Nógrádi Népújság, 1961. október (17. évfolyam, 80-87. szám)

1961-10-14 / 83. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. október 14. rí — Kádár János elvtárs felszólalása az országgyűlésben (Folytatás az 1. oldalról) A Szovjetunió elhatározta, hogy békét kell kötni Német­országgal és fel kell szá­molni a második világháború maradványait és ezzel az ab­normális nyugat-berlini hely­zetet. A nyugatiak most nagy lár­mát csapnak, azt mondják, hogy a feszültséget ezáltal a Szovjetunió idézte elő. Ez hazugság, a népek tudatos megtévesztése. A Német Szövetségi Köz­társaságban mostanában Ilyen viszonyok között ala­kult ki az a nézet — a szov­jet kormány álláspontja, a mi kormányunk álláspontja, a varsói szerződésben tömö­rült valamennyi kormány álláspontja —, hogy fel kell számolni a második világhá­ború maradványait, meg kell kötni a békét a két Németországgal és .véget kell vetni annak, hogy Nyugat-Berlin há­borús góc, puskaporos hordó legyen. Az USA kormánya, a NATO más felelős tényezői ez idő szerint minden hiva­talos felszólításukban fenye­getőznek: — arról beszélnek, hogy nyugat-berlini jogaikat mindenképpen megvédik és azokért harcolni fognak. Először is a mi fogalmaink szerint joga mindig annak van, aki kötelezettségeinek is eleget tesz. Az Egyesült Álla­mok kormánya, Anglia kor­mánya, Franciaország kor­mánya nem tett eleget azok­nak a kötelezettségeinek, amelyek a megszállási joggal együtt jártak, s így jogokról sem beszélhetnek. Másodszor: olyan csodát még nem látott a világ, hogy ha egy háború befejezéseként — még ha tizenhat évvel ké­sőbb is — békeszerződést köt­nek, bárkinek is megszállási joga maradjon. A NATO-ha- talmaknak szembe kell néz­niük ezzel. Ma a Szovjet­uniónak, a szocialista világ­nak — benne a Német De­mokratikus Köztársaságnak is — az igazsága mellett ereje is van és meg kell mondani, hogy ez a nagyobb erő. Az Egyesült Államok fele­lős kormánytényezői folyton azt mondják, hogy valami­lyen elmaradást kell behoz- niok. Hol van ez az elmara­dás? Kiderül, hogy elmara­dás mindenekelőtt két terü­leten van: a legkorszerűbb fegyverek — a reaktív fegy­verek. az interkontinentális rakéták — terén és a hagyo­mányos fegyverzetben. A világ azonban megvál­tozott. Van erő — és kell is. ho§y legyen —, amelyik éber és készen áll: a szocia­lista világ ereje. Ez az erő vissza tudja tar­tani a nagyon forró fe­jűeket, meg tudja fékez­ni őket. ha netán provo­kációra szánnák el magu­kat. Ezzel összefüggésben meg kell mondanom, hogy mi he­lyeseljük azokat az intéz­kedéseket, amelyeket a vé­delmi erő fokozása érdeké­ben a Szovjetunióban és a szocialista tábor más orszá- gai-ban végrehajtottak. Ezek közé sorolható a Szovjetunió kísérleti atomrobbantásai új­rakezdésének bejelentése. Ter­mészetesen az volna a leg­jobb, ha nem volna atom­robbantás a világon. Ez ma­gától értetődik, s ezt a szov­jet kormány nyilatkozata is hangsúlyozza. A szovjet kor­mányt a helyzet kényszerí­tette erre a rendszabályig., A Szovjetunió védelmi erejé­nek továbbfejlesztése feltét­lenül szükséges, hiszen nem­csak a Szovjetunió népeinek biztonságáról, nemcsak a szo­cialista világ országainak biz­tonságáról, hanem tömeggyűléseken, fasiszta szervezetek felvonulásain, ünnepségein, gyűlésein kormánytagok szólalnak fel és nyíltan más ország területeinek elfoglalását sürgetik. Hosszú volna itt felso­rolni, hogy a reyansis- ta kalandorok mit tartanak saját tulajdonuknak, de mi magyarok nagyon jól emlék­szünk a második világháború alatt sokszorosított és terjesz­tett náci térképekre, amelye­ken a mi Dunántúlunk, mint a hitleri birodalom része volt feltüntetve. Olyasfajta a fel­a világ összes népeinek biztonságáról és békéjé­ről van szó. Ezzel összefüggésben kell vizsgálnunk saját kötelessé­günket. Nekünk is kötelessé­günk, hogy gondoskodjunk az ország védelméről. Kormá­nyunk is megteszi azt, amit Milyen intézkedéseket tet­tünk? Többek között gon­doskodtunk arról, hogy a Magyar Néphadsereg fegyver­zetét korszerű színvonalra emeljük. Az intézkedések kö­zé tartozik az is, hogy a kétéves szolgálati idejüket a közeljövőben letöltő katoná­kat ideiglenesen visszatartot­tuk. Ébernek kell lennünk, ké­szenlétben kell lennünk. Ezért népünk érti is, tá­mogatja is, helyesli is ezeket az intézkedéseket. Ezzel összefüggésben szeret­nék köszönetét mondani az országgyűlés tagjainak, ma­gának az országgyűlésnek azért, hogy jóváhagyta a német békeszerződés kérdésé­ben augusztusban kiadott kor­mánynyilatkozatot. A magyar kormány — mint ezt már nyilatkozatában is leszögezte és ahogy ezt most az or­szággyűlés saját nyilatkoza­tában megerősítette — mind­azokkal az államokkal együtt, amelyek erre készek lesznek, meg fogja kötni a békét a két Németországgal, ha pe­dig az NSZK erre nem haj­landó, akkor a Német De­mokratikus Köztársasággal. A magyar kormány leg­jobb meggyőződése és lelki­ismerete szerint jár el, ami­kor ezt a politikát követi a német kérdésben. A magyar népnek magának alapos okai vannak arra, hogy itt a kellő határozottságot tanúsít­suk. Magyarország akkori urainak bűnéből — kezdetben Hitler harmadik birodalmá­nak csatlósa volt, majd ál­dozata lett. A második világháborúban a magyar népesség felnőtt la­kosságának nyolc százaléka vesztette életét. A hídállo- mány 85 százaléka, a vasúti berendezések 35 százaléka ment tönkre. Nagy lakás- problémákkal küzködünk, — a második világháborúban egyedül Budapesten 27 000 la­kás semmisült meg teljesen. Hogyan tudnánk mi élni és gazdálkodni, ha az a 27 000 lakás megmarad! Elpusztult állatállományunk 70 százalé­ka. Most eleget foglalkozunk a mezőgazdasággal, tudjuk, mit jelent ez. Az akkori nem­zeti vagyon 40 százaléka pusztult el. Mindez elég okot ad a magyar népnek arra, hogy szembeszálljon a né­met imperializmussal és a a német revans-törekvések- kel. Másik alapos és nyomós okunk az, hogy népünknek van mit védenie: nemzeti függetlenség, történelmi, szo­cialista vívmányok birtoká­ban van, békében él és dol­gozik. Ez három olyan vív­mány, amelynek védelmében mindent meg kell .tenni. Harmadik okunk az, hogy mi felfogásunkban, meg­győződésünkben és érzel­fogásuk, hogy ahol, amerre valaha német ember élt, vagy él, az körülbelül mind őket illeti meg; ebből következik aztán, hogy meg akarják hó­dítani, meg akarják szállni az egész világot. Fegyverkez­nek, revansra készülnek, nem ismerik el a második világ­háború eredményeként ki­alakult határokat, s Nyugat- Berlinből puskaporos hordót csinálnak. Minden nép, és minden olyan kormány előtt, amely felelősséget érez népe sorsáért, ott áll a kérdés: mi a teendő ebben a helyzet­ben? meg kell tennie. Különböző intézkedéseket tettünk, hogy honvédelmi képességünket nö­veljük és magunk is hozzá­járuljunk ahhoz a hatalma­sabb erőhöz, a szocialista világ erejéhez, amely a há­borús agresszorokat féken tartja, ha pedig provokatív lépésre szánnák el magukat, megfelelő leckében részesíti. meinkben szívünk min­den vércseppjével szoli­dárisak vagyunk a Né­met Demokratikus Köz­társasággal. Mi helyeseljük a Német Demokratikus Köztársaság békepolitikáját, s helyeslünk minden intézkedést, amit en­nek érdekében tesz. Külön üdvözöljük azt az augusztus 13-i intézkedést, amellyel a Nyugat-Berlinben létesített kém- és diverzáns központot megfosztotta az akadálytalan közlekedés lehetőségétől. Saját tervünkről szólva, úgy gondolom, ez a terv nem­csak egyszerűen a második ötéves terv, hanem ez az az ötéves terv, amelynek évei­ben Magyarországon befeje­ződik a szocialista társada­lom megalapozása és teljes lendülettel áttérünk a fej­lett szocialista társadalom építésére. A terv megvalósí­tása a magyar nép nagy for­radalmi vívmánya lesz! A célok elérése nagy mun­kát kíván. Az ipari terme­lés tervezett növekedését 70 százalékban a termelékenység emelésével kell biztosítani; a mezőgazdaságban is az egyik fő követelmény a termelé­kenység növelése, a terme­lési költségek csökkentése. A mezőgazdaságban ezzel együtt jár a szocialista nagyüzemi gazdaság megszilárdítása és megfelelő színvonalra emelése. Ami a mezőgazdaságot il­leti, meg kívánom említeni, hogy az idei aszály természe­tesen kedvezőtlen következ­ményekkel járt és bizonyos közbülső feladatokat ró ránk. Fehér elvtárs részletesen és helyesen beszélt arról, mit kell tennünk, hogy az aszály miatt kiesett takarmányt pó­toljuk. Meg kell oldanunk a takarmány-kérdést, s bizo­nyosan meg is oldjuk. Ahogy az idei év aszályos volt, a következő talán nem lesz, de a harmadik megint az lehet, mégis öt év alatt minden­képpen 23 százalékkal nö­vekednie kell a mezőgazda- sági termelésnek, s ha akar­juk, meg is tudjuk csinálni! Ami az aszályt illeti, az időjárást ma még nem tudja szabályozni a tudomány. Mégis mit látunk? A jól dolgozó embert, a jól dol­gozó állami gazdaságot, a jól dolgozó termelőszövetke­zetet az aszály nem sújtja annyira. Mi ebből a tanulság? Az, hogy az időjárás szeszélyei ellen az emberi munka a fő fegyver. Ami a termelőszövetkezetek fejlődését illeti, mindenki ta­núsíthatja, hogy a termelő- szövetkezetek megerősítésének folyamata minden évben gyorsabb, mint az előző év­ben volt. A varsói szerződés tagálla­mai, a mi kormányaink tár­gyalásokat kívánnak, s annak hívei, hogy mindazok az államok, amelyek szövetségben vol­tak a második világhá­ború alatt és együtt har­coltak a német nácizmus ellen, jussanak egyetértés­re a német- békeszerződés megkötésében. A mi pártunk a munkás- osztály pártja és amióta a világon a munkásosztálynak forradalmi pártja van, mindig a békéért harcolt. Természe­tesen mi is a békért harco­lunk, mert a háborúban min­dig a népek millióinak, a dolgozó embereknek kell vé- rezniök, szenvedniük és pusz- tulniok. Védjük a békét azért is, mert mi nem félünk a két társadalmi rendszer békés versenyétől. Meggyőződésünk, hogy a békés versenyben is a szocialista rend lesz a győztes, mert a világ népei előbb-utóbb mellette dönte­nek. Kormányunk híve a hábo­rús veszély teljes megszün­tetésének, s ezért népünk tá­mogatásával küzd az általános és teljes leszerelésért, a gyar­mati rendszer teljes és vég­leges felszámolásáért. Természetes, hogy mi bé­két akarunk, mert meg akar­juk valósítani második öt­éves tervünket. Hasonló bé­kés tervek foglalkoztatják az egész szocialista világot. Min­den szocialista ország béké­ben akar élni, s népének ja­vát akarja előmozdítani. Kiemelkedő példa erre a Szovjetunió. Pártunk küldött­sége hamarosan elindul a Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXII. kongresszusára. Jelen lehetünk a Szovjetunió Kommunista Pártja nagyszerű programjának elfogadásánál. Milyen nagyszerű program és milyen nagyszerű távlatok! Tíz esztendő múlva a Szov­jetunió megelőzi a jelenleg legfejlettebb kapitalista or­szágot, az Egyesült Államo­kat az egy főre jutó terme­lésben, húsz esztendő múlva már a Szovjetunióban lénye­gében felépül a kommunista társadalom, a jelenlegi ha­talmas és fejlett ipart a hatszorosára, a mezőgaz­daság hozamát három és fél­szeresére növelik; általános­sá teszik a középiskolai ok­tatást és a középiskolásokat kollégiumokban nevelik; a közlekedési eszközök igénybe­vétele díjtalan lesz; nem lesz lakbér és boldog, elégedett lesz az emberek élete. íme, a békés építőmunka nagyszerű távlatai! De a Szovjetunió kommu­nista pártjának kongresszusa mégsem csak a szovjet nép számára jelentős, hanem az egész szocialista világ, az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom számá­ra, a világ népei számára is, mert a Szovjetunió Kommunista Pártja azért harcol, hogy kivívja az emberiségnek az általános és teljes le­szerelést, a háború nél­küli világot. Ez a nagyszerű cél az egész emberiséget érinti! Igaz szív­vel kívánunk tehát sok si­kert a Szovjetunió Kommu­nista Pártja kongresszusá­nak, a szovjet népnek, amely nemcsak saját magának, ha­nem a világ más népeinek is utat tör. kezeti vezetőket és tagságot: ha jól dolgoznak, akkor na­gyon gyorsan teremtenek vi­rágzó gazdaságot az egyéb­ként még nagyon rövid ideje működő termelőszövetkezetek. A fejlődést nagymértékben segíti, hogy ebben a munká­ban az egyéni és a közérdek a legszorosabban összefügg. s erre mondják azt, hogy íme, világnézetet tanítunk. Mi a tudományos világnézet megalapozását kérjük a pe­dagógusoktól, hogy azután ké­sőbb, amint növekszik a gyermek és középiskolába, fő­iskolába kerül, megfelelően erősödjék politikai érdeklő­dése is. Tavaly egy belső tanácsko­zásunkon felmerült, hogy a gyermekőrsöket miről nevez­zük el. Egy-két amolyan na­gyon osztályharcos ember azt javasolta, hogy Marxról, meg talán Lassale-ról, meg En- gelsről kell az őrsöket elne­vezni. A gyerekek valamivel jobb szerették volna, ha nyu­sziról, • meg mókusról, meg virágokról nevezhetnék el őrseiket. Mi a gyerekek mel­lett álltunk ebben a harcban és inkább vállaltuk megint azt, hogy liberalizmussal, meg revizionizmussal vádoljanak bennünket. Neveljünk kommunista szakembereket A kommunista szakemberek nevelésének kérdésében egyet­értek azzal, amit Kállai elv­társ mondott. Helyesen kell értelmezni a jelen és a jövő közti különbséget, Jelenleg különböző világnézetű és politikai szemléletű szak­emberek dolgozhatnak hasz­nosan. A jövő követelménye azonban más. Minél távo­labbra tekintünk, annál in­kább szükséges, hogy minden főiskolai és egyetemi tanulmányait befejezett fiatalember kommunista szakember legyen. Ez fontos társadalmi érdek és az egyetemekről kikerülő fia­tal szakemberek személyes ér­deke is. Szó esett itt arról is, hogy ettől a törvénytől és helyes végrehajtásától várjuk a kul­turális forradalom teljes győ­zelmét. Ezen azt értjük, hogy a szocialista kultúra győze­delmeskedik a közoktatásban, a nevelésben, a művészetben és általában a kultúra min­den területén. A kulturális forradalom leglényegesebb pontja maga az ember, isko­lai végzettsége, műveltsége, képzettsége. Ezért arra kell törekednünk, hogy az ifjúság és a felnőttek közül mindenki megkapja a megfelelő kép­zettséget és műveltséget, ami­re alkalmas és amit el sze­retne érni. Jelenleg a főiskolai és egyetemi felvételeknél figye­lembe veszik a származást. Vagyis 1961-ben mérlegelik, Jiogy a szülők 1938-ban mi­lyen társadalmi osztályhoz tartoztak. Pártunk napirendre fogja tűzni és megvizsgálja ezt a kérdést. Azt kell alapul venni, hogy melyik gyerek mi­lyen értelmes, milyen jó a bizonyítványa, mik a tö­rekvései, milyenek a jel­lembeli tulajdonságai stb. s ezek alapján kell el­dönteni, hogy kit vesz­nek fel a főiskolára. Ebben a parlamentben nem kell bizonygatni, hogy a Horthy-réndszerben a mun­kásság és a parasztság elől a művelődés, az iskolák — különösen a főiskolák — ál­talában el voltak zárva. Ezt a történelmi hátrányt be kel­lett hoznunk. Az eddigi gya­korlat helyes, szükséges volt. De most meg kell nézni, ho­gyan tovább. Valószínűleg szükség lesz a szocialista tár­sadalom viszonyai között is bizonyos ideig arra, hogy túl­jelentkezés esetén mérlegel­jük, hogy a gyermekek szülei mivel foglalkoznak —, de nem, azt, hogy 1938-ban mivel fog­lalkoztak. Bár már nincs burzsoá osztály, s az osztályellen­tétek általában eltűnnek, mégis egy ideig előnyt kell biztosítanunk a bá­nyákban szenet fejtő bá­nyásznak, a kohó mellett acélt öntő kohásznak, s a gép mellett dolgozó munkásnak, a földet mun­káló parasztembernek, szövetkezeti tagnak, ha gyermekét főiskolára, egyetemre akarja beíratni. Az új közoktatási törvény­nél is érvényesült az a he­lyes elv, hogy a nagy hord­erejű kérdéseket előzetesen — tehát még mielőtt eldönt­jük — megtárgyaljuk azok­kal, akiknek majd végre kell hajtaniok. Minden nagy kér­dést így kell megtárgyalnunk. Ezt a törvényt abban a meg­győződésben szavaztam meg, hogyha az illetékes állami irányító szervek, a pedagó­gusok és általában a társa­dalom, a szülők részéről to­vábbra is olyan egyetértés mutatkozik, mint az előké­szítés idején, akkor a végre­hajtás is minden bizonnyal sikeres lesz. Nos, még azt mondanám, hogy a minisztériumokon, a pedagógusokon és a szülőkön kívül még egy érdekeltnek az egyetértésére és támoga­tására is szükség van, akit én nem hallottam emlegetni, de ajánlom, hogy vegyék fi­gyelembe, a tanuló egyetér­tésére (derültség). Végered­ményben ne feledkezzünk meg arról, hogy főképpen ró­luk van szó. Itt valaki már idézte a kong­resszus • megállapítását, hogy a vezetést tovább kell fej­lesztenünk. Ez természetesen szisztéma kérdése is. Pl. ha figyelembe vesszük a magyar faluban történt' forradalmi át­alakulást, akkor kétségtelen, hogy ott másféle igazgatásra, intéz­kedő szervekre lesz szük­ség, mint amelyek koráb­(Folytatás a 3. oldalon) Teljes lendülettel állérünk a fejlett szocialista társadalom építésére Termelőszövetkezeteink döntő többsége jól dolgo­zott, az időjárás nehézsé­gei ellen is jól harcolt, s jól vizsgázott az a sok tízezer ember, aki koráb­ban sohasem vezetett ilyen nagy gazdaságot. Biztosítjuk a termelőszövet­Tudományos világnézetre kell nevelni a tanulókat Kádár János ezután okta­tásügyi törvényünkkel foglal­kozott. Jó törvény, kívánatos, hogy megvalósuljon — mon­dotta. Talán emlékeznek még arra az időre, amikor felbo­csátották az első szovjet szputnyikot, s megkezdte ke­ringését a világűrben. A kis „Bip-bip” hang halálra rémí­tette az imperialistákat. Az első szputnyik sikeres felbo­csátása után sok amerikai folyóiratban és napilapban nagy cikkek jelentek meg a szovjet közoktatásról, és bi­zony hamarosan megtalálták az összefüggést a szovjet köz­oktatás fejlettsége és az első szputnyik felbocsátása kö­zött. Nem véletlen ez és nyu­godtan mondhatjuk, hogy a mi haladásunk is nagymér­tékben függ a közoktatás eredményességétől. Ezért becsüljük mi a pe­dagógusok munkáját, akik az új generációt nevelik. Valóban, sok tekintetben munkájukon, a közoktatáson múlik az egész nemzet, az egész társadalom jövő fejlő­dése. A törvényjavaslat vitájá­ban sok szó esett arról, hogy az iskolákban tudományos világnézetre kell nevelni a tanulókat. Arra szeretném kérni a pedagógusokat, hogy ezt értelmezzék helyesen. Először is különbséget kell tenni a gyermekek életkora és a különböző iskolatípusok között a tekintetben, hogy mi­lyen terjedelmű, témakörű legyen a tudományos világné­zet oktatása és megalapozása. Semmi szín alatt nem akar­juk, hogy arra nem érett gyermekekkel valami politikai jelszavakat magoltassanak be, A Szovjetunió, a szocialista világ képviseli ma a nagyobb erőt Népünk érti, támogatja is a békéért tett intézkedéseinket

Next

/
Oldalképek
Tartalom