Nógrádi Népújság, 1961. december (17. évfolyam, 97-105. szám)
1961-12-30 / 105. szám
61. december SO. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 Tartalmasabb, rendszeresebb kultúrmunkát a mezőgazdasági üzemekben Ülésezett a MEDOSZ megyei bizottsága Sikeres kukoricatermesztési kisérlet Karancslapujtőn > Több fontos kérdéssel foglalkozott a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága ez évi utolsó ülésén. A csütörtöki ülés legfontosabb témáját képezte az őszi-téli kul- túrmunka. Az eddigi eredmények — a beszámoló megállapítása szerint — csak rész- eredmények, mert csupán a szakmai képzésben, az ismeretterjesztésben és az olvasómozgalomban tapasztalható előrehaladás a mezőgazdasági üzemeknél. Jj|£$ek azért fél eredmények, mert a mezőgazdasági üzemek' vezetői kevésbé lehetnek elégedettek a politikai, Világnézeti, erkölcsi és általános műveltség eddigi feladatainak megvalósításával. Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági üzemekben foglalkoztatott dolgozók nem zárt üzemekben, hanem szétszórt munkahelyeken dolgoznak, de az is igaz, hogy a szakszervezeti bizottságok munkatervében még nem kapott fontosságát megillető helyet a kulturális munka. E két tényező már önmagában is mutatja, hol szorul javításra ez a tevékenység Az igaz, hogy a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak 82 százaléka szakszervezeti tag és ez kezdeti lépést jelent a dolgozók nevelésében, de nem jelenti azt, hogy most ► már minden rendben van. Komoly részét képezi a művelődési tevékenységnek a politikai munka. Több kezdeményezés, eredmény jelzi a politikai műveltség gyarapítására való törekvést. Az idén például több mint 250 szakszervezeti tag, aktíva, és vezető vesz részit a pártoktatásban. De ugyanígy tapasztalhatók kezdeti eredmények a művelődési munka másik fontos területén, a szakmai és felnőtt oktatásban. A mezőgazdasági üzemek állandó dolgozói közül például több mint 300 fő vesz részt szakmai tanfolyamokon és 17-en végzik technikumi tanulmányaikat. A jövőben azonban sokkal több gondot kell fordítani az állattenyésztési szakemberek képzésére. Kevésbé jó a termelőszövetkezeti tagok szakmai oktatásban való részvétele. örvendetes, hogy az ismeretterjesztő munkában — bár egyelőre csak nagyobb üzemeknél — a hasznosabb előadássorozatokra térnek át. Jó példa erre a Nógrádkö- vesdi Állami Gazdaság ahol a tavalyi tapasztalatok alapján ismét megszervezték a munkásakadémiát. Követésre méltó a magyamándori és a szügyi gazdaságok ismeret- terjesztő tevékenysége is, ahol a községi művelődési bizottságokkal közös program alapján rendeznek előadásokat saját dolgozóik és a szövetkezeti tagok részére. A könyvtármunkában is történt javulás, mert a központi könyvtárak mellett sok heljen létrehozták az üzemegységekben. brigádterülete- ken, tanyákon is a letéti könyvtárakat. A Sziráki Állami Gazdaságban például 214 állandó olvasó van, s az utóbbi két és fél hónapban 1700 könyvet kölcsönöztek. Ez után az a fontos, hogy a könyvek betöltsék hivatásukat, amihez elengedhetetlen a szervezettebb munka. A mezőgazdasági üzemek művészeti csoportjainak munkája viszont elmarad a követelményektől, ami már azt jelenti, hogy tartalmában és színvonalában is javítani kell e tevékenységet. Sok helyen a szakképzett vezető, a tárgyi feltételek hiánya akadályozza ezt. Ilyen helyeken a csoport erőltetett működtetésének nincs értelme. Ott viszont, ahol erre adottak a lehetőségek — például Ma- gyarnándorban és Bujákon — ezeket kihasználatlanul hagyni az egységes falusi kultúra kialakítása elleni vétket jelenti. A további feladatok megoldása nagyon hasznos formájának határozta meg a megyei bizottság a szocialista brigádmozgalmat. A huszonnégy címért küzdő brigádból eddig hat nyerte azt el. A jövőben azonban több gondot kell fordítani a politikai, nevelési és kulturális célkitűzések megvalósítására. Az újabb célkitűzések lelkiismeretesebb, tartalmasabb és rendszeresebb munkát kívánnak a szakszervezeti bizottságoktól. A Karaneslapujtői Üj Barázda szaktanácsadó és bemutató termelőszövetkezet állattenyésztésének alapja a sertéstenyésztés. Ez évben már 145 darab hízósertést értékesítettek. A hízó alapanyagot a 23 darabból álló fehérhússertés állomány biztosítja. Évente kétszer mala- coztatnak. Az első fialás átlaga 10,5 darab volt. Az egy kocára eső évi szaporulat 20 darab. Az eredmények szerint élenjáró tenyésztési és hízlalási módszert alkalmaznak a ka- rancslapujtőiek. A sertéshízlaláshoz és a tejtermeléshez azonban sok abrak szükséges. Ezt a gazdaságon belül termelik meg. Az idén a szemeskukorica termesztés fejlesztésével kísérleteztek. Száz katasztrális hold átlagában 26 mázsa csöves Sok nehézséggel kellett megküzdenie ebben az esztendőben a mátraszelei Béke Termelőszövetkezetnek. Az aszályos időjárás mellett igen nagy gondot okozott a gazdaságnak a munkaerőhiány, a termelőszövetkezet gazdái azonban még így is eredménnyel zárják az évet, s mintegy 30 forintot ér majd zárszámadáskor minden munkaegység. Az állatok takarmányozására sincs különösebb gond Mátraszelén. Ügy számolják az emberek, hogy gondos taterményt takarítottak be, holott az idei szárazság nem kedvezett a kukoricának. Két dűlőben két különböző talajtípuson 11 és 22 holdas táblákon végezték a kísérleteket. A kísérleti táblákon a tavalyi esős ősz miatt nem végezhettek mélyszántást, így tavasszal pótolták. Ezzel egyidőben holdanként 120 mázsa istállótrágyát és 1 mázsa nitrogén műtrágyát munkáltak a talajba. A vetést április 20—30. között végezték. Martonvásári hibridkukoricát vetettek és a vetést henger követte. A gyomot Dikonirt vegyszerrel irtották. Ez a módszer azonban csak kezdeti eredményeket hozott. Kevés csapadék esett: április 10- től május 15-ig 27 milliméter, május 25-től június 8-ig viszont már 90 milliméter. karékossággal a szálas takarmány kitart az újig s az abrak is elegendő lesz. , Ennek tudatában a termelőszövetkezet tehénállományát a jelenlegi 11-ről 20 darabra, az anyakocák számát 10 darabról 20-ra növeli, megkétszerezi a hízósertések számát. A mátraszelei Béke a hozam növelése érdekében a növénytermelés terén ezen az őszön vetett első ízben szovjet búzafajtát s az intenzív hozamú kalászosból 20 holdon arat a nyáron. Az új esztendőben foglalkozik első ízben a gazdaság burgonya termesztésével is, A második kapálást június 15-ig fejezték be. Biztosították a 70x40 centiméteres sor- és tőtávolságot. A július végi 35 milliméteres csapadék segítette elő a növények kötését. Általában minden tőre 1,6-os kötés jutott. A kísérlet a kedvezőtlen időjárás ellenére is sikerrel járt. A 22 hold könnyen művelhető, barna homoktalajú tábláról átlagosan 39, míg a 11 hold. erősen kötött talajú tábláról- holdanként átlagosan 30 mázsa csöves termést takarítottak be. Csupán tőszámnöveléssel és az idejében végjzett kapálással 20 mázsás csöves átlagtermést értek el a 67 holdon, a kísérleti eredménnyel együtt pedig 26 mázsás átlagot. ha sikerül a Zagyva felső szakaszának parkosítását biztosítaná, az eddigi árterület kiválóan alkalmas zöldségfélék számára. Ez a rész mintegy 15 holdat jelent a tsz-nek s a parkosítási munkák elvégzéséhez megígérte segítségét a bánya és az útépítő vállalat vezetősége is. A termelőszövetkezet az idei nehézségek ellenére bizakodással néz az új esztendő elé, s ha a tervek maradéktalanul megvalósulnak, jövőre 38 forint lesz a munkaegység értéke. Bisakodva terveznek a mdtranzeleiek Grafikai kiállítás Szécsényben (KRÁLIK ANDOR) Králik Andor festőművésznek kiállítása volt a szécsényi kultúr- otthonban. A művek zöme akva- rell és néhány rajz. örömmel üdvözöljük ezt a kiállítást, annál is inkább, mert mai életünket egészséges optimizmussal tükrözi. Králik Andort művei mutatják tét fejezi ki az akvasrell lehetőségein belül. Az őszi sétány, a Szécsényi Technikum, az esztergomi és szécsényi utcarészletek, egy nagyon egészséges fejlődés meggyőző bizonyítékai. Szeretettel festi a falusi élet mozzanatait is, a piaci árusokat, vásárló-alkudobe igazán. A Dorogi gyár c. akvarelflje, amely a kiállítás egyik legszebb darabja, tiszta, világos megfogalmazásiával, színességével, mozgalmasságával, optimizmusával győz meg minket arról, hogy nem csupán a tárgyszerűség, a látvány szépsége foglalkoztatja, hanem ezen túl mélyebb emberi érzéseiket, összefüggéseket keres, a munka alkotó lendülezó falusi embereket, s asszonyokat is. Ügy érezzük, hogy Králik Andor helyes úton és biztosan halad előre a realista művésze* útján. Munkásságával segíti megyénk dolgozóinak kulturális fel- emelkedését, igényes művészetével pedig gazdagítja képzőművészeti kultúránkat. Pataki József Még egyszer végigballagott a gépsorok között. A tudatáig még mindig nem hatolt el, hogy utoljára teszi. A gépek oly ismerős morajlása, a körtáncot lejtő huzaltekercsek látványa tette ezt, vagy valami néma, belső tiltakozás, amit nem is most érez először, hanem már hónapokkal ezelőtt, mikor tulajdonképpen eszébe jutott, hogy telnek, telnek visszahozha- tatlanul az utolsó hetek, hónapok? Csak hát ez az érzés sehogyan sem illett bele a hosszú, munkában, harcban töltött esztendők életrendjébe. Hát lehet azt ép észszel felérni, hogy eljön egy nap, mikor nem járja többé végig a hosszú csarnokot, nem köszöntheti munkatársait? A pártvezetőség is nélküle ül össze? És elhessentette a gondolatot, mintha okvetetlen szúnyogot űzött volna el. Megállt az egyik gépnél. Kezelője a másiknál foglalatoskodott, itt meg közben elszakadt a huzal. Odalép, néhány gyors mozdulat, rendben is van. Keze a kapcsoló után nyúl. S a mozdulatban megbúvó megszokás most váratlanul mintha felsírt volna: Utoljára’ Először csak azt érezte, hogy hirtelen másmilyen lett körülötte minden, a színek is mintha erős fényben úsznának: kifakultak, a gépek monoton zúgása is valahonnan messziről hallatszik. Ismeretien, szorongó érzés kúszott fel a gyomra felől a szívéig, aztán már a hátában, a torkában is érezte és a fűiében zakatolni, dobolni kezdett a vér: U-tol-já-ra! U-tol-]á-ra! Felegyenesedett, körülnézett. Szemügyre vett körbe- körbe mindent alaposan, szinte szigorúan, járatta a szemét gépről gépre, igen, ma ezért indult egyedül ennek az útnak. Most már tudja. Eddig talán leplezte önmaga előtt, de most már nincs ennek értelme. Kettesben akar maradni az üzemével Búcsúzni akar tőle. Kattan a kapcsoló, énekelni kezd a gép, egyre magasodó hangon. Egy múló másodpercig mint a sziréné, olyan a hangya. Mint a. gyári szirénabúgás hajnali ködben, amint hívja a munkásokat. Hogy belevésődött ez a hang is az idegeibe. Mindenünnen kihallja. Mikor volt, (hogy először ébredt a szavára? Kilencszáz tizen... igen tizenháromban. Elmosolyodott. Az előbbi szorongó érzés most elcsitult. Eszébe jutott a vén kántortanító, Szabó Ábel. Hej, tanító úr — nyugodjék békében ■— ha tudná! Hogy vigasztalta az anyját! — Hagyd el Örzsi — azt mondta — nem marad meg ott. Csak megkóstolja, aztán otthagyja. Nem tart az ki... Hát én kitartottam, tanító úr! Kitartottam, pedig néha nehéz volt, nagyon nehéz. Reggel ötre, hatra bejárni, este hatig, a telefont kap csolgatni. meg takarítani, meg levelet széthordani, fürdővizet melegíteni a tisztviselő uraknak. Elröppentek az évek, mire rádöbbent: ö most már mindig ezt fogja csinálni? Akkor beállt asztalos inasnak. Abból is mi lett: fuss ide, szaladj oda, takarítsd ki a disznóólát, seperd fel a nagymnhelyt! így naphosszat. Ott is hagyta. Inkább elment a gyári kőművesekhez segédmunkásnak. De közben más világ jött. Háború után forradalom, aztán a kommün. Kurta örömökre — hosszú keserűség: az intervenció, ellenforradalom... Négy társával jelentkezett, négyen zagyvái legények, hogy megverekedjenek a világforradalomért, a nemzetközi burzsoáziával. Kaptak egy kis kiképzést, aztán gyerünk a frontra. Először északnak, aztán... aztán a Tiszához már nem jutottak el, összeomlott a front„ mentette ki-ki az életét. No. nézd csak, már megint csapkod az egyik tekercs. Szakad a drót, alighanem megint rossz az anyag. Jól van, jól, ne szidd az eget, úgysem segít .az rajtad! Magad segíts a bajodon, melós, az az igazi! Most persze nincs itt a művezető, hogy ezt is lássa, milyen az, mikor a szerelemtől is efmegy az étvágya a dróthúzónak. Izzad, kapkod, káromkodik, a műit- ka mégsem halad. Nem tudta elviselni a jó lélek, hogy az egyik fütyörészett naphosz- szat, még az irodába is behallatszott. Pattog, prüszköl, hogy azt mondja, az istenfáját ennek az embernek, ne csicseregjen itt nekem, kimegyek, oszt megmondom neki, hozok inkább egy kanárimadarat, csak hagyja abba! Persze, hogy nem engedtem, nem megy maga — mondom — sehová, elvtárs. S még azt kérdi az ártatlan: Már miért? Azért, mert tudja meg maga is, akkor jó, ha fütyörésznek a melósok! Hadd fütyörésszenek! Volt idő, mikor nem volt kedve fütyörészni a magunkfajta embernek. Mint kilencszáz- huszonötben az erőműben. Addig hitegetett Róth tanácsos úr, míg meg nem jöttek a csendőrök. Akkor aztán megváltozott a hangja. — Hogy kirakat a lakásból, azt mondja Róth úr? — Nem kell minket kirakni, félve megyünk bele mink is, ránk ne roskadjon már egyszer az a vityilló, amit még dédapánk eszkábált össze. Állták a sztrájkot, hat álló hétig. De a sztráktörők, meg az éhség, az lett az erősebb. Mikor a munkába vissza állottak, mégis érezték, végül egyszer ők lesznek a győztesek. Hiába piszkálták őt is — felmondtak, két hétig visszaengedték, megint felmondtak — beleunt, s odább állt magától. Vissza az Acélgyárba, s mert soká itt se volt maradása, ment az erdészethez, aztán megint ide az Acélgyárba. De a végén csak neki lett igaza, negyvenötben, nem a Róth tanácsos úrnak! Negyvenötben. . mennyi minden történt azóta is, sok volna elsorolni. Történelem lett belőle, ök csinálták ezt a történelmet, ők öreg Kovács József, meg a társai. Hangtalanul felnevetett: történelmet, hát nem érdekes? Mint a Mátyás király, sőt nem is olyant, attól különbet. Aztán felsóhajtott. Hát igen, most majd csinálja más, kinevelődtek már az új harcosok, olyanok, mint példának okáért a Buda Antal. Régen kerülgeti, vizsgálgatja, feladatokat bízott rá, először keveset, aztán mind többet, észre sem vette, már annyit végzett, mintha párttitkár volna. Megérezte benne az utódját, lám a tagsag akaratát is megérezte,megválasztották. Most efelől is nyugodt. Pedig sokáig rágta a gond. Nem akármikor, ötvenhatban került a pártvezetőség élére, tudja ő, miért aggódott. De most már ez is rendben van. Mehetsz nyugdíjba, öreg Kovács. Rád is fér, csikorognak már a csontjaid, hadd pihenjenek. A kormánykitüntetés a melledre került, Lengyelországban is voltál üdülni, mint valamikor a tanácsos urak, mi kell még... Itt sem utoljára jársz, nem igaz az! Ki sem bírnád, ha nem látogathatnál el néhanapján, megnézni, hogy boldogulnak nélküled. Nélküled? Azt nem! benne vagy le már, öreg szaki, abban mindörökké, ami itt utánad történik! Elment a műhely végéig, s ott megállt. Felnézett, Az ónszürke felhőkön most tört magának utat egy vékonyka napsugár, de a nyomában ott tolongott a többi, s egyszerre kacagva, viháncolva betörtek az ablakon, haj- kurászva egymást, végig simogatva, csókolgatva a gépeket. Mintha melegebb lett volna, mintha a gépek is jólesően nyújtóztak volna egyet, s vígan duruzsoltak, doromboltak. Átellenben valaki fütyülni kezdett egy melódiát, a szomszédja átvette. Vígan szállt a dallam, mint a gyári kémény füstje tiszta időben, fölfelé. Az öreg munkás állt és arra nézett. Az arca most jóságos volt és elgondolkodó. Biccentett okos fejével. — Fütyörésznek a melósok. Akkor jó ... akkor jó... Megfordult, és lassan emelve lábait, kilépett a kapun ... Csizmadia Géza BÜÖŰZIK AZ ÖREG MUMKÄS
