Nógrádi Népújság. 1962. február (18. évfolyam. 10-17. szám)
1962-02-03 / 10. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. február 3. Olvasók és nem olvasók H rogy melyik gyerekből válik nyolc-tíz éves korára jó olvasó, a könyvek barátja, az nemcsak a személyes hajlamtól tügg, hanem az otthoni és iskolai körülményektől is. Az iskolai olvasókönyvek meséi, elbeszélései, versei, minden gyermeknek megadhatják az első biztatást. Az „olvasmány feldolgozása” azonban nem mindig szeretteti meg az irodalmat. Az iskolai nyelv- és irodalomtanításnak nem egyedüli célja az érdeklőd« felkeltése, s ez térmészetes is. A tanítóknak adott módszertani utasítások hangsúlyozzák, hogy a nyelvi, történelmi, formai, szerkezeti kérdések megtárgyalása mellett érvényesíteni kell az olvasmányok élményszerű hatását is. A sokféle konkrét tanulság mellett azonban gyakran éppen az élmény sikkad el a tanításból. Az olvasókönyv szemelvényei is nagyobb részben a tanulságokat szolgálják és nem az olvasó élményét. A könyvek élvezésének alapját így is az iskola biztosítja, de az olvasás végül is gyakran az iskolától függetlenül válig szórakozássá, Vagy éppen szenvedéllyé. Nagyon fontos az otthoni példa hatása. Az a gyerek, akinek szülei rendszeresen olvasnak, könyveket vásárolnak, legtöbb esetben jó olvasóvá válik. A könyvtelen lakásban felnövő gyerek nem találkozhat ilyen magától értetődően az irodalommal, külső hatásokra van szüksége, hogy érdeklődése feltámadjon, s ha már kedvet kapott hozzá, akkor is több-kevesebb fáradtságába kerül, hogy olvasnivalóhoz hozzájusson.. A könyvolvasó szülők rendszerint maguk is azon igyekeznek, hogy gyerekük olvasson. Amíg ez csak abban nyilvánul /meg, hogy rendszeresen vesznek gyerekkönyveket, s nagyobb gyereküknek megfelelő műveket ajánlanak a maguk könyvei közül — addig nincs semmi baj. De a szülői becsvágynak néha káros túlzásai is lehetnek. Ha a gyerek is jó alanynak mutatkozik a szellemi túltáplálkozáshoz, akkor könyvfaló csodagyerekké válhat szülei büszkeségére — és saját szellemi fejlődésének kárára. A négyéves korában hangversenyző Mozart példája lebeghet olyan szülők szeme előtt, akik azzal dicsekednek, hogy gyerekük kilenc éves korában már Tolsztojt és az Ember tragédiáját olvasta. Az olvasásba belehajszolt gyerek aztán vagy ügyetlen, élhetetlen, gátlásos könyvmollyá válik, vagy jobbik esetben megcsömörlik a túlzottan adagolt bölcsességtől, és más szórakozásokhoz menekül. KÉMÉNY ERZSÉBET: Az olvasásnak nincs általános érvényes adagja. Az a nyolc-tíz éves gyerek, aki tíznél több regényt elfogyaszt egy hónapban, valószínűleg nem emészti meg eléggé az olvasmányait, agya, képzelete nem képes feldolgozni az újabb és újabb könyvek adta élményeket. A gyerek az olvasástól gyakran „se lát, se hall”, ötször kell neki szólni, hogy jöjjön már ebédelni — és nem könnyen és nem szívesen zökken ki ebből a gyönyörűségből. A szülők különbözőképpen vélekednek gyermekük „olvasási düh”-éről. A gyerek napirendje, a családi kör fegyelme természetesen megkívánja, hogy az olvasást korlátok közé szorítsák, s a hatástalanul maradt figyelmeztetések után erélyesebb módszerekkel vezessék vissza a lelkes olvasót többi kötelességeihez (például a könyv szelíd elvételével). De hogy gyermekük olvasás közben szívét- lelkét beleadja a regénybe, az ne aggassza a szülőket! Türelmet és megértést érdemel az a gyerek, aki az olvasásnak erre a fokára eljutott. Amit tőle megkívánunk: hogy ne zavarjon bennünket olvasásunkban, munkánkban, azt neki is adjuk meg. Egyébként is: az olvasó gyerek különösen jó gyerek, olvasás közben éppúgy nincs vele baj, mint éjszaka, mikor alszik. (Baj volna persze, ha a szülő az olvasásnak csak ezt az egy hasznát venné észre.) Nemcsak az olvasás, hanem minden olyan foglalatosság, amelybe a gyerekek belelelkesednek, kísértésbe hozza a szülőket, hogy a gyereket ezzel ^tartsák sakkban. Meglehetősen elterjedt nevelési hiba forrása lehet ez. *A szülők ugyanis hajlamosak arra (sok másféle kötelességüktől időzavarba jutva), hogy az úgynevezett „nevelői ráhatást” gyerekük legérzékenyebb pontja ellen irányítsák. „Nem kapod meg a könyvet, amíg...” „Egy hétig nem olvashatsz, mert...” „Csak akkor iratkozhatsz be a könyvtárba, ha. ..” Az ilyen mondatok megfelelő alkalommal jogosak és helyesek is lehetnek. De ha sorozatosan záporoznak az olvasó gyerekre, s napokra, sőt hetekre elszakítják kedves gyönyörűségétől, akkor csak makacsságot váltanak ki. Az, hogy a gyerek nem olvas eleget, nem érdeklik a könyvek, aránylag kevesebb családban válik problémává. A nem olvasó gyereket a szüleik ritkán szokták biztatni, s ilyen családban esetleg nincs is alkalmas könyv. De azért elég sűrűn halljuk ezt a panaszt jó szándékú, ambiciózus szülőktől. A kedv nélkül olvasó gyerek félévenként, ha rászánja magát egy-egy regény olvasására, szülői unszolás után, nagy sóhaj tozások között. S nincs is benne sok köszönet. Parancsszóra tenni azt, ami igazi gyönyörűség lehetne — elég keserves dolog. A szülői óhajok, sürgetések — különösen sokszoros ismétlés után — hatástalanul peregnek le a gyerekről, vagy éppen 'makacs ellenkezést váltanak ki belőle. Hátha még a szülők ismerőseiknek panaszolják el bánatukat a gyerek jelenlétében. Kedvet csinálni csak konkrétan lehet. Nem olvasónak nagyon érdekes könyvet kell ajándékozni, lehetőleg illusztrált művet. A könyv témáját is jól meg kell ilyen esetben választani. Minden gyereknek van valami kedves foglalatossága, szórakozása. Erre gondolva válasz- szűk ki az ajándékba adott könyvet. Esetleg nemcsak ismeretterjesztő, hanem megfelelő témájú szépirodalmi könyvet is találunk. Ne érezze azt a gyerek, hogy az olvasásra biztatva el akarjuk őt vonni kedves szórakozásától. Megelégszünk azzal az egy tanáccsal, amely nemcsak a mi problémánkra érvényes: ne erőltessük gyermekünket a jóra! A kényszerítés a leg- gyönyörködtetőbb foglalatosságot is megkeserítheti. B ár a felnőttek gondoskodása, irányítása egyre jobban hatalmába keríti az iskolások idejét, gyermekeink féltékenyen védik maradék jogukat a kedvük szerint való élethez. Akinek minden napját szülei osz+iák be reggeltől estig jó és hasznos különórákkal, eeész életére belerokkanhat ebbe a „gondoskodásba”. Vi- gvázzunk arra, hogy az olvasás ne a szülői ellenőrzés mellett folytatott kötelességek sorába ‘tartozzék, hanem a szabad időtöltéshez, a játékhoz legyen hasonló. Járási békeaktíva ülés Salgótarjánban Salgótarjánban február 9- én járási békemozgalmi munkások részvételével békeaktíva ülést rendeznek. Az ülésen Bokor János megyei népfront elnökség: tag tart tájékoztatót az országos békekonferencia tapasztalatairól. Olvasnak a pásztóiak Pásztón egyre nő az olvasni vágyók száma, bővült az utóbbi időben a napilapokat és folyóiratokat tanulmányozóik tábora is. Jelenleg 460 Népszabadságot, 380 Nógrádi Népújságot, 82 Népszavát, 47 Magyar Nemzetet olvasnak a pásztóiak, ezenkívül mintegy 58 fajta sajtótermékből több előfizetője van a postának. Növekvőben van az utcai árusoknál és postán kapható fogyó példányok száma is. Qfrg.áiz-a tikéi (Balon axpiarmatúu Ma Balassagyarmaton a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Jogász Szövetség közös rendezésében mkétot tartanak a megye jogászai, ügyvédei. Az ülésen meghallgatják dr. Hajdú Gyula egyetemi tanárának a nemzetközi jog tanszéke vezetőjének előadását a berlini kérdés nemzetközi jogi problémáiról. Majd a tsz jogpropaganda és jogi patronáló tevékenységről tart előadást dr. Szabó István megyei főügyész. A tsz szerződésekből eredő jogvita problémáit dr. Káplán János, a Hazafias Népfront mellett működő jogi akciócsoport vezetője fejtegeti előadásában. Az előadások után megvitatják a résztvevők a legfontosabb tennivalókat. POLITECHNIKAI OKTATÁSON Kovalcsik András balassagyarmati tanár felvételeiből. vwvwwvw Élenjáró tsz-aaszonyok találkozója Nógrádkövesden Pénteken a Balassagyarmati Járási Nőtanács rendezésében találkozóra hívták össze Nógrádkövesdre a járás termelőszövetkezeteinek legjobb dolgozóit. A találkozóra meghívták a szécsényi és rétsági járás legjobb termelőszövetkezeti nődolgozóit is. A tanácskozáson a termelőszövetkezetek Ahol a földek technikusai tanulnak 1962 jelentős esztendő a — Farkas János vagyok, Szécsényi Mezőgazdasági Hugyagról. A szüleim terTechnikum életében. Ez a melőszövetkezeti tagok, én fontos szakiskolánk négyéves magam a technikum után Menjünk a hóba Jer kedves, nézd csak, reggelre a tó jegét beeste vastagon a hó. A fák tar gallyait betakarta e villogó, hús habtestü vatta. Selyemhúsa rásimult a rögre, fénygyerekek csúszkálnak fölötte. Friss szagú dunyha víg vászna alatt a vén Föld most álmodja a tavaszt. A nyárfa meg lenge csipke mezbe hajlik át az égi kék lemezre. Hólombok csúcsán ezüst tűz csillan, a folyón most hócslllagos híd van. Jer hát kedvesI Az egész szép tájék: nap fényében felszikrázó játék. A hó belepett mindent vastagon, árnyékunk is vakít a havon. S míg ajkaink összehajtanak, a hó elolvad talpaink alatt. , & ' ' ' ■ Tóth József és Farkas János párosban tanul legszívesebben ja. — egyetemre szeretnék menni, hogy felsőfokon is elsajátítsam az állattenyésztés szakismeretét. Hasonlóan , a továbbtanulás mellett, határozott a végzősök közül Percze József és Sirlcó Tibor, akik, mint tanárok a mezőgazdasági ismeretek tanítását tűzték életcélul, valamint Holcza András, aki mezőgazdasági gépészmérnök akar lenni, s Bölcső Ligia is, kiben hármas terv érlelődik egyszerre, ha sikerül: egyetem, vagy a Péceli Baromfitenyésztési Szakiskola, vagy valamelyik állami gazdaság, jó agronómus keze alatt lenni. S aztán haza, Litkére, a termelőszövetkezetbe, ahova addigra, reméli, a szülőket is sikerül bebarátkoztatni a ma még egyéni 5 hóddal. — Ligiának, — tájékoztat megint csak Bazsa tanár, — mindhárom tervhez megvannak a reális lehetőségei. Tanulmányi eredményei kielé- gítőek, a KISZ-munkában rendszeresen részt vesz. Tamegszilárdításából asszonyokra háruló feladatokról beszélgettek a résztvevők. Pozitívan értékelendő a járási nőtanácsnak ez a nemes kezdeményezése, mely szerint a kiváló tsz nődolgozók tapasztalatait tovább kívánja fejleszteni a még gyengén dolgozó termelőszövetkezeti asszonyok körében is. nulmányi téren most még egy kis további ambíció és nyugodtan ajánlhatjuk a három közül akár az egyetemre is, ha úgy akarja. A mezőgazdasági technikusképzés módjáról Benedek Pál igazgató mond néhány szót, miközben az intézetben kalauzol: — A növendékek heti két napon gyakorlati foglalkozáson vesznek részt és állandó naposi beosztást látnak el a gazdaságban. A nyári egyhónapos gyakorlaton a Bor- sosberényi Állami■ Gazdaság látta el feladattal technikusjelöltjeinket, akik mintegy 30 ezer forintot kerestek néhány hét alatt a kukoricatöréssel. Ebben a munkában az alsóbb évfolyamokat is számolva 45 fiatal vett részt s a munkával szerzett összegből az intézet csinosítására és kirándulásokra szánt részen kívül a negyedikeseknek 9 ezer forintjuk van takarékban. Ezzel az eredménnyel kettős feladatot igyekezett megoldani a technikum, a munkára és a takarékosságra nevelést. lelkiismeretes munka után most első ízben bocsájt ki növendékeket a padjai közül, akik technikusi képesítéssel zsebükben, a korszerű agrotechnika tudományával előbbre vivői lehetnek nagyüzemi mezőgazdálkodásunk ügyének. Pest, Heves, Borsod, Nóg- rád megye fiataljaival ülünk és társalgunk a délutáni szabadórákban. Huszonnyolc ifjú és leány terveit bontakoztatjuk a beszélgetésben. S bár más-más álakzatúak ezek a tervek, a huszonnyolc cél mégis egészen azonos: építő hasznára lenni gazdálkodásunknak. Ki, hogyan akar hát e cél felé közelíteni, erről folyt a szó a tanulószobában. Nézzünk csak meg egynéhányat közülük, ahogy jegyezgettük: gépállomáson, termelőszövetkezetben, állattenyésztési vonalon, vagy az állatforgalminál szeretnék elhelyezkedni. Az „önéletrajz” adatait Bazsa Mihály tanár dicsérő szavakkal egészíti ki: — Farkas az évfolyam legnagyobb gyakorlati érzékű növendéke, úgy, hogy a termelő munkában, főképp állat- tenyésztési téren azonnal megállja helyét. Bányász szülők fia Jászberényi László Salgótarjánból, az állatok, főleg a kisállatok iránti szeretetét mégis hazulról hozta magával az iskolára. Apja a méhészeti szakcsoport megyei elnöke, tőle leste el a méhekkel, nyulak- kal való bánást és 18 méhcsaládját maga vándoroltat- ja szerte az Alföldön. — Képesítő után, — mondBazsa Mihály tanár a csoportos tanulás keretében is szívesen segít a mezőgazdasági technikus-jelölteknek
