Nógrádi Népújság, 1961. november (17. évfolyam, 88-96. szám)

1961-11-01 / 88. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. november 1. Új vonénok a tsa-ek állami irányításában Sokszor vitás kérdés a ta­nácsok és termelőszövetke­zetek kapcsolatában, hogy tulajdonképpen mit is jelent a termelőszövetkezet állam­irányítása. Kétségtelen, hogy az új helyzet, a mezőgazda­ság szocialista alapokra ál­lása megnövelte az állami irányítás lehetőségét és egy­ségét. Ez ma már a tsz-ek államirányításaként vetődik fel, s előterébe az üzem- szervezési, üzemgazdasági irányítás feladatai kerültek. Az is igaz viszont, hogy ma még erősen vitatott a köz­ségi tanácsok jogi helyzete, számos kormányrendelet szabja meg a községi taná­csok feladatát a mezőgazda­ság állami irányításában, ugyanakkor egyes fontos, konkrét kérdésekben megyei, járási tanácsok döntenek még. Ez azonban nem lehet za­varó körülmény. Mindössze arról van szó, hogy a taná­csok az államigazgatási jel- jegű munkáról egyre inkább áttérnek a gazdasági szervező tevékenységre. Amellett, hogy az igazgatási teendőket is el kell látniok a községi taná­csoknak, a politikai, gazda­sági szervező tevékenység­nek kell mindenekelőtt elő­térbe kerülnie. Aprópénzre váltva ez azt jelenti, hogy a tanácsoknak kell megszer­vezniük saját területükön a népgazdság szükségleteit ki­elégítő mezőgazdasági áru­termelést. Meg kell terem­teni a termelés és állami felvásárlás közötti összhan­got, ami állami feladat és egyenesen szükségessé teszi, hogy irányítóan, hatékonyab­ban beleszóljon a tanács a termelésbe. A termeléssel kapcsolatos feladatok ellátása azonban elképzelhetetlen anélkül, hogy ezzel egyidőben a ta­nács is ne munkálkodjon az egységes szemléletű paraszti osztály kialakításán, a kis- tulajdoni gondolkodásmód örökségeit magán viselő pa­rasztember tudatának formá­lásán. Ez a két feladat, ami az állami irányítási teendők legfontosabb része, elválaszthatatlan egymás­tól. Hiába jó a politikai munka, ha azt nem egészíti ki gazdasági szervező tevé­kenység. Viszont ha nem kapnak megfelelő feladatot, vagy nincs a munka ered­ménye biztosítva a tsz-ben, éppúgy bajok vannak, épp úgy nem lehet sikeresen fog­lalkozni a tsz-parasztsággal. A tanácsok határozathozó, kezdeményező szerepe min­denekelőtt úgy vezethet ered­ményre, ha a konkrét hely­zeti adottságokból indul ki, nem egyszerűen lemásolják a fentről kapott utasításokat, hanem alkotó módon tovább­fejlesztik a határozatokat. Például mindenütt nehezí­tette az őszi mezőgazdasági munkákat a szárazság. Hogy a vetésnek mégis mennie kell, ezzel minden tanács és termelőszövetkezet tisztában volt. De minden községben másként kellett a munkaszer­vezéshez hozzákezdeni. Ilyen­kor is sokat számít, hogy la­zább, vagy kötöttebb-e a talaj, hogy milyen az elma­radás a többihez viszonyítva, vagy hogy van-e elővetemény a szántóterületre. De még számos egyéb különbözőség is meghatározhatja egyedi jelleggel a megoldandó fel­adatokat. Azzal azonban, hogy vala­miben, például a vetési mun­ka meggyorsításában határo­zatot hoz egy-egy községi tanács, még nem merülhet ki irányítói munkája. A ha­tározat végrehajtását is meg kell szervezni, megfelelő embereket kell találni, el­beszélgetni velük, apró rész­feladatokkal megbízni őket és ez mind-mind az állami irányítás szerves része. De még ezzel sem ér véget a tanács munkája, meg kell szerveznie a végrehajtás me- netközbeni ellenőrzését is. Ezen a téren meglehetősen rosszul állnak tanácsaink. Például igen fontos a ke­nyérgabonaterv teljesítése, a magasabb hozamok biztosí­tása. Mégsem mindenütt fo­lyik olyan hatékony munka, amely ellenőrizhetné is, hogy biztosítva van a magasabb terméshozam emelése. Ha szükséges, akár fel is kell méretnie a területet a köz­ségi tanácsnak, de végig kell vinnie az egész munkát, mert a jó határozat is csak úgy ér valamit, ha meg is való­sul a gyakorlatban. Arra nincs recept, hogy hogyan is történjen a taná­csok irányító tevékenysége. Vannak olyan kötelező jog­szabályok, rendeletek, pél­dául az állategészségügy te­rén, a törzskönyvezésben, vagy községfejlesztésben, az alapszabályok betartatásában, vagy a közös tulajdon vé­delmében, amelyeket minden­hol egyértelműen a tanácsok­nak kell betartatniok. De a kötelező érvényű szakigazgatás és ítsz irányítás mellett igen fontos a tanácsok javaslat- tevő, tanácsokat tartalmazó politikai nevelő és szervező tevékenysége is. És emellett egyre inkább előtérbe kerül az üzemgazdasági irányítás, ami bizony még csak gye­rekcipőben jár, a mezőgaz­dasági irányításban. Mégis ez a legfontosabb, bár leg­kialakulatlanabb ága a mező- gazdaságban történő állam­irányításnak. Egyrészt mert kevés még a nagyüzemi gya­korlattal rendelkező szakem­ber, és nevelésük, tovább­képzésük igen fontos feladata a tanácsi szakirányításnak. Másrészt meglehetősen sajá­tos a tsz-ek jogügyi hely­zete, föld, gép, állat — ami­vel általában a gazdálkodás folyik — egyéni tulajdonból került a közös tulajdonba és másként jelentkezik a tulaj­donhoz való viszony is. Sokszor éppen erre hivat­kozva mondják egyes tanácsi vezetők, hogy a szövetkezeti demokrácia akadályozza meg őket abban, hogy hatéko­nyabban beleavatkozzanak az üzemgazdasági irányítás- ba. A szövetkezeti demok­ráciát túlbecsülő tanácsi ve­zetőknek egyáltalán nincs igazuk. Gondoljanak csak arra, hogy az egész lakosság, a 18 éven felüli állampolgá­rok választották meg a taná­csokat. A tsz-tagok éppen olyan állampolgárok, mint a többiek, tehát a tanács ál­tal hozott rendeletek a tsz- tagokra éppúgy érvényesek, mint másokra. Amellett, hogy tiszteletben kell tartani a szövetkezeti demokráciát, túl­becsülni nem szabad, mert ez csak káros eredményekhez vezetne a tsz gazdálkodásá­ban és politikai helyzeté­ben. A termelőszövetkezeti nagyüzemek kialakításában, az egységes paraszti osztály megteremtésében egyre nö­vekvő feladat vár a taná­csokra. Csak az a lényeg, hogy az államirányítói mun­ka fő vonása, tanácsadó, se­gítő jellegű legyen. A szank­cionálás .nem lehet jellem­zője a tanácsi vezetésnek, noha jogában áll kötelező érvényű rendeleteket is hozni, ha a termelőszövetke­zet érdeke úgy kívánja meg. Mindig az időpont és a tsz helyzete határozza meg, hogy mikor, hogyan, milyen módszerekkel végezze ál­lamirányító tevékenységét egy-egy községi tanács. Ujlaky Mária A takarékossági napok elé A salgótarjáni Május 1 úti óvodában már elmélyült mun­ka, tanulás folyik. Énekelni, verset mondani mindenkit megtanítanak, a nagyok pedig az ollóval is megismer­kednek. Képünkön: Szilágyi Róza óvónő ábrák nyírására tanítja a nagycsoportosokat A mai naptól, november 1- től a hó végéig takarékossági napok megtartását határozta el a megyei takarékossági bi­zottság. Ebből az alkalomból érdemes néhány pillantást vetni azokra az eredmények­re, amelyeket megyénk taka­rékossági mozgalma az utób­bi években elért. Különösen szembetűnő az a fejlődés, amely 1956 és jelen napjaink között végbement, öt évvel ezelőtt 1956 szep­temberében az egy lakosra eső átlagbetét 48 forint volt, míg most szeptember 30-án már 407 forintot tesz ki. Te­hát ebben a tekintetben a fejlődés csaknem tízszeres. Jelentősen megszaporodott a betétesek száma is: az em­lített időszakban 11 ezerről 35 ezerre emelkedett. A be­tétállomány pedig az egész megyében megközelíti a 100 millió forintot. Ez azt jelenti, hogy csaknem minden máso­dik család rendelkezik betét­könyvvel. Megyénkben 15 olyan község van, amelyek elérték, vagy meghaladták a takarékos község cím elnye­réséhez szükséges feltételeket. Ugyanis ezekben a falvakban az egy betétkönyvre eső át­lag 500 forint, vagy annál magasabb és a családoknak legalább 80 százaléka rendel­kezik betétkönyvvel. Ezek mellett körülbelül 30 azok­nak a községeknek a száma, amelyek megközelítik a ta­karékos község szintet. A takarékbetétkönyvek váltása mellett nagy népsze­rűségnek örvendenek az egyéb takarékossági módok is. A KST — a Kölcsönös Se­gítő Takarékpénztár — a dol­gozók önkéntes egyesülésé­nek fejlődését bizonyítja, hogy az 1954. évi 10 KST szervezettel és 617 részvevő­vel szemben jelenleg már 106 ilyen takarékpénztár műkö­dik a megyében, a tagok száma pedig meghaladja a 13 200-at. A havonként vál­lalt befizetések összege több mint másfél millió forint. A fiatalok nevelése szempontjá­ból nagy jelentőséggel bír az iskolai takarékbélyeg gyűjtés. E mozgalom népszerűségére jellemző, hogy egy-egy isko­lai évben a tanulók mintegy 90 százaléka fillérekből kö­zel 2 millió forintot gyűjt össze. Megyénk takarékossági mozgalmának fejlődésében — csakúgy mint az egész or­szágban — elsősorban az a mélységes bizalom nyilvánul meg, amellyel a dolgozók a párt és a kormány helyes politikája iránt viselkednek. Mind többen felismerik a ta­karékosság egyéni és népgaz­dasági jelentőségét. Igen so­kan győződtek már meg ar­ról, hogy a takarékos em­ber jobban, kiegyensúlyozot- tabban él, hamarabb valósít­hatja meg terveit. Egyszóval a takarékos ember saját ma­ga közvetlenül is hozzájárul életkörülményeinek állandó javulásához. Ezzel párhuza­mosan mind nagyobb felisme­rést nyer, hogy a takarékba helyezett összeg közvetve szintén a társadalom javát, az egyén boldogulását szol­gálja. Amellett, hogy a be­tétesek takarékba helyezett pénzükkel minden megkötött­ség nélkül szabadon rendel­keznek, a felhalmozódott ösz- szegek bekerülnek az ország gazdasági vérkeringésébe, a népgazdaság hasznosan for­Csehszlovák párt küldöttség megyénkben Kedves vendégei érkeztek hétfőn a Nógrád megyei Párt- bizottságnak. A megyei párt- bizotság és a Közép-Szlovákiai Kerületi Pártbizottság között meglevő jó kapcsolatok ered­ményeként ellátogatott hoz­zánk Gandel Jozef a Közép- Szlovákiai Kerületi Pártbizott­ság elnökségének tagja, a Martini járási pártbizottság első titkára vezetésével, Stolár Mirosláv a Zvoleni (Zólyo­mi) járási pártbizottság titkára, Benyacska Anton a Martini Sztálin Gépgyár igazgatója és Sarkari Jan a Közép-Szlová­kiai Kerületi Pártbizottság tagja. A küldöttség célja tanul­mányozni a nógrádi ipari vál­lalatokban a műszaki fejlesz­tést, különös tekintettel a ne­héziparra. Itt tartózkodásuk során ellátogattak a Salgótar­jáni Acélárugyárba, Vasötvö- zetgyárba és a Zagyvapálfalvi Üveggyárba. cfíthatja azt gazdasági, szo­ciális és kulturális életünk fejlesztésére, elsősorban pedig a kislakásépítésben, tartós háztartási cikkek megvásár­lásában segíti a lakosságot hitel formájában. A takarékossági mozgalom fejlődéséhez nagymértékben hozzájárult és járul a jövő­ben is, hogy államunk külön törvényben szabályozza és biztosítja a pénztakarékossá­got. A betét visszafizetéséért az állam szavatol, a betét tit­kos, örökölhető, nem évül el és lefoglalni sem lehet. A be­tétes, a takarékba helyezett összeget részben, vagy teljes egészében minden korlátozás nélkül bármikor felveheti. Az állam tehát a legteljesebb mértékben védi a betétesek jogait. Ezzel függ össze, hogy a takarékoskodás elterjedésé­vel együtt a mozgalomnak mind több olyan fajtája ala­kult .ki és nyert bevezetést, amelyek a lakosság egyes rétegei kívánságának és igé­nyének jobban megfelel. A kamatozó takarékbetétköny­vek mellett megkedvelték a nyereménybetétkönyveket is, amelyeknél az utóbbi időben a nagyedévi sorosolásokon a legmagasabb nyeremény ösz- szege már 20 ezer forint le­het. Ezentúl minden évben fősorsolást is tartanak, ahol a nyeremény elérheti a 100 ezer forintot. Igen sikeresnek bi­zonyult a gépkocsi nyeremény betétkönyv is. A régi rendszer a takaré- kossógot is arra használta fel, hogy becsapja, kisemmiz- ze, még jobban kizsákmá­nyolja a dolgozó embereket. A mi államunk viszont nagy gondot fordít arra, hogy az egyre javuló élet- és munka- körülmények keretében és azok alapján takarékos gaz­dálkodásra serkentse az em­bereket. Jó ügyet szolgál a megyei takarékossági bizott­ság. valamint a takarékossá­gi napok lebonyolítását végző Hazafias Népfront, amikor november hónapban a taka­rékossági mozgalom eddigi eredményeinek továbbfejlesz­tésére kerülő takarékossági napok hozzájárulnak majd ahhoz, hogy az összegyűjtött forintok az egyes dolgozókat, az egyes családokat terveik, igényeik jobb kielégítésében elősegítsék. Ugyanakkor hasz­nos lesz a népgazdaság szá­mára is, mert az átmenetileg összegyűlt pénzösszegeket az ország további fejlesztésére fordíthatja. Önállóságra nevelés az óvodában Bányajárási görbe tükör Bányajáráson voltunk a ninap, egészségügyi dolgozók. Az irodában megkaptuk a :adonatúj bányász-egyenru- lát, gumicsizmát, bőrsisakot, ámpát, mindent, ami kell. A baj a kapcat ekerésnél cezdődött. Nem elég kitűnően udr.i a plasmocytosis tüne- eit, klinikai kórképét, a kap :át is fel kell tudni tekerni. Újabb probléma annál a bizonyos ruhadarabnál adó- iott. Haskörfogatunk mérc­éinek fejlesztésénél tűlteljesí- ■ettük tervünket és így arra zényszerültünk, hogy annak nellőzésével öítsük magunkra i lábfejünket is diszkréten el­akaró bányásznadrágot. Áz ng körüli nehézségeket úgy oldottuk meg, hogy nem gom­boltuk be a nyakát. Miután befejeztük az öl- '.özködést, a karcsú bányász- ierékra és széles mellbőség­re szabott kabátokban né­melyikünk úgy festett, mint ;gy tejesköcsög. Aránylag még a sisak állt rajtunk a legjobban, de erre enyhe rosszmájúsággal azt mondhat­nánk, hogy fejünk körfoga­tának növekedése nem tar­tott lépést belső tartalmának növekedésével. Ugyesebbjeink közülünk könyű kis bányászlámpákat kaptak a készletből. Nekem olyan nehéz jutott, hogy an­nak cipelésével lámpahordási tervemet két évre előre tel­jesítettem. Befelé menet az első be­nyomás: meg kell dicsérnem a bányászokat. Kitűnő fenn­tartóik lehetnek, mert még a nyomó,stól megtört ácsolatok is biztosan állták fejeink ök- lelését. Járva a bányát, egyéb más, hasznos tapasztalatok mellett a következő megállapításokat is teltük: szervezetünk víz­háztartása kitűnő állapotban van. Nem akarok szerény­kedni, de úgy izzadtunk, mint­áz a bizonyos belsped iga­vonó. Káromkodásban messze a kocsisok teljesítménye alatt maradtunk. öltözéskor helyes, ha két ballábas csizmát húzunk, mert. akkor legalább meg tudjuk in­dokolni, miért esünk folyton hasra. Újabb gyógyszert is fedez­tünk fel. Ha valaki közülünk fulladva, nagy szuszogva le­maradt. csak azt kellett ki­áltanunk: vigyázat, robban­tás! Nincs az a biztosító be­rendezés, amely megakadá­lyozta volna a lemaradót a százas sprint kivágásában. A bányászok gerince — bár öntudat kérdésében van még mit tanulni tőlük — jobban hajlik, mint. a miénk. Az ak­kor hajlik, amikor kell. A „Hajolj jobban” mozgal­mat nem kell túlzásba vinni. Hetven centi magassagnal még nem kötelező a hasalás. Szédülés, ájulás és más ha­sonló rosszullét esetén ne keltsünk pánikot. Hasaljunk le a vízlevezető árok szélé­re és tegyünk úgy, mintha a bányavíz savtartalmát el­lenőriznénk. Bányában a tanársegéd is kezdő. Kezdi belátni, hogyha itt még dolgozni is kéne neki, fél műszak után kacérkodna a gondolattal: ne menjen-e táppénzre? Máskor okosabb leszek. Ilyen vizit előtt gyakorolni fogom legősibb őseink járás­módját, a négylábon való já­rást. így nem fogok abba a helyzetbe kerülni, hogy ne tudjam: melyik balkalkezem- mel lépjek először előre. Jó, ha az ember nem megy le üres gyomorral. Tele gyo­morral. fújtatva mégiscsak könnyebb megmagyarázni, miért csinálunk konkurrenciát a szellőztetőnek. Állatbarátok tele gyomor­ral ne keressék fel lövés után a füstös munkahelye­ket. A patkányok nem sze­retik a már egyszer megrá­gott szalonnát. Ha már a patkányoknál tar­tunk: partnak menet, ala­csony vágatban, hétrét gör­nyedve ne legyünk udva­riasak és ne engedjük előre a hölgyeket. A szépnem kép­viselői egy egértől is az asz­talra ugranak. Itt csak hát­rahőkölni tudnak, ám a csin­talan kos szerepére nem mina- nyájan vagyunk már alkal­masak Az idősebbek tapasztalata: nem elég a görbe hál. Meg­hajolni is tudni kell. A száz—száztíz kiló bányá­ban legfeljebb arra jó, hogy tulajdonosa egy szűkebb át­járóba beszoruljon. Ilyenkor sürgős konzílium hivandó ösz- sze abból a célból, hogy ke­zénél, avagy lábánál fogva húzzuk-e ki a delikvenst, avagy a vágatot szélesítsük ki. Ilyen esetben robbantás mellőzendő. Beszállás előtt a nadrágszíj szakításpróbának teendő ki a belső hasüri nyomás erejéig, mert adott helyzetben nehéz a döntés: a lámpa, a sisak, avagy a nadrág-e a fontosabb. Felülvizsgáló orvos készül­jön fel arra, hogy őt ki­mondottan csak a legalacso­nyabb munkahelyekre viszik, ezért vigyen magával külön törülközőt. — x — A bányajárást követő érté­kes és tartalmas eszmecsere, valamint az azt követő bő­séges vacsora után jó szív­vel ürítettük poharainkat a bányászok egészségére. Ám innen hamarosan leléptünk. Nincs az sehol előírva, hogy ezen a napon minden fronton vereséget szenvedjünk. Habonyi Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom