Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)

1961-09-20 / 76. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. szeptember 20. Orosz nyelvtanfolyam indul Balassagyarmaton Az idén is megindítják Balassagyarmaton az orosz nyelvtanfolyamot. A jelentke­zések a tanfolyamra már megkezdődtek. Az órákat Aradi István pedagógus díjmentesen vezeti. Ezenkívül ifjúsági kezdő és haladó csoportot indítanak angol nyelvből, a német nyelvtanfolyamon pedig fel­nőtt és ifjúsági csoportok részvételével kezdődik meg az oktatás. Kisgyermekek részére német nyelvű óvo­dát is indítanak az idén. Bajcsik József: ÜDÜLŐBEN Tanácskozás a földművesszövefkeietek kulturális tevékenységéről A KÜLÖNFÉLE SZERVEK SZELLEMI ÉS ANYAGI ÖSSZEFOGÁSÁT KEZDEMÉNYEZI A MÉSZÖV Földművesszövetkezeti igaz­gatósági elnöki értekezletet hívott egybe a napokban Salgótarjánban a MÉSZÖV, hogy megtárgyalja azokat a rendkívül nagyfontosságú kulturális és isiméretterjesz- tési feladatokat, amelyek az elkövetkező hónapokban fa­lusi tevékenységükben a földművesszövetkezeti szer­vekre várnak. A falusi kulturális és is­meretterjesztő munkában a földművesszövetkezetek már az előző esztendőben értek el eredményeket, s számos jelét adták a mozgalom anya­gi és erkölcsi támogatásá­nak. A mezőgazdaság arcula­tának átformálódásával azonban a megnövekedett feladatok azt kívánják, hogy. a különféle társa­dalmi szervekkel karölt­ve fokozott erőfeszítést tegyenek a tudatformáló, népművelési és kulturá­lis tevékenység minden vonalán. A megnövekedett feladatok­kal kapcsolatosan Szlabej István szövetkezetpolitikai osztályvezető tartott rész­letes ismertetőt az eddigi eredményekről, s a további tennivalókról. PRISVIN: Ösvény a rengetegben A nagy író utolsó könyve félig visszaemlékezés, félig mese. Fel­tárja előttünk az őserdei vadá­szok, erdészek, faúsztatók nehéz­ségekkel és szépségekkel tele életét. A Nagy Honvédő Háború egyik katonája: Veszjolkin, sebesülése után béna félkarral elindul, hogy megkeresse a gyermekkorában hallott mesék csodálatos erdejét, az ember nem bántotta, sűrű Szálfaerdőt, a félve őrzött ősrégi vadont, hogy a repülőgépgyártás­hoz fát szerezzen. Árván maradt gyermekei, apjukat keresve, me­legszívű erdőlakók, faúsztatók se­gítségével szintén eljutnak a Szálfaerd'őbe. De az erdőt még sem vágták ki: a találkozás pil­lanatában már győztesen befeje­ződött a háború, és az ősi erdő zúg tovább, az emberek örömé­re, háborítatlanul. A félig mesés, félig valóságos történetben az író az emberi élet nagy igazságát mondja el: az em­ber csak úgy lehet boldog, ha sorsát összeköti a közösség sor sával. Hangoztatta, hogy a szoci­alizmus építésének feladata mind több és több jól kép­zett, alapos, általános és szak­mai műveltséggel rendelkező dolgozót követel az élet minden területén. A szoci­alista fejlődés törvényszerű velejárója a tömegek kultu­rális és technikai műveltségé­nek állandó emelése. A me­zőgazdaság átalakulásával fa­lun is megnőttek a kulturá­lis igények s ezek kielégíté­sében fontos szerep jut a raldművesszővetkezeteknek is. A feladatok egyik legfonto- sabbja a termelőszövetkeze­tek politikai, gazdasági és szervezeti megszilárdítása. Jelenleg a megyében 46 ezer földművesszövetkezeti tag van, ezért a termelőszövet­kezeti községek kulturális életémek fejlesztésében nagy és fontos szere—• van a föld­művesszövetkezeteknek. Eddigi eredményként le­het elkönyvelni, ho" az el­múlt évek során szinte erő södött a népművelési egység. Az fmsz-eknek sikerült el- fogadhatható kapcsolatot' ki­építeniük a népművelési és társszervekkel, így a földmű- vesszövet-kezeti mozgalom egyre jelentősebb szerepet játszik a művelődési életben. A népművelési munka fejlő­dését nézve azonban egy sor hiányosság is megtalálható. Legfőbb probléma, hogy a mennyiségi előrehaladást nem követi megfelelően a tartal­mi. színvonalbeli fejlődés. Kevés a munkában a céltudatosság, a tervsze­rűség, gyakori a forma­lizmus, a rutin, a meg­szokás diktálta rendez­vény, aminek nincs konkrétan meghatározott nevelési célja. Ezeken kell változtatni a to­vábbiakban, s azon, hogy a kulturális élet nem kizárólag művészeti tevékenységet je­lent. A kizárólagos művészeti munkával a népművelés el­szakad a gazdasági’,’ termelé­si, gondolkodást formáló fel­adatoktól. Dolgozók kihelyezőit gimnáziuma Rétságon § § § § § § § § § Várszegi György: mar az ősz MEGKEZDTE MUNKÁJÁT a filmbarátok köre § Rezzennek a szélben a nyárfák, kontyos kis füzek szalutálnak. Kincsüket hónuk alá rejtve a határt kémlelik a kukoricaszárak. A nappalok még aranyszőkék s még a tó, a nádas sem hallgatag, de piros kezével a szőlőtőkét babrálja már a vén csősz, a korhely csősz, a Nap'. S a kertben, hol a gáton túlról sápadtan átköszön a mályva, súlyos gyümölccsel a birsek s köszvényes szilvafák állnak tétovázva. Ez már az ősz. Sárgul az erdő. Gondunk a kutaknál is mélyebb. Hümmögünk, lámpát gyújtunk korán és bevárjuk lassan a lomha öregséget. § § ^ Balassagyarmaton az idén § először szeptemberben ala- K kították meg a filmbarátok c körét. § A rendezvény sorozatra ed- § dig közel 200 ember jelent- £ kezett, de a továbbiakban is •Z nagy az érdeklődés a íilm- § barátok köre előadásai iránt K Minden filmelőadást — § amelyet a Filmművészeti Múzeum anyagából hoznak § ide — szakképzett filmeszté­ta szakmai előadása vezet be. A rétsági járás tanulni vá­gyó dolgozói igényeinek ki­elégítésére még a múlt esz­tendőben 40 jelentkezővel ki­helyezett gimnáziumot léte­sítettek Rétságon. A gimnázium első osztályá­nak tanulói teljes létszámban vizsgát tettek és most negy­venen folytatják munkáju­kat a gimnázium második osztályában. A további ér­deklődés figyelembevételével, az idén 30 jelentkezővel újabb első osztályt indítottak. A dolgozók gimnáziuma le­velező tagozatában áldozatos munkával vesznék részt Sza­bó Károly. Kovács Károly, Nagy Imre, Buja Pál és Né­meth Béla pedagógusok, akik elhatározták, hogy végig vi­szik a gimnázium négy osz­tályát a rétsági kihelyezett iskolában. Kulturális munkánk ja­vítása érdekében, — mondot­ta Szlabej István, — a jövő­ben egyik feladatunk min­den eszközzel népművelési egységet kialakítani, ezért erősítenünk kell a kapcsola­tokat a megyei szervekkel. A kapcsolat erősítésének felté­tele, hogy . mi magunk is résztvegyünk és részt vállal­junk a megyei művelődési bizottság munkájából, anyagi erőnkhöz mérten támogassuk a megyei rendezvényeket. Erősítenünk kell kapcsola­tunkat a párt, 'a tanács, a KISZ, a Hazáfias Népfront, Nőtanács, az Úttörő Szövet­ség, a TIT, az MSZBT, a Megyei Könyvtár, a Megyei Vöröskereszt szerveivel. az IBUSZ-szal s tisztázni kell az egység elvi és gyakorlati kérdéseit. — Munkánk további erő­sítése céljából a megyei vá­lasztmány mellett létre kell hoznunk a művelődési bizott­ságot. Az irányításunk alatt működő ési közös művészeti csoportok tevékenységének, valamint a művészeti szakok­tatók munkájának javítása érdekében létre kell hoznunk a szakreferensi hálózatot, ezért népitánc, ének és szín­játszó szakreferenseket fog­lalkozhatunk. Az egységes könyvterjesztő tevékenység kialkítása rend­kívül fontos feíadatot ró a feldművesszövetkezetekre, ép­pen ezért szükséges egy könyvterjesztési bizottság lét­rehozása. Ez a bizottság az elgondolások szerint nem­csak a kampányok idején, de rendszeresen ellenőrző és segítő munkát kell, hogy ki­fejtsen a járási könyvesbol­toknál s a községi könyvbi- zományosoknál. A könyvter­jesztő bizottságokat az FJK-k és az fmsz-ek mellett is meg kell teremteni. Fontos dolog, hogy az FJK elnöke, vaffv a szövetkezetöolitikai előadó mind az öt iárásban tagja legven a járási műve­lődési bizottságnak, vegyen részt a művelődési szervek értekezletein és vállaljon részt a feladatokból. — Vé«érvénvesen tudomá­sul kell renni, — szögezte le az előadó, — hogy a népművelési munka nem olvan feladat, ame­lyet ha kedvünk tartja végzünk, ha nincs ked­vünk, akkor nem. Meg kell érteni, hogy mi alapjában véve tömegszerve­zet vagyunk, s kulturális te­vékenységünkkel kötelessé­günk segíteni a feladatok megoldását. A munkára vonatkozó részletes tájékoztató után fel­hívta az fmsz igazgatóságok figyelmét arra. hogy az 1961—62-es évben az irány­elveknek .megfelelően szer­vezzenek sokoldalú művelő­dési irtiunkát. segítsék elő a párt művelődéspolitikájának mag^lnsítását. a termelőszö- vetltezetjar. falvak kulturális életének1 'fellendítését, a ter­melőik és földművesszövet­kezeti tagok kulturális igé­nyeinek jobb és szélesebb körű kielégítését. NEM MŰVÉSZ, HANEM SZÉLHÁMOS! Voltak már nehéz helyzet­ben Nagy bá tony vezetői, ta­lálkoztak már ennél jóval nehezebb problémákkal, s mégis megtalálták a kivezető utat, a helyes döntést. Most pedig ... megakadályozhatták volna, s helyette elnézték, hogy betelepedjen a szolgál­tató üzem nagy ebédlőjébe, beterpeszkedjen, mint műte­rembe, sőt kiállítást rendez­hessen, butíthasson és szélhá- moskodhasson Koós Hutás Gergely. Nem gondoltak arra- hogy aki nem volt jó Tihany- nak, akit kiseprűztek Veszp­rémből, ezt a levitézlett zug- firkászt, penziótulajdonost, bambihamisítót, giccsmajsz- tert, ezt a magyar Osztáp Bendert, az nekünk, nógrá­diaknak sem jó, nem jó a nagybátonyi bányászoknak sem. Nem érzik képtelenség­nek e jelentős bányatelep ve­zetői, hogy a kulturális for­radalom kellős közepén gics- csel, méghozzá a legotrom­bább, legprimitívebb, ugyan­akkor politikailag legveszedel­mesebb giccsel vágta arcul Nagybátony lakosságát Koós Hutás Gergely? .Hát lehet ép ésszel elgondolni, hogy ez az ember, akit a Népszabadság alig egy éve kipellengérezett, mint közveszélyes lélek- és ízlésromboló szélhámost, te­vékenységéhez Nógrádban bő­kezű támogatást kap? Kinek, kinek adták ezt a támogatást? Vajon megfonfcil- ták-e egyszer is ez' az egyes párt, tanácsi és bányaüzemi vezetők, akik felelősek a nagybátonyi bányászok tudá­sának, műveltségének, ízlésé­nek alakításáért, emeléséért. Aligha. Sőt, volt — az egyik járás tanácselnökhelyettese —. aki dicshimnuszt írt a ven­dégkönyvbe. „Ilyen szép ké­peket még nem láttam mai képzőművészektől!” — kiált föl. „Még több támogatást az ilyen festőknek!” — köve­teli. Igen? Vajon minek, kinek követel támogatást? Vajon mit dicsért? Van itt például szomorúfűz a Balaton part­ján: kétezerért. Ugyanaz a fűzfa viharos Balatonnal: két- ezerhatszázért. Itt látható a Pisky-sétány: tizennégyezer az ára. A Balaton vize: mintha cukros oldattal bemeszelték volna, az ég — a csodálatos balatoni ég — itt mint a leg­ócskább tintával leöntött rongydarab, a vizen visszatük­röződő napsugár, akár egy hosszú, sárga gerenda: üvölt a dilettantizmus, a szakmai hozzá'nem értés. Vagy paran­csoljanak olcsóbb képeket. Van itt kérem csendélet akár tucatnyi. Igaz, egyformák: ta­lán a „mester” arra számított, hogy nagy lesz a keres­let? Tessék kérem: pipacsok, fekete alapon — drága a fes­ték, elég lesz az a fekete. És nem is igaz, hogy egy­formák. Abban különböznek, hogy az egyik rosszabb, mint a másik. Meg az áruk is kü­lönböző: Pipacs csendélet, rossz: háromszáznyolcvan fo­rint. Pipacs csendélet, még rosszabb: ötszáz forint. Pipacs csendélet, pocsék: hatszáz- nyolcvan forint. És lehet rész­letre is vásárolni: csak tes­sék, kérem, csak folyton, csak folyvást! Oh, micsoda erőszakot tesz ez a szélhámos az ember ősi, szép iránti vágyakozásán! És micsoda keserűség látni, hogy beugranak a szélhámosnak, sőt akadnak még vezetők, akik támogatják is ezt a be­ugratást. Vannak köztük, akik számonkérve a mai festőtől a realista ábrázolást, kijelen­tik — s nem szégyellnek ma­retik, ha a fákon a legapróbb levélte látszik, a réten min­den fűszál, ha az ábrázolt embernek szépen megfestet­ték orrát, fülét, szemét, szá­ját. Hogy a mai rohanó kor művésze^ a hatalmas össze­csapások, izzó indulatok és törekvések korának művésze, nem a részletek aprólékos áb­rázolására, hanem éppen e kor cselekedeteit, történéseit, minden, még a legparányibb jelenséget is mozgató belső tűz kisugárzásának megjelení­téseire törekszik, tudatosan menekülve attól, hogy belé- vesszen a részletekbe — ennek a megértéséig nem jutottak el, mert ahhoz lusták. Nekik aprólékos részletek kellenek, nehogy a mű mondanivalóján gondolkodni kelljen, mert erre is lusták. Ezért kell ne­kik Koós Hutás, meg a többi dilettáns gices-majszter. Hát az ördög vigye, tömjék meg a lakásukat a meszesvizű Ba­latonnal. tintával leöntött egével, szomorúfűzekkel, ha nekik ez tetszik jobban, ez a fajta realizmus. Végre is az ő lakásuk. De nem ad­hatják oda a bányaszolgáltató ebédlőjét műteremnek és ki­állítási csarnoknak ehhez a hazugsághoz, mert az már nemcsak az övék, hanem az államé, a népé. És ez még nem minden, amit erről az ügyről el kell mondani. Nem becsüljük túl a giccs, a tucatcsendéletek, szomorúfűzes tájak és egyéb silány „alkotások” jelentősé­gét. Nem becsüljük túl tehát piktoraik jelentőségét sem. Néhány év múlva, abban az ütemben, ahogy megjavítjuk kulturális ismeretterjesztő munkánkat, ahogy a nemes kultúra, így a képzőművészet is tért hódít, az ilyen vacako­kat éppúgy ki fogják szórni a lakásokból, mint valamikor a Big Bilit. Jó kép lesz a falon, mint ahogy ma már nem Max Brandot, Courts ■ Mahlert, hanem Mikszáthot, ! Móriczot, Adyt, József At­tilát olvasnak sok millió­nyian. De miért olvashat a 1 munkás ma nemes irodalmat? Mert nyomdáink nemes iro- \ dalmat nyomnak százezer- : számra, könyvkiadóink nem ‘ adnak ki, csak nemes irodal- ; mat. Hol állnánk ma, ha a ’ Szépirodalmi Kiadó Solohov " helyett mondjuk.Kosáriné Réz c Lola irományaival traktálta volna az olvasót? Mit gondol­ja nak Nagybátony vezetői, ha- ; ladhat-e jottányit is előre bá­1 nyászaink ízlésének fejlődése, ha a giccset, ezt a képzőmű­; vészeti ponyvát állami pénzen r támogatják? S hozzá Koós Hutás nem ártatlan szobafestő ’ segéd, aki keresetét egészíti ki képek festésével. Tudatos 2 szélhámos ő és politikai kút- “ mérgező. Nem restell például avatat­- lan kezével nagyjaink ábrá- t zolásához nyúlni. Festett egy- képet, Lenin tanítása a címe. ;. Az ára egyébként hatvanezer. ■ A képen Lenin előtt állva és S ülve Sztálin, Molotov, Szverd- s lov, Mao Ce-tung, Krupsz­- kája, Klara Zetkin, Hruscsov,- Kun Béla, Szamuelly Tibor- — és Troűkij, Krupszkája mel- k lett maga Koós Hutás dísze­leg. Lenin egy fatönkön ül és z felolvas, mellette Koós Hutás i, gyermekei. Lenin azért ül fa­ls tönkön — magyarázza a ki- y állítás látogatóinak a „mes- r, tér” —, mert ő döntötte meg c, a tőkét. Történelmi alakot .- megfestésénél ekkora profa- k nizmussal, ilyen vásári felfo- >1 gással még , nem találkoztunk i- S mindez ráadásul elrajzolva i- ízléstelen színekkel. És ho- :- gyan tűrhették a kiállítás en­gedélyező! és patrónusai, hogy politikai vezetőinknek olyan színvonalú arcképeit állít­hassa ki Koós Hutás, mint egy borbélyüzlet cégtáblája?! Megnézték-e például, csak egészen felületesen a „Tihanyi apátság alapítása” és a „Ti­hanyi tsz alapítása” című, két egymás mellé kitett képét? Most arról ne is essék külö­nösebb szó, hogy mindkettő­ről nyüszít a rajzolni nem tudás, hogy festőjének fo­galma sincs a színek törvé­nyéről. Inkább nézzük a két kép „mondanivalóját”. A „Tihanyi apátság alapítás”-án a központban királyi figura áll. szerzetesek és alázatosra, áhitatosra pingált parasztok gyűrűjében. A tsz alapításán viszont részeg orgia, vicsorgó pofák, quasimodói torz alakok, hentergő, rókázó, huligán csőcselék. S a háttérből ki­vigyorog a „mester”, intve borosporahával: „Lám, ilye­nek vagytok ti”. És nem háborodott fel sen­ki és nem akadt senki Nagy- bátonyban, aki letépte volna ezt a szennyet a falról! Nem lehet, nem szabad ha­ragudni arra a bányászra, aki megvette Koós Hutás csend­életét. Legfeljebb önmagunk­ra haragudhatunk, mert még mindig nem tanítottuk meg őt megkülönböztetni az igazi műalkotást a silánytól. De haraggal kell felvilágosíta­nunk azokat a vezetőket, akik nemcsak művészi, de politi­kai vakságukban támogatták Koós Hutást. Először is meg kell tanulniok az ilyen veze­tőknek: ahogy műszaki prob­léma megoldásához nem gép­írónőjük tanácsát kérik ki, hanem a mérnökét; ahogy vá­rosépítési kérdésben nem a hivatalsegédhez fordulnak, hanem építészhez; ahogy a soronlévő párttaggyűléshez nem a pappal konzultálnak, hanem felettes szervük arra hivatott képviselőjével: a művészet, a kultúra frontjá­nak is megvannak a szakem­berei, arra hivatott irányítói. Másodszor: meg kell tanul­niok, hogy a dolgozók ízlés­nevelése a szocialista tudat- formálás jelentős tényezője. Mert azt akarjuk, hogy dolgo­zóink szeressék a szépet, — de az igazán szépet, lelkesed- ; jenek a kultúráért —, de ne az álkultúráért. Emellett a . giccs idillikus, hazug, torz . világba visz, s mi nem akar- . juk, nem engedjük, hogy ez a világ formálja dolgozóink . gondolkodását. Harmadszor: i ismerjék meg az idevonatkozó i törvényeket — ez hivatali kö- ; telességük is —, mert azok i végrehajtásáért felelősséggel j tartoznak. Amit engedélyeztek . Nagybátonyban, sőt támogat­tak, az törvényszegés. Koós Hutás Gergely vén róka, tudja, mitől döglik a r légy. A kiállítást körülaggatts Lenin-idézetekkel. Ez most s „vonalas” — gondolja —, j ez kell nekik. „Milliók meg­szokása a legszörnyűbl erő!” — így szól az egyik Milyen találó idézet, hiszer t’. éppen az elmaradottságot lo- _ vagolja meg Koós Hutás. Mái ameddig teheti. És van itt égj 5 idézet, ami gúnyiratként ha' s ebben a környezetben: „Met 1 kell tanulnunk írni és ol- _ vasni, s megérteni, amit ol _ vasiunk”. g Hivatalos megyei szervein! i tudják mi a tennivaló: be- tiltani Koós Hutás bármi- nemű .,művészi” tevékenysé :. gét Nógrádban, egyszer é: t, mindenkorra. Nagybátony ve- zetőinek pedig „... megérteni- amit olvastunk”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom