Nógrádi Népújság, 1961. december (17. évfolyam, 97-105. szám)

1961-12-23 / 103-104. szám

1961. december 23. NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG A kommunizmus útján A kommunizmusba me- ??ro. gy([nk” — mondta So- lohov saz SZKP XXII. kong­resszusán, annak a szovjet embernek és szovjet írónak biztonságával és felelősség- érzetével, akinek emberileg és iróilag egyaránt a kom­munizmus építése: a min­dennapok bonyolult és nagy­szerű realitása már. És ki vitathatja, hogy az a prog­ram, melyet ezen a sugár­zó távlatokat felmutató, al­kotásra ihlető kongresszuson meghirdettek, a magyarság és bizonyos fráziskülönbség­gel az egész emberiség prog­ramja is. A szocializmus és a kommunizmus felépítése és megvalósítása természetesen az emberi társadalom egye­temes ás a különböző ellent­mondások megoldásán keresz­tül harmonikusan kibontako­zó gazdasági, politikai és kul­turális fejlődés eredménye le­het csak. A marxista—leninista vi­lágnézet segítségével feltárták és bizonyították, hogy a gaz­dasági. társadalmi és kultu­rális fejlődés általában pár­huzamos utakat futtat be az emberiség története során. Az ősközösség gazdasági, társa­dalmi alapján virágzó, egy­séges népi kultúra; az egy­mást váltó osztálytársadal­mak többszörösen tagolt kul­túrája és a szocializmus, il­letve a kommunizmus anya­gi- technikai bázisán, az osz- tálynélküli társadalom kere­tében kibontakozó össznépi kultúra — ezek az emberi­ség művelődéstörténetének alapvető szakaszai. A mű­veltség, a kultúra, mint a felépítmény része, mint a világnézeti, erkölcsi, esztéti­kai nevelés, az ideológiai harc eszköze' volt minden időben. Az elnyomott osztályok küz­delme a gazdasági felszaba­dulásért, a hatalom megra­gadásáért, egyúttal a tudás, a kultúra meghódításáért ví­vott küzdelem is volt. Tör­ténelmi tény, hogy a tudo­mánynak és a kultúrának, mint ember és társadalom formáló erőnek szerepe egy­re növekedett. Ezért is fog­lalkozott oly komoly jelen­tőséggel a kongresszus a mű­velt, érzelmekben gazdag, magas erkölcsiségű, kommu­nista ember kialakításával. A XXII. kongresszus je­lentősége abban áll számunk­ra, hogy napjaink művelő­déspolitikáját, kulturális éle­tét már nemcsak a múlthoz viszonyítva, hanem a jövő­höz való kapcsolatában is szemlélhetjük, alakíthatjuk, a fejlődés bonyolultságát egé­szében áttekintve, a múlt. jelen és a jövő dialektikájá­ban. [azánkban a kultúra nem egyes emberek, osztá­lyok monopóliuma már. A művelődési lehetőségek az anyagi, gazdasági gyarapodá­sa eredményeképpen min­denki számára egyre széle­sednek. Az anyagi jólét emel­kedésével, a termelés szín­vonalának emelkedésével pár­huzamosan a kulturális igé­nyek rohamosan növekednek. Nógrád megyében is tanúi vagyunk ennek: minden köz­ségben van könyvtár, film­vetítés. a művelődési ottho­nok hálózatának kiépítése'rö vid időn belül megvalósul, az öntevékeny művészeti cso­portok százai működnek, a televíziók ezreit, a rádiók tízezreit nézik, hallgatják. Egyre több a színházi elő­adások, képzőművészeti ki­állítások, hangversenyek sza­ma. A dolgozók esti és le­velező iskoláiban többen ta­nulnak, mint az általános és középiskolák nappali tagoza­tain. Falun és városon a dolgozók egyre több időt szán­hatnak és szánnak is tanu­lásra, művelődésre. így ala­kítja a kultúra tartalmasab­bá, szebbé a dolgozók min­dennapi életét. E folyamat további kiszélesedése során valósul meg az ember ké­pességeinek sokrétű és kor­látlan kiteljesülése nálunk is. A szocializmus és a kom­munizmus építése az embe­riség szolgálata', az ember érdekében és hasznára tör­ténik. A XXII. kongresszus nyomatékosan hangsúlyozta ezt a nemes gondolatot: ,.Min­dent az emberérti” A kom­Kultúrbizott>ág a szakkörök ellenőrzésére Januárban úgynevezett kultúrbizottságot hoznak lét­re a falusi és városi asszo­nyok művelődése i-rányításá- nak elősegítésére és a ta­nulás közben felvetődő prob­lémák megoldására. A bizottság hattagú veze­tőséggel és társadalmi ak­tívákkal dolgozik majd. Tag­jai segítenek a különböző gazdaasszony-körök és szak­körök levezetésében, segíte­nek eljuttatni minél több helyre a helyenként már meglévő hasznos tapasztala­tokat. Szülői munkaközösségi elnökök tapasztalatcseréje Még nem minden iskolá­ban dolgoznak eredményesen az iskola és az otthon kap­csolatának szorosabbá tétele, az iskolai nevelő munka elő­segítése érdekében a szülői munkaközösségek. A munka megjavítása ér­dekében elhatározták, hogy a járás legjobb, legkiválóbb módszereivel dolgozók is­kolájába tapasztalatcserére hívják meg a járás vala­mennyi szülői munkaközös­ségi elnökét. Itt megbeszélik majd azokat a módszereket, amelyek segítségével ered­ményesen tevékenykedik a kiváló szülői munkaközös­ség. Ezeket a tapasztalatcseré­ket valamennyi járásban és a két városban is megrende­zik. UJ H‘ A BÉKE KÖVETEI Fenyőfolyam árasztja el az egész világot. Szerény fák hadserege. Aprók és magasak. Szelídhajlatú dombok, szik lás havasok küldöttei. Magukkal hozzák az erdők sóhajtá­sát, a süvöltő viharok jajongását, erdők mélyéről a sejtel­mes csendet. Minden évben visszatérő követek ők. Itt csil­logó ruhát öltenek, amott néhány gyertyafény az ékességük. Magukkal hozzák a misztikát, amely megmarkolja az em­berek szívét. Évszázadok sejtelmét lopják be a szobákba ezek az egyszerű fák. Valami furcsa erő sugárzik ki belő­lük. Csapongó emberi fantázia szülte képzetek. Ráhajol az emberekre valami hatalmas érzés — szaporábban dobban­nak a szívek. Pogány istenek alakját véli rebbenni a félénk lélek. Kutatja a misztériumot, amely még körüllengi a békés zöld követeket, de az emberi agy — óh értelem! — már űzi magától a félelmet. Árny kúszik a falon, amint lobban a gyertya lángja. Sziporkát szór a csillogó csillagszóró, s az árnyak ijedten lebbennek szerteszét... Feltárulnak az ajtók, s mintha földbe gyökereznének a gyermeklábak. Ámult pillantással párosul a csodálat ön­kéntelen hangja. Végtelen örömet sugároznák a hálás gyer­mekszemek. Pompa, fény, csillogás gyinvör. Egy hatalmas világ gazdagodik aprók és felnőttek lelkében. A gyermekek mint tarka pillangók röpködnek szépről-szépre. Hálás pil­lantások simogatják a szülőt. Az embert! Számukra a mindenhatót! Kitágulnak a valóság határai: szárnyaló érzések feszí­tik a szívet: kibuggyan a szeretet forrása. Fenyőfolyam árasztja el a világot. Zöldbe öltözik a Föld. Ünnepelnek az emberek. Millió és millió kéz kulcso- lódik egymásra. Felhangzanak az ősrégi énekek. Túl a zsol­tárokon, himnuszokon azonban a végtelenbe harsan az élet indulója. Áttöri a határokat az akarat. Az igaz emberek nagy békesség-akarása. A fenyők fényessége, csillogása beragyogja a nagyvilá­got. Messze űzi a hátborzongató misztikát és bevilágítja a fényt, jövőnket, amelyet mi magunk teremtünk meg saját magunknak. A szeretet ünnepe ez az ünnep. Azé a szere- teté, amely hivatott meghódítani az egész világot, elűzni a félelmet, a bizalmatlanságot, száműzni a becstelenséget. Szárnyaló gondolatok töltenek el mindannyiunkat a fenyő ünnepén. Ezen a napon különösen erősek a lélek ér­zelmei. Mindenki jót akar tenni, valami szépet, hiszen jó­tettet elkövetni épp olyan jó érzés, mint mástól kapni ugyanazt. * A gyertyák csonkig égnek, a csillagszórók kihúnynak. De az igazi érzések, a nagy tervek tovább lobognak és fé­nyükkel beragyogják jövendő útjaink, amelyen sokan ha­ladunk együtt kart-karbaöltve céljaink felé. Nemes cél ve­zeti seregiünk szürke hétköznapok hosszú során, karácsonyo­kon át vezet ide az út; újabb és újabb nemzedékek nőnek mellénk, amelyek nemrég a fenyőünnep gyertyalobogásá- ban mérték a szeretet erejét, hogy vállalják velünk együtt megteremtését az életet teremtő békének; a békét teremtő életnek. Pádár András Amikor nyolc évvel ezelőtt összeházasodtak, Nógrádot csak hírből ismerték. Szűkebb hazájuk, tőlünk több száz ki­lométerre, a nyírségi homok egyik falucskája. A fiatal férjjel együtt százak és ezrek kerestek innen munkaalkalmat más vidéken, ahol ipar, gyár, vagy bánya van. A házasság első éveinek boldogságát nem zavarta meg, hogy a családfő az otthontól távol talált mun­kaalkalmat. A hetenkénti találkozások, a családi tűzhely berendezéseinek örömei, az első gyermek megérkezése, a tiszta és őszinte szerelem, már-már úgy látszott egész életre elkíséri őket és eltéphetetlen kapcsolatot jelent majd köz­tük. ... De ahol az ember a vad homokot megzabolázta, arra kényszerítette, hogy világhírű almát adjon művelőinek, ahol a tudomány és a szorgalmas kezek legyőzték a termé­szet vad erőit — ott még él az elvakultság, pusztít a val- ■ lási fanatikusság. — Nem vagy te közénk való... — hajtogatta az anyós, a fiatalasszony előtt. És ha már a szerelem első bimbóit nem tudta sárbatiporni, a házasságot akarta megszentségte- leníteni. A biblia szeretetet és türelmet tanít, a tiszteletes úr jóságot hirdet, de a gyűlölködés magvain ez semmit sem fog... A szeretet és a jóság csak a reformátusokra vonat­kozik, a gyűlölet azé, akit más felekezetben tartottak a ke- reszvtíz alá. A fiatalasszonynak hiába volt igaz szerelme, őszinte szeretete, megbecsülése, férje és családja iránt: ő a katolikus egyházhoz tartozik. — Elhagytad az istent, megtagadtad a vallásod, csalá­dod — így uszította az anya a fiát. — Pedig van a falu­ban hozzád illő lány ... Az református ... A fiatal férj pedig csak hallgatta, hogy kit szemeltek ki számára. Lelkében elébb gyengéd kétségek, azután vad in­dulatok kergették egymást. A szeretet helyébe a gyűlölkö­dés, a megértés helyébe pedig a széthúzás költözött... Már az első édes kis csöppség tipegett a házban, gügyögve pró­bálta kimondani az első szót... A nagymama azonban nem nézte a fiatalok örömét, az unokában tervei megsemmisü­lését látta. Még nagyobb erővel fogott neki, hogy szétsza­kítsa a fital házasokat. És nem eredménytelenül: az apa kétszer hagyta ott családját és kétszer tért vissza szerettei­hez. A vallási elvakultságában gyűlölködő anya már nem tudta teljesen eltéríteni az új világgal, az igazi emberség világával egyre jobban megismerkedő fiút... — x — Amikor a bányában súlyos szerencsétlenség érte, nem­csak a családi élet kétségei, hanem a kenyérkeresés gond­jai is emésztették... Régi munkahelyére már soha nem mehetett vissza. Igaz, a termelőszövetkezetben kapott mun­kát, de otthonában megmaradt minden, ami régi: a szét­húzás, a veszekedés, a belső villongás. — Vagy én, vagy az anyád! — tette fel egy napon a kérdést a feleség, aki akkor már a második gyermeket daj­kálta. A kétségbeesés, a választás emésztő gondjai köze­pette érkezett a hívó szó sok száz kilométerről, egy Saigo­nján melletti pusztáról: „Gyere hozzánk a szövetkezetbe, OTTHONBAN... jó sorod lesz, munkád után megbecsülnek.” Otthagyva a két gyermeket, nekiindultak az útnak, hát­ha sikerül most már egészen fordítani életük során. Szíves szóval fogadták itt őket, kap­tak munkát, megbecsülést, egészen más jövő tárult ki előttük. Megismerkedtek olyan emberekkel, akik soha nem kérdezték tőlük, melyik vallás istenét tisztelik, de annál többet érdeklődtek sorsuk, gondjuk iránt. Kezdték meg­tanulni, hogy szeretetük és szerelmük ereje nagyobb, mint a gyűlöleté, a széthúzásé ... — Itt küldünk 300 forintot, azonnal induljatok a gyer­mekekért — jött a levél a messzi távolból, amikor már jó három hónapja éltek itt, az új otthonban. Nagy volt az öröm, úgy gondolták, segíteni akarnak rajtuk, hiszen amióta eljöttek a nyírségi homokról, a Tarján környéki hegyek közé, nem látták gyermekeiket. Egy nap sem telt el és máris a régi, az annyira szeretett szülőfalu utcáján szaporázták lép­teiket ... Alig-alig szóltak egymáshoz, csak az ismerősök, rokonok üdvözlésére válaszoltak. Öröm és kétség, remény és aggodalom emésztette mindkettőjüket... A templom előtt egy-egy fohászt engedtek a magasba, a fiatalasszony illendően keresztet vetett, hogy otthon azután komoly csa­pás érje őket, amilyenre még gondolni sem mertek... . . . Csendes beletörődésben, a gyűlölködés, a vallási té­boly világából történt megszabadulás nyugalmában élik most itt dolgos napjaikat. A régi cselédlakás egyetlen szo­báját betölti a két élénk, mindig csacsogó kislány, meg a harmadik, gyermek várásának izgalma. Talán évekig így maradt volna minden, ha... Igen, ha e munkáslakta vidék nem volna egészen más, mint amiből sikerült kiszakadniok. A tanács, a tsz vezetői nemcsak munkájukat nézték, hanem otthonuk iránt is érdeklődtek... Megdöbbenésüknél csak segíteni akarásuk volt nagyobb. — Amíg mi itt voltunk, otthon mindent eladott az anyósom — tárja szét karjait a fiatalasszony, csendesen, szerényen, megállva a szoba sarkában. ... Nyolc évi házasság apránként gyűjtött kis vagyon­kájából forgatták ki őket, kifosztották mindenéből a fiatal párt, válaszul arra, hogy szerelmüket, gyermekeiket nem dobták oda a vallási gyűlölködésnek. A ruha, az ágynemű, az edények, a bútor: mind ebek harmincadjára került, hogy utána 300 forinttal szúrják ki a szemüket. A minálunk hihetetlennek számító hír gyorsan eljutott néhány üzem nőtanácsához. Pár nap alatt többezer forint értékű ruha, cipő, edény, ágynemű gyűlt össze. Az egyik vállalat ágyat, tüzelőt, tűzhelyet is adott... A küldöttek, akik mindezt átadták: a munkásszívek melegét, szeretetét is elvitték... ... Most, karácsony estéjén a messze nyírségi homok­ról ide szakadt kis család ajándékul a társadalmi összefo­gás, a közösségi szeretet ajándékát teheti az ünnepi kará­csonyfa alá. Megtalálták azt, i amit hiába kerestek a régi, a múlt világ környezetében és amit magától adott nekik ez a nagy kollektíva: a munkásság ... Balogh Gyula munizmusban sem lesz min­denki tudós, művész vagy író, de mindenki számára adott és reális lehetőség lesz azzá válni. A tudományok elsajátítása, a művészet szép­ségeiben való gyönyörködés, az emberi kultúra kincseinek birtokbavétele a dolgozó em­ber életmódjának alapvető ré­szévé válik. Megvalósulnak nagy költőnk, Petőfi Sándor szavai: „... a szellem nap­világa ragyog minden ház ab­lakán ...” A XXII. kongresszus meg­állapította, hogy a kommu­nizmus kultúrája, az emberi­ség kulturális fejlődésének új, magasabb foka. Célkitűzésé­ben, tartalmában, jellegében is új. Az új kultúra^ a kommunizmus anyagi bázi­sán, a megvalósuló, osztály­nélküli társadalom alapján bontakozik ki, azt tükrözi és segíti. Híven szolgálja a béke eszméjének és a népek ba­rátságának győzelméért folyó harc nemes ügyét, ß. kom­munizmus felépítésének nagy­szerű ügyét. Az új kultúra magában foglalja és meg­őrzi mindazt a jót, és szépet, amit az emberiség történel­me során alkotott. Megta­gadja azonban a reakciós, embertelen és népellenes ál­kultúra termékeit. Feltárja és közkinccsé teszi a kom­munizmus építésének szépsé­geit, az emberek ízlését is ezáltal új, magasabb fokra emeli. A tudománynak és mű­vészetnek, a tömegek kultu­rális tevékenységének sok­oldalú felvirágzásához teremt korlátlan lehetőségeket. Az új kultúra népi kultúra lesz. Alkotói és élvezői a nép tö­megei. A kultúra ideológiai és funkcionális kettőssége megszűnik, az öntevékenv és hivatásos művészet közeledik egymáshoz. Társadalom és népszemlélete dialektikus és történelmi materialista, érzel­mi összetevői a kommunista humanizmus és erkölcs. A kommunizmus kultú >> rájának ki bontakozó- jj sában meghatározó szerepen van, annak feltétele a párt* és az állam irányító, szerve-a ző, ellenőrző és segítő tévé-* kenységének is. A XXII., kongresszus nemcsak a kul-5 túrális tevékenység elméle-] tével. hanem gyakorlati prob-5 lémáival is foglalkozott. ] pontosan meghatározta a5 fejlődés anyagi és ideológiai] feltételeit, biztosításának5 módszereit és eszközeit. Az SZKP programját és a5 XXII. kongresszus anyagát] tanulmányozva számtalan? gondolatra, megállapításra] bukkanunk, melyek a mi5 gyakorlati, kulturális, népmű-] velésii munkánk számára is< irányt szabnak. Megyénk] kulturális élete eddig soha! nem tapasztalt mértékű fel-] lendülésben van. Ennek alap-:, ja az 1957 Óta folytatott, az] élet által igazolt gazdasági,! ideológiai és kulturális po-5 litika, az ipari termelés fej-] lődése, a mezőgazdaság szó-5 cialista átalakulása. Fontos] feladatunk, hogy a szakadat-5 tanul gyarapodó lehetőségek-] nek megfelelően, a dolgozóik5 újabb és újabb tömegeit] vonjuk be a kulturális tévé-5 kenységbe. Növelni kell a? különféle kulturális rendez-! vények látogatóinak számát.] A községi könyvtárakban; kevés a rendszeresen olvasó5 felnőtt mezőgazdasági dől-] gozók száma, az ismeretter-5 jesztő előadások látogatottsá-] ga sem kielégítő. Nem ele-5 gendő csak a művelődési ott-] hont felépíteni, megfelelően5 berendezni. Változatos mód-] szerekkel, széleskörű és5 rendszeres propagandával] fel kell kelteni a dolgozók5 érdeklődését a művelődési] otthon programja iránt. A> népművelési _ munka törne-5 gességét fokozni természete-] sen csak a párt, tanács és a; társadalmi szervezetek együt-] tes munkájával lehet. Ezéri> is hangsúlyozzuk, a népmű-] velés egységességének szük-5 ségességét. ] A kulturális munka, mint a5 szocializmus építésének része] és eszköze, nem lehet spon-s tán és tervszerűtlen. A cé-] lók világos meghatározása,5 az eszközök körültekintő! megválasztása nélkül mun­kánk hatásfoka nagymérték­ben csökken. A rosszul ösz- szeállított ismeretterjesztési program, a helytelen, cél­nélküli műsorválasztás, az egyoldalú műsorpolitika, a közönség felkészültségét, igé­nyét és érdeklődését figye­lembe nem vevő rendezvé­nyek a nagyobb eredmények elérését gátolják. A tudatos­ság és tervszerűség hiánya gátat emel munkánk minő­ségi színvonalának emelése elé is. További fejlődésre van szükség a tudományosan megalapozott, esztétikailag színvonalas, igényes és érde­kes, értelemre és érzelemre egyaránt ható népművelés megvalósításáért végzett te­vékenységünkben is. Foko­zottabban be kell vonni a dolgozókat a kulturális mun­ka térvezésébe és szervezé­sébe is. Biztosítanunk kell tovább­ra is a kulturális élet ideo­lógiai tisztaságát. A polgári, kispolgári kultúra, selejtes álkultúra hatásait vissza kell szorítanunk felvilágosí­tó és adminisztratív módsze­rekkel egyaránt, így fokoz­va munkánk eszmei nevelő hatásfokát. Az esztétikai ne­velés szélesítésével ki kell alakítanunk a tömegek ma­gas színvonalú, korszerű szo­cialista ízlését. A művésze­tek — irodalom, zene, kép­zőművészet — igazi nagy alkotásaival kell megismer­tetni a dolgozókat. A XXII. kongresszus el- méleti és gyakorlati útmutatásait kulturális, nép­művelési munkánk részévé kell tennünk. Az új prog­ram és a kongresszus anya­gát minden népművelőnek tanulmányozni kell, a meg­felelő következtetések alap­ján felhasználni annak út­mutatásait. Kojnok Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom