Nógrádi Népújság, 1961. december (17. évfolyam, 97-105. szám)
1961-12-06 / 98. szám
6 nógrádi népújság 1961. december 6. feiopó-várás Eső szitál, hull a hó — hol késel még, Télapó? Lásd, együt a sok gyerek, várja, lesi léptedet. A melegben ülni jó — átfázhattál Télapó! Érezd otthon itt magad, jöjj be• rakd le zsákodat! Csevegj velünk, jót pihenj! Mi könnyítünk terheden: hagyd itt, amit rejt a zsák, komótosan menj tovább! G. SZABÓ LÁSZLÓ m Az egész évi szorgalmas szó fogadás jutalmaként a jószívű anyukák a tengernyi játék közül a gyerek kívánsága szerint választják ki a legkedvesebbet. Képünkön: hajasbabát választanak egy kis óvodásnak. Nem ünnep az ünnep, ha nem barátságos az otthon. Napjainkban pedig a kellemes otthon elengedhetetlen kelléke a rádió és televízió. Novemberben és december első napjaiban sok új készülék talált gazdára. Anyagbeszerzők FIGYELEM:! Telepünkön kiutalás nélkül nagy mennyiségben találhatók különböző haszonvasféleségek. Vásárolhatók: Négyzetvas 10x10 mm-es, 50x50 mm-es 6 m hosszban Laposvas 50x60x1 mm-es C m-es hosszban Durvalemez 10 — 25 mm-es y2 ma-től Vásárolhatók még a fentieken kívül különböző méretű idomvasak, lemezek, huzalok. KOHÁSZATI AL APANY AGELLÄT0 V. SALGÓTARJÁN, Külső pu. 568 Elegáns, ízléses öltözködés! Készíttesse ruháit a Balassagyarmati Szabók Szövetkezeténél, Balassagyarmat, Rákóczi út 30—34. Bőrkabátok készítése valódi és műbőrből! Női és férfi ruhák készítése a legújabb divat szerint! Munkásöltönyök és vattás ruhák készítése és javítása! Munkát hozott anyagból is vállalunk! (572) tolvaj és az istrángja nél ingyenes szállást szereznie a Vang-fiúknak - a rizs és a baromfi ára pedig talán elégséges lesz tandíjra és könyvekre. A házaspár békésen kocogott kocsijával a város feléi A nyári nap tüzes nyilai ugyancsak szurkálták fejüket és arcukat, ezért széles karimájú kalapjukat jő mélyen a szemükre húzták. A tikkasztó melegtől egyszer csak elszunyókáltak. Abban az időben az országútokon. falvakban és városokban gyakran felén bukkant Lim Cseng. — a ravasz tolvaj, a Éles szeme előtt —, semmi ellopható nem maradt észrevétlen, s bár már sok büntetést kapott, mindig újabb gazságokon törte a fejét. Amikor meglátta a lassan döcögő szekeret, rajta a szundikáló házaspárt, s hallotta a zsákokban káráló tyúkokat, elhatározta, hogy megszerzi a zsákot, ha törik, ha szakad. Hátizsákjából elővett egy hosszú istrángot, lasszósze- rűen megcsavarta és elhajította. A szundikáló emberpár semmit sem vett észre, s a zsák a káráló tyúkokkal már lent is volt az országút porában. Igen ám, de az országúton sokan jártak, ezért a tolvaj nem merte felvenni a zsákot, csak húzta maga után az istrángnál fogva a porban. A tyúkoknak sehogy sem tetszett ez a szánkózás, és hangosan tiltakoztak ellene. Meghallotta ezt a paraszt, aki már egy rendőrrel jött visszafelé, kereste az ellopott zsákját. — Itt vannak a tyúkjaim, és itt a tolvajunk! — kiáltott a paraszt. — Nem loptam én semmit, uram — tlltakozptt a tolvaj. — Istrángot viszek haza a vásárról, de könnyebb így magam után húzni, ■ mint a hátamon cipelni. — És ez a tyúkokkal tele zsák hogyan került az istrángod végére? — kérdezte. — Ö, hogy az ördög vigye el! — ha- miskodott a tolvaj. — Ezért húztam hát olyan nehezen az istrángot! Biztosan valaki lusta volt cipelni és velem hú- zatta a zsákját. — Nem tesz semmit — válaszolt a rendőr. — Eddig te húztad az istrángot, most majd az istráng húz téged. — Ezzel jól megkötözte a tolvajt a saját istrángjával. v\XVX\\X\\X\\XVX\\X\\X\\X\\X\\X\\X\' rés Péter írását, élő költőink 1 közül Áprily Lajos, Berda j József, Földeák Gyula, Si-1 mon István, Simon Lajos, j Sinka István, Szüts László j versét. A magyar naptárkiadás tör-) ténetében egyedülálló: az 1962. évi Kincses Kalendá- í rium „Magyar falu, magyar | város 1961” címmel első íz- J ben közöl többszín-nyomású 1 képes összeállítást! A gyö- J nyörü kiállítású kalendárium ( ára 10,— Forint. 579 A „CSODA“ CSALÁD Nem adok okot és izgalmat a találgatásra, mindjárt elárulom, a Magyar Rádió „Szabó-család”-járói van szó. Számolok azzal, hogy írásom nem mindenütt talál megértésre, mert hallgatói, illetve pártolói vannak ezeknek az előadásoknak, de még sem tartóztat attól vissza, hogy Szabócsalád ellenességem nyilvánosság elé ne hozzam. Ügy érzem, van rá okom és alapom. Ez kérem egy „csoda” család. Több az öröm és a probléma náluk, mint az egész társadalmunkban együttvéve. Rokonságom nem valami széles kiterjedésű és ebből következik, hogy ritkán vagyok hivatalos lakodalomba. Ilyen irányú igényemet ez a család már egész életemre vonatkozóan kielégítette, hiszen majd minden hétre jut egy esküvő, mert némelyike a család tagjainak már háromszor is megnősült. A nászúiról már nem is beszélek, ahol nem voltam és már nem is tartok rá igényt, de legalább ízelítőt kaptam ebből. Elvégre Angéla elmondta, hogy milyen jó volt csak rövid ideig tartott. „Kielégíti” igényemet más irányban is. Széleskörű „tájékoztatást” is kapok. Ha rosszindulatú lennék, akkor azt mondhatnám, hogy mindent összehordanak. Nem régen szereztem tudomást arról is Szabó nénitől, amikor csak úgy odavágta, hogy nincs hagymája. Azt már Szabó néni nem értette meg — no, persze, elsősorban az író —, hogy bizonyos dolgok még úgy is félreérthetők, ha nem jó a beszéd hangsúlya, még inkább, ha egy dolgot nem magyaráznak meg. Ugyanilyen könnyen én is elintézhetem és válaszolhatok Szabó néninek, hogy miért csinál a hagymából ilyen problémát, hisz" az egész családja az étterembe jár étkezni, akkor mi szüksége van hagymára. Nézzük csak tovább. Elgondolkodtak-e az írók és az illetékesek azon, hogy félórát kitöltő előadás témája egy ember pénzlopása legyen. Arról már nem is szólok, hogy az előadást úgy fejezték be, hogy az izgalmat, az érdeklődést a következő hétre is fenntartsák. Vagy talán ezt — már mint a lopást — általánosnak veszik. Ezt nem lehet állítani, még kevésbé lehet ilyen témával embereket szórakoztatni. Vagy ezen a példán keresztül akarnak embereket a törvényesség bajnokának bemutatni. A szocialista törvényesség kérdése politikai kérdés, többet jelent számunkra, mint egyszerű összehasonlítása egy pénzlopással. Sántít a hasonlat, oly erőszakos, mesterkélt dolgok ezek■ mint azok a versek, ahol csak a rímek csengése a fontos. Ami viszont feltűnő, hogy milyen türelmesek egyes emberek. Mindig úgy tudtam, hogy ez nem magyar mentalitás, szeretünk a dolgok végére járni, még hozzá minél előbb. Hisz’ ezt mutatják a példák. Hogy egy néhány dolgot mondjak. Nincs türelmünk egy mérkőzés végét, üzletekben, vagy közlekedési eszközökre való felszállásnál a sorunkat, a gyűléseken a hozzászólásokat megvárni. Szeretünk valaminek mielőbb a végére járni. Dicséretes emberi tulajdonság — és ez is megvan — előbb teljesíteni a terv célkitűzéseit, meggyorsítani az önképzésünket, stb. Türelmem fogytán. Elhatározásom a következő. Mivel nem vagyok képes fennmaradni addig, amíg az emberi társadalom — mert a Szabó-család a jelek szerint addig akar létezni —> azonnali hatállyal lemondok a további előadások hallgatásáról. ’ Javaslatom: minél előbb fejezzék hát be, mert különben azok számára, akik ezen véleményemet nem tudták elolvasni, még erősebb formában a következő számban megismétlem. „HEGE” é /'’AJ,/V/\ d, ,A'/\ 1 loAV\iii /V'A éyAVki/tVkit ,AVwk/V/\il A’/\ ih-AVsi ROHAN A V.VT V.VPVa/TV-V* T VA/ TV.'/TV.VT Va/TVA/ 1PVA/'IPVA/*VA/'T' A Egyszer volt, hol nem volt, élt valahol Kínában egy szegény paraszt. Kicsiny földecskéje, szép gyümölcsös kertje fedezte családja mindennapi szükségletét, de nagyobb kiadásokra bizony nem tellett. Pedig nagyon kellett volna a pénz, hogy taníthassa két fiát. A bölcs Tang tanító többször megjelent szerény hajlékukban és udvariasan, de határozottan rábeszélte a szülőket, hogy a fiukat ne adják szolgálatba, hanem taníttassák a városban. Taníttatnám őket szívesen gondolta Vang, szegény paraszt de miből? Három éjjel, három nap tanakodott a feleségével, mert a gyermekek jövőjét mindennél fontosabbnak tartották. Végül két zsákba rakták az elmúlt évről megtakarított rizskészletüket, a harmadikba az udvaron káráló tyúkok legszebbjeit, feldobták a zsákokat a kocsira és elindultak a városba, vásárra. Ügy gondolták, ha a vásár sikerül, teljesíthetik a tanító és a fiuk leghőbb óhaját. Közben a jóságos tanítónak sikerült a városban egy jószívű emberX\\X\\X\\X\\X\\X\XX\\X\\X\\X\\X\\X\\X\\X\\X\\X\ XV -V wwxwx A szokásos naptári részen, képes beszámolón, bel- és külpolitikai összefoglalón kívül színes olvasmányok, növénytermesztési és állattenyésztési szakcikkek, hasznos tanácsadók, asszony és gyermekrovat, tréfa, humor, rejtvény és sok más érdekes közlemény megtalálható benne. Közli: Galgóczi Erzsébet, Gelléri Andor Endre, Illés Béla, Tamási Áron, Tímár Máté, Urbán Ernő, VeDecember 11-től Salgó*- tarján és Balassagyarmat területén a gépkocsival megközelíthető helyekre házhoz szállítjuk. A házhozszállítás díja az üres palack visszaszállításával együtt palackonként 8,— Ft. Házhozszállításra megrendeléseket a gázlerakatok vesznek fel. 33. sz. Autóközlekedési Vállalat. Az asztalnál — ahová a díjkiosztó ünnepség után leültem — négyen voltak. Négy asszony. Négy szaktársam felesége. Nem ismertem őket és valószínűleg ők se engem. Beszélgettek. Oly hévvel és indulattal — természetesen egyszerre, asszonymódra — még azt sem vették észre, hogy hívatlan vendég ült asztalukhoz. Hallgattam őket, majd megpróbáltam közbeszólni- vitatkozni velük. Lehetetlen volt. Bizonygattak, érveltek. Egymás szájából kapkodták ki a még be sem fejezett mondatokat. — De ... már bocsánatot kérek ... talán mégis ... közbeszólást kezdő szavaimat észre sem vették. Végül is — akkor és ott — feladtam minden reményemet, hogy bebizonyítsam mennyire nincs igazuk és hogy egy kissé ... talán mégis igazuk van. — Komolyan mondom, drágám ... kezdte keserű hangon a Dusi nevezetű ... én ... én egészen kétségbe vagyok esve. Mióta Bandikám sofőr lett teljesen kiveszett belőle minden igaz érzés, mindaz a sok lelki finomság — amelyet azelőtt úgy szerettem benne. Szívtelen, durva, érzésnélküli, káromkodós lett és... — Igazad van drágám... — vágott szavaiba ingerül ten a másik... Teljesen így van ez az én Eleméremmel is. Azelőtt... óh istenkém ... és most!... trágár, közönséges, Iszívnélküli, sőt, kér- gesszívű, cinikus ... minden jóérzés... — Ez az!... Ez az!... ól mondod szívem... kapta el a be nem fejezett mondat közepét a harmadik... Minden jó érzést, melegebb emberi érzést kiöl férjeinkből a foglalkozásuk... És az utca. így van ez a Lajos- kámmal is. Sími tudnék, ha arra gondolok, hogy férjem, már csak az országúira való. Ügy viselkedik és úgy beszél, mint egy ... mint egy ... — Mert idegileg fáradt... Higyjétek el, így van ez... szólt közbe mély, búgó, okoskodó, filozofálgató, megértő hangon a szép, fekete Judit asszony ... Nemrégen olvastam — már nem is tudom hol —, hogy a mai rohanó élet, a gépek, a technika megölik az emberben az Embert. Kiölik az emberekből az érzést. A szív érzéseit elnyomja a technika, így például: a mindjobban gyorsuló közlekedés, az örökös feszült figyelem. Ez az ami idegileg teljesen elhasználja férjeinket. Ezért van aztán — azt Pali- a férjem is elismeri —, hogy a gép, vagy a közlekedés legkisebb rendellenességére, a legkisebb bosszúságra rögtön kitörnek, káromkodnak és ha nem is tudatosan, de így vezetik le a bennük felgyülemlett feszültséget. így lesznek azután ideges, durva, szívtelen, ér- zéstelen ... Nem bírtam tovább hallgatni. Felálltam és eljöttem. Pedig — ha hagyták volna — akkor én ott — elbeszéltem volna nekik egy megtörtént esetet. Minden (szépítés és célzatosság nélkül beszéltem volna nekik Nagy István barátomról, szívtelen, káromkodós férjeikről, sőt egy egész szakma minden durva, érzésnélküli — az utca által megrontott tagjáról. A történet pedig — még tavaly ősszel, azzal kezdődött, hogy Pista barátunk és szaktársunk — egyik napról a másikra négy gyerekkel — özvegyen maradt. Feleségének lábát — városszéli új házuk építése közben — megszúrta valami rozsdás vasdarab. A nagy munka boldog izgalmában későn ment orvoshoz és mire elment, a vérmérgezést már nem lehetett legyőzni. Pista barátunk a csapás súlya alatt teljesen összeroppant. A ház befejezése, a négy gyerek nevelése és eddig sem könnyű munkája teljesen felőrölték maradék erejét. A baj azonban nem jár egyedül, mondogatják az öregek.
