Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)

1961-09-20 / 76. szám

1961. szeptember 20. NÓGRÁDI NÉPÜJSAG 3 A gondatlanság és nemtö- rődömség rossz emberi jel­lemvonás. Mennyi érték el­veszett már az olyan embe­rek kezében, akik ilyen vo­násokkal rendelkeznek. Vajon mi az oka, hogy a Salgótarjáni Vegyesipari Vál­lalatnál az első félévben a tavalyi év első felének majdnem a duplájára emelke­dett a balesetek száma és a táppénzes állomány? S mi az oka annak, hogy a megyei Víz- és Csatornamű Vállalat­nál húzzák-halasztják a bú­várszivattyú szállításával kap­csolatos újítás megvalósítá­sát. holott már három baleset fordult elő a szállítások so­rán? Ügy látszik, a munkásvéde­lemmel foglalkozó egyes vál­lalatok vezetői keveset törőd­nek azzal, hogy jobb legyen a statisztika, kevesebb a ki­esett munkaórák száma, végső fokon szívesebben dol­gozzanak az emberek a biz­tonságosabb munkakörülmé­nyek között. De akadnak olyan dolgozók is, például a Legfontosabb feladatunk a munkásújítók számának A szénbányászát újítóinak tanácskozása újító mozgalomban a legfontosabb feladataink egyike. — A propaganda különféle eszközeinek felhasználásával igyekszünk odahatni, hogy ezt az óriási tartalékot mi­nél jobban felszínre hozzuk. Az év első napjaiban kia­dott újítási feladattervünket füzetekben és a fontosabb pontokat igazgatói megbízóle­vélben eljuttattuk a legjobb újítókhoz, brigádvezetőkhöz. Ilyen megbízóleveleket küld­tünk 150-nél több vezető és középvezető műszaki dolgozó­nak is. A 42 jelentősebb mű­szaki fejlesztést célzó feladat­tervi pontunkra eddig 9 ja­vaslat érkezett. Ezek várható népgazdasági eredménye megközelíti a 4 millió forin­tot. A hagyományos féléves újítási versenyek értékes dí­jai ugyancsak előbbre viszik az újító ténykedést. A szeptember 1-től meg­szervezett újító hónap legeredményesebb újítója részére — legalább 300 ezer forint gazdasági eredmény esetén — ju­talom címén egy motor­kerékpárt adunk. Említésre méltó jelenség, hogy a szakszervezet az újí­tási propagandamunkának nemcsak ellenőrzője, szemlé­lője. hanem tevékeny részt­vevője. Ez a jelenség nem­csak a trösztbizottság, hanem egy-két üzemi bizottság ki­vételével üzemeinkre is jel­lemző — mondotta a többi között. Nagy Ferenc Kinek van oka a félelemre? TVT agyon figyelemreméltó: amikor arról esik szó, hogy meg kell szilárdítani a békét, mirit a viszketős em­berek mozgolódni kezdenek a nyugati világ tőkés urai. Amikor pedig intézkedés is történik az emberiség békéjé­nek, biztonságának érdeké­ben, olyan zörgést, kiabálást, kardcsörtetést csapnak odaát, hogy a gyenge idegzetű em­berek valóban meghökken­nek. Ez azonban úgy van: a gyenge idegzetűek mellett vannak már nagyon erős idegzetű emberek is — és egyre többen lesznek! —, akiknek nyugalma, megfon­toltsága erős hatással van az ijedősekre. És hovatovább kialakul az a helyzet, hogy a zörgéstől, kiabálástól, kard- csörtetéstől kevésbé ijednek meg, sőt, egyre inkább ráéb­rednek, hogy a nyugati világ uszító mesterei a nagy félel­müket, idegeskedésüket pró­bálják palástolni hangoskodá­sukkal. Ráébrednek már erre a józanul gondolkodó embe­rek! Ha szerényen is, de mu­tatja a felvilágosodás szélese­dését ez a példa is: amikor a Szovjetuniónak a németekkel való békeszerződés megköté­sének készsége nyilvánvalóvá vált, nyugatnémetországi re- vansisták ordítozni kezdtek, a többi nyugati politikusok felszisszentek, Amerika fegy­veres erőket vonultatott fel Nyugat-Berlinbe. Kialakult — valljuk meg — egy igen feszült nemzetközi helyzet, amely dolgozó népünket is megdöbbentette az első na­pokban. Megyénkben is je­lentkezett itt-ott felvásárlás, különösen sóból, cukorból, lisztből. Ahogy világosodott a helyzet, úgy ülepedett meg a felzavart hangulat is, elült megyénkben minden jelentő­sebb felvásárlás — s ez mint hőmérő érzékeltette az embe­rek gondolkodását. Népünk a munka nyugodt folytatásával választ adott: nem riad meg, kész a béke védelmére, fél­jenek azok, akik veszélyezte­tik a békét. A bányásznapon Kádár Já­nos elvtárs a Nógrád megyei Több mint 10 milliós gazdasági eredmény a műszaki intézkedések nyomában MÁR MEGKEZDTÉK A JÖVÖ ÉVI TERV KIDOLGOZÁSÁT AZ ACÉLÁRUGYÁRBAN Még az év elején 37 té­mából álló műszaki intézke­dési tervet dolgoztak ki a Salgótarjáni Acélárugyárban. Áprilisban azonban felülvizs­gálva az eredeti elképzelése­ket, további 38 új témával bővítették a tervezetet. Ezt az elhatározást elsősorban az érlelte meg, hogy a gyár magasabb többletjövedelmet és így nagyobb nyereségré­szesedést érjen el. A kidolgozott 75 téma el­sősorban önköltségcsök­kentést és többletterme­lést biztosít a gyár szá­mára. A munkaszervezési hónap so­rán felmerült javaslatok alapján újabb 16 intézkedés­sel bővítették a tervezetet, olyanokkal, amelyek a ne­héz fizikai munka megköny- nyitésére, a jobb munkakö­rülmények megteremtésére irányulnak. Az eredményes végrehajtás érdekében pontos határidőket és felelősöket jelöltek meg egy-egy témával kapcsolat­ban. Ennek is eredménye, hogy az első félévben az ere­detileg tervezett 4 millió fo­rintos megtakarítással szem­ben több mint 6,7 millió fo­rintot értek el. ugyanakkor az előirányzott ráfordítást csak 71 százalékig használták fel. A félév során főleg azokat az intézkedéseket hajtották végre, amelyek azonnal meg­valósíthatók voltak. Augusz­tus végéig további eredmé­nyeket értek el az Acéláru­gyárban. Többek között meg­gyorsították a húzógépeket, a martinkemencénél bevezették a pakuratüzelést, megnövel­ték a szegverőgépek fordu­latszámát, csökkentették a kovácsolásnál a lágyítási időt, alkalmazták a fejszefok saj­tolását stb. Az egész évre előirányzott 75 műszaki in­tézkedésnek mintegy három­negyed részét az év első 8 hónapjában már kivitelezték. A június óta folyó rendsze­res értékelés és kimutatás alapján arról számolhattak be, hogy az év elejétől au­gusztus végiég az egész évre előirány­zott több mint 19 millió forint értékű megtakarí­tásból mintegy 10,3 mil­liót teljesítettek. Az év hátralévő hónapjaiban pedig olyan műszaki intéz­kedéseket vezetnek be, ame­lyek biztosítják az egész éves előirányzat teljesítését. Az eddigi eredmény értékét kü­lön növeli, hogy a ráfordítás 9.2 millió forintos előirány­zatával szemben eddig mind,- össze 2.3 milliót használtak fel és a jelek szerint lénye­gesen kisebb költséggel biz­tosítják majd a műszaki in­tézkedések előirányzott gaz­dasági eredményét. Egyedül az anyaghányad csökkentés­ből származó megtakarítás tervét nem teljesítette a gyár. ennek elérése még a következő hónapok feladata. Az idei műszaki intézkedé­si terv végrehajtásával pár­huzamosan már megkezdték a jövő évi előkészületeket. A műszaki vezetés felhívására a gyáregységek, az osztályok közel 130 javaslatot gyűjtöt­tek össze. Ezekből válogatják majd ki azokat a témákat, amelyeket az 1962. évi mű­szaki intézkedési tervbe fog­lalnak. A cél az, hogy jövőre már 45—50 millió forintos megtakarítást ér­jenek el, mert ez szük­séges az egyhavi nyere­ségrészesedés eléréséhez. A javaslatokról a közeli na­pokban döntenek, figyelembe- véve, hogy meglegyen a mó­dosítás lehetősége, amennyi­ben a gyár jövő évi terme­lési előirányzata ezt megkí­vánja. emberek többezres tömege előtt is kijelentette: a szo­cialista világ rendületlenül halad a maga számára kije­lölt békés építőmunkát je­lentő útján. Erről az útról semmilyen erő nem térítheti le. Ereje van, és senki a vi­lágon meg nem riaszthatja. Mi semmilyen fenyegetésedtől nem félünk, féljenek a tőkés világ urai. Miért is féljenek a tőkés világ urai? Az imperialisták kardcsör- tetése most jóval hangosabb a megszokottnál. A Szovjet­uniónak azt a józan, minden értelmes ember által óhajtott javaslatát, hogy kössék meg a békeszerződést a németek­kel és előzzék meg ezzel a háborús lehetőségeket Euró­pában, a nyugati hatalmak egyelőre elutasították. Miután a Szovjetunió a béke biztosí­tása érdekében hajlandó kü­lön békét is kötni, ezért csap­tak háborús hangulatot nyu­gaton és kezdtek hallatlan fegyverkezésbe. Xj1 nnek ellenére, hogy mégis miért szilárd a Szovjetunió elhatározása, arra világítson az a párbeszéd, amelyet Walter Lippman neves amerikai újságíró foly­tatott N. Sz. Hrusesovval és amely beszélgetést Ameriká­ban egy televíziós társaság adása során nyilvánosságra hozott. Megkérdezték az újságírót, véleménye szerint mi törté­nik, ha az oroszod a kelet­németek kezébe adják a Ber­linbe vezető útvonalak ellen­őrzését? Lippman így vála­szolt a Hrusesovval folytatott beszélgetés alapján: „Hrus­csov csak végső esetben akar­na különbékét kötni Kelet- Németországgal, de egyálta­lán nem óhajtja ezt a lehe­tőséget. Tucatszor is elismé­telte (már mint Hruscsov, szerk.) nekem: „Nem akarom fokozni a feszültséget és tu­dom, hogy a szerződés alá­írása milyen következménnyel járna. Azonban esetleg kény­telen leszek azt megtenni.” Megkérdeztem, hogy mi készteti erre. Így felelt: „Azt akarom, hogy Németország határait, Berlin helyzetét és a demarkációs vonalat szer­ződés rögzítse, még mielőtt a nyugatnémetországi hitle­rista tábornokok kezükbe kap­ják az atombombát. Minden bizonnyal megkapják, mert önök rendelkezésére bocsát­ják, vagy pedig a franciák átadják. Ebben az esetben vi­szont igen veszedelmes hely­zet állna elő Európában. Ha a nyugatnémetek megtámad­ják Kelet-Németországot, amelyet semmiféle nemzet­közi egyezmény sem védel­mez, önök nem avatkoznak be, s háború tör ki, amelyet senki sem tud megállítani. Ezért kell már jó előre szer­ződést kötni, amely rögzíti a határokat; amennyiben vala­Újtipusú kályha A kereskedelem mintegy 5500 darabos megrendelése alap­ján rövidesen kibocsájtja a salgótarjáni Tűzhelygyár új módosított termékét a Sas-kályhát. A modern formájú, a gazdaságosabb üzemeltetés k övetelményeinek jobban meg- ‘ felelő termék sorozatgyártás át a napokban megkezdik a gyárban mely ország katonai erővel átlépi ezeket, nyomban ag- resszornak minősül.” Tgy néz tehát ki a hely- zet. Ebből már meg­érthetjük, hogy a Szovjetunió lépése, a béke védelméért tett nagy lépés. Van tehát ne­künk okunk nyugtalanságra? A béke védelméért tett in­tézkedésért nincs miért félni. Ebben az akaratunkban a vi­lág dolgozóinak sok-sok mil­liói tartanak velünk. Nem becsülhetjük le ellenfeleinket, mert léteznek, vannak, de miért legyünk idegesek? Mi azon az úton járunk, amelyen minden normális ember járni akar: a béke útján. A javas­latok sokasága hangzik el a Szovjetunió részéről, hogy üljenek le tárgyalni. Tárgya­lások útján rendezzék a ren- dezendőket. Ennél nincs be­csületesebb út és ezért le­gyünk mi idegesek? Az idegeskedésre, a félelem­re csak nekik van okuk. Kennedynek, akit szorongat­nak a tőkések, tegyen vala­mit és legalább a veszett fej­sze nyelét mentse meg Ber­linben. Neki van félnivalója, mert kénytelen azt mondani, hogy mindent megtesz, de háborút nem kezdhet, mert a Szovjetunió erősebb, mint az Egyesült Államok. A szo­cialista világ egységesebb, mint a nyugati tömb orszá­gai. A szocialista világ mel­lett a dolgozók milliói állnak még a nyugati féltekén is. Nyugtalanságra, félelemre tehát nekik van meg minden okuk. De lapozzunk a történelem nagy leckekönyvében. Ez ar­ról tanúskodik, hogy akik a második világháború pusztító tüzét lángralobbantották, ma­guk ’ettek a lángok martalé­kai. Ez elsősorban a Nyugat- Németországban hangoskodó háborús bajnokoknak a leg­nagyobb figyelmeztető. De úgy látszik, ők a leckét rosz- 5zul tanulták meg. De néz­zük csak tovább a történelem lágy leckekönyvét. Ez azt is megmutatja, hogyan fulladtak kudarcba éppen az Egyesült Államokkal az élen a sokat ígérő szövetségesek, Korea, Vietnam. A támadók elfeled­hetik, hogy nem sétálhatnak már kényük kedvükre a Tá­vol-Keleten sem? Talpra állt a Közép-Kelet is, a Szuezért kinyújtott kezüket is sebzet­ten kapták vissza. Kuba szét­tépte láncait és amikor rátá­madtak, megsemmisítette a támadókat. Forr a világ, az elnyomás,' a rabszolgaság, a leigázás ellen. Már a dollár sem tudja megfékezni a mil­liókat, szabadságukért, emberi életükért, a békéért folytatott harcukban. Hát kinek kell félni? tábor, pél- a Szovjet­építőmunka felkészülten Szovjetunió birtokában A szocialista ** daképével, unióval a békés útján halad és mindenre. A olyan fegyverek van, amellyel meg tudja vé­deni a szocialista tábort az ellenséges szándékú betolako­dóktól. Éppen napjainkban kezdődtek az űrrakéta kísér­letek a Csendes-óceán térsé­gében. amely figyelmeztető lehet mindenki számára. Ha­zánkban is most született a határozat, hogy erősítjük a honvédelmünket. Nem a kér­kedés hangja ez, mert soha sem szűntünk meg hangoztat­ni: a szocialista tábor, bár rendelkezik erős, korszerű, messzeérő fegyverekkel, soha sem fogja azt elsőnek hasz­nálni. Féljenek tehát csak azok, akik a béke megerősítéséért tett lépésre kardot csörtet­nek, és háborús hisztériába esnek. Okuk a félelemre csak nekik van. Nekünk a bizakodásra van okunk. Tanuljanak meg bát­ran küzdeni a békéért, bízni és hinni az igazságban, a munkások igazságában. Ha ez az igazság győz, akkor a béke ügye is diadalmaskodik. Bobál Gyula A Nehézipari Minisztéri-1 um és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete a napokban rendezte meg a bányászat kiváló újítóinak és feltalá­lóinak 3. országos tanácsko­zását. Lévárdi Ferenc, a Ne­hézipari miniszter első he­lyettese számolt be a bányá­szati újítómozgalom helyze­téről. Megállapította, hogy a dolgozók mind széle­sebb körének alkotókész­sége gyorsan fejleszti a bányászat újítómozgal­mát, s ha a benyújtott javaslatok száma jelenleg még nem is éri el az 1955. évi színvona­lat, az utókalkulált népgaz­dasági eredmény már nem­csak elérte, hanem körülbe­lül 40 százalékkal túl is ha­ladta azt. Az 1958-tól 1961. első fél­évének végéig benyújtott 31 ezer javaslatból 13 500-at, a javaslatok 44 százalékát fo­gadták el és 12 500-at való­sítottak meg. 1958-ban egész esztendőben 47,1 millió fo­rint, 1961. első félévében pe­dig már 61,6 millió forint volt az utókalkulált ered­mény. Legalább ennyi az eszmeileg díjazott újítások eredménye is. Az utóbbi három és fél évben összesen több mint 277 millió forint a nép- gazdasági haszon. Az újítók megbecsülése 13,5 millió forint újítási díjban jutott kifejezésre. Az általános javulásnak vannak azonban még aka­dályai. Az idén bevezetett társadalmi ellenőrzés úgy találta, hogy a javaslatok zö­mét még mindig eszmeileg díjazzák. Baj az is, hogy a fizikai, a munkásújítók tá­mogatása még mindig nem kielégítő. Sok az olyan elfo­gadott javaslat, amelynek bevezetése elhúzódik. Az újítások ügyintézése vonta­tott, a bonyodalmas admi­nisztráció miatt. A tapaszta­latcsere az utóbbi években javult, de tovább kell széle­síteni. A beszámolót széleskörű vita követte. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt üze­meiben folyó újítási mozga­lom helyzetét Ondrék elv­társ. a tröszt újítási megbí­zottja ismertette. — A fejlődés ütemével — mondotta — 1960-hoz képest nem vagyunk elégedettek. Ná­lunk is alacsony a szénter­melők aránya a mozgalom­ban. Ez az arany az év ele­jén alatta volt az ipari 'át­lagnak, a 7 százaléknak. Azóta némi javulás van. ö A közvetlen szénterme­léssel foglalkozó dolgozók arányának növelése az Aki szeget kiméi — patkót veszít § Egyhónapos előny | az ÉMÁSZ-nál o * § Az Áramszolgáltató Válla­lat salgótarjáni igazgatóságá­énak dolgozói nagyszerű ered­ik ményeket értek el a villa- § moshálózat bővítési és szere­§ lési tervének teljesítésében. . Az egész esztendőre előirány- § zott mintegy 36 millió forin- K tos értékből 22,7 millió fo- r rint jut az év első nyolc hó­nnapjára. Ezzel szemben a § vállalat dolgozói már több cmint 27 millió forintot telje- •; sítettek. § Ez az eredmény hozzájárult o ahhoz, hogy számos községet n terven felül villamosítottak a § megyében. Többek között ^Kisecset, Pöstyén-puszta. Kis- Cbárkány, Legénd, Szente köz- cségeket. A napokban kezdték ^ meg az anyagszállítást ös- é agárd és Nézsa községek vil­in lamosításához. § c A salgótarjáni villanyszeré­ig lök eddigi munkája azt ered- sményezte, hogy a vállalat ^éves tervének teljesítésében n már több mint egyhónapos Salgótarjáni Vegyesipari Vál­lalatnál, akik minden indok nélkül, — vélt fájdalmakra hivatkozva — felelőtlenül el­maradnak a munkából. A botnak két vége van. A nemtörődömség, felelőtlenség megbosszulja magát, a vál­lalatvezetőknél, a dolgozóknál egyaránt. Eddig sok szó el­hangzott már a felelősségre vonásról. De ritka esetben tör­tént ez meg. Elhanyagolják a jegyzőkönyvek vezetését, a nyilvántartást. Kilátszik a ruca orra! Elvégre prémium is van a világon... Kevesebbet kellene beszélni és többet tenni a balesetek, indokolatlanul táppénzes ál­lományban lévők számának szaporodása ellen. Gondosabb munkásvédelmet, meggyőzőbb okosabb tudatformálást köve­tel ez. Nem lehet ezt a fon­tos munkát halogatni, vagy elcsipegetni az erre tervezeti anyagiakat, mert aki szegei kímél, — patkót veszít; sok­kal nagyobb a termeléskiesés, mint a megelőzésre fordítotl összeg lenne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom