Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)

1961-09-02 / 70-71. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. szeptember 2. A brigádnapló és a pártszervezet A naplóban július 5-i dá­tummal ez a bejegyzés áll: „Ma megbeszéltük, hogy az 1961/62. pártoktatási évben minden brigádtag részt vesz az oktatásban”. Szerény, még­is sokat jelentő mondat ez a tűzhelygyári Gagarin bri­gádról. Az elmúlt esztendő­ben is tanultak mindannyian, s az elméleti képzés olyan gyakorlattal párosult, hogy például egységesen mentek ki falura, tsz patronálásra, vagy legutóbb egyik társuk­nak gyermeke betegsége ide­jén 450 forintot adtak köl­csön. Ugyanis bankbetétje van ennek a kis kollektívá­nak, amit azért növelnek hó­napról hónapra, hogy néha együtt mehessenek kirándu­lásra. Varga István, az egyik kommunista azonban a mi­nap azt javasolta brigádja tagjainak, hogy most fonto­sabb célra kellene fordítani a pénz egy részét: Szőrös Mi­hály gyermeke súlyos beteg, sok kiadást jelentenek a gyógyszerek, segítsenek a gon­dokkal küzdő apának. Egyéb­ként ez a társuk az, akit itt az üzemben, a vele dolgozók tanítottak meg írni és olvas­ni is. » Ahogy tovább érdeklődik az ember, sok egyéb toll­hegyre kívánkozó esetet hall­hat. A másik brigádban — Tyitovról nevezték el — a kommunisták, Krátki János és társai megtudták, hogy a nagylóci Gazsi Boldizsár háza a július 13-i vihar okozta árvíztől összedőlt. Nosza, párttagok és nem párttagok egy délutánra járművet kér­tek a gyárigazgatótól és ki- menve Lóéra, lebontották a romos épületet. Az üzem ve­zetőjének segítségével, a párt- szervezet javaslatára azután Gazsi Boldizsár pénzkölcsön- höz jutott, amin építési anya­got vásárolt. A szállításnál megintcsak ott voltak a se­gítők. sőt hamarosan egytől- egyig ott lesznek az építés­nél is, amit magukra vállal­tak. Mindkét dolgozó a hideg­üzemnél van alkalmazásban, egyik sem párttag, s mind­kettő — cigány. Nos, hát lehetne sorolni még egy újságra valót a hi­degüzemi dolgozók nagyszerű cselekedeteiről. Itt történt az is, hogy még az év elején, mielőtt az új konstrukciójú „Sas”, kétaknás kályhák so­rozatgyártásához kezdtek vol­na, összejöttek a kommunis­ták tanácskozásra. Teljesen ismeretlen, bonyolult, nagyobb szakképzettséget igénylő tech­nológiát kell ennél a gyárt­mánynál alkalmazni. Hogy elkerüljék a későbbi zavaro­kat, az egyetlen meglevő pro­totípus alkatrészenkénti ap­rólékos tanulmányozását in­dították el műhelyenkint. Mi­kor a szériára került a sor. már zökkenőmentesen me­hetett a gyártás, ök vállal­ták azt is, hogy egy-két gép beállításával megszervezik az áruk nagyobb részének gyá­ron belüli nikkelezését. Ad­dig ugyanis az ország 8 kü­lönböző üzemében végezték ezt a munkát, s így sűrűn álltak szemben szállítási ne­hézségekkel. Ma már csak két külső üzemben végeztet­nek ilyen munkát, az alkat­részek zömét helyileg nikke- lezik. A négy szocialista brigád mellett még húsz munkabri­gád dolgozik itt a hidegüzem­ben, amely magában foglalja a csiszoló, nikkelező, zomán­cozó, lemezmegmunkáló, tűz­hely és kályhaszerelő, fürdő­kályhaköpenyt gyártó műhe­lyeket. A múlt évben 105,1, az idén az első félévben 104 százalékra teljesítették ter­melési tervüket, s az öntö­dével szemben az első félévi munkaversenyt tízezer fo­rinttal együtt megnyerték. 1960 első félévében még 322 igazolatlan mulasztás, az idén már csak 199 volt az üzem­ben. A pártvezetőség és ak­tívái egyéni, szívós agitáció- jának eredménye ez is. Nos, a brigádnaplóból in­dultunk ki, s egy sor ese­mény elmondása után a párt alapszervezethez értünk. Mert mindennek mozgatója, előre- lendítője, létrehozója itt az összes dolgozók 10 százaléká­nál alig valamivel nagyobb partszervezet. A tagok 80—85 százalékának konkrét meg­bízatása van, a megbízatások végrehajtását azonban meg w követeli, s a mulasztókat éle­sen bírálják a taggyűléseken. A bírálat egyébként is egyik leghasznosabb módszernek bi­zonyult a pártmunkában. így vált a légkör az ellenforra­dalom óta mindegyre nyíltál* bá, őszintébbé. Az üzem ve­zetőjét, Gazsi Ferencet, vagy az igazgatót éppúgy meg­bírálják a dolgozók, mint egy­mást. Vanya László — há­rom hónapja tagjelölt — az üzemvezetőt bírálta azért, mert a csiszolóban nem jól működött az elszívó berende­zés: a hibát korrigálták. Vidra László csiszolói csoportveze­tőt szigorú kritikával illet­ték egyik múlt évi taggyűlé­sen, mert elhanyagolta a rá­bízott gazdasági munkát: az idén április 4-én 500 forint jutalmat kapott a megvál­tozott jó munkáért. Azt mondja Bojtos László, a szakszervezet műhelybizott­sági titkára, hogy azért na­gyon erős a pártszervezet iránti bizalom, mert a ve­zetők minden problémára választ adnak, azokat gyor­san elintézik. Merlák Mihály, a párttitkár szinte minden dolgozó egyéni ügyeit is is­meri, érdeklődik otthoni dol­gaik iránt, számontartja 600 ember gondját, baját, örö­mét. Jó segítője ebben a pártvezetőség legidősebb, ru­tinos tagja, Romhányi Sán­dor, aki higgadt, megfontolt tanácsaival sok elhamarko­dott intézkedést akadályozott már meg. És a vezetőség töb­bi tagja is becsületesen ki­veszi részét a munkából. A kollektív vezetés nem szó­lam itt, hanem élő valóság. Bármilyen lényegesebb kér­désben kell dönteni, az ép­pen üzemben levő vezetőségi tagok összejönnek megbeszé­lésre. így elejét veszik min­den egyénieskedésnek és té­vedésnek, másrészt minden vezetőségi tag ismeri az üzem vérkeringését, ütemét. A harmonikus munka jel­lemző a pártszervezetnek a tömegszervezetekkel való kap­csolatára is. A szakszervezeti titkár és KISZ-titkár részt vesz a vezetőségi üléseken, a tennivalókat közösen be­szélik meg, s a pártszerve­zet segít a végrehajtásban. A párttitkár előadásokat tartott a szocialista brigádok tag­jainak, tsz-t segítő munkára együtt jártak a párt, a szak- szervezet és a KISZ aktívái, a falura való járást a párt­csoport bizalmiak együtt szer­vezték a szakszervezeti bi­zalmiakkal és művezetőkkel. Ugyancsak közösen ismer­tetik röpgyűléseken a párt- határozatokat és legfontosabb külpolitikai eseményeket. Probléma a hidegüzemi alapszervezetnél még most is, hogy kevés a női párttag, ezért második félévi munka­tervükben ennek a problé­mának a megoldására összpontosítják figyelmüket úgy, hogy a szocialista bri­gád nő tagjaival, s az egyéb brigádokban dolgozó tömeg­szervezeti nőaktívákkal egyé­nileg foglalkoznak. Másik fon­tos célkitűzésük a selejt to­vábbi csökkentése, aminek olyan eredményei vannak már júliusban, hogy a kályha­szerelő részleg első félévi egy- napra eső 9488 forint selejt- veszteségét 4825 forintra szo­rították le. ... íme, egy alapszervezet tevékenysége egy brigádnapló két sorának tükrében ... ÜNNEPÉLYESEN MEGNYITOTTÁK AZ IDEI TANÉVET Szeptember elsején ország- j szerte ünnepélyes keretek - között megnyitották az új; tanévet. Megyénk iskoláiban is a ( hosszú nyári vakáció után) megtartották a tanévnyitót. Kedves, bensőséges ünnepség ] keretében köszöntötték a, megye valamennyi iskolájá­ban az elsősöket. Ludányha- ( lásziban például minden kis1 elsőst virágcsokorral fogad-1 tak és a nyolcadikosok meg­mutatták számukra az isko-; lát, a tantermeket és szobá-1 kát, majd gyengéd szeretet­tel vezették be őket a szé-1 pen feldíszített osztályukba, j Hasonlóan kedves, meleg fo-j gadtatásban részesítették aj középiskolák elsőseit is. Sorozás a Palócföldön BARÁTSÁGI HETEI RENDEZ A NŐTANÁCS Szeptember 11-én ülést tart a megyei notanács vég­rehajtó bizottsága. Az ülésen a vasas területi bizottság tájékoztatóját hall­gatják mieg a vasas üzemek­ben dolgozó asszonyok köré­ben kifejtett tevékenységről. A továbbiakban a rétsági já­rási nötanacs vezetője is be­számol a baromíi felvásárlá­si tervek járási eredményei­ről. Ezen az ülésen beszélik meg a Nemzetközi Demokra­tikus Nőszövetség Budapes­ten tartandó ülése idejen programba vett Barátsági Hét megrendezésével kap­csolatos tennivalókat. S a programban a tervek szerint élménybeszámolók, filmvetí­tés, es anketok szerepelnek majd. Megkezdődött a sorozás. Megyénk ifjúságának legjobb­jai a sorozó bizottságok elé járulnak. Régi hagyomány megyénk területén, hogy a sorozásra kerülő fiatalok vidám nóta­szóval, zenével, magyar ruhá­ba öltözött leányok kíséreté­ben vonulnak a sorozó bi­zottság elé. Ezt tapasztaltuk Balassagyarmaton is, ahol az üzemek magyar ruhába öl­tözött leány serege vette kö­rül a sorozásra kerülő fiata­lokat, hogy aztán elindulja­nak a sorozó bizottság elé. A sorozó bizottság elnöke barátian foglalkozik a fiata­lokkal, érdeklődik problémáik iránt, és valamennyinek föl­teszi a kérdést: „Milyen fegy­vernemnél szeretne katonai szolgálatot teljesíteni?” A válasz nem várat sokáig ma­gára, fiataljaink ismerik a néphadseregünk fegyveres alakulatait és már jó előre kiválasztották, hogy milyen fegyvernemnél szeretnének katonai szolgálatot teljesíteni. A fiatalok legtöbbje szeretné szakmai tudását növelni a hadseregben, amire minden lehetőség megvan. Sokan gépkocsivezetők, gépkocsi sze­relők akarnak majd lenni a hadseregben is. Erre pedig a hadseregnek is szüksége van. így tehát teljesül a kí­vánság. De nemcsak Balassagyar­mat, hanem a járás valameny- nyi községének fiataljai lel­kesen vettek részt a sorozá­son. Ezek közül is kiemelke­dik Patak község, ahol mint az öregek elmondották, ilyen sorozási napot, mint a jelen­legi volt, még nem láttak. A sorozásról hazaérkezett fiatalokat a község vezetői, a párt, a tanács, a Hazafias Népfront, a tsz elnöke üdvö­zölték, ahol a község apraja- nagyja jelen volt. Még az idősebbek is kiálltak a kapu­ba, hogy lássák a sorozásról érkezett fiatalokat, akik a község vezetőivel együtt, ze­neszó mellett vonultak ma­gyar ruhás leányokkal kar­öltve a kultúrházba, ahol ünnepélyes vacsorán vettek részt, majd ezután vidám regruta báli rendeztek. Patak község vezetői, la­kói büszkék lehetnek fiaikra, akik nemsokára fegyverrel a kézben fognak őrködni a bé­kés alkotó munkánk felett. A sorozás nagy dolog fia­taljaink életében, hiszen ez alkalommal válik el, kiből lesz katona. Mi büszkén tekintünk me­gyénk fiataljaira, és bízunk benne, hogy méltók lesznek a beléjük helyezett bizalomra. tanácskoztak az ÁPOLÓNOKÉPZO TANFOLYAM VEZETŐI Szerdán, megbeszélésen vet­tek részt , az ápolónőképző tanfolyam vezetői. Az idén is tovább folytat­ják az ápolónők továbbkép­zését, akik munkájuk mellett esti tanfolyamokon tanulják meg a betegápolás és gyó­gyítás legfontosabb tudniva­lóit. Értékelték a „Tiszta udvar-rendes ház" mozgalmat Megyénkben az idén mint­egy ezer család kapcsolódott be a „Tiszta udvar — rendes ház” mozgalomba. A mozgalom az előző évek hagyományaihoz képest to­vább szélesedett a megyében. Valamennyi járás községei versengést indítottak annak érdekében, hogy minden por­tán biztosítsák a tiszta, egész­séges és kellemes környezetet, s ezáltal kivívják a gondos gazdának kijáró közmegbe­csülést. A járási vöröskeresz­tes titkárok már megtették a járásról szóló értékelő jelen­téseket, a mozgalom győzte­seinek értékelésére létrehozott Dizottság ket-három héten be­tűi vizsgálja felül azt, hogy hogyan teljesítették a megsza­bott feltételeket. Rövidesen átadják a legjobban teljesítő csaladoknak a „Tiszta udvar — rendes ház” táblát, illetve oklevelet. A tisztasági követelmények további fokozását szolgálta a „mintaüzem” címért indított mozgalom is. A feltételek 100 százalékos teljesítését egyet­len üzem sem érte el, így eddig nem adták meg a „mintaüzem” címet. A RIPORTER NAPLÓJA A ZAGYVAPÄLFALVI ÜVEGGYÁRBÓL I. Üzemi KISZ-esek a politechnikai oktatás elősegítéséért 40 TONNA VASAT GYŰJTENEK AZ ÜTTÖRÖK BARÄTSÄG olajvezeték hez . A napokban kibővített vá­rosi KISZ-bizottsági ülésen vitatták meg Salgótarjánban az úttörőmozgalom aktuális feladatait, az úttörőszövetség és a KISZ közötti kapcsolat további elmélyítésével kap­csolatos tennivalókat a KISZ Központi Bizottságának hatá­rozata nyomán. A kibővített városi KISZ- bizottsági ülésen számos ér­tékes indítvány elgondolás is született. így például az úttörőmunka további segítése érdekében újabb harminc kiszes ifi vezető kapcsolódik be a városi úttörőmozgalom­ba, az üzemi KlSZ-szerveze- tek pedig használaton kívüli szerszámokat és kisgépeket javítanak még a ' politechni­kai oktatás elősegítésére. A város úttörői elhatároz­ták. hogy a következő tan­évben 40 tonna vasat gyűjte­nek össze a Barátság olajve­zeték Nóvrád megyei szaka­szának építéséhez. Az ötéves terv során pedig 660 ezer társadalmi munkaórát végez­nek el, ennek keretében 30 ezer facsemete ültetését is magukra vállalják. Megyei béke-aktívaüiés szeptemberben Szeptember 4-én ülést tart az Országos Béketanács. Az ülésen a nemzetközi helyzet legfontosabb problémáit vi­tatják majd meg. Az Országos Béketanács ülése után még szeptember­ben Nógrád megyében is megbeszélésre jönnek össze a megye békeaktívái, hogy megbeszéljék a békemozgal­mi munka további szélesíté­sével kapcsolatos feladato­kat. A tervek szerint mintegy 80 Nógrád megyei békehar­cos vesz részt ezen az aktí­vaülésen. Harcok, győzelmek, tanulságok 1961. AUGUSZTUS 22. Egy vaskos jelentést olvas­tam ma. Feltűnt, hogy a Zagyvapálfalvi Üveggyárról mennyit írtak benne. Ilyes­mit: a síküveg önköltsége a gyár fejlesztése előtt 12,30 forint volt négyzetméteren­ként. A fejlesztés után 11,59 forintra kellett volna csök­kenteni, de most még annál is több, mint amennyi a fej­lesztés előtt volt. Aztán a termelékenység: az egy mun­kásra jutó üvegtábla meny- nyisége valamivel több volt -nyolc négyzetméternél. A fej­lesztés után például tíz és fél négyzetméterre kellett volna emelkednie, de alig ha­ladta meg a kilencet. Emel­kedett a szén fajlagos fel- használása, az egy termék- egységre jutó munkaóra, s több mint 90 ezer négyzet- méter üveggel adós is ma­radt a gyár 1961. első felé­ben. Közben a kollégák közül Valaki. megjegyezte, hogy a vállalathoz cirka két hónap­pal ezelőtt új igazgatót és fő­könyvelőt neveztek ki. Igen, hát ez nyílván összefüggésben van az olvasottakkal. Holnap kimegyek Pálfalvára körül­nézni. AUGUSZTUS 23. Reggel egyenesen a gyárba mentem. A tervosztály veze­tője nagyon udvariasan fo­gad, készségesen válaszol, pedig a kérdéseim éppenség­gel nem kellemesek. ,. Vála­szaiból lényegében az kere­kedik ki, hogy a Zagyva II. gyáregység új berendezése még anyagi hasznot nem, vagy alig hozott, de működé­sével együtt az úgynevezett enekcsökiKenesi hányad leí­rása is megkezdődött, s ez természetesen megnövelte az egész gyári termelés önkölt­ségét. Ezt az egyelőre hatal­mas amortizációs tényezőt nagy mennyiségű első osz­tályú üveg gyártásával kellett volna kompenzálnia az új gyár­egységnek. Az arányt az össz­termelés 40 százalékában ha­tározta meg a terv, ez azon­ban keservesen alakult. 1961. májusában például 7,2, júni­usban 6,7 százalék jó minő­ségű üveget adott a gyár. Máskor volt már 21,2, volt 33,9, de a termelés megindu­lása óta csak egyetlenegy­szer, idén áprilisban adott 40,7 százalék első osztályú árut. Voltak hónapok, ami­kor jóformán csak cserepet termeltek itt. Soha ilyen drá­ga üvegcserepet! Hogy miért alakult ez így? Hát ezt persze meg lehet érteni. Űj üzemről van szó, ki kell ismerni, ez nem megy máról holnapra. A keverő üzem is hibás, rossz a keve­rő, kicsi is már két gyáregy­ség ellátására, az új keverő üzemeltetése meg mind a mai napig késett, külső cégek húzták-halasztották a befeje­zését, és a többi, és a többi. Ezért emelkedett az önkölt­ség. Most körülbelül 14.60 forintnál tartunk — így az osztályvezető. Gondolják csak el: építet­tünk egy n'agy gyárat, majd­nem 160 millióért, hogy sok üveget és főleg sok első osz­tályú üveget termeljen. He-, lyette üvegcserepet adott, ■még másod, meg harmadren­dű árut. ezt sem eleget, csak­nem másfél éven át. S mind­ezt objektív okok indokolnák? Mikor elindultam az üzembe, eszembe jutott a régi sláger: „Túl szép, amit te mondsz...” A Zagyva I-be mentem először. Beszélgetek a mun­kásokkal. Nekik kezdem so­rolni, mi járatban volnék. Bólintanak: van itt rendet­lenség még, bőven, hacsak az ő munkahelyüket nézem, ak­kor is. Lám, az ő csoportju­kat is mennyi ideig vezethet­te hozzá nem értő ember, .mire leváltották. S ez a ké­sedelmesség mennyi pénzébe került a gyárnak, mennyi üveg ment veszendőbe, a munkások meg rosszul ke­restek, s csak úgy szökdös- tek a gyárból. Szóba kerül ez is, az is. Előkerül a Zagyva II. Sokall­ják őik is a másfél esztendőt a kisérletre, dehát a műsza­kiak . . . Van itt már annyi műszaki, hogy csoda, de nem állnak a feladatuk magasla­tán. Felvillanyozva búcsúzom tő­lük. De már az üzem ajtajá­nál rájöttem, hogy minden­nek ellenére alig kerültem valamivel közelebb a problé­ma megoldásához. A műsza­kiak, — azt mondják. De hát könnyű ezt mondani. Azt tessék megmondani, hogy ki, hol, hogyan, miben nem fe­lel meg, nem áll feladata magaslatán. Hiszen az igaz­gató és a főkönyvelő az új ember, — jut eszembe. A műszakiak a helyükön ma­radtak. Ejh, könnyű lenne ezt a problémát megoldani, — mér­gelődöm, — hiszen volt itt egy vizsgálat nem is olyan régen. Meg kéne tudakolni mi van benne, aztán megírni okulásul, és kész. E<ehát elő­ször is: utólag könnyű okos­nak lenni. Másodszor: vala­mi azt súgja nekem, hogy jobb na en ragom at magam ezen a kasanegyen. Valami­ért, még nem tudom mien, de jobb lesz. Tehát a műszakiak. Jo, le­gyen. Holnap megyek a fő­mérnökhöz. AUGUSZTUS 34. Ahogy most este lapozga­tom a jegyzeteimet, egyre világosába, nogy a főmérnök­kel folytatott beszélgetés is tulajdonképpen a probléma perifériáin maradt, legfeljebb súrolta a lényégét. Azaz, hogy mondott nekem a fő­mérnök, Haán eivtárs egy sor nagyon okos dolgot, gon­dolatot és mégis, ha utana nem találkozom azzal a két elvtárssal . . . Mert a főmér­nök részben megismételte azt, amit a tervosztály veze­tő már elmondott, természe­tesen ki is bővítette. Az okok, tényezők világos és tel­jes felsorolását hallottam, de némi tűnődés után rá­jöttem, hogy ezek a ténye­zők es okok, amelyről a fő­mérnök beszélt, megint csu­pa objektív jellegűek. Azért pedig még nem váltanak le egy igazgatót, mert a hatás­körén kívül álló akadályok­kal nem birkózott meg! Meg­próbálkozom még valamivel. — Az ön véleménye sze­rint a műszaki dolgozók meg- felenek-e a követelmények­nek? — s említem a mun­kások észrevételeit. A főmér­nök finoman elmosolyodott. — Az ujjunk sem egyfor­ma. Az egyik el tudja látni a feladatát, a másik gyen­gébb. Mikor az egyik csoportve­zető elődjét említem, akinél nyilvánvaló volt, hogy ré- ges-régen le kellett volna váltani, kis kézmozdulatot tesz. — Nem lehetett leváltani. Olyan erősen támogatták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom