Nógrádi Népújság. 1962. március (18. évfolyam. 18-25. szám)
1962-03-28 / 25. szám
I NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. március 2t. Egy szavalóverseny tanulságaiból Nemrég zajlott le a megye középiskolásainak versmondó versenye. A megyei szintű rendezvényt megelőzte az egyes iskolák házi vetélkedése, és követi majd áprilisban az Egerben rendezendő, három megye diákjainak szavalóversenye. A Salgótarjánban lefolyt megyei versmondó találkozónak éppen azért nagy a jelentősége, mert kitapinthatóvá teszi az egyes iskolák versmondó kultúrájának a helyzetét és a tanulságokat elemezve útbaigazításokat adhat a további felkészülésre. A megye középiskolái általában a három legjobb versmondójukat küldték d erre a találkozóra, így tehát közel húsz fiatal tejesítmé- nyei alapján próbálhatjuk meg levonni a tanulságokat. Mindenki két szabadon választott verset mondott el, így nemcsak a versmondó kultúra megyei szintjéről, hanem a diákság irodalmi ízléséről, és az irodalomszemléletéről is képet kaphatunk. Középiskolás fiataljaink 'irodalmi tájékozódása — a szabadon választott versek alapján — megnyugtató. Aki ismeri a versek kiválasztásának folyamatát, tudja, hogy milyen kis — legfeljebb helybenhagyó — szerepe van ebben a magyar tanárnak. A tanár inkább a kiválasztó ízlés kialakításában játszik szerepet. Végső fokon tehát nyilván a tanári munka eredménye is, hogy tanulóink otthonosan válogatnak a magyar és világirodalom klasz- szikusai között, éppen úgy, mint a modern irodalomban. A klasszikusok között a legnépszerűbb Arany és Petőfi, az újabbak közül József Attila, Radnóti és — talán, mert a szereplő versmondók túlnyomórészt leányok voltak — Várnai Zseni. Nincs igazuk tehát azoknak, akik azt állítják, hogy ifjúságunk idegenkedik a klasszikusoktól, de azoknak sincs, akik szerint lenézi az újabb irodalmat. Az viszont tény, hogy «3 legújabb magyar lírát ■mindössze egy vers, Garai «Gábor IX. szimfóniája képviselte, de ez is kötelező vers volt a házi versenyen. örvendetes, hogy bátran és jó ízléssel válogatnak a világirodalomban is. Bums, Shelley, Eminescu, Aragon, Szimonov egy-egy szép verse a bizonyság rá. Végignézve az elmondott versek listáján, azt a következtetést kell levonnunk, hogy a mai diákfiatalsághoz a magyar és a világirodalom társadalmi harcokat vállaló politikus, közéleti lírája áll a legközelebb. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a mai fiataloknak nincs fülük például Tóth Árpád Esti sugárkoszorújára, vagy József Attila Kései siratójára; de az emberiség sorsáért aggódó, a haladásért harcoló versek aránytalanul nagyobb száma inkább az ilyen költemények iránti vonzalmáról tanúskodik. Akik visszaemlékeznek a két háború közötti idők középiskolai szavalóversenyeire, emlékeznek a nyugatos költők ápoltan magánérzésű verseinek nagy népszerűségére. Ennek ma nyoma sincs. Ellenben igen sok költemény szól a szavalók ajkáról a békéről, a háborúellenességről. Bizonyára nem véletlenül. A mai fiatalok a költészettől elsősorban az emberiség nagy kérdései melletti kiállást várják. A költészet felfogásának ez a sajátságos aspektusa egyre közösségibb gondolkodású, békét akaró ifjúságot tételez fel. A verseny színvonala nem okozott csalódást. A közepes vagy annál is gyengébb teljesítményekre vigaszt jelentett Merczer Erzsébet, Do- rotkin Katalin, Petre Éva, László Csilla kiemelkedő versmondása. Erénye volt a versenynek az átélésre, a szép kiejtésre, pontos szövegmondásra való törekvés. A feltétlen igényesség mellett azonban érdemes néhány általánosan jellemző hibát is szóvá tennünk. Több esetben a versek téves értelmezése, a felfogás átgondolatlansága beárnyékolta az előadás szépségét. így vált Szimonov Várj reárn című verse túlságosan szentimentálissá, így lett József Attila a Levegőt!-ben gügyögő-síró gyerekké; ezért mosolyogta végig a szavaló a Reményhez szomorú elégiáját; az értelmezés helytelensége feledtette el a szavaiéval a Tengerihántás ballada voltát; a hangvétel tisztázatlansága rontotta le minden esetben a IX. szimfónia »V A Budapesti Fúvósötös hangversenye Salgótarjánban j Március 25-én, vasárnap volt a salgótarjáni Állami Zeneiskola II. bérleti hangversenye, melynek keretében a Budapesti Fúvósötös és Ke- resztessy Hédy énekművésznő adott nagysikerű estet. A műsorból kiemelkedő sikert aratott Haydn: C-dur Triójának stílusos előadása, a szünet előtt elhangzott Reicha: Fúvósötös és az utolsó műsorszám, Farkas: Szerenád fúvósötösre. A világjáró együttes a közönség követelő' tapsa eredményeképp Bartók: Parasztdalok című művét játszotta ráadásként. Nagyban hozzájárult az est sikeréhez Keresztessy Hédy énekművésznő, aki Bach két áriájának, a három Liszt dalnak előadásával nyerte meg a szépszámú közönséget. A művésznő tiszta intonációja, kellemes hangszíne méltán ragadtatta tapsra a hallgatókat. A hangversenynek Virág László összekötő szövege adott keretet. Meg kell jegyezni, hogy rossz fényt vet a kultúrház vezetőségére az a tény, hogy ilyen nívós hangversenyt ennyire rosszul fűtött teremben kénytelen a közönség vé- 1 gighallgatni. IO LENKTE MÄR.. Jó lenne már hinni és tudni, hogy örökre elhallgattak a fegyverek... Jó lenne már, ha a távíróhuzalok csak a béke híreit vinnék. Jó lenne már, hogyha a gyárak padjain nem készülnének többé fegyverek. Jó lenne már, ha az emberszívekbe végre megértés szállna, a szeretet. Milyen szép lenne a világ, ha a béke napsugarában rózsaligetek virítanának e támaszpontok helyén! ,..re ., . . ANTALFY ISTVÁN előadását. Ez az oka rendszerint annak is, hogy a versek zenei szépségei gyakorta elsikkadnak. Az arcjáték és a gesztiku- láció jelentőségének eltúlzása mellett találkoztunk az ezekkel szembeni igénytelenséggel is. Az arc merevsége, a kéz élettelensége, célszerűtlen mozgása sokat árthat egy-egy szavalásnak, helyes mértékkel történő igénybevétele viszont nagyon sokat emelhet. Ahogy a gyarlóságok egyikéről, vagy másikáról beszél az ember, óhatatlanul szembe kerül a versmondás olyan elvi, vagy gyakorlati jellegű kérdéseivel, amelyek már körültekintő tanári segítést igényelnek. A versek és költői magatartások értelmezése, a vers más-más elemei közötti harmónia megteremtése, a szinte az írásjelekig történő kidolgozása, a tolmácsolás korszerű kialakítása magasabb, tanári intelligenciát követel meg. Érdemes elgondolkodnia a magyar tanároknak azon is, hogy az olyan nehéz versek, mint az Oda a nyugati szélhez, vagy a Vén cigány nem állítják-e túlzott követelmények elé a tanulókat egy középiskolás szavalóversenyen. (Mert ezt a két verset véletlenül tanárok ajánlották.) Hogy a megfelelő tanári vezetés mit tehet, a Szántó-Kovács-béli elsőrangú teljesítmények mutatják a legjobban. És hogy bizonyos versmondás-elméleti kérdések tisztázása a tanároknak sem árt, arra legyen példa a Madách gimnázium, vagy a Gépipari Technikum versmondóinak, — nyilván nem véletlenül tapasztalt — avatag teátrálissága. A népművelés illetékeseinek is nemcsak kötelességszerű feladatot, hanem szívügyet kell látnia a szavalóversenyek megrendezésében. Mert a mostanin inkább csak a kötelesség látszódott. A körültekintő rendezőség például még arra sem gondolt, hogy legalább egy-egy pohár vízzel siessen az izgalomtól kiszikkadt torkú szavalók segítségére. Nem is beszélve arról, hogy — ha a közép- iskolás sportolók megérdemlik, a délelőtt tíztől délután kettőig versenyző versmondók is megérdemelnek egy ebédet. Vagy mi lenne akkor, ha a rendezőség a verseny előtt is elárulná esetleg egy-két nappal, hogy a szereplőknek egy, vagy két verset kell elmondania! És még egy: nyilván Egerben külön felszólítják majd a mieinket, hogy feltétlenül szöveggel a kézben versenyezzenek! Szabó Károly Lapunk február 24, 28-1, valamint március 3-1 számában cikksorozatot közöltünk a Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Házának munkájáról, gondjairól, amelyek azonban sajátos módon az egész város kulturális életét érintik, foglalkoztatják. Bizonyltja ezt az élénk vita, amely a cikksorozat nyomán támadt. A nagy érdeklődésre és a probléma fontosságára való tekintettel a szerkesztőség úgy határozott, hogy a már eddig hozzánk érkezett leveleket, hozzászólásokat folyamatosan közzéteszi és szívesen várja a további hozzászólásokat Is. Nagy érdeklődéssel olvastam a Nógrádi Népújságban megjelent „Csak a magunk erejéből...” című cikket. Figyelemre méltó, hogy a cikkben felvetett kérdést ilyen elemző módon, mennyire sokoldalúan vizsgálja. Különösen megragadta figyelmemet a cikknek azon része, mely a közönség visszahódításának lehetőségét tárgyalja. A cikk megállapításait csak meg tudom erősíteni. Az eszközök, amelyeket említ, egyrészt a művészi produkciók színvonalának emelése, másrészt a repertoár bővítése. Ami a megyei művelődési ,Kis fesztivál” a KISZ ötéves évfordulóján Nem volt hiábavaló az acélárugyári KISZ-szervezet többhetes előkészítő munkája, melyet a KISZ ötéves fennállásának méltó megünneplésére végeztek teljesítésével és nagyarányú társadalmi munkaakciók létrehozásával, megrendezésével. Egy-egy évben 10—12 ezer társadalmi munkaórát végeztek az üzem fiataljai. Herczeg István KISZ titkár beszédét tartja Március 24-én, szombaton már a kora délutáni órákban nagy sürgés-forgás volt a gyári művelődési ház termeiben. Fogadták a szovjet hadsereg két Komszomol küldöttjét és a csehszlovák delegáció három tagját, akik a díszünnepség elnökségében is helyet foglaltak. Az ifjú gárdisták újra meg újra megtekintették az ünnepség színhelyét, dekorációját és mindazt, ami hivatva volt az ünnepség zavartalan lebonyolítására, kellemesebbé, hangulatosabbá tételére. A díszünnepség a DÍVSZ induló ütemes hangjaival vette kezdetét. A sok fiatal arc mellett, azonban több idős dolgozót is látni lehetett. Itt voltak a I9-es veteránok, a szülők, üzemvezetők, párt és tömegszervezetek képviselői. Novák István elnöki megnyitója után Herczeg István KISZ titkár ismertette a KISZ szervezet célkitűzéseit, tevékenységét, újjászervezésétől egész napjainkig. A KISZ szervezet politikai, gazdasági és egyéb területeken segítette a párt politikájának gyakorlati kialakítását, végrehajtását. Segítette továbbá a termelő és egyéb brigádokon keresztül a vállalat és népgazdaság terveinek minél előbbi teljesítését, öt év alatt közel 10 millió forintot takarított meg az üzem fiatalsága, önköltség- csökkentéssel, selejtcsök- kentéssel, export tervek túlMegemlékezett a beszámoló az Ifjúság a szocializmusért mozgalom első éves szakaszának teljesítéséről is. Emellett azonban foglalkozott a nemes mozgalom második éves szakaszának a beindulásával. Feladatul tűzték ki* hogy 550 fiatalt vonnak be az egyes követelmények teljesítésébe. Az ünnepi beszéd befejeztével következett az est leg- meghatóbb, legimpozánsabb jelenete. A Sztahanov-úti fiú és leány úttörőcsapat leg's ivá! óbb jai, összesen harmincán, egy mindenki figyelmét felhívó harsonas sóra, dobpergéssel indultak a díszelnökség felé. A teljesen megtelt terem minden résztvevője ütemes tapssal, önkéntelenül is felállva fogadta az úttörők köszöntését. Az ünnepségen felszólalt szovjet és csehszlovák küldöttek után kiosztották annak a 12 fiatalnak az Ifjúság a szocializmusért mozgalom első éves szakaszának jelvényeit, akik a legjobban, legeredményesebben munkálkodtak a követelmények teljesítésében. Majd Antal Gyula igazgató 32 fiatalnak nyújtott át ajándéktárgyat 5 éves KISZ munkájuk elismeréseképpen. A díszünnepség befejezését követőén a művelődési háx tánctermeiben megrendezett Ifjúsági bálon szórakoztak a fiatalok. Űttörők köszöntik a jubiláló kiszeseket Vita Salgótarján kulturális életéről Vendégjátékkal is megoldható... LEVÉL BUDAPESTRŐL palota kihasználására vonatkozik, én biztos vagyok abban, hogy nem az fog bekövetkezni, ami jelenleg a József Attila Városi Művelődési Otthonban az év nagy részében előfordul. És itt engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet a már közei két esztendeje működő nyíregyházi, vagy ez év januárjától működő zalaegerszegi színházra. Az említett városoknak van gyönyörű, luxuskivitelű színháza, de nincs együttese. Ugyanakkor a város dolgozói a legváltozatosabb műfajú, magas színvonalú előadásokban gyönyörködhetnek hétről hétre, olymódon, hogy Nyíregyházán a debreceni és a miskolci színház velünk karöltve, jó előre összehangolt műsor és ütemterv alapján felváltva játszik. A színi előadásokon kívül koncerteket, hangversenyeket is tartanak. Javaslatom alapján ugyanez valósult meg Zalaegerszegen a kaposvári és a pécsi színház közreműködésével. Itt jegyzem meg, hogy az ez év novemberében megnyíló Vörösmarty Színház Székesfehérvárott is teljesen azonos elvek alapján fog működni. A cikk azt írja, hogy sem ^ Nemzeti, sem a Vígszínház nem fog elköltözni Salgótarjánba. Véleményem szerint erre nincs is szükség, mert ma már a fővárosi színházak is annyira gazdag repertoárral rendelkeznek, hogy képesek nemcsak a budapesti peremkerületekben, hanem egyes vidéki városokban is vendég-előadásokat tartani. Ezt azért állítom ilyen biztosan, mert a cikkben említett színházakat mi szoktuk vidékre vinni. Végezetül még egy kérdést hadd említsek meg. A mi közönségünk — mint ahogy ezít kifejő á cikk is — igényes lett. Hadd tegyem hozzá, hogy a külső körülmények sem hagyhatók figyelmen kívül. A közönség szívesebben megy olyan helyiségbe színházi előadás megtekintése céljából, ahol színházi körülmények fogadják) Leveheti kabátját, a nők csinosan felöltözhetnek, kellemes meleg van, büfé, tisztaság, kényelmes ülőhelyek vannak. Tehát mindaz, ami a kulturált élet kelléke. Engedjék meg, hogy elmondjam azt is, hogy nem egy olyan helység van Magyarországon, ahol van kultúrház, megfelelő színpad. A közönség jelentős része például buszt bérel és a mi előadásunkat inkább Nyíregyházán, a színházhelyiségben nézi meg, mint otthon* a saját kultúrházában. Magyarországon olyan színházhelyiségek épültek az utóbbi időben, hogy Budapesten sok színház megirigyelné. Pl. Szigetújfalun, Seregélyesen* Sárisápon. Salgótarján egyike azoB kevés megyeszékhelynek* ahol még nincs színházépület. Mi biztosak vagyunk benne, hogy ennek megoldása már csak rövid idő kérdése. Ennék mielőbbi megvalósításához sok sikert kíván Pados István az Állami Déryné Színház igazgatóhelyettese
