Nógrádi Népújság, 1961. szeptember (17. évfolyam, 70-79. szám)
1961-09-02 / 70-71. szám
NÓGRÁDI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Népújság Köszön tjük bányászainkat a 100. évfordulón AZ MSZMP NÖGRÄD megyei BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XVII. ÉVF. 70—71. SZÁM Ara 1.20 Ft 1961. SZEPTEMBER 2. A nógrádi centenáriumi bányásznapon Irta: Czottner Sándor Száz év nagy idő. Különösen akkor, ha a jelenkor mérföldléptekkel haladó technikai világából pillantunk vissza. A régi idők emlékei, a fejlődés tradíciói azonban új erőt adnak a jelen időben, amikor szocialista államunk nagyszerű építésén munkálkodunk. így van ez Nógrád megyével és központjával, Salgótarjánnal is, és ma tisztelettel gondolunk azokra a bányászokra, akik e szép vidékeit munkájukkal a magyar ipar és elsősorban a szénbányászat egyik bázisává tették. A múlt század második felében nyitottéit meg az első két bányát Zagyván és Inászópusztán. A néhány évvel előbb még csak kilencszáz lelket számláló település rövid idő alatt több ezer lakosú községgé növekedett. A bányászkodás annak idején kibúvásokon indult el, majd később a technika fejlődésével alakult ki a lejtakna és függőakna-művelés. Kezdetben a gőzgépek segítségével folyt a termelés. 1867-ben csak négyszáz tonna, tíz évvel később már 211,5 vagon), a villamosítás bevezetésével az 1900-as években pedig 1118 vagon az évi termelés. Jellemző az eltelt idő fejlődésére, hogy 1958-ban az utolsó háború előtti év termelésének (1938) 230 százalékát termelték a nógrádi bányászok. 1961. év első félévében pedig 104,6 százalékát termelték az 1958 első félévi mennyiségének. Hiba lenne azonban, ha csak arra fordítanánk figyelmet, hogy mit jelentett 100 esztendő alatt a nógrádi szén hazánk gazdasági életében. Legalább ennyire fontos tényező az, hogy a megye iparával, a szénnel együtt megjelent Nógrádban a munkás- osztály is. Mégpedig nem is akármilyen munkásosztály! A nógrádi bányászok és vasasok történelmének legszebb, legdicsőbb emlékei azok a harcok, amelyet a munkás- osztály felszabadításáért, a szocialista Magyarország megteremtéséért vívtak. Az 1919-es Tanácsköztársaság idején a nógrádi bányászok is sorra megvalósították az első magyar szocialista államrend vívmányait. Nagy és felelősségteljes munkájuk közepette sem feledkeztek meg az első világháború után szegénységbe döntött országunk szénnel, vassal való segítéséről. Azután következett a hősi harc. A nemzetközi imperializmus megtámadta a fiatal Magyar Tanácsköztársaságot. A megalakult Vörös Hadsereg hívó szavára egy emberként álltak csatasorba a nógrádi munkások is, hogy megvédjék a fiatal szocialista haza vívmányait. A Vörös Hadsereg egyik legjobb egysége a 6. hadosztály megérkezéséig a bányászok, vasasok, vasutasok védték Salgótarjánt. A Vörös Hadsereg egységei jelentős sikereket értek el az imperialista támadás visszaverésében. A proletárdiktatúra bukása óriási áldozatokat követelt a bányászoktól, de nem törte meg őket. A forradalmi szellem továbbra is ott parázslóit a bányák, gyárak munkásai között. Internálótábor, börtön, to- loncház; csendőrszurony fenyegette a kommunisták legjobbjait, de a dolgozók harcos egységfrontja mégis megvalósult és küzdött lépten-nyomon a bánya- és gyárvezető kapitalisták és bérenceik ellen. 1929 novemberében a salgótarjáni és a környező széntelepek munkásai sztrájkba léptek, s bár a sztrájknak bérharc jellege volt, november 7-én a szovjet állam fennállásának akkor tizenkettedik évfordulóján a kommunizmus jelszavait vörös festékkel festették a falakra. A harmincas évek gazdasági krízisében a kapitalisták a krízis terheit elsősorban a munkások vállaira terhelték olymódon, hogy a munkások százait bocsátották el s jelentős bérredukciót hajtottak végre. 1931 augusztusában a Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége így írt: „... A nyomor a bányaiparban óráról órára fokozódik. Nincs oly nap, hogy ne jönne levél, melyben az elkeseredés hangja ne szólalna meg. Anyák írnak az elkeseredés szomorú hangján, kérnek segítséget, hogy gyermekeikkel el ne pusztuljanak éhen.” A harc a dolgozók jogaiért akkor sem szűnt meg, amikor Horthyék a németek mellett hazánkat is a pusztító háború poklába kergették. A kommunisták illegális szervezetein keresztül mind többen látták be, hogy minden eszközzel meg kell kísérelni a háborúból való kilépést és egy új szocialista Magyarország felépítését. Az 1945-ös falszabadulás eddig soha nem remélt lehetőségeket nyújtott azoknak, akik valójában a békét és egy új szocialista ál-* lám megteremtését kívánták. A nógrádi bányászkodás 100 esztendeje $ alatt csak az elmúlt 16 év hozott gyökeres* változást, a bányászok élet- és munkakörül-J ményeiben. A régmúlté lettek a viskók, a> nyomor. Nógrádban is a korszerű bányászlakások százait építettük fel. Uj bányász-!] várossá épült Nagybátony. A megye tej-* lesztésére az elmúlt évben több mint egy- * milliárd forintot fordított államunk. A regi, kismértékű beruházások is onasi i fejlődést mutatnak. Például 1948-ban „régi* áron” 31,7 millió forintot fordítottunk be-í ruházásra, de ez a szám 1950-ben 40 millió* forint, 1957-ben 63. millió forint, 1960-ban J 102,5 millió forint volt az új áron. Uj, nagy-*- kapacitású üzemek létesítése vette kezdetét:J Kányás, mely ma a medence legkorszerűb-í ben gépesített üzeme, mátranováki altáró,* Gáti IV., Szurdok, Székvölgy, Tiribes stb. $ — mind modern gépesített üzem. Emellett* jelentős összeget fordítunk felúj ításokra,í mert például 1955-ben 20,7 millió forintot,* 1960-ban 52,7 millió forintot fordítottunk* felújítási munkákra. *. Kommunális, szociális beruházásaink is* lépést tartanak a korral. A modem Nagy- J bátony bányaváros összes építményével, a* kányási-telep, Rákóczi-telep, új napközi ott-* honok, iskolák, az emberek kulturált élete, szórakozási lehetőségek mind egy új világot mutatnak. 1959-ben a tröszt kommunális beruházásainak összege közel 12 millió forint volt Uj kultúrházaink, sport-*, pályák, üzemi fürdők, az üdülési lehetősé-* gek mind azt mutatják, hogy dolgozóink-* kai a munka után is foglalkozunk, a szó-4. cialista gazdálkodás eredményeit minden dolgozó élvezi. A múlt és jelen taglalása után nézzük meg, hogy az elmúlt 100 év után milyen kilátásai vannak a nógrádi bányászkodásnak a jövőben. Uj nagykapacitású üzemeket kívánunk ki építeni, azok teljes gépesítésével a fejtés, a rakodás és a szállítás vonalán. Tökéletesíteni kívánjuk a szén termelésének technológiáját a szénfaltól egészen a vagonba töltésig, hogy megkönnyítsük a nehéz, emberi munkát és ezzel megfelelő mennyiségű és minőségű olcsó szenet biztosítsunk népgazdaságunknak. A lakások számának folyamatos növelésén, a kulturális lehetőségek további szélesítésén, a szociális intézmények bővítése vonalán továbbra is munkálkodnunk kell, mert a közel 15 ezer bányász foglalkoztatása, egyéb igényeinek kielégítése ezt feltétlenül megkívánja. Valamikor a megye népének a betevő falatért kellett küzdeni. Ma pedig a takarékban 100 millióra rúg a dolgozók betét- állománya. Ennek a hatalmas összegnek túlnyomó részét bányászok takarították meg. A bányászok és a nógrádi munkások élet- körülményei tehát jelentősen megváltoztak. Értelme volt eszerint a hosszú évtizedek harcának. Megváltozott azonban a bánya is. Biztonságosabbá, könnyebbé vált a munka. Ma már az összvágathossz közel egynegyedét biztosítottuk korszerűen. A jól bevált gépek egész sora segíti a munkát. A szállítás csaknem kétharmada már géppel történik. Ebből adódik, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva is jelentősen emelkedett az összüzemi teljesítmény a nógrádi trösztnél. A felszabadulás előtti adatokkal nem is lehet összehasonlítani jelenlegi eredményeinket. A XI. bányásznapon — mint eddig — örömmel és megelégedéssel tekintünk visz- sza a megtett útra. Ez a nap azonban az erőgyűjtésé is. Pártunk és kormányunk megszabták további feladatainkat. A 100 esztendős nógrádi bányászkodás előtt olyan feladatok állanak, amelyeket csak fiatalos lendülettel lehet megoldani. Jól tudjuk, hogy ez a lendület megvan a szorgalmas, tehetséges nógrádi bányászokban. Pártunk szeptemberi határozata megszabja a járható utat. Olcsóbban, jobb minőségű szenet kell termelnünk! Ezt várják a bányászoktól is. Aki többet vár el az államtól, annak többet is kell adnia! Ezt ma mindenkinek meg kell értenie. Második ötéves tervünk sikere függ ettől. Ezen a szép ünnepen bizakodással telve és új energiával néznek a nógrádi bányászok a jövő elé, amely számunkra is meghozza a még boldogabb, még szebb jövőt, a szocializmus felépítését hazánkban. Ehhez kívánok jó munkát, sok sikert a feladatok elvégzéséhez és a mi régi bányászköszöntésünkkel: jó szerencsét! Kedves barátok, harcostársak tartózkodnak hazánkban NÓGRAD megye is köszönti a ROMAN párt- és kormányküldöttséget Igazán kedves barátokat, nehéz harcokban kipróbált kitűnő társakat köszöntött és köszönt az ország népe forró szeretettel. Gheorghiu-Dej elvtárs és a román párt- és kormányküldöttség tagjai pénteken érkeztek hazánk földjére. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány baráti látogatásra hívta meg a Román Munkáspárt Központi Bizottságának és a Román Népköztársaság Kormányának küldöttségét, hogy viszonozza a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Román Népköztársaságban 1958-ban tett látogatását. Dolgozó népünk, köztük megyénk dolgozói is meleg, baráti szeretettel tárja ki otthonunk kapuit a kedves vendégek előtt, hogy nézzék: a magyar nép méltón a szocialista tábor népeihez, dolgozik, építi hazáját és küzd a békéért. Román barátainkkal számtalan közös szál fűzi szorosra népünk és a román nép testvéri szövetségét. Egészen bizonyosak vagyunk, hogy a román párt- és kormányküldöttség mostani látogatása csakúgy, mint a magyar delegáció 1958-as romániai útja, az eddiginél még közelebb hozza egymáshoz a két ország dolgozó népét, még szorosabbá teszi pártjaink, államaink kapcsolatát, tovább erősíti sokoldalú kapcsolatainkat, amelyek méltó bizonyítéka, hogy a magyar—román bartáság népeink üdvére, előnyére fejlődik. Nógrád megye dolgozói szeretettel üdvözlik a kedves román vendégeinket. Érezzék nagyon jól magukat! Reális, megalapozott terveket készítsenek a tsz-ek Értekezlet volt augusztus 30-án Balassagyarmaton a járási tanács nagytermében, amelyen resztvettek a megyei pártbizottság és tanács mezőgazdasági szakemberei, a járási tanácsok mezőgazdasági osztályvezetői, gépállomások főagronómusai. Képviseltették magukat a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban álló állami vállalatok és a Nemzeti Bank is. Mint ahogy Tóta Ferenc elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese megnyitójában elmondotta, az értekezlet célja az volt, hogy megalapozzák a termelőszövetkezetek tervezését, megbeszéljék, kitűzzék azokat a célokat amelyeket 1962-ben mezőgazdaságunkban el akarunk érni. Az értekezleten megjelent és felszólalt Jakab Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára. Az egybegyűlt szakemberek két napirendi pontot vitattak meg. melyek előadója Kiss József elvtárs, a megyei tanács mezőgazd. osztályvezetője volt. Elmondotta, hogy soha nem volt még rá példa, hogy ilyen gyorsan, szervezetten végezték volna el termelő- szövetkezeteink a nyári mezőgazdasági munkákat, mint az idén. Az aratás és a csép- lés gyors befejezése igen jó hatással volt a felvásárlási tervek teljesítésére is. S most az a legfontosabb feladat, hogy késedelem nélkül hozzálássunk az őszi feladatok megvalósításához, a szántáshoz, a vetéshez. a kapásnövények betakarításához, E megnövekedett feladatok megvalósításához nagy segítséget adnak, ha helyesen használjuk fel az elmúlt esztendő tanulságait, tapasztalatait, — mondotta felszólalásában Jakab elvtárs. Ezért a termelőszövetkezeti terveket úgy kell készíteni, hogy a reális lehetőségeket tartalmazza, olyan feladatok megvalósítására vállalkozzanak termelőszövetkezeteink, amelyekhez megvannak, vagy megteremthetik a lehetőségeket. E téren sokkal nagyobb segítségét kell, hogy adjanak a járási mezőgazdasági osztályok és a pártbizottságok. Sokkal következetesebben, célratörőbben kell dolgoz- niok, mint eddig, hogy elérjük céljainkat. Jakab elvtárs hozzászólásában külön kiemelte az anyagi érdekeltség elvét, mint olyan tényezőt, amely igen serkentőleg hat a termelési tervek végrehajtására. Pédákkal bizonyította, hogy azokban a termelőszövetkezetekben. ahol ezt már az idén is helyesen alkalmazták. nem okozott különösebb gondot a közös munkák megszervezése, s az esztendő végén az eredmények sem maradnak el. MA: ÜNNEPI SZÁM, 16 OLDAL, ARA 1.20 FORINT
