Nógrádi Népújság, 1961. október (17. évfolyam, 80-87. szám)

1961-10-11 / 82. szám

1961. október 11. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás a 2. oldalról) zását, s ennek alapján na­gyobb terméshozamokat, te­hát a közös gazdaságok, a szocializmus erősödését szol­gálják, s ugyanakkor maguk a szövetkezeti tagok is meg­találják a számításukat. — A népgazdaság ismert szűkösebb teherbíró képes­sége szükségessé teszi a ter­melőszövetkezetben a saját erőforrások maximális fel- használását. Szocialista álla­munk természetesen ezután is hathatósan segíti a termelő­szövetkezeti parasztságot a nagyüzemi szocialista mező- gazdaság kiépítésében. A törvényjavaslat 36 mil­liárd forintot — az ösz- szes beruházások 17—19 százalékát — irányoz elő a szocialista mezőgazda­ság anyagi, műszaki ellá­tásának javítására, a ter­melés korszerűsítésére. A tervidőszakban 37 000 trak­tort kap a mezőgazdaság. A gépesítés fejlődésére jellem­ző, hogy míg 1956-ban egy 15 lóerős traktoregységre 358, tavaly 193 katasztrális hold szántó jutott: a tervidőszak végére 112 katasztrális hold szántó jut majd. Fokozódik a gépi aratás is. 1956-ban a gabonafélék összterületének 19 százalékát, tavaly 42 szá­zalékát, az idén, a terv első évében pedig 60 százalékát takarítottuk be géppel, az ötéves terv utolsó évében a gépi betakarítás aránya- 85 százalékra növekszik. — A termelés , fejlesztésére előirányzott állami és ter­melőszövetkezeti erőforráso­kat okosan, célszerűen kell felhasználni. Főként olyan te­rületekre kell összpontosítani erőinket, amelyek a népgazdaság szempontjából a legfontosabbak, és ahol meg­térülésük gyorsabb és gazda­ságosabb; ilyenek a műtrá­gyagyártás, az öntözés, a gé­pesítés, a növényvédelem, a keverék takarmánygyártás, a sertés- és baromfitenyésztés, hizlalás stb. — Az anyagi eszközök fel- használásának ésszerű kon­centrálása természetesen ösz- szefügg azzal a feladattal, hogy hozzákezdjünk szocialista nagyüzemeinkben, minde­nekelőtt az állami gazda­ságokban és fokozatosan a már területileg kiala­kult, megszilárdult terme­lőszövetkezetekben is a termelés ésszerű szakosí­tásához. Az üzemi adottságok jobb ki­használásában igen nagy nép- gazdasági tartalékok vannak. — Az állattenyésztésben — folytatta — bonyolultabb a helyzet, mint a növényter­mesztésben, részben azért, mert a nagyüzemi állatte­nyésztés kialakítása hosszabb időt vesz igénybe, másrészt — beruházási okokból nem tu­dunk oly gyorsan s annyi kö­zös férőhelyet építeni, ameny- nyit kellene. Éppen ezért a tervidőszakban mindvégig jelentős lesz a háztáji és ki­segítő gazdaságok árutermelő szerepe, döntően a sertés- és baromfihús, valamint tej- és tojástermelésben. Ebből a helyzetből következik, hogy a főfeladat a közös állattenyész­tés minden erővel - való fej­lesztése. de emellett vegyük bátran igénybe a háztáji gaz­daságok árutermelő szerepét. Törekedjünk arra, hogy a nép­gazdaság onnét — a külön­féle szerződések révén és el­sősorban a közös gazdaságo­kon keresztül — maximáli­san megkapja mindazt a ter­méket, amely az ország el­látásához feltétlenül szüksé­ges. — Állami gazdaságaink az idén eddig legnagyobb búza­termés átlagukat érték el: katasztrális holdanként több mint 16 mázsát. A ter­melőszövetkezetek búzater­més-átlaga is megközelíti a 11 mázsát. A vártnál jobb terméseredményként kenyér- gabonából szeptember végéig 110 000 vagon gyűlt be a központi készletbe. Ez na­gyon jelentős eredmény. — Hasonló igyekezettel és szorgalommal kell nekilát­nunk a jövő esztendei na­gyobb gabonatermés meg­felelő, gondos előkészítésé­hez, ezen az őszön 2 400 000 holdon kell kenyérgabonát vetnünk, tehát a tavalyinál valamivel nagyobb területen. — Alapvető népgazdasági érdek — és az ország köz­véleménye is elvárja —, hogy állami gazdaságaink, ter­melőszövetkezeteink, gép­állomásaink dolgozói a 2 400 000 katasztrális hol­dat az utolsó négyszögö­lig bevessék, mégpedig időben, s gondosan előké­szített. jó magágyban! A jövő évi nagyobb termés­hozamokat nagymértékben elősegíti, hogy ezen az őszön már több mint 700 000 ka­tasztrális holdon vetünk nagy- termőképességű búzafajtákat, jelentős mennyiségű műtrá­gya felhasználásával. Eddig az időjárás kedvezőtlen volt a vetésre, mégsem szabad to­vább várni, hanem minden erőt meg kell mozgatni an­nak érdekében, hogy a ke­nyérgabona időben földbe ke­rüljön! Továbbiakban Feher Lajos felhívta a figyelmet, hogy a legszigorúbb takarékoskodást kell bevezetni a takarmányo­zásban. A kukoricaszár zöméi répafejjel, szelettel, vagy me­lasszal keverve silózzák be, ez ma a legnagyobb takar­mánytartalékunk. Az örven­detesen megnőtt koca- és sül­dőállomány átteleltetése, va­lamint a fellendült baromfi­tenyésztési és sertés-hizlalási kedv fenntartása érdekében a kormány továbbra is szor­galmazza az idén jól bevált szerződéses akciókat, amelyek révén a termelők a leszer­ződött jószág felneveléséhez, hizlalásához szükséges takar­mány egy részét előnyös fel­tételek mellett központi kész­letből megkaphatják. — A beterjesztett törvény- javaslat utal a lakosság fog­lalkoztatásának alakulására az ötéves terv időszakában. A keresők száma ez idő alatt mintegy 300 000 tő­vel nő. A nem mezőgazdasági ágaza­tokban foglalkoztatottak szá­ma mintegy 370 000-el nő. a mezőgazdasági - dolgozók lét­száma pedig mintegy hetven­ezerrel csökken. A tervből az következik, hogy a munka- lehetőségek 1965-ig tovább növekednek. A foglalkoztatás tovább javulása azt jelenti, hogy míg tavaly 100 dolgo­zónak 117 főt kellett eltar­tania, addig a tervidőszak vé­gén már csak 110 főt kell. Az eltartottak arányának csökkenése is hozzájárul a családok jövedelmének emel­kedéséhez, a reáljövedelem növekedéséhez. — A foglalkoztatottság nö­vekedésével kapcsolatban fei- hívta a figyelmet, hogy a létszámnövekedés tervezett felső határának túllépése nem kívánatos, sőt káros lenne a népgazdaság számára. A termelési terveket ugyanis elsősorban a ter­melékenység emelésével kell teljesíteni, nem pe­dig a létszám felesleges duzzasztásával. A tervidőszakban — ha lassúbb ütemben is — foly­tatódik a lakosság átréte- geződése. 1958-ban a keresőknek mint­egy 41—42 százaléka, a múlt év végén 36—37 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban; az ötéves terv végén pedig mintegy 33 százaléka dolgo­zik ott. Ezek a számok is kifejezik, hogy a második ötéves terv éveiben erősödik az ország ipari jellege, s ugyanakkor a termelés kor­szerűsítésével természetesen a mezőgazdaság szerepe is — más vonatkozásban — meg­nő. A keresők számának nö­vekedését a dolgozni kívánó nők fokozottabb munkába- állításával, valamint a mun­kába lépő fiatalok foglalkoz­tatásával kell biztosítani. A női keresők aránya 1965-ig általában emelkedik. A népgazdaság . számára fo­kozott féladatot jelent a mun­kaképes korú ifjúság tovább­tanulásának biztosítása, az elhelyezkedési lehetőségek nö­velése. A második ötéves terv időszakában a 14 éven felü­liek nagy száma tanul to­vább. A fiatalok foglalkoz­tatása azonban így is mun­kaerőgazdálkodásunk egyik fontos' problémája marad. Beszéde további részében hivatkozott a VII. kongresz- szus irányelveinek arra a megállapítására, amely ■ sze­rint hazánk gazdasági fejlő­dése nagymértékben a ter­vezés, az irányítás, általá­ban a vezetés színvonalának további javításától függ. Szi­lárd, következetes, ugyanak­kor rugalmas vezetésre van szükség — hangsúlyozta. — Mindenekelőtt meg kell javí­tani a tervezés színvonalát. Ötéves tervünk céljai meg­alapozottak. Színvonalasabb vezetéssel, a dolgozók szor­galmas munkájával teljesít­hetők, sőt t.ulteljesíthetők az előirányzatok. Egyes ipar­ágakban nagy lehetőségek vannak a tervek túlteljesíté­sére — állapította meg, s hoz­zátette —, a túlteljesítés irá­nyát helyesen kell befolyá­solni, a gazdaságosan előállít­ható, jól értékesíthető ter­mékekre — mondotta, majd rámutatott: még mindig gya­kori a felesleges készletek felhalmozása, valamint a ter­melés olyan növelése, amely a vállalati, vagy esetleg az iparági mutatókat kedvezően befolyásolja ugyan, de nincs tekintettel a választék bőví­tésére, vagy a minőségre, s ezzel népgazdasági szinten a pazarlás csatornáit nyitja meg Mindez abból a káros szemléletből is fakad, hogy egyes gazdasági vezetők még mindig hajlamosak a vállalati érdekeket a népgazdasági érdekek fö­lé helyezni. A második ötéves terv idő- szákéban általában helyes és célszerű az alapanyagokat és a félkész termékeket előállí­tó ágazatok tervének meny- nyiségi túlteljesítése. Kivétel nélkül minden üzemben és vállalatnál tág tere van a tervek olyan fon­tos mutatóinak túlteljesítésé­re, mint például a termelé­kenységi terv, a költségszín­vonal, vagy a műszaki fej­lesztés előirányzata. Az sem mindegy, hogyan teljesítjük a beruházási tervet, vagyis, ha az új létesítményeket határ­idő előtt helyezzük üzembe. Az ilyen jellegű tervtúltelje­sítésekre érdemes és kell össz­pontosítani a vezetők és a dol­gozók erőfeszítését, a munka­verseny erejét. — Az anyagi ösztönzés qz iparban is nagy erő, s helyes alkalmazásával jelentős ered­ményt lehet elérni. A pré­miumrendszer ma már le­hetővé teszi, hogy a gazda­sági vezetők a legdifferen- oiáltabb feladatok megoldá­sát tűzzék ki beosztottjaik számára. Fontos, hogy az anyagi ösztönzés esz­közeit olyan feladatok elérésére és túlteljesítésé­re használjuk fel, ame­lyek a minőségi mutatók megjavítására, a műszaki fejlődés meggyorsítására, a beruházási költségek csökkentésére serkentenek. — ötéves tervünk nagy, lelkesítő feladatok megoldá­sát tűzi ki célul mind a szo­cialista iparban, mind a ki­épülő nagyüzemi szocialista mezőgazdaságban, mind a kultúra terén. Kit ne lelke­sítenének olyan, széles réte­geket közvetlenül érintő cél­kitűzések, minthogy a terv­időszakban negyedmillió la­kást, több mint 4000 osztály- termet építünk, a gyógyinté­zeti ágyak számát 760(5—-8000- rel növeljük, a társadalombiz­tosításba bevontak száma el­éri a tízmilliót. Vagy hogy a tervidőszakban 130 ezer darab hűtőszekényt, több mint 600 ezer darab mosógé­pet és az asszonyok munká­ját nagyban megkönnyítő egyéb háztartási gépeket ho­zunk forgalomba. Vagy az, hogy 1963. végéig hazánk minden községében kigyullad a villany! — Az ötéves terv a békés építőmunka, ' a mindennapos munka terve. Érdemes, lehet és kell is dolgozni érette kommunistáknak és párton- kívülieknek, minden becsü­letes állampolgárnak, az ipari munkásságnak, a pa­rasztságnak, az értelmisé­gieknek, egyszóval — egész népünknek. Érdemes és kell is, hogy e nagy célokért összefog­jon az ország minden dol­gozója, mert azok ered- \ ményes megvalósítása a szocialista társadalom fel- , építésének ügyét szolgál­ja a Magyar Népköztársa­ságban! A második ötéves tervről beterjesztett törvényjavasla­tot az MSZMP és a magam nevében elfogadásra javas­lom. Az ülés szünetében Ajtai elvtárs a második ötéves tervről szóló beszámoló­ját tartja Ä világ minden népének érdeke a német békeszerződés megkötése BEKEGYÜLÉS SALGÓTARJÁNBAN, ALBÄN VENDÉG RÉSZVÉTELÉVEL Hétfőn Salgótarjánba láto­gatott a Nemzetközi Demok­ratikus Nőszövetség tanács­kozásán résztvett albán kül­döttség vezetője, Qebrie Cin aszony, az albán oktatási mi­niszter első helyettese, az albán nőmozgalom neves ve­zető személyisége. A vendé­get a megyei és városi párt- bizottság, a tanács és nő- tanács vezetői fogadták. A délutáni órákban az oktatási miniszterhelyettes megtekin­tette a salgótarjáni lánykol­légiumot, és a Május 1. ‘úti iskolát, ahol is tanulmá­nyozta a magyar oktatási in­tézmények fejlődését, neve­lési módszereit. Este a neves albán vendég is részt vett a József Attila művelődési házban megren­dezett békenagygyűlésen. A mintegy 450 salgótarjáni lány és asszony békenagy­gyűlésén Vonsik Gyula elv­társ, a megyei pártbizottság osztályvezetője tartott beszé­det a jelenlegi nemzetközi helyzet legaktuálisabb problémájának, a német békeszerződés megkötésé­nek fontosságáról. Beszédében Vonsik elvtárs is­mertette a Német Demokra­tikus Köztársaság tizenkét éves fejlődésének legfon­tosabb eredményeit, és kifej­tette: az NDK létrejöttével megalakult a világ első de­mokratikus, békeszerető né­met állama, amely követke­zetes harcosa az emberiség boldogságának és a békének — Sajnos azonban — foly­tatta Vonsik elvtárs —, hogy Németország egy része ma is veszélyezteti a világbékét, erősen fegyverkeznek a nyugatnémet revansiszta erők, hogy kirobbantsanak egy új világháborút. Igazunk tudatában (hisszük — mon­dottéi a nagygyűlés előadója, hogy á történelem mégegyszer nem ismétlődhet meg, hogy az utóbbi 50 esz­tendő két borzalmas vi­lágháborúja után újra a német militaristák rob­bantsák ki az egész em­beriséget veszélyeztető tragikus vérontást. Nem nézhetjük tétlenül a dühödt háborúra készülődést, nekünk is tennünk kell vala­mit. Az emberiség jövője, a bé­ke megteremtése érdekében még ebben az évben meg kell kötni, ha lehet mindkét német állammal, ha nem ak­kor a Német Demokratikus Köztársasággal a békeszerző­dést. Ez nemcsak a német nép ügye — mondotta Von­sik elvtárs — hanem a béké­ért folyó harc legfontosabb szakasza, egyet jelent a há­ború ellen folytatott harccal. Megkötésével távolabb kerül az emberiségtől az újabb világháború veszé­lye. Az egész szocialista tábor, a világ békeszerető emberei egységesen sorakoznak fel a békeszerződés megkötését kö­vetelve. A világ békeszerető embe­rei igazuk tudatában ké­szültek fel a béke védelmére, a reakciós erők megfékezé­sére — folytatta az előadó, majd hozzátette — nekünk magyaroknak is közvetlen érdekünk a háború megaka­dályozása, a békeszerződés megkötése. És meg is te­szünk mindent, hogy elkerül­jük a német imperialisták törekvésének megvalósulását egV újabb háború kirobban­tására. Vonsik elvtárs beszéde után a nagygyűlés egyik résztvevője egy salgótarjáni munkásasszony javasolta, a nagygyűlés résztvevői küldjenek tiltakozó táv­iratot, amelyben követe­lik, hogy szüntessenek meg minden, a háború ve­szélyét közelebbhozó há­borús kísérletet, és kössék meg mielőbb, még ebben az esztendőben a bé­keszerződést Németországgal. Ezután Qebrie Ciu asszony szólalt fel a nagygyűlés résztvevőinek lelkes tapsa közepette. Elmondotta, hogy az albán nép és albán asszo­nyok nevében beszél, minden állampolgár legfontosabb óha­ját fejezi ki, amikor kijelen­ti. az albán hékeszerető em­berek is követelik, meg kell kötni a békeszerző­dést Németországgal, és folytatni kell a küzdel­met a teljes leszerelésért. Ismertette az albán nép 17 éves fejlődését, azt, hogy Európa egyik legelmaradot­tabb agrár országából ipari­agrár ország fejlődött a szo­cializmus építésének rövid, 17 éves időszakában. És amíg a felszabadulás előtt a dolgo­zók 80 százaléka írástudat­lan volt, ma már minden ötö­dik ember tanul Albániában. Ezeket a vívmányokat az albán nép nem- engedi megsemmisíteni egy újabb háború kirobbantásával, minden érdeke azt követeli meg, hogy elszántan és kö­vetkezetesen támogasson min­den, a béke védelmét elő­segítő javaslatot. A nagygyűlés befejezése után a város dolgozói me­leg szeretettel búcsúztak el a kedves albán vendégtől. Ugyancsak hétfőn Szécsény- ben is nagygyűlést tartottak a járás asszonyai. A több száz asszony békét követelő nagy­gyűlésen Kanyó Béla elv­társ, a járási pártbizottság első titkára tartott beszédet. Nagygyűlésükön megjelent és felszólalt Liri Tashko az al­bán országos nőtanács egyik vezető személyisége is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom