítése, amelyeknél a földművesszövetkezeti vezetők, a MÉSZÖV Beruházási Osztályára igyekeztek támaszkodni. Befejezésül a jövő feladatait tárta Pilínyi László a küldöttgyűlés elé. Tovább kell szélesíteni az ellenőrzést, szebbé, kulturáltabbá tenni a kereskedelmi és vendéglátó egységeket. Javítani kell a felvásárlási munkát, a háztáji gazdaságokkal is. Szilárdítani a munkafegyelmet, állandóan emelni ä a dolgozók politikai, szakmai képzettségét. Emelni kell a Vezetés színvonalát, minden szervezeti szinten egyaránt, — mondotta befejezésül. A felügyelő bizottság jelentése után a küldöttgyűlés elnöke javaslatot tett a vita megindítására. A vitában többek között felszólalt Matúz József, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára. kát végeztek. Nagy fejlődést mutat a MÉK munkája is. Általában a törzsgárdára, amelyet a szövetkezetek kialakítottak, számítani lehet, s a jövő feladata nem egy őrségváltás, hanem ezeknek az embereknek helyes irányban való politikai és szakmai nevelése. A jövőben tovább kell emelni a vezetés színvonalát. Ezt azonban nem lehet elképzelni a választmányi tagok munkája, segítsége nélkül. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a határozatok elkészülnek az íróasztaloknál, ki is küldik azokat a megfelelő helyre, de végrehajtásukat nem ellenőrzik eléggé. Ezzel a bürokratikus, jobbára körlevelekben megoldott irányítással az ötéves terv feladatait képtelen lesz teljesíteni a földművesszövetkezeti mozgalom. Együtt dolgozni a tagsággal, kikérni a véleményüket, megbeszélni velük az elvégzendő munkát, ez az egyedül célravezető, • közös út a vagyonvédelem helyreállítására, a mezőgazdaságban a többtermelés, valamint a háztájiból való felvásárlás célkitűzéseinek megvalósítására. Molnár Károly a SZÖVOSZ elnökhelyettese arról szólt, hogy a földművesszövetkezeti mozgalomnak, mint az ország egyik legszélesebb tömegszervezetének fontos feladatai közé tartozik a lakosság tudatának átformálása, az enyém helyett a miénk fogalmának kialakítása, illetve segítése. Később még a hálózatfejlesztés tervszerűvé tételéről, a boltok és dolgozóinak tisztaságáról, az udvarias magatartásról beszélt. Megemlítette mennyire fontos a falusi szolgáltató tevékenység szélesítése, hogy a háziasszonyok munkáját megkönnyítsék. Hankó János a Nógrád megyei Tanács VB elnöke rámutatott hozzászólásában: örvendetes, hogy a földművesszövetkezeti tagok a tagértekezleteken, a küldöttgyűléseken jelentős számban vettek részt. Aktivitásukról tettek tanúbizonyságot, helyes bírálatok, észrevételek, javaslatok hangzottak él. Hasonló felelősségérzet jellemezte tanácskozásunkat is. A leltárhiányokról szólva Hankó elvtárs élesen bírálta azt a visszás helyzetet, hogy egy-egy ilyen vétség elkövetése után a rokonok és protektorok légiója kéri a bűnös felmentését, ahelyett, hogy a megtorlást sürgetnék, mint az ellenőrzés mellett egyedül célravezető módot a visszaélések megszüntetésében. Halász Sándor a KPVDSZ titkára a tervek teljesítésének egyik nagyon fontos segítőjeként említette a szocialista munka versenyeket. Majd a földművesszövetkezeti dolgozók fokozott jogvédelmét méltatta. A tanácskozáson felszólaltak még: Lugosi Lászlóné, Mezővári József, Gazsi János, Kertész Imre és Mizera József, összesen huszonegyen vettek részt a vitában. A hozzászólásokra Pilinyi László, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke válaszolt. A küldöttgyűlés megbízta a MÉSZÖV igazgatóságát, egy olyan határozati javaslat elkészítésével, amely részletesen meghatározza az elkövetkezendő évekre a földművesszövetkezeti szervek feladatait. A küldöttgyűlés befejező napirendi pontjaként a küldöttek titkos választással megválasztották az új választmányt, a felügyelőbizottságot és a 14 országos küldöttet. Uj technológiát vezetlek be a Salgótarjáni üveggyár II. kádkemencéjénél Három hete újra olvad az üveg a zöld-üzem kettes számú kádkemencéjében, táplálja a palackgyártó automatákat. Határidő előtt elkészültek a kemence átépítésével, Eredetileg negyvenhat napot szántak rá, aztán a gyár és a Kemence és Gyárkéményépí- tő Vállalat dolgozói vállalták, hogy ezt a határidőt hat nappal megrövidítik. A hajrában még egy napot „rávertek” erre, úgy, hogy végül is harminckilenc nap alatt lett készen az üzem legnagyobb kemencéje. Mire elkészült, a gyár vezetői már szintén készen álltak egy új technológiai eljárással — osztrák és lengyel tapasztalatok alapján^ — amelynek lényege: előmelegített levegőaláfuvatással növelni a kemence kapacitását. Azaz, hogy mivel a tapasztalatok jóformán csak erre a tényre szorítkoztak, a technológia kidolgozásta és kipróbálása meglehetősen viszontagságos volt. Az új technológia bevezetésére a gyár vezetőit az buzdította, hogy a kettes kádkemencét, kapacitásának növelésével, alkalmassá tegye várható nagyobb méretű palack gyártására is. De ,a jelenlegi körülmények között sem haszontalan az új eljárás, mert a minőség javulását eredményezi: csökkennie kell a hólyagosodásnak, cso- mósodásnak, üveghabzásnak, a selejt legfőbb okozóinak. Ha a három hét sok ve- sződséggel is járt, most már kezdenek mutatkozni az új technológia eredményei. A terv az, hogy a nagyobb kádkemencéknél szintén bevezetik: ettől is a minőség javulását várják. Jó, hogy a kádkemence átmeneti termelési-csökkenése nem okoz itt nagy gondot a gyár vezetőinek. A mintegy háromszázezer forint értékű kiesést gyorsan pótolni tudják, a január-február havi tervet pedig, a többi kemencék jó munkájával 102, illetve 99,9 százalékra sikerült teljesíteni. Az üzem és a gyár vezetőinek ezekben a napokban már nem is a kettes kemence a fő gondja, hanem a lengyel automata beállításával kapcsolatos nehézségek. A lengyel automata egyelőre 30-40 százalékos selejttel dolgozik. A lengyel gyártó vállalat segítségét kérték, s az még ebben a hónapban meg is érkezik. A megyei HEB megtárgyalta a pásztói járási népi ellenőrzési munkát A Megyei Népi Ellenőrzés legutóbbi ülésén többek között megtárgyalta a Pásztói Járási Népi Ellenőrzési bizottság munkáját. A Pásztói Járási Népi Ellenőrzési Bizottság munkájának napirendre tűzésének célja az volt, hogy segítséget adjanak a járási NEB további munkájához. A tárgyalás során több javaslat hangzott el a járási NEB munkájának megjavításához. Többek között: meg kell javítani a kollektív munkát és beszélni kell azokkal a NEB tagokkal, akik nem megfelelő intenzitással veszik ki részüket a munkából. Felhívták a pásztóiak figyelmét, hogy ügyelni kell egyes népi ellenőrök túlterhelésére is. Ennek megszüntetését azzal biztosíthatják, lysgy bátran támaszkodnak a járás területén élő valamennyi munkás és paraszt népi ellenőrre és mindannyiukat vonják be a feladatok végrehajtásába. Nagy gondot kell fordítani a pásztói járásiaknak az egyes vizsgálatok lefolytatására, javítani kell a vizsgálatok során felszínre került tények jegyzőkönyvbe rögzítését, valamint meg kell javítani a realizálási munkát. Ennék érdekében a pásztóiaknak napirendre kell tűzni az 1959/60. évi oktatás VII. és VIII. számú anyagát. A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság egyetértésben a Pásztói Járási Ellenőrzési Bizottság tagjaival, határozatot hozott, hogy egy fél év múlva ismételten megtárgyalják, milyen eredménnyel tudták a feladatokat végrehajtani. Dosztojevszkij: A KAMASZ (Európa) Az író egy kialakulatlan jellemű vidéki fiatalemberi választ regénye hőséül, ak formálisan ugyan törvénye: származású, de tudja, hogj egy jobbágyasszony és égj földbirtokos fia A pártoktatás hatékonyságáért Amiről egy jelentés számai beszélnek A pártoktatási év első felének befejeztével okosan cselekedtek azok a párt- szervezetek, amelyek megmérték az eddigi munkát, következtetéseket vontak le a tapasztalatokból és intézkedtek arról, mit tegyenek, amivel javítanak az eredményeken. A mérlegelés persze nemcsak azt hivatott megmutatni, hogy az októberben jelentkezett hallgatók közül ma hányán tanulnak, hanem azt is, hogy akik azóta elmaradtak a szemináriumokról, miért tették, hol vannak most. De meg azt is, hogy a meglévő hallgatók tanulmányi feltétele, nívója miként alakult, időközben is milyen igények kerültek felszínre. Körülbelül ilyen szempontok figyelembe vételével készült az a jelentés, amely tájékoztat az acélárugyári politikai oktatás jelenlegi helyzetéről. Mindjárt megállapítható, hogy ez a jelentés sem igényesebb, mint az általuk végzett munka, amit értékel. A felületen mozog, óvatosan kerüli a lényeget, a tartalmi értékelést, az alaposabb utánajárást kivánó elemzést, számokat rögzít, hogy a tényei két felsorolhassa. Nyilvánvaló, hogy a számokból is lehet következtetni, de korántsem lehet megmagyarázni az emberek politikai kérdések iránti érdeklődését, vagy éppen közömbösségét. Pedig ebben az esetben ez lenne az érdekes. A megye legjelentősebb, dolgozó létszámát tekintve is legnagyobb ipari üzeme a Salgótarjáni Acélárugyár. S ha azt vesszük csupán, hogy a több mint négyezer ember közül 1650 tanul a párt és a KISZ által szervezett különböző oktatási formákon, elégedettek lehetnénk. Igen, mert ez a szám több az előző évinél, mert kiteszi az ösz- szes dolgozók 41 százalékát és mert ezen hallgatók több mint háromnegyed része rendszeresen meg is jelenik a szemináriumokon. Még az sem kifogásolható, hogy a szervezett oktatásban résztvevők mintegy fele az előadá- sos propagada és az időszerű kérdések tafolyamaira tartozik. De ha azt vizsgáljuk, hogy a marxizmus—leniniz- must, amely magasabb elméleti alapokat feltételez, több mint ötszázan tanulmányozzák, e számbeli aránytalanságból két kérdésre kapunk választ. Az egyik az, hogy itt sem valamennyi propgandista, sem a hallgatók egy részének ismeretei nem felelnek meg a követelményeknek. Huszonkilenc olyan propagandistát előállítani, akik a marxizmus —leninizmust azon túl, hogy ha megértik, oktatni, tanítani is tudják, még az Acélárugyárban is merész lépés volt. Ugyanúgy, mint félezernél több embernek kezébe adni egyszerre azt a tankönyvet, amely az elméleti fundamentuma a szocialista társadalom, a kommunizmus építő munkájának. Nem e tudomány abszolútizálásáról van szó, nem is az acélárugyári munkások ideológiai felkészültségének lebecsüléséről, hanem arról, hogy a nem kielégítő objektív és szubjektív feltételeket nem lett volna szabad figyelmen kívül hagyni. A fokozatosságot különösen ennél az ismeret- anyagnál — amely lépcső a magas politikai képzettség elsajátításához — a realitások mérlegelésével be kellett volna tartani. A mostaninál kevesebbet, de évenkint mindig több és több dolgozót kell erre a tanfolyamra szervezni és hogy mennyit, mindig elsősorban a megfelelő propagandisták száma döntse el. Akkor nem lesznek meddő, egy-kétórás, összecsapott szemináriumok, ami egyébként az érdeklődést is tompítja. Akkor nem fordul elő, hogy a marxizmus—leninizmus tanfolyamán évről évre szaporodnak az úgynevezett „őshallgatók”, akik talán most úgy látják, hogyha még 2—3 évig ezt az anyagot tanulmányozzák, majd csak ragad rájuk valami. A másik kérdésre, hogy e korszerű technikaigazdasági ismeretekre igényt tartó ipari nagyüzemben miért olyan kevesen tanulmányozzák a kapitalista és szocialista gazdaságtant, miért még ennél is feltűnőbben kevés a gazdaságpolitikai, ipari kérdések iránt érdeklődő, a marxista—leninista esti egyetem hallgatója, — szintén az előbbiek adnak választ. Nyilvánvaló hogy az alacsonyabb szintű, „középfok”-nak minősített marxizmus—leninizmus tanfolyam a már említett okoknál fogva nem képes megadni az alapot a politikai jártasságot feltételező tudományos igényű tanulmányi formákhoz. Na meg az előző tapasztalatok az emberekben olyan érzéseket is ébresztenek, hogy eredmény nélkül, vagy kevés eredménynyel járó kísérletekre fölösleges időt fecsérelni. Pedig ebben a gyárban a fiatal műszaki értelmiség, a szocialista brigádok legkiválóbb szakmunkás tagjaiban belülről parancsoló szükségként kellene előtérbe kerülnie a jövő nagy feladatainak megoldásához nélkülözhetetlen politikai gazdaságtan és általános közgazdasági ismeretek megszerzésének. Hogy a gyorsuló társadalmi átalakulások kérdései ennek az üzemnek a dolgozóit is élénken érdeklik, bizonyítja a XXII. kongresszus anyagának megtárgyalásain résztvevők nagy tömege. Az viszont, hogy eddig nem hallott emberek is bekapcsolódnak a vitába, és ez a vita, színvonalát tekintve is jóval fölötte áll a megszokott szemináriumok színvonalának, azt jelenti, hogy a téma különös mondanivalóján túl a vélemények cseréjének közvetlensége, az elméleti tételek gyakorlati célkitűzésekkel történő aktua'izálása vonzza az embereket. Ez a módszer feloldja a sémát, élővé, ugyanakkor „keresetté” is teszi ideológiánk tanulmányozását. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a kongresszusi anyag eszmei mondanivalójában nem különül el. benne sűrítve megvannak a marxista filozófiának, politikai gazdaságtannak, a tudományos szocializmusnak leglényegesebb. napjaink munkájához leghatékonyabb segítséget nyúitó tételei. Müven tanulságokat vonhatunk le tehát mindezekből a megállapításokból? Azt, hogy az oktatómunka nem válhat sablonossá. Élővé, érdekessé, a gyakorlati kérdésekkel szorosan összefüggővé kell tenni az egyébként nehezen érthető elméleti témákat is. Ezért mindenekelőtt alaposan felkészült propagandistákat kell kiképezni. Nagyon fontos az. hogy a különböző oktatási formákra szervezett hallgatók számbeli aránya megfeleljen a reális adottságoknak s az ala- csonyabbfo-kú képzés is olyan útravalót adjon, amely- lyel nyugodtan lehet a mostaninál jelentősen nagyobb számú dolgozót irányítani a magasabb politikai ismeretek megszerzésére. IJgy tűnik, hogy ezek el- ^ késett tanácsok most, az oktatási év derekán. De ha jövőre alaposabb munkát akarrtak végezni az acélárugyári elvtársak, a felméréseket, a szervező munka előkészületeit most. az emberekkel való egyénenkénti foglalkozás idején kell elkezdeni. Kondoros! János
