Nógrádi Népújság, 1961. október (17. évfolyam, 80-87. szám)

1961-10-14 / 83. szám

t älfiaiv. f‘*3l $f*T3 w V *■55# Állatni Lev*It’fr —najm.aaiEEMsaaMEanniiiiMii ■ iimiaMMWMaHM««—»«gm—otai AZ MSZMP NÓGKÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM. Ara 60 FILLÉR 1961. OKTOBER 14. Megyénk országgyűlési képvi­selőinek egy csoportja az or­szággyűlés szünetében a má­sodik ötéves terv referátu­máról beszélgeti Nógrád so­kat kap 1965-ig, de többet is vár tőle az ország. — Képün­kön: Czottner Sándor, Kri- zsanyik Jánosné, Bódi Já- nosné és Jakab Sándor kép­viselők Békét akarunk, hogy megvalósíthassuk második ötéves tervünket Kádár János elvtárs felszólalása az országgyűlésben Az országgyűlés csütörtöki ülése elsőnek az 1960. évi ál­lami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést tárgyalta, amelyet dr. Dabrónaki Gyula előadó ismertetett. Az ország- gyűlés a jelentést egyhangúlag elfogadta. Ezután Kádár János, a magyar forradalmi munkás- paraszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Kádár János beszédének elején ' hangsúlyozta: — Az országgyűlés munká­ja eredményes volt. Határo­zatai, a megalkotott törvé­nyek meghatározzák a kor­mány munkáját, irányt mutat­nak egész népünknek. A kormányt átszerveztük, megítélésünk szerint azonban új kormányprogramra nincs szükség. A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-pa­raszt kormánya eddigi programunk alapján dol­gozik tovább. A mi programunk: a Magyar Szocialista Munkáspárt kong­resszusa iránvelveinek meg­valósítása, az orszáegvűlés által alkotott törvények vég­rehajtása és megvalósítása az életben. Ehhez annyit tehe­tek hozzá, hogy hatékonyabb es következetesebb megvaló­sításra gondolunk, valamint arra, hogy erősítsük munkánk jó vonásait és megszüntessük kétségtelenül meglévő gyen­ge oldalait. Amikor a kormány munká­járól és programjáról szó­lok, szeretném emlékeztetni az országgyűlést arra a prog­ramnyilatkozatra, amelyet a Magyar Népköztársaság forra­dalmi munkás-paraszt kor­mánya 1956. nov. 4-ének hajnalán hirdetett meg. Ügy gondolom, joggal állapíthat­juk meg, hogy az a program helyes volt és mi becsülettel, eredménnyel harcoltunk meg­valósításáért. Ehhez termé­szetesen hozzátartozott, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi életének eszmei ihletője és politikai irányí­tója, a párt, maga is óriási fejlődésen ment keresztül. Visszagondolva egy nehéz időszakra, most már megálla­píthatjuk, hogy pártunk marxista—leninista irányvo­nala győzött a jobboldali nép­árulás felett is, és az álbalol­dali kalandorpolitika felett is. Ez a kormány tevékenysé­gének, eredményes munkájá­nak előfeltétele volt. Aerog­ram a közvéleményben gyöke­ret vert és céljaink követés­re találtak. A párt, a kor­mány és a dolgozó nép har­cát jelentős eredmények kö­vették a gazdasági életben és az élet más területein is. A nemzeti jövedelem három év alatt 22 százalékkal növeke­dett, az ipari termelés kere­ken negyven százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12 százalékkal nőtt, a kultúra felvirágzott. Emelkedett az életszínvonal is. Csak a há­roméves tervidőszak alatt százalékkal növekedett az egy főre eső reáljövedelem. Hazánkban uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok Ami a társadalmi fejlődést illeti: erősödött a szocialista ipar, a közlekedés, a kereske­delem, és létrejöttek a szo­cialista jellegű termelőszövet­kezetek. Ezzel hazánkban — most már az egész népgazdaságban — uralkodóvá váltak a szocialista termelési vi­szonyok. A népi állam megerősödött, a világban tekintélyt szerzett magának. Ma a Magyar Nép- köztársaság a Szovjetunió megbecsült barátja, a szocia­lista országok családjának megbecsült tagja. Eredmé­nyeinket ellenfeleink, sőt el­lenségeink is kénytelenek el­ismerni. Minek köszönhető, hogy a munka ilyen szép eredményeket hozott? Minde­nekelőtt a párt helyes irány­vonalának, a párt útmutatásá­nak, amellett a nép teremtő munkájának. Munkánk ered­ményességének harmadik döntő tényezője a Szovjet­unió és a többi szocialista ország segítsége. Amikor a kormány átszer­vezése megtörtént, különbö­ző oldalakról mindenféle vé­lemények hallatszottak, — folytatta Kádár János — Központi Bizottságunkat és természetesen kormányunkat is már mindenféle istencsu­dájának elkeresztelték. Azt is mondták, hogy szektásak, A Magyar Népköztá a szocialista építés — Mi marxisták, leninis­ták, kommunisták vagyunk, bennünket a marxista— leninista elmélet vezet, s hasznosítjuk pártunk és népünk harcainák tapasz­talatait. Olyasmiket is mondnak időn­ként, hogy ez, vagy az a vál­tozás azt jelenti, hogy Hrus­csov barátai megint előbbre nyomultak. Meg kell mon­danom, mi büszkék vagyunk arra, hogy bennünket Hrus­csov és harcostársai, a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak vezetői barátjuknak te­kintenek. Az említett kom­mentátorok azt is mondták, hogy Magyarországon most keményebb rezsim következik. Nos, meg kell mondani: a kormány októberben és no­vemberben sem lesz kemé­nyebb, mint volt júliusban, vagy a múlt év januárjában és puhább sem lesz. Ami vi­szont az említett kommentá­rok mögött rejlő politikai fel- tételezést illeti, a következőt azért meg kell mondani: ’ a Magyar Népköztársaság ma­kacs és esküdt ellenségei, rendszerünknek és a szocia­lista eszméknek ellenségei semmi jót ne várjanak a kor­mánytól! Azt hiszem, ezzel sztálinisták, merevek va­gyunk. Elkereszteltek bennünket revizionistáknak is. saság még erősebb, nég lendületesebb lesz sem mondunk semmi újat, mert ez eddig is így volt. Ami viszont a ^kérdés má­sik és számunkra fontosabb oldalát illeti: a kormány — a párt helyes ösztönzése alap­ján a népfront-politika szel­lemében — egész tevékenysé­gét arra építi, hogy szükség van a párttagok és pártonkivüliek, az egész dolgozó nép, az egész nemzet tömörítésére. Kormányunkat a Párt Köz­ponti Bizottsága mellett a Népfront elnöksége ajánlotta megválasztásra. Mi ezt meg­bízásnak vesszük. Törekvé­sünk a mind erősebb nem­zeti összefogás, amelyben vi­lágnézetre való tekintet nél­kül helye van minden be­csületes, tisztességes magyar embernek. Meggyőződésünk, hogyha az eddigi úton megyünk to­vább. és valóban képesek le­szünk arra, hogy munkánkat tovább fejlesszük, akkor az eredmények sem fognak el­maradni. Bízunk abban, hogy a Magyar Népköztársaság még erősebb, a szocialista építés még lendületesebb lesz és a Magyar Népköztársaság be­csülete és tekintélye a világ­ban tovább növekszik. A nemzetközi helyzet kulcskérdése a német békeszerződés megkötése kérdése kétségtelenül a német kérdés rendezése, a második világháború maradványainak felszá­molása. Olyan helyzet van jelenleg Európa szívében, amely ve­szélyezteti, fenyegeti Európa és a világ népeinek békéjét. Meg kell vizsgálni, ki idézte elő ezt a helyzetet és akkor rögtön választ kapunk arra is, hogy ki a felelős ezért. A felelősség az Egyesült Ál­lamok, Anglia és Francia-- ország urait terheli. Az Egyesült Államok és Anglia kormányának hiva­tott képviselői — akik az 1943 és 1945 nyara között lezajlott moszkvai, teherám, jaltai és potsdami tárgyalá­sokon részt vettek — meg­egyeztek a Szovjetunióval és nagyjelentőségű okmányokat írtak alá. Azok az emberek, ■ «okik a munkásmozgalom so­raiban harcoltak, s akikben valami nemzeti öntudat élt, számontartják ezeket az ok­mányokat. Emlékezik ezekre az okmányokra a magyar nép is, amely akkor a hitleri csiz­ma alatt, sötét pokolban és éjszakában sínylődött, s ke­reste a reménysugarat. Mind­nyájan emlékszünk rá, ami­kor a három szövetséges ha­talom rádiói tudatták a vi­lággal ezeket az okmányo­kat. Ezekben a nagyhatalmak kinyilvánítják azt az eltökélt­séget, hogy megsemmisítik a fasizmust, a német milita- rizmust és megszüntetik an­nak forrásait, a nagy német monopóliumokat, soha többé nem fogják megengedni Né­metországban a hadianya­gok és a hadieszközök gyár­tását, a háborús bűnösöket pedig felelősségre vonják. S mi van ma? Német­ország egy részén jó pár esz­tendővel ezelőtt létrejött a Német Szövetségi Köztársaság nevet viselő állam. Mi eb­ben az államban a jelenlegi helyzet? Adenauerra mond­ják, hogy öreg, meg merev és nyugatnémetektől is hal­lottam azt a megállapítást, hogy nem kell már egészen komolyan venni, mert nem gondolkodik reálisan (derült­ség). Amikor azonban ilyen beszédeket hallunk, felrémlik előttünk 1933, amikor a ma­gyar értelmiség gondolkozó körei is azt hangoztatták: ki az a hóbortos, rögeszmés Hit­ler, csak nem fogunk egy ilyen ellen harcolni? De gon­doljunk arra, hogy az a valóban primitív megszállott, az az őrült milyen kataszt­rófát zúdított később Európa népeinek nyakába. Természe­tesen, nem ő egyedül. A német nagytőke, a német mo- nopóltőke csinálta, amely per­sze le akarta igázni legalább a fél világot, és ha lehetett volna, az egész világot. A német militaristák csinálták! Kádár János a továbbiak­ban a nemzetközi helyzetről szólott. Mint mondotta, a nemzetközi helyzet bonyolult és az utóbbi időszakban va­lamelyest éleződött. A hely­zet éleződésének közvetlen oka most a német kérdés rendezetlensége. Az amerikai monopóliumok urai, a nagy nyugati impe­rialista országok — amelyek az Északatlanti Szövetségnek nevezett szervezetbe tömörül­tek — valamikor 1946 táján letértek arról a vonalról, amelyet a második világ­háború időszakában követtek, és valójában Hitler nyomdo­kaiba léptek: világuralomra, a világ leigázására töreked­nek. Nézzük 'meg szerepüket a német kérdésben. Jelenleg a nemzetközi helyzet központi és kulcs­És ma Nyugat-Németor- szágban a monopóltőke van hatalmon, amely új­ra hadianyagokat és harci eszközöket is gyárt, a re- vansizmus, a militariz- mus van hatalmon, ami Európa és a világ népei­nek békéjét fenyegeti. Az okmányok egykori há­rom aláírójához egyébként annak idején- negyedikként Franciaország hivatalos és fe­lelős vezetői is csatlakoztak, személy szerint ugyanaz az elnök, aki ma is kormányoz, ma is az elnöki tisztséget tölti be Franciaországban. Ki felel azért, hogy újra lét­rejött Európa szívében az az erő, amely fenyegetiv a népek békéjét? Világos és egyszerű az igazság megállapítása: a Szovjetunió becsülettel tel­jesítette, amit a világháború, alatt és közvetlen utána szü­letett okmányokban vállalt. És ki nem teljesítette? Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai nem teljesítették, mert az ő meg­szállási zónájukban juttatták hatalomra a német monopol­tőkét és a német militaristá­kat. Ez a revansista, agresszív erő és hatalom az Egyesült Államok és a NATO-hatalmak egyszülött gyermeke. Ezt a torzszülöttet ők hozták a vi­lágra és a világ népei előtt ők felelnek érte. Ök vették be a saját szö­vetségükbe a Német Szö­vetségi Köztársaságot, an­nak fegyveres erőit ők nevezik saját előőrsüknek •Európa szívében és ők ál­lították büszkén, hogy Nyugat-Berlin számukra a szocialista országok tes­tébe fúróiló ék. Ne próbálják tehát másra hárítani a felelősséget a je­lenlegi feszültségért. Van itt egy másik, nem is csak egyszerűen politikai kérdés: 1943. októberében Moszkvában az Egyesült Ál­lamok, Anglia és a Szovjet­unió képviselői nyilatkozatokat tettek. Ezekhez a nyilatkoza­tokhoz később Franciaország is csatlakozott. Az egyik nyilatkozat pél­Speidel tábornok Francia- országban megszállóként mű­ködött, és felel azokért a ke­gyetlenkedésekért, amelyeket ott a hitlerista haderők elkö­vettek. Nem a világ valami el­dugott zugában van, ha­nem Párizsban, mint a NATO európai szárazföldi csapatainak főparancs­noka. Hasonló a helyzet Heusin- ger volt náci tábornokkal, aki viszont Washingtonban található, mint a NATO kato­nai tanácsának elnöke. Ugyanígy egy Wagner nevű, volt náci ellentengernagy ma is ellentengernagy, és a NATO tengeri erői egy részének fő- parancsnoka. Bonn fegyveres erőinek je­lenleg olyan volt náci tábor­nok a főparancsnoka, akit a Szovjetunióban, mint háborús bűnöst elítéltek. Ki az hát, dául azokról a kegyetlenke­désekről szó, amelyeket a né­met náci hadsereg a Szovjet­unió területén és más orszá­gokban elkövetett. Példátlan tömeggyilkosságokat, addig nem látott gazságokat hajtot­tak végre. ,,A kegyetlenkedé­sekről” című nyilatkozatban a következőket mondották a náci hóhérokról — érdemes erre emlékezni: „A három szövetséges hatalom azokat a német tiszteket, akik kegyet­lenkedésekért, mészárlásokért és kivégzésekért felelősek, vagy azokban hozzájárulásuk­kal részt vettek, vissza fogja küldeni azokba az országokba, amelyekben aljas cselekede­teiket elkövették, hogy a fel­szabadított országok saját tör­vényeik szerint .vonhassák őket felelősségre és ítélkez­hessenek felettük ...” Ezt a nyilatkozatot annak idején mi is olyan igazságos álláspont­nak tartottuk, amelynek ér­vényesítéséért harcolni kell. Van ennek a nyilatkozat­nak egy része, amelyben az áll, hogy ezeket a bűnösöket a világ legtávolabbi zugáig ül­dözni fogják és kiszolgáltat­ják őket, bárhol is legyenek. Ez is tetszett nekünk. Nos. hogyan fest ez a je­lenlegi NATO-gyakorlatban? Nehéz volna rövid idő alatt személy szerint felsorolni azokat a bébi zonyítottan ke- gyetlenkedö fas:szta hóhéro­kat, akik ma olyan területen és körben működhetnek, ahol a NATO-hatalmak- nak — ha akarnák — nem is nagyon kellene őket keresniük. Csak kezüket kel­lene kinyújtaniok és meg­foghatnák őket, s ahogyan a nyilatkozatban szerepel, átad­hatnák vádlóiknak, azoknak a népeknek, amelyek ellen kegyetlenségeiket elkövették. Példaképpen három nevet említek. aki megtartotta a megegye­zéseket és ki az, aki nem tar­totta meg? Korábban a megszállt Né­metországban — mielőtt ott kialakultak volna az önálló államok — valóban megszál­lási zónák voltak. Abban a zónában, ahol a Szovjetunió volt, monopolisták nem jutot­tak hatalomra, nácik'nem ju­tottak főparancsnoki tisztség­hez, hanem felelősségre von­ták és megbüntették azokat, akiknek megbüntetésére a nagyhatalmak ünnepélyesen fogadalmat tettek és megálla­podást kötöttek. Az USA-ról és a NATO- ról nem lehet lemosni azt a gyalázatot, ami azáltal szállt reá, hogy az ember­telen szörnyűségeket el­követett vadállatokat ma fontos funkciókban tartja és kivonja a büntetés alól. (Folytatás a 2. oldalon) üagyon jól emlékszünk a második világháborúra

Next

/
Oldalképek
Tartalom