Nógrádi Népújság, 1961. december (17. évfolyam, 97-105. szám)
1961-12-23 / 103-104. szám
8 NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 1961 december 23 máAA*AVV*/IA*/«*VéAV*/ra*AA*AA*/«UAAÍée^v\*AAiAV>^'óiAVw™aA»\*AV\*A^^^ A társadalom szeretátátál A Palóc Népi Együttes úi műsoráról övezve Meghitt családi körben, a gyereksereg csacsogása közben talán kevesen gondolnak arra., hogy megyénk egyik szögletében, Felsőpetényben 60 gyermek nagy része hiába várja ünnepről ünnepre, néhányan hónapról hónapra a családi otthon melegségét, karácsony este a kedves szülői szót, a semmi, senki által nem pótolható ajándékot. ‘ Közülük néhányról szól az alábbi képes riportunk. V. Marikát két éve gondozza az intézet, hogy szülei helyett otthont nyújtsanak számára. B. Imre apja hazáját, családját J hagyta el, külföldre ment. P. Györgyit hathónapos korában hagyták itt a szülők, a bájos kislány számára most az intézetben pótolják a családi környezetet. , v. #-•*» :. B. Sanyika szüleiről sem tudnak semmit, ö is az intézetben várja a Télapót. önfeledt játék a ^családi” sarokban. S. Bercikc is hiába várja szüleit, 1 a kedves gondozónők gyengédsége ? pótolja a családi otthont. / P. Ibolya és K. Ibolya mindkét- * ten elhagyott gyermekek, az is- j meretien szülök helyett a társa- v dalom gondol rájuk az ünnep ' estéjén. \ \/íég az ősz elején meg- állapodtunk Pócsa Jósiával, hogy elmegyünk egy- zer arra az összejövetelre, melyet ők rendeznek. Ott 'annak az asszonyok is, a gyerekek is. Azzal csigázta az •rdeklődésünket, hogy amikor lyen igazán hamisítatlan saládi alapon összejönnek, ilyan hangulatot teremtenek, íogy a legnehezebb gondjuk s könnyűvé lesz. „Ez az igazi zórakozás” — biztatott, Érdekes ember ez a Pócsa Fóska« Vézna, akár egy 19 íves legény, pedig r*ár jóval ílhaladta a harmadik ikszet. Síagyon jóízűen tud beszélni, ; amikor elmondja mondóká- át, nagy, kerekre nyitja a izemét, csak nézi, nézi az smbert és nevet. Ilyenkor nindig arra következtettem, íogy talán azért nevet, mert ízt gondolja: „Beszélhetsz ennek, ez úgy sem érti”. És eb- Den van is talán valami. Mert honnan értheti meg va- aki, aki nem az ő világukon él, hogy mi az, ami any- lyira összeforrasztja azt a 14 bányászembert. Ez nem .úlzás, így van. Már annyira isszeszoktak, hogyha valaki "négis valamilyen oknál fogva elválik közülük, még a kör- lyéken sem találja nyugtát. Egyszer kerülő úton tudomásukra jutott, hogy az egyik cimborájuk gyakrabban csókolódzik a pohárral, utána meg elveszti az eszét és üti- vágja az aszonyát. Csúnya dolog. őket is nagyon felháborította. Jóska elmesélte, hogy amikor Hegedűs megtudta, szinte remegett a méregtől. Dehát az egy olyan ember, aki tud parancsolni az érzéseinek. Ekkor is csak annyi látszott rajta, hogy rángatód- zot az állkapcsa és sápadt volt. Amikor kijöttek a bányából, ment hozzá. Vagy két hónapig járkált utána, foglalkozott vele. Mindenféleképpen jobb belátásra akarta bírni, de nem sikerült. Mikor a szomszédok megtudták, van már az asszonynak is pártfogója, minden mozzanatról értesítették a brigádot. Az ember semmit sem titkolhatott el. Csépelték is napról napra, de nem tudott megváltozni. Végül eltávolították maguk közül, mint a fekélyt az egészséges testről. Azt mondta Hegedűs, hogy nem tehetett mást. Huszonnégy ember becsülete forgott kockán. Az illető ténfergett az egyik bányából a másikba, egyszer aztán eltűnt erről a vidékről. Nem bírt megmaradni sehol. Az asszony azóta is áldja őket. Ki tudná eldönteni, helyes volt-e az intézkedés. Jóska elmondta, hogy már beszélgetett Hegedűssel a dologról, úgy, mint a helyettes. Hegedűs nagyon határozottan jelentette ki: „Már csak ez az út volt, hogy észhez térítsük ..Közölték a brigáddal is. Egy-két napig azért nyugtalankodtak, mintha elveszítettek volna valamit, de aztán ment a munka tovább. Ennél a beszélgetésnél került szó a munkateljesítményről is. Nem előre megfontolt szándékkal, hanem csak úgy, magától jött. Mert azért mindenki számolgat. Ezek Margit-tárón dolgoznak, talán a medence legrégibb bányájában. Olyan nagy teljesítményük nem lehet, mert hol jöhetnek ők mondjuk a bátonyi bányákhoz, vagy a mizserfai- hoz, ahol már országos viszonylatban is igen modern eszközökkel dolgoznak. Pócsa erre is csak nevetett. — Hát ügye, ezt meg kell nézni, igaz-e? — így mondta. EJ a meg kell nézni, ak- kor nézzük meg. Igen ám, de ez nem olyan egyszerű dolog. Még akkor sem, ha minden jószándékúk megvan hozzá.' Rettentően körülményes dolog ez. Ebben az esetben is számolta az igazgató, Takács Vilmos, számolta a főmérnök, Barta Mátyás, számolta a versenyfelelős, Lantos László és még egy fiatalabb ember, a statisztikus. Vizsgálgatták, mi a feladat és mi a tény. Az ő nyelvükön a feladat azt jelenti, amit nyolc óra alatt tiszta szénből a csillékbe kell rakni. A tény pedig, amit ebből a feladatból elvégeztek. No már most, ha pontos adatokat akarnak, rettentő bonyolult számításokat kell elvégezni ahhoz, hogy az igazságot legalábbis megközelítsék. Most is az első számításnál a végösszegek azt igazolták, hogy Hegedűs Aladár csapata kis híján any- nyit termelt, mint abban a bányában valamennyi csapat együttvéve. Megállapodtak abban, hogy azért ez nem lehet. És ekkor kezdődött a számok viszonyítása. Kiderült, hogy Hegedűsék december közepén a termeléssel már az elkövetkező év februárjának a derekán tartanak. Ez azt jelenti, hogy míg a brigádban egy embernek nyolc órás munkaidő alatt 59 mázsa szenet kellett volna a csillébe rakni, addig megraktak 72 mázsát. Megállapodtak a vezetők, hogy ez az elfogadható, és így is van. E zek után asztalra kerültek a logarlécek, zsebbe csúsztak a ceruzák és jótékony csend ülte meg a főmérnöki szobát. Gördültek a gondolatok, hogy szóvá han- gosodjanak. Nem sok értelme volna sorjázni az elhangzottakat. Dicsérték Hegedűséket. őszinte, egymás közötti véleményalkotást tettek, amiből körülbelül ezt lehetne summázni: annak a 24 embernek helyén az esze, az akarata és a szíve. Ezek után kit ne izgatna, hogy közelebbről is megismerkedhessen ezekkel az emberekkel? Méghozzá Pócsa módján, terülj asztalkámnál, ahol az emberek szíve is könnyebben kinyílik. * Már napok óta esett az eső és szinte eláztatta Inászót. Amúgyis nyomasztó ez a telep, mert viskóival, sárfészkeivel, vihartépte pókhálóhoz hasonló sínéivel, megkopott csilléivel egy nagy ősz- sze-visszaságot mutat. Mintha a régi fullasztó bányász- világ maradt volna meg. Egy kis szigetnek tűnt az az új épületecske, amely frissen fehérlett és helyt adott a vendégseregnek. Ott volt mind a 24 ember. Oldalukon az asszonyokkal. így tisztelték meg az egyik munkatársukat, akinek asszonya két karján mutatta gyermekét irodalmi est: „MOST A NŐKRŐL BESZÉLÜNK” CÍMMEL Most a nőkről beszélünk címmel sikeres irodalmi műsort adott Salgótarjánban a városi Irodalmi Színpad kedden este a TIT klub-helyiségében. A kiváló együttes nőalakok irodalmi szerepeltetését mutatta be egyes irodalmi alkotások, versek, elbeszélések segítségével. A nívós irodalmi műsort kislétszámú, de lelkes közönség tapsolta végig. NYUGDÍJASOKAT ajándékoztak meg az acélárugyárban Az acélárugyári üzemi nőbizottság és a területi nőtanács közös rendezésében bensőséges ünnepséget rendeztek csütörtökön délután a művelődési otthon ifjúsági termében. A karácsonyi ünnepségen a gyár idős dolgozóit, nyudí- jasokaí vendégeltek meg a munkásasszonyok, majd az üzemi nődolgozók kedves ajándékait nyújtották át az öregeknek. tízéves a bratislavai Úttörő és ifjúsági otthon Nemrégen ünnepelték a bratislavai úttörő és ifjúsági otthon megalakításának 10. évfordulóját. Az otthon szakköreiben, klubjaiban és előadótermeiben tíz év alatt 250 000 gyermek és fiatal szórakozott és bővítette ismereteit. MŰSZAKI FILMEK FESZTIVÁLJA Néhány nappal ezelőtt Ost- ravában befejeződött a műszaki filmek fesztiválja. Öt nap alatt 60 keskeny műszaki filmet mutattak be a bányászat, a kohászat, a gépgyártás, a vegyipar legaktuálisabb kérdéseiről. A filmfesztivál igen nagy segítséget nyújtott a legjelentősebb bányaipari, építőipari és vegyipari munkamódszerek ismertetésében. December 15-én új műsort mutatott be az egyéves Palóc Népi Együttes a meg- újhódott, megszépült balassagyarmati járási művelődési házban. Ahogy a szép és színes előadást néztem, nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy vajon mit mondanának most azok — élők és holtak, — akik annak idején a proletariátustól féltették a kultúrát? Mit szólnának ahhoz, hogy a régi úriváros — Balassagyarmaton pontosan most, a népi demokrá- ciábam alakult egy olyan együttes, amely azt jelölte meg célul, hogy feldolgozza és bemutatja a palócság tánchagyományait, hogy más népek táncainak műsorra tűzésével ápolja a népek barátságát. Nem tudom mi lenne a véleményük ezeknek a prole- táriátustól tartóknak, de azt tudom, hogy a régi társadalmakban elképzelhetetlen lett volna mindez. Mert lehetett-e szívügye a gyön- gyösbokrétázgató magyar uraknak az igazi népi hagyomány ébresztgetése; s ha lelkesedtek is a gyöngyösbokrétáért, több volt-e az a szokásos úri szeszélynél? Itt pedig együtt van ötven fiatal — közülük harminc volt ipari tanuló és üzemi dolgozó, — akik a palóc táncok ritmusában talán a saját őseik örömeit és bánatait élik újra át. És van egy állam, amely nem sajnálja az áldozatot a múlt táncok megelevenítéséért és vannak olyan üzemek, amelyek kul- tulális alapjukból önként áldoznak, hogy egy év után az' együttes már négy ragyogó rend ruhát mondhat a magáénak. Az önként vállalt áldozat és az önként vállait munka szerencsésen egyesül a Palóc Népi Együttes tevékenységében. A vezető. Almási Fe- rencné lelkesedése láthatólag áthatja az együttes minden tagját. Csak ezzel magyarázható, hogy egy év alatt két nagyon igényes, egész estét betöltő műsorra készültek fel, és vagy harminc előadást tartottak járva a járást — közülük nem egyet jutalomműsorként a jól dolgozó tsz-eknek. Most bemutatott műsoruk fejlődést jelent a régebbiekhez mérten. Szép példa ez az előadás arra, hogy az eszmei erősödés 'milyen lendítő- leg hat ki az öntevékeny művészeti munka minden területére. Az együttes belső szakköri-elméleti munkája — mely néprajzi és ideológiai jellegű — lehetővé tette a nógrádi táncok igényesebb feldolgozását; a népek barátsága jegyében előadott szovjet, német és román táncok pedig a változatosságot, a színskála gazdagodását eredményezték. Az előadott nógrádi táncok anyagát dr. Manga János, Lendvai Jenő és a saját gyűjtéséből állította össze a vezető. így nemcsak az anyag tőrőlmstszettsége, hanem a magas színvonalú feldolgozás is biztosítva volt. A pátriánikbeli motívumok átlelkesítve ennek a tündöklő fiatalságnak minden derűjével és lendületével néha tősgyökeres nógrádi atmoszférát tudtak teremteni a színpadon, mint a felsőtárkányi bál-tánc’oan vagy a nőtincsi, vécéi gyűjtésből összeállított lakodalmasban és a Palóc fosztóban. Csak helyeselhető a vezetőnek az a törekvése, hogy az összegyűjtött motívumokat nem szakítja ki eredeti környezetéből, az egyest létrehozó egészből, így az egyes táncelemeknek sokkal nagyobb atmoszféra teremtő erejük van. Ebben a felfogásban a tánc már a dráma felé mutat és ezek a táncos népi játékok az életképeik hitelességével adnak hírt a közelebbi vagy távolabbi múlt paraszti világáról. A szomszéd népek táncaiból különösen a Ringspiel- tánc tetszett. A koreográfia játékossága, a jól megválasztott színes ruhák pompája, a fülbemászó muzsika, de mindenekelőtt a mozgás osztrákokat idéző könnyedsége ezt a számot a legjobbak közé emelte. A gyermektáncok esztétikai mértéke természetesen más, mint a felnőtteké. Értékmérőjük nem a tökéletesség, hanem a bájosság. Ennek pedig fokozott mértékben tettek eleget. A gyermekek szereplése tehát mindenképpen figyelemre méltó, de különösen azért, mert a biztató utánpótlást látjuk bennük. A táncok szép teljesítményéhez méltót adott az ifj. Baranyi Dezső vezette Palóc Népizenekar is. A táncokat kísérő számaik kifogástalanok voltak, szólószámaik pedig — különösen a lendületes román tánc és a ját- szian friss Repülj fecském — méltán váltották ki a fergeteges tapsokat. Mindent összevetve a Palóc Népi Együttes új műsora ismét élmény volt — és mert szebbet, igényesebbet produkáltak, jelentősebb az élmény is. Tennivaló persze még akad. A színskála további gazdagodását tenné lehetővé. ha az e"”dttes legközelebbi feldolgozásai azt is érzékeltetnék, hogyan alakul jelenleg a palócság tánckultúrája a termelőszövetkezeti községek új közösségének a hatására. Ugyancsak a jövő feladata lenne még a számok szintjében és az egyes táncosok teljesítményében mutatkozó egyenetlenségek elsimítása; megoldandó kérdést jelent még a tehetséges és széphangú énekesek mozgáskultúrájának csiszolása is; meg kell szüntetni az éppen parlagon hagyott szereplők színfalak mögüli provinciális lesikelődését. Persze mindezek felemlegetése okvetet- lenkedésnek hat egy olyan együttes számára, amelynek lelkesedése és tervszerű munkája ezeket a szereplőket figyelmeztetés nélkül is eltávolítaná. Szabó Károly HÉTKÖZNAPOK
