Nógrádi Népújság, 1961. december (17. évfolyam, 97-105. szám)

1961-12-23 / 103-104. szám

1961. december 23.

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

11

SZOMBAT ESTE

EGY FALU — EGY KÖNYVTÁR-MOZGALOM LUDÁNYHALÁSZIBAN

községi ^

— Nemrég még egy üzemben dolgoztunk. A vezetőm voltál. De rajtam kívül még technikusoknak, művezetőknek és több mint száz munkásnak is. De mivel a főmérnök után az egész termelőmunka irányítása volt a feladatod, a kiszolgáló üzemek mérnökparancsnokaival, a gazdálkodást ellenőrző főkönyvelővel is szinte naponta tárhattál. E tárgyalások legfőbb tartalma mindig a fejlődést segítő érvek vitája volt. És te, aki huszonöt évet töltöttél el a kohó szikkasztó közelében, általános iskolai végzettséged birtokában is mindig megálltad a helyed.

— Néhányan tudtuk csak, hogy a különböző szakmai és művezetői tanfolyamok elvégzésén kívül mennyit tanultál még otthon, a késő éjszakákba nyúló órákon. A gyár gazdag szakkönyvtárának számtalan kötetén rágtad át magad, sokszor bizony verítékezve. De az érthetetlennek tűnő problémák elől soha nem tértél ki, Géza bácsi. A fiatal vegyésztechnikus először ámult rajtad, mikor egy hanyagul végzett laboratóriumi elemzését visszaadtad és megmagyaráztad neki, hogyan kellett volna azt helyesen elvégezni. Azután megkedvelt ő is, a többi is, mikor leültél melléjük és azt kérted, hogy magyarázzák meg neked az oly bonyolult olvasztási képletet.

— Hihetetlen akarattal összegyűjtött tudásodat soha nem fitogtattad, példát vehetett rólad bárki a szerénységből. Ezért volt az, hogy komoly tudású mérnökök sem szégyelltek tanácsot kérni tőled, ha sokatérö tapasztalaidra volt szükség. A dolgozók a kisebb összegű pénzkölcsönö- kön túl egyéni, családi gondjaikkal is hozzád fordultak először. Neked mindig, mindenkihez volt türelmed és időd, ezért szeretett az emberek túlnyomó többsége.

— Mert azért egypáran elszánt ellenségeid voltak, tudod jól. Nem az igazolatlanul hiányzók, nem a része- geskedők és verékedők közül: azoknak kemény, emberi szóval magyaráztad meg hibáikat. Azok nem szerettek, akiknek élesen fejükre olvastad elvtelenségüket. Akiknek szemébe mondtad, hogy hasztalan törekvés a hízelgésük, a kétszínűségük. Akikről az egyszerű emberek előtt világosan kijelentetted, bizonyítottad is, hogy ahol tudnak, ártanak, okos raffináltsággal úgy intézik a dolgukat, hogy szembeállítsák egymással a vezetőt és a munkást.

— Ki is zavartak e néhányak 56 októberében a gyárból s ha idejük lett volna rá, mint később megtalált feljegyzéseik bizonyították, radikálisabban is elintéztek volna,

— Naponta együtt voltunk akkor. Mindig emlékezni fogok rá, hogy a te keresetlen munkásszavaiddal menynyire világosan és cáfolatlanul értetted meg a szabadságharcnak kikiáltott felkelés ellenforradalmi jellegét az első napokban már. Meg azt, hogy mi vezetett odáig, és hogy miként lehet abból kilábalni. Akkor mutattad meg valóban emberségedet, hiszen betegen és életveszélyes fenyegetések ellenére szervezted már a kezdet kezdetén a pártot, terjesztetted röplapjait.

— Nagyon sokat tanultam tőled én is, mások is. Azt leginkább, hogy a munka jó végzéséhez sok kitartó türelem, állandó tanulás és a körülöttünk élő, velünk dolgozó emberek ismerete, gondjaikkal való törődés szükséges.

— Ez a tanulság termi gyümölcseit a köz javára a tőled és hasonló emberektől példát vett fiatalabbak munkájában.

J

Erki Mihály ír

TAMÁS ISTVÁN:

Séta a hóban

Pehellyé vált könnyet ejt a rózsa Kabátomra S a némaajkú tóra.

S lábam alatt halálról álmodik Spóráiban a gyilkos galóca.

Megállók a kétszálgyertyás csöndben,

S megfordulok;

Hogy milyen sokat jöttem,

Fekete foltok számlálják mögöttem.

Mint akkor; párámmal játszom most is, És megbámulom, amint lelóg a drót A városból jövet;

És csukott szememre rohannak a Messzi szőlőkarók:

S hallom, mint a lilás-kék párásban Neked tervezi a tűnt tavasz tudósa A májusvégi cseresznyék pirosát A viaszos rügyben ropogósra.

A ludányhalászi községi könyvtár újabb állománnyal gyarapodott a napokban. a földművesszövetkezet igazgatósága mintegy 80 darab 1550 forint értékű könyvet adott át a községi népkönyvtárnak.

A községi népkönyvtárnak a gyarapodás után most már 841 kötet könyve van. Úgy tervezik, a még rendelkezésre álló pénzeszközöket úgy használják fel, hogy az a legszükségesebb, az igények szerint legfontosabb könyvekkel gyarapítsa a községi könyvtár állományát.

Közel 300 olvasója van a könyvtárnak, s ebben az évben 2250 kötet könyvet olvastak el az emberek Lu- dányhalásziban.

JÁRÁSI SZÍNJÁTSZÓ

EGYÜTTES BEMUTATÓ

ELŐADÁSA MOHORÄN

A balassagyarmati járási színjátszó együttes Gárdonyi Géza Lámpás című színmüvének bemutatójával kezdte meg vidéki szereplését.

A járási színjátszó együttes a pártbizottság javaslatára 1961 szeptemberében alakult meg a balassagyarmati járás és a város legjobb műkedvelőiből. A szereplők fáradtságot nem kímélve lelkesen jártak a próbákra vidékről is, nem törődve a hideggel és a rossz közlekedési viszonyokkal. Az első siker után a tervük az, hogy elsősorban a járás olyan községeiben mutatják be a színdarabot, ahová a Déryné Színház nem jut el.

A rendezésben kifejtett odaadó munkájáért hálás köszönetét érdemel Horváth An- talné, de köszönetét és dicséretet érdemel a csoport valamennyi tagja az úttörő kezdeményezéséért.

TSZ BRIGÁD VEZETŐK EGÉSZSÉGÜGYI TOVÁBBKÉPZÉSE

A szécsényi járásban a Vöröskereszt szervezetek elhatározták, minden erejükkel elősegítik a termelőszövetkezetek egészségügyi továbbfejlődését.

Ennek érdekében valamennyi termelőszövetkezetben egészségügyi továbbképző tanfolyamokat indítanak.

Á novemberi takarékossági napok eredményei

Mint ismeretes, megyénk területén a megyei takarékossági bizottság kezdeményezésére a Hazafias Népfront novemberben takarékossági napokat rendezett.

Nem volt olyan család, ahová ennek a gondolata ne jutott volna el.

A takarékossági napok ideje alatt 10 község vált

takarékos községgé és ezzel megyénkben a takarékos községek száma 2 5-re nőtt. Egy hónap alatt 1424

család lépett a takarékoskodók nagy táborába. Az üzemek dolgozói sem maradtak ki ebből a saját

érdeküket szolgáló versengésből, mert e rövid idő eredménye mintegy 6 új KST megalakulását jelentette 548 fővel, míg további 7

KST szervezése folyamatban van:

A rendszeres, tervszerű pénztakarékosság gondot vesz le a család válláról,

mert az adódó, felmerülő

problémák megoldásában, vagy célkitűzés megvalósításában nagy szerepet játszik, valamint nagy segítséget is Jelent. A megyei takarékos- sági bizottság ezúton mond köszönetét a mozglalom kiszélesítése területén nevelőmunkát végzőknek.

Mindenki megtalálja a kedvére valót az ünnepi fenyőfa alatt

E

gyhangúnak ígérkező szombat este volt. Kinn az udvaron süvöltött a csípős téli szél. A főmérnök háromszor is meggondolta, míg egyszer, ha -már nagyon szükséges volt az udvarra menjen.

Benn a szobában vígan duruzsolt a meleget ontó kályha. Kényelmesen elhelyezkedett a család. Anya és apa, a három gyermek. A televíziót nézték. A legidősebb fiú, a 14 éves Gyuszi szólalt meg.

—Apu, csörög a bányai telefon — s ezzel végkép megzavarta a Jambrich család békés szombat estéjét.

Jambrich Gyulában — míg a bányai telefont felvette, furcsa érzések váltották egymást.

— Talán csak nem? — tette fel magában a kérdést. S ha mégis? Vajon Ménkesen történt a baj? Igen, erre számítani lehetett!

Szorongó érzéssel nyúlt a kagyló után. Vajon mit közölnek vele, ilyenkor szombaton.

— Jó szerencsét főmérnök elvtárs — hallatszott — Ménkesről Fekete János bá- nyamester beszél. Jelentem, hogy a nyugati ereszke északi fővonalának légvágatában veszélyessé vált a munka. A víz elérte a percenkénti 500 litert. . . nem látom biztonságban az ott dolgozó emberek testi épségét. Az utasításnak megfelelően jelentkezem.

— Értettem! Intézkedem! Óvatosan dolgozzanak Fekete elvtárs. Máris indulok... — s letette a kagylót.

A család is tudta, hogy valami történt. Hallották a szomszéd szobából az intézkedést. „Kérem a kocsit azonnal...! Értesítsék a bányamentőket. . . Rendeljék el a riadózást...! Kérem, hogy a bánya főmérnökét, Kocsis elvtársat is értesítsék. . .!” Amikor Jambrich Gyula visszatért a családhoz, semmit sem kellett mondania. Felesége már tudta kötelességét.

— Vigyázz magadra... ha lehet, siess haza — csak ennyit mondott.

Még az autó meg sem érkezett, de Jambrich Gyula már készen állt. Gondolatai-'

ban elmerülve, kissé idegesen topogott. A gépkocsit is

sürgette.

— Ha lehet több gázzal. Sürgős az utunk. Minden percünk drága lehet — idegeskedett.

A

ménkesi bánya bejáratánál már várták. Ott volt Kocsis Lajos elvtárs, a főmérnök, ott a bányamester, Fekete János elvtárs.

— Gyerünk elvtársak — sürgette a többieket.

S ahogyan haladjak befelé, úgy tájékoztatják a területi főmérnököt a bánya vezetői.

— A vízgát. rendben van! De állandóan erősödnek a lökések. Percenként már 700 literre emelkedett a víz. A lökések arra engednek következtetni, hogy az 'elhagyott vágatban felgyülemlett víz gázt is hoz magával. Az embereink biztonságban vannak, a nyugati részen a szenelést is leállítottuk — így magyarázzák menet közben.

A területi főmérnök hallgatta a jelentést — forgott a gondolata. Igen. Ott, a régi vágatban legalább 50 ezer köbméter víz van...

A gát előtt kesernyés volt a levegő a gáztól.

Hirtelen határozott.

— Azt tanácsolom, hogy fúróval menjünk a szénfalnak. Előbb erősítsük meg- a szivattyú berendezésünket. Állítsuk üzembe a tartalék szivattyúkat is, hogy bírjuk a víz továbbszállítását.

A többiek helyeseltek és óvatosan munkához láttak. Átvizsgálták a gátat. Mások a szivattyú szereléséhez, többen a csövek fektetéséhez fogtak. Mindenki tudta, hogy át kell vészelni ezt a helyzetet. A vizet is le kell csapolni, de a leállított munkahelyeken is folytatni kell a szenelést, mert ellenkező esetben 30 vagonos kiesés volna.

Zúgott a fúrógép. A bányamentők készenlétben álltak. Már ők parancsoltak a víznek. '

Hat órát voltak lenn a bányában. Jambrich Gyula, az egykori vájár elvégezte a kötelességét.

S amikor a szivattyúk mellett ismét megindult a szállító pálya is, elégedetten fogott kezet a bányászokkal, s csak ennyit mondott:

— Köszönöm elvtársak, derék munka volt!

szél még erősebben süvöltött a Mátrán. De nekik most jólesett. Amikor éjfél után ágybatért Jambrich Gyula, örömmel nyugtázta ezt a szombatot is. Sikerült elfojtani a bánya rémét, a vizet.

Somogy vári László

Még a nyáron hallottam a tanyai apróságok, amikor Erki Mihály történetét. A tér- leesett a hó, elmaradtak az m előszövetkezet fiatal párt- iskolából. Mert a vékony kis titkára mesélte, hogy náluk ruhán keresztülfújt a szél, a pártszervezetben csaknem s a kitaposott cipő, csizma mindenki tanul. Ö maga tech- is foltért kiáltott. Mire be- nikumot végez, de a párt- köszöntött a tavasz, elfelej- tagok is úgy hasznosítják eze- tettük azt is, ami az őszi két a csikorgónak ígérkező hónapokban ránk ragadt, téli estéket, hogy pótolják a Hogy így iskolát keveset korábban mulasztottakat, jártam, nem is tudok so- Mert ilyen pótolni való min- kat. A hasas, nagy E betűt dig akad. sokszor nem is ismerem, amelyik az r-be egeszen az ember hibájából, szalad. Több betűt nem is S az csak jó dolog, hogy igen, csak éppen annyit, nálunk az emberek egyre igé- amennyi kiadja a nevem: nyesebbek önmagukkal szem- Erkl Mihály'. Mert cse- °en ls: Ami még tegnap lédnek ezzel is elszegődhe- megfelelt, az ma már ke1- tett a falu szegényebbje.

,S n3gy°bb lép- Apponyi gróf egyszer sem

te.íice, kell haladnunk, hogy kérdezte tőlem: no aztán Miel ne szaguldjon mellettünk háiy mennyire haladtál a kíméletlenül az idő. S ezért tudománnyal? Pedijg ledol- most nehéz dolga Erid goztam nála huszonhat esz- Mihalynak. Neki egészen elől - tendőt. Nem is szakítottam ioI kell kezdenie. Erki Mi- meg. csak két esetben a hály, ez a hatvan esztendős, szolgálatot. A munka sok volt. a munkában nagyon szór- a fizetség meg kevés. Em- galmas, lelkiismeretes tagja lítettem, hogy a gróf nem a ^j Otthon Tér- hajlott, hogy valamennyivel

meloszövetkezetnek, most ta- többet adjon, hát ezért. Ilyen- nUJ , , kor, újév táján szegődtünk el

A fiatal parttitkar beszel új cselédnek. Dehát a cse- *e ,ezí' ® nemrégiben ahogy íédkenyér csak keserű, akár a kod es a sötét már be hol is ette az ember, lopakodott a házak közé. vai- ,

lőtt erről Erki Mihály is. — Ne gondolja*, hogy .má— Amikor nekem az lett soknak nem beszéltem még volna a dolgom,, hogy írni erről. Hányszor elmondtam tanuljak, akkor az élet még itt a szövetkezetben az elvolyan törvényt diktált, hogy társaknak — mert tíz esz- cselédgyerek ne okosodjon, tende.je az Uj Otthon Ter- Akkoriban azt körmölték melőszövetkezet tagja vagyok gémberedett, kékre fagyott —, azért ha akkor sikerül, ujjakkal palatáblára a falu tanulhatok, nem elégszem meg apró magyarjai: az úr ír. most azzal, hogy éjjeli őr Igen, akkor ez volt a tör- vagyok a szövetkezetben, vény. Ki törődött azzal, hogy Nem azért mondom ezt, mintha azt erezném, hogy mel- ki. Gazdasági épületnek hasz- lőznek a szövetkezetiek. Nem nálja a szövetkezet. A lakók egyszer adta tudtomra az mind beköltöztek a faluba, elnök — aki ugye mind- ott építettek tágas, szép há- annyiunk akaratát képviseli zakat. A külsőségekben si- — szavakkal és tettekkel is, került előbbre haladnunk. így szükség yan rám a közös- kell ennek lenni az embe- ségben. Én meg végzem a rek fejében is. így mondták, dolgom, ahogy tudom. Gon- és én igazat adtam nekik, dolhatja, a két-háromszáz Most!, hogy a télen mindenmunkaegységet nem írják csak ki tanul nálunk, megpróbá- úgy, minden dolog nélkül az lom én is. Egyre csak biz- ember könyvébe. No, szóval tatnak az elvtársak, hogy se- nem is azért mondom], de gítenek, meg hogy nem va- ha én akkor tanulhatok, most gyök én olyan óreg, hogy ne talán brigádvezető, vagy ál- tudjam megfogni azt a ce- lattenyésztő lennék, többet se- ruzát.

gíthetnék, mint így. Ennyi lenne Erki Mihály

története, amit még a nyá- Lehet, hogy az teszi, ron hallottam. Egy ember már öreg vagyok, de egy megtanul írni. Nem nagy do- kicsit irigylem a mai fia- i0g az egész, s mégis meny- talokat. Mert jiálunk most nyi nagyszerűség rejlik ben- mar mindenkiből az lehet, ne Segíteni egy embernek, amihez eppen tehetsége, ked- hogy együtt tudjon menni ve van. Itt^ vannak az unó- a többiekkel! Mert az nem kaim szép nagy családom a mi bűnünk, hogy Erid van —- jól tanulnak, még Mihálynak most, őszülő fej- valogathatnak is, hogy mi jel kell megismerkednie a legyen belőlük. Mezőgazdász, betűkkel. De az már a on/os, mérnök? Mindre szűk- miénk lenne, ha nem segí- seg van. Mondom is ne- tenénk neki, ba későn is, kik sokszor, tanuljatok csak, mégiscsak kitáruljon előtte a tudjatok többet, mint öreg- viiág, a betűk világa. Hogy apatok. _ eljárt felette az idő? Ez így

Először a parttitkar szolt van, ez ellen nem tehetünk róla: Mihály bácsi mi lenne, semmit. A jó mégis az ben- ha megtanítanánk írni. Hogy ne> M évek murával azon- m®Slnpetéstól, no meg ban az is együtt járt, hogy az örömtol is, ■ hirtelen nem akkorát fordult az idő ke- tudtam szólni Aztán mégis- reke, hogy nálunk már nem csak azt mondtam, öreg va- az ér ír. Közkinccsé lett a gyök en mar ahhoz. De csak tanulás, a tudás, s a kö- nem hagytak ^ nyugtom Hol zösség segítségével megszerez- ez, hol az említette. Még azt hetik a hajdani kitaszítot- ís mondták, hogy maradi va- tak, az Erki Mihályok is. gyök. Itt a tanyan a cselédházakat nem lakja már sem- Vincze Istvánná