Nógrádi Népújság, 1961. október (17. évfolyam, 80-87. szám)

1961-10-25 / 86. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÜJSAG I 1961. október 25. Munkasikerekkel köszöntik a gyárak, bányák dolgosói as SZKP XXII. kongresszusát A gyárak és a bányák dol­gozói munkasikerekkel kö­szöntik az S?KP most ülése­ző XXII. konresszusát. VERSENYT KEZDEMÉNYEZTEK AZ ÜVEGGYARI CSISZOLOK A Salgótarjáni Üveggyár egyik alapszervezetében a na­pokban tartották a vezetőség­választó taggyűlést. Ezen a IV-es korongos csiszoló kom­munistái bejelentették, hogy a műhely versenyre szólítja az egész feldolgozó üzemet, a XXII. kongresszus tiszteletére. A csiszolók elhatározták, hogy 10 ezer forintos anyagmegta­karítást érnek el. A múlt hét végén tartott műszaki tanács­kozáson pedig olyan határo­zat született, hogy a gyár egyes lemaradó kemencéi adósságuk pótlását tűzik ki célul. Erre annál is inkább szükség van, mert az egész éves terv több mint 27 száza­léka esik erre a negyedévre. A fellendülő versenyben külö­nösen az I-es zöld, a négyes és a hetes kádkemencék, va­lamint a Il-es kádkemencén dolgozó automata gépek dol­gozói tűnnek ki. ÜJABB 1 500 TONNA SZÉN A KONGRESSZUS TISZTELETÉRE A kányási bányászok egész évben derekas munkát végez­tek. A műszaki feltételek megteremtésével hónapról-hó­napra túlteljesítették meny- nyiségi előirányzatukat, de más mutatókban is a legjob­bat tudják a szénmedencében felmutatni. Elősegítette ezt a bányászok egymásközti ver­senye, s az, hogy a műszaki vezetők rendszeresen biztosí­tották a nagyobb termelé­kenységet biztosító tömegter­melő munkahelyeket, a front­fejtést. A SZKP. XXII. kongresszu­sának előestéjén számoltak a kányási bányászok. Kiderült, hogy az egész éves verse­nyükben vállalt 6 200 tonna terven felüli szén már elhagy­ta a kányási aknát, sőt csak­nem 800 tonnával már túl is teljesítették azt. Először a bánya kommunistái ültek ösz- sze, pénteken viszont röpgyű- léseket tartottak a bánya dol­gozói. Ezeken a röpgyűléseken az akna kollektívája úgy dön­tött, hogy újabb munkasiker­rel köszöntik a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII Kongresszusát. Elhatározták, hogy módosítják korábbi vá'- lalásukat, s a kongresszus tiszteletére újabb 1 500 tonna szenet termelnek éves elő­irányzatukon felül. EGYEZTESSÜK ÖSSZE ÓRÁINKAT Feledi István az Acéláru­gyár vasöntödéi csapoló bri­gádja az idén április 4-én kezdett harcba a szocialista brigád címért. Akkor vállalták, hogy hat hónap alatt 288 ezer fo­rintot takarítanak meg a nép­gazdaságnak. A megtakarí­tás abból származik, hogy a rendes, napi munkájukon túl új kokillákat készítenek, ré­gieket tisztítanak a brigád egyik tagjának irányításával. A sikerhez váltQztatniok kel­lett munkájuk szervezését, emellett az öttagú brigád lel­kesedésből is ötösre vizsgá­zott. A hat hónap 340 ezer forintos megtakarítással zá­rult, s ezzel, valamint a szocialista brigád cím töb­bi követelményeinek a tel­jesítésével Felediék elnyer­ték a megtisztelő címet. A napokban a Vasöntödé­ben is értekezlet volt, ahol a munkások a vezetőkkel megbeszélték a termelési ten­nivalókat. Feledi István és brigádja elvállalta, hogy a következő hat hónapban a 340 ezer forintos megtakarí­tást e‘gy százalékkal túltel­jesítik, a XXII. kongresszus tiszteletére pedig még egy százalékkal megtetézik. En­nek érdekében a brigád el­határozta, hogy Horváth La­jos, egyik társuk, megtanítja a többieket a szakszerű ko- killakészítésre. Feledi István brigád vezető hangoztatta: mi­kor a vállalást megbeszélték, emlékeztek Hruscsov elvtárs Csepelen mondott szavaira: „Egyeztessük óráinkat, mivel többé-kevésbé egyszerre kell eljutnunk a kommunizmusba”. Vasárnap is dolgoztak a gépállomások traktoristái a kongresszusi dekádban Megyénk gépállomásain a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. Kongresz- szusa tiszteletére a brigádok többségében kongresszusi dekádot szerveztek. Ennek eredményeképpen vasárnap 225 gépállomási traktor dol­gozott a határban és a je­lentések szerint több tsz gé­pei is munkában voltak. A dolgozó gépek közül 48 ve­tési munkát végzett és mun­kájuk nyomán 498 kataszt- rális holddal szaporodott a vetés mennyisége. A vasárnapi munkát kü- lönsen a rétsági járásban szervezték meg helyesen és itt 54 traktor volt üzemben. Dolgozott a borsosberényi termelőiszövetkezet traktora, hasonlóan a nógrádi termelő- szövetkezet UTOS traktora is talajelőkészítést végzett. Ebben a járásban 11 vető­it kongresszus szellemében dóig ózni Az irodában Mezővári elv­társ a Pásztó és Vidéke Kör­zeti Földművesszövetkezet ügyvezetője valóságos kiselő­adást rögtönöz hirtelenében. Erezni szavaiból, hogy nagy figyelemmel kíséri a kong­resszus munkáját. Két fon­tos dolgot emel ki Hruscsov elvtárs beszámolójából. — Nagyon jelentősnek tar­tom Hruscsov elvtárs kijelen­tését miszerint: „A szocia-* lista országok kiépítették a nemzetközi élet új szabályai­nak útját”. Ez példát ad a világnak a testvéri együttmű­ködés nagyszerűségéről. Ezt a mi táborunk fejlődése bi­zonyítja. — A másik, amit szeretnék megjegyezni — folytatja Me­zővári elvtárs — a beszámoló útmutatására vonatkozik. Csak akkor tudjuk ezt az útmuta­tást hasznosítani, ha elem­zőén'megvizsgáljuk munkán­kat. s a továbbiakban a kong­resszus szellemében dolgo­zunk. Horti Győző főkönyvelő is tanulmányozta már a beszá­molót. Arról beszél, hogy mi­lyen fontos mindenki számá­ra a politikai tisztánlátás. — Gazdasági szakember va­gyok, s tudom, hogy a mun­kám kérdéseinek megoldásá­hoz fontos a politikai tájé­kozottság. Az új helyzet meg­ismerésében igen sokat se­gített nekem is Hruscsov elv­társ logikus okfejtése. S mindezeket elmondták a röpgvűlésen is, ahol közösen géppel 128 holdat el a nap folyamán. vetettek Egyébként az október 10— 20-ig terjedő kongresszusi dekádban 4700 katasztrális hold gépi vetést végeztek a gépállomások traktorosai. Legeredményesebben, 1167 holdas teljesítményükkel a pásztói trakorosok vették ki részüket a vetési munkából, a gépállomások a kettős mű­szakban dolgozó traktorok számát tovább növelték. A kongresszusi verseny­szakasz a dekáddal nem ért véget és ezen a héten a versenylendületet tovább kell vinni, hogy a vetés mielőbbi befejezését jelenthessék a gazdaságok. FARKAS BÉLA SALGÓBÁNYAI FŐMÉRNÖK: A kommunizmus országa az egész emberiség szebb, boldogabb jövőjét hordozza méhében a dolgozókkal beszélték meg a kongresszus eddigi esemé­nyeit. A nógrádi szénmedence leg­északibb bányaüzemeinek, a magyar—csehszlovák határ­menti salgói bányáknak a dolgozói is szinte naponta tartanak csoportos megbeszé­léseket, kisgyűléseket az SZKP XXII. kongresszusán elhang­zott beszámolókból. A bányá­szok körében mindenekelőtt Hruscsov elvtársnak a Szov­jetunió határozott, a béke megőrzését és megszilárdítá­sát szolgáló politikájáról szó­ló beszéde váltott ki nagy visszhangot. A salgói bányá­szok — akik nemrég ünne­pelték bányáüzemeik fenn­állásának századik évforduló­ját — a kommunista bányá­szok kezdeményezésére kong­resszusi őrséget tartanak, s ezekben a napokban jelentő­sen túlteljesítik terveiket. Több mint kétezer tonna sze­net adtak már eddig esedé­kes tervükön felül. Több százezer forinttal csökkentet­ték idén a kitermelt * szén önköltségét és'közel ötven ka­lóriával termeltek jobb mi­nőségű szenet a tervezettnél. Salgóbánya fiatal főmérnöke: Farkas Béla 1952—1957-ig a Szovjetunióban tanult. A bá- tiyamérnöki diplomáját a Le- ningrádi Bányászati Főisko­lán védte meg. Két éve ne­vezték ki a salgói bányák főmérnökévé. Az SZKP XXII. kongresszusa munkájáról, je­lentőségéről többi között a kö­vetkezőket mondja: — Az SZKP XXII. Kong­resszusa a kommunizmus épí­tésének széleskörő program­ját tárja elénk. A Szovjet­unió utóbbi években elért nagyszerű eredményei, roha­mos műszaki fejlődése már eddig is az egész világ elis­merését váltotta ki. Ilyen eredmények láttán minden­kiben fel kell, hogy oldód­jék a kételkedés a kommu­nizmus felépítésének reális lehetőségében.. Napjainkban szinte szemünk láttán való­sul meg a marxizmus nagy klasszikusainak álma: a szo­cialista társadalom felépítése. Érthető tehát, hogy a világ népeiben mind mélyebb gyö­keret ver a felismerés, hogy a szocialista társadalmi rend a kommunizmus országa az egész emberiség szebb, bol­dogabb jövőjét hordozza mé­hében. Ezért tekint ma Föl­dünk minden népe bizakod­va Moszkva felé, ahol a Kreml kongresszusi termé­ben az ötezernyi küldött egy új világ születését hirdeti meg. Én magam öt évig él- i tem a Szovjetunióban. I. Ránk, külföldiekre különö­sen nagy hatást gyakorolt a Szovjetunió Kommunista Párt­jának abban az időben ülé­sező történelmi nevezetességű XX. kongresszusa, amely a szovjet emberek még nagyobb alkotókészségének és forra­dalmi lendületének határozot­tabb és célratörőbb kibonta­kozását jelentette. Szinte már azokban a napokban érezhető volt a Szovjetunió későbbi nagy előretörése az űrkutatás, a rakétatechnika és általában a tudomány minden ága te­rén. Szinte lenyűgöző volt a szovjet emberek határtalan békevágya, amely a szovjet nép és a szocialista tábor ere­jébe vetett rendíthetetlen hit­tel párosult. Meggyőződésem, hogy a mostani XXII. Kongresszus, amely a kommunizmus orszá­ga és az egész emberiség jö­vőjét csillogtatja meg előt­tünk. még nagyobb teltekre készteti a szovjet embereket. Hruscsoii elvtárs kongresszusi beszámolójából különösebben a szénbányászat nagyszerű fej­lődését tükröző két szám ra­gadta meg figyelmemet: a Szovjetunió széntermelése 1955-ben 391 millió tonna volt, 1961-ben alig hat évre rá a várható évi szénternelés 513 millió tonna lesz. Véleményem szerint ez magában is híven tükrözi a szovjet nehézipar és a gazdasági élet egészének fejlődését. A bányászat ilyen arányú kapacitás növelése ugyanis óriási gépi és mély­építési beruházásokat igényel. Meggyőződésem, hogy ebben az eredményben is döntő sze­repet játszott a szovjet bá­nyászok, a nagyszerű szovjet szakemberek és a lenini Kom­munista Párt áldozatkész munkája. Én a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. Kongresszusa alkalmából szi­vemből köszöntőm a kong­resszus résztvevőit, további munkájukhoz sok sikert kí­vánok — modotta Farkas fő­mérnök. A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PARTJA XXII. KONGRESSZUSA KÖSZÖNTÉSÉRE elkészítette Lenin szobrát Szabó István Kossuth-dijas szobrászművész Idős Szabó István Kossuth- dijas szobrászművész közel negyven éve faragja figuráit, a Mátra és a Cserhát erdei­nek fáiból. A felszabadulás előtt főleg a helyi igények­re korlátozták munkásságát, noha egyes alkotásai már ak­kor is elismerést váltottak ki külföldön. Az utóbbi másfél évtized­ben bányásztörténeti él­ményeinek fábafaragása hozta meg igazán a mun­ka sikerét és elismerését. A hatvankilenc, nagyrészt embermagasságú figurából és domborműből álló bányász­történeti anyag, több mint két éve, már önálló kiállításként járja a külföldet. Most a szomszédos Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság városai­ban, ipari központjaiban arat­ja sikerét a kiállítás. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresz- szusára és a kongresszus tisz­teletére a nógrádi képzőmű­vészek által rendezendő őszi Béke — munka — tervezés kiállításra újabb alkotásaival készül az idős művész. A bá­nyásztörténelem anyagának kiegészítéseként hatalmas domborműben örökíti meg a' századeleji bányászváros em­lékét, amikor az elszegénye­dett. proletársorsra jutott oa- rasztokat a bányába vitték és a szénfalakhoz érve kezük­be adták a csákányt, a fúrót és a többi bányászszerszámot. Az utóbbi hónapok egyik leg­jelentősebb és legértékesebb alkotása a „Munkanélküli bá­nyász” című szobra, ameíy- lyel a felszabadulás előtti év­tizedekben lerongyolódott bá­nyászt örökítette meg ciga­rettára gyújtás közben. Az utolsó simításokat végzi a „Talpszedő bányászok” című alkotásán is. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXII. kong­resszusa köszöntésére el­készítette Leninnek fe­kete-szürke bazaltba vé­sett szobrát is. A nagysikerű művet már a zsűri is elfogadta, s a ki­állításon való részvétel után az egyik Veszprém megyei bányászközségben állítják majd fel végleges helyére. Ezekben a napokban az észak-csehországi barnaszén­bányák központjában Mosz- ton tartózkodik idős Szabó István, akinek a bányásztör­téneti kiállítását a napokban nyitották meg a festői bánya­vidék központjában. A kiál­lításról érkezett hírek arról számolnak be, hogy a moszti bányászok és munkások ez­rei mellett a szomszédos Tre- busice és Záluzsi bányászai is kisebb-nagyobb csoportok­ban látogatják a megyénk művészének alkotásaiból ren­dezett kiállítást. HAROMIRÄNYÜ BRIGÁD- VIZSGÁLAT A NOVEMBERI TANÁCSÜLÉS ELŐKÉSZÍ­TÉSÉRE Novemberben ismét összeül Szécsényben a járás tanács­tagsága. A járási tanácsülésen a já­rási pártbizottság és tanács éves intézkedési tervének tel­jesítését vizsgálják meg. Ezzel kapcsolatosan három irány­ban történik brigádvizsgálat, egyrészt ellenőrzik a termelési tervük teljesítését, másrészt a felvásárlási tervek teljesíté­sével kapcsolatos eredménye­ket vizsgálják felül, majd figyelemmel kísérik az éves tervben szereplő kulturális szervező munka eddigi ered­ményeit, s a további felada­tokat is. A dolgozó nőket, a mun­kásasszonyokat szintén rend­kívül érdekli a Szovjetunió Kommunista Pártjának tör­ténelmi jelentőségű kongresz- szusa. Egymás között gyak­ran beszélnek a várható ered­ményekről. Élénk érdeklő­déssel figyelik, miről is ta­nácskoznak a kommunisták a kongresszus szószékén. Most néhány asszony egy­szerű szavakba foglalt véle ményét mondja el lapunk ol­vasói számára. Kamarás Józsefné az Erő­mű dolgozója így formázza meg véleményét: — Sokat vár az ember ettől a kongresszustól. A mi üzemünkben is felajánláso­kat tettek az emberek, hogy a nagyszerű tanácskozás mun­káját, munkasikerek fokozá­sával segítsék elő. Mi is jobb munkával akarjuk vállalá­sunkat túlteljesíteni. Mi asz- szonyok, a béke kérdésében is sokat várunk a tanács­kozástól. Szívünk legfőbb vá­gya a béke és most ezen a történelmi kongresszuson, amelyen többek között a mi kommunista pártunk ve­zetői is részt vesznek, a kommunista pártok és a mö­göttük felsorakozó hatalmas tömegek egyre fokozódó ere­jét látjuk. Ilyen nagy erő­vel szemben nem lehet há­borút kirobbantani. Molnár Béláné Acéláru­gyári nődolgozó hasonló szel­lemben fejezi ki gondolatait. — Az az első nekem, ami­kor hazamegyek az üzem­ből, hogy bekapcsolom a ' rá­diót. A második műszakját végző dolgozó nőnek sajnos nincs meg az a lehetősége, hogy alaposan megrágja az újságban közölt eseménye­ket. Éppen ezért hálásak vagyunk a rádiónak, mert nagyszerűen tud bennünket tájékoztatni minden esemény­ről, így most a kongresz- szusról is. Ez a nagy kong­resszus azt érezteti most ve­lem, hogy megnyugodhatott!, Hruscsov elvtárs magabiztos­sága és határozottsága ma­gával ragadja az embert. Mi acélárugyári asszonyok nem ültünk fel a felvásárlás ká­ros hangulatának. Becsüle­tesen, szorgalmasan dolgo­zunk és szívből kívánjuk minél több szép eredményt érjen el ez a nagyszabású kongresszus. Krenács Józsefné vasötvö- zetgyári nődolgozó így nyi­latkozik: — Én igen fontos feladat­nak tartom, hogy minél több asszony értse meg, a béke ügyével csak úgy lehet foglalkozni, ha teszünk is va­lamit megvédéséért. A kong­resszus is részletesen foglal­kozott a béke kérdésével és én tudom, hogy a nyugati hatalmak is látják, hogy e kongresszusnak nagy jelen­tősége van a világ közvéle­ményének formálásában. A kommunista párttitkárok fel­szólalása azt bizonyítja, a Szovjetunió gigantikus, hét­éves tervének példája min­den ország népét magával ragadja. A világ dolgozó anyái hasonlóképpen érez­nek mint én. Szeretnénk mi­előbb a szovjet asszonyok nyomdpkaiba lépni. De re­mélem majd a mi gyerme­keink a kommunizmus épí­tésének feladataiért tevékeny­kedhetnek már. Földi Józsefné szocialista brigádtag így vélekedik a kongresszusról: — Én az egészben azt lá­tom a legnagyszerűbbnek, hogy ez a kongresszus a nagyszabású tervekről tanács­kozik a Szovjetunió és a vi­lág kommunistáival, hogy bé­kés építőmunkáról és a kom­munizmus felépítéséről cse rélik ki véleményeiket a kongresszus résztvevői. Az emberben ez nagy magabiz­tosságot teremt meg a bé­kés építőmunka iránt, hiszen a Szovjetunióban még a ter­monukleáris fegyverek is a békét célozzák. Ugyanakkor a NATO és a nyugati hatal­mak csak háborúról, fegy­verekről beszélnek. Én érzem, hogy mi így a békés ter­vező munka mellett minden erőnkkel készek vagyunk a béke védelmére is. Gáspár Jánosné tűzhely­gyári dolgozó nő igen szem­léletesen fejezte ki gondola­tait. — Mi mindenekelőtt mun­kával akarunk békét védeni. És teljes erőnkkel azok mel­lett az asszonyok mellett ál­lunk, kiknek nem ilyen egy­szerű a békéért harcolni. Akiknek még az is renge­teg áldozatba, lemondásba, sőt veszélybe kerül, hogy pél­dául részt vehessenek az asz- szonyok nemzetközi kongresz- szusán. A mi asszonyaink annyira érdeklődnek a po­litika, a nemzetközi esemé­nyek iránt, hogy néha ami­kor reggeli időben egy-egy fontos nemzetközi kérdésről beszélgetünk velük, reggelizni is elfelejtenek az asszonyok. Ez is csak azt bizonyítja, a mi asszonyaink teljes szívük­kel a béke megvédése mel­lett vannak és készek ezért ■minden áldozatra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom