Nógrádi Népújság, 1961. december (17. évfolyam, 97-105. szám)
1961-12-23 / 103-104. szám
2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. december 23. Firvelemre méltó kezdemrpyezés az Acélárugyárban Szélesítik a pártellenőrzés hálózatát, emelik a termelés irányításának színvonalát November közepén ülést tartott a Salgótarjáni Acélárugyár pártbizottsága. A tanácskozás központi kérdése a második ötéves terv feladatainak végrehajtására való felkészülés volt. Az ülésen hozott határozat jelentős helyet szentel a termelés pártellenőrzésének és irányításának megjavítására. Ebből a határozatból kiindulva hozták létre a párt- bizottság mellett működő műszaki tanács keretében a tizenöt főből álló központi termelési ellenőrző bizottságot, valamint az alapszervezeteknél — az üzem jellegétől függően — a 3—5 főből álló termelési ellenőrző bizottságokat. A központi termelési ellenőrző bizottság a vállalat, a gyárrészlegek termelési, műszaki, gazdasági tevékenységét vizsgálja. A bizottság megfelelő munkaterv alapján dolgozik. Munkáját a pártvégrehajtó bizottság termer lési felelőse, illetve a műszaki tanács határozza meg. Kidolgozták az alapszervezetek mellett működő' termelési ellenőrző bizottságok szervezeti irányelveit is. Ezek a bizottságok az alapszervezetek hatáskörében dolgoznak, segítik annak termelési irányító és ellenőrző munkáját. Munkájuk irányát, feladataikat az alapszervezet vezetősége határozza meg és tevékenységükről szintén annak tartoznak beszámolni. Tevékenységük a saját alapszervezet gazdasági életére vonatkozik. Megvizsgálják a termelés műszaki és gazdasági célkitűzéseit, feltárják a gazdaságosabb termelés lehetőségeit. Ezek a bizottságok is negyedéves munkaterv alapján dolgoznak, irányításuk közvetlenül az alapszervezet termelési felelősének feladata. E bizottságok szervezeti kiépítése, az abban dolgozó tagok megválasztása ezekben a napokban fejeződik be. Az alapszervezetek számát figyelembe véve mintegy 70—80 olyan elvtárssal növekedett a pártbizottság aktíva-hálózata, akik gazdag párt- munka és termelési tapasztalataik felhasználásával jelentős segítséget nyújthatnak majd a gyár ea^d^ági feladatainak megoldásához. Tsz kulturfeleJősök a rétsági járásban A VB tanácsülések hathatósan foglalkoztak a járás községei kulturális élete fellendítésével. Több fontos határozat mellett olyan intézkedés is született, amely szerint minden község termelő- szövetkezetében külön, e feladattal megbízott kul- túrfelelős kell, hogy elősegítse a tsz-tagok művelődését, továbbképzését. Ez a határozat tenné szükségessé és lehetővé azt is, Párthírek — December 16-án az Érsekvadkerten és Nógrádkö- vesden tartott egységes párt- vezeíőség választó taggyűléssel befejeződtek megyénkben az alapszervezeti választó taggyűlések. A beszámolók és viták, az új vezetőségi tagok kiválasztása egyaránt a fejlett színvonalú pártdemokráciáról tanúskodtak. Űj szín volt és segítette a vezetőségválasztó taggyűlések munkáját, hogy azokon mintegy 2500 pár- tonkívüli dolgozó is részt vett és kifejezésre juttatta véleményét. * — A decemberi és januári taggyűléseken pártszervezeteink a XXII. kongresszus anyagát tárgyalják meg. A termelőszövetkezetekben dolgozó párttagok emellett foglalkoznak decemberben a zárszámadások előkészítésével is, januárban pedig párttaggyűlésen vitatják meg a közgyűlési beszámolót. * — A Salgótarjáni Acélárugyár párt végrehajtó bizottsági ülésén megtárgyalta a vállalat 1961. évi műszaki fejlesztési tevékenységét és a vállalati fejlesztési alappal való gazdálkodás kérdéseit. Ugyancsak megvitatták a jövő évi fejlesztés és a távlati fejlesztés terveinek kapcsán a rendelkezésre álló beruházási keretek célszerű felosztását is. A helyes gazdálkodás és a termelőmunka irányítása színvonalának emelése érdekében napirendre tűzték, hogy januárban széles körben ismertetik az MSZMP munkastílusának főbb vonásait. * — A Salgótarjáni Járási Pártbizottság VB. ülésén tárgyalta meg az ifjúság körében az 10871957. sz. kormányrendelet határozata alapján végzett munkák eddigi tapasztalatait. A beszámoló és a vita megállapította, hogy a járás területén a népgazdaság anyagi lehetőségeihez mérten az ifjúság kulturális igényeinek kielégítése. a sportolási lehetőségek .és egészségügyi ellátás biztosított. — December I8-ával megkezdődtek a megye községeiben, üzemeiben a XXII. kongresszus jelentőségét méltató pártnapok. A dolgozók érdeklődését mutatja, hogy ezeken a pártnapokon nagy számban vesznek részt és különösen a kommunizmus építésének programjáról tesznek fel kérdéseket. A pártnapokat a helyi alapszervek rendezik, a pártnapi előadók járási, megyei mozgalmi és állami funkcionáriusok, öt helyen pedig központi előadó adott ismertetést a XXII. kongresszusról. hogy a téli esték hasznos eltöltésére közös, a tsz tagokat leginkább érintő programot dolgozzanak ki. Ezek szervezéséhez elengedhetetlen, hogy ismerjék a tsz- tagok érdeklődését, és igényelnek legmegfelelőbb program kidolgozásával biztosítsák a tanulásukat, mű-- velődésüket és szórakozásukat. Történt olyan kezdeményezés is, amely szerint a tanács végrehajtó bizottsága felkérte a járás pedagógusait, olyan színdarabok, versek, elbeszélések megírására, amelyek közvetlenül a tsz- tagak életéről, munkájáról szólnak. A pályázati felhívás nem maradt visszhang nélkül, a pedagógusok már dolgoznak ilyen jellegű műveken. A legsikeresebb pályamunkákat be is mutatják majd a községi kultúrotthonokban. A kulturális munka felélénkítésére és megjavítására még több ilyen szép, hasznos ötlet és elgondolás megvalósításával készülnek. Kitüntetés Kovács P. István nyugdíjas elvtársat 60. születésnapja alkalmából a forradalmi munkásmozgalomban kifejtett tevékenysége elismeréseként az MSZMP Központi Bizottsága javaslatára a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Szocialista Munkáért Érdeméremmel tüntette ki. A kitüntetést Alics János elvtárs, a megyei párt- bizottság titkára adta át. Kovács P. István ma is aktívan részt vesz a mozgalomban. Községében, Kazáron a Hazafias Népfront elnökhelyetteseként dolgozik és tevékenységével segíti a párt és tömegszervezetek munkáját. ÉRTÉKES TÁRSADALMI MUNKA NAGYOROSZIBAN Nagyorosziban mintegy 62 ezer forint értékű költséget tervez* ek a község útjainak építésére, megjavítására. A feladat elvégzését a községbeliek értékes társadalmi munka felajánlásokkal segítették elő. A község dolgozói a kő kitermelését, szállítását és lerakását — tehát a munkafolyamat legnagyobb részét — társadalmi munkában végezték el. A község lakóinak összefogása tette lehetővé, hogy új, rendbehozott utakon bonyolítsák le a forgalmat Nagyorosziban. AllandőrizottsAgi TAGOK T APA SZTALTCSERÉ JE A rétsági járásban az idén is megszervezték az állandó bizottságok tagjainak tapasztalatcseréjét. Most négy körzetben több község összevonásával tartották meg a tapasztalatcsere megbeszéléseket, melyeken az állandó bizottságok munkájáról, az állam irányításába való fokozottabb bekapcsolódásról tanácskoztak a résztvevők. A „magas kerítésfalak” tudatáról Nemrégiben Cegléden jártam rokoni látogatáson. Persze nem erről akarok társalogni a kedves olvasóval, hanem teljesen más dologról, amely napjaink egyik legfontosabb kérdése: a kollektivizmusról. Kérdezhetné valaki, hogyan van összefüggésben ez a rokoni látogatás a kollektivizmussal. No, erről egy-két dolgot. Cegléd is, mint más városaink, igen sokat fejlődött az elmúlt 17 év alatt. Sok szép ház épült állami és magánerőből, ami bizonyítéka az egyre fejlődő élet- színvonalnak. ott, ebben a régi patinás alföldi városban is. Az is kétségtelen, hogy az emberek tudatában is van változás, nem vált még mindenki tudatába, mondhatnám azt is, vérébe a kollektivizmus érzése és itt, már ha erről beszélünk, általánosan központi kérdésről van szó. Nagyon érdekes módon az ütötte meg a szemem, hogy valamikor hogyan építkeztek, milyen épületeket emeltek Cegléden a régi nagy nemzeti múltra tekintő városban. Az épületeket a méretek nagysága jellemzi, sokszor szűk kis ablakokkal és ami mondanivalómmal függ össze, hallatlanul erős és magas kőkerítésekkel és olyan erős zárt kapuval, amely még egy középkori vár kapujául is szolgálhatna. A felületes szemlélőnek ez a jelenség nem mond sokat. Pedig nagyon sokat tudnak beszélni azzal, aki a jelenség mögött meglátja a lényegi dolgokat is. Tükröződik e magas kerítésfalakban a múlt kizsákmányoló osztályának felfogása az erkölcsről. Mert mit takarnak ezek a magas falak. Minek kellettek valamikor a házak köré? „Az én házam, az én váram” tartja egy angol közmondás. „Igen, az én házam, az én váram és senki nem dirigálhat nekem. Csak az a fontos, hogy én jól éljek, mit bánom én a másikat, nem törődöm vele és ő se törődjön velem. Ne tekintsen bele az én életembe senki és ez ellen be is biztosítom magam ezekkel a falakkal, és e hatalmas kapuval. Törődjön mindenki a maga dolgával. Mindenki magáért és majd az isten mindenkiért és éppen ezért kaparj kurta, majd neked is jut.” Ez jellemezte a múltban és jellemzi ma is a burzsoá társadalom erkölcsét: az egoizmus, az individulizmus, az olyan jelszavak, hogy „ember embernek a farkasa, és csak a zsebbe törj”. A burzsoáziának szüksége van az ilyen erkölcsre az elnyomottakkal szemben. Az egyéni érdekeket fölé rendeli a közösségi érdeknek, mert akkor könnyebben megoszthatja a tömegeket. Ennek az erkölcsnek az alapja a kizsákmányoló termelési viszonyok. Ma nálunk mind az iparban, mind a mezőgazdaságban kollektív tulajdonban vannak a termelési eszközök és az emberek gondolkodása is ennek megfelelően alakul, formálódik. A kommunista erkölcsöt a kollektivizmus elve jellemzi és ezt a Szocialista termelési viszonyok határozzák meg alapvetően. Megköveteli ez az elv a szolidaritás érzését, a kölcsönös segítségnyújtást embertársainknak, a gyengébbek megsegítését, az egyéni érdekek alárendelését a közösségi, a társadalmi érdekeknek. Ez az elv összhangban van az új társadalmi rend jellegével, az új, a kizsákmányolástól mentes társadalmi viszonyokkal. Ennek az erkölcsnek a kialakulása folyamat, nem egycsapásra szabadulnak meg az emberek a már megváltozott viszonyok között sem a tudatukban felépült magas „kerítésfalaktól”. Mondhatjuk-e, hogy ezen a téren értünk már el eredményeket? Igen, mondhatjuk. A kollekr tivizmus elve társadalmunkban, a szocialista építés során mind nagyobb teret hódít, és egyre jobban uralkodó elvvé, gyakorlattá válik. A nép tudja, hogy a kommunista erkölcs szerint való élés igazságos és megfelel az egész társadalom érdekeinek. Mégis még mindig kísért a magas kerítésfalak tudata igen sok embernél, amely sokféle formában mutatkozik meg. Valljuk be, hogy nálunk is vétenek néha-néha ez ellen az elv ellen. Megmutatkozik még nálunk egyeseknél a magúmnak való élés, a magammal való törődés. Sok esetben megtehetnénk olyasmiket, ami erősítené a kollektivizmus érzetét más embertársunknál, de kényelemszeretetből nem tesszük meg. Nem eléggé lépünk fel és esetenként elnézünk a társadalmi tulajdon herdálóival szemben. Ezzel mi is hozzájárulunk társadalmunk gazdasági alapiénak gyengítéséhez. Megnyilvánul egyeseknél úgy is, ahogyan a nép fejezi ki magát: „a lefelé való taposás és a fölfelé való hízelgés”, a nem egyenes, nyílt. őszinte bírálat, hanem a hibák tartogatása, és a „kellő, alkalmas pillanatban” való kiteregetése, az intrika stb. Ez mind-mind a burzsoá individualizmusra jellemző és megengedhetetlen. ellentétben van a mi erNeyeljük fizikai munkára gyermekeinket! Szülői értekezleteken, tanárok fogadó óráin s egyéb alkalmakkor, amikor az édesanyának és a pedagógusnak alkalma nyílik a beszélgetésre, néhányszor elhangzik a szülő ilyen vagy ehhez hasonló sajnálkozása: — Pedig de sokszor mondtam már neki, hogy tanuljon, hogy ne kelljen neki úgy húzni az igát, mint az apjának. Szórványosan ugyan, — de pedagógusok is ösztönzik hasonlóképpen neveltjeiket a jobb tanulásra. A jó szándék a törekvésben vitathatatlan, de a kifejezés, an indokolás, a miért? erdeményezi legtöbb esetben a szerencsére már nem tipikus, de vitathatatlan létező középiskolás legyintést, arcfintort, ha az öt plusz egyből a plusz egy, a „politechnika” kerül szóba. A fentiekhez hasonló intelmek, magyarázatok bátorítják az átlagnál jobb tanulót arra, hogy orvosi rendelőt, katedrát, legrosszabb esetben egy adminisztrátori íróasztalt követeljen magának a társadalomtól. Ezek a gyermekiek azok, akik az embert, az anyagi és kulturális javakat teremtő munkát — a fizikai munkát — kényszernek, igának, szükséges rossznak, a gyenge tanulók „mumusának” ítélik mag. Sokszor, de nem elégszer beszéltünk már arról, hogy célunk a fizikai és szellemi munka közötti különbség megszüntetése. Hogyan képzelhető el a technika olyan magas fokának elérése, amely lehetővé teszi e cél megvalósítását, ha az „elméleti ember” nem ismeri a gyakorlatot és viszont? Vagy addig nincs szükség a termelő fizikai munkára? Vagy ha van is, ne az „én gyermekem” végezze azt? Vajon tényleg olyan a munka, amilyennek az idézett szülő meghatározta? kölesünkkel, a kollektivizmus elvével. Az SZKP XXII. kongresz- szusán Hruscsov elvtárs a következőket mondotta: „A túlságosan nagy egyéni tulajdon bizonyos körülmények között a társadalmi haladás kerékkötőjévé, a magántulajdonosi erkölcsök melegágyává válhat, s gyakran azzá is válik és kispolgári elfajult- ságra vezethet. Megtörténik, hogy a dolgok egyik-másik embert leigázzák. És az ilyen ember a dolgok rabjává válik.” Vigyázni kell arra, ne váljon a dolgok rabjává az egyes ember a mi viszonylatunkban sem. Nálunk is vannak olyan emberele, akik viszonylag jobb fizetéssel rendelkeznek, mint sok embertársuk, és ezek bizony nagyon könnyen a dolgok rabjaivá válnak. Behúzódnak saját odújukba és nem törődnek a más ember gondjával, bajával, nem törődnek a társadalom problémáival. Ez a burzsoá individualizmusra jellemző és a mi társadalmunk elveti azt, ahol az „enyém” fogalma a legfelsőbb elv. Kádár elvtárs mondta egyik beszédében: a kommunista csak akkor lehet boldog, ha körülötte más emberek is boldogok. Igen, nagyon sokan megszívlelhetnék ezt a mondást. Sokat, nagyon sokat kell foglalkozni még az emberekkel azért, hogy a kollektivizmus elve behatoljon mmden ember tudatába, hogy felszámoljuk á magamnak való élést, és a többi ilyen káros nézetet, hogy eltüntessük a tudatból ezeket a magas kerítésfalakat. Igen jó, tervszerű, összehangolt munkára van szükség ezen a téren is, a párt, az állami és tömegszervezet között. Ha munkánkban ez állandóan szem előtt van, nem kétséges, hogy ezen a téren is még jobb eredményeket tudunk elérni. G. L. F rre a kérdésre az az apa is nemmel felelne, akire a feleség hivatkozott. Alkalmam volt látni, milyen szívesen, milyen nagy kedvvel és alkotási vággyal dolgozik a 11—14 éves gyermek a gyakorlati foglalkozás órákon, a műhelyben, a gyakorlókertben és a tsz-ek földjein. A karancssági iskola műhelytermében a VI. osztályos lányok a fiúkkal versenyezve fűrészelték, ráspo- lyozták a deszkát. Olyan tölcséreket, lemez hamutartókat, könyvfedeleket készítettek. hogy felnőtt is dicsekedhetnék velük. Kaposvári Gyula VI. osztályos tanuló nagy igyekezetében — hogy elsőnek készítse el munkadarabját — talán észre sem vette, hogy borsónyi izzad- ságcsöppek gyöngyöztek homlokán. Nem, a munka nem lehet kényszer! A gyermek a legőszin- ^ tébb ember. Észre sem vették a nevelő felszólítását: „Gyerekek, fejezzétek be' Vége az órának.” Dolgoztak tovább, s még néhányszor meg kellett ismételni a mo6t már határozottabb „utasítást”. A ludányhalászi V. osztályos fiúk férfit utánozva szorították a nem éppen erejükhöz méretezett fűrészt. A szécsényi Mikszáth iskola hetedikes brigádjai a szűk műhelyteremben egymással versengve készítették az I. osztályosok számára a „ci- pős dobozt”. Nagylócban az iskola udvarát fásították. Hasznos, munkára nevelő tevékenység folyik a gyakorlati foglalkozásokon. Járásunk 21 községében vannak felső tagozatos tanulócsoportok. Gyakorlati foglalkozást azonban csak hét iskolában tanítanak, itt biztosítottak csupán a tárgyi és személyi feltételek*. A következő tanévekben egyre több iskoláról mondhatjuk el ugyanezeket. A járás, a község vezetői, a szülők és a pedagógusok a gyakorlati foglalkozás órákon kívül is megtalálják a fizikai munkára nevelés lehetőségeit. . A Szécsényi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága határozatának értelmében az iskolák szerződéseket kötöttek a helyi tsz-e-kkel. Az iskolák olyan munkák elvégzését vállalták, melyeket a tanulók minden megerőltetés nélkül teljesíthetnek. A tsz fuvarral, munkaegység jóváírással honorálja a gyermekek termelőszövetkezetnek nyújtott segítségét. Az iskolák igazgatóinak jelentései arról tanúskodnak, hogy legtöbb helyen mindkét fél eleget tett a szerződésben foglaltaknak. Az alig 20—25 felső tagozatost számláló benczurfalvi iskola tanulói . három kh kukoricát törtek le, másfél holdról ásták ki a cukorrépát. Nagylócban 25 mázsa szilvát, Ságújfaluban 200 mázsa paradicsomot szedtek le, ugyanitt 8 kh-on törték le a kukoricát az általános iskolás gyermekek. Nógrádsipek, Nógrádmegyer, Endrefalva ... és sorolhatnám tovább a szécsényi járás községeit, ahol tanítás után, önként, lelkesedéssel vállalt munkájukkal elősegítették az úttörők a termények betakarítását. TV évelőink tehát napról- 1 ’ napra eredménnyel igyekszenek megvalósítani a művelődésügyi miniszter utasítását: „...a gyermekek szellemi és fizikai munkát végezzenek.” Örömmel tapasztaljuk, hogy legtöbb szülő egyetért velünk a munkára, a fizikai munkára nevelésre való- törekvéseinkben és otthon is megteremtik gyermekeik számára a nem megerőltető, nevelési és oktatási szempontból egyaránt jelentős fizikai és szellemi munkavégzés feltételeit. S ha a bevezetőben idézett édesanya elgondolkodik a fizikai munkára nevelés jelentőségén — bizonyára —, igazat ad nekünk. Szerémy Gyula
