Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)

1961-11-22 / 94. szám

1961. november 22. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Hivatalos közlemény Kekkonennek a Szovjetunióban teendő látogatásáról Helsinki (TASZSZ). A finn fővárosban az aláb­bi hivatalos közleményt ad­ták ki: Mint vasárnap közölték, Hruscsov, a szovjet minisz­tertanács elnöke hozzájárult, hogy november 24-én talál­kozzék Urho Kekkonen finn köztársasági elnökkel Novo- szibirszkben és megbeszéljék a Finnországhoz 1961. október 30-án intézett szovjet jegy­zék nyomán keletkezett hely­zetet. A finn köztársasági elnök november 22-én, szerdán in­dul útnak vonaton Helsinki­ből és november 23-án dél­előtt érkezik Moszkvába. In­nen repülőgépen folytatja út­ját Novoszibirszkbe, ahová a számítások szerint november 23-án este érkezik. A köztársasági elnököt Kar- jalainen külügyminiszter, Vouri Mosem a külügyminisz­térium kancelláriájának he­lyettes vezetője, Leinonen ez­redes, az elnök főszámysegéde kísérik.-------------­Az NDK külügyminisztériuménak nyilatkozata Berlin (MTI). Vasárnap este a brandenburgi kapunál az NDK népi rend­őrségének szervei eltávolítot­ták a határt lezáró drót­akadályokat és helyükbe szi­lárd betonfalat emeltek. A határvonal más pontjain is hasonló intézkedések történ­tek. Az NDK belügyminiszté­riumának sajtóosztálya ezzel kapcsolatban hétfőn, novem­ber 20-án este 19 órakor a következő közleményt adta ki: „1961. november 19-től no­vember 21-ig a Német De­mokratikus Köztársaság fő­városa és Nyugat-Berlin ha­tárán egy sor intézkedést haj­tottak végre a biztonság fo­kozása érdekében. Remélhető, hogy akik eset­leg Nyugat-Berlin ellen irá­nyuló agresszív terveket té­teleznek fel a Német Demok­ratikus köztársaságról, ez a szilárd fal meggyőzi arról, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nem szándékozik beavatkozni Nyugat-Berlin bel ügyeibe.” Hírek Kongóból LEOPOLDVILLE: (MTI) Leopoldvilleben hivatalosan közölték, hogy megtalálták az eltűnt ENSZ-szállítógépet, amelyet napok óta kerestek. A C—119 típusú repülőgép útban Leopoldville felé kény­szerleszállást hajtott végre Tanganyikában. A gépen tar­tózkodó tíz személy közül négy olasz repülő életét vesztette. Elisabethvillei hírek arról számolnak be, hogy Samalen- ge-t. Csőmbe tájékoztatási miniszterét holtan találták az őserdőben, elisabethvílle- től 120 kilométernyire. A hivatalos közlemény szerint baleset érte — vadászat köz­ben. A REUTER arról ad hírt, hogy a minisztert lelőt­ték. Az algériai nép, Franciaország és az ultrák Százharminc esztendeje tizedeli Algéria lakos­ságát a könyörtelen francia gyarmatosítás. Algéria törté­nete szinte megszakítás nél­küli véres, hódító hadjáratok és a nyomában támadt meg­megújuló felszabadító harcok sorozatából tevődik össze. Tör­ténelmüket ma is vérrel ír­ják. Mint ismeretes, novem­ber elsején az algériai há­ború hetedik évfordulóján a jogaikért tüntető algériaiakat Párizs sugárútján, Algír és Órán utcáin rendőrsortűz gyil­kolta halomra. Másnap a fran­cia börtönök tizenötezer al­gériai foglya — a politikai foglyoknak kijáró elbánásért — egységes elhatározással éh­ségsztrájkba kezdett, köztük az FLN öt vezető személyi­sége, Ben Bella miniszter- elnökhelyettes négy minisz­tertársával, és még ma fs szilárdan kitartanak. Az arab államok lakosságának heves tüntetése és a nemzetközi köz­vélemény felháborodása igen kínos helyzetbe hozta a fran­cia kormányt. A fogvatartott miniszterek esetleges halála súlyos következményekkel fe­nyeget. Azért de Gaulle ki­utat keres. Ez azonban vé­gül is csak az Algériának adott függetlenség útján len­ne elérhető. Ez a kormány, amely szavakban önrendelke­zést Ígért ugyan az algériai népnek, de tetteivel még min­dig megtagadta azt, most is csak saját tekintélyének meg­mentésén fáradozik. Az algériai probléma a francia nép életének meg- keserítője. Fokozatosan el­sorvasztja az ország erejét, aláássa, lezülleszti parlamen­táris intézményeit. Már a válságból válságba bukdá­csoló polgári kormányok az algériai ultrakolonisták sza­bad prédájául szolgáltatták ki ezt a nagymúltú, magas- kultúrájú nemzetet. A hely­zet de Gaulle eddigi uralma alatt semmit sem javult, sőt rosszabbodott. A várva-várt tárgyalásokat is sorra meg­torpedózták az úgynevezett ultrák. A z ultráknak egyre ha- tékonyabb szervezete működik Algériában és az anyaországban. Párizsban, vagy bármely más francia városban plasztikbomba rob7 ban, olyan ember küszöbén, akinek egyetlen bűne, hogy nem hajlandó a gyilkos al­gériai háborút támogatni. A szenvedő fél rendszerint tud­ja, ki követte el ellene a merényletet. ,,OAS’ — ez áll a folyosón — feltűnő helyen hagyott cédulán. Ritkán for­dul elő, hogy egy illegális terrorista szervezet büntet­lenül követhetné el a bűn­tények ily hosszú sorozatát. Újságolvasók között gyakran felvetik a kérdést, mi is tu­lajdonképpen az OAS és mi­lyen célokat követ? Az OAS a francia ultrák szervezete, francia néven „Organisation de VArmee Sec­rete”. Programot is dolgozott már ki arra az esetre, ha si­kerülne átvenni a hatalmat a fővárosban. Jellemző program­jából hadd emeljünk ki né­hány pontot. Elsősorban is meg akarja „menteni” Fran­ciaországot a forradalom és a kommunizmus veszélyétől, a nemzeti (értsd: anyaország, plusz gyarmat) területet, mert „megosztás fenyegeti”. ..Népi” bíróságokat szerveznének, hogy „kivételes eljárásban ítélkezzenek az árulás, a de- moralizáció és a nemzet ki­fosztásának bűntényei felett” — azaz mindazok felett, akik ellenzik az algériai háborút. A parlamentet feloszlatnák és szétkergetnék az összes nem szélsőséges politikai pártokat. A kommunista pártot betil­tanák, képviselőitől pedig el­vennék a mandátumokat és az összes közéleti funkció­kat. Kormányformájuk pedig nyíltan fasiszta katonai dik­tatúra lenne. A veszély reális, mert a szervezet ereje a francia had­sereg reakciós vezetőihez fű­ződő kapcsolatában rejlik. Élén néhány volt tábornok áll, akik között különösen említésre méltó a szökésben levő Sálán neve. Az OAS kap­csolatokkal rendelkezik a rendőrségen és az állam- apparátusban is. Ezt bizo­nyítja különben az Algériá­ban működő de Gaulle által kinevezett „általános bizott­ság” egyik tagjának sajtó- nyilatkozata is. „Az OAS igen alaposan megszervezett szö­vetség — mondja többi közt —. Kis tömbökre, kerületek­re osztja fel a lakóterületet Algériában és ezáltal mara­déktalanul tudja megvalósí­tani agitációs tervét a lakos­ság soraiban. Állandóan röp­lapokkal, plakátokkal, felira­tokkal, zászlókkal gondosko­dik kellő hangulatkeltésről Az európai lakosságot bizo­nyos fegyelemre kényszeríti: félnek az OAS-tól és ret­tegve tisztelik, holott ilyes­mit sohasem éreztek a fran­cia közigazgatás, de még a hadsereg iránt sem. A rend­őrség szinte teljes egészében a szervezet kezében van” — állítja a bizottság tagja. U onnan meríti erejét az OAS szervezete? A párizsi megfigyelők egyetér­tenek abban, hogy az ult­rák nem élvezik a néptö­megek támogatását. Ereje a hadsereg kádereiben rejlik. A baloldali közvélemény szün­telenül figyelmezteti a kato­naságot, hogy tevékenységü­ket az OAS ellen kellene irányítaniok. De Gaulle azon­ban a katonai puccs ve­zetői felett kimondott eny­he ítélettel bizonyította, hogy nem hajlik az ilyen meg­oldások felé. A tábornok egyfelől a nem­zet egységére szólít fel, más­részt rendkívül enyhe a jobb­oldali puccsistákkal szemben és elutasítja a baloldali tö­megek segítségét. Az OAS azonban módszeresen dolgo­zik a rendszer ellen, Sálán tábornok „távirányításával”. A tábornok a de Gaulle el­leni puccs és most már az egész ultraszervezet feje, be­leértve a franciaországit is. Párizs esztendők óta húzza- halasztja az érdemi tárgya­lást az algériai ideiglenes kormány képviselőivel. De Gaulle elnök lassan kifut az időből, mert erélytelen az OAS-szal szemben. Persze ez egy kissé érthető is, hiszen egy tőről fakad a politiká­juk. Közben azonban telik az idő és szűkül a tárgya­lásos megegyezés lehetősége Algéria igazi képviselőivel, az FLN vezetőivel. A tábor­nok legutóbbi körútja során szavakban ismételten késznek mutatkozott a tárgyalásokra, s az egyre hatalmasodó til­takozó mozgalmak, a népi és nemzetközi nyomás hatására ma már nem bizonyos „irány­zatnak” nevezi az FLN-t, hanem „az algériai lakosság többsége érzelmei megteste­sülésének”. De Gaulle kőrút­ján a hideg fogadtatásból, az ellene rendezett marséi 11 ei tüntetésből is lemérhette, hogy egyre szűkül belpolitikai bá­zisa is. Ezzel szorosan össze­függ a kérdés nemzetközi vo­natkozása, az, hogy ő a leg­makacsabb ellenzője a kelet­nyugati tárgyalásoknak. Ugyanis nehéz dolog tár­gyalóasztalhoz ülni, miköz­ben az ország gyarmatosító háborút visel, amely ala­posan legyengíti Franciaország helyzetét nyugati partnerei­vel szemben is, hiszen gaz­dasági és katonai erejét fel- őrli a nyolcadik esztendeje tartó háború. MÁRIA „szegényei“ /"Attjártamkor igen nagy vallásos tömeg volt az újonnan felépített kápolna körül, s látszottak a völgy­ből a hegyi ösvényeken ke­servesen felfelé kapaszkodó emberek, akik egyházi zsol­tárokat énekelve izzadtan, ve­rejtékező homlokkal, szemü­ket a hegy oldalán levő ká­polnára szegezve bandukol­tak. Szép ez a vidék. A Mátra hegycsúcsai, mint mondabeli alakok tornyosulnak az ég felé. A késő őszi nap su- gára játszik a kopár lom­bú fákon és szelíd szellő si­mogatja a fáradt túrista ar­cát, amikor fentről a hegy­oromról letekint a csodála­tosan szép lankákra, ahol mint pici pontok látszanak a legelésző tehenek. A vadon a maga érintet­lenségében elbűvölő látvány. Az arra járó túristák, ki­rándulók nem egyszer talál­koznak őzzel, szarvassal; ezek szemeket meresztve megbá­mulják őket és szelíden to­vábbkocogva eltűnnek az er­dő fái között. Nehéz illatú, buja növényzet borítja a Mát­rának ezt a részét, szinte megrészegül az illattól az ember és hajlamos arra, hogy fennkölt gondolatok jussanak eszébe, amelyek aztán papír­ra kívánkoznak az íróember­nél, festőnél pedig a szép táj a vászon fehérjére. Nem csoda hát, ha az ilyen környezet befolyással van az emberek gondolkodására. Azonban ez egyénenként vál­tozó. Az emberek többsége úgy nézi a természet gyö­nyörű. szemet gyönyörköd­tető látványát, ahogyan van és ahogyan ez a valóságnak megfelelően tükröződik a tu­datában, nem véve el belőle, de nem is téve hozzá sem­mit. S ha ez még oly ter- moseztesnek hangzik, mégis vannak olyanok, akiknek a tudatában ez a gyönyörű vi­dék másképpen tükröződik, így volt ezzel a hasznos! „szent asszony”; Klára is1, aki a legkülönbözőbb dol­gokat! — Szűz Máriát és még egy sor más személyt — látott a mai kápolna alatt levő kútnál. Ez a Mária egy nagy karddal szétvagdos­ta a Klára felé csúszó kí­gyót és így mentette meg az életét. Majd, ahogy mon­dotta, így szólt Mária: „Ez a víz gyógyvíz, szentvíz, akit ezzel megmosol, az meggyó­gyul”. Majd utána — mond­ja Klára asszony — felszállt a mennybe és lassan el­tűnő alakját mennybéli har­sonák egyre halkuló hangj" kísérte. Nem maradt más nyoma, csak az összedara­bolt kígyó, és Klára asszony szívében a szorongó, félelem­mel vegyes szeretet a Szűz iránt, és a forrás halkhangú bugyogása a réten, amelyet beárnyékolt az égen úszó sö­tét felhők serege. Tgy kezdődött. Hasznoson mindenki ismeri Klára asszonyt, tudják róla, hogy hajlamos a valóságot torzí­tani és ez másképpen nem is lehet, mert agytekervé- nyei nem úgy működnek, mint más embereké. Nem csoda hát. ha ilyen képeket lát és tudatában ez meg­csomósodik. De Hasznoson sajnos a val­lásos emberek hisznek „cso­datevő” erejében, és az or­vosi tanács ellenére sokan hozzáfordulnak, ö aztán ad olyan orvosságot, amitől a beteg állapota sokkal rosz- szabbra fordul. Bármilyen betegséggel menjenek is hoz­zá. ő az egyetlen egy or­vosságot: a szent vizet adja. Legutóbb egy asszony pa­naszkodott az orvosnak, hogy nem használ neki az az or­vosság, amit az ofvos adott neki, pedig annak előtte már ugyanettől az orvosságtól javult az állapota. Az orvos tudta, hogy a megadott or­vosságnak feltétlenül, használ­nia kellett volna és éppen ezért megkérdezte az asz- szonyt, milyen más orvos­ságot használt még az ő tanácsa ellenére. A beteg sírva mondta el, hogy Klára asszony segítségét kérte és az a szent vizet ajánlotta neki. Sírva kérte az orvost, segítsen rajta és megígérte, hogy soha nem megy a „szent asszonyhoz” többet. Egy másik asszony hétrét görnyedve állít be az or­vosi rendelőbe. Az orvos meg­kérdezte, hogy miért jár úgy meggörnyedve? Az asszony panaszkodva elmesélte, hogy összeveszett a „szent asszony­nyal”, aki megátkozta őt. Azt mondta neki, hogy a Mária megjelent nála és meg­jósolta a közeli halálát. Az orvos megnyugtatta, hogy nincs semmi baja, olyan egészséges mint a makk. Az asszony Klárát nem éppen szép szavakkal illetve ki­egyenesedve boldogan haza­sietett. A városi és falusi fel­világosult ember ezen nevet. De sajnos a butaság, a ba­bonás hit egyeseknél még nagy erő, amely még ma is, a falu megváltozott arculata idején is rabságban tart egye­seket és ezek inkább hisz­nek a kuruzslők csodatevő erejében, mint az orvostudo mányban. A babonás hit a kuruzslők kezébe hajtja az embereket, akik aztán meg­foszthatják tőle egészségét egy egész életre. A hiszé­keny emberek százai keres­ték és keresik fel ma is a hasznosi „csoda-helyet”. Mert az emberi butaság még mindig nagy erő és hatal­mában tartja az emberek egy részét. Maga a mátra- verebélyi szentkút! pap is csalásnak nevezte és nevezi ma is Klára asszony láto­másait és csodáit, ennek el­lenére az ő hívei közül is igen sokan járnak el oda. A hasznosi „csoda” nem csoda. Csodákban a XX. században már nagyon kevesen hisznek, és egyre kevesebb is lesz napról nap­ra a számuk a műveltség el­sajátítása következtében. Itt nem másról, mint üz­leti érdekről van szó. Ez a csoda jól jött egyes jószimatú üzletembereknek, akik az em­beri butaságból élnek és meg- nyergelik azt. így nyergelik meg azt a vallásos tömeget, amely ott a különböző val­lásos ünnepnapokon meg­jelenik. így volt ez a legutóbbi vallási ünnepen is. Igen so­kan voltak ott kint. Sokan nemcsak vallásos emberek; hanem olyanok is, akik a természet kedvelői és nem tesznek hozzá, vagy nem vesz­nek el belőle, hanem élve­zik a természetet a maga nagyszerűségében. Mit láthattak ott ezek az emberek? Többek között lát­hatták azt, hogy egy kis­gyermeknek a szemét véres­re dörzsölték a csodavízzel. Dörzsölik egyszer, kétszer, há­romszor, és még nagyon sok­szor, és semmi más ered­ménye nem lesz, csak az, hogy a gyermek a fájdalom­tól szenved. Mindezt kíséri a hívők buzgó imádkozása. Eredménye az, hogy a kis­gyermek szemét megsértették és sírása még sokáig hallik a késő délutáni órákban. Vagy láthatták azt, hogy egy nyo­morék, béna embernek hasz­talanul mosogatták hozzátar­tozói végtagjait a csodavíz­zel, mit sem használt ott az, ahol már maga az or­vostudomány sem tud segí­teni. Reggelre valaki azt ígér­te, hogyha az oltárra rásüt a felkelő nap, Mária pis­logni fog és ezzel is bizo­nyítja Klára asszony igazát. Reggel egy-két fanatikus asz­szony „látta”,, hogy pislog Mária, de legtöbben meggyő­ződhettek róla, hogy úgy áll az mozdulatlanul, ahogy azt a giccs érdemes mestere an­nak idején elkészítette. Erre is volt a legfanatikusabbak- nak érvük!" Azt mondották, hogy csak a legtisztábbak- nak adatott meg az, hogy meglássák Mária szeme pis­logását. Azoknak pedig, akik bűnökkel terhesek, nem pis­log Mária. A vallásos tömeg hiszé­kenységét igen sokan kihasz­nálják. Az emberi butaság vámszedői itt is megjelen­tek. A haszon pedig nem maradt el. Egy bazáros, aki szentképeket és kereszteket árult, nevetve mesélte tár­sának, hogy 700 darab ke­resztet adott el fél nap alatt 700 forintért. Ebből a tisz­ta haszon 550 forint. Gon­doljuk meg. 550 forintot ke­resett fél nap alatt! A gyer­tyaárus is dörzsölte a ke­zét. mert ő egy fél nap alatt 900 forint tiszta ha­szonnal zárt! Az egészen pici szentképeket és amuletteket árusító bazáros is elégedett volt: „Jól jön ki nekem ez a Mária-forrási búcsú. El­látott egy darabig pénzzel az üzletemhez” — szólt, fel­pattant oldalkocsis motor- kerékpárjára, s a vallásos emberek orra alá füstöt en­gedve, elsuhant az imádkozó tömeg mellett. S arról a ha­szonról nem is beszéltünk, amit a zsebmetszők, és egyéb törvényen kívüli alakok le­arattak ezeken a napokon. Sok vallásos ember imádkozhatott ellopott pénze után. Züllött, rongyos ruhájú, de erőteljes alak gyu- fásdobozból kínálgat valamit Közelebb megyek és meg­nézem mi az, amit olyan nagy buzgalommal kínálgat a hívők között. Piszkos kezé­ből kerek ostyákat osztogat és tesz a hívők nyelvére, amit azok viszolyogva fogadnak a mosdatlan kézből, de visz- szautasítani valahogy egyik sem meri. Kiféle-miféle ez az ember? Senki nem tudja. Amikor beszélgetni akarunk vele, gyanakvóan ránk néz, és oldalogva eltűnik, vissza- vissza nézve ránk. A hátán levő nagy, a hívők ajándé­kaival megtömött tarisznya azt sejteti, hogy nem valami önzetlen emberrel van dol­guk. Ez hát a hasznosi „csoda” haszna. Haszon ez az em­beri butaság megnyergelői- nek, akik nem is csalódnak számításaikban. Ezek pedig nagyon sokan vannak egy ilyen búcsú alkalmával. Megfigyelték-e már a ked­ves olvasók azt, hogy a „csodák” mindig nagyon szép helyen történnek? Ilyen szép hely ez a vidék is és a mátraverebélyi Szentkút bú­csújáró hely is. De az egész világon ilyen szép tájon van­nak a búcsújáró helyek. Ez vonzza nemcsak a vallásos embereket, hanem a termé­szet kedvelőit is. Az ilyen hely a maga szépségével ra­bul ejti az embereket. A beteges, a miszticizmusra haj­ló lélek pedig hajlamos hoz­zátenni azt, ami idegen a természettől és torz vissza­tükröződése az az anyagi vi­lágnak. Ezért történnek te­hát a csodák ilyen szép he­lyeken. És ezt számításba is veszik a csodacsinálók. Ilyen helyeken jól érzi magát a kiránduló és a vallásos hívő is. Az utasszállítást meg­könnyíti az AKÖV is, több járatot indít, nem kell a zarándokoknak „kutyagolni” 10—20 kilométereket. Imád­koznak is e vállalat vezetői­nek lelki üdvéért. T assan jövünk lefelé a ÍJ hegyi úton. A más­napra maradók már kezdik készíteni fűágyukat és taka­rójukkal beburkolóznak. Vár­ják újra a reggeli „csodát”, amit a „szent asszony” Ígért nekik. A Mátra hegycsúcsai is lassan homályba burkolódz- nak. A homály megüli a hegy oldalán levő kápolnát és az ott levő emberek sokaságát is. Ráül tudatukra az éj teljes sötétségével. Godó László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom