Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)

1961-09-09 / 73. szám

1961. szeptember 9. NÖGRÄDI NÉPÚJSÁG 5 Dolgosnak, ft már a holnapról tárgyalnak Sxécaényben A belterjes gazdálkodás egyik igen fontos jövedelmi ága a kertgazdaság kialakí­tása. Azok a termelőszövet­kezetek, amelyek az előző esztendőkben megpróbálkoz­tak a kertészkedéssel, évről évre mind nagyobb kedvvel, mind nagyobb területen és egyre eredményesebben bizonyítják be, hogy a gazda­ságnak ez a területe megfe­lelő hozzáértés, gondoskodás mellett jelentős mértékben növelheti a bevételeket. Ezeket a lehetőségeket hasznosítja esztendőről eszten­dőre mind eredményesebben a szécsényi II. Rákóczi Ter­melőszövetkezet, amely zöld­féléivel, paprikájával, ká­posztájával, sárgarépájával, dinnyéjével nemcsak szerződéses ter­mesztési kötelezettségének tud eleget tenni, de biz­tosítja a község és a szö­vetkezeti tagság szükség­leteit is. Annak ellenére, hogy aszá­lyos volt a nyár, a szécsé­nyi termelőszövetkezetben most sem csalódtak a gazdák a kertészetben, s bőséges ter­mést lehet betakarítani. Ered­ményességüket mutatja, hogy a II. Rákóczi ezen a területen már szeptember 1-re teljesí­tette tervét, s ezen felül még mintegy 2000 forint haszonra számíthat káposztából, leves­répából, zöldségekből és nem utolsó sorban a dinnye hoza­mából. Jelenleg a termelőszövet­kezetben a termés betakarí­tása a legszívesebben végzett munka, mert mindenki látja, hogy érdemes volt az eddigi fáradozás. De emellett a többi teendő Sem halogató' dik. ötven hold termésének silózása jelent feladatot, amiben a gépállomás nyújt értékes segítséget gépével. Most fejeződött be a ter­melőszövetkezet 150 holdján a réti kaszálás, már halad a takarmánypótlás felgyűjtése és hordása. Megkezdte a gaz­daság a vetőburgonya sze­dését is. Ezt a munkát most nagymértékben meggyorsí­totta az, hogy az emberek mellett a sorok közé állt a burgonyaszedő gép. Az ed­digi eredmény azt mutatja, hogy ebben az esztendőben jó közepes termésre lehet szá­mítani a burgonyából. A II. Rákóczi Tsz gazdái tisztában vannak azzal, hogy kertészetük eredményes­ségét csak úgy fokozhat­ják tovább, ha területü­kön megfelelően előkészí­tett, jó erőben lévő talajt biztosítanak erre a célra. Éppen ezért a betakarított részeken már munkába áll­tak a fogatosok, s a disztil- lerezett földeken, ahol az alá- szántásnak nincs akadálya, megkezdődött a trágyázás. — Jó gazdasági esztendő befejezéséhez közeledünk — mondja Sümegi János elnök —, azt hiszem, hogy nálunk az idén sem lesz különösebb oka panaszra senkinek. Meg­tettünk minden telhetőt az eredményekért s jó érzés mindnyájunknak, hogy a fá­radozás szépen gyümölcsö­zött, hogy zárszámadáskor mindenki megtalálja számí­tását. Dolgozunk a még előt­tünk álló feladatokban, de nemcsak kint, a gazda­ságban, hanem most már az asztal mellett is tár­gyalva, milyen legyen az új esztendő, mit, hogyan csináljunk még jobban? A tervkészítés felelősségtel­jes munkájától függ az ed­diginél is eredményesebb holnap s mi azt akarjuk, hogy a tervezés beváltsa a jövőbe vetett bizakodásun­kat. A termelőszövetkezetek 1962-es tervkészítése elé A mezőgazdasági terme- lőszövetkezetek, mint szocialista nagyüzemek csak tervszerű gazdálkodással fe­lelhetnek meg feladatuknak. Míg az állami vállalatokat törvény kötelezi a tervszerű gazdálkodásra, a termelőszö­vetkezeteket az elfogadott alapszabály, s az elkészített éves tervükfet a közgyűlés hagyja jóvá. Tehát a mező- gazdasági termelőszövetke­zetek a tervek elkészítésében igen nagy önállóságot kap­nak. Ez az önállóság azonban nagy felelősséget is jelent, mert a termelőszövetkezetek termelésének bele kell illesz­kednie — éppen a szükségle­tek kielégítése érdekében — a népgazdasági tervbe. Milyen fontos feladatokat kell megvalósítaniok termelő- szövetkezeteinknek az 1962. évben? Mindenekelőtt az eddigiek­nél eredményesebb áruterme­lést kell biztosítaniok az egy­re növekvő szükségletek ki­elégítéséhez. A gazdálkodás színvonalának elmúlt eszten­dei eredményei lehetővé te­szik, hogy több kenyérgabo­nát, húst, zöldséget, tejet ad­janak az országnak, s mind­ezt úgy, hogy ezzel esgyidő- ben több jusson a tervek tel­jesítéséért dolgozó termelő­szövetkezeti gazdáknak is. Áhhoz, hogy a feladatokat végrehajtsuk az a legszüksé­gesebb, hogy az eddiginél na­gyobb léptekkel fejlesszük to­vább a mezőgazdasági terme­lés színvonalát. E meghatá­rozásnál főleg arról van szó: tovább kell fejleszteni — s ennek már a tervben tükrö­ződnie kell — az elmúlt év­ben megkezdett egyszerűsíté­sét a termelésnek. Ez évben már minden szövetkezeti gaz­daságban el kell érni, hogy Harmincnégyezer baromfi a balassagyarmati járásban Megkezdődöt a paprikaszüret Nógrádszakálban, a Haladás Termelőszövetkezetben A balassagyarmati járás termelőszövetkezeteiben eb­ben az esztendőben örvende­tesen megnövekedett a kedv a kisállattenyésztés iránt. A baromfitenyésztés ko­moly jövedelme mind A kerékpáros elnök több gazdaságot ösztö­nöz arra, hogy a szár­nyasok befogadására al­kalmas telepet létesítsen s naposjószágokat fo­gadjon. Legutóbb arról adtunk hírt, hogy a honti termelő- szövetkezet naposcsibe állo­mánya egy újabb baromfiól megépülésével közel 10 ezer darabra növekszik s most a gyarmati járásból a csibene­velés másik két friss ered­ményéről számolhatunk be. A dejtári József Attila Ter­melőszövetkezet a jelenlegi 4 ezer csibéje mellé to­vábbi 8 ezer naposcsi­bét helyez el s megkezd­te nemrég elkészült tele­pén 4200 naposcsibe beállításával a szárnyasokkal való foglal­kozást a balassagyarmati Pa­lócföld Termelőszövetkezet. Amíg az elmúlt esztendő hasonló időszakában a járás termelőszövetkezeteiben egyetlen baromfi sem volt, addig most mintegy 34 ezer szárnyassal rendelkeznek már a gazdaságok. 80 EZER FORINTOT AD az Állami biztosító istálló építéséhez A korszerű szarvasmarha tenyésztés egyik jól bevált módszere az itatásos borjú­nevelés. Ennek azonban szük­séges minden előfeltételét megteremteni. Egyik ilyen előfeltétel megfelelő istállók építése. Az Állami Biztosító a Föld­művelésügyi Minisztérium út­ján 20 borjúnevelő istálló felépítéséhez nyújt — egyen­ként 80 ezer forint összegben segítséget. Megyénk terüle­tén a romhányi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet részesül ebben a kedvez­ményben, ahol az istálló megépítése és átadása még ebben, az évben megtörté­nik. kialakuljanak a természeti és közgazdasági adottságok­nak megfelelő nagyüzemi táblák. Ezzel egyidőben meg kell szüntetni az elaprózott növénytermelést. Az a he­lyes törekvés, ha 14—16-féle növénynél többet egyetlen termelőszövetkezet sem ter­mel. Indokolja ezt nálunk többek között a gépek kapa­citásának fokozottabb kihasz­nálása és a gyengén szerve­zett munkaerőgazdálkodásunk is. A termelés további egysze­rűsítésénél figyelembe kell venni az állattenyésztés je­lenlegi helyzetének tarthatat­lanságát, azt, hogy minden gazdaság foglalkozik minden állatfaj tenyésztésével. A kö­vetendő út az, hogy minden termelőszövetkezet határozza meg a tenyésztési és termelé­si irányt, adottságainak meg­felelően. Ebből következik az­után, hogy az állattenyésztés­hez szükséges beruházásokat is koncentráltabban kell meg­tervezni. De a fentieken túl, az állattenyésztésben nagy figyelmet kell fordítani a hi- zottsertés és hizottmarha ér­tékesítésére. Az a termelő­szövetkezeti gazdaság jár el helyesen, amely a tervezés­sel egyidőben biztosítja, — tehát még az idén — a jövő évi hízóalapanyag legalább 70 százalékát. A z 1962-es tervkészítés- nél igen komoly gon­dot kell fordítani arra, hogy megnyugtató módon növeked­jék a kenyérgabona vetéste­rülete és a terméseredmény is. Erre azért van szükség, mert jövőre meg kell olda­nunk önellátásunkat és azt a pénzt, amit eddig gabona­behozatalra fordított népgaz­daságunk, a jövőben olyan mezőgazdasági gépekre for­dítjuk. amely emberi munka­erőt takarít meg, s a mező- gazdasági hozamok növelé­sét segíti elő. Azt jelenti ez, hogy megyénk termelőszövet­kezeteinek mintegy 5 ezer katasztrális holddal több ke­nyérgabonát kell elvetniük az idén, mint az elmúlt év­ben. Ez a feladat, az eddigi évek tapasztalatait figyelem­be véve megoldható és nem jelent különösebb megterhe­lést egyetlen termelőszövet­kezetnek sem. Arra azonban valamennyi nagyüzemi gaz­daságnak gondot kell fordí­tania, hogy a terület növeke­dése mellett már az idén ér­vényesítsék az olyan termés­fokozó tényezőket, mint a gondosan és időben elkészített magágy, a megfelelő mennyi­ségű vetőmag és hogy októ­ber eleje és 20-a között — ez nálunk a legalkalmasabb vetési idő — földbe tegyük a búzát is. Az 1962-es termelési terv­ben érvényt kell szerezni an­nak is, hogy termelőszövet­kezeteink a közös állomány mellett megtervezzék a ház­táji állatállomány takarmány- szükségletét, s a közös és háztáji gazdaságokra megsza­bott árutermelési feladatok arányban álljanak egymás­sal területben és mennyiség­ben egyaránt. TVTagy körültekintéssel, gonddal kell, hogy kezeljék a szakemberek a gyenge termelőszövetkezetek problémáját. Segítsenek né­kik abban, hogy olyan tervet készítsenek, amely biztosíték lesz majd a megszilárdulá­sukhoz. Elemezni kell ezek­nél a termelőszövetkezetek­nél az okokat, amelyek kö­vetkezményeképpen évek óta gyenge eredményt érnek el. Helyes elővenni a két-három évre készített intézkedési ter­veket, s annak határozatait bedolgozni az éves tervbe. Külön gondot kell fordítani ezen termelőszövetkezetek termelési szerkezetének felül­vizsgálására és ha szükséges, eredményes változásokat is kell eszközölni. Valamennyi szakembernek, aki a gyenge termelőszövetkeztekben segít a termelési terv elkészítésé­nél, most az a feladata, min­den igyekezetével segítsen, hogy jövőre legalább a köze­pes termelési szintet elérjék ezek a termelőszövetkezetek. C végezetül, a tervek ^ készítésével egyidőben gondoskodni kell azok végre­hajtásáról is. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az idén is azokban a termelőszövet­kezetekben halad jól a ter­melési lerv teljesítése, ahol azt széles körben ismertették a szövetkezeti gazdákkal, más­részt megfelelően összekötöt­ték a közös érdekeket az egyéni érdekekkel. Éppen ezért helyes, ha termelőszö­vetkezeteink már a terv ké­szítésénél gondolnak arra, hogy a tervek végrehajtásá­nak legfőbb biztosítéka a jól kidolgozott prémiumrendszer bevezetése s betervezése az 1962-es termelési tervekbe. Kiss József mezőgazdasági osztályvezető A KÖZSÉGFEJLESZTÉSI TERVEK VITÄJA PALOTÁSON A Hazafias Népfront palo- tási községi bizottsága kez­deményezésére kibővített ta­nácskozáson vitatják meg a község fejlesztési terve meg­valósításával kapcsolatos fel­adatokat. A tanácskozásra — amelyet a jövő hét második felében tartanak meg — meghívják a községi párttitkárt, a ta­nácselnököt és a tsz-elnököt is. Itt megvitatják majd az 1962-es községfejlesztési ter­veket, a tsz termelési tervét, valamint a község 15 éves távlati fejlesztési tervét is. Tizenötezer hold talajmunka Jól dolgozott a nyáron az Erdőikürti Gépállomás. Nyá­ri tervét 124 százalékra — valamenyi gépállomás közül a legjobban — teljesítette. A tavaszi és nyári idényben mintegy 28 000 normálhold­nyi munkát végzett el a körzetéhez tartozó termelő- szövetkezeteknél, melyből megközelíti a 15 000 normál­holdat az elvégzett talaj mun­kák mennyisége. ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ B| I __ | SsSfíSg^. xi-fylR-­<'! ' . ■ Víz mellett, hűvösben delel a gulya. Tulajdonos az ilínyi Cserhátvölgyi Termelőszövetkezet Apja még a szűkre szabott parcellák gondjaival volt el­foglalva, s a fiú már máso­dik éve elnöke Litkén a Kos­suth Termelőszövetkezetnek. Nem könnyű dolog ez, ha csak az előbbi tényt nézzük is. Ehhez azonban még hozzá kell tenni valamit. Az első években nagyon sok termelő­szövetkezeti gazda még nem is érti igazában, hogy ez a nagy-nagy változás, amely falvainkban végbement, vég­ső soron értük, az embere­kért történik. Alacsony, piros arcú em­ber Pásztor László, telve tettvággyal. Ha a dolga szó­lítja valahová, fejére illeszti széleskarimájú kalapját, „el­köti” a faltól paripáját, a kerékpárt és indul. Így lát­ják őt a faluban. Még kisparcellák szabdal­ták a litkei határt, azok egyi­kén dolgozott Pásztor László is. Apja betegeskedett, a föl­det ő művelte. Télen meg az erdőn döntötte a fát, pénzt és tűzrevalót keresett. S most ez az egyszerű, szűkszavú ember 1300 holdat irányít hozzáértéssel, magabiztosan. Jó iskola volt az elmúlt esztendő. Sokat tanult belőle a közösség és Pásztor László, az elnök is. Tavaly, sokszor azt sem tudták mikor bekö­szöntött a nagy munkák ide­je, hová kapjanak, mit kezd­jenek az emberekkel? Most a mezőgazdásszal naponta „megnyergelik” paripájukat, a kerékpárt és járják a tágas határt. Mert mindent közö­sen beszélnek meg és csak így tudják eldönteni, felmér­ni, hol sürget a munka, hová irányítsák az embereket. Mert azok is egyre inkább megkövetelik a rendet, azt, hogy tudják mit miért csinál­nak. S Pásztor László szívesen magyaráz. Itt volt az aratás ideje. Már szőkére érett ka­lászokat ringatott a szél a 370 holdon, s a munka na­gyon nehezen indult. — Egy mázsa búza egy hold learatása — kötötték ez ebet a karóhoz az emberek. A vezetőség azonban kitar­tott álláspontja mellett: nem leszünk a járás szégyene, mi is munkaegységre aratunk! Már-már úgy látszott, a köz­gyűlésen kitör a vihar, ami­kor az elnök beszélni kez­dett: — Százhúsz holdat levág a gép, 200 holdat számolunk a fűkaszákra. Nem is marad más hátra, csak az 50 hold. Mindössze ezt kell nekünk learatni, munkaegységre. S egyszerű, keresetlen sza­vakkal magyarázta, miéi t nem helyes, éppen a szövet­kezeti tagok érdekét nézve, ha résziben aratnak. Nemcsak a fárasztó munkától szabadít­ják meg őket a gépek. Ezek olcsóbban, gyorsabban dolgoz­nak és ami gabonát így nyer­nek, munkaegység részesedés­re fordíthatják, a sertéseket hizlalhatják, amelyek szintén a munkaegységet erősítik. Ezeket mondotta, s az 50 hol­dat végül is 33 szövetkezeti gazda vágta le, munkaegy­ségre. Már megszűntek zúgni a cséplőgépek a község határá­ban, amikor egy nyugodal­masnak ígérkező szombat es­te Szilágyi Mariska, a ter­melőszövetkezet könyvelője kopogtatott be Pásztorékhoz: — Laci bácsi, vezetőségi ülés lesz, jöjjön az irodába. — Miféle vezetőségi ülés — pattant fel dühösen az el­nök, miközben eltolta maga elől az ételt. — Rendben va­gyunk már mindennel, nincs mit megbeszélnünk, legalább­is én nem tudok róla. Mariska meg ravaszul mo­solyogva tovább tüzelte: — Siessünk Laci bácsi, már várnak ránk. S valóban, ott várták már az irodán az elvtársak, a já­rási pártbizottságtól, meg a tanácstól. Piros kis dobozban hozták Pásztor Lászlónak a kitüntetést, amelyet odaadó, lelkiismeretes munkájával — a közösségért végzett mun­kájával — érdemelt ki. Nem lenne azonban teljes a kitüntetett portréja, ha nem mondanánk el: Pásztor László megmaradt olyan egyszerű, szerény embernek, mint ami­lyen mindig volt. Tudja, hogy a szövetkezeti gazdák bizalma állította őt a felelős posztra és azok vissza is hív­ják, ha eljátssza bizalmukat. Nagyon sokszor ugratják őt a faluban. — Miért nem vesz már autót? Az elnöknek kocsi, nem ilyen kétkerekű paripa dukál. 0 azonban nagyon komo­lyan veszi a dolgot. — Megteszi nekem a ke­rékpár is, télen meg a csiz­ma — válaszol a heccelődök­nek. — Mert nehezebben lép le a szekérre az ember, ha már autón, s nem a kerékpá­ron jár. V.-né

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom