Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)
1961-11-22 / 94. szám
6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. november 22. Felavatták a káliói művelődési házat Vasárnap került sor megyénk egyik legszebb művelődési házának a Kálló községi Liszt Ferenc Művelődési Háznak ünnepélyes avatására. Az avató ünnepség délelőtt volt, ahol megjelentek a nagyszámú községi dolgozók mellett a megyei, járási párt és tanácsi szervek képviselői. Ünnepi beszédet Szalai Antal a járási pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője mondott. Beszédében méltatta milyen nagy jelentőségű, hogy falun is virágozzék a művelődési munka, gyarapodjék a dolgozók kulturális felkészültsége, hasznosan és jól szórakozzanak a dolgozók. Mint említette, a párt és az állam ennek érdekében igen sokat áldoz. A káliéi művelődési ház építéséhez is mintegy 800 ezer forintot adott. De hogy igényli is ezt a dolgozó népünk, igazolja a kállóiak munkája, kik mintegy 70 ezer forintos értékű társadalmi munkát végeztek annak érdekében, hogy megépüljön a községükben is az új, korszerű művelődési ház. Az avatóünnepség keretében a megyei tanács végrehajtó bizottságának képviseletében Géczi János elnökhelyettes átnyújtotta a végrehajtó bizottság ajándékát, egy modern lemezjátszót és három értékes festményt. Az avatóünnepséget a helybeli iskolások kedves műsora tarkította, majd a községi tanács elnöke Kálló község dolgozóinak a nevében átvette a művelődési házat. Este a Liszt-Bárt ók emlékév jegyében művészi hangversenyre került sor, amelyben fellépett a Salgótarjáni Pedagógus Énekkar Virág László vezényletével, a Szi- ráki Erkel Ferenc Énekkar Szentes Ferencné vezetésével, valamint a Vanyarci Állami Általános iskola énekkara Thomnika Aladárné vezényletével. Közreműködtek: Bor- sányi Mátyás fuvola, Horváth Ernő hegedű, Kelemen Imre zongora, Oravecz Etelka zongora, Pázmány Tibor zongora, Szántó Lajos zongora, Varga Józsefné hegedű. A hangverseny előtt Bugán József, a megyei művelődési tanácsadó vezetője mondott ünnepi beszédet. Aki ezen a hangversenyen részt vett igen nagy műélvezetben részesült. Mutatta a hangverseny, hogy megyénkben kitűnő zenei szakemberek vannak. Csak utalunk arra az erőtől duzzadó, művészi teljesítményre, amelyet a pedagógus és a sziráki egyesített énekkar nyújtott Virág László karnagy vezetésével. A káliói műsor egy része annak a zenei sorozatnak, amely most indul útjára a megyében, hogy szélesítse népünk zenei műveltség felé vezető útját. CIKKÜNK NYOMÁN Lapunk szeptember 16-i számában jelent meg a . Három pótjegy története” című cikkünk. Szerkesztőségünk levelet kapott a Magyar Államvasutak Igazgatóságától Budapestről, melyben közük: a cikkel teljes egészében egyetértenek. Az említett cikk egyébként arról szól, hogy egy kalauz gyorsvonat! pótjeggyel kapcsolatban félrevezette egyik olvasónkat. Az érvényben lévő Magyar Vasúti Személy- Podgyász és Express árudíjszabás módot ad arra, — idézi a hivatalos válaszlevél — hogy az utas elégtelen menetjegyét bármely vasúti pénztárnál kiegészítheti. Gazdag tartalom MUNKÁSOK és valamennyi dolgozó kulturális, szakmai nevelése: e munka eredményeinek és jövőbeni tennivalóinak megtárgyalására hívta össze a “ Szakszervezetek Megyei Tanácsa a szakszervezeti kultú.rfelelősö- ket, szakszervezeti kultúr- otthonok igazgatóit múlt hét pénteken. Giródi Károly elvtárs, az SZMT kultúrfelelőse jelentékeny változásokról, fejlődésről számolhatott be a tanácskozásnak. A megyei szak- szervezetek kulturális intézményei tervszerűen dolgoznak — hangoztatta beszámolójában —, a dolgozók nevelése pedig elsősorban a könyvtárak, valamint a különböző előadássorozatok útján folytatott ■ ismeretterjesztő munkával folyik. A legsikeresebben a bányász akadémiák működnek. A tavalyi oktatási évben 11 helyen, az idén 12 helyen szerveztek bányász akadémiát. Hallgatóinak létszáma mindkét évfolyamon eléri az átlag 40— 50 főt, de nem ritka az sem,' mint például Mizserfán, hogy egy-egy előadáson 80—100 bányász jelenik meg. A megye több ipari vállalatánál működnek munkásakadémiák. A Salgótarjáni Acélárugyárban pedig ifjúsági akadémiát is indítanak, amelyen a fiatalok műszaki, pedagógiai, illemtani előadásokat hallgathatnak. Ugyancsak tartanak a megye több vállalatánál a reggeli idő tartama alatt szakmai műveltséget gyarapító előadásokat. Lassacskán az előadások szívonala is javult, s .ez annak köszönhető, hogy a TIT műszaki előadó gárdája bővül. így aztán az előadást követő felszólalások, viták is megélénkültek. A ELŐADÓ beszámolt a könyvtárak fejlődéséről, gyarapodásáról:, beszélt arról az érdekes kezdeményezésről, amelynek bizonyára Jegyzetek két filmről R itkán van az ember- - nek ilyen szerencséje. Két remek film egymás mellett. Még el sem ültek a viták a Rocco és fivérei körül, máris itt a Tiszta égbolt. Még annyira emlékezetünkben él az egyik, hogy nem tudja feledtetni a másik, és mintha ez a két nagyszerű film egymásnak felelgetne a tudatunkban, mintha ''egyik a másikat értelmezné. Ez pedig annál meglepőbb, mert az első látásra a két film különbözőségei szembetűnőbbek, mint érintkezési pontjai. A Rocco és fivérei a kapitalista Olaszországban született meg, a Tiszta égbolt a Szovjetunióban; az egyiket polgári gondolkozásé, — bár baloldali — rendező alkotta, a másikat kommunista; az első egy család széthullását mutatja be, az utóbbi pedig két ember harcát az igazságért. Mégis, hogyan kerülhet egymás mellé a tudatunkban ez a két film? Vitathatatlan, hogy mindkettő nagy alkotás. Mindkettő, őszintén, kendőzés nélkül mutatja meg saját társadalmának a valóságát. Mindkét rendező vagy kérdésekre keresi és adja meg a választ, így mindkét film voltaképpen vallomás a kétfajta társadalomról. Az összevetés tehát nem haszontalan, sőt nagyon tanulságos lehet. Miről vall a Rocco? A nyugati irodalomban és művészetekben egyre többet beszélnek az ember talajvesz- tettségéröl, a társadalomból való kiszakadásáról — az ő szavukkal élve — „kozmikus otthontalanságáról”. Az ember — azt mondják — nem találja helyét az életben, így az élete céltalanná, értelmetlenné vált. Az egzisztencializmus egész filozófiai rendszert csinált az élet értelmetlenségéről. Viscontinak, a Rocco rendezője',iek éppen az az egyik nagy érdeme, hogy a kozmikus otthontalan- iádnak s az élet értelmetlenné válásának konkrét társadalmi okait keresi. Rocco családja a délolaszországi paraszti nyomorúság miatt hagyja el ot honát, hogy az ipari Észak-Olaszország nagyvárosában vesse meg a lábát. De a városban soha nem érzik magukat otthon igazán. Az anya a kapitalista társadalom létbizonytalanságát nem tudja soha megszokni, a fiúk pedig a szu- terént és az alkalmi munkát. Milyen értelmet adhat Milánó az életüknek? Ha találnak is munkát, kielégíti-e őket Vincenzónak, a legidősebb fiúnak kisszerű, örökaggódás élete? Mi lesz hát Simone életének az értelme: az örök izgalom, a karrier, csak a pénz és a nagyváros gyönyörei. Simone leikéből is kipusztul minden emberi, még a szerelem is ember- ellenes szenvedéllyé fajul. Hogy milyen üressé és elviselhetetlenné válhat így az élet, Nadja, az utcanő sorsa példázza. Rocco mintha megtalálta volna életének a célját: a családért való önfeláldozásban. De ezt mi tartjuk értelmetlennek, Viscontival együtt. Ciro, a negyedik testvér az egyetlen, aki az otthontalanságból megtalálja a kiutat — egy igazságon alapuló társadalom felé. A Tiszta égbolt hősei ** otthon érzik magukat a világban. Elég csak a szilveszteri jókedv és az iskolai önfeledtség képeire utalni, őket a háború ragadja ki az otthonukból. De ezt más is megkísérli. Asztanov a háborúból való visszatérése után idegennek érez maga körül mindent. Szembetalálja magát a személyi kultusztól mérgezett világgal. De az élete —r az első megtánto- rodások ellenére sem válik értelmetlenné. Hiszen az c társadalmának megvannak a maga normális értékei, ha el is torzultak. Az ő életének kisiklásai nem az értékek hiányából adódtak, hanem azok eltorzulásából. Visconti filmje azt demonstrálja, hogy a polgári társadalomban zsákutcába futott az emberi élet, Csuhráj szándéka az volt, hogy megmutassa, egy céljaiban és eszményeiben egészséges társadalomban is mennyire elromolhat az élet, ha nem vigyázunk és a sarokba tesszük az igazságot. Az igazságtalanságok megingathatják az öregebbek hitét, s cinizmussá torzíthatják a fiatalok jószándékait. De Asztahov — úgy érezzük — soha nem juthat el oda, ahová eljutott Nadja: a halálba való beletörődésig, hogy a halál adja meg az élet értelmét; mert Asztahov és Szása minden porciká- jukkal az élethez tapadnak. Asztahov hivatásáról beszél. Szása a már átélt boldog időkről, de mi tartsa az erőt Nadjában, és mi térítse vissza Simonét? A mai nyugati irodalom egyik leggyakoribb figurája a „szent”. Az a hős, aki jóságával és szeretetével képes lenne megváltani, megmenteni az embereket. Vis- continál ez a hős Rocco. De áldozatával sikerült-e megmenteni fivérét és összetartani a széthulló családot? Visconti éppen itt lép tovább a passzív polgári humanizmusig. A világot nem a magatehetetlen szeretet lesz még folytatása: Nagy- bátonyban a szakszervezetek és a megyei könyvtár által közösen létesített járási könyvtár végzi a salgótarjáni járás állami letéti és üzemi könyvtárainak ellátását, módszertani segítséget is nyújtva. Tavaly óta növekszik az olvasók száma. Ez a kölcsönzött könyvek számán mérhető le a legköny- nyebben: az idén harmincezerrel több könyvet olvastak megyénk dolgozói, mint tavaly. Sajnos a könyvtárakban kevés a szakkönyv— sokkal kevesebb, mint amekkora a kereslet irántuk. Az előadó ezek után a többi között jellemezte a művészeti csoportok munkáját, a szakmai továbbképzés helyzetét és a munkásoknak az állami oktatásban való részvételét. Giródi elvtárs beszámolója után Sebestyén László a művelődési otthonok pénzügyi hélyzetéről, Rozgonyi Miklós elvtárs, a KISZ megyei bizottsága agitációs és propaganda osztályának munkatársa pedig a Lovász József Kulturális Szemle eredményeiről, ez idei feladatairól, valamint arról beszélt, milyen segítséget nyújthatnak a szak- szervezeti kultúrmunkások p szemle sikeres lebonyolításához. A beszámolók meghallgatása után érdekes vita bontakozott ki. A felszólalók közül többen elemezték annak az okát: az ismeretterjesztő munka ugrásszerű fejlődésével szemben miért hanyatlott a művészeti csoportok tevékenysége — elsősorban a színjátszóké. Voltak, akik 1— mint Rétsági elvtárs >— ennek okát a televízió terjedésében, a Faluszínház mind szélesebb körű tevékenységében, illetve abban, ami ezzel jár: a közönség igényeinek, ízlésének fejlődésében keresik. Mások, mint Kovács elvtárs, az Acélárugyár Művelődési Házának igazgatója fogja megváltani, hanem a kérlelhetetlen igazság. Ezt a gondolatot Ciro mondja ki, a munkásfiú, ülve egy gyár udvarán az áramló munkások között. Egy filmalkotásban, ahol minden annyira tudatos, ez sem lehet véletlen. Félreérthetetlen utalás ez arra, hogy Ciro igazsága, Visconti igazsága — a szocializmus igazsága. És ez a Rocco legnagyobb világnézeti tanulsága. 1/’ isconti igazsága még' inkább igaz Csuhráj filmjében. Az ember legfőbb fegyvere az emberért folytatott harcban az igazság. A mi korunkban a szocializmus igazsága. Asztahovot a személyi kultusz éveiben is az igazság élteti — a maga és az ügy igaza. És mintha csak megfogadta volna Ciro szavait, hogy az igazságért harcolni kell. A Rocco-ban szemünk előtt zajlik le az emberi kapcsolatok eresztékeinek lazulása a polgári társadalomban. Az ember végzetesen magára marad, mint ahogy a nyugati irodalom egy-két évtized óta valóban a magány, az idegenség, a közöny érzéseit motiválja Kafkától Ca- musig. A testvéreit passzív aggódása mellett milyen közönnyel, vagy kárörömmel hagyják a. sorsukra barátok és menedzserek Simonét és Roccot; Simonét és Nádját. A Tiszta égbolt is felmutatja a csak önmagával törődő alakokat. Rendkívül meggyőzően mutatja meg Csuhráj, hogy a személyi kultusz bizalmatlansága hogyan teszi még a kommunistákat is egymás iránt közömbössé. Itt azonban az arányok jellemzőek. A megrázó pályaudvari jelent, vagy Szásának és barátainak a kapcsolata tükrözik: a szocialista társadalmat elsősorban mégis az összetartozandósági éfzés jellemzi. Szabó Károly — érdekes forma azt hangoztatták, hogy az ismeretterjesztő munka megszervezése a Művelődési Ház dolgozóit és aktíváit oly nagy mértékben leköti, hogy másrg, már csak édeskevés erejük és idejük marad. Egyébként ez okozza a művelődési otthonok saját jövedelmének csökkenését is. Volt olyan hozzászóló, aki meghúzta a lélekharangot a színjátszó csoportok felett. A vita során azonban kiigazodtak a „hadirendek”. Boros Sándor elvtárs az MSZMP agitációs és propaganda osztályának munkatársa rámutatott, hogy félre kell dobni azt a hamis alternatívát, amely szerint vagy tartalmas ideológiai név élőmunkát végzünk, vagy érdekes,> szórakoztató műsorokat szervezünk. Ennek az alternatívának az alapján mindaz, ami tartalmas egyben szükségszerűen — unalmas. Ez nem igaz. Fel kell tenni a kérdést — mondta Boros elvtárs — az emberek kötelesek-e eljönni a mi rendezvényeinkre? Nem, nem kötelesek. De, ha mindent elkövetünk, hogy jól érezzék magukat, élményeket szerezzenek, akkor eljönnek. Hivatkozva az SZKP XXII. kongresszusára, az országgvú lés legutóbbi ülésszakára, az MSZMP megyei bizottságának a megye kulturális helyzetére vonatkozó határozatára, hangoztatta: megyénk gazdasági fejlődéséhez még soha annyi támogatást nem kapott, mint a második ötéves terv folyamán kap. A gazdasági fejlesztés természetesen felvet egy sor kulturális problémát és feladatot. A kultúrmunkások bátran szakítsanak a régi becsontosodott módszerekkel, keressék az új eszközöket, amelyekkel tartalma’!., színessé, élvezetessé tehetik, az ismeretterjesztést. Boros elvtárs és többek hozzászólásaiból kitűnik, korai volna elparen- tálni a színjátszócsoportokat, azonban tevékenységüket át kell formáim. A háromfel- vonősos darabok betanulásának ideje lassan valóban lejár. De tág tere van az egy- felvonásos színdarabok, irodalmi műsorok, színpadok szervezésének. S hol van az előírva, hogy egy-egy ismeretterjesztő előadás előtt vagy után nem adhatnak elő a színjátszók — esetleg a tárggyal összefüggő olyan műsort, amely egyben szórakoztat és tanít is. A klub és szakköri foglalkozások, a szellemi vetélkedések és megannyi más népszerű, ismeretterjesztési forma mind álljon a dolgozók kulturális és világnézeti nevelésének szolgálatában. Itt az ideje, hogy az ismeretterjesztő munka minőségében, amelyen még van bőven javítanivaló, ilyen új eszközök, módszerek segítségével következzék be fordulat. A vita. amelyben az elmondottakról természetesen jóval több kérdés szóba került, termékeny volt. Elérte azt a célt, amelyet kitűztek elébe: a szocialista társadalom gazdasági alapjainak megteremtésével együtt munkálkodni annak az embertípusnak a kialakításán, amely méltó tagja lesz ennek a társadalomnak. V V VV V W V W V W W W W V V V V W N* V VV W VW'VV vvv Óvodában Az óvodás élet mindenapos munkaprogramjának vizsgálatára látogattunk el. a közelmúltban fényképezőgépünk lencséjével. A kis óvodások éppen a hagyományos ellenőrző vizsgálatra sorakoztak. Képünkön Csík Ági nagycso ?ortos a tisztaságot ellenőrzi. Gondos szemekkel vizsgálja meg társai kinyújtott kezét, hogy vajon tiszták e a körmök, jóban vannak-e a mosdókefével és szappannal. Knézs Pannika ragyogó mosolyát megörökítettük itt, a fényképezőgép egyik kockáján is. Éppen csemetéjét, „baba- gyermekét” tanítja beszélni. Az óvoda egyik legújabb növendéke ijedtében az asztal A szemfüles riporter azonban alá bújt, amikor meglátta, mellébújt és így örökítette hogy fényképezni kívánunk. meg Sarkadi Lacikát.
