Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)

1961-09-20 / 76. szám

1961. szeptember 20. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 A SALGÓTARJÁNI JÁRÁS MEZŐGAZDASÁGA A A A vv «£♦ «£♦ ♦í* «5* «£♦ «£♦ «£♦ «£♦ «£♦ «£♦ ♦!♦ «£♦ ♦!♦ ♦!♦ «£♦ «£♦ «£♦ «£♦ «5* ♦í* ♦*♦ ♦?♦ ♦] V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V V > V V V V V V V V ♦ ♦ ♦ V V ♦ V A V ♦ A salgótarjáni járásban ré­gi hagyománya van az állat- tenyésztésnek. A néhány szarvasmarha, ló és juh te­nyésztéséről híres község ki­vételével azonban nem folyt rendszeres tenyésztői mun­ka. Erre csak az elmúlt évek­ben került sor, s a lehetősé­gek kihasználása, — amelyek ezen a téren a járás előtt állnak, — a nagyüzemi gaz­daságok, a termelőszövetke­zetek létrejöttével kezdődtek meg igazán. Munkatársunk felkereste Herencsényi József elvtársat, a járási tanács mezőgazda- sági osztályvezetőjét, hogy választ kapjon azokra a kér­désekre, amelyek az állatte­nyésztés fejlesztésével kapcso­latosak. — Milyen feladatokat kell megvalósítaniok a járás ter­melőszövetkezeteinek az öt­éves tervben? — Pártunk VII. kongresz- szusa célul tűzte ki, hogy az ötéves terv ideje alatt 30— 33 százalékkal kell növelnünk a mezőgazdasági termelést, s ezen belül 50-—55 százalékkal kell, hogy növekedjék az ál­lattenyésztés hozama. Ez szabja meg a mi feladatain­kat is. Az ötéves terv ideje alatt jelentős mértékben előbbre haladunk az állatál­lomány minőségének javítá­sában, az állati hozamok nö­velésében, egyszóval: gazda­ságosabbá kell tennünk az állattenyésztést. 1965-re, az ötéves terv vé­gére el kell érnünk, hogy a járásban 2700 literre emel­kedjék az egy tehénre jutó tejhozam, s 32,5 vagon vágó­baromfit adjunk az állam­nak. Hogy ezeket a célkitű­zéseket megvalósítsuk, már 1962-ben 500 hektoliterrel több tejet, 140 mázsával több gyapjút, 210 ezerrel több to­jást, 90 mázsával több ba­romfit, 630-cal több hízott sertést kell előállítanunk, mint az idei gazdasági évben. — Biztosították-e ehhez a nagyarányú növekedéshez a feltételeket, hiszen van olyan ága az állattenyésztésnek, ahol 100 százalékos emelke­dést irányoztak elő? — A legfontosabb feltételt több esztendő céltudatos, tervszerű munkájával megte­remtettük. Az állattenyésztés alapjai biztosak, az idei gaz­dasági évben is maradékta­lanul teljesítjük azokat a feladatokat, amelyeket ma­gunk elé tűztünk. Van azon­ban az állati hozamok növe­lésének jó néhány olyan fel­tétele, amelyeket az elkövet­kezendő időben kell biztosí­tanunk, hogy elérjük céljain­kat. Még a kezdeténél tartunk az 1962-es tervkészítési mun­kának termelőszövetkezeteink­nél. Az a célunk, hogy már a következő évben megold­juk az állattenyésztésben is a nagyüzemek kialakítását. Igyekszünk felszámolni az el­aprózottságot. Arra törekszünk, hogy egy-egy termelőszövetkezet csak azt az állatfajtát te­nyéssze, amely adottságainak legjobban megfelel. A szarvas­marhaállomány növelése mel­lett a sertés- és baromfite­nyésztés az, ahol előbbre jut­hatunk. A következő évben már üzembe helyezzük Dugd- el-pusztán a hizlaldát, ahol mintegy ezer sertés meghiz- lalására van lehetőség. A szükséges alapanyagot és ab­raktakarmányt tíz termelőszö­vetkezet' közösen biztosítja ehhez.- Hogyan biztosítják a férő­helyet, a takarmányt az ál­latállománynak, és várható-e javulás az állatgondozó után­pótlás területén? — A szálas- és abraktakar­mány eddigi vetésterületén lényeges változást nem esz­közlünk a jövő évben sem. Inkább arra van szükség, hogy helyesen, a szükséglet­nek megfelelően alakítsuk ki a vetésszerkezetet, s jó nö­vényápolási munkával nö­veljük a holdankénti hozamo­kat. Ami a férőhely kérdést il­leti, szintén hasonló a prob­léma megoldása. Néhány lé­tesítmény készül termelőszö­vetkezeteinknél, azonban a meglévő férőhelyek éssze­rűbb, jobb kihasználásával kell megoldanunk 1962-ben feladatainkat. Enyhül az állattenyésztés­ben a gondozó hiány is. A kislétszámú tenyészetek meg­szüntetésével, illetve összevo­násával — o tehenészetben például 35-ös állományok ki­alakítására törekszünk — gondozók szabadulnak fel, s termelőszövetkezeteinkben az idén egészséges folyamat indult meg a gondozó után­pótlás biztosítására. Tizenegy szerződött tanuló — a kazári Zöldmező Termelőszövetkezet­ben három — igyekszik elsa­játítani az állattenyésztői munkában legfontosabb isme­reteket. Helyeseljük ezt a lé­pést, s támogatjuk a továb­biakban is, mint ahogy szé­lesítjük az idei évben beve­zetett prémiumrendszert, amely jó hatással volt a ho­zamok növelésére, gondosabb, jobb munkára ösztönözte az Vetnek Mátranovákon A mátranováki II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet­ben az őszi munkák megin­dulása előtt a termelőszövet­kezet vezetősége közösen vi­tatta még. hoevan szervezzék meg a gépek és a kézierő munkáját, hogy időben végez­zenek az őszi szántással, ve­téssel, s ne okozzon gondot a közösségnek a kapások beta­karítása sem. A termelőszövetkezetben jelenleg a talajelőkészítés fo­lyik a vetések alá és megkez­dődött az őszi gabona vetése is. A Kisterenyei Gépállomás egy DT lánctalpas traktort bocsátott a szövetkezetiek rendelkezésére. A lelkiisme­retesen dolgozó traktoros munkája nyomán egyre sza­porodik a fölszántott terület a mátranováki határban, s eddig mintegy 200 hold szán­tási munkát végzett el a gép. Megkezdődött a termelő- szövetkezetben az- őszi árpa vetése is. Emellett azonban a szövetkezeti gazdák a rozs és a búza vetéséhez is meg­teszik a szükséges előkészü­leteket. Gondosan tisztított, csávázott vetőmagot akarnak földbe tenni az idén, hogy az időbeni vetés fokozta ho­zamokat ezek még tovább növeljék. EGYMILLIÓ FORINT VETÖBURGONYÄB0L A napokban megkez­di a vetőburgonya szállítá­sát a cered-tótújfalui Búza­kalász Termelőszövetkezet. A szövetkezetiek 50 kataszt- rális holdon foglalkoznak ve­tőburgonya termesztéssel és már megkezdték a szedését. Bekapcsolódták a munkába a gépállomás burgonyaszedő gépei is. s így a termelőszö­vetkezetben dolgozó asszo- azoknak az a munkája, hogy összeszedjék a gépek után a burgonyát és nagyság sze­rint osztályozzák. A termés . igen jó, mintegy 100 mázsa katasztrális hol­danként. Az 50 hold termé­se közel egymillió forint jö­vedelmet jelent a Búzaka­lász Termelőszövetkezetnek. auattenyesztesoen aoigozo szövetkezeti gazdákat — fe­jezte be nyilatkozatát Heren- csényi elvtárs. A KISTERENYEI .ÁLLAMI GAZDASÁG A TSZ-EKÉRT A Kisterenyei Állami Gaz­daság ebben az esztendőben nemcsak saját hasznára dol­gozott eredményesen, de je­lentős segítséget nyújtott az egyes üzemegységekkel szom­szédos termelőszövetkezetek­nek is. Különösen értékes volt segítségnyújtása a kis­terenyei és zabari termelő- szövetkezetben, ahol gépeivel a betakarítás ütemét és épí­tési munkálatokat gyorsítot­ta meg. Gépesít és növeli állattenyésztését a homokterenyei Kossuth Tss A homokterenyei Kossuth Termelőszövetkezet ebben az esztendőben már jóval terv­szerűbben, okosabban gazdál­kodott, mint a tavalyi idő­szakban, s az eredményekkel a Szövetkezet tagjainak biza­kodása és kedve is lényege­sen megnövekfedett. Az eredményeket mutatja, hogy a tsz az áruértékesítési terv jelentős részét minden különösebb nehézség nélkül máris nemcsak teljesítette, de a tej kivételével általá­ban 30—40 százalékkal túl is teljesítette. Hogy az új gazdasági esz­tendő az ideinél még jöve­delmezőbb legyen, már ala­kulnak az elgondolások s el­sősorban az állattenyésztés vonalán lehet lényeges fejlő­désre számítani. A jövő évre benépesül, sőt előreltáható- lag már szűk is lesz az idén elkészült 45 férőhelyes nö­vendékmarha és az 50 férős szarvasmarha istálló. A ser­tések számának növelésére már épül egy 20 férőhelyes fiaztató, tavasszal pedig 2000 férőhelyes baromfitelepe ké­szül el a termelőszövetkezet­nek, ahol ' csibenevelés kez­dődik. A tervezet szerint a jószágállomány a jelenlegi­nek mintegy 20 százalékával nő, a munkálatok könnyítésé­re pedig lánctalpast, Szuper- zetort és erőgépeket vásárol a gazdaság. Baromfitelephez jutottak a mátraverebélyiek A mátraverebélyi Március 15. Termelőszövetkezet eddig megfelelő férőhely híján nem foglalkozhatott egységes gazdaságban a jövedelmező kisállattenyésztéssel. A ház­táji portákon ugyan legtöbb helyen szép számmal növe­kedtek szárnyasok, különösen csirkék, de a termelőszövet­kezeti tenyészet megteremté- J sére nem volt mód. A gazdaság baromfiállo- \ mányának kialakítására most í kedvező kilátások nyíltak, í amennyiben a MÉK a máira-j verebélyiek használatára en- j gedte át a szentkúti szár­nyastelep eddig nem eléggé j hasznosított épületeit. Exporfgyümölcs a zabari szilva A Kisterenyei Állami Gaz­daság zabari üzemegységében igen változatosak az őszi tennivalók. A vetési mukála- tok mellett befejeződött a silózás s jelenleg a gyümöl­csösben a szilva szedése fog­lalkoztatja a gazdaság leg­több dolgozóját. A zabari üzemegység szil­vatermése 10 vagonra tehető, amelyből jelentős tételt ex­portra válogatnak. Az export­szilva különösen Csehszlo­vákiában örvend nagy ke­resletnek, de más külföldi piacokon is szívesen látott áru. Az export mellett a termés zömére a hatvani konzerv­gyár tart igényt, ahol a gyü­mölcs tartósításáról, különfé­le formájú feldolgozásáról J gondoskodnak. Egyébként az üzemegység­ben a napokban megtörtént i a juhállomány mesterséges megtermékenyítése, ami az J egészséges, fajtiszta szapora- j lat biztosítását szolgálja. A gazdaság ezen a téren a köz­ség termelőszövetkezetének | is segítséget biztosított s ez­zel olyan állomány kialakí-1 tását segíti elő, amely nagyi gy^pjúhozaimával értékes ‘ hasznot biztosít. A Kisterenyei Állami Gáz-1 daság zabari üzemegységé­ben egyébként már elvetet-j ték az őszi keveréket s a ka- < lászosok vetése is folyamato- J san halad. Mein Csáki szalmája A salgótarjáni járásban is, ahol szorgalmasan, becsü­lettel dolgoztak a gazdák, eredményes és jövedelmező ez az esztendő. Az őszi betakarítás idején szinte napról napra újabb remények válnak valósággá, így van ez sok tekin­tetben a sámsonházai termelőszövetkezetben is. A kerté­szetben például több mint 150 mázsa paradicsom termett, a paprika szedése szintén komoly feladatot, az értékesítés szép jövedelmet jelentett, a szilvás terület pedig annyi gyümölcsöt adott, hogy maguk sem tudják pontosan, mennyit. Jutott belőle piacra, főzdébe, sőt a gyöngyös­pataiaknak is, s ami kiesés a gabonánál mutatkozott, azt részben megtérítette a szilva. Ha egészen durván becsül- getik, volt vagy 100 mázsa a termés, csupán a MÉK-tőI 40 ezer forintot kaptak egy szállítmányért, a pataiaknak 70 fillérért adták a felesleget, s ha a főzött pálinkát szintén forintra számítjuk át, a szilva jövedelme felette lesz a 100 ezer forintnak. Nem mondhatni, hogy tétlenkedő emberek a sámson- házaiak, hiszen az őszi betakarítással egyidőben már a a vetés is szépen halad, 35 holdon földben van a rozs. Az elnök, Kazinczi László azonban az eredmények mellett olyan jelenségeket is szóvá tesz, ami mellett nem mehe­tünk el közömbösen. Az egyik ilyen jelenség az, hogy a gazdák között még mindig akadnak, akik gátlói az egész­séges közösségi szellem kialakulásának, dézsmálják a kö­zösségi vagyont, önző, egyéni érdekeiket próbálják má­sok rovására jogtalan módon kielégíteni. Ez volt észlelhető a legutóbbi napokban a cukorrépa szedésénél, ahol egyesek nemcsak a munka lendületét aka­dályozták, de a közös vagyont is károsítani próbálták. Spisák János munkacsapatvezető például ahelyett, hogy maga intette volna a törvény tiszteletbentartására társait, munkacsapatának néhány tagjával a háztáji jószágok ré­szére tulajdonított el értékes mennviseiet a répaharaszt- ból. A másik Spisák János, a postánál lakó pedig már egyenesen arra vetemedett a lopás alkalmával, bogy a kötelességét teljesítő mezőőrt megtámadta, durván bántal­mazta és vasvillával fenyegette meg. A termelőszövetkezet vezetői és becsületes gazdái ért­hető felháborodással nem tértek napirendre a garázdálko­dás felett s az ügyet hatósági útra terelték, hogy a cselek­mény elkövetői ott feleljenek tettükért s egyszer s min­denkorra megjegyezhessék maguknak: a sámsonházai kö­zös vagyon nem Csáki szalmája, hanem becsülettel dolgozó termelőszövetkezeti parasztok összességéé, akik nem tűrik el, hogy munkájuk értékét bárki is illetéktelenül dézs­málhassa. A sámsonházaiak eredményes esztendő végéhez köze­lednek, s az eredményekből jogosan, — szorgalmuk szerint megillető módon akarnak részesülni. Ezt végre azoknak is tudomásul keli venniök, akik itt-ott még a haszonlesés jogtalan módján próbálkoznak boldogulni, — nehogy ke­serves legyen majd a törvénytelen tettek következménye. A salgótarjáni járás állattenyésztői munkája az 1962-es gazdasági évben Herencsényi József, járási mezőgazdasági osztályvezető nyilatkozata Hatvanhét esztendős és már több, mint négy évtizede, hogy özvegyi sorsra jutott Végh Jánosné. Ügy maradt ő keserves magányra egyet­len leánygyermekkel az első világégés közepette, hogy szinte még meg sem ízlelhet­te a házaséletet. Az özvegy­sége tulajdonképpen nem is 1917-től kell, hogy számítód­jék, amikor derék Végh Já­nosnak egy olasz golyó a né­hai előnevet adományozta, de inkább 1914-től, hogy a hívóparancs a kisterenyei apró hajlékban rátalált. Mert úgy ment el akkor innen Végh János, hogy vissza se talált többé. Az özvegységre korán ju­tott asszonynak 5 korona ha­disegély maradt az egész alig megkezdett közös életből, s egy ap átlan-árván növekedő apróság, akihez Véghné nem akart mostohát. Hajtotta magát szakadásig, hogy teremtsen valamit a darabka földön. Emelte em­bermódra a terhet, s nem akadt dolog, ami kifogott raj­ta a pirkadattól estig való ro­botban. Hordta a petrencét, rakta a boglyát, ásott, ka­pált, állta a szaporodó esz­tendők súlyát. Egyszer, vala­mikor egy biztató sugár meg­villant előtte a jobb élet ígé­retéből s akkor kipirult arc­cal vörös zászlót hordott vé­gig a községen. Százakkal menetelt együtt lobogó biza­kodással, — 1919-et írtak. » ^éffh néni legszebb nyara A biztató fény után az ő szemének is annál nagyobb lett a sötétség, a kilátástalan- ság. Gazdák cselédjének nem volt könnyű lenni. Két lábára vastag csomó­kat kötött a megfeszített munka, amíg leányát eladó sorba nevelte, szárnyára bo­csátotta s bár kevesbült már a gondja, soha, egyetlen nap­ra nem érezte azt, mit jelent megpihenni a fáradalom köz­ben, újult erőt gyűjteni. — Az emberibb élet, — vallja — akkor kezdődött ne­kem, amikor minálunk is megalakult a termelőszövet­kezet. Azzal a négy holddal, amink volt, elsők között men­tem a Vörös Októberbe. S hogyf így tettem, azóta sem lett okom megbánni. Dolgo­zom én most is mindent, amit kell, de milyen máshogy esik mégis a munka, mennyivel könnyebb! — Tudja, — közli, mintha titkot árulna el —, most van értelme a fáradozásnak. Eb­ben az esztendőben több, mint 130 munkaegységet sze­reztem eddig, hát az özvegyi nyugdíjjal együtt megélek öregesen. Arra még álmom­ban sem gondoltam, hogy 67 éves korban üdülni is elme­hetek. Mint a grófok, az urak rónom Szinte gyermekes örömmel csillog a szeme a nyári em­lékre, ahogy magyarázza: — Megalakult nálunk is a Termelőszövetkezeti önsegé­lyező Csoport, aminek tagja lettem. Vagyunk ötvenhár­mán a Vörös Októberben ilyen önsegélyezősök, akik, ha ' úgy adódik, szülési, házassá­gi, halálozási segélyt, mi­egyebet kérhetünk, s még üdülni is lehetőség nyílik azért a néhány forintos tag­ságért. Na, hát Kós László- né, meg Vaspál Lászlóné után én voltam a kiválasztott a 1 tagságból. Merre volt élete első nyaralásán, Végh néni? ; — Mezőkövesdre vittek bennünket mindenf elölről. Miskolcról egész tsz volt ott, ’ de olyan luxus helyen, hogy csak a grófok hiányoztak . . . ; Akarom mondani, dehogy hiányoztak!... — Jól érezte-e magát? — Ha az őszintét mondom, ■ eleinte egy kicsit szokatlan volt a nagy kényelem. A gon­doskodás. Hogy mindig kér­dezték, nincs-e valami kíván­ni valónk? ... Reggel tejes­: kávé, szalonna, hús, vaj, min­■ den. Aztán volt ott Mezőkö­vesdtől nem messze egy für­dő ... Hát az valóságos ír ■ volt az én rossz lábamra. Itt­hon aztán tréfálkoztak velem a fürdőruhám miatt, mert az csak olyan öreges volt, de megtette. Amikor hazajöttem, úgy éreztem, fiatalabb va­gyok vagy húsz esztendővel, s azóta is könnyebben megy a dolog ... Jaj, lelkem, ha mindig lett volna nekünk, pa­rasztoknak ehhez hasonló mód, hogy kiáztassuk, kipi­henhessük magunkból a ne­héz fáradalmakat, kevesebb lenne köztünk is a beteges. Bizony, nagy kár, hogy nem előbb jött létre az önsegélye­ző. Mert mi az a havi 10 fo­rint? ... Észre sem venni, hogy kiadta az ember. És ezért a pénzért az idén én mentem üdülni, meg másik két asszonytársam innen, ké­sőbb megint mások mehetnek. Még külföldre is. Vass Fe­renc meg például baleseti se­gélyt kapott. Valamikor ez is ismeretlen volt nekünk ... Búcsúzásnál még ezt mond­ja: — Iiigyje el, amióta éle­temben igazában először megpihenhettem, még a ked­vem is másabb. Az erőm, a bírásom. Most is csak mor­zsolok itthon egy kis tenge­rit a jószágnak s már me­gyek ásni a burgonyát a töb­biekkel. Nem vallók szégyent a fiatalabbak közt. Írja már meg lelkem, hogy köszönöm az önsegélyezőnek ... hogy hatvanhét nyár közül ez volt a legszebb nyaram.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom