Nógrádi Népújság, 1961. október (17. évfolyam, 80-87. szám)
1961-10-28 / 87. szám
r r rr AZ építők AZ EGYIK GÉPMESTER Verebélyi Pál kőműves Barta András párttitkár Kissé fáradt szemében örömfény csillan. Szája szegletén elégedett mosoly húzódik, s az alkotás nagyszerű érzésével tekint végig a hatalmas gépeken. Bár^ a fáit radság jelei ütköznek ki raj- ita, mégis fiatalosan mozog a \ gépek között. Élesen figyeli [ a most először megindított ) gépsorok működését, fülét ! mintha a burkolólemezre i szorítaná, úgy hallgatja az egyneletes zúgást. — Nagyszerű ez a gép. Sikerült úrrá lenni rajta, s vállalásunknak megfelelően jóval határiő.ő előtt átadni rendeltetésének — mondja Varga István, az új gépmester. Ha az ember visszaemlékszik — szövi tovább gondolatát — akkor láthatja az emberi akarat igazán szép eredményét. Tavaly tavasszal még egy hatalmas gödör tátongott ezen a helyen, ma pedig már hosszú kilométerekben kígyózó kábelek, olaj- és csővezetékek felett itt áll az új hideghengermű gépsora, indulásra, termelésre készen. j Varga István technikus, az ) egyik a sok közül, akire azt 1 lehet mondani, hogy bölcső- • jétől kísérte végig a hideg- | hengermű építését. Ezelőtt í két évvel — nem sokkal az- | után, hogy esti tagozaton el- i végezte a technikumot — I ’ már a hideghengermű gépeinek rajzai fölé hajolt, azokat tanulmányozta. Azután külföldre vezetett az útja, hogy | a helyszínen, a gyártás köz- jj ben is megtanulja a gépek 1 szerelését, kezelését. Es az | építkezés. Ezernyi öröm és i aggódás — vajon sikerül-e, I elkészülnek-e a vállalt időre. Ma reggel megindulnak a gépsorok — most már végérvényesen. Varga István technikus, aki a régi hideg- hengermű valamennyi gépén dolgozott már, elindítja útjára az első acélszalagot Lausch Gusztávval és a még itt levő külföldi szerelők társaságában. Átveszi a gépeket, mint az új hideghengermű gépmestere. Odaáll a Az új hengermű A második ötéves tervben tovább folytatják a fejlesztést A második ötéves terv keretében tovább folytatják a hideghegermű fejlesztését. A második lépcső megvalósításának előfeltétele, hogy a huzalmű gyárrészleg jelenlegi helyéről kitelepüljön a gyár északkeleti végébe. Az ehhez szükséges mintegy 400 millió forintos beruházási összeget már biztosították a Salgótarjáni Acélárugyár számára. Most minden azon múlik, hogy a tervek időben elkészüljenek. A fejlesztés azonban addig is tovább folyik, mert Nem ünneprontás vezénylő asztal mellé, figyeli a vezérlő pultok műszereit, hogy később, mint gépmester segítsen Kurdi Ferencnek, Gyurcsik Gyulának, Magyar Jánosnak, Kovács Józsefnek, meg a többieknek. Megindult a gép, az ünnep öröme ragyog az emberek arcán. Varga Istvánnál többszörös ez az ünnep. Varga Istvánt ugyanis az építkezésnél, a szerelésnél tanúsított magatartásáért dolgozó társai elfogadták a párt tagjai sorába! 1%/r a megérdemelten ün- nepelnek az építők és szerelők, fizikai és műszaki dolgozók egyaránt. Éppen ezért néhány megjegyzésünket nem ünneprontásnak szánjuk, de feltétlen szükségesnek tartjuk néhány, talán nagyon is lényeges dologra a figyelmet felhívni. Mert nálunk az ünnep azt is jelenti, hogy újabb feladatokra készülünk, újabb célkitűzések valóraváltásáért indulunk harcba. S ezt reméljük megértik azok, akiknek szánjuk. Ilyen például, hogy lemaradás mutatkozik az új rakodótér építésénél, amelynek már készen kellene lennie. A rakodótér léte pedig fontos, hiszen a drága anyagot menthetik meg a rozs- dásodástól, javíthatják a hengerelt anyag minőségét. Sürgősen gondoskodni kell a villamos lágyítókemencék kapacitásának fejlesztéséről is — igen fontos része a zökkenőmentes munkának. Szakemberek szerint már most sem elegendő a meglevő két daru kapacitása. Szükséges tehát a kisgépesítés, ami pedig törvényszerűen azt követeli, hogy ezekről a gépekről, szállítóeszközökről mielőbb gondoskodjanak. Nem soroljuk fel mind azt. aminek végrehajtása az új gyár beindulása után még hátra van. Azt akarjuk csak elérni, hogy teljesítsék adott szavukat azok, akik még adósak az új hideghengerműnek! már jövőre felépítenek 5 darab sisakkemencét és 1 zsírtalanító berendezést, amely a minőség javítását célozza. Ezekre a berendezésekre mintegy 40 milüó forintot költenek majd. A fejlesztés második lépcsőjének, végrehajtása után a hidegen hengerelt acélszalagok további finomítására kerülhet sor, így például a felületi fémbevonásra is. A most végétért és a második ötéves tervben sorra kerülő beruházás együttesen 391 millió forintot igényel. Ennek nyomán 1965-ig, — 1959- hez viszonyítva — a hideg- hengermű termelési értéke közel ötszörösére,, tonnatermelése közel 3,5-szeresére, míg a termelékenység 260 százalékkal emelkedik majd. E feladat megvalósításával az új hideghengermű, termelése jóformán az egész magyar ipar munkájára kihat majd, kapcsolatban lesz valamennyi gyártási ággal. Félműhelyben is helytálltak Virág János művezető 5 A főmérnöki irodában az 1 új hideghengerműről beszélgettünk. amikor Szőcs elvtárs megjegyezte: i ! — A mi munkánkat rendkívül megkönnyítette, hogy a régi hengermű termelésével a rekonstrukció egész ideje alatt í nem volt baj. Szinte nem is l tudtam, hogy van, hogy lé- 1 tezik. Ahol most az új üzem magasodik, kilenc régi henger- lőgép állt, itt volt a szalag- -l edző, itt volt négy körolló. Az épületrészt lebontották, a gépeket át kellett telepíteni — már amelyiknek helyet tudtak szorítani az amúgy is szűkre szabott, régi épületben. Bizony hét gépnek nem jutott hely, raktárba kerültek. A gyáregység dolgozói akkor Ígéretet tettek a minisztériumnak, hogy a nehéz körülmények ellenére is teljesíteni fogják tervüket. A gyáregységvezető Schré- j tér elvtárs első dolga volt | összehívni a művezetőket, I csoportvezetőket, a törzsgárda jegyes tagjait, hogy megtanács- j kozzák velük a tennivalókat. A tét nagyvolt. A hideg- I hengermű, vagy 120 vállalatnak szállít, s csak néhány- ! nak ne szállítson pontosan, (özönlenek a reklamációk, mint I a láncreakció, egy sor vállalat gépezetében kezdenek J kattogni a fogaskerekek. De [hát a feladat sem volt kiesebb: termelj többet, keve- ) sebb géppel, kisebb helyen! ! Újítások születtek — ahogy itt mondják, igazi proletár- újítások. Módosították a tech- j nológiát. Aki hallja azt mon- [ daná: Kolumbus tojása, olyan j egyszerű. De éppen ez a [nagyszerűsége ezeknek a vál- [ toztatásoknak. Azelőtt, ha a í megrendelés például 40 mii- J liméter széles, 5 tized milliméter vastag lemezre szólt, a szalagot először a körollón 1 méretre szabták. Az új tech- | nológia szerint először a vas- Fodor Bél? villan-szerelő \ tagsági méretet kapta meg ’ az .anyag, s a készre hengeSimkó József vízvezetékszerelő relt szalagot, amely mondjuk 80 milliméter széles volt, ezután vágták körollón méretre — kétfelé. Két gép helyett tehát egy gép megoldotta a feladatot. A SIEMAG hengerlőgépekre az üzemvezetőség javaslatára ollót szereltek. A készre hengerléssel egyidőben már a szélességi méretet is megkapja a szalag: tehát a körollónak már nincs is munkája vele. Egy másik újítás a körollózás utáni sorját szüntette meg. Ilyen és ehhez hasonló újításoknak köszönhető, hogy még tíz évvel ezelőtt, például, az évi termelés alig haladta meg a 10 ezer tonnát, az idén 9 hónap alatt 12 342 tonnát termelt — 70 emberrel kisebb munkáslétszám. Mondani sem kell, hogy mindehhez kevés lett volna akármennyi és akármilyen újítás. — Egyet nem szabad elfelejteni — mondja Schréter elvtárs: — Mi a vállalaton belül is szerencsés helyzetben vagyunk. A munkások 80 százaléka a törzsgárdához tartozik. Ezekkel az emberekkel hegyet lehet mozgatni. Ha a termelés úgy kívánta, helyeztük őket egyik gépről a másikra. Mentek zokszó nélkül. Télen az üzem egyik oldaláról nyitott volt, elbontották a falat. Dolgoztunk mi két-három fokos fagyban is — szerencse, hogy nem volt hidegebb. És ennek ellenére napról napra teljesítettük a tervet. — Azt is meg kell mondani — szólt Ponyi elvtárs —, hogy az üzemvezetőség és a pártszervezet között a kapcsolat tökéletes volt. És nem múlt el taggyűlés, hogy ne foglalkoztunk volna termelési kérdésekkel. Segítettünk, amiben csak tudtunk. A rekonstrukciót irányító és végrehajtó műszakiak, szerelők, építők mellett így váltak ennek a csaknem három esztendős kemény küzdelemnek hőseivé a régi hengermű dolgozói is. A négyhengeres hengerlői berendezés UICSÉRET, ELISMERÉS, — megkopott szavak. Ügy érzem, valami többre volna szükség. Valami, amitől a merész, karcsú szerkezeten nyugvó épület száz és száz ablakszemén bekacsintgató fáradt őszi napocska is parázs örömre gyúlva fölragyogna. És zavartan keresgélem a szavakat, amelyek ma lennének bármily csillogók és röppenők, — lomha követei a gondolatnak, fel nem érnek a tetthez; s az üdvözlés el- fogódott dadogásba fúl. Most, hogy készen a mű és egy kézmozdulatra felmorajlik a holt, hideg fémekből elevenné vált gép, akik körülállják: munkások, szerelők, technikusok és mérnökök, a miniszter és munkatársai — tapsolnak. XJjra végbement hát a köznapi csoda. Az ember alkotott és alkotása életre keli. S milyen furcsa is az ember. Az emlékezet zegzugos labirintusából mintha kihullott volna minden izgalom, éles viták, álmatlan éjszakák. Csak egy gondolat uralja az agykéreg tekervényeit: Készen van! Mégis, vajon mi az,, ami türelmetlen, új és új alkotásokra ösztönöz sokakat, mi az, ami kormányozta hosszú hónapokon át a beideg- zettnek vélt mozdulatokat, mi az, ami értelmet adó harmóniába fogta össze száz és ezer ember serénykedését? E LÉGEDETLENEK, MEGSZÁLLOTTAK — hányszor kezdődik így! Hogy legyintenek rájuk és nevetnek felettük: „Nem férnek a bőrükbe”. Először, úgy látszik, csak ketten vannak. Két mérnök. Az egyik a gyár egyik felében, a másik —■ a másikban. S a két sok tekintetben egymástól messzire eső ember egyszerre egymás mellé kerül. Mert ugyanarról a dologról ugyanazt gondolják és mondják. Vitatkoznak velük, gáncsot is vetnek néha. Mégis mondják a magukét. Miért nem buknak el? Hisz, akit gáncsolna a nak, elbukik. Azért, mert amit mondanak, az jó. És azért, mert tulajdonképpen nemcsak ketten vannak, hanem többen, sokkal többen. Mert ebben az országban írott és Íratlan törvény az, ha valaki jót, hasznosat ajánl, akar és tesz — előbb vagy utóbb erős segítőtársakra lel. lEKONTSRUKCIÓ, vagy teljesen új létesítmény, — erről vitáztak néhány éve. — Rekonstrukció! — mondta az egyik tábor, — mert ez felel meg az adott körülményeknek. — Csak új létesítményekre érdemes költeni, — erősítette a másik, — s ha nem megy, inkább várjunk jobb időkre. — Meddig várjunk? — kérdezték amazok, — az idő, a fejlődés nem vár! És mikor az ország alig éledezett az ellenforradalom ájulatából, Salgótarjánból makacs kis csoport indult Pestre, minisztériumba, Tervhivatalba. — Adjatok pénzt! Kevés van? Adjatok annyit, amennyit tudtok, majd később lesz több, de mi nem várhatunk. Üj gépeket akarunk, új üzemet építeni. Kaptak pénzt. Először keveset, aztán többet. És a vita még mindig nem ért véget. Milyen berendezést vásároljanak? Olyat, amelyik, teszem azt, kétszer többet termel, mint a régi? Vagy inkább olyat, amellyel egy ugrással nyomába érünk a messzi előttünk vágtató technikai világszínvonalnak? Ez a vita is eldőlt, mert gyűltek a segítőtársak, s a rekonstrukció elve, mint a műszaki fejlesztés jelenlegi fő formája — győzelmet aratott az MSZMP VII. kongresszusán. “ NAGY FELADAT rendkívüli erőfeszítést követel. Már ássák az alapokat, mikor a tervek még készülnek. Tervezés és végrehajtás A GYŐZTESEK...
