Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)

1961-11-01 / 88. szám

1961. november 1. NÓGRÁDI NSÍPÜJSAG 3 Egésznapos ünnepség kere­tében zajlott le szombaton az új salgótarjáni hengermű át­adása, illetve a próbaüzemel­tetés megkezdése. A feldíszí­tett új üzemcsarnokban tart- tott délelőtti ünnepségen meg­jelent Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, osztályvezető, Csergő János, kohó- és gép­ipari miniszter, Jakab Sándor a megyei pártbizottság első titkára, megyénk számos moz­galmi és gazdasági vezetője, valamint az építő és szerelő vállalatok képviselői, a Sal­gótarjáni Aeé'árusyár vezetői és többszáz főnyi dolgozója. Antal Gyulának, a Sa’gótar- jáni Acélárugyár igazgatójá­nak megnvitóia u+án Csergő János kohó- és gépipari mi­niszter emelkedett szó'ásra. Méltatta az úi hideghen­germű népgazdasági jelentősé­gét, annak a feladatnak a keretében, hogy a második ötéves terv­ben a gépipar 68, a ko­hászat pedig 45 százalé­kos feilődést ér majd el 1960-hoz viszonyítva, A miniszter a továbbiak­ban utalt arra, hogy a hide­gen hengerelt szalagacélokból és finom lemezekből a salgó­tarjáni hengermű üzembehe­Hárman azok közül, akik kitüntetést kaptak Szőcs Gyula, a Salgótarjáni Acélárugyár főmérnöke Gaál László, a hideghengermű párttiíkára Szűcs László fiatal mérnök yezésével, valamint a Cse­pelen, Sztálinvárosban vég­rehajtott fejlesztésekkel biz­tosítani kell a gépipar és más iparágak igényeinek kielégí­tését, sőt az export megte­remtését is. Az üzembe he­lyezett salgótarjáni hengermű nagyjelentőségű abból a szempontból, hogy segíti a gépipar szerkezeti átalakítá­sát, ezen túlmenően kiküszö­böli a nehéz fizikai munkát, ugyanakkor növeli a munka termelékenységét. Ezzel kap­csolatban Csergő elvtárs szólt az új létesítmény jellemző adatairól. A kohászat második ötéves tervben történő mintegy 7.5 milliárd forintos fejlesztésé­ről szólva a miniszter utalt arra, hogy ebből megépül a Dunai Vasmű hideghenger­műve, Salgótarjánban pedig egy új nagykapacitású húzó­mű építését kezdik meg. E létesítményre mintegy 360 millió forintot irá­nyoztak elő, amelyből 250 millió forintot hasz­nálnak fel 1965-ig. Végül köszönetét mondott mindazoknak a hazai és kül­földi mérnököknek, techni­kusoknak, munkásoknak, ter­vezőknek és kivitelezőknek, a párt és társadalmi szervek tagjainak, akik eredményesen közreműködtek az új létesít­mény megépítésében. Ezt követően Schréter Pál, a hideghengermű vezetője emelkedett szólásra és a rész­vevők egyetértő tapsa mellett jelentette be, hogy a gyáregy­ség vezetői és dolgozói szo­cialista megőrzésre veszik át az új hengerművet. ... Ünnepélyes pillanatnak voltak ezután tanúi a rész­vevők: Csergő János minisz­ter egy gombnyomással meg­indította az előhengerlő gé­pet, az úgynevezett quartó- berendezést. Délután a gyár művelődési otthonának színháztermében munkásgyűlést tartottak, ame­lyen Szurdi István elvtárs az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja mondott beszé­det. Az előadó hangsúlyozta a XXII. kongresszus nagy nemzetközi jelentőségét, majd szólott arról, hogy a mi fej­lődésünk nemcsak saját ügyünk, hanem más népek ügye is. Az ünnepélyes pillanat: Csergő János kohó- és gépipari miniszter megindítja az új hengerlőgépet. Befűzik az első karjka acélszalagot a négyhengeres elő­hengerlő gépbe A XXII. kongresszus szellemében ünnepelnek megyénk dolgozói november 7-én SOKOLDALÚ PROGRAM A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM IDEI ÉVFORDULÓJÁN Az SZKP XXII. kongresz- szusa határozatai és prog­ramja szellemében ünnepük megyénk dolgozói az idén’ a Nagy Otóberi Szocialista For­radalom győzelme 44. évfor­dulóját. A hagyományoknak felelően meg­Salgótarjártban a Városi József- Attila Művelődési Otthonban rendezik meg a központi megemlékező ünnepséget. Az ünnepséget Sándor Ele­mér, a városi tanács elnöke nyitja meg, majd Vonsik Gyula elvtárs, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága ágit, prop. osztályának veze­tője tart ünnepi beszédet. Az ünnepség után az Országos Rendező Iroda által szolgál­tatott ünnepi kultúrműsor következik. Az ünnepségre szovjet elvtársakat is meg­hívnak. A központi ünnepsé­get november 6-án rendezik meg. Ugyancsak november 6-án tartják a megemlékező ünnepségeket az üzemek, hi­vatalok, intézmények dolgozói röngvűlések formájában. Más­nap, november 7-én délelőtt a város dolgozói a szovjet hősi emlékműnél koszorúzósi ünnepségen vesznek részt, hogy elhelyezzék a kegyelet és hála koszorúit. Hasonló szellemben tartják megemlékező ünnepségeiket megyeszerte a dolgozók. A községekben november 5-én rendezik meg a röpgyűlése- ket. Mindenütt lelkes előké­születek előzték meg a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom idei évfordulója ünnep­ségeinek megrendezését. A városok és falvak utcáin megkezdődtek a dekorációs, és díszítő munkálatok, zász­lódíszt öltenek a forgalma­sabb utcák, hogy külsőségek­ben is kifejezzék a nagy év­forduló jelentőségét. Hagyományos november 7-i háziünnepségeiket a szokásos módon rendezik meg a me­gye nagyüzemei, a hivatalok, intézmények pártszervezetei, az üzemi művelődési ottho­nokban. Számos ünnepségen Szov­jetunióban járt elvtársak beszélnek ottani élmé­nyekről, az úttörők pedig az idén is felkeresik a hajdani vörös katonákat, hogy közvetlen élmény- beszámoló formájában halljanak a nagy győze­lemről. Megyénk dolgozói mindenütt szeretettel és bensőséges me­legséggel köszöntik a nagy szovjet népet, akik a világon először tették lehetővé a szocialista forradalom vívmá­nyainak megteremtését és akik most már a kommuniz­mus alapjainak lerakásán fá­radoznak. ^ Több mint 3 millió forint munka- és egészségügyi beruházásra SOK A TENNIVALÓ A TERV TELJESÍTÉSE ÉRDEKÉBEN A Nógrádi Szénbányászati Tröszt bányászainak munkavé­delmi és egészségügyi kö­rülményeinek tovább javítá­sa céljából népi államunk ebben az esztendőben is so­kat tesz. Ilyen célú beruhá­zásra 1961-re több mint 3 mii­nézegeti a könyveket, aztán felsóhajt: — Hát ez mind olyan ér­dekes, hogy lehetetlen válo­gatni. • Es elvitte a sor elejét, vagy hat könyvet. Ilyeneket, hogy azt mondja: Vasárnap, Iste­nek nyomában, A világ má­sodik legmagasabb hegycsú­csa. Értsük meg az időjá­rást. Legközelebb viszi azt, ami következik a sorban. Mind el akarja olvasni. ■. Most végre szóhoz jut Ro­zika. No, nem azért, mintha eddig nem hagyták volna, de ő is — velem együtt — belefeledkezett ebbe az öröm­től szikrázó elbeszélésbe. Mi­kor munkatársa befejezte, el­gondolkozva felém fordítja a fejét: — Tudja, itt néha nagy a rumli. Van mikor száznál is többen vannak itt egyszerre és mind kérdez, és mind jó könyvet akar. És adni, adni kell — hisz ez a hivatásunk. Sajnos még mindig nincs ka- lalóqus, csak az emlékeze­tünkre hagyatkozhatunk. Mon­dom olyankor nagyon kifára­dunk, de megéri, mert az ember olyan jutalmat kap a fáradságáért, amit pénzben megfizetni úgysem lehetne. Bejön ide a múltkor egy férfi. Nem. ismerem, azelőtt nem. járt nálunk. Sofőr, a. nevére nem. emlékszem most. Beiratkozott... Aztán bizony­talanul körülnézett a renge­teg könyvön. Zavartan meg­szólalt: — Tetszik tudni, én a ko­moly, izgalmas könyveket sze­retem. Tessék már ajánlani nekem valamit. Gondolkoztam, mit adjak. Könnyebbfajta olvasnivaló nem volt kéznél. Fogtam, oda­adtam neki Prus Fáraóját. Gondoltam: vagy sikerül, vagy nem, meglátjuk tetszik-e. Egy hét sem telt bele, jött megint. Roppant izgatott volt, még a veríték is csörgött a hom­lokáról. — Tudja, drága elvtársnö — mondta szinte kiabálva — micsoda nagy író ez a Prus! F,z egy marxista szemléletű író, pedig mikor élt! Hogy meg tudta írni a dolgokat! Es sorolja nekem végig a. fáraókat — maga tudja, ol­vasta a könyvet, mennyi ural­kodó neve szerepel benne —, meg a csatákat, majdnem az egész könyv tartalmát el­mesélte. Aztán egy kicsit meg­nyugodott, mert mondom, na­gyon izgatott volt, és koto­rászni kezdett a táskája mé­lyén. — Elvtársnő, tudom, hogy ez nem egészen illik ... nem szokás... meg úgy nem is lehet... de... fogadja el tő­lem ezt a pár szem diót, há­lából. a jó könyvért... És a markomba nyomott ^ öt szem diót. En majd elsírtam magam ... — Megenni? — felneve­tett — Ugyan! Nézze, itt őr­zöm a fiókban. Majd haza­viszem, elteszem legkedvesebb emlékeim közé. Csizmadia Géza lió forintot irányoztak elő, amelyből több, hasz­nos létesítményt kell megépíteni, olyan felsze­reléseket kell bevásárol­ni, amelyek dolgozóink egészségvédelmét szolgál­ják. A ménkesi fürdő építésénél például még ebben az évben fél millió forint értékű mun­kát el kell végdfcni. Több melegedő építésére is sor ke­rül, de vásárolnak ebből az összegből porelszívó, bánya­mentő berendezést, famentő bányavitlákat, Huszár-féle farabló készüléket és orvosi műszereket is. Az év kilenc hónapjában — bár több munkavédelmi és egészségügyi beruházásra került sor, — a beruházás üteme nem éri el a kívánt mértéket. Annak ellenére, hogy több gép és műszer le­szállítása nagyobb ösz- szegben csak az év végé­re várható, nem lehet megnyugtató az alig 800 ezer forintos felhasználás. Az rendjén lenne, hogy elvé­gezték a nagybátonyi osztá­lyozó zuhanyozójának építé­sét, a margittárói víztároló létesítését, beszerezték a szi- getelés-ellenállásmérőket, a famentő bányavitlákat, a két darab kvarclámpát, meg több kisebb munkával is végeztek, de semmi esetre sem engedhető meg, hogy a még meglévő több mint két­millió forint felhasználása aligha biztosított. Igen jelen­tős lemaradás van például a bányai melegedők, munkavé­delmi gépek, több orvosi mű­szer építésénél, illetve be­szerzésénél stb. Az idő nagyon is sürget. Az illetékeseknek viszont itt is tudni kell, hogy a terv törvény, még a munkavédel­mi beruházások végrehajtá­sánál is. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakával kapcsolatban megemlítette, hogy tovább folytatjuk az ipar és a nehézipar fejleszté­sét, elsősorban olyan mó­don — a rekonstrukció útján — ahogy az itt Salgótarjánban az új hi­deghengermű megépítésé­vel kapcsolatban történt. Szurdi elvtárs hosszasan fog­lalkozott a mezőgazdasági ter­melőerők fejlesztésének fel­adataival. Mint mondotta ez most kulcskérdés, mert igen 1 r Átadták rendeltetésének as új salgótarjáni hengerművet Az üzem dolgozói szocialista megó'rzésre vették át az új létesítményt sok tekintetben ettől függ az életszínvonal további emelé­se. A mezőgazdaság második ötéves terve reális, túltelje­síthető, azonban számos fel­adatot kell még addig meg­oldani, amíg a mezőgazdaság az irányában támasztott igé­nyeket kielégíti. Az ünnepi beszédet követő­en Csergő János kohó- és gépipari miniszter, majd An­tal Gyula a Salgótarjáni Acél- s árugyár igazgatója és Kom- 1 játhi Oszkár az Építésügyi . Minisztérium képviselője szá- mos, az új hideghengermű építésében és szerelésében részt vett vezetőnek és dol­gozónak adtak át elismerő . okleveleket, jelvényeket. Ez­zel együtt több mint 100 ezer forint értékű pénzjutalmat is kiosztottak. laki. Szinte könyörgött, hogy amint visszahozzák, értesít­sem. Vagy egy másik, az is munkás, azt mondja, olyan könyvet adjak neki, ami Ca- rusoról szól, mert a gyár­ban arról vitatkoztak, hogy Caruso megbukott-e Pesten, és most ezt akarja bebizo­nyítani. — Vagy Telek bácsi. Az egy külön szám! — csillog a szeme és kacag. Nyugdí­jas, kis köpcös ember, min­dig mosolygós a képe. Van egy kampós botja, arra rá­akasztja a szatyrát, teli köny­vekkel, s masírozik végig a főutcán. Kérdezgetik az is­merősök innen is, onnan is: Hova, hova Telek papa? — Nem látod a szemedtől? — mondja. — Hát a könyvtár­ba. S ahogy belép, már har­sogja is: — Az anyjukomnak vala­mi ifjúságit, valami gyere­keset, nekem meg csillago­sat ... Mert Telek bácsi szenve- 'délyes csillagász, ez a min­dene, az „anyjukom” meg biztos most olvassa végig azt. amit gyermekkorában sem ideje, sem módja nem volt elolvasni... Vagy itt van — mondjak még? — a Fazekas bácsi, ez is öreg munkás. Odament ah­hoz az asztalhoz, tudja, ame­lyikre jórészt természettudo­mányos ismeretterjesztő köny­veket raktunk ki. Nézegeti, A Megyei Könyvtár köl- “ csönzőjében beszélge­tünk, vitatkozunk két kedves könyvtárossal. Már elmenőben kérdezem őket, vajon munká­sok sokan járnak-e hozzájuk, milyen könyveket kérnek, Ér­deklődésük megáll-e a szóra­koztató irodalomnál? Még mi­előtt válaszoltak volna, köny- nyelműen megkockáztattam a megjegyzést: Bizonyára igen. Szinte egyszerre csattantak tel mind a ketten. Marika még meg is rázta dús gesz­tenyebarna haját, Rozika, a kölcsönző főnöke hevesen gesztikulált. Marika jutott először szó­hoz: — Szó sincs róla. Van fo­galma magának, mivel jön­nek ide az emberek, miket kérdeznek, milyen könyveket keresnek? Itt van például az egyik. Azt tudom csak, hogy lakatos, nem tudom mi a neve, hol dolgozik, ha akar­ja kikeresem... — Jó keresse, de közben mondja tovább. — Várjon! — tartja az or­rom alá a kartont — itt van. Vasas István, Szénszál­lító és Szolgáltató. Kíváncsi, milyen könyvek vannak nála? Olvassa: Szeresd okosan gyer­mekeidet, Mi a relativitás elmélet, Ordasok között. De ez semmi. A múltkor bejön és Freudot kér, mert benn a műhelyben valami filozó­fiai vitába keveredett a sza­kikkal — érti, filozófiai vi­tába! — ahhoz kellett volna. Sajnos nincs, csak egy Freud kötetünk, azt is kivitte va­ÖT SZEM DIÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom