Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)

1961-09-09 / 73. szám

4 nógrádi népújság 1961. szeptember 9. Helyes útra térnek-e a szécsényi művelődési házban a munkával? Szécsény megyénk legnépe­sebb községed közé tartozik. Mégis több, mint a vele azo­nos lélekszámú községek. Szécsénynek van egy bizo­nyos városjellege és ez na­gyon vonzó hatással van a környező falvakra is. A vá­rosjellegét nem csupán az emeletes házak, a jól kiépí­tett széles járdák, sétányok, parkok adják, hanem az az igényesebb élet, ahogyan az emberek élnek itt és éltek már a régebbi években is. Úgyszólván mindig teltek a szórakozóhelyek: espressók, étterem. Gyakori az egyes in­tézményeknél rendezett klub­szerű összejövetel. Telt há­zak mellett játszik a Déryné Színház. A filmszínház is gyakorta szűknek bizonyul. Legutóbb tudományos elő­adás volt a művelődési ház­ban és olyan nagy érdeklő­dés mellett, hogy sokan kinn rekedtek. Kiterjedt társadalmi élet van Szécsényben. Igényes, magas kultúrájú emberek él­nek itt. Nem egy kiváló, or­szágos hírű munkást, értel­miségi embert adott ez a község már az országnak. Arról nem is szólva, hogy a dolgozó parasztság magas kultúrájú belterjes mezőgaz­daságot folytat, amelynek teljes kibontakozása éppen napjainkban megy végbe. Azt gondolhatná mindenki: ilyen körülmények között na­gyon könnyű a Szécsény mű­velődési ellátását szolgáló szervek munkája. A valóság pedig az, hogy nehezebb, mert lényegesen magasabb színvonalat, nagy művészies­séget és mélyen tudományo­sat várnak itt a dolgozók. A kérdés tehát az: a Szécsény­ben lévő járási művelődési ház az igényeknek megfele­lően működik-e? Tudja-e nyújtani, amit várnak tőle? Betölti-e azon feladatát, ame­lyet a kultúrpolitikai néző­szögből is be kell töltenie? A művelődési ház a járási tanács végrehajtó bizottságá­nak a kezelésében van, két függetlenített alkalmazottal dolgozik. Nagymarosi László az igazgató, Leukó Albert a művészeti előadó. A művelő­dési ház feladata: ellátni a járás és a község népműve­lési tennivalóit és szórako­zást nyújtani az embereknek. Ha a teljes realitásra tö­rekszünk, — mert erre kell törekedni —, akkor előre bo­csátjuk: a szécsényi járási művelődési ház fennállása óta hasznos szolgálatot tett a szocialista kultúra ter­jesztése érdekében. Ezt még azoktól a volt vezetőktől sem szabad elvitatni, akik ezelőtt egynéhány esztendővel áll­tak a művelődési ház élén. Az a nagy igyekezet, jó szán­dék, amely hajtóereje volt munkájuknak, mindig elis­merésre számíthat. Az idők folyamán azonban egyre ma­gasabb követelmény halmozó­dott a művelődési ház fel­adataiba, s ezzel már nem tudtak megbirkózni, túlha­ladta erejüket. Ez magyaráz­za, hogy új, friss erőkkel váltották fel őket, ami körül­belül másfél esztendővel ez­előtt történt. Ekkor kerültek a művelő­dési ház élére a jelenlegi ve­zetők. Az út tehát, amelyen elindultak, már járt volt. Ezt igazolja, hogy a szécsényi népi tánccsoport már az elő­ző években is nagy hírnév­nek örvendett. Volt idő, ami­kor a megye legjobb népi tánccsoportjai között emleget­ték. Ma ez a tánccsoport is­mét szép eredményekkel dol­gozik, sőt, magasabb szintre emelte művészetét. Vezetője Varga József, aki maga is táncos. Nagyon mozgékony ez a fiatalember és nagy akarással, hozzáértéssel tevé­kenykedik. De ami a legfon­tosabb, a hozzáértéssel komoly tekintélyt vívott ki magának a fiatalok körében. Emellett működik — de létezett már az előző években is, — egy esztrád műsorok tartására al­kalmas csoport, amely alkal­mi ünnepek során „beugrik”. Felkészültségét, művésziessé­gét természetesen meghatá­rozza, hogy alkalomadtán hozzák össze a csoportot. Te­hát már közel sem olyan szi­lárd, egységes, mint a népi tánccsoport. Munkája sem olyan céltudatos. Ezeken kí­vül még a legjobb akarattal sem lehet találni a művelő­dési házban jelenleg más, szilárdan megalapozott mű­vészeti csoportot. Mindennek ellenére a ré­gebbi évekhez viszonyítva á művelődési ház jelenlegi te­vékenységében előrehaladás van. Ezt annál is inkább ki­jelenthetjük, mert a jelenlegi felkészültséggel is nem egy nagyon sikeres közreműködé­sük volt már a környező fal­vakban. Példának állíthat­juk akár a nagy lód t, akár a legutóbbi nógrádmegyeri sze­replésüket is. Ezek a sike­rek — amelyeket egyébként a józan megítélés alapján csupán átmenetinek szabadna fogadni, — gyakori elismeré­seket váltottak ki a vezető szervek körében is. Mindenki abban reménykedett, hogy a művelődési ház tevékenysége elindult egy magasan ívelő úton. Ezideig azonban az el­ért eredményeken túlmenően különösebb előrehaladást, bárhogyan is kutatja az em­ber, nem talál. Még azt is kijelenthetjük, hogy egy bi­zonyos szintet elérve, megre­kedt a munkája. Aktív tevé­kenységet tehát a régi hagyo­mányban gazdag népi tánc­csoport fejt ki csupán. Ezekután a legtermészete­sebb, hogy joggal kérdezheti mindenki: a szépen induló munka megrekedésének mi lehet az oka? Talán Szécsény­ben nincsenek olyan fiata­lok, akik a népi táncon túl is vállalnának munkát a mű­velődési házban? Az egyik a művészeti munkához igen közelálló szécsényi ember fe­jezte ki talán ezzel kapcso­latos megjegyzését a legtalá­lékonyabban: „Szécsényben a fiatalok körében olyan egész­séges erő van, hogy ilyen az országban is kevés talál­ható." Nagyon érdekes, sokat je­lentő kijelentés ez és igen bizakodó. S ezt az állítást csak alátámasztotta egy fia­tal, aki nagy kedvelője a mű­velődési háznak: „Már nem egyszer kértük, indítsák meg az Irodalmi Színpadot is. Van erőnk működtetéséhez. Ígéretet is kaptunk, hogy le­hetővé teszik, de az ígérete­ken kívül még semmit nem tettek." A valóságos helyzet tehát az, hogy a tánccsoportban eredményesen működő fiata­lokon kívül még sok-sok fia­tal van Szécsényben, akik szí­vesen dolgoznának és mű­velnék akár a próza, akár a líra műfaját. Közreműködné­nek művészeti munkájukkal azokban a nevelési felada­tokban és szórakoztatási te­vékenységben, amelyeket a művelődési háznak el kell vé­gezni. Nap mint nap felkeresik a művészeti házat a fiatalok, s igen népes csoportokban. De ott tartózkodásuk irányí­tói erő hiányában semmitte­véssel telik el. Ahol pedig semmittevés van, ott ferde né­zetek, a kifogásolható maga­tartás kerül előtérbe. Sok fiatalnak Szécsényből kapcso­lata van a nagyobb városok­ban élő csoportokkal is, akik­nek nem kívánatos az erkölcsi felfogásuk. Ezek magukon hordanak nyugatról belopott és nálunk nagyon elítélt ma­gatartást. A semmittevésben élő fiatalokat akarva, vagy akaratlanul megfertőzik ezzel, s akadálytalanul fertőzhetik is. Nem egy jele van, hogy j óravaló gyerekek táncban, vagy beszédben, szokásaink­tól olyan eltérően, idegenül nyilvánulnak meg, hogy az megdöbbentő. És vannak olyan fiatalok, akik ezzel kérkednek is. Ez az egyes fiatalok körébe belopott erkölcsileg kifogásolható magatartás több csoportra tagolja a fiatalo­kat. És ennek következtében nincs meg a cselekvési egy­ség. A munka helyett a ci- vódás leshet az uralkodó kö­rükben. Ha tehát a művelődési házban nem folyik céltudatos, mások és a fiatalok művelő­dését is szolgáló elmélyült tevékenység, ez nagyon sú­lyos kihatással lehet a mű­velődési ház további létére. Nem szükséges magyarázni, hogy a művelődési ház a cse­lekvő egységben élő fiatalok­kal tud csupán eredményes munkát végezni. Tévedés volna azt hinni: ha fogyatékosság van a szé­csényi művelődési ház mun­kájában, az csupán a két függetlenített vezető tevékeny­ségéből ered. Erről szó sem lehet. A művelődési háznak széles, a társadalom minden rétegét magában foglaló veze­tő testületé van. Ennek a szervnek volna kötelessége irányítani a művelődési há­zat és megszabni a feladatot a két függetlenített vezetőnek is. Bárhogy kutatjuk azon­ban, nyoma sincs, hogy a mű­velődési ház törvényes veze­tő testületé az utóbbi évben tárgyalt volna a művelődési ház sorsáról, további felada­tairól. Ez máris megmagya­rázza, miért akadt meg a jó másfél évvel ezelőtt még me­részen ívelő munkája a szé­csényi járási művelődési ház­nak. És miért jelentkezik an­nak a veszélye, hogy további visszaesés is várható. A művelődési ház széles vezető testületének rendsze­resen irányítani kéne a mun­kát. Ellenőrizni, hogy a ha­tározatokat miként hajtják végre. Értékelni rendszeresen és meghatározott időnként, hogy a két függetlenített al­kalmazott megfelelően végzi-e munkáját? Törődnek-e a fia­talok nevelésével? Ellátják-e a falu, a járás dolgozóinak tartalommal megtöltött szórakoztatását? Mindezzel a művelődési ház vezető testü­leté mit sem törődik. Jófor­mán még egyetlen ülést sem tartottak. E testület hibáját csak tetőzi a járási tanács végrehajtó bizottsága, ami­kor ahelyett, hogy a vezető­ség működését szorgalmazná, az igazgatót és a művészeti előadót serkenti a munkára. Miután így sem tud különö­sebb eredményt elérni, ope­ratívan avatkozik a művelő­dési ház tevékenységébe és ezzel a művelődési háznak még a meglévő önállóságát is csorbítja. Ilyen körülmények között a szécsényi járási művelődési házban a munka nem tud ki­bontakozni, sőt, veszélybe is kerülhet. Felvázoltak a hetekben egy tervet az elkövetkezendő idő­szak munkájához. Szép ter­vek, de ha ez a terv csupán az igazgató és a művelődési előadó elképzelése marad, egy lépést sem fognak tudni előrehaladni. Ennek a terv­nek, a művelődési ház tel­jes vezetősége tervének kell lennie. Tárgyalják meg, meg­felelő-e a követelményhez? Határozzák el a feladatok végrehajtásának módjait.^ Szá­moljanak azokkal az erőkkel, amelyekkel valóra tudják vál­tani a célkitűzéseket. Tehát körültekintően készüljenek a munkára, mert csak így lesz széleskörű, sokat jelentő, ele­ven, nevelő, szórakoztató élet a szécsényi művelődési ház­ban. Szécsényben nagy hagyo­mánya van a művelődési munkának. A bennszülött emberek igényesek, a kör­nyező falvak sokat várnak, tanulni akarnak. Tehát nagy a felelősség. De Szécsényben a jó munkának gazdag talaja is van, csak meg kell a he­lyes módot találni a felada­tok minél eredményesebb végrehajtásához. Bajcsik József: CIGARETTA SZÜNET TAMÁSI ISTVÁN: Búcsúzás Ma újra fecskék ülnek a villanydróton: Nekem is menni kell... \ Még beszökik hozzám egy vörösre ért sugár. S félig-telt poharam Kaláris gyöngye közt bújik el. Az ablak alatt a rózsafának Már fáradt és poros a levele: Terhes és nehéz a szeptemberi ég — Hiába hajtom öklömre a fejem: A nyár kínoz — és mégsem Segíthetek vele ... Es poharamat most újra teletöltöm, Hisz’ fáradt kedvem még új pertura vár... És mégis-mégis feléd húz a szív: Egészségedre emelem, óh, Csalfa barátom, drága nyár! Összekötő utat készítenek Etes és Amália-telep között 75 ezer foriniot nyert négyes találatával egy kilencéves kislány A salgótarjáni Totó-Lottó kirendeltségben vakító fényt áraszt a reflektor. A fényszó­ró előtt bájos, aranyszőke kislány ül, előte piros bank­jegycsomók. Mire a fényké­pész elkattintja gépét, érdek­lődőkkel telik meg a helyi­ség. A kíváncsiskodók száj- ról-szájra adják: — Ez az a kislány, akinek négyes találata van. — Hetvenötezer foriniot nyert a 34. játékhéten. Igaz a suttogás. Fortuna istenasszony jóvoltából Szől- lős Ildikó, a Csizmadia Sán­dor úti iskola negyedik osz­tályos tanulója 75 ezer forint tulajdonosa lett. — Hogyan történt ez Il­dikó? — Mióta lottó van, a szü­leim minden héten több szelvénnyel is játszanak. En is nagyon szerettem volna megpróbálni, hát vettem a zsebpénzemből egy lottó cé­dulát. Kitöltöttem, s pénte­ken féltizenegykor kezemben ceruzával elhelyezkedtem a rádió előtt. Amikor ismer­tették a lottó számokat, alig hittem a fülemnek: 4, 42, 52, 64, mind a négy szám egye­zett! Négy találatunk volt az én szelvényemen. — Első utam édesanyám­hoz vezetett. Futva mentem, hadd tudja meg minél előbb az örömhírt. Most nagyon boldog vagyok. Szüleim bú­tort, televíziót, ruhát és egy szép karórát vesznek a pénz­ből, egy részét pedig taka­rékba tesszük. Természetesen valamenyien tovább Lottózunk. Fortuna istenasszonyról min­denki tudja, hogy igen sze­szélyes teremtés, de Nógrád megyét úgy látszik nagyon kedveli. Az év folyamán már 32 fogadó ért el 4-es talála­tot, több mint másfél millió forintot fizetett ki nekik a Lottó Igazgatóság, és igen sok szelvényt húztak ki a tárgynyeremény sorsoláso­kon is. A 28. heti jutalom sorsoláson 10 nógrádi fogadó­nak, köztük négy salgótarjá­ninak kedvezett a szerencse, motorkerékpár, vásárlási utal­ványok, fényképezőgép, kar­óra, étkészlet, bicikli találtak új gazdára. zenetanitAsi terv ÉRSEKVADKERTEN Érsekvadkerten a Hazafias Népfront községi bizottsága kezdeményezésére zongorát vásároltak a kultúrház szá­mára. A tervek szerint a zon­gorát nemcsak a művelődési otthon egyes rendezvényein használják majd, hanem az igények figyelembevételével zenét is tanítanak az érdek­lődők számára. A nagyszerű ötlet megva­lósításának gondolatával és az igények felmérésével a Hazafias Népfront Bizottság már foglalkozik. Salgótarján új városrészé­ben tervszerű ütemben halad a lakosság ellátását biztosító létesítmények létrehozása. Legutóbb a szolgáltató KTSZ fodrászrészlege nyitotta meg új üzemegységét. Az üzem­egységben található női és férfi fodrászat, ahol összesen 10 dolgozó két turnusban áll rendelkezésre. Ezenkívül üze­mel egy kozmetikai részleg is, ahol két dolgozó biztosítja az ellátást. Az új üzemegység reggeil 6 órától este 10-ig tart nyitva. A szolgáltató KTSZ mesz- szemenően foglalkozik a dol­gozók ellátásának zavartalan biztosításával. Ezt az üzem­egységet is körülbelül 300 ezer forint költséggel készí­tette. Az üzemegység rendkí­vül ízléses előszobával ellá­tott, ahol a vendégek eltölt- hetik a várakozási időt. Jobb­ra nyűik a férfi részleg, bal­ra a női részleg. Felszerelése, Etes községhez tartozik Amália-telep. Eddig a község és a telep összekötő útja úgyszólván járhatatlan volt. Esős évszakok idején még a betegszállító sem tudott a te­lepre kimenni, ahol nagyobb­részt öreg nyugdíjasok élnek. Etes községi tanács VB. nagy gonddal foglalkozott a prob­léma megoldásával. A köz­ségfejlesztési alapból az út elkészítésére mintegy 200 ezer forintot fordított. Az út elkészítéséhez azonban több mint 400 ezer forintra volt szükség. Az Etes községi ta­nács VB-t, amely nagy A bányásznapok alkalmá­val megyénkben is évről évre jelentős öszegű hűségjutalom mindkét részlegnek igen mo­dern, a legújabb követelmé­nyeknek megfelelő. Hasonló­képpen jól felszerelt a koz­metikai részleg is gonddal foglalkozott a telep és a község összekötő útjá­nak elkészítésével segítette a Nehézipari Minisztérium is mintegy 200 ezer forinttal. Emellett azonban, hogy a 2 kilométer hosszúságú út elké­szüljön még további pénz­összegre volt szükség, ame­lyet a megyei tanács végre­hajtó bizottsága biztosított, hogy az Amália-telep lakóit jó út kösse össze a főútvo­nallal. Jelen pillanatban nagy lendülettel folyik az út­építési és minden bizonnyal rövid időn belül befejezik, kerül kifizetésre. Ugyanakkor minden évben nő azoknak a bányászoknak a száma, akik ezt a rendkívüli jövedelmet takarékbetétkönyvben helye­zik el, távolabbi céljaik megvalósítása érdekében. Ha visszapillantanunk az 1950-es évekre, még alig pár száz ta­karékos bányászt találtunk megyénkben. 1957-től kezdő­dően számuk minden évben szinte megkétszereződött. Napjainkban elmondható, hogy a bányászok zöme rend­szeresen takarékoskodik, idő­legesen fel nem használt pén­züket takarékban helyezik el. A múlt évhez hasonlóan eb­ben az évben is többezren kérték hűségjutalmukat, vagy annak egy részét takarékbe­tétkönyvben. A betétkönyvben elhelyezett hűségjutalom ösz- szege több mint tízmillió fo­rintot tesz ki. Sok azon dol­gozóknak a száma is, akik úgy nyilatkoztak: nem kíván­nak új betétkönyvet váltani, hanem a már korábban nyi­tott takarékbetétkönyvbe fog­ják elhelyezni hűségjutalmu­kat, vagy annak egy részét, addig, míg felhasználásra ke­rül.-----------------^ ■%>---------------------­Nő i, férfi fodrász-üzem és kozmetikai-szalon nyílt az új vásosrészben Takarékoskodnak a bányászok Nógrád megyében Bobál Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom