Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)

1961-09-02 / 70-71. szám

K emény harcban, a ter­mészeti erőkkel, a tő­késekkel, a bányabá­rókkal vívott küzdelemben formálódott, alakult ki a bá­nyász arca, ez a markáns, sok vihart látott portré. A hatalom, amely a százéves bányászkodás idején mintegy 80 évig a volt uralkodó osz­tályok kezében összpontosult — ez a hatalom már igen korán felismerte, hogy a bá­nyász tűzben égő két szeme, arcának elszánt vonásai és főleg kemény ökle semmi jót nem tartogat a kizsákmányo­ló rend számára. A bányász a munkásosz­tály régetei közül elsőként kezdte meg a nagyipari mun­kát és vele együtt a szervez­kedést, az erő egyesítését, ö volt a legjobban megalázott, eltiport réteg, amelyet jófor­mán emberszámba sem vet­tek, „piszkos bányász” meg­szólítás, titulus illette csak őt. A föld mélyének idős munkásai, akik még ma is élnek, szenvedélyesen, megrá- zóan, érzelmeket nyújtóan beszélnek erről a mintegy nyolc évtizedes időszakról, annak minden gyalázatáról. Nehéz megindultság nél­kül hallgatni ezeket az em­lékeket ... És milyen jó tudni, hogy 1945-ben kijött a bányász a föld mélyéről, az elnyomatás földjének mélyé­ről. Ekkor kezdett kibonta­kozni teljes nagyságában bátorsága, nyíltszívűsége, az élet és az emberek iránt táp­lált mélységes szeretető. Nem beszélt sokat, még kevésbé hangoztatott nagy szavakat. Amikor az új rend, most már az ő országa is, szenet, sze­net és szenet ■ kért, akkor megmarkolta a csákányt és igen rossz élet- és munkakö­rülmények között is győzött a szóncsatában. Gerince ki­egyenesedett, szeme a nagy­szerű jövő, a szocializmus fe­lé irányult. Két izmos karja r.ekifeszült, mert érezte és tudta, hogy ami következik az neki is épül és hogy mi­lyen gyorsan valósul meg. milyen erős lesz, az attól is függ, mennyi szenet kap az új haza. A bányász becsü­lettel helytállt az új honfog­lalásban: szivével, eszével és minden erejével. Fizikai erejét messze fe­lülmúlja az az erkölcsi erő | § § VÁRSZEGI GYÖRGY: jí S § | Vörös csillag' az akna tornyán S s § Vidám ember volt Szergej Zubov gárdakapitány: de sokszor elmókázott velünk téli délután. Derűs két szeme csupa fény volt, míg eltréfálkozott. Tőle kaptam — sohasem felejtem — golyótépett, kopott sapkája mellől a legelső vörös csillagot. S a legboldogabb kölyök aznap én voltam a bányatelepen: váltig dicsekedtem, madarat lehetett volna fogatni velem. Pedig akkor még nem is tudtam, amit azóta rég tudok: életet hoztak, új világot a vörös csillagok. Tizenhat év .. . Mily nagy idő . . . S lényegében csak egy pillanat; megfakultak az arcvonások, de Szergej Zubov ittmaradt: hangja itt zeng, most is hallom, vidám tekintete itt lobog, ha aknáink tornyán minden este kigyúlnak szikrázón a vörös csillagok. Az idő fut, változik az ember, nem tudom, ki hogy van vele. Tegr\fl.p még csak magamért éltem s ma már lesem a hírt: Castro él-e, hal-e? Grúzia földjén milyen a termés? A svéd tenger ád-e jó halat és mikor lesz végre egyszer Kongó népe boldog és szabad? A bányászok közül bőven akadnak barátaim. Elvitázunk sokszor e kor örömein és bajain, s együtt aggódtunk: földet ér-e Jurij Gagarin? Mert ezer szál tart össze minket, mint fűzfaág a kosarat. Sötét a mély, száz veszély int: elvtárs, vigyázz, a társad el ne hagyd! Barátaim hát, kik értő kézzel intézik a világ sorsát: bányászok, ácsok, olvasztárok, traktorosok és katonák el ne feledjétek, sose feledjétek Szergej Zubovot, ki golyótépett, kopott sapkája mellett elhozta a vörös csillagoi. § § § § § § § § § § § § § § § § ÜNNEPI ÉLETRAJZ követő években a választások ideién a kommunista párt a győzelmek egész sorát érte el a nógrádi szénmedencében és magára vonta az ország figyelmét. Emlékezzünk csak az elszánt és éber bányász arcra, amikor 1956 nehéz napjaiban ott állt az őrsé­gen, kezében géppisztoly, szivében a melegség, a sze­retet a munkáshatalom iránt, értelmében pedig az eltökélt­ség: ha kell élete árán is megőrzi azt a posztot, aho­vá a párt, a munkásosztály állította. K imondhatatlanul jó ér­zés hallani, ahogyan szól az ország ügyei­ről. Higgadtan, megfontoltan és mégis szenvedélyesen. A munka hétköznapjaiban a bátor • kezdeményezés, az egészséges elégedetlenség az elért eredményekkel, a hi­bák ikönyörtelen bírálata lett nagv fegyvere. És az, hogy tudja, a többi munkások, a dolgozó nép joggal elvárja tőle: nagyszerű múltjához, megfeszített erőt kívánó munkájához mérten álljon helyt most is. ... És most már hiába keresnénk a régi bányászt. Nem olyan ő, mint egy fél évszázada volt, de még a tíz évvel ezelőtti bányásszal sem hasonlítható össze. Iz­mos keze már nem csákányt sízorít, hanem a gépek egész sorát irányítja, automatikus berendezésekkel, új techniká­val van már dolga. És lám ezzel változott arca is . . . Megnőtt öntudata, szélesebb lett a látóköre, tanul, hogy elsajátítsa az új technikát, egyre nagyobb benne az igény a leghaladóbb tudomá­nyok iránt. Esténként az asz­tal fölé hajol, ismerkedik a matematikával, a fizikával, a gépészet és a korszerű bá­nyaművelés dolgaival. Bizony ez nehezebb, nagyobb türel­met kíván, nem olyan heves, mint a korábbi csaták tüze volt. És ha volt időszak, amikor a munkáshatalomért folytatott harc vezérlő csilla­ga a marxizmus csak kezde­ti lépéseket tett az ő körük­Tábortüzek, ünnepi nagygyűlés, gazdag sport és kultúrműsor a XI. Bányásznapon Czottner Sándor elvtárs, nehézipari miniszter az ünnepség szónoka A XI. Magyar Bányásznap minden eddiginél gazdagabb­nak Ígérkezik. A nógrádi bá­nyászkodás 100. évfordulójá­val egybeeső ünnepség sorozata tulaj­donképpen már napokkal ezelőtt kezdetét vette. A salgői bányászok az idős nyugdíjasokkal beszélget­tek el a régi időkről. Kányáson és Szorospatakon a bányásznapi készülődés je­gyében ünnepelték első fél­évi munkájuk eredményét, az élüzem avatást. Vasárnap, augusztus 27-én megnyílt id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész és Czinke Fe­renc Derkovits-ösztöndíjas grafikusművész kiállítása, ma szombaton pedig a Bányász Művelődési Otthonban a nóg­rádi bányászkodás 100 éves történetét bemutató kiállítás is megnyílik. A XI. Bányásznap előesté­jén a szénmedence valameny- nyi településén ünnepséget tartanak. Salgótarjánban ma este 7 órakor a szén­medence bányászküldött­sége megkoszorúzza a Szovjet Hősök és az 1919-es Tanácsköztársasági Emlékművet. Benczúrfalvi műtermében al­kotja meg hazai- lag és nemzet­közileg elismert fafaragásé, szob­rait a bányászról id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművé­szünk. Nagy si­kert aratott a bá­nyásznap tisztele­tére Salgótarján­ban megrendezett gyűjteményes ki­állítása „A bá­nyászat a képző- művészetben” címmel. Munkában az idős mester. Tanulnak, művelődnek lélen a bányászasszonyok A nőtanács már kidolgozta a megye asszonyainak to­vábbképzésével kapcsolatos művelődési programját. A program szerint a bá­nyatelepek nőtanácsai is megszervezik az asszonyok továbbképzését. A gazdasz- szonykörökön, az asszonyok művelődési körein és a kü­lönböző rendezvényeken az asszonyok politikai, egészség- ügyi és gyermeknevelési is­mereteinek gyarapítását se­gítik elő majd. Este nyolc óráig a bányász fúvószenekar térzenét ad a Tanácsköztársaság téren, s nyolc órakor tábortüzek gyúl- nak a város különböző pont­jain. Vasárnap, szeptember 3-án reggel zenével köszöntik Sal­gótarján lakosságát. Délelőtt 10 órakor 3 díszlövés jelzi majd az ünnepség kezdetét, amelynek szónoka Czottner Sándor elvtárs, nehézipari miniszter, megyénk ország- gyűlési képviselője lesz. A központi ünnepségen — ame­lyet a kollégium-kertben ren­deznek meg — Pothornik Jó­zsef elvtárs, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója jutalmakat és ki­tüntetéseket ad át a terme­lésben legjobb eredményt el­érő dolgozóknak. A délután is gazdag prog­ramot igér. Négy órakor az SKSE pályán a Salgótarjáni Bányász NB I-es labdarúgó- csapata a Ferencváros csapa­tával küzd a bajnoki pon­tokért. A mérkőzés szüneté­ben kerékpár és repülőmodel­lező bemutatót tartanak. A Gépipari Technikumban kerül sor az Országos Bányász asz­talitenisz-bajnokság döntő­jére. A Bányászkupa Kilián mozgalom keretében röp­labda, ökölvívás, atlétika, torna és tőrvívás szerepel műsoron. A kultúrműsor este 7 óra­kor kezdődik a kollégium kertben. A bányász fúvós- zenekar és énekkar tagjai mel­lett szerepel a BM énekkara, a Balassagyarmati Palóc Népi Együttes és a Tatabányai Népi Együttes is. A szeptember 3-i programot Salgótarjánban éjfélig tartó táncmulatság zárja le, melyet a városi Jó­zsef Attila Művelődési Ott­honban rendeznek meg. A salgótarjáni bányásznapi ünnepségre a MÁV Pásztó— Salgótarján, Mátranovák—Sal­gótarján között 50 százalékos utazási kedvezményt biztosít. és' nagyság, amelyet Petőfi­től kezdve írók, költők egész sora énekelt meg, amelyet nem egyszer mintáztak szo­borba. A történelem igazolja, hogy a bányásznak a mun­káshatalomért vívott harcá­hoz, a természeti erők legyő­zéséhez nem más adta az erőt, mint a munkásosztály pártja, ^melynek első alapí­tói között tarthatjuk számon őket. A párt és a munkásha­talom iránti rendíthetetlen hűség éppen úgy kitörölhe­tetlenül belevésődött á bá­nyász életraizába, mint a lelkesedés és a szerénység, a nagy akarat és bátorság a mindennapi munkában. Ami­kor 1919-re a Tanácsköztár­saságra emlékezünk, akkor minden joggal elsősorban a bányász arca ötlik szemünk­be. Ha a Horthy—fasizmus huszonöt évének sztrájkjai­ról, ellenállási mozgalmairól tanítjuk a. fiatalabb nemze­déknek a történelmet, akkor az elsők között szólunk ró­luk. Az 1944-es karancsaljai ellenállás szintén a bányá­szok nevéhez fűződik. A fel- szabadulás után a kemény bányászkezek nemcsak a széntermelésben adtak tanú- bizonyságot, hanem a politi­kai, társadalmi életben is. 1945-ben, 1947-ben és az azt BALOGH GYULA Radics István: FIATAL BÁNYÁSZ ben is, akkor ma már tanfo­lyamok, szemináriumok egész során tanulják a leghaladóbb társadalomtudományt. A századik évfordulón — átmeneti kudarcok mellett .— nagy-nagy győzelmekre tekint vissza a bányász. Felrajzoló­dik előtte nyolc kemény év­tized . és egy másik tizenhat év, amelyben már a hatalom jogos birtokosa, védelmezője és erősítője. Szeme egyúttal a jövőbe is irányul. Űj, nagy­szerű a következő évtizedek ígérete. Előtte a kommuniz­must építő szovjet nép, nyo­mában egyre nagyobb léptek­kel halad a mi bányászunk is, kart-karbaöltve a többi dolgozókkal. Ereje tudatá­ban, érezve felelősségét és mélységesen szeretve a bé­két, az embereket, indul ne­ki egy újabb évszázadnak. S ok sikert, sok győzel­met bányász eilvtárs, élj boldogul, úgy aho­gyan arról nagyapáid ál­modtak, amiért apáid harcol­tak, és ahogyan magad is formálod ezt az új életet... NÓGRÁDI Népújság bányAsznapi melléklet

Next

/
Oldalképek
Tartalom