Nógrádi Népújság. 1962. január (18. évfolyam. 1-9. szám)

1962-01-03 / 1. szám

6 NÖGRÁDI NÉPÚJSÁG 1962. január 3. Hatmillió forint összegű kártérítés Az Állami Biztosító 1961. évi tevékenységéről — A biztosítás fejlődéséről Takarékosság ? Jókora adag hideget so­dor be sokráncú szoknyájá­val, meg a hátán csomóra kötött berlinerkendővel az ajtón beforduló asszonyság. Megáll az asztal sarkánál, alig várja, hogy megszólal­hasson. — Beteg az Ibolyka. Ma­gas láza van, az anyja nem meri kivinni ilyen időben. Orvosért kellene telefonálni. A (tanácselnök már nyúl is a kagylóért. — Litke 11-et kérem. — Erőt, egészséget! — A Fekete Pista kislánya be­teg, az Ibolyka. — Magas láza van. — Hogy? Nem jö­hetsz ki, mert az engedélye­zett öt kiszállást már lejár­tad hatodikén? — Node. — Igen. — Köszönöm. — Hallotta ugye? — for­dul az aggódó arccal vára­kozó asszonyhoz az elnök. — Nem jöhet, mert „elfo­gyott” az engedély. Azt azért megígérte, hogyha Salgótarjánba megy, benéz. Eddig némán figyeltük a jelenetet. Most azonban már „elfogy” a türelmünk és megkérdezzük: — Miért nem jöhet ki az orvos? Milyen engedélyről van szó? — Litke körzetéhez há­rom község tartozik. Ezekbe a községekbe a heti egyszeri rendelésen kívül beteghez csak ötször jöhet ki egy hó­napban az orvos. — Ki csinálta ezt a ren­deletet? — ámuldozunk. — Az Egészségügyi Mi­nisztérium, csupa takarékos­ságból. Még a benzin árát sem kapja meg az orvos, ha mégsem bír a lelkiismereté­vel és túllépi a megengedett „keretet”. S az érdekes még az a dologban, hogy a benzin maximum 5 forintba kerül­ne, de ha a betegnek alkal­mi járművet szereznek és azzal beviszik Lükére, az legalább 160 forint. Amit az SZTK szó nélkül kifizet. Micsoda ügyes találmány. — Itt mindenki rosszul jár: a beteg, az orvos, sőt még maga a rendeletet hozó „takarékos” minisztérium is! — kemény — JÁRÁSI TANÁCSÜLÉS LUDÁNYHALÁSZIBAN A széesényi járási tanács­tagság legközelebbi tanács­ülését január 27-én tartja. Elhatározták: a fontos ta­nácsülést Ludányhalásziban rendezik meg, melyen a ta­nács testületi munkájának további javításáról és az 1961. évben végzett tanácsi tevékenységről tárgyalnak majd. A tanácsülés megszervezé­sére már megkezdték a szük­séges előkészületi munkála­tokat. Az Állami Biztosító jól sikerült ankétet rendezett, ahol a megyei szervek veze­tői vettek részt. Ezen is­mertették az Állami Biztosí­tó 1961. évi munkáját, kár- rendezési tevékenységét, de foglalkoztak azzal is hogy a jövőben milyen újabb bizto­sítási lehetőségekkel bővül a termelőszövetkezetek általá­nos vagyonbiztosítása, to­vábbá melyek a jövő évi terveik. Kecskés László elvtárs az ÁB megyei igazgatója kér­I déseinkre ezeket mon­dotta: — Az év elején vezettük be a tsz-ek általános vagyonbizto­sítását. Azért neveztük el általánosnak, mert egyesítet­tük a tűz-, a jég- és az ál­latbiztosítást, sőt e biztosí­tás keretében az árvízkárok 50 százalékát is megtérítjük. — Az általános vagyonbiz­tosítást örömmel fogadták a Nógrád megyei termelőszö­vetkezetek. Ezt bizonyítja az is, hogy már az első évben 132 termelőszövetkezet kötöt­te meg ezt a kedvezményes díjú és feltételű, a közös va­gyonra kiterjedő biztosítást. Azok a termelőszövetkezetek, amelyek az általános va­gyonbiztosítást kötötték meg, már az első évben meggyő­ződhettek arról, hogy e bizto­sításon belül lényegesen bő­vült az Állami Biztosító kockázatvállalása a közös vagyont érhető különféle ká­rosodásokkal szemben. Külö­nösen megnyugtató a terme­lőszövetkezetek számára az árvízkárok 50 százalékának a megtérítése, és az a tudat, hogy az általános vagyonbiz- tosítás keretében az összes t termesztett kalászos és ka­ll pás, valamint öntözéses I konyhakertészeti növények biztosítva vannak jégverés kár esetére. De a fiatalabb állatállományban előforduló elhullási és kényszervágási károk is megtérülnek. Az év elejétől a megye termelőszö­vetkezetei négymillió forint különféle kártérítésben ré­szesültek, — a közös va­gyonban bekövetkezett tűz, villámcsapás, vihar, árvízká­rok, jégveréskárok és az el­hullott, vagy kényszervágott állatok kára következtében. — Tűz, villámcsapás és viharkártéritésben 29 ter­melőszövetkezet részesült. Például a zagyvapálfalvi Kossuth Tsz 27 910 forint tűzkártérítést kapott, — a varsányi Rákóczi Tsz 14 400, a nógirádmegyeri Petőfi Tsz 12 300 forint viharkártérítést kapott. — Az általános vagyonbiz­tosítás bevezetésének első évében 46 termelőszövetkezet részére fizettünk, több mint 1 millió forint árvízkártérí­tést. Többek között a szécsé- nyi II. Rákóczi Tsz 276 000, az ecsegi Béke Tsz 82 000, a galgagutai Táncsics Tsz 70 ezer, a béri Béke Tsz 42 000 forint árvízkártérítésben ré­szesült. — A jégverés ez évben is nagy károkat okozott a me­gyében, mivel sok helyütt a különféle növényféleségekben 50 százalékon felüli jégverés­kár is előfordult. — A megfelelő állattartási körülmények esetében is 1961. évben több mint egy­ezer-négyszáz elhullott, vagy kényszervágott állat után fi­zettünk kártérítést a terme­lőszövetkezeteknek. A kár­összeg eléri a másfél millió forintot. A megyében nem volt olyan termelőszövetke­zet, amelyik ne kapott volna nagyobb összegű állatkárté­rítést az Állami Biztosítótól. — 1962, évtől kezdve az általános vagyonbiztosítás ke­retében a nagyüzemi barom­fibiztosítás is bevezetésre ke­rül, amely kiterjed a napos­csibékre, to jóstyúkokra, ka­csákra, libákra és pulykák­ra egyaránt. A baromfibiz­tosítás díja igen kedvező lesz és nagyban elősegíti a baromfitenyésztés zavartalan­ságát. A renden fekvő ga­bonaneműket eddig nem le­hetett biztosítani, — a jövő évtől módot nyújtunk a tsz- eknek arra is, hogy a két­részes, gépdúton aratott gabo- naneműeik jégbiztosítását az utóérés tartamára a renden fekvő növényekre is kiter­jesszék kisebb pótdíj ellené­ben. — A termelőszövetkezeti tagok biztosítása a Háztáji Általános Biztosítás. 1961- ben ezt a biztosítást több mint hatezer tsz család kö­tötte meg a megyében. Az utóbbi hónapokban a 130 fo­rint évi díjú háztáji biztosí­tás helyett bevezettük az évi 180 forintos biztosítást. Ennek előnye, hogy a bizto­sítás kiterjed a tehén, növen- dékimarha, anyakoca, a sül­dő és a hízó elhullására, de vonatkozik a tűz, vihar, jég­verés, betörés-lopás, vala­mint a baleseti, szavatossá­gi károk esetére is. — A megyében a biztosí­tott tsz tagoknak több mint 400 esetben fél millió fo­rint kártérítést fizettünk ki, tűz, villámcsapás, vihar, baleset és háztáji állatok el­hullása, vagy kényszervágása következtében. A háztáji ál­talános biztosítás alapján 17 tsz tagnak fizettünk nagyobb baleseti kártérítést és 3 tsz tag baleseti halála esetén özvegyeiknek 45 000 forint segélyt fizettünk. '— A tsz tagok biztosítási és önsegélyező csoportjának már 3000 tagja van me­gyénkben. Az önsegélyező csoport tagja lehet minden 65 éven aluli termelőszövet­kezeti tag, ha a termelő- munkában részt vesz, nem nyugdíjas és nincs betegál­lományban. A havi tagsági díjért, mely 10 forint, a ta­gok rendes és rendikívüli se­gélyek igénybevételére jo­gosultak. — Nógrád megyében az élet és balesetbiztosításra ki­fizetett összegek is számot­tevők, mivel életbiztosítás­ra és temetkezésre 350 eset­ben több mint 200 ezer fo­rintot, — üzemi balesetre 1328 esetben 800 ezer forin­tot, iskolai tanulók baleseté­re 574 esetben 160 ezer fo­rintos kifizetés történt eb­ben az esztendőben. Az élet- és balesetbiztosítottak száma pedig eléri az 50 ezer főt a megyénkben. — A biztosítási munka egyébként ma már igazán nem üzleti vállalkozás, hi­szen az 1961-ben befolyt biztosítási díjaknak a zömét visszafizettük a biztosítottak­nak, s a fennmaradó összeg pedig fontos közérdekű cé­lokat szolgál szocializmust építő államunkban, — mon­dotta Kecskés László elv­társ.------------------, -------------------­Ja nuár 4-én lesz a nyeremánybetétkönyvek első (»sorsolása KÉSIK A HAJNAL Járom az erdőt és a hulló levelek láttán életemnek olyan eseményei jutnak eszembe, melyeket az élete nyarát élő ember elől eddig eltakartak rózsaszínű tavaszok, a nyár ezernyi színpompája és ködbefulladó telek. Az ember, a 'milliónyi sárgult falevél láttán hajlamos bizonyos szentimentalizmusra. A halódó természet felidézi benne az idő múlását és életének régmúlt, elfelejtett esemé­nyeire emlékezteti. Néha elmélázva, tétován Icapkod egy egy aláhulló levél után, mosolyog valamikori hevességén, tévedésein és deresedő hajjal maga is számvetést csinál... 1914 őszére, telére emlékezem ... Mint katona, láttam már addig jó pár országot. Nem a magam jószántából, menni kellett parancsra. Jártam a Dél­vidéken. Ngeyvenhárom elején leszerelés helyett Kelet felé irányítottak. Megcsodáltam az akkori Kattowitz égbenyúló szénhegyeit. Breszt-Litovszkba érve elméláztam a törté­nelmi nevezetességű város láttán. Minszkben keserű száj­ízzel vettem tudomásul, hogy didergő, kékrefagyott szájú magyar zsidók a magyarság nagyobb dicsőségére kőke­ményre meredt emberi ürüléket feszegetnek csákánnyal a vasútállomáson a „haza védelmében”. Negyvennégy nyár- utólján elfásulva nyomultam előre a többiekkel a romániai Fehértemplom irányába, hogy nem sokkal később, Világos mezején együtt fussak hazafelé szétvert hadunk maradvá­nyaival ... Horthy emlékezetes, október 15-i beszéde Nagykőrösön ért. A pénzügyminiszter 1961. április 1-én életbe lépett ren­deleté alapján, a rendes ne­gyedért sorsolásokon kívül, a negyedik negyedévi nyere­ménybetétkönyv sorsolással egyidejűleg úgynevezett fő­sorsolást is rendeznek Ennek értelmében 1962. január 4-én kerül sor az első fősorsolás­ra. A fősorsoláson minden ér­vényben levő myereménybetét- könyv egyenlő eséllyel vesz részt, és 10 000 közül egy könyv évi átlagbetétjének 1000 százalékát, tehát tízsze­resét nyeri. Míg régebben legfeljebb 3000 forintos átlagbetét után fizették ki a 200 százalékos, 100 százalékos és 50 száza­lékos nyereményeket, most 10 ezer forintos átlagbetét után kaphatják meg nyereményü­ket a nyereménybetétkönyv- tulajdonosok, A rendelet nem­csak a nyeremények össze­gét, de azok számát is je­lentősen felemelte. Azelőtt 1000 betétkönyvre 14 nyere­ményt sorsoltak, április óta 25-öt. Mégpedig: egy kétszáz százalékos, egy száz százalé­kos, két ötvenszázalékos és huszonegy huszonöt százalékos nyereményt. A január 4-i első fősorso­láson minden 10 ezer betét­könyv közül egy (amelynek a négy utolsó számjegye meg­egyezik a kisorsolt négy­jegyű számmal) ezerszázalé­kos nyereményt ér el. Eszerint,- ha a kisorsolt be­tétkönyvben elhelyezett évi átlagbetét eléri a 10 ezer forintot, a könyv tulajdonosa 100 ezer forintot nyer a fő­sorsoláson. Kétszáz méterre tőlünk szovjet csapatok ásták be ma­gukat. Akkorra heten maradtunk már csak a századból. A rádióban elhangzott proklamációt közülünk csupán ket­ten hallották, véletlenül, azok is csak a végét. Harcokban fáradt, kiéhezett, elkeseredett szomszéd egységeink nem so­kat törődtek már velünk. Nem tartoztunk sehová. Paran­csot nem adott senki, de enni sem. A beszédet követő két napon elnémult a front. Nem dörögtek az ágyúk, elhallgattak a gépfegyverek, az aknave­tők. A németek idegesen jártak-keltek az utcán és legki­sebb megmozdulásunkra is fegyverükhöz kapkodtak. Ma már tudom, hogy ott, akkor, mit mulasztottunk el, de hát az ember legtöbbször csak utólag elég okos. A következő két hetet a Cegléd—törteli tanyavilág­ban töltöttük. A nagy fejetlenségben nem került sor arra, hogy Szálasinak feleskessenek bennünket. A Budapest irányában támadó szovjet-ék tőlünk oldalt, két kilométernyire zúdult előre. Nem sokat törődtek a sző­lőkben szétszórt német—magyar csapattöredékekkel. Repü­lőik ott zúgtak el felettünk, hallottuk a harcikocsik dübör­gését is. Tartalék konzervünk elfogyott, napok óta szőlőn éltünk már. November hetedike szürke, borús reggele virradt ránk. ASSZONYOKNAK Ebben az írásomban az egy- kétéves gyermekek neveléséhez szeretnék segítséget nyújtani az édesanyáknak. A gyerrAeknek a születés első pillanatától nemcsak a teste gyarapszik, hanem fejlő­désnek indul érzelmi, értelmi élete Is. A gyermek beleilleszke­dik először a családba, majd ké­sőbb a társadalomba. Tehát a testi ápolás mellett már az egy- kétéves gyermek nevelésére igen nagy gondot kell fordítani. Legtöbb szülő azt gondolja, hogy a gyermek nevelése csak két- bároméves korban kezdődik. Az első években csak gondozásával kell törődsniök. Ezek a szülők a nevelés fogalma alatt csak a be­szélgetést, fegyelmezést értik. Megfeledkeznek arról, hogy a környezet, a jó szokások kialakí­tása, a felvett rossz szokások megszüntetése, mind-mind a ne­veléshez tartozik. Az újszülött­nek még semmilyen rossz szo­kása nincs, így a szülőktől függ. hogy mit szokik meg. Ágyban jól érzi magát, — vagy állandóan karon akar ülni. Percenként két enni —, vagy csak háromórán­ként. Cuclival alszik — vagy anélkül. A gyermek már születésekor sem Íratlan fehér tábla, hiszen bizonyos adottsággal rendelkezik, amit a .szüleitől örökölt. Ha a gyermek külsőleg valamilyen te­hetséges rokonhoz hasonlít, vagy ellenkezőleg, egy rossz életmó­dot élő rokonhoz, egyes szülők ebből bizonyos következtetéseket vonnak le a gyermek jövőjére nézve. Ez helytelen. Hiszen még az örökölt sajátosságok sem ha­tározzák meg végzetszerűen a gyermek jövőjét, illetve jellemét. A környezet nagy hatással van a gyermek fejlődésére. Ahol nincs kiabálás, veszekedés, ajtó­csapkodás, még a gyengébb idegzetű gyermek is nyugodtan pihen. Ha a csecsemő állandó zajos környezetben van, még ha erősebb idegzetű is, napról-nap- ra ingerlékenyebb lesz. Már pici korában félős természetűvé vá­lik. A csecsemő csak békés, nyu­godt, megértő, humanizmussá! átitatott családi környezetben fejlődik helyes irányban. szerepet játszik a gyermek egyé­ni vonásainak, jeUemének kiala­kításában a nevelés. Hegy a gyermek adottságának pozitív, vagy negatív tulajdonságai érvé­nyesülnek-e, az a neveléstől függ. Mint ahogy a kertész a növé­nyeit védi, ápolgatja. nevelgeti, úgy védi, ápolgatja és nevelgeti az anya is gyermekét. De ahogy a kertész is megismeri a növé­nyek tulajdonságait, hogy mun­káját eredményesebbé tegye, úgy az édesanyának is meg kell ismernie gyermeke adottságait. Tervezgetésünknél necsak kis­korában lássuk magunk előtt gyermekünket, hanem később is. Ha most csendes, észrevétlen, minden körülmények között szót fogadó gyermeket szeretnénk nevelni, akkor tegyük föl a kér­dést, hogy majd a későbbiek fo­lyamán tetszik-e egy kezdemé­nyezés nélküli, erélytelen ifjú. A rendszeres életmódnak pszi­chológiai és biológiai alapja vám Ha rendszeresen azonos időkö­zönként adunk enni a gyermek­nek, az beidegződik nála és mi­re eljön az evés ideje, a gyer­mek már erre felkészül. Így gyermekünk a későbbiek folya­mán is hozzászokik a rendszeres étkezéshez, nem lesz problémánk az étkeztetéssel. A rendszeres életmódra valé szoktatásnál nem szabad megelé­gedni azzal, hogy a napi esemé­nyek ugyanabban a sorrendben és időben kövessék egymást. Az egyes eseményeknél is tartsuk be a sorrendet. Például a mos- datásnál már előre nyújtja azt a testrészét, ami éppen követke­zik. összefoglalva az eddigieket: Ne feledjük, hogy az egy-kétéves gyermeket is kell nevelni, sőt, könnyebb ebben az időben a jó szokásokat kialakítani, mint ké­sőbb a rossz szokásokról átne­velni. Ha nevelésünket rendsze­resen és tudatosan végezzük, ak­kor a kisgyermek békésebbé -te-- szí családi életünket, még jobban tudunk örülni az első 'gyermeki A gyermekkel született tulaj- mosolynak, a tipegő lépéseknek, donságokon kívül igen fontos és az első szavaknak. Ólomszürke felhők lomhán vitorláztak kelet felé. Éhségtől elcsigázva, szótlanul gubbasztottunk egymás mellett, de a gondolatunk egy volt. Hogyan jutottunk idáig, meddig tart még szenvedésünk és mi lesz ezután? Ma már nem emlékszem, melyikünkben támadt a gon­dolat, de egyszercsak elhangzott közöttünk: — Ki gondol itt miránk? Mit akarunk, mit keresünk még mi itt? A pótkeretünk Salgótarjánban van,.. Vonul­junk be oda. Ott volt a századimok, nála az okmányok, bélyegzők. Kiállítottuk hát a papírokat és nyolc óra tájban felültünk a kis ligetben elrejtett Krupp-féle terepjáró kocsinkra. Nem ... Nem voltunk hősök. De gyávák sem. Elfárad­tunk, dideregtünk, éhségtől szédültünk, meguntuk a kilátás­talan harcot. Élni akartunk. A magyar és német nyelven megírt „okmányok” meg­tették a magukét. Simán elértük Hatvant és kora délután értünk Salgótarjánba. A Külső pályaudvarnál német és magyar tábori csend­őrök igazoltattak bennünket és közölték velünk, hogy pót­keretünk Losoncra települt át, ott keressük. Fojtó, nehéz köd ült a város fölött. A gyárkémények füstje beszorult a szűk utcákba. Aliig gombolt járókelők siettek a járdákon, mintha attól félnének: valaki a szí­vükbe lát. A vasúton lassan, köhögve, kehes mozdony eről­ködött hosszú kocsisor elején Somos felé. ... Aztán meghibásodott a motor. Szabó Miska kiszállt és valamit mutatott ott elől. Az „Őrangyal” gyógyszertár előtt álltunk. Szorongó szívvel néztem a szerteágazó utcákat... Ez vezet a Cigány utcába ... Ez meg Somosra ... Es ... igen... Arra kell menni Etesre. Ott van anyám, aki titkolta könnyeit a bú­csúzáskor ... Ott van apám, aki egy évben egyszer moso­lyog, de aki lopva mindig nézne ügyetlenül titkolt, félti szeretettel. Ott vannak a kicsiny telepen barátaim, ismerő­seim. Ott van az Olvasókör, az iskola, ahol tanultam, a gör­behátú, köhögös Vili bácsi, a miniatűr villamos, a jéghideg vizű kerekeskút, a hűvös pince. ... Haza, csak haza! Anyámnak nem volt könnye a fogadtatásra. Elsírta már évekkel ezelőtt. Emlékszem, dadogtam valamit szabadság­ról és eltávozásról, de láttam a szemén, hogy úgysem hiszi. Száraz volt és fénytelen ez a szem, csupa aggódás, csupa féltés. Apám nemrég jött haza a nappalos műszakból és szemérmes szeretetével nem kérdezett semmit. Szótlanul szívta pipáját és elballagott Tóth nénihez a kaszinóba, egy liter borért. Aznap éjjel keveset aludtam. Hiszen jóformán el sem búcsúztam a fiúktól. Üjra láttam Miskát és Jancsit a ko­csin, holtfáradtan, reménytvesztetten, amint gyanúsan csil­logó szemmel, feltűnés nélkül intenek búcsút... Láttam Jóskát, gyermekkori barátomat, amint golyószóróval a vál­lán indul a világosi hegyekbe, hogy soha ne térjen vissza többé. Az emlékek és a fáradtság nem hagytak aludni. Zub-

Next

/
Oldalképek
Tartalom