Nógrádi Népújság, 1961. december (17. évfolyam, 97-105. szám)

1961-12-23 / 103-104. szám

TULAJDONKÉPPEN NEM

IS kettő, hanem három: Mát- ranovák bányatelep, Mátra- novák község — másként: a falu — és Homokterenye. De most inkább csak az első kettőről lesz szó, van e kettő között is annyi zűr, hogy éppen elég lenne megtölteni vele nem egy oldalt, de egy egész újságot. Egyébként, amit kettőjükről el lehet mondani, vonatkozik ez a harmadikra is

Hol is kezdjem? Talán ott, hogy nem volt szerencsém, mert a bányatelepi kultúrotthon igazgatója éppen aznap Salgótarjánba utazott valamilyen értekezletre. Lucskossáros, afféle őszvégi-téleleji, nyúlós, melankóliát árasztó idő volt odakint, ami elől a kultúrotthon épületében lévő kisvendéglőbe húzódtam. A várakozás kissé hosszúra nyúlt, s volt időm alaposan szemügyre venni a telepiek eme új intézményét, a barátságos, melegsárga gyékényborítású falakat, a csillogó söntéspultot, s odaát — csak függöny választja el, az is szétvonva — a presszó szolid faburkolatú falait, modem csillárait. A bútorzat, igaz, kissé vegyesre sikerült, dehát Mátranovákon vagyunk, nem a budapesti Astoriában. S ha hozzágondolom, hogy ez az épület valamikor kaszinó volt, a bányászoknak tabu, tilos terület, — hagyjuk csak a bírálgatást!

S már csak az motoszkál a fejemben, hogy ez a két, különben roppant kellemes intézmény, így házon belül nem gyakorol-e túlságosan nagy vonzóerőt, nem jelent-e valamiféle nem óhajtott kon- kurrenciát a kultúrotthonnak.

Végiggondolni azonban

mindezt nincs idő, mert többen jelzik, hogy Székely bácsi, a kultúrotthon igazgatóhelyettese útban van a kisvendéglő felé.

Nos, Székely bácsitól — mikor átöltözve visszajött, mert szokásjoggá lett a bányatelepen, hogy ide, a kisvendéglőbe akármilyen ruhában beülni nem illik. — őtőle hallottam először, hogy Mátranovákon valami nincs rendben a kulturális élet körül, hogy a vendéglátó vállalatnak itt tulajdonképpen nincs kivel konkurrálnia. Ö beszélt nagyon tartózkodóan — a község két része közti viszálykodásról először. Eléggé elkeseredetten mondogatja: Nem megy semmi, semmi. A foto-szakkör megszűnt, a sakkor is, sakkozgatnak, de hol vannak a régi sakkcsaták, versenyek, a barkácsoló szakkör átkerült az iskolához, színjátszócsoport van ugyan, dehát. .. Nem jön a fiatalság sem úgy, mint régen, és tetejében civakodás a faluval — s legyint, mint aki sokszor elmondta már ugyanezt, de mindhiába.

— És mi az oka ennek a civakodásnak, meg hogy a fiatalok nem jönnek?

— Majd Angyal elvtárs. Majd ő elmondja. Én nem sokat tudok — húzódik visz- sza. Mind hibásak. Ö is. Makacs, makacs a Józsi is — csóválja a fejét —, de ezt meg ne írja. Nem akarom, hogy veszekedés legyen ebből is. Majd ő mindent elmond. A fiatalokról meg hadd beszéljenek a fiatalok. Bejönnek ide mind. majd ők elmondják.

Azon túl aztán Székely bácsi nem is sokat beszél, hamarosan el is ment, már nem is tudom mire hivatkozva.

MOST, HOGY RENDEZGETEM a jegyzeteimet, eszembe

jut a postáslány, akit a faluból gépkocsin hazavittünk a telepre. — Mondaná már meg — kértem —, miért haragszanak egymásra a telepiek és a falusiak?

Nevetett, s megvonta a vállát:

— Amióta telep meg falu van, mindig volt harag. Most legalább bicskázás nincs. Mi volt itt azelőtt!...

— De mi ennek az oka?

— Hát... nem tudom ... nem tudom. Csak van.

„Két szomszédvár”

esték

Különleges világnap

SIPOS ERVIN, A FALU BELI kultúrotthon igazgatói; — szintén aknász, a csurgó üzemben — mesélt a két köz ségrész közti viszály „törté neti okairól”. Minden onnai ered — mondta —, hogy ; telepiek okosabbnak, művel tebbnek, a falusiak, meg gaz dagabbnak hitték és mondtál magukat. (Tudniillik a fali lakossága jórészt parasztok ból állt.) Nos, az ilyen „óriási különbségek tiszteletére fel pántlikázták egymást külön féle csúfnevekkel, a csúfolko dás acsarkodássá, néha bics

De nem maradnak ki az ünnepből a gyengélkedők, betegek sem. Szobájukban szeretettel szórakoztatják őket az ünnepet velük töltő gondozónők

Hogy ez így nem igaz, azt már akkor is tudtam. Azóta az okokhoz is közelebb jutottam. Arról pedig meggyőződtem, hogy így, ahogy most van, nem maradhat. Azt is tudom, hogy a jelenlegi hely-' zeten nem változtathatunk, ha nem kezdjük őszinte, nyílt beszélgetéssel.

De térjünk a tárgyra. A bányatelepi kultúrotthon szakszervezeti kezelésben van. Az igazgató, Angyal József, „civilben” műszerész, villanyszerelő; intelligens, olvasott ember benyomását kelti. Amit Székely bácsi a szakkörökről mondott, meg a problémákról, Angyal József is megerősíti, azzal a kiigazítással, hogy a politechnikai szakkör továbbra is a kultúrotthon védnöksége alatt áll. Hozzáteszi még, hogy színjátszócsoportjuknak körülbelül húsz aktív tagja van, utoljára november 6-án tartottak előadást, előtte januárban. Van tánccsoportjuk és fúvószenekar. A bányásznapi ünnepség alkalmával egy „hakni” brigád járta körül Derecskét és több más bányatelepülést, köszönteni a legjobb dolgozókat. Szederkény-pusztán a kultúrotthon- avatás tiszteletére műsort is adtak. Sok ismeretterjesztő előadást tartanak, bányászakadémia van, vájárképző tanfolyam, zeneiskola. Itt, a kultúrházban folyik a politechnikai oktatás, a taggyűlés stb. Emellett szerződésük van az egri Katona József színházzal.

— Miért nem a Dérynével?

— Mert azt a darabot akarják nálunk is előadni, amit Homokterenyén és a faluban már előadtak. Én pedig így nem tudom fogadni őket. Nincs értelme a falu és Ho- mokterenye után ugyanazt még nálam is lejátszani.

— És nem lehetett volna mégis megegyezni?

— Nem. S most már nem is kell. Jönnek az egriek szívesen. A megyei tanács ugyan először letiltotta, de aztán fölülről beavatkoztak .. .

— És a kultúrotthonok közti ellentétnek mi az oka?

Elmosolyodik:

— Féltékenyek. Előfordult például, hogy Homokterenyén az igazgató letépte a plakátomat. A falusi tanács Is akadályozott. Most ugyan már nem, de egy-két évvel ezelőtt például nem adtak karácsonykor, Szilveszterkor mulatságra engedélyt. A szélesvásznú mozit is a faluba vitték, pedig itt olyan régi mozi van, hogy már némafilmet is forgattak. Egy ócska normál gépem van, mégis a falu kapta a szélesvásznút. Persze, hogy kong a terem nálunk. Ráfizetés az egész.

S most, bár egy kissé szokatlan. hadd folytassam ezt a párbeszédet gondolatban:

— Lehet, hogy Homokterenyén a plakátot egy pajkos gyerek tépte le?

— Lehet, de nékem azt mondták...

— No és a mozi? Nézzük csak, hány lakosa van a telepnek?

— Körülbelül kilencszáz,

— A falunak?

— Kétezren felül.

— Mennyire van a telep a falutól?

— Tíz percnyire.

Hol itt a probléma, Angyal elvtárs?

r

kázássá fajult. Manapság ; ilyesmi nincsen. Barátságok i kötődnek telepiek és falusiak j között, egy munkahelyen r nagyszerűen eldolgozgat egy r telepi és egy falusi; a falu t szociális összetételében is i jócskán megváltozott; a fia- r talok zöme — a tsz nagy bá- g natára — a bányába ment. \ De hogy van maradéka a \ régi viszálynak, az íme nyil- j vánvaló. Hiszen kesereg Sipos < is — bár benne van a haj- t landóság a megegyezésre és i az együttműködésre —, hogy E az ő tánczenekarukat már i kétszer „robbantotta” a bá- ] nya, hogy a telepieknek le- < hessen. A telepi kultúrotthon i ismeretterjesztő programját i viszont fitymálta: nem az ő j munkájuk, azt mind a bánya ; csinálja. Egyidőben — je- i gyezte meg ironikusan — j nagyon jól ment a telepiek- ] nek. A pénz nem számított. < olyan műsort hoztak, ami- < lyent csak megkívántak; ott ; volt a mozi is. Most meg ne- . künk szélesvásznú mozink , van, s hiába minden: tánc- ; zenekarunk is. Hogy miből ; erednek az ellentétek? Volta i nyáron például egy szabad- ; téri táncmulatság nálunk. , Ugyanakkor rendeztek mulatságot a telepen is. Itt sokan voltak, ott kevesen. Akkor mondta Ali bácsi (ez Székely elvtárs, az igazgató- i helyettes), — nem lehetne < megegyezni, hogy egyszer itt. i másszor ott legyen tánc, hogy ; ne egyszerre lenne? Én bele is mentem volna, de Angyal nem járult hozzá. Miért? Talán abban reménykedett, hogy a több pénz majd jobb műsort eredményez, és az nagyobb közönséget. Azóta is így van, hogy gyakran egyidőben van itt is, meg ott is valamilyen rendezvény.

*

DE VAN-E EGYÁLTALÁN

szükség együttműködésre? Nézzük csak: a híres-nevezetes és sokat emlegetett Salgótarjáni Tatarozó Vállalat jóvoltából nyár helyett most lett kész az iskola renoválása. Addig öt osztály a kultúrotthonba járt. Emiatt elúszott az ezüstkalászos tanfolyam, a tsz asszonyok akadémiája, meg egy sor más tanfolyam, ismeretterjesztő előadás. Ha a két kulturális intézmény nem úgy létezne, mintha legalább is tízezer kilométer, meg a Kínai Nagy Fal választaná el őket, vajon megtörtént volna ez? így persze egyiknek sem jutott eszébe segíteni a másikon.

Lenne-e haszna az együttműködésnek? A telepen például két képzőművészeti reprodukciós kiállítást is szerveznek, a faluban is egyet: a helyben fellelhető festményekből. A pedagógusoktól, az orvostól, bányászoktól legalább harminc értékes fest- , ményt tudnak összeszedni ehhez a kiállításhoz. Kicserélhetnék egymás anyagát? Hogyne, de ez senkinek sem jut eszébe, mert mintha az

■ egyik kultúrotthon Mátra- novákon lenne, a másik meg Tokióban. A falusiaknak van egy irodalmi köre. Halódik, mert nincs, aki vezesse. A helybeli irodalomszakos ta1 nárnak annyi a társadalmi megbízatása a vb-tagságtól, a fotó-szakkör vezetéséig, hogy 1 irodalomra már igazán ■ nem jut ideje. Ha már ezen a falusiak nem tudnak segíteni, nem segíthetne-e a telep? S vajon a telepi fiatalok ' közül nem léonének-e be so- | kan az irodalmi körbe? Mégis ‘ csak nívósabb dolog irodalmi ' estet rendezni — mint a

■ nagysikerű Karinthy-est is 1 volt —, mint a kisvendéglő- 1 ben, vagy a presszóban ücsö- ' rögni, s azon búsulni, hogy " nincs aki törődjön az ifjú- : sággal.

i

Apropó, fiatalság. A két ’ település KISZ-szervezete is

■ olyan messzi van egymástól,- mintha két bolygón élnének.- Amin egyébként nincs cso- dálni való, az idősebbektől

anulták. S ezt a viszonyt eginkább a telepi szervezet fnyli meg, amely hosszú idő >ta akut belső válsággal küszködik. A szervezetet a Gáti izemhez csatolták. így hatá- oztak a felsőbb szervek, nert — mondván — termelő- nunkájukat így jobban irá- íyíthatják. Csakhogy a fia- alok tele vannak panasszal: lem bíznak rájuk semmit, lem használják ki fiatalsá- íuk erejét, lendületét. Ott- íon, a telepen sem törődik •7elük senki. A gáti párttit- cár, Tóth elvtárs falusi lakos, 5 sihta után megy haza, a elepi pártszervezet pedig lem „illetékes” az irányítá- iukra, nevelésükre, akár- nilyen szívesen is tenné. így kerültek a telepi fiatalok két szék között a földre. S mi- itán a kulturális élet pang, narad a kisvendéglő, vagy a presszó. Hogy még mindig ott i könyvtár, többezer könyvvel? No igen, tényleg van tt annyi könyv, amennyivel tevés bányatelep, vagy község dicsekedhet. De mutassanak nekem fiatalembert, iki csak olvasással beérné. Aztán még József Attila olvasómozgalom sincs, ami legalább ösztönözné a fiatalokat az olvasásra. „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom? idáig csak hírből ismerték, úgy sem nagyon.

*

MOST MONDJAK MEG a

mátranováki elvtársak, van-6 ennek teteje: az egyik helyen annyi az ismeretterjesztő előadás, meg mindenféle tanfolyam, hogy alig férnek egymástól a másik helyei ősz óta tán nem is volt. Kinek használ az ilyen féloldalas tudatformálás? Mert ügye az nem merülhet ki tudományos előadásokban. Valamiféle technicizmushoz vezetni ez, olyasmihez, amit mostanában szokás „amerikanizmusnak” is nevezni, s amelynek reális veszélyével ott i: kell számolni, ahol nem bonyolítja a dolgot effajta vi szálykodás. De a másik vég let sem valami kecsegtető csak tánc, meg mozi, néh; színházi előadás . . .

Hadd fejezzem be azzal hogy minderről talán szó sem kéne ejteni, ha a mátra nováki bánya vezetői, első sorban pártbizottsága é üzemi alapszervezetei többe törődnének azzal, hogyan él nek a bányászok, a fiatalság miután hazatérnek, ki-ki falujába. Tudom, hogy mos tanában gyakran emlegetjük a mátranovákiakat az újság ban. Ez nem lehet valarr kellemes. Csak azt ne higy jék, rájuk jár a rúd, valak felkapta a nevüket, s mos egyéb elfoglaltságunk híjá vájkálunk ügyes-bajofc dől gaikban. Ök tudják a leg jobban, baj van a kréta ki: rül. Hogy a vezetők kö; egyenetlenség támadt, egymást akarták letromfoln sok mindenre nem marac idejük. Míg egymással csati roztak, közvetlen ‘ szomszéc ságukban is viszálykodá van, pang a kulturális élet, reménységük, az ifjúsáj nem tud mihez kezdeni ör magával.

De, gondolom, ők is rájör nek, hogy ahol félórás járc távolságban három kultúi otthon is ván, képtelenséi hogy ne tudnának egymás nak segíteni. Hiszen, ha három intézmény vezetőji aktívái összefognának, s ke zös erővel törekednének at hoz a célhoz, amelyhez mos külön-külön, és gyakran égj más ellenére akarnak elém másként lenne minden.

Azt mondta búcsúzóul Ar gyal elvtárs: A viszony mos már javul, óvatosan bánja a tollal, nehogy újra élre moljon. Igen ám, de mifél jóviszony ez, ami abból ál jól van, elég volt, ezentí én sem bántlak, te. sem bánt: És viszavonulnak a váraikb és nyalogatják a sebeiket. K nek kell az efféle méltatla „béke”? Mikor itt sokk; töBbre van szükség: együt: működésre, egymás segíti sére.

Csizmadia Géz;

£ Tabi László darabja;, a >Különleges világnap, új, szo- £ cialista társadalmi berendez- I» kedésünk változott és változó viszonylatainak rendkí- j-vül mulatságos, a változásokkal együttjáró fonákságok víg- •• játéka.

£ A vígjáték szövevényét. ;• konfliktusát a szemléletek I* különbözősége kínálva kínáltja Tabi Lászlónak, s a szellemes humorista igyekszik is £ kiaknázni a lehetőségeket, ;• mégpedig úgy, hogy mindkét £ oldal felé jusson egynéhány í-csípős és tanulságos megjegyezése. A polgári kényeiemsze- t retet egoizmusa dr. Baranyai- £Burger professzorban az egyik •••oldalon, túlomtúli osztályfél- '•‘tés a másikon, Zsenda üb- £ elnök részéről. — s a „ve- ••• gyűléstől” való húzódás minapikét póluson. Ezek láttatják, Amennyire élő és ható erők X még ma is múltunk társa- dalmi előítéletei.

>*♦

•:• Az avult szemlélet mindekét oldalon más-más irányiba, de egyaránt károsan hat- £ hat. Earar.yai-Burger az ér- pltelmiségi „felsőbbségével” alá- •> szállásnak érzi professzori £ pozíciójából fia házassági tér- ivót, Zsenda Gyula gyanakvása viszont karrierizmusnak, •••„benősülési” szándéknak fogyja fel a vőjelölt szándékát, !£aki az értelmiségi apa melóié munkás származású, üb- I£ elnök apóst akar nyomatékinak a káderlapra, i Eimek a két ferde optikádnak mulattató vetülete a Különleges világnap, amely vé- gül is mindkét fél részére 1£ megkeresi a közös szemléleti i pontot. Ebben a törekvésében elsősorban a két feleség .••van segítségére az írónak:, •••ha nem is egészen megnyug- !£tató módon. A társadalmi ál- álláspontok feladása ugyanis Ycsak látszólagos, egyszerű asz- iszonyi praktika eredménye. £ Az apák parolázása puszta tévedésen alapszik, nem az elvek tisztázódásán, így egyik fél sem önt tiszta vizet a pohárba.

Az Állami Déryné Színház mutatós kiállításban,- Szécsi Ferenc helyes rendezői értelmezésében mutatta be a darabot. Az előadási együttesben a jelentős posztokon kitűnő erők találkoztak ezúttal. Baranyai-Burger professzor személyében Tassí Béla meggyőzően állítja elénk a szemléletében polgári talajon álló, az új rendet tudomásul vevő. de még nem mindenben értő embert. Felesége, az egykori színpadi csillag Feleki Sári formálásában a nagyvilági dáma találó és mulatságos karikatúrája.

Nem éreztem szerencsésnek a szereposztást Nagy István esetében. Ez a kiváló képességű színész Zsenda Gyula üb-elnök alakjában láthatóan kényelmetlenül mozog. Sólyom Ida Zsendánéja miniden mozzanatában elfogadható, hiteles.

A fiatalok megmintázásával meglehetős sebtében végzett az író, s az események inkább köröttük mozognak, mint ők lennének azok mozgatói. Ez a passzivitás egyik legszembetűnőbb hiányossága a vígjátéknak, s a vérszegény alakokkal a szereplők nehezen tudnak mit kezdeni. A nagyobb lehetőség Tibor alakjában még Horváth Ferencnek jut. aki becsülettel helyt is áll a posztján. Kati életrehívásában Balya Zsuzsa igyekezete sem vitatható, nem egészen rajta múlik a kísérlet eredménytelensége. Egy deklasszált Ügyvéd figuráját Márkus Lajos biztonságos színészi eszközökkel teremtette meg, Rózsahegyi Ernő és Palotai Ferenc epizódfeladatukban jól egészítik ki az együttest.

••

Öregek karácsonya

Meghitt ünnepségen vesznek részt a szociális otthonban élő öregek is. Képünkön szórakoznak a Mátraverebélyi Szociális Otthon lakói